autoreferátum

Köz­köl­té­szet 3: A tár­sa­dal­mi élet köl­té­sze­te. A: Tör­té­ne­lem és tár­sa­da­lom, s. a. r. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Kül­lős Imo­la, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas – Edi­ti­o­prin­ceps, 2013.

A XVIII. szá­za­di ma­gyar köz­köl­té­sze­ti so­ro­zat 3/A kö­te­té­ben olyan ver­sek és da­lok ol­vas­ha­tók, ame­lyek a tár­sa­dal­mi élet és a tör­té­nel­mi múlt té­ma­kö­rét érin­tik. Az itt köz­re­adott 241 szö­veg­csa­lád so­kat el­árul a köz­köl­té­szet al­ko­tó­i­ról és be­fo­ga­dó­i­ról. A va­ri­án­sok­ban élő, folk­lór jel­le­gű, ám gyak­ran konk­rét szer­zők mű­ve­it fel­hasz­ná­ló po­pu­lá­ris köl­té­szet jó­részt a XVIII. szá­za­di köz­ne­mes­ség men­ta­li­tá­sát tük­rö­zi, s fon­tos sze­re­pet ját­szott az ér­tel­mi­ség iden­ti­tá­sá­nak erő­sí­té­sé­ben. A tör­té­ne­ti tár­gyú ver­sek nem­csak a kora új­kor­ról (pl. Mo­hács­ról) szól­tak, ha­nem a ku­ruc kor­ról is meg­em­lé­kez­tek (Rákóczi-nóta, Be­ze­rédj Imre éne­ke). A XVIII. szá­zad po­li­ti­kai ese­mé­nye­i­ről épp­így szü­let­tek sze­rep­da­lok, sza­ti­ri­kus éne­kek, nem­zet­si­ra­tók, agi­tá­ci­ós da­lok, sőt ima­pa­ró­di­ák is, ame­lyek az ural­ko­dók tet­te­it kom­men­tál­ják vagy vi­tat­ják Má­ria Te­ré­zi­á­tól II. Jó­zse­fen át XVI. La­jo­sig és Napóleonig.

A kö­tet mint­egy üt­köz­te­ti a kü­lön­bö­ző for­rá­sok­ból ér­ke­ző, azo­nos tár­gyú ver­se­ket. Az egyik fő té­ma­kör a ka­to­na­ság: fon­tos tár­sa­dal­mi stá­tusz, egye­sek­nek ki­tö­ré­si le­he­tő­ség, ám so­kak szá­má­ra kény­sze­rű el­vá­lás a szü­lő­föld­től, ve­szé­lyes és vég­ze­tes sors­for­du­lat. Míg az in­sur­gen­sek to­bor­zói és in­du­lói az ősi ma­gyar vi­té­zi eré­nyek­ről har­sog­nak, s vé­res kép­so­rok­kal tü­ze­lik a hall­ga­tó­sá­got a tö­rö­kök (1788/89), majd a fran­ci­ák (1792–1809) el­len, ad­dig a ka­to­na­ke­ser­ve­sek elénk tár­ják az ál­do­za­tok, a kö­tél­lel össze­fog­do­sott köz­ka­to­nák nyo­mo­rú­sá­gát. Ha­son­ló pá­rost al­kot­nak a ro­ko­kó pász­tor­idil­lek és a job­bá­gyok ne­vé­ben írt pa­nasz­ver­sek, porció-énekek. A di­á­kok és a pa­pok vi­lá­ga szin­tén két­ar­cú: az ön­tu­da­tos le­en­dő ér­tel­mi­sé­gi­ek kér­ke­dé­sét itt is el­len­pon­toz­zák az éh­ség­gel, hi­deg­gel és iskolai-kolostori vas­fe­gye­lem­mel küsz­kö­dő di­á­kok és szer­ze­te­sek pa­na­szai. Kü­lön rit­ka­sá­ga a kor­nak a la­tor­köl­té­szet, amely a ké­sőb­bi be­tyár­folk­lór­ra is hatott.
A kö­tet anya­gát Csör­sz Ru­men Ist­ván és Kül­lős Imo­la gyűj­töt­te és ren­dez­te saj­tó alá. A jegy­ze­tek­ből sok ér­de­kes­sé­get meg­tud­ha­tunk a köz­köl­té­szet kap­cso­la­ta­i­ról az iro­da­lom­mal és a nép­köl­té­szet­tel, s nyolc­van­nál több kot­ta mu­tat­ja be az ere­de­ti dal­la­mo­kat (1711–1840). A gyűj­te­mény fő cél­ja, hogy ked­vet csi­nál­jon e szin­te is­me­ret­len vers­anyag, a „táb­la­bí­ró­vi­lág” el­süllyedt örök­sé­ge to­váb­bi ku­ta­tá­sá­hoz, egy men­ta­li­tás­tör­té­ne­ti idő­uta­zás­hoz. A tör­té­net­tu­do­mány e szö­ve­ge­ket re­mél­he­tő­leg be­épí­ti azon for­rá­sok közé, ame­lyek se­gít­sé­gé­vel ár­nyal­tab­ban vizs­gál­hat­ja és ír­hat­ja le a kor­szak ma­gyar tör­té­nel­mét. A köz­re­adott ver­sek és da­lok irodalom- és ze­ne­tör­té­ne­ti, nyel­vi, poétika- és stí­lus­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­ge sem le­be­csü­len­dő. Az an­to­ló­gia rá­kér­dez az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ká­no­nok ha­tá­rá­ra; egy­ko­rú költői-írói élet­mű­vek topi­kus for­rá­sa­i­ról és po­pu­la­ri­zá­ló­dá­sá­ról tu­dó­sít; be­vett folk­lo­risz­ti­kai „té­te­le­ket” tesz pon­to­sab­bá, hitelesebbé.

No tags for this post.