autoreferátum

Kettős megvilágítás: Fordításelméleti írások Szent Jeromostól a 20. század végéig, szerk. Józan Ildikó, Jeney Éva, Hajdu Péter, Budapest, Balassi, 2007 (Pont fordítva 4).

„Aki olyan szövegekbe mélyed el, melyek valamely más világot artikulálnak, saját gondolkodási módját és tapasztalatait próbálja ki egy olyan játéktéren belül, amely idegen, ám a fordítás során a saját gondolkodási mód és tapasztalatok számára mégiscsak hozzáférhetőnek mutatkozik. Az idegennek a sajáton belüli megjelenése a saját jelleget kifejezetté teszi; más összefüggésben jelenhet meg s ezáltal talán idegenszerűvé is válhat. A megértésnek az idegenbe való behelyezkedése révén mutatkozik meg, hogy az ember a saját világát miképp értheti meg vagy miképp akarja megérteni – nem a reflexió módján, hanem a megértés tapasztalatában közvetlenül: azáltal, hogy az idegen a saját élet valamely játékterét alakítja ki, hogy az idegen világ a sajátunkon belül jelenvalóvá lesz, s ily módon a világ kifejezetten érvényre jut. A fordítás úgyszólván kettős megvilágítás, melyben világtapasztalat és világkép mint mélység és felület egymást kiegészíti.” (Günter Figal)

Átemelve a régi rec.itiről.

autoreferátum

Fodor András és Tüskés Tibor levelezése, I, 1959−1966, s. a. r., a jegyzeteket készítette és a névmutatót összeállította Tüskés Anna, Pécs, Pro Pannonia, 2008.

A könyv annak a levelezésnek az első részét tartalmazza, amelyet Fodor András és Tüskés Tibor folytatott egymással, 1959 őszén történt első találkozásuktól Fodor András 1997-ben bekövetkezett haláláig.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Haja, haja virágom: Virágénekek Szabó T. Attila gondozásában és bevezetőjével, gond., a CD-mellékletet szerk. Csörsz Rumen István, utószó ifj. Szabó T. Attila, Kolozsvár, Kriterion, 2007.

A virágénekek kérdésével a magyar irodalomtörténet-írásban sokan és sokféleképp foglalkoztak. A fő gond, hogy a virágének egy olyan műfajtörténeti kifejezés, amely a reformáció korában összefoglalóan jelölte a sokat becsmérelt, erkölcstelennek és tilalmasnak kikiáltott dalokat és (mint arra a Balassa-kódex utal) a szerelmi tárgyú, finomabb hangvételű poézist. Mégsincs egyetlen anonim szövegünk sem, amely ilyen címen maradt volna fönn – mindaddig tehát műfaji fantomként tekinthetünk rá.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

„Mielz valt mesure / que ne fait estultie”: A hatvanéves Horváth Iván tiszteletére, szerk. Bartók István, Hegedüs Béla, Seláf Levente, Szegedy-Maszák Mihály, Szentpéteri Márton, Veres András, Budapest, Krónika Nova Kiadó, 2008.

„Horváth Iván korunk hőse. A kor az informatika kora, hősünk pedig ott áll a vártán, egyik kezében egy lyukkártyával, a másikban egy képzetes (ejtsd: virtuális) könyvvel, ahol az eldugott elérési utak belefutnak a szélessávú információs szupersztrádába. Azon a ponton, ahol a számítógép – valahol félúton a fehérköpenyes mérnökök hiperszámológépe és a képernyőre tapadó tizenévesek hiperaktív médiuma között – egy rövid kultúrtörténeti pillanatig az elitkultúra része volt.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Kálmán C. György, Élharcok és arcélek: A korai magyar avantgárd költészet és a kánon, Budapest, Balassi, 2008 (Opus Irodalomelméleti Tanulmányok. Új sorozat, 10).

A könyv egyszerűnek tetsző irodalomtörténeti kérdések köré épül: milyen közegbe érkezett a magyar avantgárd, mit talált és mit változtatott; hogyan és miért állt ellen a közeg az új jelenségnek; miként próbálta felvenni a harcot az avantgárd azzal, amit talált, mit integrált, mit közvetített, mit utasított el; hogyan alakult ennek a nem súrlódásmentes eseménynek a későbbi sorsa, milyen maradandó nyomokat hagyott az irodalomtörténeti gondolkodásban; s hogy milyen elméleti keretben érdemes mindezt vizsgálni.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Rákai Orsolya, Utazások a Fekete Királynővel: Írások írásról és irodalomról, Budapest, Kijárat, 2006.

A kötet tizenöt, 2000 és 2005 között keletkezett és különböző folyóiratokban megjelent írás gyűjteménye. E szövegek részben a kortárs magyar irodalom néhány alkotójáról, részben a kritikaírás általánosabb kérdéseiről, részben pedig általában az irodalmi művek olvasásának problémáiról szólnak, egyre táguló koncentrikus köröket alkotva.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Antoine Compagnon, Az elmélet démona: Irodalom és józan ész, ford., jegyz. és a névmutatót összeállította Jeney Éva, Pozsony, Kalligram, 2006.

A megoldások elmúlnak, a kérdések maradnak. Új kérdésekként mindig régieket vetünk föl, legföljebb az összefüggés változik. Az egyetlen hiteles megoldás az arany középút, a bizonytalanság, a rendelkezésre állás, a nyitottság – valahogy így fogalmazza meg elméleti hitvallását Antoine Compagnon, akitől és akiről magyarul még nem olvashattunk vagy hallhattunk túl sokat.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Hites Sándor, „még dadogtak, mikor ő megszólalt”: Jósika Miklós és a történelmi regény, Budapest, Universitas, 2007.

Jósika Miklósról, a 19. század középső harmadának egyik legnépszerűbb magyar regényírójáról jó ideje megállapították már, hogy nem része az élő irodalmi hagyományoknak. Addig példa nélküli termékenységgel írott művei a maguk idejében viszont nemcsak az olvasók addig szintén páratlanul széles körére, hanem az irodalmi gondolkodás egészére hatottak. A magyar művelődés történetében Jósikának voltak elsőként a szó mai értelmében vett rajongói – mégpedig alapvetően hölgyek.
» Tovább a teljes szövegre «

autoreferátum

Völgyesi Orsolya, Egy siker kudarca: Kuthy Lajos pályafutása, Argumentum, Budapest, 2007 (Irodalomtörténeti füzetek, 163).

Kuthy Lajosról leginkább csak legendákat őriz az irodalomtörténeti emlékezet. Műveinek újrakiadására nem került sor az elmúlt száz évben, s a róla szóló szakirodalom is kevéssé gyarapodott. Az íróról talán csak sorsának legfőbb paradoxona őrződött meg a köztudatban: az 1840-es évek egyik legsikeresebb regényének, a Hazai rejtelmeknek a szerzője, gróf Batthyány Lajos titkára az 1850-es években „Bach-huszár” lett.
» Tovább a teljes szövegre «