recenzió

Képek, szövegek, olvasatok, szerk. Bartha-Kovács Katalin, Penke Olga, Szász Géza, Szeged, JATE Press, 2012 (Felvilágosodás, lumières, Enlightenment, Aufklärung).

A Bartha-Kovács Katalin, Penke Olga és Szász Géza által szerkesztett tanulmánykötet a szerkesztői bevezető szerint a Szegedi Tudományegyetem Magyar-francia felvilágosodás kutatócsoportjának tanulmányaiból közöl válogatást, reprezentálva a csoport tagjainak kutatási területeit, a magyar és a francia kultúra találkozási pontjainak elemzésére, a művészetelméletre, irodalom és kép kapcsolatának elemzésére összpontosítva. A kötet szerkesztői új közönséget is szeretnének megnyerni a francia kultúrának, ezért adják közre a tanulmányokat magyarul, és ezt a célt szolgálják a kötet végén közzétett, a tárgyalt témakörökben fontos korabeli szövegek magyar fordításai is, amelyek eddig még nem jelentek meg. Jelen kötet a szerkesztők tervei szerint egy, az előbbi célkitűzéseket előmozdítani szándékozó új sorozat nyitókötete kíván lenni, erre utal a külső borítón látható sorszám is.

A tanulmányok az alcímnek („Képek, szövegek, olvasatok”) megfelelően intermediális és interdiszciplináris kapcsolódási pontokból kiindulva fejtik ki témáikat az irodalom- és kultúratudományok, valamint a történettudomány nézőpontjainak és módszereinek felhasználásával.

A kötet első része változatos tematikát felvonultató tanulmányok sorát hozza. Úgy tűnik, mintha a kötet globális kohézióját biztosítani hivatott eszmetörténeti korszakfogalom, a felvilágosodás, nem fedné le teljesen a szövegkorpusz vizsgálati spektrumát. Recenzens számára két „kakukktojás”: Gyimesi Timea Gilles Deleuze irodalomelméletét Proust-értelmezésén keresztül vizsgáló tanulmánya, valamint Pál József Dante-értelmezése kelti ezt az érzetet. De ezek a szövegek is, bár közvetlenül nem kapcsolódnak a felvilágosodás korához, az általuk működtetett kontextuális háló révén létrehozzák ahhoz való kapcsolódási pontjaikat.

A tizenkét tanulmány mindegyike felhasználja az írott szöveg médiumát vizsgálódásaihoz. Bartha-Kovács Katalin, Prohászka Erzsébet és Szűr Zsófia írásai kép és szöveg kapcsolatának teoretikus implikációit fejtik ki konkrét 18. századi példákon keresztül; Granasztói Olga a gróf Csáky István és felesége, Erdődy Júlia által a szepességi Illésfalva közelében kialakított angolkert példáján keresztül mutatja be a természeti környezet újfajta befogadásának és az olvasmányélményeknek a kapcsolatát, vizsgálódásába poétikai és társadalomtörténeti kontextusokat is bevonva.

A Kövér Lajos−Szász Géza szerzőpáros által jegyzett tanulmány történeti forrásként közelít a vizsgálatába bevont szövegekhez, a francia forradalmi háborúkban szembenálló felek párhuzamos kortársi nézőpontjait rekonstruálva, a vizsgált szövegek alapos történettudományi, eszme- és irodalomtörténeti kontextualizációját nyújtva. Szintén a történettudomány nézőpontja felől közelít az általa közölt forrásszöveghez Marjanucz László is, aki Gömör megye közgyűlésének a Helytartótanácshoz az önkényes cenzúrával kapcsolatban intézett 1794-es beadványát a felvilágosult rendiség dokumentumaként értelmezve fejti ki a sajtószabadság és a magyar nyelv fejlődésének összefüggéseivel kapcsolatos korabeli rendi álláspontot, a forrásban felhozott példákon keresztül adalékokat nyújtva az irodalmi szövegek társadalmi használatának értelmezéséhez is.

Balázs Péter a 17–18. század fordulójának francia nyelvű utópikus regényeiben vizsgálja a művészi tevékenység és az esztétikum szerepét, kimutatva az erkölcsfilozófiai alapú művészet- és esztétikumellenességnek az utópikus narrációból következő poétikai szükségszerűségét.

Kovács Eszter Denis Diderot szövegeinek metanarratív reflexióit értelmezi történeti-poétikai szempontból, Székesi Dóra a nagy francia enciklopédista ismeretelméleti írásainak képzelet-fogalmát helyezi alkotás- és befogadásesztétikai kontextusba.

Penke Olga tanulmánya a francia-magyar interkulturális érintkezés egyik legnagyobb hatású elemének, Rousseau autobiografikus szövegeinek eszmetörténeti, illetve poétikai szempontú recepcióját mutatja be a 18–19. század fordulójának magyar irodalmában, Teleki József, Kazinczy, Szentjóbi-Szabó László, Batsányi, Bessenyei, valamint Csokonai műveinek kontextusában.

A kötet második, jóval rövidebb része öt 17–18. századi francia szöveget, illetve szövegrészletet közöl. Ezen művészetekkel és tudományokkal kapcsolatos reflexiók közül többre utalnak a kötet tanulmányírói, de a többi szöveg is jól illeszkedik a tárgyalt tematikához.

Milyen felvilágosodás-kép bontakozik ki, illetve mennyiben árnyalja a vizsgálat tárgyát képező korszakról alkotott fogalmunkat e 2012-es tanulmánykötet? Recenzens számára az egyik tanulmány címében is megjelenő „tudom-is-én-micsoda” fogalom tűnik a kötet kulcsfogalmának, mely első olvasásra komolytalannak tűnő fogalom a kötet esztétikai tárgyú tanulmányaiból elszórt, de központi jelentőségű utalásokon keresztül bontakozik ki. A kötet egyik szerkesztője és szerzője, Bartha-Kovács Katalin Szécsényi Endrével közösen szerkesztett korábbi könyvéből (A tudom-is-én-micsoda fogalma: Források és tanulmányok, Budapest, L’Harmattan, 2011.) már tudhatjuk, hogy a „tudom-is-én-micsoda” fogalma a 17. századi francia moralisták és filozófusok számára pl. a látható, de megfoghatatlan és kifejezhetetlen kellem-fogalom meghatározására való törekvésnek a terméke: szavakban nem kifejezhető, csak az érzékelés révén felfogható sajátos esztétikai minőségre utal. Jellemző megjelenési formája nem az akadémiai diskurzus, hanem a kötetlenebb formák. Azt ragadja meg, ami változik, alakul, és kivonja magát a világos, egyértelmű definíciók bűvköréből. A korszak egyes jelenségeire felfigyelő, de a saját, mindig változó történeti nézőpontjából vizsgálódó kutató számára így válik hasonlóvá a felvilágosodás fogalmához. Mi tehát a felvilágosodás? Változó, képlékeny „tudom-is-én-micsoda”, sugallja a tanulmánykötet, amely interdiszciplináris és intermediális megközelítésmódjával tovább mélyíti és árnyalja e nehezen meghatározható tárgyról kialakítható képünket, induktív módon közelítve a felvilágosodás lényegének megértéséhez.

Summary

The reviewed volume is a representative selection from the essays of the Hungarian−French Enlightenment Research Group of the University of Szeged.

The first part of the volume comprises essays that according to the subtitle of the volume (Pictures, texts, interpretations) approach their theme more or less related to the literary, cultural and historical aspects of the Age of Enlightenment using intermedial and interdisciplinary methods.

The second part of the volume consists of Hungarian translations of five French texts from the 17^th−18^th century that are more or less related to the essays of the first part. They serve to illustrate the mentality of the period regarding arts and sciences.

The reviewer emphasizes the significance of the extension of the originally aesthetic concept of ”I know not what” to the mediated Enlightenment-image of the volume as a possible way to a more subtle understanding of the period.