recenzió

Bodrogi Ferenc Máté, Kazinczy arca és a csiszoltság nyelve, Debreceni Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2012.

Bodrogi Ferenc Máté monográfiájában nem úgy jeleníti meg Kazinczyt, ahogy tette azt Toldy Ferenc, a barát, majd Váczy János, a huszonegy kötetes levelezés kiadója, mintegy emlékművet állítva neki, hanem inkább leleplező módon, végére járva a kimunkált én-alakzat természetének, kontextusának.

Az autobiografikus korpuszból és a levelezésből így kibomló, és az egyik legerőteljesebbnek ítélt Kazinczy-arc „berendezését” mikroszkopikus részletességgel tárja fel a monográfia.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Az Esterházy család és a magyarországi művelődés: Képek és szövegek a XVII–XIX. századból, vál., szerk., az előszót írta Knapp Éva, Tüskés Gábor, a képanyag összeállításában közrem. Tüskés Anna, Budapest, MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2013.

„Ez világnak gyümölcsiről, / Szép kerteknek virágiról”– felelhetnének egy Esterházy Páltól vett idézettel Az Esterházy család és a magyarországi művelődés című kötet összeállítói arra kérdésre, hogy miről is szól ez a kiadvány. Vállalkozásuk középpontjában ugyanis az Esterházyak által létrehozott, vagy hathatós segítségükkel megvalósult „világi gyümölcsök” – azaz kulturális értékek állnak.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Tóth Sándor Attila, Latin humanitas, neolatin poézis I/1: A jezsuita rend 18. századi költői, Szeged, Gradus ad Parnassum, 2010.

Tóth Sándor Attila kutatási területe a 16–18. századi Magyarország irodalomtörténete, különös tekintettel annak a latinitással kapcsolatos vonatkozásaira. A 18. század végének klasszicizáló irodalmi folyamatait kutatva születtek meg a latin humanitashoz köthető poétikaelmélet általános részével, a generalis institutióval (A latin humanitas poétikája I: Institutiones generales artis poeticae, Szeged, Gradus ad Parnassum, 1998), majd az elbeszélő és a lírai költészet műfajelméletével, a poesis specialis artis poeticaevel (pl. A latin humanitas poétikája II/1: Poesis specialis artis poeticae: poesis narrativa et lyrica, Szeged, Gradus ad Parnassum, 2000), továbbá a dráma műfajelméletével (A latin humanitas poétikája II/2: Poesis specialis artis poeticae: poesis dramatica, Baja, Eötvös József Főiskolai Kiadó, 2006) foglalkozó kötetei. Jelen könyvének tárgya az igen gazdag 18. század végi, 19. század eleji latin nyelvű lírai költészet.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Magyar Arión: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádám műveiről, szerk. Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla, Budapest, reciti, 2011.

2010-ben Pálóczi Horváth Ádám születésének 250. évfordulója alkalmából konferenciát szervezett az MTA BTK Irodalomtudományi Intézete XVIII. századi Osztályának két munkatársa, Csörsz Rumen István és Hegedüs Béla. Nehéz volna elvitatni, hogy az emlékév során tudományos téren e rendezvény hozta a legtöbb újdonságot. A konferencián elhangzott előadások, illetve néhány felkérésre írt tanulmány a szervezők szerkesztésében 2011-ben a reciti Kiadónál megszokott módon előbb online kiadásban, majd (az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Dunántúli Református Egyházkerület támogatásával) nyomtatott kötet formájában is megjelent.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Veres András, Kosztolányi Ady-komplexuma: Filológiai regény, Budapest, Balassi Kiadó, 2012.

Veres András „filológiai regénye” nagy felkészültséggel, példás alapossággal megírt, tiszteletet ébresztő teljesítmény, a huszadik századi magyar irodalommal foglalkozók vagy a korszak iránt érdeklődők számára egyszerre hasznos és élvezetes olvasmány. Részletes bemutatást kap benne a Nyugat első nemzedékének két nagy alakja, „a két költőóriás (és hozzátenném: a két kitűnő újságíró, showman és reklámszakember)” (13): Ady és Kosztolányi, akik markánsan különböző, szemben álló irodalmi és közéleti attitűdöket jelenítenek meg, változó kanonikus pozíciójuk, irodalompolitikai megítélésük pedig jellemző a magyar értelmiség változó irodalmi és közéleti attitűdjére.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Török Zsuzsa, Petelei István és az irodalom sajtóközege: Média- és társadalomtörténeti elemzés, Budapest, Ráció Kiadó, 2011 (ligatura).

Petelei István személye és életműve minden „újra meg újra felfedezés” ellenére az irodalomtörténeti kánon peremén helyezkedik el. Török Zsuzsa könyvének vonzó tulajdonságai közé tartozik, hogy nem idomul a „méltatlanul háttérbe szorított” életművek szokásos retorikájához, nem az értékelő, ítélkező irodalomtörténet-írás esztétikai szempontokon nyugvó érvelésére törekszik. Ebből következik, hogy nem kizárólag Petelei Istvánra és műveire vonatkozóan tesz érvényes megállapításokat, hanem olyan módszertani stratégiákat  kínál a média- és társadalomtörténeti perspektíva együttes alkalmazására, amelyek mintaadóak lehetnek a további, hasonló kutatások számára.
» Tovább a teljes szövegre «

review

Nagy Imre, Öttorony: A pécsi irodalmi műveltség a kezdetektől a huszadik századig [Five Churches: Literacy in Pécs from the Beginning to the 20^th Century], Pécs, Kronosz, 2013.

In 2010 Imre Nagy, professor of the University of Pécs, published A magyar Athén: Pécs irodalmi műveltsége 1009-től 1780-ig (The Hungarian Athens: Literacy in Pécs from 1009 to 1780), which contains the first twelve chapters of the book reviewed here. In the following years Nagy continued the work, and completed his study with further twelve chapters. The present book is divided into two main sections. Part I: The Hungarian Athens: Literacy in Pécs from 1009 to 1780, and Part II: The South Bastion: Literacy in Pécs from 1780 to 1923. The main sections are each divided into twelve more chapters.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Egyház, társadalom és művelődés Bod Péter korában, szerk. Gudor Botond, Kurucz György, Sepsi Enikő, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem–L’Harmattan Kiadó, 2012 (Károli Könyvek).

Bod Péter születésének 300. évfordulóján, az emlékév szervezőinek oly sok és változatos programot sikerült összeállítaniuk, hogy a 2012 októberében az OSZK-ban megrendezett emlékülésen Szonda Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója, félórás beszámolót tartott a megrendezett és még hátralévő eseményekről. A megemlékezések, a szoboravatás, a buszos emléktúra, az olvasómaraton, a Bod család találkozója, és több, az emlékév kapcsán megjelent kiadvány mellett tudományos szempontból a Gyulafehérváron és Magyarigenben 2012. május 2–3-án megrendezett Bod Péter háromszáz éve című nemzetközi konferencia tűnik a legfontosabbnak, melynek szerkesztett anyagát tartalmazza a recenzeált kötet.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Képek, szövegek, olvasatok, szerk. Bartha-Kovács Katalin, Penke Olga, Szász Géza, Szeged, JATE Press, 2012 (Felvilágosodás, lumières, Enlightenment, Aufklärung).

A Bartha-Kovács Katalin, Penke Olga és Szász Géza által szerkesztett tanulmánykötet a szerkesztői bevezető szerint a Szegedi Tudományegyetem Magyar-francia felvilágosodás kutatócsoportjának tanulmányaiból közöl válogatást, reprezentálva a csoport tagjainak kutatási területeit, a magyar és a francia kultúra találkozási pontjainak elemzésére, a művészetelméletre, irodalom és kép kapcsolatának elemzésére összpontosítva.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Falvay Dávid, Magyar dinasztikus szentek olasz kódexekben: Santi dinastici ungheresi in codici italiani, Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Olasz Nyelv és Irodalom Tanszék, 2012.

Az italianista Falvay Dávid könyvében a magyar királyi szentnek nevezett vagy tartott szereplőket felvonultató, középkori-késő középkori olasz kéziratokkal kapcsolatos eddigi kutatásait foglalja össze. E témakör számos ponton érintkezik mind a régi magyarországi irodalom, mind a korabeli itáliai kultúra különböző kutatási területeivel.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Mikes Kelemen, Constantinápolyban gróf P… E… írott leveli M… K… (Törökországi levelek): Az autográf kézirat hasonmás kiadása, szöveggondozás Tüskés Gábor; Hopp Lajos és Tüskés Gábor kísérőtanulmányával, Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet – Líceum Kiadó, Budapest – Eger, 2011.

Amikor a reciti portál egyik szerkesztője megkérdezte, hogy írnék-e recenziót Mikes Kelemen híres Leveleskönyvének hasonmás kiadásáról, azonnal igent mondtam. Biztos voltam benne, hogy egy könyvészetileg igényes vállalkozásról van szó. Afelől sem voltak kétségeim, hogy a kísérőtanulmányok a kézirat történetét alaposan körbe fogják járni, s persze tudtam azt is, hogy olyan könyvről kell írnom, mely a manapság újjáéledő Mikes-kutatások alapja. Nem is csalódtam. Amit viszont nem gondoltam, hogy a jól ismert szöveg ilyen, rekonstruált eredeti formában való olvasása annak értelmezéséhez is új utakat nyithat.

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

„Margarita poetica”: A humanista alapműveltség olvasmányai a Kárpát-medencében 1526-ig. Antológia, összeállította Ekler Péter, OSzK – Gondolat Kiadó, Budapest, 2011 (Nemzeti Téka).

Az antikok mindent tudtak. És mindent lenyúltak előlünk!

Titus Maccius Plautus: A hetvenkedő katona

Karsai György és Térey János fordítása

Valaha az emberek szépek és nagyok voltak (most pedig megannyi gyermek és törpe mind), ám ez csak egy a világ elaggásáról tanúskodó tények sokasága közül. Az ifjak többé semmit sem hajlandók tanulni, a tudomány hanyatlik, az egész világ tótágast áll, vak vezet világtalant s taszít a szakadékba, a madár röppen, de nem szárnyal, a szamár lantot penget, az ökör táncot jár… Semmi sem úgy megy, ahogy mennie kéne. Mondassék hála az Istennek, amiért azokban az időkben reám ragadt mesteremről a tanulni vágyás, és hogy mindig érzem, melyik a helyes út, ha mégoly kanyargós is az ösvény.

Umberto Eco: A rózsa neve

Barna Imre fordítása

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Jan Drengubiak, Richard Millet, du personnel vers l’universel, Filozofická fakulta Prešovskej univerzity v Prešove, Prešov, 2012.

A recenzeált könyv szerzője Jan Drengubiak, a prešovi (eperjesi) egyetem Francia Tanszékének vezetője, aki 2009-ben védte meg L’Œuvre de Richard Millet au regard de la mythocritique (Richard Millet munkássága mítoszkritikai szemszögből) című doktori értekezését, melyet francia és szlovák témavezetők (Zuzana Malinovská-Šalamonová és Sylviane Coyault-Dublanchet) irányításával írt. Jelen mű ennek a disszertációnak a nagyközönség számára átdolgozott verziója.
» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Író a száműzetésben: Mikes Kelemen, szerk. Tüskés Gábor, Budapest, Universitas, 2012 (Historia litteraria, 28).

Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából az MTA Irodalomtudományi Intézete Literaturtransfer und Interkulturalität im Exil: Das Werk von Kelemen Mikes im Kontext der europäischen Aufklärung címmel nemzetközi tudományos konferenciát rendezett 2011. október 12–15. között. A tanácskozás fő célja Mikes életművének jobb megismerése mellett a Mikes-kutatás eredményeinek nemzetközi összefüggésbe helyezése volt. A konferencián elhangzott előadások 2012-ben egy magyar és egy többnyelvű (angol, német, francia) tanulmánykötetbe szerkesztve jelentek meg. A recenzió a magyar nyelvű tanulmánykötet eredményeit ismerteti.

» Tovább a teljes szövegre «

Öntörvény(ű)ek

Miklós Ágnes Kata, A szóértés feltételei: Nemzedékváltási problémák a hetvenes évek romániai magyar irodalmában, Kolozsvár, Komp-Press, 2010.

Az erdélyi magyar irodalom utóbbi fél évszázadának története tulajdonképpen nemzedékek és nemzedékváltások történeteként is megírható. Nincs ebben semmi különlegesség, ha arra gondolunk, hogy az első irodalomtörténeti összegzések Erdélyen belül (s Magyarországon is, főként az 1982-es akadémiai irodalomtörténet átemelt passzusai révén) gyakorlatilag korszakhatárokban, valamint az ehhez rendelt szükségszerű értékszempontok és szerzői közösségek, generációk szerint igyekeztek megragadni az irodalmi élet jelentősebb eredményeit, csomópontjait, s ehhez mérni az egyes alkotások értelmezési kereteit. A szemléleti váltások nemzedéki jellemzői nem jelentenek persze biztos fogódzókat, többnyire elnagyoltnak vagy erőszakoltaknak tűnnek, de egyik lehetséges értelmezési lehetőségként kétségkívül működőképesnek bizonyultak.[ref]Gondoljunk például a „hőskor”, tehát a húszas-harmincas évek erdélyi generációs szemléletkülönbségeire és az erre épülő költészettani elemzésekre, összefoglalásokra (a Helikoni triász, Áprily, Reményik, Tompa verseszményére és velük némiképp szemben is Dsida nemzedékére, vagy a harmincas évek Erdélyi Fiatalok mozgalmára), s még inkább az 1945 utáni időszak gyakorlatilag valóban évtizedekhez és írói-költői csoportosulásokhoz rendelt felosztásaira.[/ref]

» Tovább a teljes szövegre «

recenzió

Mikszáth Kálmán és kortársai: Regionalizmus a 19. század végén a közép- és kelet-európai irodalmak kontextusában. Kálmán Mikszáth a jeho súčasníci: Regionalizmus v kontexte literatúry stredoeurópskych národov na konci 19. storočia, szerk. / zostavila Sipos Szilvia, Bratislava, Hagyományok és Értékek Polgári Társulás – Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, 2011.

Sipos Szilvia, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának munkatársa konferenciát szervezett Mikszáth halálának 100. évfordulójára 2010-ben Pozsonyban. A szlovák, magyar, cseh és lengyel kutatók előadásainak szerkesztett változatát közli a Mikszáth Kálmán és kortársai: Regionalizmus a 19. század végén a közép- és kelet-európai irodalmak kontextusában címet viselő magyar és szlovák nyelvű kötet.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Közelítések – Közvetítések: Anton Pavlovics Csehov. Spiró György Cseresznyéskert-fordításával, szerk. Regéczi Ildikó, Debrecen, Didakt Kiadó, 2011.

1

„Az eget eltakaró fák hamarosan elfogytak, s a bokrok közül egy megzöldült Csehov-mellszobor nézett mélán Mityára, amely körött egy összetört vodkásüveg szilánkjai csillogtak a holdfényben” (63). Viktor Pelevin A rovarok élete című regényében Mitya, az éjszakai pillangó ebben a fénytörésben pillantja meg Csehovot. A pille fény felé törekszik című fejezetben különböző rovaremberek – legyek, lepkék, szúnyogok – vetik bele magukat a fényektől csillogó krími éjszakába. Pillanatok alatt kiderül, hogy a fényforrások (gyufaláng, lampionok, utcai lámpák, holdsugár) nem csupán fizikailag vonzzák őket, de létértelmezésük centrumát is alkotják. A főhősöket a felvillanó és elhaló fények a csak egy pillanatnyira megvilágított, majd sötétbe boruló, töredezett valóság képének elemzéséhez vezetik. Gondolatfutamaikban a fény és a láng az élet és a halál egyidejű jelentőivé válnak, a fény felé való törekvés nem szűnő ingere pedig autoreflexív filozófiai fejtegetéseik középpontjába kerül.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Mikes Kelemen válogatott bibliográfia, Hopp Lajos anyaggyűjtésének felhasználásával összeáll. Kun Zsuzsanna, Maczák Ibolya, Budapest–Eger, MTA Irodalomtudományi Intézet–Líceum Kiadó, 2011.

Természetük szerint az évfordulós emlékezések ugyan függetlenek az ünnepelt személyek, szerzők akaratától, mégis nagyban hozzájárulnak az utókor értékeléséhez. Igaz ez az 1761-ben elhunyt Mikes Kelemen esetében is, akire 2011-ben kiemelt figyelemmel emlékezett a szakma halálának két és fél százados fordulója alkalmából. A kerek dátumot, több szakmai és szélesebb közönségnek szánt program köszöntötte (ezekről részletesen beszámol az évfordulós Mikes-honlap), s Mikes-antológiák és szövegkiadások mellett 2011-ben jelent meg Mikes válogatott személyi bibliográfiája is. Megemlítendő továbbá, hogy a leginkább leveleiről közismert szerzőt 2012-ben Rodostó (Tekirdağ) díszpolgárrá avatta, ami a hosszú ideig konfliktusos török–magyar múlt ismeretében egyáltalán nem magától értetődő esemény.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Vonzások és választások: a könyvtár dicsérete. Szöveg–Emlék–Kép, szerk. Boka László és P. Vásárhelyi Judit, Bp., OSZK-Gondolat, 2011 (Bibliotheca Scientiae et Artis).

A kötet címe végső soron a recenzensek eltérő álláspontjainak és olvasatainak metszéspontszerű találkozásait (is) jelzi, hiszen a kommentálva olvasás-írás négykezes praxisa különleges szakmai élmény lenyomatát hagyta bennünk. Ez is egy emlék/kép, melyet e recenzió vázlatos, önkényesen válogató szemléje szövegesít meg. Már a címben kihangsúlyozott szöveg–emlék–kép fogalomhármas olyan relációt proponál, melynek elméleti keretébe változatos és gazdag stúdiumok egész sora illeszkedik. Valóban, a tanulmánykötet az intermedialitás és interdiszciplinaritás olyan impozáns horizontját tárja fel az olvasó előtt, amely egyértelműn a tanulmánykötethez köti a könyvtár fogalmának intézményi, szellemi, intellektuális, érzelmi – sőt személyes konnotációit s referenciáit. Az egyes tanulmányok diszciplinárisan/módszertanilag is eltérő diskurzusai egy forrás, esemény, személy, intézmény adott médiumokhoz köthető, vagy ezekben dokumentálódó, reprezentálódó narrációit összegzik.

» Tovább a teljes szövegre «

Könyvismertetés

Italy & Hungary: Humanism and Art in the Early Renaissance, ed. Péter Farbaky, Louis A. Waldman, Villa I Tatti – Harvard University Press, 2011.[ref]Elhangzott április 26-án, a Budapesti Történeti Múzeumban. [/ref]

Azon a napon, amikor 1994-ben egy reggel megérkeztem a firenzei Villa I Tattiba, némi szorongással vegyes ámulattal sétálgattam a délelőtti párában úszó kertben. (Mindenki ismeri ezt az érzést, aki valaha is járt már ott.) Egy elegánsan nyírt bokor mögül hirtelen tekintélyes, őszes úr ugrott elő, és sietősen kezet nyújtott: – Mit keresel itt? – kérdezte. Képről ismertem, tudtam, hogy ő Walter Kaiser, a Villa igazgatója, és azt is éreztem, hogy ezúttal könnyednek és természetesnek illene lennem, de mégis úrrá lettek rajtam a kelet-európai reflexek, és félreértettem a kérdést. – Én vagyok az a magyar, tudja, aki ma érkezett – hebegtem, és rögvest belefogtam a tudományos programom ismertetésébe, beszéltem a magyar reneszánsz irodalom szépségeiről, meg arról, hogy nekünk, magyaroknak milyen fontos, hogy végre itt lehetünk, idétlenül próbáltam viccelni, hogy lám megint jönnek Firenzébe a barbárok a hegyeken túlról, mint a quattrocento idején, de már nem akad köztünk olyan, aki Janus Pannoniushoz lenne fogható. – Azt kérdeztem, mit keresel most itt a kertben? – mosolygott – Elintéztél-e már bent a házban mindent, amit kell, rendben van-e a szállásod, megkaptad-e az ösztöndíjadat? A többire is kíváncsiak vagyunk persze, később, az ebédnél elmondhatod – az órájára nézett – nemsokára gyülekezünk a teraszon, pontosan kezdődik, ne késsél – búcsúzott és elsietett.

» Tovább a teljes szövegre «

Recenzió

Tóth Zsombor, A koronatanú: Bethlen Miklós, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2011 (Csokonai Könyvtár, 40), 2. változatlan utánnyomás.

Bethlen Miklós kancellár az erdélyi történelem nagy fordulatainak tanúja volt, rendkívüli életének története az erdélyi emlékiratok korpuszának kiemelkedő alkotása. Az irodalomtörténészek számára mégsem bizonyult eleddig hálás témának, nem vállalkoztak az életmű, vagy akár csak az önéletírás átfogó értelmezésére. Így Tóth Zsombor hiánypótló Bethlen Miklós-monográfiája nem véletlenül került másodszor is kiadásra a Debreceni Egyetemi Kiadónál. A 2007-es első kiadás után a könyv gyorsan kötelező olvasmánnyá vált a magyarországi egyetemeken, s ezért igen hamar elfogyott a könyvesboltok polcairól. A koronatanú: Bethlen Miklós című kötet a szerző doktori disszertációjának könyvváltozata, melyből már korábban napvilágot láttak rövidebb tanulmányok különböző lapokban és tanulmánykötetekben.[ref]Liminalitás és emlékirat-irodalom. Bethlen Miklós esete = Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek, szerk. Nyerges Judit és Császtvay Tünde, Balassi Kiadó, Budapest, 2009, 448–457.[/ref] A disszertációra hivatkozik az új irodalomtörténeti kézikönyv is, ami azt tanúsítja, hogy az bekerült a tudományos köztudatba. Amellett, hogy ez az egyetlen Bethlen Miklósról írott monográfia, népszerűségét annak is köszönheti, hogy egy módszertani mintát is nyújt az erdélyi önéletírások, emlékiratok korpuszának tanulmányozásához.

» Tovább a teljes szövegre «