Gyimesi Emese recenziója Török Zsuzsa könyvéről

december 15th, 2013 § 0 comments

recenzió

Tö­rök Zsu­zsa, Pe­te­lei Ist­ván és az iro­da­lom saj­tó­kö­ze­ge: Média- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti elem­zés, Bu­da­pest, Rá­ció Ki­adó, 2011 (li­ga­tu­ra).

Pe­te­lei Ist­ván sze­mé­lye és élet­mű­ve min­den „újra meg újra fel­fe­de­zés” el­le­né­re az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ká­non pe­re­mén he­lyez­ke­dik el. Tö­rök Zsu­zsa köny­vé­nek von­zó tu­laj­don­sá­gai közé tar­to­zik, hogy nem ido­mul a „mél­tat­la­nul hát­tér­be szo­rí­tott” élet­mű­vek szo­ká­sos re­to­ri­ká­já­hoz, nem az ér­té­ke­lő, ítél­ke­ző irodalomtörténet-írás esz­té­ti­kai szem­pon­to­kon nyug­vó ér­ve­lé­sé­re tö­rek­szik. Eb­ből kö­vet­ke­zik, hogy nem ki­zá­ró­lag Pe­te­lei Ist­ván­ra és mű­ve­i­re vo­nat­ko­zó­an tesz ér­vé­nyes meg­ál­la­pí­tá­so­kat, ha­nem olyan mód­szer­ta­ni stra­té­gi­á­kat  kí­nál a média- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti pers­pek­tí­va együt­tes al­kal­ma­zá­sá­ra, ame­lyek min­ta­adó­ak le­het­nek a to­váb­bi, ha­son­ló ku­ta­tá­sok szá­má­ra. Tö­rök Zsu­zsa ezt tet­te már szö­veg­ki­adó­ként is, ugyan­is 2007-ben ő ren­dez­te saj­tó alá Pe­te­lei Ist­ván összes no­vel­lá­ját, és már ak­kor a me­di­á­lis szem­lé­le­tet te­kin­tet­te ki­in­du­ló­pont­já­nak, mely sze­rint a szö­ve­gek ér­tel­me­zé­sét nagy­ban be­fo­lyá­sol­ja meg­je­le­né­si környezetük.

A könyv be­ve­ze­tő­je ön­ma­gá­ban is ins­pi­ra­tív. A kü­lön­bö­ző ku­ta­tá­si irány­vo­na­lak­nak (könyv­tör­té­net, könyv­tár­tör­té­net, saj­tó­tör­té­net, kiadás- és nyom­da­tör­té­net, ol­va­sás­tör­té­net, médiatörténet- és el­mé­let), a kö­zeg­vizs­gá­lat­ra össz­pon­to­sí­tó ku­ta­tá­sok­nak (angol-amerikai bib­liogra­fi­kus mo­dell, fran­cia könyv­tör­té­ne­ti és né­met be­fo­ga­dás­tör­té­ne­ti mun­kák), az ego-dokumentumok meg­kö­ze­lí­té­si mód­sze­re­i­nek, az ol­va­sás­tör­té­ne­ti vizs­gá­la­tok­nak a fran­cia, né­met és an­gol­szász tu­do­má­nyos élet­ben be­töl­tött po­zí­ci­ó­it és mo­dell­je­it Tö­rök Zsu­zsa fi­gye­lem­re mél­tó ala­pos­ság­gal és prob­lé­ma­ér­zé­keny­ség­gel te­kin­ti át. Kü­lön ki­eme­len­dő, hogy nem csu­pán a ma­gyar ol­va­só­kö­zön­ség ál­tal is­mert, és ma­gyar nyelv­re is le­for­dí­tott klasszi­kus szer­zők (Roger Char­ti­er, Phi­lip­pe Le­je­u­ne, Pe­ter Bur­ke, Darn­ton stb.) mű­ve­it hi­vat­koz­za, ha­nem a Ma­gyar­or­szá­gon alig is­mert kül­föl­di szak­iro­dal­mat is: pél­dá­ul Mar­tyn Lyons pub­li­ká­ci­ó­it, aki 1999-es Love Let­ters and Writing Prac­ti­ces: On Éc­ri­tu­res In­times in the Ni­ne­teenth Cent­ury című írá­sá­ban, va­la­mint a Read­ing Cul­tu­re and Writing Prac­ti­ces in Nineteenth-Century France című köny­vé­ben igen ins­pi­ra­tí­van él az írás­gya­kor­lat fogalmával.

Ez a fo­ga­lom a könyv kü­lön­bö­ző fe­je­ze­te­i­nek kon­cep­ci­ó­ját össze­kö­tő, di­na­mi­kus, köz­pon­ti je­len­tő­sé­gű ter­mi­nu­sa. Tö­rök Zsu­zsa nem csu­pán át­ve­szi az el­ső­sor­ban fran­cia tör­té­né­szek ál­tal hasz­nált ki­fe­je­zést a kül­föl­di szak­iro­da­lom­ból, ha­nem ter­mé­ke­nyen új­ra­ér­tel­me­zi, pon­to­sab­ban szé­le­sí­ti an­nak je­len­té­sét. Nem ki­zá­ró­la­go­san kéz­ira­tos for­má­ban meg­nyil­vá­nu­ló te­vé­keny­ség­for­má­kat ért alat­ta, ha­nem pub­li­kált szö­veg­vál­to­za­to­kat is. Ér­tel­me­zé­sé­ben a ki­fe­je­zés elő­tag­ja utal a szö­veg mé­di­u­má­ra (kéz­irat, pub­li­kált vál­to­zat), utó­tag­ja pe­dig a szö­veg kon­tex­tus­füg­gő ér­tel­me­zé­sé­re, s az ér­tel­me­zés­hez fű­ző­dő tár­sa­dal­mi gya­kor­la­tok­ra. Ez az a pont, ahol a könyv alap­kon­cep­ci­ó­ja meg­ra­gad­ha­tó, ahol a média- és a tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti né­ző­pont egybeér.

A be­ve­ze­tő­ben vá­zolt kér­dés­fel­te­vé­sé­re, amely szű­kebb ér­te­lem­ben a Pe­te­lei író­sá­gá­nak tör­té­ne­té­ben sze­re­pet ját­szó kü­lön­bö­ző tí­pu­sú szö­ve­gek­re irá­nyul, tá­gabb ér­te­lem­ben pe­dig arra, hogy „mi­lyen sze­re­pe le­het a 19. szá­zad végi mé­dia­kul­tú­rá­nak írói pá­lyák vizs­gá­la­tá­ban”, a könyv hat fe­je­ze­te kü­lön­bö­ző, de egy­aránt in­ven­ci­ó­zus vá­la­szo­kat ad.

Az írói élet­pá­lyák és a saj­tó­ki­ad­vá­nyok kap­cso­la­tá­nak vizs­gá­la­tá­ban rej­lő ku­ta­tá­si le­he­tő­sé­ge­ket prob­lé­ma­ér­zé­ke­nyen vil­lant­ja fel az első, má­so­dik és a ha­to­dik fe­je­zet. Rá­mu­tat arra, hogy a sta­tisz­ti­kai mód­sze­rek al­kal­ma­zá­sa, ame­lyek el­ső­sor­ban az 1970-es évek­ben, könyv­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok so­rán vol­tak di­va­to­sak, ma sem szá­mí­ta­nak avít­tak­nak, és mind iro­da­lom­tör­té­ne­ti, mind média- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti szem­pont­ból re­le­váns ered­mé­nye­ket hoz­hat­nak, ugyan­is ké­pe­sek az írói kar­ri­e­rek mö­gött hú­zó­dó stra­té­gi­ák fi­nom elem­zé­si le­he­tő­sé­ge­i­nek meg­ala­po­zá­sá­ra. A kü­lön­bö­ző lap­tí­pu­sok­ban meg­je­lent Petelei-novellák vá­ro­sok sze­rin­ti, Budapest–vidék te­kin­tet­ben mért meg­osz­lá­sá­nak ará­nyai fel­hív­ják a fi­gyel­met arra, hogy Pe­te­lei fo­lya­ma­to­san kap­cso­lat­ban állt a fő­vá­ro­si or­gá­nu­mok­kal, no­vel­lá­it a fő­vá­ro­si kö­zön­ség szá­má­ra is „fo­gyaszt­ha­tó­vá” tet­te – amel­lett, hogy nem bu­da­pes­ti, ha­nem ma­ros­vá­sár­he­lyi és ko­lozs­vá­ri lak­he­lyet vá­lasz­tott. Tö­rök Zsu­zsa nem elé­ge­dett meg a Pe­te­le­i­re vo­nat­ko­zó sta­tisz­ti­ka el­ké­szí­té­sé­vel. An­nak be­mu­ta­tá­sá­ra, hogy az el­ső­sor­ban po­li­ti­kai jel­le­gű fő­vá­ro­si la­pok­ban, és sok­kal ke­vés­bé ki­fe­je­zet­ten szép­iro­dal­mi ki­ad­vá­nyok­ban for­má­ló­dó élet­mű­ve a ko­ra­be­li saj­tó­vi­szo­nyok kö­zött egy­ál­ta­lán nem szá­mí­tott ati­pi­kus je­len­ség­nek, Mik­száth Kál­mán ese­tét hoz­za pél­dá­nak. A két író no­vel­lá­i­nak meg­je­le­né­si he­lye­i­ből, a saj­tó kö­ze­gén ke­resz­tül a szé­les ol­va­só­kö­zön­ség­gel (kép­zet­le­ne­ket is be­le­ért­ve) épí­tett kap­cso­lat­te­rem­té­si mo­dell­je­i­ből le­vont kö­vet­kez­te­té­sek olyan hi­po­té­zi­se­ket iga­zol­nak, mint pél­dá­ul, hogy a ko­ra­be­li írói kar­ri­e­rek­nek el­en­ged­he­tet­len fel­té­te­lé­vé vált a fő­vá­ro­si mé­di­u­mok­ban való rend­sze­res je­len­lét, a rend­sze­res meg­je­le­nést azon­ban el­ső­sor­ban nem az iro­dal­mi, ha­nem a po­li­ti­kai na­pi­la­pok tár­ca­ro­va­tai biz­to­sí­tot­ták. Ezek a meg­fi­gye­lé­sek is alá­tá­maszt­ják, hogy az 1840-es évek­től kezd­ve ki­ala­kul és meg­szi­lár­dul a Pest von­zás­kör­ze­té­hez kö­tő­dő írói stá­tusz pri­má­tu­sa, il­let­ve, hogy az 1850-es évek vé­gé­től rend­kí­vül in­ten­zív bur­ján­zás­nak in­dul a tö­meg­saj­tó dif­fe­ren­ci­á­ló­dá­sa. Ez­zel pár­hu­za­mo­san zaj­lik a „ki­fi­ze­tő­dő” írói sze­rep­le­he­tő­sé­gek vál­to­zá­sa, sőt akár az író­ság­nak mint szak­má­nak hivatásosodása.

Ezek­hez hoz­zá­já­rul még az iro­da­lom „hét­köz­na­pi” és „ün­nep­na­pi” kö­ze­ge­i­nek szét­vá­lá­sa, amely szét­vá­lás az iro­da­lom két kü­lön­bö­ző lét­mód­ját, hasz­ná­la­tát és funk­ci­ó­ját fe­je­zi ki, s alap­ja­i­ban meg­ha­tá­roz­za a ko­ra­be­li saj­tó­ban és iro­dal­mi élet­ben meg­fi­gyel­he­tő kom­mu­ni­ká­ci­ós for­má­kat. A hét­köz­na­pi kö­zeg­re a min­den­na­pi­ság, a ce­re­mo­ni­á­lis ak­tu­sok­hoz nem kö­tő­dő rend­sze­res­ség, a rö­vid távú hasz­ná­lat, a meg­ha­tá­ro­zott idő­kö­zön­ként új­jal való cse­ré­lő­dés, míg az ün­ne­pi kö­zeg­re a hosszú távú hasz­ná­lat, a meg­őr­zé­sük­re for­dí­tott kü­lö­nös igé­nyes­ség, a vissza­ke­res­he­tő­ség és az esz­té­ti­kai cé­lo­kat fel­té­te­le­ző be­fo­ga­dás jel­lem­ző. Kis­sé le­egy­sze­rű­sít­ve: az előb­bi a hír­lap­iro­da­lom­nak, tár­ca­iro­da­lom­nak, a folyóirat- és lap­ter­me­lés kü­lön­bö­ző tí­pu­sa­i­nak, az utób­bi pe­dig a könyv­iro­da­lom­nak fe­lel­tet­he­tő meg. A pro­fi iro­da­lom­ér­tel­me­zés jel­leg­ze­tes­sé­ge, és egy­ben nem je­len­ték­te­len mu­lasz­tá­so­kat, hé­za­go­kat ered­mé­nye­ző be­vett el­já­rá­sa, hogy csak az ün­ne­pi kö­zeg­re kon­cent­rál, s a tu­do­má­nyo­san ref­lek­tált ol­va­sás­mó­dot is eh­hez a kö­zeg­hez köti. Tö­rök Zsu­zsa mű­vé­nek egyik leg­főbb ér­de­me, hogy meg­tö­ri ezt a ha­gyo­mányt, és a két kö­zeg jel­lem­ző­i­nek, egy­más­ra gya­ko­rolt ha­tá­sá­nak meg­ér­té­sé­re tö­rek­szik, mi­köz­ben az iro­da­lom e két­fé­le hasz­ná­la­tá­nak sa­já­tos­sá­ga­it nem­csak a hasz­ná­lat al­kal­mai, idő­pont­jai, ha­nem a hasz­ná­lók, a pro­fi és a nem pro­fi iro­da­lom­ér­tel­me­zők, új­ság­ol­va­sók szem­szö­gé­ből is vizs­gál­ja. Ér­de­kes len­ne azt is vé­gig­gon­dol­ni, hogy az olyan tí­pu­sú ki­ad­vá­nyok, mint a nap­tá­rak, év­köny­vek, se­gély­al­bu­mok, ame­lyek na­gyon is prak­ti­kus cé­lo­kat szol­gál­va rend­kí­vül igé­nyes kö­tés­ben, mű­vé­szi­leg ki­dol­go­zott bo­rí­tó­raj­zok­kal, jó mi­nő­sé­gű pa­pír­ra nyom­tat­va je­len­tek meg, s már né­hány év­ti­zed­del ko­ráb­ban is je­len­tős szám­ban je­len vol­tak a saj­tó­pi­a­con, ezen a ská­lán be­lül, a hét­köz­na­pi és az ün­ne­pi kö­ze­gek mely pó­lu­sán he­lyez­ked­né­nek el.

Az ol­va­só­kö­zön­ség­gel való kap­cso­lat­te­rem­tés tu­da­tos­sá­gát, fi­nom tech­ni­ká­it Pe­te­lei ese­té­ben a no­vel­la­cik­lu­sok vizs­gá­la­ta is iga­zol­ja, ame­lyet a szer­ző a má­so­dik fe­je­zet­ben vé­gez el igen meg­győ­ző­en. A fe­je­zet fon­tos, de csak to­váb­bi írói élet­mű­vek­kel kap­cso­la­tos saj­tó­ku­ta­tá­sok ál­tal iga­zol­ha­tó hi­po­té­zi­se, hogy a cik­lus­al­ko­tás az idő­sza­ki saj­tó­ban pub­li­kált szö­ve­gek­re is jel­lem­ző. Pe­te­le­i­nél a kö­tet­be­li cik­lu­sok el­kü­lö­ní­té­sét meg­ha­tá­roz­ta az, hogy volt‑e va­la­mi­lyen előz­mé­nye az adott szö­veg­cso­port­nak az idő­sza­ki saj­tó­ban. Az én ut­czám című so­ro­zat da­rab­jai azt bi­zo­nyít­ják, hogy a la­i­kus ol­va­só­kö­zön­sé­gen be­lül el­ső­sor­ban a nő­ket cé­loz­ta meg igen tu­da­to­san. A la­i­kus ol­va­só­kö­zön­ség­gel való kö­zös­ség­vál­la­lás fon­tos a Szúnyog-cik­kek kap­csán is, ame­lye­ket Tö­rök Zsu­zsa a ha­to­dik fe­je­zet­ben ele­mez, mi­köz­ben arra ke­re­si a vá­laszt, hogy mi­lyen sze­rep­le­he­tő­sé­gek­re adott le­he­tő­sé­get a saj­tó nyil­vá­nos­sá­ga a szép­író­ság mellett.

Szin­tén a női ol­va­só­kö­zön­sé­get cé­loz­ta meg Pe­te­lei Egy asszo­nyért című tör­té­nel­mi re­gé­nye, amely For­gách Zsu­zsan­na Deák Far­kas ál­tal írt, a Ma­gyar Tör­té­ne­ti Élet­raj­zok című so­ro­zat­ban 1885-ben meg­je­lent írá­sa alap­ján ké­szült. Mi­vel a re­gény a Ko­lozs­vár című lap tár­ca­ro­va­tá­ban je­lent meg hu­szon­hat rész­ben, foly­ta­tá­sos tár­ca­re­gény is egy­ben. A me­di­á­lis fel­té­te­le­zett­ség szö­veg­ér­tel­me­zé­se­ket be­fo­lyá­so­ló ha­tá­sát in­ven­ci­ó­zu­san bi­zo­nyít­ja az itt ol­vas­ha­tó re­gény­elem­zés, amely az egy hó­na­pon át­íve­lő re­gény­köz­lés ese­té­ben a vele egy idő­ben, ugyan­azon lap­ban meg­je­lent kü­lön­bö­ző szö­veg­tí­pu­so­kat te­kin­ti a meg­je­le­nés kör­nye­ze­té­nek, le­he­tő­vé téve ez­zel a szű­kebb ér­te­lem­ben vett kon­tex­tus­füg­gő ér­tel­me­zé­se­ket is. A ko­lozs­vá­ri tár­sa­sá­gi élet ese­mé­nye­i­ről szó­ló hír­adá­sok, a kü­lön­bö­ző célú jó­té­kony nő­egy­le­tek mű­kö­dé­sé­ről, a bu­da­pes­ti Karacs-jubileumról, ér­de­kes há­zas­sá­gi ese­tek­ről be­szá­mo­ló cik­kek kö­ze­gé­ben meg­je­lent re­gény­rész­le­tek ér­tel­me­zé­sét nem hagy­hat­ta érin­tet­le­nül ez a kon­tex­tus. A zsar­no­kos­ko­dó fér­jét sze­rel­mé­ért el­ha­gyó For­gách Zsu­zsan­na tör­té­ne­te ezen köz­le­mé­nyek kö­zött egy­fe­lől az ön­tu­da­tos, ön­ma­ga ér­de­ke­i­ért ki­ál­ló nő­tí­pus alak­ját je­le­ní­ti meg, más­fe­lől szen­zá­ció­tör­té­net­ként is ol­vas­ha­tó, amely az iz­ga­lom­ked­ve­lő új­ság­ol­va­sók ér­dek­lő­dé­sé­nek fel­kel­té­sé­re tö­rek­szik. Ez az elem­zé­si mód­szer el­gon­dol­kod­ta­tó le­het a kor­szak­kal fog­lal­ko­zó iro­da­lom­tör­té­né­szek szá­má­ra, hi­szen rend­kí­vül vi­lá­go­san rá­mu­tat an­nak az egy­re in­kább han­goz­ta­tott té­tel­nek a je­len­tő­sé­gé­re, hogy nincs je­len­tés hor­do­zó nél­kül, s a je­len­tést el­ke­rül­he­tet­le­nül be­fo­lyá­sol­ja a hor­do­zó. Egy­re több tö­rek­vés van eh­hez ha­son­ló mód­sze­rek, szem­pon­tok al­kal­ma­zá­sá­ra más írói pá­lyák, re­gé­nyek ese­té­ben is: akár Jó­kai és Mik­száth, akár az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ká­non pe­re­mé­re szo­rult szer­zők mű­ve­i­nek ér­tel­me­zé­sét fris­sít­he­tik, ko­ra­be­li be­fo­ga­dá­si me­cha­niz­mu­sa­it ért­he­tőb­bé te­he­tik a kü­lön­bö­ző lap­tí­pu­sok­ban, foly­ta­tá­sok­ban meg­je­lent re­gény­rész­le­tek és őket kö­rül­ve­vő kon­tex­tus köl­csön­ha­tá­sát vizs­gá­ló kutatások.

Bár a fran­cia tör­té­né­szek leg­in­kább hét­köz­na­pi, az írást nem hi­va­tá­suk­nak te­kin­tő em­be­rek ál­tal hát­ra­ha­gyott for­rá­sok­hoz (leg­gyak­rab­ban le­ve­le­zé­sek­hez, nap­lók­hoz) kö­tő­dő­en al­kal­maz­zák az írás­gya­kor­lat ter­mi­nu­sát, a ne­gye­dik fe­je­zet be­bi­zo­nyít­ja, hogy egy hi­va­tá­sos író nem pub­li­ká­lás­ra szánt, ha­nem sa­ját hasz­ná­lat­ra ké­szí­tett írá­sai, jegy­ze­tei fel­dol­go­zá­sa so­rán is hasz­nos e fo­ga­lom hasz­ná­la­ta. Pe­te­lei jegy­zet­fü­ze­te­i­nek elem­zé­se fel­hív­ja a fi­gyel­met arra, hogy a ha­son­ló tí­pu­sú for­rá­sok ed­dig ki­ak­ná­zat­lan le­he­tő­sé­ge­ket rej­te­get­het­nek. Az írói ha­gya­té­kok­ban fenn­ma­radt, nem nyil­vá­nos­ság elé szánt jegy­ze­tek nem csu­pán bi­zo­nyos iro­dal­mi mű­vek ke­let­ke­zé­si kö­rül­mé­nye­i­nek il­luszt­rá­lá­sá­ra szol­gál­hat­nak (mint pél­dá­ul Jó­kai szá­mos re­gé­nyé­nek kri­ti­kai ki­adá­sá­ban), ha­nem ön­ma­guk­ban, pri­vát írás­gya­kor­la­tok­ként is ér­de­ke­sek le­het­nek, azaz olyan kul­tu­rá­lis ter­mék­ként, gya­kor­lat­ként, amely fel­fe­di, hogy „maga az írás mit je­lent lét­re­ho­zó­ja szá­má­ra.” Pe­te­lei ese­té­ben a „mű­hely­jegy­ze­te­ken” túl egye­te­mi jegy­ze­tek, ol­vas­mány­jegy­ze­tek, ma­gán­éle­ti vo­nat­ko­zá­sú jegy­ze­tek, és úti jegy­ze­tek is fenn­ma­rad­tak. Az utób­bi­ak azért is ér­de­ke­sek, mert vizs­gá­la­tuk so­rán olyan kér­dé­sek me­rül­nek fel (a szö­ve­gek­ben meg­konst­ru­ált tá­jak, táj­ér­tel­me­zé­sek, Szé­kely­föld le­írá­sa, a hegy­vi­dék pre­fe­rá­lá­sa stb.), ame­lyek a nap­ja­ink­ban kul­tu­rá­lis örök­ség fe­dő­né­ven em­le­ge­tett, szé­les prob­lé­ma­kö­rö­ket ma­guk­ba fog­la­ló fo­lya­ma­tok­hoz, va­la­mint a tár­sa­dal­mi tér­áb­rá­zo­lá­sok tör­té­ne­té­hez is kapcsolódhatnak.

A mik­ro­tör­té­ne­lem ha­tá­sa – aho­gyan a szer­ző a be­ve­ze­tő­ben jel­zi is – eb­ben a rész­ben, majd az ezt kö­ve­tő ötö­dik fe­je­zet­ben, vagy­is a Pe­te­lei uta­zá­sa­it és csa­lá­di hát­te­rét tár­gya­ló fe­je­ze­tek­ben ér­zé­kel­he­tő leg­in­kább. A Pe­te­lei ál­tal kö­ve­tett pá­lya­vá­lasz­tá­si stra­té­gia egye­dül­ál­ló volt csa­lád­já­ban: úgy vá­lasz­tot­ta a „be­tűs em­ber” pá­lyá­ját, hogy csa­lád­já­nak min­den fér­fi­tag­ja (ti­pi­kus ke­res­ke­dő csa­lád­ról lé­vén szó) va­la­mi­lyen prak­ti­kus fog­lal­ko­zást űzött. A Petelei-család le­ve­le­zé­sé­nek elem­zé­sé­ből szü­le­tő, sok to­váb­bi kér­dést fel­ve­tő meg­ál­la­pí­tás, hogy míg a ma­gán­éle­ti le­ve­le­zés a csa­lá­di élet idil­li ké­pét épí­tet­te, Pe­te­lei szép­pró­zá­ja épp ezt az idillt rom­bol­ta szét.

Tö­rök Zsu­zsa köny­ve nem­csak iro­dal­má­rok, irodalomtörténeti- és el­mé­le­ti ér­dek­lő­dés­sel ren­del­ke­zők szá­má­ra tar­to­gat új­don­sá­go­kat, ha­nem más szak­mák kép­vi­se­lői is ha­szon­nal for­gat­hat­ják. Ezt nem csu­pán tár­gya (Pe­te­lei pá­lyá­ja és élet­mű­ve spe­ci­á­lis szem­pont­ból) biz­to­sít­ja, ha­nem az a mód­szer­ta­ni ma­ga­biz­tos­ság, amellyel a szer­ző a leg­kü­lön­bö­zőbb ku­ta­tá­si irá­nyok­ban rej­lő le­he­tő­sé­ge­ket át­lát­ja, és emel­lett azok a sze­ren­csés for­rás­adott­sá­gok, ame­lyek az írói ha­gya­ték kü­lön­fé­le szö­veg­tí­pu­sai ál­tal le­he­tő­vé te­szik e szer­te­ága­zó mód­szer­ta­ni re­per­to­ár al­kal­ma­zá­sát. A tár­sa­da­lom­tör­té­nész szak­ma szá­má­ra a könyv ki­vá­ló ösz­tön­zést je­lent­het arra néz­ve, hogy ho­gyan von­ja be ku­ta­tá­si té­mái közé a sok­szor pusz­tán se­géd­tu­do­mány­nak te­kin­tett saj­tó­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­so­kat a mé­dia­tör­té­ne­ten be­lül. Fi­lo­ló­gia és in­terp­re­tá­ció kap­cso­la­ta, a min­den­na­pok tör­té­ne­te, mik­ro­tör­té­net, kul­tu­rá­lis örök­ség… – csak né­hány azok­ból a tu­do­mány­te­rü­le­tek­ből, ame­lyek mű­ve­lői igen sok ta­nul­ság­gal gaz­da­god­va ol­vas­hat­ják Tö­rök Zsu­zsa monográfiáját.

Summary

The main con­cern of Zsu­zsa Török’s book is to exa­mi­ne the ex­tent to which the 19th cent­ury me­dia inf­lu­en­ced the un­der­stand­ing of the ca­re­ers and li­ter­ary ac­ti­vi­ti­es of va­ri­o­us writers. The aut­hor be­li­eves that the exact lo­ca­ti­on of a text in the print me­dia and its close pro­xi­mity to ot­her pi­e­ces of li­te­ra­tu­re can inf­lu­en­ce the un­der­stand­ing and the in­terp­re­ta­ti­on of the par­ti­cu­lar text. Whi­le analy­zing Ist­ván Petelei’s ca­re­er, Tö­rök of­fers an in­no­va­tive strategy com­bi­ning the to­ols of so­ci­al his­to­ry and that of me­dia his­to­ry, and il­lustra­tes the ways this met­ho­do­logy can be app­li­ed and func­ti­on in prac­ti­ce. The book is di­vi­ded into six dif­fe­rent chap­ters built around the con­cept of ‘writing prac­ti­ces’. The uni­que­ness of the strategy app­li­ed is that by analy­zing one writer’s ca­re­er and writing prac­ti­ces, it il­lustra­tes the point of view of the me­dia and that of so­ci­al his­to­ry at the same time.

Tar­ta­lom

No tags for this post.

Vélemény, hozzászólás?