Szilágyi Márton: Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet” (Vitae ‧ 3)

2021. december 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Szi­lá­gyi Már­ton. Az író­vá vá­lás mik­ro­tör­té­ne­te a 19. szá­zad első fe­lé­ben. Lisz­nyai Kál­mán és az „iro­dal­mi gé­pe­zet.” Vi­tae 3. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Lisz­nyai Kál­mán (1823–1863) az 1840-es évek új iro­dal­mi nem­ze­dé­ké­nek rep­re­zen­táns alak­ja volt, Pe­tő­fi ba­rá­ti kö­réhez tar­to­zott, s az­tán az 1850-es évek egyik leg­na­gyobb iro­dal­mi si­ke­re fű­ző­dik a ne­vé­hez: Pa­lóc da­lok című verses­ kö­te­tét két ki­adás­ban, ál­lí­tó­lag hat­ezer pél­dány­ban jelen­tették meg. Ez a mo­nog­rá­fia nem írói mun­kás­sá­gá­nak új­raértelmezésére és eset­le­ges ha­tás­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gé­nek bi­zony­ga­tá­sá­ra vál­lal­ko­zik: Lisz­nyai köl­té­sze­te ezt nem is in­do­kol­ná. Az élet­pá­lya át­te­kin­té­sé­nek azon­ban ko­moly ér­de­kes­sé­get köl­csö­nöz a jól do­ku­men­tál­ha­tó élet­pá­lya, amely épp­úgy tá­masz­kod­hat a köl­tő sa­ját, bár rendezetle­nül hát­ra­ha­gyott ha­gya­té­ká­ra, mint ahogy le­vél­tá­ri forrá­sokra és egy­ko­rú saj­tó­hír­adá­sok­ra, s ezért szin­te fel­kí­nál­ja ma­gát egy olyan mik­ro­tör­té­ne­ti fó­ku­szú vizs­gá­lat­ra, amely kü­lön­bö­ző lép­té­kek fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel kí­ván­ja megra­gadni a ma­gyar iro­da­lom 19. szá­zad kö­ze­pi in­téz­mé­nye­i­nek ki­ala­ku­lá­sát.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Nemesné Matus Zsanett: Bodroghy Papp István. Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon (Vitae ‧ 2)

2021. február 19. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Bod­ro­ghy Papp Ist­ván egy, a 19. szá­zad de­re­kán élt du­nán­tú­li evan­gé­li­kus kis­ne­mes, aki­nek meg­őr­ző­dött egy het­ven al­ko­tást tar­tal­ma­zó, Fa­ra­gó­szék cí­met vi­se­lő ver­ses­kö­te­te. A köl­te­mé­nye­ket vizs­gál­va egy­ér­tel­mű­en ki­je­lent­he­tő, hogy Bod­ro­ghy Papp Ist­ván nem ve­he­ti fel a ver­senyt kora je­len­tős al­ko­tó­i­val, de ku­ta­tá­sa még­is szá­mos ta­nul­sá­got rejt. A mo­nog­rá­fi­á­ban be­mu­ta­tott al­ko­tá­sok egy­részt bő­ví­tik Kis­fa­lu­dy Sán­dor, Cso­ko­nai Vi­téz Mi­hály, Ber­zse­nyi Dá­ni­el és Kis Já­nos re­cep­ció­tör­té­ne­tét, más­részt be­te­kin­tést en­ged­nek az evan­gé­li­kus kis­ne­me­si ér­tel­mi­ség mű­velt­sé­gi vi­szo­nya­i­ba és ol­va­sá­si kul­tú­rá­já­ba is. A szer­ző kí­sér­le­tet tesz arra is, hogy el­he­lyez­ze a köl­tőt a 19. szá­zad ele­jé­nek iro­dal­mi ha­gyo­má­nyá­ban is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Vaderna Gábor: Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány (Vitae ‧ 1)

2020. október 22. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Vad­er­na Gá­bor. Hon­nan és hová? Arany Já­nos és a nagy­sza­lon­tai ha­gyo­mány. Vi­tae 1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Nagy­sza­lon­ta vi­har­ver­te te­le­pü­lés: a Tol­di­ak bir­to­ka a tö­rök dú­lás­kor, a haj­dúk be­te­le­pü­lé­sé­vel lett fon­tos erő­dít­mény, év­ti­ze­dek­re há­bo­rús hely­szín; a tö­rök ki­űzé­se után a he­lyi­ek év­szá­za­dos, a 19. szá­zad­ba mé­lyen be­nyú­ló per­be ke­ve­red­tek ki­vált­sá­ga­ik meg­tar­tá­sá­ért. Arany Já­nos szü­le­té­se­kor így a népi és tör­té­ne­ti ha­gyo­mány fo­lya­ma­tos fenn­tar­tá­sa és új­ra­mon­dá­sa konk­rét po­li­ti­kai cé­lo­kat szol­gált.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.