reciti könyv
Farmati Anna, Móré Tünde, Tóth Zsombor és Virág Csilla, szerk.: Eruditio et magnanimitas: Tanulmányok Gábor Csilla köszöntésére. Budapest: reciti, 2023.
2023. július 7. § 0 hozzászólás
Farmati Anna, Móré Tünde, Tóth Zsombor és Virág Csilla, szerk.: Eruditio et magnanimitas: Tanulmányok Gábor Csilla köszöntésére. Budapest: reciti, 2023.
2023. június 30. § 0 hozzászólás
Pap Balázs: Sztemmák: Kéziratok és nyomtatványok a 16. századi magyar protestáns költészetben. Budapest: reciti, 2023.
A 16. századi költészetről alkotott képünk torz és esetleges.
Enyhébben fogalmazva: kevés esély mutatkozik arra, hogy reálisnak legyen mondható. Az, hogy így van, könnyen belátható: bizonyos tárgyú és bizonyos műfajú szövegeket (légtornászati hasonlattal élve) megmentett a források természetének védőhálója, bizonyos tárgyú és műfajú szövegek szörnyethaltak, és hogy egyáltalán léteztek valaha, arra csak abból szeretünk következtetni, hogy egy-két szöveg túlélte a zuhanást, és úgy hisszük, a régiségben nem voltak annyira társtalanok, mint amilyen magányosnak mutatja őket a ma is kutatható versanyag. Ha a ránk maradt verskorpuszra tekintünk, azt láthatjuk, hogy az sem okvetlenül mutatja meg mérethelyesen a régi magyar versek valamikori képét: minden jel abba az irányba mutat, hogy igen komolyan erodált hagyaték a miénk.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. június 29. § 2 hozzászólás
Major Ágnes, Mátyus Norbert és Szénási Zoltán, szerk. „Gondos elmerülés a részletekben”: Tanulmányok a Babits kritikai kiadások filológiai és textológiai kérdéseiről 2. Reciti konferenciakötetek 20. Budapest: reciti, 2023.
Tanulmánykötetünk a 2021. november 26–27-én Esztergomban megrendezett, a Babits kritikai kiadások filológiai és textológiai kérdéseivel foglalkozó műhelykonferencia anyagát adja közre. Babits Mihály kéziratos hagyatékban őrzött, valamint nyomtatásban átörökített életműve rendkívül gazdag, nemcsak az anyagmennyiséget tekintve, hanem abból a szempontból is, hogy számtalan olyan szövegkritikai problémát felvet, amelynek megoldása a textológus számára komoly kihívást, a válaszkeresés pedig szellemi izgalmat is jelent.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. június 28. § 0 hozzászólás
Tasi Réka: Vana ludor imagine: Az imagináció kora újkori katolikus kontextusai. Irodalomtörténeti füzetek 187. Budapest: reciti, 2023.
Jelen kötet a phantasia-imaginatio fogalom 17. századi vonatkozásait és kontextusait rendszerezi, hogy ezzel szembesítve tárhassa fel a korabeli katolikus próza szövegprodukcióját meghatározó teológiai, retorikai vonatkozásokat. A vizsgálatok tanúsága szerint a katolikus barokk próza alapjait meghatározó filozófiai, képteológiai és retorikai diskurzusokat együttesen jellemzi a phantasia-imaginatio fogalmának meglehetősen ambivalens státusa, ugyanakkor a koncepión belüli finom elmozdulások is: az imaginatio mint veszélyes és nehezen uralható képesség többé már nem egyértelműen és nem kizárólag fegyelmezésre és megregulázásra számot tartó erő.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. május 3. § 0 hozzászólás
Csörsz Rumen István, szerk. Enyészetnek örvénnyéből ki ragadtam: Jankovich Miklós és kora. Reciti konferenciakötetek 21. Budapest: reciti, 2023.
2022-ben emlékeztünk meg Jankovich Miklós, a legnagyobb 19. századi magyar könyv- és műgyűjtő születésének 250. évfordulójáról. A jelen kötetet tisztelgésünk jeleként, több szakterületet érintő felkérések nyomán adhatjuk közre. Hisszük és reméljük, hogy ez nem az utolsó kötet Jankovich Miklós páratlanul gazdag szellemi és tárgyi örökségéről. Segédletnek, ötlettárnak szánjuk, amely betekintést enged néhány fontos alapkutatásba, s más kutatókat is a hatalmas életmű kutatására hív.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. április 12. § 0 hozzászólás
Olahus, Nicolaus. Epistulae: 1534–1553. Edidit, introduxit et commentariis instruxit Emőke Rita Szilágyi. 2. Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Ævorum. Series Nova 19/2. Budapest: Reciti Kiadó, 2022.
Miklós Oláh (1493–1568) is one of the most prominent humanists of the 16th century. Apart from his literary activity (book of letters, historical works, and poems), his fame is based on his political and ecclesiastical career. He reformed the operations of the Hungarian Royal Chancellery, and his patronage, book collection, and organizational talent made him well-known far and wide. After the battle of Mohács, he left Hungary and spent the 1530s years in the Low Countries on the side of Queen Mary of Habsburg, where he grounded his latter career.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. január 18. § 0 hozzászólás
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 10. Budapest: reciti, 2022.
(Tíz év) 2012-ben a saját házunk táján igyekeztünk tenni valamit a közköltészet népszerűsítéséért, építve az előzményekre, a nagy kutatónemzedékek, elsősorban Küllős Imola munkásságára. Egy közös OTKA-pályázat keretében, kísérletképpen indult meg a Doromb. Közköltészeti tanulmányok. E szerencsés pillanatban úgy tűnt, lesz évente néhány olyan kutató, akinek segítséget jelent, ha közköltészeti vagy oda kapcsolódó kutatásairól terjedelmi korlát nélkül értekezhet, akár forrásközléssel, táblázatokkal, statisztikákkal, kottákkal. A Reciti Kiadó és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, elsősorban a XVIII. századi osztály mindenben támogatta a kissé rendhagyó vállalkozást. Az akkori bizalomnak és játékos kedvünknek köszönhető, hogy a sorozat ma már a tizedik kötetnél jár, a terjedelem is jelentősen megnőtt.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. január 9. § 0 hozzászólás
Grimm-mesék magyar ponyvákon (1850–1900). Szerkesztette Domokos Mariann. ReTextum 13. Budapest: reciti – Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet, 2022.
A Grimm testvérek Kinder- und Hausmärchen című kötete a számtalan fordítás és átdolgozás révén Európa egyik legnagyobb hatású mesegyűjteményévé vált. Forrásközlésünk a Grimm-mesék korai magyar recepciójába nyújt betekintést, s válogatást ad a 19. századi hazai verses és prózai ponyvakiadásokból, az összes eredeti illusztrációval. A kísérő tanulmány és a jegyzetek a mesék vándorlásának írásbeli csatornáira, a Grimm-mesék rétegzett magyar nyelvű szöveghagyományára irányítják a figyelmet, valamint arra a folklorizációs folyamatra, amelynek során a magyar (nép)mesekincs részévé váltak.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. december 23. § 3 hozzászólás
Kollár Zsuzsanna és Hites Sándor, szerk. Adomány, díj, jutalom, segély: A mecenatúra színeváltozásai az irodalomtörténetben. Reciti konferenciakötetek 19. Budapest: reciti, 2022.
A kötet tanulmányai a kora újkortól a 19. század végéig terjedő időszakban vizsgálják a kulturális mecenatúra egyéni és társadalmi gyakorlatait, ezek reflexióját, illetve támogatás és piac viszonyát a rendi és a polgári nyilvánosságban.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. december 15. § 0 hozzászólás
Kiss Margit, szerk. „Nézzd a’ Magyart!” Tanulmányok Kazinczy Ferenc Tübingai pályaművéről. Hagyományfrissítés 7. Budapest: reciti, 2022.
A kötet szerzői Kazinczy Ferenc Tübingai pályaművének több szempontú elemzésével adnak magyarázatot azokra a kérdésekre, amelyeket még nem vagy más, az eddigiektől eltérő perspektívából vizsgáltak korábban. A tanulmánykötet tervezett módon törekszik azt a sajátosan széles spektrumot láttatni, amelyet maga az írásmű kirajzol: ennek értelmében a szerzők irodalomtörténeti, irodalomelméleti, filológiai, történészi, politikai, társadalomtörténeti, nyelvi jogi szempontok alapján elemzik a pályaírást és mindazokat a kérdéseket, amelyeket a mű és a korszak felvet.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. december 12. § 0 hozzászólás
Török Zsuzsa, szerk. Női íráshasználat és kéziratos kultúra a hosszú 19. században. Reciti konferenciakötetek 18. Budapest: reciti, 2022.
A 19. századi irodalmi intézményrendszer működésében az időszaki kiadványok egyre gyarapodó száma révén a nyomtatás meghatározó jelentőséggel bíró nyilvánosságszerkezetet jelentett. E nyomtatási kultúra hátterében, vele egyidejűen azonban az íráshasználatnak a kéziratos kultúrára jellemző gyakorlatai a hosszú 19. században is tovább éltek, és bonyolult kapcsolatban álltak a könyvek és a periodikák nyomtatott médiumával. A tanulmánykötet írásai az egykorú női íráshasználókra összpontosítva ezt a folyamatot igyekeznek megragadni: a kéziratok létrejöttének, módosításának és megőrzésének folyamatairól, az e műveletek révén alakult közösségi hálózatokról, a kéziratosságban lehetővé váló önkifejezés szabadságáról és korlátairól szólnak. A tanulmányok a kéziratos és a nyomtatott nyilvánosságra nem egymás ellentéteiként, hanem a hosszú 19. században rendelkezésre álló mediális lehetőségek közül egyaránt választható, egymást kiegészítő lehetőségként tekintenek.
2022. december 11. § 0 hozzászólás
Görözdi Judit és Balogh Magdolna, szerk. Külországi könyvespolcokon: Tanulmányok Esterházy Péter idegen nyelvű recepciójáról. Budapest: reciti, 2022.
Esterházy Péter a kortárs magyar irodalom egyik legtöbbet fordított szerzője, aki a műfordítások révén a világirodalom véráramába is bekerült.
A kötet alapjául az Esterházy Péter műveinek külföldi recepciója című tudományos konferencia anyaga szolgál, amelyet 2021. szeptember 9–10-én rendezett meg Pozsonyban a Szlovák Tudományos Akadémia Világirodalmi Intézete. A konferencián a német, észak-amerikai, francia, spanyol, orosz befogadás áttekintése mellett több előadás foglalkozott a (helyi) szlovák recepcióval, valamint a csehvel, lengyellel, románnal.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. december 10. § 0 hozzászólás
Imre László: Féléves folyóirat – évszázados tanulságokkal. Szépirodalmi Lapok (1853). Irodalomtörténeti füzetek 186. Budapest: reciti, 2022.
Az 1853-ben mindössze fél éven át megjelent Szépirodalmi Lapok a Bach-korszak legigényesebb hazai irodalmi folyóirata volt. Pákh Albert és Gyulai Pál szerkesztőként kiváló szerzőgárdát vonultattak fel, melyhez odatartozott például Kemény Zsigmond, Arany János vagy Erdélyi János is.
Jelen kötet érvelése szerint a periodika olyan irodalmi és nemzetpolitikai törekvéseket szólaltatott meg, amelyek (miután ezen nemzetféltő aggodalmakat a kiegyezéses korszakban kevéssé vették számításba), csak Trianon után váltak aktuálissá a nemzeti-erkölcsi megújhodás vonatkozásában. E célkitűzések azonban máig sem veszítették el érvényességüket, s az új és új kihívások, válságok közepette örök érvényű magatartási és alkotói modellek analógiáit idézik fel. Így szolgáltatva számunkra továbbra is történeti és egyben etikai vezérelveket szorongatott helyzetekben.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. december 7. § 0 hozzászólás
Bartha-Kovács Katalin és Fórizs Gergely, szerk. A rokokó arcai: Tanulmányok egy tünékeny fogalom történetéhez. Reciti konferenciakötetek 17. Budapest: reciti, 2022.
A rokokó képzőművészeti zsargonból vált – tágabb értelemben és visszatekintőleg – művészet- és irodalomtörténeti stílust jelentő kategóriává, de irodalmi vagy zenei alkalmazása mind a mai napig problematikus. Azt illetően sem alakult ki konszenzus, hogy a 18. századi rokokó önálló korstílust vagy csupán dekoratív formákat és stílusirányzatot jelentett‑e. Ugyanakkor erősen tartja magát a nézet, hogy a rokokó művészet alkotásai esztétikailag és erkölcsileg normasértő, alacsonyabb rendű minőséget képviselnek. Jelen interdiszciplináris kötet tanulmányai – ez utóbbi értelmezési hagyománnyal számot vetve – az irodalom, a festészet és a zene történetének területén keresnek új utakat ennek a természeténél fogva tünékeny fogalomnak a megragadásához. A tárgyalt szerzők, illetve alkotók: Christoph Martin Wieland, Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, William Jones, Montesquieu, Pierre Loti, Adorján Andor, valamint Jean-Antoine Watteau, Jean-Honoré Fragonard, William Hogarth és Pjotr Iljics Csajkovszkij.
2022. december 5. § 0 hozzászólás
Draskóczy Eszter és Etlinger Mihály, szerk. Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450–1760). Reciti konferenciakötetek 16. Budapest: reciti, 2022.
A Betegség és gyógyulás a kora újkori irodalomban (1450–1760) című tudományos konferencia 2021. szeptember 8–11. között zajlott le a BTK Irodalomtudományi Intézet Reneszánsz Osztályának szervezésében, azzal a céllal, hogy a betegség, a testi és lelki szenvedés, illetve (elválaszthatatlan pozitív komplementer halmazként) a gyógyulás és gyógyítás kérdéskörét több szempontból, több tudományág fogalom- és eszközkészletével vizsgáljuk a kora újkor magyarországi irodalmában.
2022. november 12. § 2 hozzászólás
András Csaba és Hites Sándor, szerk. Kapitalizmus és irodalomtörténet. Reciti konferenciakötetek 15. Budapest: reciti, 2022.
A kötet „A 19. századi magyar irodalom politikai gazdaságtana” MTA Lendület Kutatócsoport 2021 nyarán Pécsett tartott konferenciájának előadásaiból született tanulmányokat teszi közzé. A szerzők között találni irodalomtörténészt, filozófust, esztétát, eszmetörténészt és közgazdászt. Írásaik szerteágazó területeken és korszakokban vizsgálódnak, de egyaránt amellett érvelnek, hogy a kapitalizmus megkerülhetetlen problémája a modern kultúráról való gondolkodásnak.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. október 18. § 2 hozzászólás
Földes Györgyi, Major Ágnes és Szénási Zoltán, szerk. Műfordítás és más extrém sportok: Írások Kappanyos András 60. születésnapjára. Budapest: reciti, 2022.
Kappanyos András nélkül ez a könyv sem jöhetett volna létre, csakúgy, mint sok másik. Meg az ő harmincöt éve alakuló és gyarapodó irodalomtudósi és műfordítói életműve nélkül, amely kitekint a 19. századi magyar irodalomra, egyik, nemzetközi perspektívát is nyitó fókuszpontja az avantgárd, azon kívül pedig T. S. Eliot és James Joyce, újabban pedig a fordítástudományban látszik kiteljesedni. És ne feledkezzünk el szerkesztői munkáiról, egyetemi oktatói, valamint tudományszervező tevékenységéről sem, meg arról, hogy neki nem „minden egyformán popzene”. Hogy csak a fontosabbakat említsük.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. október 17. § 0 hozzászólás
Kisfaludy Sándor. Hazafiúi Szózat a’ Magyar Nemességhez (1809). Forráskiadás. Szerkesztette Nagy Ágoston. ReTextum 12. Budapest: reciti, 2022.
Jelen kritikai kiadás, mely Kisfaludy Sándor születésének 250. évfordulójára jelenik meg, Kisfaludy Hazafiúi Szózat a’ Magyar Nemességhez című, József nádor megbízására, az 1809. évi inszurrekció alkalmából készített félhivatalos buzdító munkájának autográf magyar nyelvű fogalmazványát, tisztázatát, valamint német kivonatát közli kéziratból, az utóbbi két esetben a megbízó cenzúrájával együtt, továbbá a nyomtatvány alapján közreadja a mű Schedius Lajos-féle német fordítását is. A kiadás a textológiai apparátus mellett bőséges tárgyi jegyzeteket és részletes bevezető tanulmányt is tartalmaz.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. szeptember 30. § 0 hozzászólás
Móré Tünde: Utazás és hírnév. Wittenbergi magyar diákok latin nyelvű búcsúztatóversei (1560–1600). Irodalomtörténeti füzetek 185. Budapest: reciti, 2022.
A 16. század második felében a Wittenbergi Egyetem szellemisége jelentős hatással volt a magyarországi politikai, egyházi és kulturális-oktatási folyamatokra. A korábbi kutatások a Wittenbergben tanuló magyar diákok névsorának összeállításától kezdve Philipp Melanchton szellemi hatásának feltérképezésén keresztül iskolatörténeti és egyháztörténeti vizsgálatokig terjedtek ki. Ismert továbbá, hogy a magyar diákok Wittenbergben élénk publikációs tevékenységet folytattak, nagyrészt aprónyomtatványokat jelentettek meg.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. július 29. § 0 hozzászólás
Dóbék Ágnes, szerk. Olasz–magyar irodalmi és művelődési kapcsolatok a 18–19. században. Reciti konferenciakötetek 14. Budapest: reciti, 2022.
A 18. század második fele és a 19. század első évtizedei fontos fejezetét jelentik az olasz–magyar művelődési kapcsolatok történetének. A magyarországi egyházi és világi értelmiség Itáliában szerzett tapasztalatai és olasz irányultságú műveltsége jelentős hatást gyakoroltak a hazai kulturális élet különböző szféráira. A kötet tanulmányai az itáliai kulturális befolyás főbb hazai megnyilvánulásait vizsgálják, az olasz–magyar kapcsolatok kutatásának új eredményeit adják közre az irodalmi hatások, a színház- és zenetörténet, a populáris kultúrában tetten érhető itáliai elemek, az utazási irodalom, a főpapi kultúra, valamint a könyv- és könyvtártörténet témaköreiből.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. június 15. § 0 hozzászólás
Luis de Ávila y Zúñiga. A császár háborúja Németországban. Szerkesztette, fordította, a bevezető tanulmányokat írta Guitman Barnabás. Budapest: reciti, 2022.
1546–1547 folyamán zajlott a schmalkaldeni háború az V. Károly császár által vezetett európai összefogás és a német protestáns rendek együttműködése révén alapított schmalkaldeni szövetség között. A háborúban a Magyar Királyság I. Ferdinánd és az udvari huszárság révén hadviselő félként vett részt, érdemben támogatva a spanyol, itáliai, németalföldi, német, osztrák és cseh csapatokat is felvonultató császári hadsereget.
Kötetünk néhány rövidebb, kapcsolódó forrás kíséretében először közli magyar nyelven a háború történetét a császári oldal szemszögéből megörökítő Luis de Ávila művét. A könyv elején lévő történeti tanulmányokban a schmalkaldeni háború előzményeinek, lefolyásának és az utána következő évek történéseinek rövid összefoglalása kapott helyet egészen az augsburgi vallásbéke 1555-ös aláírásáig. Külön fejezetek szólnak a hadviselés különböző korabeli módozatairól, Ávila életéről, művének keletkezési körülményeiről. A tanulmányokat és a közölt forrásokat korabeli nyomtatványokból vett metszetek, rajzok, valamint a kötet összeállítója által készített térképvázlatok egészítik ki.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. március 24. § 0 hozzászólás
Orosz Andrea. Kováts József. Az életrajz és az életmű feltérképezése. Vitae 4. Budapest: reciti, 2021.
A dunántúli születésű Kováts József (1780–1809) számára nagyon rövid életút és még ennél is rövidebb, mindössze egy évtizednyi költői pályafutás jutott osztályrészül. A kaposvári börtönben elhunyt költő verseit ennek ellenére száznál is több kéziratos versgyűjtemény őrzi. Kováts életműve nem számít nagynak, mindössze félszáz verset írt élete során, ezeknek azonban másfél ezernél is több másolatát őrzik a ma fellelhető kéziratok. Mindez meggyőző bizonyítékként szolgál Kováts egykori népszerűségére, amely a 19. század első felében Csokonaiéval vetekedett a református kollégiumi diákság és a kollégiumok falai közül kikerülő értelmiségiek körében. A későbbi kritikusok – a megváltozott irodalmi ízlésnek köszönhetően – elég mostohán bántak Kovátscsal, szigorú szavakkal illették költészetét és személyét egyaránt, pusztán Csokonai-epigonként tekintettek rá, ami napjainkban is általános.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. február 8. § 1 hozzászólás
Biró Annamária és Boka László, szerk. Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások – 4. Budapest–Nagyvárad: reciti–Partium Kiadó, 2021.
Az Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások címmel Nagyváradon megrendezett irodalom- és társadalomtörténeti konferenciasorozat negyedik kötetét tartja kezében az olvasó. A tanácskozásoknak rendszeresen ad otthont a Partiumi Keresztény Egyetem Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi tanszéke, mely még 2013-ban döntött úgy, hogy kétévente vendégül látja az értelmiségtörténet összetett kérdésköreivel és karrierlehetőségeivel, a szellem mindenkori embereinek kapcsolati hálóival, illetve alkotói csoportosulások, írók, irodalmárok izgalmas élettörténeteivel foglalkozó kutatókat. A nemzetközi együttműködéssel létrejött, kétévente megtartott nagy sikerű rendezvény társszervezője ezúttal is a budapesti Bölcsészettudományi Kutatóközpont (korábban MTA) Irodalomtudományi Intézete volt.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. január 20. § 0 hozzászólás
Kovács Annamária, Molnár Annamária, Virág Csilla, Vitkai Nóra és Vrabély Márk, szerk. Kéziratosság és nyomtatott kultúra a régiségben. Fiatalok Konferenciája 2020. Budapest: reciti, 2021.
A Fiatalok Konferenciája tizedik konferenciakötetét tartja (virtuális) kezében az olvasó. A FiKon becenevű hallgatói kezdeményezés célja egy, a fiatal kutatók számára szervezett, szakmailag igényes, a régi magyar irodalommal foglalkozó évenkénti konferenciasorozat megrendezése. A 2020. október 15–16. között a pandémia miatt az online térben lezajlott Kéziratosság és nyomtatott kultúra a régiségben című konferencia is ebben a szellemben valósult meg. Jelen kötet az ott elhangzott előadások tanulmánnyá szerkesztett változatát tartalmazza.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. január 15. § 0 hozzászólás
Zoltán Csepregi und Julianna Orsós, hrsg. v. „…daß er uns einen Correspondenten in Wien ausmache“ Berichte, Briefe und Aufzeichnungen von dänischen und schwedischen Gesandtschaftspredigern in Wien (1705–1755). Budapest: reciti, 2021.
Der westfälische Friede regelte u. a. die Tätigkeit der Legationsprediger und Gesandtschaftskapellen – als systemfremder Elemente im Zeitalter der Konfessionalisierung.
Auf dieser Rechtsgrundlage kamen die dänischen (Paris, Madrid, Warschau, Wien), die schwedischen (Paris, Wien), die holländischen (Wien, Konstantinopel) evangelischen und die kaiserlich-katholischen Gesandtschaftskapellen zustande (Stockholm, Hamburg, Den Haag, London, Moskau). Die Gottesdienste in den Wiener Kapellen (die zwei lutherischen und den einen reformierten) durften außer dem Botschaftspersonal nur Protestanten besuchen, die sich von Amts wegen in der Haupt- und Residenzstadt aufhielten: am Hofe anwesende Reichsstände und deren hier akkreditierte Räte, Reichshofräte, Reichsagenten, kaiserlich privilegierte Niederleger (Großhändler) und Hoflieferanten. Die Behörden übten außerdem Nachsicht im Falle von in kaiserlichem Dienst stehenden Offizieren und dem übrig gebliebenen evangelischen Adel Niederösterreichs.
Eine illegale Gruppe unter den Gottesdienstbesuchern bildeten die gesellschaftlich niedrigeren Schichten: Handwerksgesellen, Studenten, Hauslehrer, Witwen und das Dienstpersonal der oben aufgezählten Evangelischen mit Sonderrechten.…
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 30. § 0 hozzászólás
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 9. Budapest: reciti, 2021.
A közkultúra kutatása mindenképp a régészettel rokon. De vajon ki tudja, kik voltak otthon, és kik voltak vendégek Pompeji házaiban, akik sose jártak ott korábban? A tárgyaik, a csontjaik, az életük utolsó perce valami másnak lett a dokumentuma. A közkultúra emlékei is így szóródnak szét, gyakran teljesen más közegben, mint amiben valaha értelmük volt. Tengerből jön, csikóhal formájú, de mégse csikóhal. Ami mégis érdekessé teszi: hogyan, miért került a szállítmány a vízbe, s miként jut, miért juthat egyáltalán a partra.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 27. § 0 hozzászólás
Hajdu Péter, Rákai Orsolya és Z. Varga Zoltán, szerk. Az elbeszélt tér. Reciti konferenciakötetek 13. Budapest: reciti, 2021.
Alapvetőnek látszik, hogy az elbeszélés dimenziója az idő. És bár minden cselekvés, történés kibontakozásához térre éppúgy szükség van, mint időre, és az idő érzékeléséhez elméletileg is szükséges a (térben történő) mozgás, a tér a narratológiának sokáig viszonylag mellékes, elhanyagolható terrénuma maradt. A „térbeliség fordulata” azonban a 20. század vége felé egyre nagyobb jelentőségre tett szert: az irodalomtól és az elbeszéléselmélettől hagyományosan távolabbiként elgondolt diszciplínák sora kezdte beemelni saját eszköztárába a narrativitás számos fogalmát, a leírás, a szereplő, a nézőpont és az elbeszélt idő mellett az elbeszélt tér koncepcióját is.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 24. § 1 hozzászólás
Szilágyi Márton. Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet.” Vitae 3. Budapest: reciti, 2021.
Lisznyai Kálmán (1823–1863) az 1840-es évek új irodalmi nemzedékének reprezentáns alakja volt, Petőfi baráti köréhez tartozott, s aztán az 1850-es évek egyik legnagyobb irodalmi sikere fűződik a nevéhez: Palóc dalok című verses kötetét két kiadásban, állítólag hatezer példányban jelentették meg. Ez a monográfia nem írói munkásságának újraértelmezésére és esetleges hatástörténeti jelentőségének bizonygatására vállalkozik: Lisznyai költészete ezt nem is indokolná. Az életpálya áttekintésének azonban komoly érdekességet kölcsönöz a jól dokumentálható életpálya, amely éppúgy támaszkodhat a költő saját, bár rendezetlenül hátrahagyott hagyatékára, mint ahogy levéltári forrásokra és egykorú sajtóhíradásokra, s ezért szinte felkínálja magát egy olyan mikrotörténeti fókuszú vizsgálatra, amely különböző léptékek figyelembe vételével kívánja megragadni a magyar irodalom 19. század közepi intézményeinek kialakulását.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 21. § 0 hozzászólás
Kovács Janka, Móré Tünde, Rédey-Keresztény János, Rédey-Keresztény Júlia, Virág Csilla és Vrabély Márk, szerk. Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában. Reciti konferenciakötetek 12. Budapest: reciti, 2021.
A kötet írásai szerteágazó témákat boncolgatnak, a középkori kódexmásolástól kezdve egészen a 19. század fordulóján kialakuló orvosi szaknyelv vizsgálatáig. A szerzők egytől egyig fiatal kutatók, akiknek írásait elsősorban az mozgatta, hogyan lehet a kulturális transzferek jelenségét és változatait megragadni, valamint hogyan illeszkednek a vizsgált jelenségek a hosszú reformáció korszakalakzatába.
2021. december 15. § 0 hozzászólás
Tüskés Anna és Tüskés Gábor, válogatta, sajtó alá rendezte, szerk. „Drága Tanárnő!” Irodalom- és művelődéstörténeti források Tüskés Tiborné hagyatékából (1949–1997). Emlékezések (2019, 2021). Budapest: reciti, 2021.
A kötet válogatást nyújt Tüskés Tiborné Szemes Anna (1930–2020) középiskolai magyartanár hagyatékában fennmaradt forrásokból, a neki ajánlott írásokból és a róla szóló emlékezésekből. A gyűjtemény három pécsi közoktatási intézmény, a Cséti Ottó Bányaipari Technikum, a Leőwey Klára Gimnázium és a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet történetéhez kapcsolódik, miközben fényt vet egy nem mindennapi tanáregyéniség életére, munkájára, a tanórákon messze túlmutató oktató, nevelő tevékenységére. A források által felölelt időszak az 1950-es évektől a Kádár-korszakon át az 1989 utáni évtized végéig terjed. A filológiai jegyzetekkel ellátott dokumentumok számos műfajt képviselnek: a személyi és hivatalos iratokon, továbbá egy önéletrajzi visszaemlékezésen kívül vannak köztük versek, az irodalmi szakköri munka forrásai, beszédek, újságcikkek, interjúk és levelek.
2021. december 13. § 0 hozzászólás
Kalmár György. Hexameteres magyar költemények: Valóságos Magyar ABC – P. S. Utólírás – Mária Therézsiához buzdúlt alázatos énekem. Sajtó alá rendezte Hegedüs Béla. Régi Magyar Költők Tára. XVIII. század 17. Budapest: Universitas Kiadó – reciti, 2020.
A polihisztor Kalmár György (1726–?) hosszú hexameteres költeményeit, mindenekelőtt a Valóságos magyar ABC-t és az ahhoz tartozó Post Scriptum–Utólírást számon tartotta a magyar irodalomtörténet-írás. Méghozzá olvasatlanul. E művek valószínűleg még szakmai körökben is ismeretlenek. Ennek nyilván legfőbb oka, hogy a szövegeknek mindmáig nem volt modern kiadása. A másik ok már Kalmár kortársainak is szemet szúrt: a szerző különös, bár megmagyarázott hangjelölései. A magyar nyelv leírásához nyolcvan különböző karaktert tartott szükségesnek, amelyek eléggé megnehezítik a szövegek olvasását.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 1. § 0 hozzászólás
Fórizs Gergely, Kertész Botond és Vaderna Gábor, szerk. Egyház – irodalom – tudomány: Kis János (1770–1846). Evangélikus Gyűjteményi Kiadványok 3. Budapest: reciti – Evangélikus Országos Gyűjtemény, 2021.
A kötet Kis János (1770–1846) evangélikus püspök, író, költő és tudományszervező sokrétű munkásságának újrafelfedezésére vállalkozik. Olyan életműről van szó, amelyet a premodern, neohumanista közösségi irodalom- és tudományeszmény jegyében kevésbé a mondanivaló eredetiségére való törekvés, mint inkább a megcélzott közönség kiművelésének vágya jellemez. Kisnek a kortárs magyar művelődés különböző szegmenseire tett hatása óriási, ám részleteiben a mai napig feltáratlan. Az itt közölt tanulmányok e hiány pótlásába fognak bele, az egyházi és világi intézménytörténet, valamint az irodalom‑, a filozófia- és az eszmetörténet irányából közelítve a vizsgálat tárgyához.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. november 24. § 0 hozzászólás
Csepregi Zoltán. Evangélikus lelkészek Magyarországon (ELEM). A zsolnai zsinattól (1610) a soproni országgyűlésig (1681): II/1: Nyugat-Magyarország (a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület). 2. javított és bővített kiadás. 2/1. Budapest: reciti, 2020.
Az adattár második korszakának időhatárai, a zsolnai zsinat (1610) és a soproni országgyűlés (1681) meghatározó egyházpolitikai cezúraként keretezik a hazai evangélikus egyháztörténet „rövid 17. századát”. Ez a röpke hét évtized a vallásszabadság törvénybe iktatásának köszönhetően a protestáns egyházi életnek, az iskolázásnak és a könyvkiadásnak olyan felvirágzását hozta, hogy részben a lelkészi kar szükségszerű bővülése, részben az adatok sűrűsödése miatt a biogrammok az adattár legvaskosabb köteteit töltik meg. Az életrajzi adatokat ezekben területi felosztás szerint közöljük. Jelen kötetben három nyugat-magyarországi evangélikus egyházkerület, a dunántúli, a bajmóci és a felső-dunamelléki egyházkerület papjait gyűjtöttük össze.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. június 29. § 1 hozzászólás
Kappanyos András, szerk., Major Ágnes, munkatárs. „Lennék valakié” Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018. Reciti konferenciakötetek 11. Budapest: reciti, 2021.
Ady Endre halálának centenáriuma a 20. század legnagyobb szabású irodalmi kultuszának centenáriuma – noha az Ady-kultusz már a költő életében jelentős (a 20. században páratlan) méreteket öltött. A halála óta eltelt évszázadban kanonizációs és dekanonizációs kísérletek követték egymást. Bár Ady korai ismertségében minden bizonnyal szerelmi tematikájú versei játszották a legnagyobb szerepet, halála után a szövegek újbóli kiaknázási kísérletei túlnyomó részben politikai célzatúak voltak.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. június 3. § 0 hozzászólás
Nagy Beáta, Surányi Beáta, Ujvári Nóra, szerk. Az emlékező képzelőerő. Konferenciakötet. Budapest: reciti, 2021.
A RomKép második konferenciájának előadásai a romantikus képzelőerőt az emlékezés, a jelenléthiány és a titok felől közelítették meg. Az ebből megszületett kötet tanulmányai úgy szólítják meg a romantikus hagyományokat, úgy emlékeznek rá, hogy közben újra meg újra át is alakítják azokat. A tanulmányokban maguk az olvasatok és interpretációk is a múltidézés különféle módozatai, s rávilágítanak arra, hogy a romantikus irodalom képzelőerőt érintő kérdései egyben irodalomértésünk kérdései is.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. február 19. § 0 hozzászólás
Nemesné Matus Zsanett. Bodroghy Papp István: Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon. Vitae 2. Budapest: reciti, 2020.
Bodroghy Papp István egy, a 19. század derekán élt dunántúli evangélikus kisnemes, akinek megőrződött egy hetven alkotást tartalmazó, Faragószék címet viselő verseskötete. A költeményeket vizsgálva egyértelműen kijelenthető, hogy Bodroghy Papp István nem veheti fel a versenyt kora jelentős alkotóival, de kutatása mégis számos tanulságot rejt. A monográfiában bemutatott alkotások egyrészt bővítik Kisfaludy Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel és Kis János recepciótörténetét, másrészt betekintést engednek az evangélikus kisnemesi értelmiség műveltségi viszonyaiba és olvasási kultúrájába is. A szerző kísérletet tesz arra is, hogy elhelyezze a költőt a 19. század elejének irodalmi hagyományában is.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. február 16. § 0 hozzászólás
Bódi Katalin. Látásgyakorlatok: Kontextusok Kazinczy Ferenc képzőművészeti tárgyú írásaihoz. Irodalomtörténeti füzetek 184. Budapest: reciti, 2021.
Kazinczy Ferenc és a képzőművészetek kapcsolatát régóta kiemelt szakmai figyelem kíséri – az életmű nagysága, a műfaji sokféleség, illetve a töredékesség eddig elsősorban részterületek feldolgozására irányította a kutatásokat. A szövegkorpusz folyamatban lévő és teljes megismeréssel kecsegtető feltárásával lehetőség mutatkozik arra, hogy csomópontokba rendezhetők legyenek Kazinczy képzőművészetekkel kapcsolatos írásai, és megítélhető legyen azok jelentősége a 19. század első évtizedeiben. Kazinczy figyelme a műalkotások iránt azokhoz az évtizedekhez kötődik, amikor Európában megszületik a művészet modern értelemben vett fogalma, amivel szoros összefüggésben létrejön a múzeum intézménye.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. február 5. § 0 hozzászólás
Debreczeni Attila. Szöveghálót fon az estve. Tanulmányok. Budapest: reciti, 2020.
A kötet huszonkét tanulmányt foglal magában az elmúlt negyedszázadból, zömében a 2010-es évekből, így leginkább az újabb termés reprezentatív válogatását nyújtja, azon tanulmányokat, melyek nem épültek be valamely könyvbe vagy szövegkiadásba. Egymás mellett olvasva őket érzékelhetővé válik összetartozásuk, ahogy azt a cím Juhász Gyula-parafrázisa is sejteti. A tanulmányok többnyire a 18–19. század fordulójával foglalkoznak, Az estvét író Csokonaival és a többiekkel, főleg Kazinczyval. A klasszikus századforduló íróinak, költőinek műveiből fonogatnak szöveghálót, s fonódnak maguk is szöveghálóvá a kötetben. Egymás mellé sorolásuk ugyanis rejtett kapcsolatokat hoz felszínre, egyik szöveg továbbírja a másikat. Látható lesz viszonylag egységes közelítésmódjuk, a szemléleti-módszertani jellemzők együtthatása a mitikusság és a toposzok, a műfajiság és az intertextualitás, az emlékezet és identitás kérdéseinek vizsgálata során.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. december 23. § 2 hozzászólás
Csehy Zoltán. Arctalanság, arcadás, arcrongálás: Önláttatási stratégiák és diszkurzusretorikák kisebbségi kontextusban. Budapest: reciti, 2020.
Csehy Zoltán (Pozsony, 1973) „szlovenszkói” magyar irodalommal foglalkozó könyve arra kíváncsi, miként, milyen beszédmódokban volt szokás és lehet beszélni kisebbségi, regionális, transzkulturális esztétikáról, az etnicitás hangsúlyozásán alapuló, irodalommal aládúcolt nemzeti(ségi) pedagógiáról, kisebbségi énformálásról. Feltérképezi, milyen diskurzusmezőket teremt egy-egy antológia, olvasási stratégiákat ajánl Kassák Lajos, Kudlák Lajos, Jarnó József és Márai Sándor újraolvasásához. Az arctalanság metaforikus vádjából kiindulva az arcadási stratégiákon át jut el az arcrongálás posztmodern esztétikájáig, miközben számbaveszi egy szinte állandó hiányként definiált paradigma kitölthetőségének egykori és mai lehetőségeit.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. december 20. § 0 hozzászólás
Bene Ildikó Mária, Molnár Annamária, Szűcs Kata Ágnes, Virág Csilla és Vrabély Márk, szerk. Fenntartható tudomány – Hagyomány és újrahasznosítás a felvilágosodás előtt. Fiatalok Konferenciája 2019. Budapest: reciti, 2020.
A Fiatalok Konferenciája kilencedik konferenciakötetét tartja kezében az olvasó. A FiKon becenevű hallgatói kezdeményezés célja egy a fiatal kutatók számára szervezett, szakmailag igényes, a régi magyar irodalommal foglalkozó évenkénti konferenciasorozat megrendezése. A 2019. október 24–25. között az MTA SZAB Székházban lezajlott Fenntarthatóság című konferencia is ebben a szellemben valósult meg. Jelen kötet az ott elhangzott előadások tanulmánnyá szerkesztett változatát tartalmazza.
» Tovább a teljes szövegre «
You must be logged in to post a comment.