recenzió

Jan Drengubiak, Richard Millet, du personnel vers l’universel, Filozofická fakulta Prešovskej univerzity v Prešove, Prešov, 2012.

A recenzeált könyv szerzője Jan Drengubiak, a prešovi (eperjesi) egyetem Francia Tanszékének vezetője, aki 2009-ben védte meg L’Œuvre de Richard Millet au regard de la mythocritique (Richard Millet munkássága mítoszkritikai szemszögből) című doktori értekezését, melyet francia és szlovák témavezetők (Zuzana Malinovská-Šalamonová és Sylviane Coyault-Dublanchet) irányításával írt. Jelen mű ennek a disszertációnak a nagyközönség számára átdolgozott verziója.

A könyv doktori értekezés, így magától értetődő, hogy komoly kutatómunka előzte meg, amit a szerző számos előzetesen megjelent szlovák és francia nyelvű cikke és tanulmánya is bizonyít, melyek egyúttal e könyv előmunkálatainak is tekinthetők.[ref]Többek között meg kell említeni a Richard Millet munkásságát tárgyaló legfrissebb írásokat: Ján Drengubiak: Le présent inscrit dans le passé « mythologique » chez Richard Millet in Le passé dans le présent, le présent dans le passé, Szeged, JATEPress, 2007; Ján Drengubiak: Les normes d’aujourd’hui et leur transgression sur l’exemple de Richard Millet in Lask, Leksem, 2007; Ján Drengubiak: Le langage de la laideur et la laideur des langues in Acta Universitas Olomouciensis, Facultas Philosophica – Philologica 90 – Romanica XVII, Olomouc, Unniverzita Palackého v Olomouci, 2006; Ján Drengubiak : Le motif du labyrinthe chez R. Millet in Études françaises en Slovaquie, X, 2005, Bratislava, Institut français, 2006. – A monográfia megjelenésével azonos évben számos olyan tanulmány is napvilágot látott a szerzőtől, melyek kiegészítik és aktualizálják a könyvben foglaltakat: Drengubiak, Ján: L’image de la famille-communauté dans l’œuvre de Richard Millet. Újlatin filológia 5., 2012; Drengubiak, Ján: Richard Millet, „posledný spisovateľ“. In: Jazyk-Médiá-Text. Acta facultatis philosophicae universitatis Prešoviensis, Jazykovedný zborník 35 (AFPh UP 342/423), Prešov, 2012; Drengubiak, Ján: Expérience de l’écrivain – l’image de l’artiste et de son œuvre. In: Philologia XXI /1-2, Univerzita Komenského Bratislava, 2012.[/ref]

A mű a bevezetés után öt fejezetre, valamint egy összefoglaló részre tagolódik, melyet egy tíz oldalas szlovák nyelvű összefoglaló, valamint igen részletes bibliográfia és névmutató követ. A bevezetőből kiderül, hogy a szerző más kutatókhoz hasonlóan igen nagy kihívásnak érzi egy kortárs, még élő író munkásságának bemutatását, hiszen az életmű még nem végleges, nem lezárt. A munkát tovább nehezíthette, hogy ebből kifolyólag hasonló tárgyú, irodalmi elemzéseket tartalmazó művek csak igen kis számban állnak rendelkezésre. Drengubiak ennek ellenére vállalja Millet irodalmi teljesítményének, pontosabban e teljesítmény egy szegmensének bemutatását. Könyvében ugyanis a francia író úgynevezett „limousine-i” témájára koncentrál, bár ezzel együtt megemlékezik a „közel-keleti” és a „libanoni” témákról is. Millet limousine-i tematikája azért bír különös jelentőséggel az író életművében, mivel az 1990-es évek második felében írt könyveinek cselekménye a Franciaország középső részén fekvő Limousine régióban játszódik, ahol az író született és gyermekkora egy részét töltötte. Noha más országok és helyszínek is hatást gyakoroltak munkásságára, a szülőföldjéhez való kötődésének köszönhetően ezekben az írásaiban különösen érzékletesen fejezi ki a világról és annak jelenségeiről alkotott sajátos véleményét. Ugyanakkor ezek a témameghatározások sem tekinthetőek véglegesnek, így a zárt egységek bemutatása helyett az írói fejlődést helyezi vizsgálatai középpontjába. A könyv felépítése ennek megfelelően tükrözi a szerző szándékát, aki a folyamatos átalakulást igyekszik követni és bemutatni, így a fejezetek az író életútját és műveit kronologikus sorrendben követik.

Az első fejezet az irodalmi közeggel és a szerzői életúttal foglalkozik. Millet életének megismerését az is nehezíti, hogy az író szándékosan igyekszik elmosni a határokat a valóság és a képzelet között, így bár regényei önéletrajzi ihletésűek, a bennük leírt információkat korántsem lehet készpénznek venni. Maga az író is megerősíti, hogy a fikció fontos szerepet játszik írásaiban, így bár az író életútjának jobb megismeréséhez hasznos segítséget nyújtanak művei, komoly munkát igényel a valós adatok kiválogatása a fiktív elemek közül.

Millet munkássága tehát az önéletrajzi regényírás műfajába tartozik, ugyanakkor regényei középpontjában nem kizárólag önmaga, saját élettörténete áll – noha egyértelműen ez tűnik ki írásaiból –, hanem a világ és a történelem is megjelennek, mint klasszikus témák. Így bár az író igyekszik saját magát a kortárs irodalmon kívül pozicionálni – amely szándékot egyébként siker koronáz a francia közvélemény visszajelzései alapján –, munkássága beleillik az aktuális irodalmi tendenciákba. Az irodalmi közeggel való ellentmondásos kapcsolat bemutatása után Drengubiak kitér az író irodalmi életútjának részletes ismertetésére a kezdetektől egészen napjainkig.

A második rész Millet első írói korszakát vizsgálja, mely 1988-ig tartott, és a nyelv kap benne központi szerepet. A francia író szerint az érzelem nem más, mint nyelvi tudatosság, melynek keretében törekedni kell a nyelv teljes gazdagsága feletti uralomra. Sőt, mivel ez a gazdagság nem csupán a francia nyelvben található meg, így a lehető legtöbb nyelvet kell uralni és használni. Mivel elszántan törekszik a szép franciaságra, s meggyőződése szerint ez a franciaság a 17. és 18. század sajátja, így oda kell visszanyúlni írás közben. Első írásaiban a mű cselekménye is a szereplőknek a nyelvhez való viszonyán keresztül bontakozik ki. Az igényes kifejezésmód a pozitív szereplők sajátja, a hibás vagy igénytelen nyelvhasználat pedig a negatívak jellemzője, míg a főszereplő esetében jellemfejlődésével párhuzamosan kifejezésmódja is átalakul.

Úgy tűnik, hogy az író a nyolcvanas évek végén elvesztette érdeklődését a nyelv szerepének ilyen hangsúlyos bemutatása iránt, illetve önmaga számára kielégítő módon kifejezte ezzel kapcsolatos álláspontját, ezért új kérdések vizsgálata felé fordult.

A harmadik fejezetben Drengubiak azokat a műveket mutatja be, amelyekben a francia író azt kutatja, mit jelent művésznek lenni és hogyan kell irodalmi műveket alkotni. Millet három egymással összefüggő könyvet (L’angélus, La chambre d’ivoire, L’écrivain Sirieix) is szentelt ennek a témának, amelyek együtt alkotják a Kis fekete trilógiát (Petite trilogie noire). Maga is úgy hivatkozik erre a sorozatra, mint egy „áthelyezett önéletrajz”-ra, mely meghatározó szerepet játszik az írói identitás kialakításában, mivel ezen keresztül próbálja megérteni a művészi alkotás folyamatát. Ez a folyamat rendkívül ellentmondásos számára, hiszen az írás rendkívül magányos, elvonult tevékenység, ugyanakkor azonban extrovertáltnak kell lennie közben, hiszen az olvasók számára íródik a mű. Közvetkezésképpen az ideális végeredményt ennek a két szélsőségnek az összehangolása biztosítaná, ha ez a törekvés nem lenne eleve kudarca ítélve, hiszen a műalkotás nem képes visszaadni a valóságot a maga teljességében, így az írott mű mindig is befejezetlen marad. Ez a kudarc azonban pozitív abban az értelemben, hogy újabb és újabb írói erőfeszítésekre ösztönöz. A művészi tevékenység végeredménye azonban nem feltétlenül jó, mivel az író szerint az alkotás végeredményétől meg kell szabadulni ugyanúgy, ahogy a szexuális tevékenység vagy az anyagcsere-folyamatok során szabadulunk meg a felesleges anyagoktól. Következésképpen az írás eredménye nem mindig pozitív, és az alkotói folyamat elsősorban csak ürességet hagy maga után az alkotóban.

Az ellentétes érzelmek ellenére, amelyeket az író átél az alkotói folyamat vizsgálata közben, ezt a vizsgálódást pozitívan kell megítélni, mivel lehetővé teszi, hogy az önvizsgálat után továbblépjen, és az alkotó utáni nyomozást követően az őt körülvevő kultúrával kezdjen el foglalkozni.

A negyedik fejezetet Drengubiak az ezredfordulón írt regények bemutatásának szenteli, melyek Millet azon meggyőződéséről árulkodnak, miszerint az irodalom segítségével újra életet lehet lehelni rég letűnt kultúrákba. Ekkoriban keletkezett regényei (La Gloire des Pythre, L’Amour des trois soeurs Piale, Lauve le pur) helyszínéül szülőföldjét választja Limousine-ban, így ezeknek az írásoknak – melyeket összefoglalóan siom-i trilógiának neveznek – az eseményei saját szülőfalujának, Viam-nak fiktív leképezésében, Siom-ban játszódnak. A szerző azért tartja fontosnak a vidéki élet bemutatását, mert meggyőződése szerint ennek az életformának az eltűnése közvetlen előzménye az európai civilizáció végének. Ugyanakkor „a regény univerzális szintre emeléséhez” vissza kell nyúlni a mítoszokig, melyek a helyi élet bemutatásával együtt képesek általános érvényű igazságokat közvetíteni az olvasóknak. A mítosz erre annál is inkább alkalmas, mivel a régmúltban az emberiséget körülvevő világ jelenségeinek megmagyarázására szolgált, ma pedig az irodalom egyik legbőségesebb forrása. Ebből kifolyólag a képzeletbeli faluban játszódó események bemutatása szorosan összefonódik egyes mitológiai elemek (szörnyek, félistenek, nimfák stb.) felbukkanásával, melyek közül a legfontosabb a labirintus motívum jelenléte, mely kiemelkedő szerepet kap. Az irodalmi és etno-vallási mítoszok ötvözésével Millet képes a bemutatott eseményeken túlmutató időtlen és univerzális jelleget kölcsönözni regényeinek.

Az ötödik fejezetben Drengubiak a szerző kortárs műveivel foglalkozik, amelyekben Millet a múlt helyett a jelen és a jövő kérdéseit boncolgatja. A francia írót régóta foglalkoztatja a civilizáció és a kultúra halála, mint a közeli jövőben megvalósulható veszélyek. Véleménye szerint a kultúra elválaszthatatlanul összefonódik a nyelvvel, melynek fenntartásában elsődleges szerepet kap az irodalom. Ennek jelentősége annál inkább kiemelkedő, mivel az író kifejezett ellenszenvvel viseltetik a modern társadalom iránt, amely a dekadencia melegágya, mióta a francia forradalom alatt megkérdőjelezték a valódi értékeket. Felfogása szerint az értékek hiánya a társadalom minden szegmensét jellemzi, ideértve a nyelvet, a vallást, az identitást, a nemzetet és a hagyományokat, amely így egyfajta „poszthumanista barbarizmushoz” vezet. Millet számára a kritikai megközelítés az egyetlen járható út, mely a különbözőséget, az eredetiséget és a különlegességet emeli piedesztálra, mint olyan tulajdonságokat, amelyek képesek ellensúlyozni a dekadenciát. A fentiekből következően regényeiben a hagyomány mindig a modernitás felett áll. A nehéz küzdelmet vállaló író habitusára két érzelem jellemző: egyrészről a mély elszántság, másrészről egyfajta derűs nyugalom, melyek számos alkalommal jelennek meg írásaiban.

A könyv összefoglalásában Drengubiak beismeri, hogy egy olyan gazdag írói életút bemutatása, mint ami Millet nevéhez kötődik, gyakorlatilag kudarcra van ítélve. Ugyanakkor ez a kudarc – Millet felfogásához hűen – pozitívan is értékelhető, hisz újabb erőfeszítésekre sarkall. Mindezzel együtt elmondható, hogy a francia szerző munkássága nehezen besorolható, gyakran áthágja a műfaji határokat. Egyfajta mozdulatlanság jellemzi ezeket a regényeket, mivel a szerző gyakran ugyanazokat a témákat járja körbe újból és újból, hogy más szemszögből is megvizsgáljon bizonyos jelenségeket. Ez az alapos vizsgálódás nagymértékben segíti az elmélyülést és a tökéletesebb írói kifejezést, amelyek elősegítik az univerzális értékek közvetítését az egyre terebélyesebbé és komplexebbé váló írói életműben.

Jan Drengubiak sok időt és komoly munkát szentelt annak, hogy a lehető legjobban megismerje és megértse Millet munkásságát és különleges művészi- és életfelfogását. Ennek alapján arra lehetne számítani, hogy feltétel nélküli elfogadással próbálja meggyőzni az olvasót a fenti megközelítés helyességéről. Szerencsés módon azonban tiszteletre méltó visszafogottsággal és tárgyilagossággal kezeli a francia író életművét, amelyet nagyon alaposan, ugyanakkor bizonyos kérdésekre összpontosítva mutat be, miközben nem fogadja el az azok kapcsán kifejtett gondolatokat abszolút igazságként. Mindvégig gondosan figyel rá, hogy kellő távolságtartással mutassa be Millet gondolatait, amelyek az olvasó számára – mint ő maga is bevallja – több kérdést vetnek fel, mint amennyit egyértelműen megválaszolnak.

Egy nagyon bátor vállalkozásnak vagyunk szemtanúi, amikor Drengubiak könyvét olvassuk, hiszen egy lezáratlan, nehezen értelmezhető, ámde igen tartalmas szerzői életutat választott vizsgálódásai tárgyául. Annál is inkább nagyra értékelendő ez a próbálkozás, mivel a francia nyelv gazdagságát teljes mértékben kiaknázó író munkásságát nem anyanyelvi olvasóként dolgozza fel: de igen magas szinten. A könyv – és a szerző – külön érdeme, hogy nem csupán feldolgozni, de a nagyközönség számára érthető módon közzétenni is képes volt a nem könnyen emészthető gondolatokat. A munka egyik legnagyobb pozitívuma, amely elsősorban a szerző témában való jártasságának köszönhető, hogy a gazdag életművet és a mély gondolatokat jól strukturáltan, lényegre törően és logikusan adja közre. Az igen terjedelmes és rendkívül szerteágazó életművet képes volt saját szempontrendszer alapján vizsgálni és értelmezni, mely minden bizonnyal igen fontos és megkerülhetetlen olvasmány lesz minden Millet munkásságával foglalkozó kutató számára.

Összességében tehát elmondható, hogy a szlovák szerző könyve nemcsak nagyon érdekes, de igen hasznos olvasmány is mindazok számára, akik érdeklődnek a kortárs francia irodalom meghatározó szerzői iránt. A mű vitán felül önálló és újszerű. Gazdagítja a franciául olvasókat azért is, mert olyan író munkásságáról szól, aki jelenleg még méltatlanul kevéssé ismert hazánkban.

Résumé

L’ouvrage de Jan Drengubiak intitulé Richard Millet, du personnel vers l’universel publié à Presov en 2012 présente un auteur français contemporain relativement inconnu dont l’œuvre est très intéressante avant tout grâce au fait qu’elle est encore en pleine transformation. Le livre de l’universitaire slovaque est d’autant plus valable qu’il est la version transformée de la thèse de doctorat de l’auteur dont la publication a été précédée par celle de plusieurs articles dans le domaine.

Les sept chapitres du volume sont suivis par un résumé en langue slovaque, une bibliographe et un index des noms facilitant l’orientation des lecteurs s’intéressant au sujet. L’auteur présente la biographie et la carrière littéraire de Millet qui constitue un défi pour les chercheurs à cause du comportement (éventuellement trop) discret de l’écrivain français. Par conséquent, on peut constater que les textes de Millets appartiennent à la catégorie de l’écriture autobiographique, mais l’obscurité autour de sa vie ne permet pas la distinction entre la réalité et la fiction. L’utilisation de de la langue joue un rôle important chez Millet qui essaye d’exploiter toute la richesse linguistique offerte par la langue française, ainsi la langue et son utilisation sont des enjeux principaux qui préoccupent tous les personnages dans ces œuvres. Ensuite, Drengubiak étudie les livres dans lesquels Millet s’occupe de la figure de l’artiste (l’écrivain) et des actes artistiques (l’écriture). Toutes les deux catégories sont contradictoires, car elle devraient réconcilier des extrémités qui se révèle impossible, ainsi les efforts artistiques sont voués à l’échec. Cependant cet échec amer semble positif dans un certain sens, car il incite toujours de nouveaux efforts. Puis, l’auteur analyse les livres plus récents dans lesquels Millet essaye de créer une signification universelle avec le mélange des mythes littéraires et ceux ethno-religieux. Dans le dernier chapitre, on fait la connaissance avec la vision du monde de l’écrivain qui est persuadé que la décadence impose sur le monde, mais la littérature basée sur la tradition comme le porte-parole de la culture est capable de lutter contre cette tendance.

Malgré les difficultés évidentes de la reconnaissance de l’activité artistique d’un auteur contemporain peu connu, le livre de Drengubiak, basé sur des recherches minutieuses, analyse et présente l’œuvre de Millet d’une manière objective et compréhensible. Cet ouvrage enrichissant est une lecture conseillée pour tout le monde qui s’intéresse à la littérature française.