Tasi Réka: Vana ludor imagine: Az imagináció kora újkori katolikus kontextusai. Irodalomtörténeti füzetek 187. Budapest: reciti, 2023.
Jelen kötet a phantasia-imaginatio fogalom 17. századi vonatkozásait és kontextusait rendszerezi, hogy ezzel szembesítve tárhassa fel a korabeli katolikus próza szövegprodukcióját meghatározó teológiai, retorikai vonatkozásokat. A vizsgálatok tanúsága szerint a katolikus barokk próza alapjait meghatározó filozófiai, képteológiai és retorikai diskurzusokat együttesen jellemzi a phantasia-imaginatio fogalmának meglehetősen ambivalens státusa, ugyanakkor a koncepión belüli finom elmozdulások is: az imaginatio mint veszélyes és nehezen uralható képesség többé már nem egyértelműen és nem kizárólag fegyelmezésre és megregulázásra számot tartó erő. » Tovább a teljes szövegre «
Az 1853-ben mindössze fél éven át megjelent Szépirodalmi Lapok a Bach-korszak legigényesebb hazai irodalmi folyóirata volt. Pákh Albert és Gyulai Pál szerkesztőként kiváló szerzőgárdát vonultattak fel, melyhez odatartozott például Kemény Zsigmond, Arany János vagy Erdélyi János is.
Jelen kötet érvelése szerint a periodika olyan irodalmi és nemzetpolitikai törekvéseket szólaltatott meg, amelyek (miután ezen nemzetféltő aggodalmakat a kiegyezéses korszakban kevéssé vették számításba), csak Trianon után váltak aktuálissá a nemzeti-erkölcsi megújhodás vonatkozásában. E célkitűzések azonban máig sem veszítették el érvényességüket, s az új és új kihívások, válságok közepette örök érvényű magatartási és alkotói modellek analógiáit idézik fel. Így szolgáltatva számunkra továbbra is történeti és egyben etikai vezérelveket szorongatott helyzetekben. » Tovább a teljes szövegre «
A 16. század második felében a Wittenbergi Egyetem szellemisége jelentős hatással volt a magyarországi politikai, egyházi és kulturális-oktatási folyamatokra. A korábbi kutatások a Wittenbergben tanuló magyar diákok névsorának összeállításától kezdve Philipp Melanchton szellemi hatásának feltérképezésén keresztül iskolatörténeti és egyháztörténeti vizsgálatokig terjedtek ki. Ismert továbbá, hogy a magyar diákok Wittenbergben élénk publikációs tevékenységet folytattak, nagyrészt aprónyomtatványokat jelentettek meg. » Tovább a teljes szövegre «
Kazinczy Ferenc és a képzőművészetek kapcsolatát régóta kiemelt szakmai figyelem kíséri – az életmű nagysága, a műfaji sokféleség, illetve a töredékesség eddig elsősorban részterületek feldolgozására irányította a kutatásokat. A szövegkorpusz folyamatban lévő és teljes megismeréssel kecsegtető feltárásával lehetőség mutatkozik arra, hogy csomópontokba rendezhetők legyenek Kazinczy képzőművészetekkel kapcsolatos írásai, és megítélhető legyen azok jelentősége a 19. század első évtizedeiben. Kazinczy figyelme a műalkotások iránt azokhoz az évtizedekhez kötődik, amikor Európában megszületik a művészet modern értelemben vett fogalma, amivel szoros összefüggésben létrejön a múzeum intézménye. » Tovább a teljes szövegre «
A francia irodalom nem csupán folyamatos ihletője, hanem közvetítője is a magyar kultúrának, amivel erőteljesen hatott a magyarságról alkotott nyugat-európai képre. » Tovább a teljes szövegre «
Garázda Péter (†1490/2) életútjának értelmezését kezdettől fogva egyfajta mártírnarratíva uralta. Eszerint az Itáliában iskolázott, a legjobb mesterek elismerését elnyerő Garázda pályáját Mátyás haragja törte derékba, aki őt patrónusai, Zrednai János és Csezmicei János lázadása miatt büntette. Az ifjú humanista sorsa tehát a politikai vihar szűk éve során véglegesen eldőlt. Ez az elképzelés jól példázza a hazai humanizmus első korszakának lezárulásáról adott, a politikai kronológiához és logikához igazodó magyarázatot, mely azonban a közelmúltban éppúgy megkérdőjeleződött, mint Garázda üldözöttségének tétele. » Tovább a teljes szövegre «
Wirágh András. Fantasztikum és medialitás: Kísértetek és írásnyomok a magyar prózában Nagy Ignáctól Szerb Antalig. Irodalomtörténeti füzetek 180. Budapest: reciti, 2018.
Mindig is kedveltem azokat a regényeket, amelyek nyomozásra késztettek és komolyan megdolgoztattak, aztán egy váratlan csavarral aláásták gondosan kimunkált cselekményüket, vagy esetleg kérdőjelek közepette hagytak. Ebből az élményből születhetett az ötlet, hogy az olvasót elbizonytalanító szövegekkel foglalkozzam komolyabban. Miközben az is egyre világosabbá vált számomra, hogy a szövegek tematikai jegyeiktől függetlenül hordozzák ezeket a sajátságokat, olvasás és nyomozás pedig a korábban gondoltnál sokkal szorosabb viszonyban állnak. » Tovább a teljes szövegre «
Czintos Emese. Példától az olvasmányig: A (szép)história a 16. század magyar irodalmában. Irodalomtörténeti füzetek 179. Budapest: reciti, 2017.
A könyv a históriás éneknek, ezen belül a széphistóriának a 16. századi magyar irodalomban betöltött szerepét értelmezi két olvasat metszéspontjain: a műfajtörténeti, poétikai, olvasmánytörténeti, nyomdatörténeti, eszmetörténeti kérdezések révén levonható tanulságokat egy szövegközpontú analitikus, diskurzív olvasattal veti össze. » Tovább a teljes szövegre «
Tóth Zsombor, A kora újkori könyv antropológiája: Kéziratos nyilvánosság Cserei Mihály (1667–1756) írás- és szöveghasználatában, Budapest, reciti, 2017 (Irodalomtörténeti füzetek, 178).
A kódexként és nyomtatványként egyaránt felfogott kora újkori könyv antropológiája az írás és olvasás aktusainak vizsgálata révén, tehát az írás- és szöveghasználatból érthető meg. A két fő médium, a nyomtatott és a kéziratos szöveg és e szövegek nyilvánosságmodelljeinek distinkciója az egyéni használat (olvasás, írás, fordítás, másolás) rekonstrukcióját és értelmezését teszi lehetővé. Ily módon a kora újkori irodalom működéséhez adhat irodalomtörténeti szempontból is érvényes kereteket és támpontokat. » Tovább a teljes szövegre «
Kazinczy Ferenc életművének legismertebb és legnagyobb hatású darabja a Fogságom naplója. Ezért is meglepő, hogy ez a monográfia mind ez idáig az első átfogó, könyv terjedelmű vállalkozás az értelmezésére. » Tovább a teljes szövegre «
No tags for this post.
Where Am I?
You are currently browsing the Irodalomtörténeti füzetek category at
‧ r e c i t i ‧.
Jelen kötet a phantasia-imaginatio fogalom 17. századi vonatkozásait és kontextusait rendszerezi, hogy ezzel szembesítve tárhassa fel a korabeli katolikus próza szövegprodukcióját meghatározó teológiai, retorikai vonatkozásokat. A vizsgálatok tanúsága szerint a katolikus barokk próza alapjait meghatározó filozófiai, képteológiai és retorikai diskurzusokat együttesen jellemzi a phantasia-imaginatio fogalmának meglehetősen ambivalens státusa, ugyanakkor a koncepión belüli finom elmozdulások is: az imaginatio mint veszélyes és nehezen uralható képesség többé már nem egyértelműen és nem kizárólag fegyelmezésre és megregulázásra számot tartó erő. 
You must be logged in to post a comment.