Könyvismertetés

Jakó Zsig­mond, Kö­le­sé­ri Sá­mu­el tu­do­má­nyos le­ve­le­zé­se: 1709–1732, szerk. Font Zsu­zsa, a la­tin szö­ve­get gon­doz­ta, a re­gesz­tá­kat írta Ma­gyar Lász­ló And­rás, Ko­lozs­vár, Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2012 (Kö­le­sé­ri­á­na, 1).

Kö­le­sé­ri Sá­mu­el (1663–1732) le­ve­le­zés­kö­te­té­nek rö­vid is­mer­te­té­se előtt arra kell fel­hív­ni a fi­gyel­met, hogy az Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület új so­ro­za­tot in­dí­tott a 18. szá­za­di er­dé­lyi po­li­hisz­tor élet­mű­vé­nek köz­re­adá­sá­ra. Az első kö­tet a tu­do­má­nyos le­ve­le­zést tar­tal­maz­za, de ter­ve­zik a könyv­tár­jegy­zék kri­ti­kai igé­nyű új­ra­ki­adá­sát, a val­lás­kri­ti­kai és ter­mé­szet­fi­lo­zó­fi­ai mű­vek, va­la­mint az élet­raj­zi do­ku­men­tu­mok össze­gyűj­té­sét, fel­dol­go­zá­sát is.

Kö­le­sé­ri élet­út­ja vál­to­za­tos és a leg­ke­vés­bé sem mond­ha­tó ti­pi­kus­nak. A re­for­má­tus lel­kész­csa­lád­ból szár­ma­zó fi­a­tal­em­ber el­ső­sor­ban a ter­mé­szet­tu­do­má­nyok iránt ér­dek­lő­dött. A frane­ke­ri és le­ide­ni egye­te­me­ken  szer­zett teo­ló­gi­ai és fi­lo­zó­fi­ai dok­to­rá­tus után fél tu­cat­nál több dis­pu­tá­ci­ót pub­li­kált, fő­leg ma­te­ma­ti­kai és fi­zi­kai té­mák­ról. Más­fél éves lon­do­ni tar­tóz­ko­dá­sát kö­ve­tő­en – ahol ál­lí­tó­lag New­tont is hall­gat­ta – vé­gül nem a Par­ti­um­ban te­le­pe­dett le, ha­nem a gaz­dag szász vá­ros­ban, Sze­ben­ben. Sok­szí­nű köz­éle­ti pá­lyá­ját (volt az er­dé­lyi érc­bá­nyák fel­ügye­lő­je, gu­ber­ni­u­mi tit­kár, ta­ná­csos) szá­mos tu­do­má­nyos mun­ka, köz­tük az Au­ra­ria Romano-Dacica (1717) do­ku­men­tál­ja. A kö­tet­ben köz­re­adott anyag fel­te­he­tő­en csak egy ré­sze a szé­les­kö­rű kap­cso­la­tok­kal ren­del­ke­ző és sok­ol­da­lú ér­dek­lő­dé­sű Kö­le­sé­ri tu­do­má­nyos le­ve­le­zé­sé­nek. A le­ve­le­ket nyugat-európai tu­dó­sok és Er­dély­ből el­szár­ma­zott – ha­son­ló ér­dek­lő­dé­si körű – is­me­rő­sök, pat­ro­nál­tak ír­ták; ta­lál­ha­tó kö­zöt­tük sváj­ci, né­met­or­szá­gi, ang­li­ai be­szá­mo­ló is, de kü­lö­nö­sen ér­de­ke­sek a ma­ce­dó­ni­ai gö­rög Mi­ha­il Şend­ó­nak, a ha­vas­al­föl­di vaj­da or­vo­sá­nak, majd szám­űzött­jé­nek le­ve­lei a szent­pé­ter­vá­ri tu­do­má­nyos életről.

Kö­le­sé­ri Sá­mu­el tu­do­má­nyos le­ve­le­zé­sé­nek össze­gyűj­té­sét Jakó Zsig­mond kezd­te meg az 1950-es évek­ben. Mun­ká­já­nak alap­ja a Kö­le­sé­ri le­ve­les­köny­ve má­so­la­tának ne­ve­zett kéz­irat, amely ma a Ko­lozs­vá­ri Nem­ze­ti Le­vél­tár­ban ta­lál­ha­tó. A bras­sói, hal­lei, ko­lozs­vá­ri, lon­do­ni, sze­be­ni, zü­ri­chi le­vél­tá­rak­ban, to­váb­bá a csa­lá­di gyűj­te­mé­nyek­ben meg­őr­zött le­ve­lek össze­gyűj­té­sé­ben már a je­len kö­tet szer­kesz­tői is köz­re­mű­köd­tek, mi­u­tán Jakó Zsig­mond to­váb­bi ku­ta­tás­ra és ki­adás­ra a gyűj­te­ményt át­ad­ta a sze­ge­di régi ma­gyar iro­dal­mi tan­szék­nek. A tan­szék ré­szé­ről Ke­se­rű Bá­lint, a mos­ta­ni kö­tet gon­dos lek­to­ra kí­sér­te fi­gye­lem­mel a kéz­irat sor­sát. A ki­ad­ványt szer­kesz­tet­te és az utó­szót Font Zsu­zsa írta, aki nem­csak a szö­veg új­don­sá­gá­ra hív­ja fel a fi­gyel­met, ha­nem ki­je­lö­li a to­váb­bi ku­ta­tás fel­ada­ta­it is. A la­tin szö­ve­ge­ket gon­doz­ta és az ala­pos és él­ve­ze­tes re­gesz­tá­kat Ma­gyar Lász­ló And­rás írta.

A kö­tet 112 le­ve­let tar­tal­maz Jakó ere­de­ti gyűj­té­sé­ből, az ap­pen­dix­ben 14 ké­sőb­bi fel­fe­de­zés ta­lál­ha­tó. A le­ve­lek pon­tos szö­veg­köz­lé­se előtt ol­vas­ha­tó Jakó Zsig­mond rö­vid össze­fog­la­ló­ja, majd Ma­gyar Lász­ló And­rás rész­le­tes re­gesz­tá­ja, a le­ve­lek után az ere­de­ti le­lő­hely és az eset­le­ges pub­li­ká­ció köny­vé­sze­ti ada­tai. A kö­te­tet tárgy‑, helynév- és sze­mély­név­mu­ta­tó te­szi teljessé.

Zusammenfassung

Der Klaus­en­bur­ger His­to­ri­ker Zsig­mond Jakó (1916–2008) sam­mel­te die Bri­e­fe von und an den be­rühm­ten Wis­senschaft­ler Sa­mu­el Kö­le­sé­ri (1663–1732). Die vor­li­e­gen­de Aus­ga­be wurde am Lehrs­tuhl für Äl­te­re Un­ga­ris­che Li­te­ra­tur der Uni­ver­sität Sze­ged im Sin­ne von Ja­kós Vors­tel­lun­gen vor­be­re­i­tet. Die Pub­li­kat­ion des Wer­kes über­nimmt der Si­eben­bür­g­is­che Museum-Verein in Klausenburg.

No tags for this post.