author abstract

F. Mol­nár Mó­ni­ka, Olasz hadi írók és ge­ne­rá­li­sok Bécs és Isz­tam­bul kö­zött: L. F. Mar­sig­li és kor­tár­sai, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2016.

» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum [reciti projekt: Reformtankönyvek]

• Ve­res And­rás, Iro­da­lom: Be­ve­ze­tés az iro­dal­mi mű­vek ol­va­sá­sá­ba, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova, 2001.
• Ri­to­ók Zsig­mond, Szegedy-Maszák Mi­hály, Ve­res And­rás, Hor­váth Iván, Zemp­lé­nyi Fe­renc, Iro­da­lom a gim­ná­zi­um I. osz­tá­lya szá­má­ra, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova, 2007.
• Szegedy-Maszák Mi­hály, Ve­res And­rás, Boj­tár End­re, Hor­váth Iván, Szö­ré­nyi Lász­ló, Zemp­lé­nyi Fe­renc, Iro­da­lom a gim­ná­zi­um II. osz­tá­lya szá­má­ra, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova, 2003.
• Szegedy-Maszák Mi­hály, Ve­res And­rás, Boj­tár End­re, Hor­váth Iván, Szö­ré­nyi Lász­ló, Zemp­lé­nyi Fe­renc, Iro­da­lom a gim­ná­zi­um III. osz­tá­lya szá­má­ra, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova, 2004.

» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tu­ra 2014/4‑es szá­ma.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tu­ra 2014/3‑as szá­ma
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Tük­rök kö­zött: Tüs­kés Ti­bor le­ve­les­lá­dá­já­ból, vá­lo­gat­ta, szer­kesz­tet­te, a jegy­ze­te­ket írta Tüs­kés Gá­bor, saj­tó alá ren­dez­te, a vá­lo­ga­tást és a jegy­ze­te­ket ki­egé­szí­tet­te Si­mon Zsu­zsan­na, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas Ki­adó – MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2014.

A kö­tet mint­egy há­rom­száz, 1950–2007 kö­zött Tüs­kés Ti­bor­hoz írt, ed­dig túl­nyo­mó­részt kö­zö­let­len le­ve­let tar­tal­maz idő­rend­ben, ma­gya­rá­zó jegy­ze­tek­kel ki­egé­szít­ve.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tura 2014/2‑es szá­ma.
» To­vább a tel­jes szövegre «

au­to­re­fe­rá­tum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tura 2014/1‑es szá­ma.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Köz­köl­té­szet 3: A tár­sa­dal­mi élet köl­té­sze­te. A: Tör­té­ne­lem és tár­sa­da­lom, s. a. r. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Kül­lős Imo­la, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas – Edi­ti­o­prin­ceps, 2013.

A XVIII. szá­za­di ma­gyar köz­köl­té­sze­ti so­ro­zat 3/A kö­te­té­ben olyan ver­sek és da­lok ol­vas­ha­tók, ame­lyek a tár­sa­dal­mi élet és a tör­té­nel­mi múlt té­ma­kö­rét érin­tik. Az itt köz­re­adott 241 szö­veg­csa­lád so­kat el­árul a köz­köl­té­szet al­ko­tó­i­ról és be­fo­ga­dó­i­ról. A va­ri­án­sok­ban élő, folk­lór jel­le­gű, ám gyak­ran konk­rét szer­zők mű­ve­it fel­hasz­ná­ló po­pu­lá­ris köl­té­szet jó­részt a XVIII. szá­za­di köz­ne­mes­ség men­ta­li­tá­sát tük­rö­zi, s fon­tos sze­re­pet ját­szott az ér­tel­mi­ség iden­ti­tá­sá­nak erő­sí­té­sé­ben. A tör­té­ne­ti tár­gyú ver­sek nem­csak a kora új­kor­ról (pl. Mo­hács­ról) szól­tak, ha­nem a ku­ruc kor­ról is meg­em­lé­kez­tek (Rákóczi-nóta, Be­ze­rédj Imre éne­ke). A XVIII. szá­zad po­li­ti­kai ese­mé­nye­i­ről épp­így szü­let­tek sze­rep­da­lok, sza­ti­ri­kus éne­kek, nem­zet­si­ra­tók, agi­tá­ci­ós da­lok, sőt ima­pa­ró­di­ák is, ame­lyek az ural­ko­dók tet­te­it kom­men­tál­ják vagy vi­tat­ják Má­ria Te­ré­zi­á­tól II. Jó­zse­fen át XVI. La­jo­sig és Na­pó­le­o­nig.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Tüs­kés Gá­bor, Ha­gyo­mány és kri­ti­ka: Köny­vek, köny­bí­rá­la­tok a kora új­ko­ri eu­ró­pai iro­da­lom és mű­ve­lő­dés tör­té­ne­té­hez, Bu­da­pest, MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2013.

» To­vább a tel­jes szövegre «

au­to­re­fe­rá­tum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tura 2013/4‑es szá­ma.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tu­ra 2013/3‑as szá­ma.
» To­vább a tel­jes szövegre «

au­to­re­fe­rá­tum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tura 2013/2‑es szá­ma.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Meg­je­lent a Li­te­ra­tu­ra 2013/1‑es száma.

» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Bod­ro­gi Fe­renc Máté, Ka­zin­czy arca és a csi­szolt­ság nyel­ve: egy ön­rep­re­zen­tá­ció disz­kur­zív hát­te­re, Deb­re­cen, Deb­re­ce­ni Egye­te­mi Ki­adó, 2012 (Cso­ko­nai Könyv­tár, 51).

» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Je­ney Éva, Nyi­tott könyv: Iro­da­lom, te­rá­pia, el­mé­let, Bu­da­pest, Ba­las­si Ki­adó, 2012.

Azt hit­tem, ah­hoz, hogy az iro­da­lom­te­rá­pia el­mé­le­té­nek egy le­het­sé­ges váz­la­tát meg­ír­has­sam, fel kell füg­gesz­te­nem ol­va­sá­si szo­ká­sa­i­mat. Írás köz­ben ki­de­rült, csu­pán for­gat­ni kell a ka­lei­dosz­kó­pot, hogy más­ként für­kész­hes­sem mind­azt, ami bár­mely bib­lio­te­rá­pi­át meg­ha­tá­roz: az ol­va­só, az ol­va­sás, a könyv, a mű, a ha­tás, a be­szél­ge­tés és az írás köl­csön­ha­tá­sát. Né­ző­pont­ja­im az iro­dal­már né­ző­pont­jai, aki az iro­da­lom jó­té­kony, se­gí­tő és gyó­gyí­tó ha­tá­sát min­de­nek­előtt sa­ját ol­vas­má­nya­i­ból ismeri.

» To­vább a tel­jes szövegre «

Autoreferátum

Li­te­ra­turt­rans­fer und In­ter­kul­t­u­ra­lität im Exil: Das Werk von Ke­le­men Mi­kes im Kon­text der eu­ro­päis­c­hen Aufklä­rung – Trans­mis­si­on of Li­te­ra­tu­re and In­ter­cul­t­u­ral Dis­co­ur­se in Exi­le: The Work of Ke­le­men Mi­kes in the Con­text of Euro­pe­an En­ligh­ten­ment – Trans­mis­si­on de la lit­té­ra­tu­re et in­ter­cul­t­u­ra­li­té en exil: L’œuvre de Ke­le­men Mi­kes dans le con­tex­te des Lu­miè­res eu­ro­pé­ennes, Hrsg./ed./éd. Gá­bor Tüs­kés, un­ter Mi­tar­be­it von / in col­la­bo­ra­ti­on with / en co­o­pé­r­ati­on avec Ber­nard Adams, Thi­er­ry Fo­uil­le­ul, Klaus Hab­er­kamm, Bern · Ber­lin · Bru­xel­les · Frank­furt am Main · New York · Ox­ford · Wien, Pe­ter Lang, 2012.

Di­e­ser Band prä­sen­ti­ert die Er­geb­nis­se ei­nes in­ter­na­ti­o­nalen Kol­lo­qu­i­ums, wel­ches zum Werk ei­nes ga­l­an­ten Au­tors der un­ga­ris­c­hen Früha­ufklä­rung, Ke­le­men Mi­kes, im Ok­to­ber 2011 in Bu­da­pest statt­ge­fun­den hat. Sei­ne Bri­e­fe aus der Tür­kei stel­len ein Ha­upt­werk der eu­ro­päis­c­hen Brief­literatur im 18. Jahr­hun­dert dar. Zum Œuvre ge­hö­ren auch die Adap­ta­ti­onen von zwölf Pro­sa­wer­ken aus dem Franz­ö­sis­c­hen ins Un­ga­ris­che, u. a. ein No­v­el­lenzyklus von Mme de Go­mez so­wie meh­re­re Wer­ke der mo­ral­di­dak­tis­c­hen Pro­sa, der zeit­gen­ös­sis­c­hen Exe­ge­tik, der Historiogra­phie und der ge­ist­li­chen Literatur.

» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Író a szám­űze­tés­ben: Mi­kes Ke­le­men, szerk. Tüs­kés Gá­bor, mun­ka­tár­sak Csör­sz Ru­men Ist­ván, He­ge­düs Béla, Len­gyel Réka, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas Könyv­ki­adó, 2012 (His­to­ria Lit­teraria, 28).

Mi­kes Ke­le­men ha­lá­lá­nak 250. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te Li­te­ra­turt­rans­fer und In­ter­kul­t­u­ra­lität im Exil: Das Werk von Ke­le­men Mi­kes im Kon­text der  eu­ro­päis­c­hen Aufklä­rung cím­mel nem­zet­kö­zi tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zást és Humboldt-kollégiumot ren­de­zett 2011. ok­tó­ber 12–15. kö­zött az MTA Szék­há­zá­ban és az Illyés Gyu­la Ar­chí­vum­ban. A ta­nács­ko­zá­son negy­ven elő­adás hang­zott el fran­cia, an­gol, né­met, olasz, tö­rök és ma­gyar szak­em­be­rek­től. A kon­fe­ren­cia meg­ren­de­zé­sét in­do­kol­ta, hogy a szám­űze­tés, a kül­ső és bel­ső emig­rá­ció lét­hely­ze­te a 20. szá­za­di em­ber  egyik alap­ve­tő ta­pasz­ta­la­ta, amely vi­lág­szer­te gaz­dag és vál­to­za­tos mű­vé­sze­ti al­ko­tá­so­kat in­du­kált. A ta­nács­ko­zás fő cél­ja volt, hogy hoz­zá­já­rul­jon Mi­kes élet­mű­vé­nek jobb meg­is­me­ré­sé­hez és elő­se­gít­se a Mikes-kutatás ered­mé­nye­i­nek nem­zet­kö­zi össze­füg­gés­be helyezését.

» To­vább a tel­jes szövegre «

Autoreferátum

Tö­rök Zsu­zsa, Pe­te­lei Ist­ván és az iro­da­lom saj­tó­kö­ze­ge (Média- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti elem­zés), Bu­da­pest, Rá­ció Ki­adó, 2011.

A 19. szá­zad má­so­dik fele és a szá­zad­for­du­ló iro­dal­má­nak egyik kép­vi­se­lő­je, a ma­ros­vá­sár­he­lyi szü­le­té­sű Pe­te­lei Ist­ván (1852–1910) leg­in­kább no­vel­lás­kö­te­tei alap­ján is­mert a ma­gyar iro­da­lom­ban. No­vel­lisz­ti­ká­ját azon­ban, akár­csak kor­tár­sai ese­té­ben, a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek saj­tó­iro­dal­ma is be­fo­lyá­sol­ta. A mo­nog­rá­fia média- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti szem­pon­to­kat ér­vé­nye­sít­ve mu­tat­ja be az írói pá­lyá­nak a kü­lön­bö­ző pub­li­ká­ci­ós kö­ze­gek­kel való kap­cso­la­tát, fi­gye­lem­mel kí­sé­ri az iro­da­lom­hasz­ná­lat adott tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sá­hoz való iga­zo­dás, az ol­va­só­kö­zön­ség­gel való kap­cso­lat­te­rem­tés, az írói pá­lyán való ér­vé­nye­sü­lé­si stra­té­gi­ák és az iro­da­lom­hoz való vi­szony­ban sze­re­pet ját­szó szo­ci­a­li­zá­ci­ós kör­nye­zet kérdését.

autoreferátum

Ket­tős meg­vi­lá­gí­tás: For­dí­tás­el­mé­le­ti írá­sok Szent Je­ro­mos­tól a 20. szá­zad vé­gé­ig, szerk. Jó­zan Il­di­kó, Je­ney Éva, Haj­du Pé­ter, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2007 (Pont for­dít­va 4).

„Aki olyan szö­ve­gek­be mé­lyed el, me­lyek va­la­mely más vi­lá­got ar­ti­ku­lál­nak, sa­ját gon­dol­ko­dá­si mód­ját és ta­pasz­ta­la­ta­it pró­bál­ja ki egy olyan já­ték­té­ren be­lül, amely ide­gen, ám a for­dí­tás so­rán a sa­ját gon­dol­ko­dá­si mód és ta­pasz­ta­la­tok szá­má­ra még­is­csak hoz­zá­fér­he­tő­nek mu­tat­ko­zik. Az ide­gen­nek a sa­já­ton be­lü­li meg­je­le­né­se a sa­ját jel­le­get ki­fe­je­zet­té te­szi; más össze­füg­gés­ben je­len­het meg s ez­ál­tal ta­lán ide­gen­sze­rű­vé is vál­hat. A meg­ér­tés­nek az ide­gen­be való be­he­lyez­ke­dé­se ré­vén mu­tat­ko­zik meg, hogy az em­ber a sa­ját vi­lá­gát mi­képp ért­he­ti meg vagy mi­képp akar­ja meg­ér­te­ni – nem a ref­le­xió mód­ján, ha­nem a meg­ér­tés ta­pasz­ta­la­tá­ban köz­vet­le­nül: az­ál­tal, hogy az ide­gen a sa­ját élet va­la­mely já­ték­te­rét ala­kít­ja ki, hogy az ide­gen vi­lág a sa­já­tun­kon be­lül je­len­va­ló­vá lesz, s ily mó­don a vi­lág ki­fe­je­zet­ten ér­vény­re jut. A for­dí­tás úgy­szól­ván ket­tős meg­vi­lá­gí­tás, mely­ben vi­lág­ta­pasz­ta­lat és vi­lág­kép mint mély­ség és fe­lü­let egy­mást ki­egé­szí­ti.” (Gün­ter Figal)

Átemelve a régi rec.itiről.

autoreferátum

Fo­dor And­rás és Tüs­kés Ti­bor le­ve­le­zé­se, I, 1959−1966, s. a. r., a jegy­ze­te­ket ké­szí­tet­te és a név­mu­ta­tót össze­ál­lí­tot­ta Tüs­kés Anna, Pécs, Pro Pan­no­nia, 2008.

A könyv an­nak a le­ve­le­zés­nek az első ré­szét tar­tal­maz­za, ame­lyet Fo­dor And­rás és Tüs­kés Ti­bor foly­ta­tott egy­más­sal, 1959 őszén tör­tént első ta­lál­ko­zá­suk­tól Fo­dor And­rás 1997-ben be­kö­vet­ke­zett ha­lá­lá­ig.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Haja, haja vi­rá­gom: Vi­rág­éne­kek Sza­bó T. At­ti­la gon­do­zá­sá­ban és be­ve­ze­tő­jé­vel, gond., a CD-mellékletet szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, utó­szó ifj. Sza­bó T. At­ti­la, Ko­lozs­vár, Kri­ter­ion, 2007.

A vi­rág­éne­kek kér­dé­sé­vel a ma­gyar irodalomtörténet-írásban so­kan és sok­fé­le­képp fog­lal­koz­tak. A fő gond, hogy a vi­rág­ének egy olyan mű­faj­tör­té­ne­ti ki­fe­je­zés, amely a re­for­má­ció ko­rá­ban össze­fog­la­ló­an je­löl­te a so­kat becs­mé­relt, er­kölcs­te­len­nek és ti­lal­mas­nak ki­ki­ál­tott da­lo­kat és (mint arra a Balassa-kódex utal) a sze­rel­mi tár­gyú, fi­no­mabb hang­vé­te­lű po­é­zist. Még­sincs egyet­len ano­nim szö­ve­günk sem, amely ilyen cí­men ma­radt vol­na fönn – mind­ad­dig te­hát mű­fa­ji fan­tom­ként te­kint­he­tünk rá.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

„Mi­elz valt me­sure / que ne fait est­ul­tie”: A hat­van­éves Hor­váth Iván tisz­te­le­té­re, szerk. Bar­tók Ist­ván, He­ge­düs Béla, Se­láf Le­ven­te, Szegedy-Maszák Mi­hály, Szent­pé­te­ri Már­ton, Ve­res And­rás, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova Ki­adó, 2008.

„Hor­váth Iván ko­runk hőse. A kor az in­for­ma­ti­ka kora, hő­sünk pe­dig ott áll a vár­tán, egyik ke­zé­ben egy lyuk­kár­tyá­val, a má­sik­ban egy kép­ze­tes (ejtsd: vir­tu­á­lis) könyv­vel, ahol az el­du­gott el­éré­si utak be­le­fut­nak a szé­les­sá­vú in­for­má­ci­ós szu­per­sztrá­dá­ba. Azon a pon­ton, ahol a szá­mí­tó­gép – va­la­hol fél­úton a fe­hér­kö­pe­nyes mér­nö­kök hi­per­szá­mo­ló­gé­pe és a kép­er­nyő­re ta­pa­dó ti­zen­éve­sek hi­per­ak­tív mé­di­u­ma kö­zött – egy rö­vid kul­túr­tör­té­ne­ti pil­la­na­tig az elit­kul­tú­ra ré­sze volt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Kál­mán C. György, Él­har­cok és arc­élek: A ko­rai ma­gyar avant­gárd köl­té­szet és a ká­non, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2008 (Opus Iro­da­lom­el­mé­le­ti Ta­nul­má­nyok. Új so­ro­zat, 10).

A könyv egy­sze­rű­nek tet­sző iro­da­lom­tör­té­ne­ti kér­dé­sek köré épül: mi­lyen kö­zeg­be ér­ke­zett a ma­gyar avant­gárd, mit ta­lált és mit vál­toz­ta­tott; ho­gyan és mi­ért állt el­len a kö­zeg az új je­len­ség­nek; mi­ként pró­bál­ta fel­ven­ni a har­cot az avant­gárd az­zal, amit ta­lált, mit in­teg­rált, mit köz­ve­tí­tett, mit uta­sí­tott el; ho­gyan ala­kult en­nek a nem súr­ló­dás­men­tes ese­mény­nek a ké­sőb­bi sor­sa, mi­lyen ma­ra­dan­dó nyo­mo­kat ha­gyott az iro­da­lom­tör­té­ne­ti gon­dol­ko­dás­ban; s hogy mi­lyen el­mé­le­ti ke­ret­ben ér­de­mes mind­ezt vizs­gál­ni.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Rá­kai Or­so­lya, Uta­zá­sok a Fe­ke­te Ki­rály­nő­vel: Írá­sok írás­ról és iro­da­lom­ról, Bu­da­pest, Ki­já­rat, 2006.

A kö­tet ti­zen­öt, 2000 és 2005 kö­zött ke­let­ke­zett és kü­lön­bö­ző fo­lyó­ira­tok­ban meg­je­lent írás gyűj­te­mé­nye. E szö­ve­gek rész­ben a kor­társ ma­gyar iro­da­lom né­hány al­ko­tó­já­ról, rész­ben a kri­ti­ka­írás ál­ta­lá­no­sabb kér­dé­se­i­ről, rész­ben pe­dig ál­ta­lá­ban az iro­dal­mi mű­vek ol­va­sá­sá­nak prob­lé­má­i­ról szól­nak, egy­re tá­gu­ló kon­cent­ri­kus kö­rö­ket al­kot­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

An­toine Com­pa­gnon, Az el­mé­let dé­mo­na: Iro­da­lom és jó­zan ész, ford., jegyz. és a név­mu­ta­tót össze­ál­lí­tot­ta Je­ney Éva, Po­zsony, Kal­lig­ram, 2006.

A meg­ol­dá­sok el­múl­nak, a kér­dé­sek ma­rad­nak. Új kér­dé­sek­ként min­dig ré­gi­e­ket ve­tünk föl, leg­föl­jebb az össze­füg­gés vál­to­zik. Az egyet­len hi­te­les meg­ol­dás az arany kö­zép­út, a bi­zony­ta­lan­ság, a ren­del­ke­zés­re ál­lás, a nyi­tott­ság – va­la­hogy így fo­gal­maz­za meg el­mé­le­ti hit­val­lá­sát An­toine Com­pa­gnon, aki­től és aki­ről ma­gya­rul még nem ol­vas­hat­tunk vagy hall­hat­tunk túl so­kat.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Hi­tes Sán­dor, „még da­dog­tak, mi­kor ő meg­szó­lalt”: Jó­si­ka Mik­lós és a tör­té­nel­mi re­gény, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas, 2007.

Jó­si­ka Mik­lós­ról, a 19. szá­zad kö­zép­ső har­ma­dá­nak egyik leg­nép­sze­rűbb ma­gyar re­gény­író­já­ról jó ide­je meg­ál­la­pí­tot­ták már, hogy nem ré­sze az élő iro­dal­mi ha­gyo­má­nyok­nak. Ad­dig pél­da nél­kü­li ter­mé­keny­ség­gel írott mű­vei a ma­guk ide­jé­ben vi­szont nem­csak az ol­va­sók ad­dig szin­tén pá­rat­la­nul szé­les kö­ré­re, ha­nem az iro­dal­mi gon­dol­ko­dás egé­szé­re ha­tot­tak. A ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­té­ben Jó­si­ká­nak vol­tak el­ső­ként a szó mai ér­tel­mé­ben vett ra­jon­gói – még­pe­dig alap­ve­tő­en höl­gyek.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Köz­köl­té­szet, 2, Tár­sa­sá­gi és la­ko­dal­mi köl­té­szet, s. a. r. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Kül­lős Imo­la, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas, 2006 (Régi ma­gyar köl­tők tára, XVIII. szá­zad, 8), 746 + VIII l.

Min­dig ki­ke­re­ke­dett szem­mel né­zem a Mik­ro­koz­mosz – A fü­vek népe című fran­cia ter­mé­szet­fil­met vagy At­ten­bo­ro­ugh Élet a nö­vé­nyek kö­zött című so­ro­za­tát. A gyö­nyö­rű kép­so­rok az alj­nö­vény­zet élő­vi­lá­gá­ról szól­nak, ro­va­rok és pu­ha­tes­tű­ek, va­la­mint nö­vé­nyek szim­bi­ó­zi­sá­ról. Sza­bad szem­mel alig lát­ha­tó lé­nyek és na­gyobb, ám fi­gye­lem­re csak rit­kán mél­ta­tott tár­sa­ik együtt al­kot­nak itt mik­ro­koz­moszt, sa­ját tör­vé­nyek­kel és ön­sza­bá­lyo­zás­sal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

autoreferátum

Völ­gye­si Or­so­lya, Egy si­ker ku­dar­ca: Ku­thy La­jos pá­lya­fu­tá­sa, Ar­gu­men­tum, Bu­da­pest, 2007 (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 163).

Ku­thy La­jos­ról leg­in­kább csak le­gen­dá­kat őriz az iro­da­lom­tör­té­ne­ti em­lé­ke­zet. Mű­ve­i­nek új­ra­ki­adá­sá­ra nem ke­rült sor az el­múlt száz év­ben, s a róla szó­ló szak­iro­da­lom is ke­vés­sé gya­ra­po­dott. Az író­ról ta­lán csak sor­sá­nak leg­főbb pa­ra­do­xo­na őr­ző­dött meg a köz­tu­dat­ban: az 1840-es évek egyik leg­si­ke­re­sebb re­gé­nyé­nek, a Ha­zai rej­tel­mek­nek a szer­ző­je, gróf Bat­thyá­ny La­jos tit­ká­ra az 1850-es évek­ben „Bach-huszár” lett.
» To­vább a tel­jes szövegre «