recenzió

Író a száműzetésben: Mikes Kelemen, szerk. Tüskés Gábor, Budapest, Universitas, 2012 (Historia litteraria, 28).

Mikes Kelemen halálának 250. évfordulója alkalmából az MTA Irodalomtudományi Intézete Literaturtransfer und Interkulturalität im Exil: Das Werk von Kelemen Mikes im Kontext der europäischen Aufklärung címmel nemzetközi tudományos konferenciát rendezett 2011. október 12–15. között. A tanácskozás fő célja Mikes életművének jobb megismerése mellett a Mikes-kutatás eredményeinek nemzetközi összefüggésbe helyezése volt. A konferencián elhangzott előadások 2012-ben egy magyar és egy többnyelvű (angol, német, francia) tanulmánykötetbe szerkesztve jelentek meg. A recenzió a magyar nyelvű tanulmánykötet eredményeit ismerteti.

Noha a konferencia egyik célkitűzése Mikes Kelemen teljes életművének a vizsgálata volt, a kötet mégis arról győzi meg az olvasót, hogy az életművön belül még mindig a Törökországi levelek részesül kitüntetett figyelemben. A romantika eredetiség-koncepcióján iskolázott utólagos értelmezések a befogadástörténet során meglehetősen történetietlen módon emelték ki a Leveleskönyvet egyéb munkáinak kontextusából, és tették Mikest a magyar irodalomtörténet egyik egykönyves szerzőjévé. Fordításai így a Törökországi levelekhez képest másodlagos, alárendelt pozícióba kerültek, az életművön belüli funkciójuk pedig sok esetben csupán az volt, hogy a Leveleskönyv jobb megértéséhez szállítsanak különböző szempontú adalékokat. Bár a tanulmánykötet a korabeli, főként francia irodalom mikesi használatának számos kontextusát bemutatja, végső soron nem változtatott a Leveleskönyv primátusán: a huszonnyolc tanulmányból tizennyolc kifejezetten a Törökországi levelekkel foglalkozik, és a másik tíz tanulmány meglátásai is sok esetben a levelek jobb megértéséhez teremtenek kontextusokat. A tanulmánykötet eredményei megerősítik továbbá, hogy elengedhetetlen a Mikes-életmű nemzetközi kontextusban való vizsgálata, s a Törökországi levelek is csak a korabeli európai, főként francia irodalom kontextusának ismeretében értelmezendők, a külföldi (francia és török) levéltárak pedig számos, eddig feltáratlan forrást rejtegethetnek.

A kötet tanulmányai négy tematikus csoportba rendeződnek. Az első a Mikessel kapcsolatos történeti keretfeltételekkel foglalkozik, a második műfaj- és tárgytörténeti kérdésekkel, a harmadik nyelvi, stiláris, poétikai és retorikai elemzéseket tartalmaz, a negyedik pedig hatás- és befogadástörténeti tanulmányokat.A kötetet a konferencia megrendezésének előzményeit, indoklását, célját, a Mikes-életmű problémáit és a benne rejlő kutatási perspektívákat bemutató előszó (Tüskés Gábor), valamint a tanácskozáson elhangzott köszöntő beszéd (Szörényi László) nyitja. A kötetet lezáró, Dokumentáció című fejezetben a konferenciával párhuzamosan, az ELTE Egyetemi Könyvtára és az Egri Főegyházmegyei Könyvtár együttműködésével megrendezett kamarakiállítás katalógusa olvasható.

A tanulmányok és az egykori tanácskozás elméleti háttere egyetlen kiemelt tételben foglalható össze, mely szerint az európai irodalom a kisebb irodalmi régiók közötti állandó cserefolyamat és kölcsönhatás eredményeként jött létre, következésképpen a nemzeti irodalmak története is csak ebben a nemzetközi kontextusban művelhető komolyan. Mikes életműve rengeteg szállal kapcsolódik a kortárs francia, angol, olasz és német irodalomhoz, valamint a török kultúrához, a korai felvilágosodás komparatisztikai vizsgálatához tehát kivételes lehetőséget kínál műfaj- és értelmiségtörténeti szempontból egyaránt. A tematikus csoportok és a kötet egyes írásai végső soron három visszatérő problematika köré csoportosíthatók. Ezek közül az első a Törökországi levelek kéziratának történetével, a második a Leveleskönyv értelmezési lehetőségeivel és az elemzések koronkénti súlypontváltozásaival, a harmadik kérdéskör pedig a száműzetés társadalmi, személyes és írói, művészi problémájával foglalkozik.

A Mikes-kutatás egyik központi, máig megnyugtatóan nem tisztázott kérdése, hogy a Törökországi levelek kézirata Mikes halála után hogyan, milyen közvetítésével jutott Magyarországra. Hopp Lajos, a kritikai kiadás sajtó alá rendezője szerint a rodostói emigráció iratai nem Franciaországon keresztül jutottak az országba. Megállapításával szemben a kötetben Tóth Ferenc írása sorakoztat több, igen valószínű ellenérvet (Mikes Kelemen és a francia diplomácia). A tanulmány franciaországi és ausztriai levéltári források alapján tárja fel Mikes Kelemen és a törökországi francia diplomaták kapcsolatait. Az Oszmán Birodalom 16. századi előretörésével Konstantinápoly a muzulmán Mediterráneum diplomáciai központjává vált, ahová a jelentős európai közösségek diplomáciai és kereskedelmi képviseleteket delegáltak. Így jött létre a konstantinápolyi francia nagykövetség is, amellyel Mikes törökországi emigrációja során folyamatosan kapcsolatban állt. A franciaországi és rodostói emigránsoknak tehát a törökországi francia nagykövetség révén is jó kapcsolataik voltak egymással; a Rákóczi-kéziratok egy része francia diplomáciai közvetítéssel került Franciaországba. A magyar irodalmi közéletben a Mikes-levelek éppígy azokban az években bukkantak fel, amikor a franciaországi emigráció nagy része a francia forradalom idején visszatért Magyarországra. A tanulmányíró szerint valószínű, hogy a korábban, a Rákóczi-kéziratokkal együtt Franciaországba került Mikes-levelek is így jutottak Magyarországra. Tóth Ferenc érvelése meggyőző, hipotézise igazolását további források felbukkanása tenné lehetővé.

A kézirat magyarországi története sem tisztázott kellőképpen. Kultsár Istvánhoz, a szöveg 1794-es első sajtó alá rendezőjéhez való kerülésétől egészen mai lelőhelyéig, az egri Érseki Könyvtárig több homályos pont is tarkítja útját. Nem tudni bizonyosan például, hogy Kultsár mi módon jutott a kézirat birtokába. Hopp Lajos bécsi kapcsolatokat feltételezett, ám a fenti kutatások kérdésessé teszik megállapítását. Kultsár Istvántól Toldy Ferenchez került a kézirat, aki 1861-ben egy életrajzi értekezéssel kiegészítve ismét sajtó alá rendezte, majd tőle került az egri könyvtárba 1867-ben. Hopp Lajos feltételezését, mely szerint az irodalmi ritkaságok gyűjtéséről közismert Bartakovics Béla egri érsek megvette volna a kéziratot, Tüskés Gábor kézirat- és levéltári kutatásokon alapuló érvelése árnyalja meggyőzően (Hogyan jutott a Törökországi levelek kézirata Toldy Ferenctől Bartakovics Bélához Egerbe?). A Toldy–Bartakovics- és Toldy–Ipolyi Arnold-levelezés részletes vizsgálatával a tanulmány meggyőzően mutatja ki, hogy az 1860-as években anyagi gondokkal küzdő Toldynak tartozása volt az egyik egri alapítványi pénztár felé, Bartakovics érsek pedig ennek az adósságnak a fejében jutott a kézirat tulajdonába. A kézirat Egerbe kerülésének meggyőző magyarázata mellett a tanulmány a tudóslevelezések eddig feldolgozatlan csoportjainak a kutatások során hasznosítható magyarázó erejére is felhívja a figyelmet.

Régóta a Leveleskönyv értelmezésének egyik kulcskérdése, hogy létezett-e a levelek címzettjeként emlegetett „édes néném”, vagyis valós, történeti dokumentumként is olvasható szöveggel állunk szemben, avagy az írói fantázia szüleményével. A kötet legtöbb tanulmánya az említett problematika valamilyen aspektusa köré csoportosítható. A befogadástörténettel foglalkozó tanulmányok (Fenyő István: A Törökországi levelek a 19. század magyar irodalomtörténet-írásában, Czifra Mariann: Mikes Törökországi levelei a kiadások tükrében) diakrón hosszmetszetben teszik láthatóvá a Leveleskönyv értelmezésének súlypontváltozásait. Míg kezdetben, főként első megjelenése idején, hiteles történeti dokumentumként olvasták, a 19. század folyamán fokozatosan áttevődött a hangsúly a mű fiktív voltának a kiemelésére. Czifra Mariann tanulmányának központi gondolata izgalmasan mutat rá a különböző kiadások értelmezést előíró, preskriptív tendenciájára, és a levelek közvetlen környezetében olvasható peritextusok értelmezést befolyásoló erejére. A különböző kiadások előszavai így nemcsak az olvasásmódot, hanem a műfaji hovatartozást is előírták olvasóik számára: nemesi családok életét bemutató történeti forrásként, egykorú feljegyzések alapján megalkotott levélformájú memoárként, a fejedelem megbízásából vezetett naplóként, illetve egy teljes élettartam alatt írt műalkotásként, úti- és képeskönyvként olvastatták a leveleket, bizonyítva egyben az irodalom mediális beágyazottságának 20. századi tételét.

A kötet legnagyobb érdeme, hogy nemzetközi kontextusba helyezte a Mikes-életművet, s ezzel a komparatisztikai vizsgálatok kiapadhatatlan forrását nyitotta meg az értelmezők előtt. A Leveleskönyvnek a francia levélregény műfajával való összefüggése és fiktív, poétikailag erőteljesen artikulált jellegének felismerése forráskritikai, műfaj- és stílustörténeti, illetve retorikai elemzések sorozatát indította el.Ebben a folyamatban a levelek kritikai kiadását készítő Hopp Lajos munkálatai hoztak gyökeresen új elemet, noha a levelek fiktív voltának és a francia irodalommal való kapcsolatának már Toldy Ferenc 1861-es kiadásától kialakult értelmezői tradíciója van. A valóság és fikció keveredése és az ezzel való játék a francia levélregény sajátos hagyománya volt. A 17. századi francia levelesköteteket azonban, akárcsak Mikes Leveleskönyvét, a korabeli olvasók rendszerint valós levélváltásként olvasták, és általában a későbbi kutatások mutatták ki a köteteknek a kompozicionális elrendezés révén is erőteljesen átpoetizált jellegét. A francia irodalom Mikes életművére tett hatásának kutatása mára már több ponton is bizonyította Mikes és a francia levélregény kapcsolatát, és a kapcsolatnak a Törökországi levelek poétikai kidolgozásában játszott szerepét. (Kovács Ilona: Mikes Törökországi levelei és a francia levélregény hagyománya; Pál Ágnes: Levelezés és levélregény határán: Roger de Bussy-Rabutin gróf és Sévigné márkiné levelezése – 1697).

A tanulmánykötet írásai jól szemléltetik azt a folyamatot, amely során a fő hangsúly a referenciális olvasásról áttevődik a fiktív olvasásra, noha a Leveleskönyvnek a valóság és fikció keveredésével játszó levélregény műfajával való kapcsolata még mindig teremt lehetőséget a levelek valóságelemeit feltételező és azok konkrét referenciális vonatkozásait visszakereső elemzésekre (Mészáros Kálmán: Az asszonyi szépség dicsérete. Mikes és az „óbesterné”). A Leveleskönyv fiktív mivoltának a hangsúlyozása poétikai (Bódi Katalin: A Törökországi levelek mint levélregény), komparatisztikai (Fröhlich Ida: Áron és az özvegy juha. A 90. levél agádájának forrásához; Kovács Eszter: Mikes Kelemen Törökországi leveleinek azonosítatlan forrásairól; Bányász Melinda: Társalgó időmúlatás: a Mulatságos napok a francia eredeti és az angol változat tükrében) és retorikai-stilisztikai (Sájter Laura: Arcok dialógusa Mikes Leveleskönyvében; Jenei Teréz: Az irónia alakzatai a Törökországi levelekben, Knapp Éva: A Törökországi levelek retorikájához) értelmezések sorozatára adott lehetőséget. S noha a francia levélregény műfajának a mikesi levelekre tett hatása vitathatatlan, Knapp Éva tanulmánya felhívja a figyelmet azon jezsuita levélelméleti könyveknek a levélírás mesterségének elsajátításában játszott szerepére is, amelyek antik hagyományokra, Cicero oktatásra kiválasztott leveleire mennek vissza, és amelyekkel Mikes még a kolozsvári jezsuita kollégium diákjaként találkozott. A Törökországi levelek és az egyes fordítások vizsgálata (Szathmári István: Mit mutatnak Mikesnek Az Ifjak Kalauza 1724/1744-es fordításán 1751-ben elvégzett javításai?) nem naiv íróként, hanem sok esetben a nyelvi norma és a provincializmus (háromszéki tájnyelv) kettősségével vívódó, igencsak stílustudatos íróként mutatja be Mikest, s a rendkívüli stílustudatosság érvét erősíti a Leveleskönyvbe az orális közegből beépített szólások és közmondások elemzése is (Paczolay Gyula: Közmondások és szólások a Törökországi levelekben). Az irodalomnak és az írásnak mint kulturális gyakorlatnak a mentálhigiénés értelmezése a mikesi íráshasználat motivációira kérdez rá, és az irodalom funkcióját az általa kifejtett terápiás hatásban jelöli ki. Ebben a szemléletben az emigrációban kibontakozó mikesi életmű fő mozgatórugója az unatkozás elleni küzdelem a mulatság és a hasznosság elvének érvényesítésével (Hegedüs Béla: Három Mikes-mű irodalomszemléletének összehasonlítása. Törökországi levelek; Mulatságos napok; A Keresztnek királyi uttya).

A száműzetés társadalmi, személyes és írói, művészi kérdésével foglalkozó tanulmányok Mikes személyét egyrészt a rodostói magyar közösségen belüli szerepe, másrészt a magyar irodalomtörténetben a későbbiekben betöltött szimbolikus funkciója felől értelmezik, illetve azokra a konkrét nyelvi hatásokra is rámutatnak, amelyek a Törökországi levelek keletkezésének emigrációs következményei. Bár – írásos források hiányában – a legkevesebbet Mikes életének utolsó három évéről tudunk, valójában akkor érte el hivatali karrierjének legmagasabb pontját: az Oszmán Birodalom kicsiny, de privilegizált közösségének vezetője, básbúgja lett. Papp Sándor tanulmánya az isztambuli nagyvezéri levéltár okmányai ismeretében a rodostói magyar közösség autonómiájával kapcsolatos kérdést feszegeti. S noha úgy véli, hogy a magyar közösség egybetartása a Porta határozott szándékát feltételezi, amelyet egy belülről választott és szultáni megerősítéssel ellátott vezetővel oldottak meg, a magyarok önállósága meglehetősen ellentmondásos jelenség lehetett, hiszen az oszmán hatósággal szemben csak annyit érhettek el, amennyit maga a központi hatalom biztosítani tudott számukra (Papp Sándor: Ismeretlen oszmán források Mikes Kelemen utolsó éveiről). A rodostói magyar közösség autonómiájának kérdése, úgy érzem, végső soron a tanulmány nyitott problémája marad, amely még további bizonyító források felbukkanását igényli.

A magyar diaszpórának a török társadalommal való kapcsolata és érintkezési lehetőségei állnak a nyelvészeti kérdést vizsgáló Kakuk Zsuzsa tanulmányának középpontjában is. A Törökországi levelek közel 100 török szót, több mint 20 személynevet és 41 török helynevet tartalmaz, amelyek Kakuk szerint részben személyes élmények, részben pedig a francia nyelvű források hatására kerültek be a munkába (Kakuk Zsuzsa: Török szavak Mikes Törökországi leveleiben). A Leveleskönyv a későbbiekben maga is további munkák forrása, hivatkozási alapja, az emigrációs irodalom örök kiindulópontja, Mikes maga pedig a száműzött tudat reprezentánsa marad az 1944–45-ös, az 1947–48-as és az 1956-os emigráció irodalmában (Hites Sándor: Száműzetésbe születni. Mikes és a magyar irodalmi emigrációk). A hatástörténet szerteágazó aspektusaira mutatnak rá azok a tanulmányok, amelyek Rákóczi és a közköltészeti anyag kapcsolatát (Csörsz Rumen István: Rákóczi halála nagypénteken – Mikestől a közköltészetig), Mikes képzőművészeti hatástörténetét (Tüskés Anna: Mikes Kelemen képzőművészeti ábrázolásai), a 20. század magyar regény- és drámairodalmának alakulásában játszott szerepét (Szentesi Zsolt: Mikes Kelemen alakja a 20. század második felének magyar regény- és drámairodalmában), Mikes háromszéki kultuszát (Boér Hunor: Mikes Kelemen kultusza Háromszéken), továbbá a Leveleskönyv különböző nyelvű fordításait (Bernard Adams: A Törökországi levelek angol fordításai, Tasnádi Edit: Mikes Kelemen Törökországi leveleinek három törökországi kiadásáról) vizsgálják.

Két tanulmányról nem esett még szó. A Mikesek zágoni udvarházának egy fennmaradt inventárium alapján való részletes bemutatását tartalmazó írás további lényeges, társadalomtörténeti meglátásokra adhat lehetőséget – hiányoltam is a szerzőtől a leltár leírásán túl a forrás ilyen típusú kontextualizációját (Csáki Árpád: Zágoni Mikes Kelemen, a birtokos székely nemes).

A magyar irodalomtörténetben a Mikes-életmű azon kivételes esetek közé tartozik, amelyeknek létezik teljes, minden munkát felölelő kritikai kiadása. A teljes életművet feldolgozó tudományos kiadás az alapja a készülő digitális Mikes-szótárnak, amely azon túl, hogy a 18. század első fele nyelvezetének szótörténeti-etimológiai, alak- és mondattörténeti, dialektológiai, stilisztikai és irodalmi nyelvi vizsgálatához járulhat hozzá, az irodalomművelés kortárs elvárásainak is eleget tesz majd (Kiss Margit: A digitális Mikes-szótár).

Az elmúlt két évtizedben különösen megélénkült az emigráns írók életműve iránti érdeklődés, ily módon pedig a különböző irodalmi és társadalmi jelenségeknek a nemzetközi mezőnyben való vizsgálata. A száműzetésben élő és alkotó Mikes, ahogyan a kötet tanulmányai is bizonyítják, a magyar művészemigráns-problematika örök történeti hivatkozási alapja marad, ismeretében érthető és értelmezhető számos kortárs jelenség is.

Summary