Review by Magdalena Garbacik-Balakowicz

2023. augusztus 24. § 0 hozzászólás

review

Brie­dis, La­i­mon­as. Vil­ni­us: City of Strang­ers. Vil­ni­us: Bal­tos lan­kos, 2021.

Vil­ni­us: City of Strang­ers was first pub­lis­hed in 2009, with trans­la­tions into Lit­hu­a­ni­an, Ger­man, Rus­si­an, and Por­tu­gu­ese pub­lis­hed to date. The Eng­lish edi­ti­on was re-published in 2021. The year 2023, when Vil­ni­us, one of Europe’s most cul­t­u­rally comp­lex ca­pi­tals, ce­le­b­ra­tes the 700th an­ni­ver­sary of the city’s fo­und­ing, is a good oc­cas­ion to re­turn to Briedis’s book. Alt­ho­ugh Vil­ni­us: City of Strang­ers fo­cus­es on his­to­ri­cal do­cu­ments, one sho­uld not think of this book as re­se­arch dis­cus­sing the his­to­ry of Vil­ni­us in a tra­di­ti­o­nal way. The book is a cont­ri­bu­ti­on to the field of cul­t­u­ral geo­gra­phy. Brie­dis cho­se to tell the sto­ry of Vil­ni­us from the pers­pec­tive of strang­ers, tho­se who came to Vil­ni­us kno­wing litt­le or noth­ing abo­ut it, more out of for­ced cir­cum­stan­ces than of the­ir own cu­ri­o­sity. Vil­ni­us: City of Strang­ers re­se­ar­ches tra­ve­lo­gues on Vil­ni­us writ­ten over the last se­ven cent­uri­es. The­ir aut­hors are scho­lars, po­li­ti­ci­ans, writers, and sol­di­ers, who spent a lon­ger or shor­ter pe­ri­od of time, som­etimes li­te­rally only a few days, in Vil­ni­us. The aut­hors of the­se tra­ve­lo­gues dif­fer in the lan­gu­a­ges they speak, the­ir backg­round, and so­ci­al sta­tus. They also dif­fer in how they ex­pe­ri­en­ced Vil­ni­us. For some, it was a po­sit­ive con­tact, for ot­hers a ne­ga­tive one.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Szarka Szilvia írása

2023. augusztus 17. § 0 hozzászólás

recenzió

Jo­zef Tan­cer, A sok­nyel­vű Po­zsony nyo­má­ban – Be­szél­ge­té­sek a régi vá­ros la­kó­i­val. Ford. Ba­logh Mag­dol­na. Bu­da­pest: Láb­nyom Könyv­ki­adó, 2022.

Jo­zef Tan­cer, po­zso­nyi ger­ma­nis­ta Roz­vi­a­za­né jazy­ky – Ako sme ho­vo­ri­li v sta­rej Bra­tis­la­ve című, a po­zso­nyi Slo­vart Ki­adó gon­do­zá­sá­ban 2017-ben meg­je­lent in­ter­jú­kö­te­te az­zal a cél­ki­tű­zés­sel ké­szült, hogy be­mu­tas­sa a két vi­lág­há­bo­rú kö­zöt­ti Pressburg-Pozsony-Bratislava min­den­nap­ja­i­nak nyel­vi sa­já­tos­sá­ga­it, egy olyan le­tűnt vi­lá­got, amely­ben ter­mé­sze­tes­nek szá­mí­tott a több­nyel­vű­ség és a nyel­vek ke­ve­re­dé­se a hét­köz­na­pi tár­sal­gás­ban. A könyv egy tíz évet fel­öle­lő szociolingvisztikai-kultúrtörténeti ku­ta­tó­mun­ka ered­mé­nye­i­nek és be­lá­tá­sa­i­nak összeg­zé­se, amely a tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dés ins­pi­rál­ta meg­ál­la­pí­tá­so­kat köz­ért­he­tő stí­lus­ban a le­he­tő leg­szé­le­sebb ol­va­só­kö­zön­ség­hez kí­ván­ja el­jut­tat­ni. Az egy­ko­ri jel­leg­ze­te­sen mul­ti­kul­tu­rá­lis közép-európai vá­ros több­nyel­vű éle­té­be a ma­gyar ol­va­só is be­te­kin­tést kap­hat a kö­tet A sok­nyel­vű Po­zsony nyo­má­ban – Be­szél­ge­té­sek a régi vá­ros la­kó­i­val cím­mel meg­je­lent ma­gyar for­dí­tá­sá­nak kö­szön­he­tő­en, ame­lyet 2022-ben a Láb­nyom Könyv­ki­adó adott ki Ba­logh Mag­dol­na tol­má­cso­lá­sá­ban.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Raphaël Fendrich über den Tagungsband „Aufgeklärte Sozietäten, Literatur und Wissenschaft in Mitteleuropa”

2023. június 14. § 0 hozzászólás

Rezension

Di­e­ter Bre­u­er / Gá­bor Tüs­kés (Hrsg.): Auf­geklär­te So­zi­etä­ten, Li­te­ra­tur und Wis­senschaft in Mit­te­le­uro­pa. Ber­lin, Bos­ton 2019: Wal­ter de Gruy­ter (Frü­he Ne­u­ze­it 229). 567 Se­i­ten. ISBN: 978–3‑11–063375‑7

Es emp­fi­ehlt sich den um­fang­re­i­chen Ta­gungs­band mit dem Vor­wort Gá­bor Tüs­kés’ und dem ein­le­i­ten­den Beit­rag Hel­mut Re­inal­ters zur Be­de­u­tung auf­geklär­ter So­zi­etä­ten zu be­gin­nen. Die sich ansch­li­eßen­den Beiträ­ge sind in drei Absch­nit­ten geg­li­edert: I Aka­de­mis­che Be­we­g­ung und auf­geklär­te So­zi­etä­ten in ih­ren Re­gionen; II Ge­he­i­me Ges­ells­chaf­ten; III Au­toren, Samm­ler, Wis­senschaft­sor­ga­ni­sa­toren und die Fre­i­ma­u­rerei. Wer als Fachf­rem­der das gan­ze Buch li­est, kann auf Grund der großen Zahl an Stu­di­en leicht den Überb­lick ver­li­e­ren: Der Band enthält 31 Beiträ­ge in deu­tscher (22), eng­lis­cher (5) und franz­ö­sis­cher (4) Spra­che mit Frag­es­tel­lun­gen zur aka­de­mis­c­hen Be­we­g­ung, zu ein­zel­nen Per­son­en, zu verschi­e­de­nen Ges­ells­chaf­ten oder auch zu Ge­lehr­ten­netz­wer­ken und ein­zel­nen Quellen/Werken mit Be­zug zur Fre­i­ma­u­rerei und zu an­de­ren So­zi­etä­ten. Mit dem Sch­wer­punkt auf den Habs­bur­g­is­c­hen Erblän­dern wird die Auf­merk­sam­ke­it auf eine in Hin­b­lick auf die The­ma­tik in der Forschung bis­her stark ver­nachläs­sig­te Re­gi­on ge­lenkt. Die Beschrän­kung auf drei Veröf­fent­li­chungsspra­chen macht die Er­geb­nis­se verschi­ed­ener Di­szi­pli­nen ‒ da­run­ter Literatur- und Sprach­wis­senschaft, Phi­lo­sop­hie, His­to­rio­gra­p­hie, Rechts­wis­senschaf­ten ‒ ei­ner brei­te­ren Le­ser­schaft zugäng­lich.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Pilinszky János színházi és filmes víziója ma – Bainé Tóth Renáta írása

2023. június 6. § 0 hozzászólás

recenzió

Sepsi Eni­kő és Mac­zák Ibo­lya, szerk. Pi­linsz­ky Já­nos szín­há­zi és fil­mes ví­zi­ó­ja ma. Ká­ro­li Köny­vek ta­nul­mány­kö­tet. Bu­da­pest: L’­Har­mat­tan Ki­adó, 2022.

Pi­linsz­ky Já­nos drá­ma­írói te­vé­keny­sé­gé­ről, szín­pad­ra szánt al­ko­tá­sa­i­ról hi­ány­pót­ló ta­nul­mány­kö­tet je­lent meg 2022-ben, egy év­vel Pi­linsz­ky Já­nos szü­le­té­sé­nek szá­za­dik, ha­lá­lá­nak negy­ve­ne­dik év­for­du­ló­ját kö­ve­tő­en. A cen­te­ná­ri­um szám­ta­lan le­he­tő­sé­get nyúj­tott a köl­tő œuvre-je iránt ér­dek­lő­dők szá­má­ra, töb­bek kö­zött a Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egye­tem is meg­em­lé­ke­zett a ket­tős év­for­du­ló­ról – együtt­mű­kö­dés­ben a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um­mal, a Nem­ze­ti Szín­ház­zal, a Cso­ko­nai Szín­ház­zal, az Or­szá­gos Szín­ház­tör­té­ne­ti Mú­ze­um és In­té­zet­tel, a ko­lozs­vá­ri Babeş-Bolyai Tu­do­mány­egye­tem­mel – a Pe­tő­fi Kul­tu­rá­lis Ügy­nök­ség tá­mo­ga­tá­sá­val.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Újraragasztott gumitalpak – Smid Bernadett írása

2023. május 13. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A köz­köl­té­szet me­ta­fo­rái a Do­romb szer­kesz­tő­jé­nek kö­szön­he­tő­en az el­múlt év­ti­zed le­for­gá­sa alatt ki­tör­tek a ké­mia­szer­tár­ból. Már nem­csak a köz­le­ke­dő­edé­nyek ágai, a rendező-pályaudvarokra be­fu­tó és ott új sze­rel­vé­nye­ket al­kot­va lánc­sze­rű­en össze­kap­cso­ló­dó te­her­va­go­nok mi­att, vagy a me­men­tó­ként meg­kö­ve­se­dett pom­pe­ji há­zak zár­vá­nyai lát­tán, ha­nem a corn­wal­li part­sza­kasz­nál szá­raz­ra ve­tő­dő LEGO-darabok kap­csán is a köz­köl­té­szet jut­hat eszünk­be, hála Csör­sz Ru­men Ist­ván kre­a­ti­vi­tá­sá­nak és ana­li­ti­kus el­mé­jé­nek.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A lehető legkevesebbet vágyom megmutatni a művön túl az emberből” – Benda Mihály írása

2023. április 30. § 0 hozzászólás

recenzió

Hen­ri Micha­ux, Te­hát nem. Ford. Juhász Ka­ta­lin. Bu­da­pest: Bo­zót­he­gyi Ki­adó, 2020.

Jean-Luc Ou­ters, a Fran­cia Aka­dé­mia tag­ja és a Ma­gyar­or­szá­gon is meg­je­lent Víz­mű­vek író­ja Te­hát nem cím alatt 91 le­ve­let vá­lo­ga­tott össze Hen­ri Mi­cha­ux (1899–1984) élet­mű­vé­ből, ame­lyek tár­gya a szer­ző­re oly jel­lem­ző ka­te­go­ri­kus el­uta­sí­tás. Je­len kö­tet ki­adá­sa sem ment gör­dü­lé­ke­nyen, mert az utol­só le­vél ta­nú­sá­ga sze­rint Mi­cha­ux Jean-Luc Outers-nek azt is meg­til­tot­ta, hogy ez a levél­gyűj­te­mé­nye meg­je­len­jen. Ou­ters vi­szont ahe­lyett, hogy ezer da­rab­ra tép­te és el­éget­te vol­na a le­ve­le­ket, amint azt Mi­cha­ux kér­te, an­nak ha­lá­la után Mi­cha­ux élet­tár­sa, Mi­che­line Phan­kim „ba­rá­ti hoz­zá­já­ru­lá­sa” és „tá­mo­ga­tá­sa nél­kül” meg­je­len­tet­te (181).
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kovács Janka írása

2023. április 4. § 0 hozzászólás

recenzió

Bar­tha-Kovács Ka­ta­lin, Hét ara­beszk. Watteau-olvasatok. Bu­da­pest: Mar­tin Opitz Ki­adó, 2021.

Bartha-Kovács Ka­ta­lin Hét ara­beszk. Watteau-olvasatok cím­mel 2021 vé­gén a Mar­tin Opitz Ki­adó gon­do­zá­sá­ban meg­je­lent, gaz­da­gon il­luszt­rált kö­te­té­nek té­ma­vá­lasz­tá­sát az a meg­győ­ző­dés su­gall­ta, hogy a Watteau-jelenségben a mai na­pig „van va­la­mi nyug­ta­la­ní­tó”, mű­vé­sze­tét pe­dig olyan fe­szült­ség hat­ja át, amely a 18. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben al­ko­tó fes­tő ké­pe­it a 21. szá­za­di szem­lé­lő szá­má­ra is be­fo­gad­ha­tó­vá és bi­zo­nyos szem­pont­ból „ol­vas­ha­tó­vá” is te­szi. A szer­ző eh­hez a kul­csot egy olyan fo­gal­mi háló meg­al­ko­tá­sá­ban ta­lál­ja meg, amely­nek se­gít­sé­gé­vel a 17–18. szá­zad for­du­ló­já­nak mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sá­ba ágyaz­va tud­ja fel­vá­zol­ni a Wat­teau mű­vé­sze­te kap­csán gyak­ran fel­me­rü­lő, a kö­tet egyes fe­je­ze­te­i­ben rész­le­te­sen ki­bon­tott, egy­más­sal kü­lön­bö­ző mó­do­kon (a kö­tet cí­mé­ben hasz­nált me­ta­fo­rát meg­idéz­ve „ara­beszk­sze­rű­en”) össze­fo­nó­dó, köl­csön­ha­tás­ban álló mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti ka­te­gó­ri­á­kat (kel­lem, báj, könnyed­ség, tudom-is-én-micsoda, me­lan­kó­lia stb.).
» To­vább a tel­jes szövegre «

The difficulty of reading “drawings of light” and images. An unusual review – by Balázs Devescovi

2023. március 25. § 0 hozzászólás

review

Ros­ti., ed. Éva Fisli – Be­at­rix Len­gyel. Bu­da­pest: Ma­gyar Nem­ze­ti Mú­ze­um, 2021.

In 1858, Gusz­táv Kelety (called Klet­te at the time) crea­ted an oil paint­ing of his ten-year-old stu­dent, Lo­ránd Eöt­vös, who la­ter be­came a fa­mous phy­si­cist. Pre­sum­ably du­ring the 1850s or 1860s, and pos­sibly at the re­quest of his student’s father, Jó­zsef Eöt­vös, he crea­ted a whole se­ri­es of wa­ter­colo­urs de­pic­ting Ba­ron Eötvös’s vil­la in Sváb­hegy (Swa­bi­an Hill) and its sur­round­ing area. The Eöt­vös fa­mily, as well as Ágos­ton Trefort’s fa­mily, used to spend the war­mer part of the year here bet­ween May and Oc­to­ber.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Fekete Norbert írása

2023. február 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Ne­mes­né Matus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: Re­ci­ti Ki­adó, 2021.

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett­nek, a győ­ri Ró­mer Fló­ris Mű­vé­sze­ti és Tör­té­ne­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­he­lyet­te­sé­nek és fő­mu­zeo­ló­gu­sá­nak egy re­ví­zió so­rán akadt a ke­zé­be Bod­ro­ghy Papp Ist­ván Fa­ra­gó­szék című kéz­ira­tos ver­ses­kö­te­te (15). A kö­tet szö­ve­gei el­ső­sor­ban nem esz­té­ti­kai mi­nő­sé­gük mi­att ér­de­mel­nek fi­gyel­met, hi­szen Bod­ro­ghy Papp másod- vagy har­mad­ran­gú köl­tői te­het­ség­nek szá­mí­tott ko­rá­ban, és gya­kor­la­ti­lag tel­je­sen is­me­ret­len­nek mond­ha­tó a ma­gyar irodalomtörténet-írás szá­má­ra. Ma­tus Zsa­nett a szer­ző csa­lá­di hát­te­ré­nek, mo­bi­li­tá­si stra­té­gi­á­i­nak, mű­velt­sé­gé­nek és a ko­ra­be­li iro­dal­mi élet­hez való vi­szo­nyá­nak fel­tá­rá­sá­val rá­mu­ta­tott az iro­da­lom tár­sa­dal­mi hasz­ná­la­tá­ra a re­form­ko­ri Du­nán­túl egy jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó, evan­gé­li­kus, ér­tel­mi­sé­gi kö­ré­ben.
» To­vább a tel­jes szövegre «

L’Autobiographie d’un prince chrétien – par Gilles Baumont

2023. január 24. § 0 hozzászólás

compte rendu

Franço­is II Rákó­czi : Con­fes­si­on d’un pé­cheur. Tradu­i­te du la­tin par Chrys­os­to­me Jour­da­in. Édi­ti­on cri­ti­que avec int­ro­duc­tions et no­tes étab­li­es sous la di­rec­ti­on de Gá­bor Tüs­kés. Avant-propos de Jean Gara­pon. Avec la col­la­bo­ra­ti­on de Csen­ge E. Aradi, Il­di­kó Gausz, Zsu­zsan­na Hámo­ri-Nagy, Réka Len­gyel, Zsolt Sze­be­lé­di, Fe­renc Tóth et Anna Tüs­kés. Édi­ti­on re­vue et pré­p­a­rée par Mi­chel Marty. Pa­ris, Ho­no­ré Cham­pi­on, 2020 (Bib­li­othè­que d’études de l’Europe cent­rale, Série « Lit­té­ra­tu­re », No 25), 777 p.

L’ouvrage off­re le pre­mi­er accès intég­ral à l’un des tex­tes les plus per­son­nels de Franço­is II Rá­kó­czi, prin­ce de Transyl­va­nie : sa Con­fes­sio pec­cato­ris. L’édition cri­ti­que s’inscrit dans les ré­cents tra­va­ux me­nés par des cher­che­urs hong­rois et frança­is per­met­tant de re­dé­couv­rir et de fa­ire con­naît­re des as­pects jusqu’alors peu étu­di­és de la vie de ce prin­ce et de ses éc­rits ‒ no­tam­ment un col­lo­que or­ga­ni­sé à Bu­da­pest en mai 2022,[1] qui a ré­uni près d’une ving­taine de spé­ci­a­l­is­tes, au­to­ur de Gá­bor Tüs­kés.[2] Le­urs com­mu­ni­ca­tions ont rév­élé en par­ti­cu­li­er le lett­ré qu’était Rá­kó­czi, au fil de recher­ches sur les co­u­rants jan­sé­nis­tes et leur dif­fu­si­on dans la lit­té­ra­tu­re en Euro­pe.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Magdalena Garbacik-Balakowicz írása

2022. december 30. § 0 hozzászólás

recenzió

Piot­ro­wi­ak-Jun­ki­ert, Kin­ga. Od idyl­li do iro­nii: Li­te­ra­tu­ra wę­gi­ers­ka wo­bec Zagłady w la­tach 1944–1948. Poz­nań: Wy­daw­nict­wo Na­u­ko­we Uni­wersy­te­tu im. Ada­ma Mic­kie­wicza w Poz­na­niu, 2020.

Kin­ga Piotrowiak-Junkiert Od idyl­li do iro­nii: Li­te­ra­tu­ra wę­gi­ers­ka wo­bec Zagłady w la­tach 1944–1948 [Idill­től iró­ni­á­ig: A ho­lo­kauszt ma­gyar iro­dal­ma 1944–1948] című ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se a ho­lo­kauszt ta­pasz­ta­la­tá­nak fel­tá­rá­sa és be­mu­ta­tá­sa az első ge­ne­rá­ci­ós ma­gyar iro­da­lom­ban. Piotrowiak-Junkiert ko­ráb­ban Ker­tész Imre mun­kás­sá­gá­ról is köz­zé­tett egy mo­nog­rá­fi­át (Świ­a­do­mość zw­ró­co­na pr­ze­ciw­ko so­bie sa­mej: Imre Ker­tész wo­bec Zagłady [Az ön­ma­gá­val szem­be­for­dult tu­dat: Ker­tész Imre a ho­lo­kauszt­ról], War­sza­wa 2014), és évek óta fog­lal­ko­zik zsi­dó iro­da­lom­mal és ho­lo­kauszt­ku­ta­tás­sal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tasi Réka írása

2022. december 4. § 0 hozzászólás

recenzió

Kovács Jan­ka, Móré Tün­de, Rédey-Keresz­tény Já­nos, Rédey-Keresz­tény Jú­lia, Virág Csil­la, Vra­bély Márk, szerk. Köz­ve­tí­tők és köz­ve­tí­tés: Kul­tu­rá­lis transz­fer a hosszú re­for­má­ció kon­tex­tu­sá­ban. Re­ci­ti Kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 12. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek so­ro­za­tá­nak 12. da­rab­ja­ként nap­vi­lá­got lá­tott ki­ad­vány a hosszú re­for­má­ció és a kul­tu­rá­lis transz­fer fo­gal­mai köré ren­de­ző­dő ta­nul­má­nyo­kat ígér az ol­va­só szá­má­ra: a 2020. szep­tem­be­ré­ben meg­ren­de­zett, azo­nos című tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zá­son el­hang­zott elő­adá­sok írá­sos vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za. Amint a kö­tet elő­sza­vát jegy­ző Tóth Zsom­bor fel­hív­ja rá a fi­gyel­met, a kon­fe­ren­cia első kon­tex­tu­sa Az ér­tel­me­zés ha­tal­ma című kon­fe­ren­cia­so­ro­zat volt, mely az iro­da­lom­tör­té­ne­ti meg­ér­tés­ak­tu­sok ér­tel­me­zé­sé­re vál­lal­ko­zott, hang­sú­lyoz­va, hogy az iro­da­lom­tör­té­ne­ti in­terp­re­tá­ció nem mond­hat le a kora új­ko­ri szö­ve­gek kul­tu­rá­lis kon­tex­tu­sa­i­nak meg­ér­té­sé­ről – mely­nek esz­kö­ze le­het az ún. kul­tu­rá­lis transz­fe­rek vizs­gá­la­ta.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Dorogi Ilona írása

2022. november 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Fóti Mik­lós ‒ Pánya Ist­ván. Bod­rog vár­me­gye te­le­pü­lés­há­ló­za­tá­nak re­konst­ruk­ci­ó­ja a tö­rök def­te­rek alap­ján. A zom­bo­ri és a ba­jai ná­hi­je te­le­pü­lé­sei 1578-ban.  Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek, Adat­tá­rak. Budapest‒Kecskemét: Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi Intézet‒Kecskeméti Ka­to­na Jó­zsef Mú­ze­um, 2022.

A tu­do­mány foly­to­nos fej­lő­dé­se szük­ség­sze­rű­en szem­be­sít min­ket an­nak kö­ve­tel­mé­nyé­vel, hogy idő­ről idő­re át­gon­dol­juk a kü­lön­fé­le tu­do­mány­te­rü­le­te­ken fo­lyó ku­ta­tá­sok­kal kap­cso­lat­ban az újon­nan adó­dó le­he­tő­sé­ge­ket, me­lye­ket mun­kánk so­rán hasz­no­sít­va a ko­ráb­bi­ak­hoz ké­pest újabb, pon­to­sabb, kor­sze­rűbb ered­mé­nye­ket tu­dunk el­ér­ni. Az utób­bi évek­ben a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok te­rü­le­tén is meg­je­lent szá­mos új ku­ta­tá­si mód­szer, amely több tu­do­mány­ág se­gít­sé­gét is igény­be ve­szi a múlt ered­mé­nye­i­nek fe­lül­vizs­gá­la­ta és újak lét­re­ho­zá­sa so­rán. Fóti Mik­lós és Pá­nya Ist­ván köny­ve is e szel­le­mi­ség je­gyé­ben szü­le­tett. A ko­ráb­bi tör­té­ne­ti föld­raj­zi mun­kák­hoz ké­pest komp­le­xebb mó­don igye­kez­tek re­konst­ru­ál­ni az egy­ko­ri Bod­rog vár­me­gye kö­zép­ko­ri te­le­pü­lés­há­ló­za­tát.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Dóbék Ágnes írása

2022. november 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Vogel Zsu­zsa. Az ol­va­sás út­ja­in, a bi­og­rá­fi­á­tól a köz­köl­té­sze­tig: Fa­lu­di Fe­renc mű­ve­i­nek fo­gad­ta­tá­sa. Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek 292. Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2020.

Vo­gel Zsu­zsa 2020-ban meg­je­lent kö­te­te Fa­lu­di Fe­renc mű­ve­i­nek re­cep­ci­ó­ját vizs­gál­va új szem­pon­to­kat, mód­sze­re­ket és for­rá­so­kat von a Faludi-kutatásba. A mo­nog­rá­fia alap­ját a szer­ző 2013-ban meg­vé­dett PhD-dolgozata ké­pe­zi, ame­lyet je­len for­má­ban az újabb szak­iro­da­lom ered­mé­nye­it fel­hasz­nál­va dol­go­zott át és tett köz­zé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Körömi Gabriella írása

2022. október 15. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Heré­di Re­be­ka − Kis­pál Dá­ni­el − Kus­per Ju­dit, szerk., IrKa−Tanulmányok a ma­gyar­ta­ní­tás mód­szer­ta­na­i­ról. Irka Köny­vek 1. Eger: Lí­ce­um Ki­adó, 2022. (186 p.)

A Lí­ce­um Ki­adó gon­do­zá­sá­ban 2022 ta­va­szán meg­je­lent IrKa − Ta­nul­má­nyok a ma­gyar­ta­ní­tás mód­szer­ta­na­i­ról című ta­nul­mány­kö­tet­nek már a bo­rí­tó­ja is fel­kel­ti a po­ten­ci­á­lis ol­va­sók ér­dek­lő­dé­sét, hi­szen meg­idé­zi a régi is­ko­lai fü­ze­tek, azaz ir­kák kül­ső meg­je­le­né­sét: a for­ma­vi­lág azt su­gall­ja, hogy a könyv szo­ro­san kap­cso­ló­dik a ta­ní­tás­hoz és a gya­kor­la­ti tu­dás­hoz. A kö­tet ta­nul­má­nya­it el­ol­vas­va ez az elő­fel­te­vé­sünk be is iga­zo­ló­dik.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kovács Krisztina írása

2022. szeptember 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Füzi Iza­bel­la. A vurst­li­tól a mo­zi­ig: A ma­gyar vi­zu­á­lis tö­meg­kul­tú­ra ki­bon­ta­ko­zá­sa (18961914). Aper­tú­ra köny­vek 8. Sze­ged: Pom­pe­ji Ki­adó, 2022. 288 l.

Füzi Iza­bel­la köny­ve dek­la­rált szán­dé­ka sze­rint is hi­ány­pót­ló mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sa a ma­gyar vi­zu­á­lis kul­tú­ra szü­le­té­sé­nek. Ezt a célt a szer­ző kö­te­té­nek má­so­dik egy­sé­gé­ben (Vi­zu­á­lis nyil­vá­nos­ság és a ko­rai moz­gó­kép), még pon­to­sab­ban an­nak be­ve­ze­tő fe­je­ze­té­ben (A ko­rai mozi ku­ta­tá­sa és a vi­zu­á­lis nyil­vá­nos­ság) meg is in­do­kol­ja, ami­kor így fo­gal­maz: „Ma­gyar Bá­lint mo­nog­rá­fi­á­ja az 1896 és 1901 kö­zöt­ti idő­sza­kot 13 ol­dal­ban tár­gyal­ja, Kő­há­ti Zsolt köny­ve nyolc és fél ol­dalt szánt en­nek a ko­rai idő­szak­nak, és ebbe be­le­tar­to­zik a tár­sa­dal­mi, tör­té­nel­mi kon­tex­tus váz­la­tos át­te­kin­té­se is.” (76)
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kónya Franciska írása

2022. szeptember 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Ma­c­zák Ibo­lya: Köl­csön­zés és kom­po­zí­ció: Szö­veg­al­ko­tás 17–18. szá­za­di szer­zők pré­di­ká­ci­ó­i­ban, Bp., MTAPPKE Ba­rokk Iro­da­lom és Lel­ki­ség Ku­ta­tó­cso­port, 2019 (Páz­mány Iro­dal­mi Mű­hely, Lel­ki­ség­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok, 23.)

Ma­c­zák Ibo­lya ne­vé­vel va­ló­szí­nű­leg min­den­ki ta­lál­ko­zott már, aki a régi ma­gyar pré­di­ká­ció­iro­da­lom­mal ki­csit is fog­lal­ko­zott. Dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­já­ban, majd azt kö­ve­tő pub­li­ká­ci­ó­i­ban a je­lö­let­len szö­veg­át­vé­te­lek nyo­má­ba eredt: szám­ta­lan eset­ben re­konst­ru­ál­va a le­het­sé­ges szö­veg­al­ko­tá­si mun­ka­fo­lya­ma­tot az egyes pré­di­ká­to­rok­nál. Ko­ráb­bi ku­ta­tá­sa­i­hoz szo­ro­san kap­cso­ló­dik, azo­kat újabb fel­ve­té­sek­kel egé­szí­ti ki a Köl­csön­zés és kom­po­zí­ció című kö­te­te, amely a Bolyai-ösztöndíj tá­mo­ga­tá­sá­nak ered­mé­nye­képp je­lent meg a Páz­mány Iro­dal­mi Mű­hely Lel­ki­ség­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok so­ro­za­tá­nak 23. da­rab­ja­ként.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Papp Ingrid írása

2022. június 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Öt­vös Pé­ter. Az ott­hon el­ha­gyá­sa, fé­le­lem és re­mény­ség: „Elég ne­héz, hogy egye­dül va­gyok”. Kul­tu­rá­lis örök­ség. Budapest–Eger: Kos­suth Kiadó–Eszterházy Ká­roly Egyetem–MTA Könyv­tár és In­for­má­ci­ós Köz­pont, 2021, 414 l.

Öt­vös Pé­ter leg­újabb kö­te­te a több egye­te­mi és ku­ta­tó­in­téz­mény együtt­mű­kö­dé­sét meg­tes­te­sí­tő – és a so­ro­zat­szer­kesz­tői elő­szó alap­ján: most le­zá­ró­dó vagy ed­di­gi for­má­já­ban le­zá­ró­dó – Kul­tu­rá­lis örök­ség című so­ro­zat­ban je­lent meg 2021-ben. A szer­ző a be­ve­ze­tést kö­ve­tő­en öt nagy fe­je­zet­ben írja le a kora új­ko­ri em­ber – mint fo­gal­maz – „egyik leg­nyo­masz­tóbb prob­lé­má­ját”, az ott­ho­ni fe­nye­ge­té­sek kö­vet­kez­té­ben ki­ala­ku­ló fé­lel­met, az el­me­ne­kü­lés kö­vet­kez­mé­nye­it, az emig­rá­ci­ó­val való meg­küz­dés egyé­ni stra­té­gi­á­it és nyel­vi ki­fe­je­zé­se­it a 16. szá­zad végi és 17. szá­zad ele­ji Habs­burg Mo­nar­chi­á­ban. Az így ki­ala­ku­ló a kul­túr­ant­ro­po­ló­gi­ai lét­ál­la­pot­nak le­nyo­ma­ta­ként lét­re­jö­vő szö­veg­kor­pusz­ra (vi­zi­tá­ci­ók­ra, könyv­jegy­zé­kek­re, ver­sek­re, le­ve­lek­re, éne­kek­re és au­to­bi­og­rá­fi­ai mű­vek­re) fó­kusz­ál­va mu­tat­ja be a szer­ző mind a kö­zös­ség, mind pe­dig az egyén eg­zisz­ten­ci­á­lis vál­sá­gát és an­nak kü­lön­fé­le ki­fe­je­ző­dé­si mód­ja­it.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Koósz István írása

2022. március 18. § 0 hozzászólás

recenzió

Kin­kin szen­szei ál­má­tól a jó és rossz lel­kek küz­del­mé­ig. Há­rom edói kib­jó­si a XVIII. szá­zad végi Ja­pán­ból. For­dí­tot­ta, a kép­le­írá­so­kat, az ér­tel­me­zé­se­ket, a jegy­ze­te­ket, va­la­mint A kib­jó­si he­lye az edói kul­tú­rá­ban című ta­nul­mányt írta Csen­dom And­rea. Szer­kesz­tet­te, A Mei­dzsi előt­ti ja­pán iro­da­lom ma­gyar for­dí­tá­sai című ta­nul­mányt írta Buda At­ti­la. Bu­da­pest, Rá­ció, 2021 (Pa­go­da és krizantém).

A Rá­ció Ki­adó Pa­go­da és Kri­zan­tém című so­ro­za­tá­ban már ed­dig is iga­zi kü­lön­le­ges­sé­gek je­len­tek meg, a leg­utób­bi, ha­to­dik kö­tet­re pe­dig va­ló­ban rá­il­lik, hogy kor­sza­kos a ma­gyar­or­szá­gi ja­pano­ló­gi­á­ban. Nem­csak a for­dí­tás okán, ha­nem an­nak a tu­do­má­nyos hát­tér­nek a köz­zé­té­te­lé­vel is, mely a for­dí­tó­nak a jegy­ze­te­i­ből, ma­gya­rá­za­ta­i­ból, ta­nul­má­nyá­ból és a kö­tet szer­kesz­tő­jé­nek, Buda At­ti­lá­nak a kö­tet­ben meg­je­lent ta­nul­má­nyá­ból (A Mei­dzsi előt­ti ja­pán iro­da­lom ma­gyar for­dí­tá­sai) meg­is­mer­he­tő. A kö­tet címe: Kin­kin szen­szei ál­má­tól a jó és rossz lel­kek küz­del­mé­ig. Al­cí­me sze­rint: Há­rom edói kib­jó­si a XVIII. szá­zad végi Ja­pán­ból. Ezt az al­cí­met azon­ban rész­le­te­seb­ben meg kell ma­gya­ráz­ni, hi­szen még a ja­pán iro­da­lom iránt ér­dek­lő­dők sem biz­tos, hogy pon­to­san tud­ják mit ta­kar.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Mészáros Gábor írása

2021. december 26. § 0 hozzászólás

recenzió

Gyi­me­si Eme­se: Szend­rey Jú­lia iro­dal­mi pá­lya­fu­tá­sa. Tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sok. Bu­da­pest, Rá­ció Ki­adó, 2021 (Li­ga­tu­ra), 295 l.

Gyi­me­si Eme­se lát­ha­tó­an már mo­nog­rá­fi­á­ja meg­je­le­né­se előtt igye­ke­zett vál­toz­tat­ni azon a té­nyen, hogy a 19. szá­za­di női szer­zők szö­ve­gei ja­va­részt csak a ko­ra­be­li for­rá­sok­ból hoz­zá­fér­he­tők. Mi­köz­ben a női írók új­ra­ér­tel­me­zé­se egé­szen nép­sze­rű ku­ta­tá­si te­rü­let, a 19. szá­za­di női szer­zők szép­iro­dal­mi és más tí­pu­sú szö­ve­ge­i­nek ki­adá­sa vá­rat ma­gá­ra. 2018-ban Gyi­me­si Eme­se saj­tó alá ren­de­zé­sé­ben je­lent meg Szend­rey Jú­lia összes köl­te­mé­nye­i­nek ki­adá­sa, majd 2019-ben Szend­rey Jú­lia gyer­mek­ko­rá­nak és Pe­tő­fi utá­ni há­zas­sá­gá­nak és csa­lád­já­nak ed­dig jó­részt ki­adat­lan for­rá­sai.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Maróthy Szilvia írása

2021. december 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Ga­ál­né Kalydy Dóra, szerk. Open Sci­en­ce: Nyílt tu­do­mány ma­gyar szem­mel. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­nak köz­le­mé­nyei. Új so­ro­zat, 45. Bu­da­pest: Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tár és In­for­má­ci­ós Köz­pont, 2021.

Bár nem rit­ka a fenn­tar­tók, a pi­a­ci sze­rep­lők, vagy akár a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek ré­szé­ről a transz­pa­ren­cia re­la­ti­vi­zá­lá­sa, a nyílt ku­ta­tás szem­pont­já­ból könnyen meg­ra­gad­ha­tó a szó je­len­té­se. A nyílt tu­do­mány­ban az át­lát­ha­tó­ság annyit tesz, hogy a ku­ta­tá­si ered­mény, tu­do­má­nyos ál­lí­tás le­gyen el­len­őriz­he­tő, re­pro­du­kál­ha­tó. Ez pe­dig ak­kor tud meg­va­ló­sul­ni, ha a kö­zös­ség hoz­zá­fér a tu­do­má­nyos ered­mény­hez és az alap­já­ul szol­gá­ló for­rá­sok­hoz együt­te­sen. Ha a for­rá­sok (a ha­gyo­má­nyos for­rá­so­kon túl pl. adat­so­rok, szá­mí­tó­gé­pes kó­dok, képi és au­dio­vi­zu­á­lis tar­tal­mak) egé­szé­nek hoz­zá­fér­he­tő­vé té­te­le adat­vé­del­mi aka­dály­ba üt­kö­zik, tö­re­ked­ni kell a nyílt tu­do­mány alap­el­vé­re: „a ku­ta­tás­nak oly mér­ték­ben nyi­tott­nak kell len­nie, amennyi­re le­het­sé­ges, és annyi­ra zárt­nak, amennyi­re szük­sé­ges”.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Dorogi Ilona írása

2021. december 20. § 0 hozzászólás

recenzió

He­gyi Klá­ra, A fü­le­ki szan­dzsák. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2019.

A Ma­gyar Nem­ze­ti Le­vél­tár Or­szá­gos Le­vél­tá­ra és a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sai kö­zött 2014-ben a Nem­ze­ti Ku­ta­tá­si, Fej­lesz­té­si és In­no­vá­ci­ós Hi­va­tal tá­mo­ga­tá­sá­val kez­dő­dött az az együtt­mű­kö­dés (NKFI K 108919, 132475 és 132609), amely­nek fő cél­ki­tű­zé­se, hogy össze­gyűjt­ve a Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­re vo­nat­ko­zó összes fenn­ma­radt 16‒17. szá­za­di osz­mán jövedelem- és bir­tok­gaz­dál­ko­dá­si ira­tot, fel­dol­go­zá­su­kat kö­ve­tő­en a részt­ve­vő ku­ta­tók a le­vél­tár hon­lap­ján lét­re­hoz­za­nak egy on­line el­ér­he­tő adat­bá­zist, a vi­zu­á­lis meg­je­le­ní­tést is biz­to­sít­va egy kap­csolt tér­in­for­ma­ti­kai adat­bá­zis se­gít­sé­gé­vel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Bárth Dániel írása

2021. december 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 21. szá­za­di hu­mán­tu­do­má­nyi in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás­nak van leg­alább két, egy kül­ső és egy bel­ső né­ző­pont­ja. A kí­vül­ál­lók ré­szé­ről – év­ti­ze­dek óta han­goz­ta­tott, pon­to­sab­ban job­bá­ra pá­lyá­za­ti ér­té­ke­lé­sek­ben, ku­ta­tás­fi­nan­szí­ro­zá­si dön­té­sek kap­csán el­mor­gott – szte­reo­tip kri­ti­kai for­du­lat­nak szá­mít, hogy – fő­ként ter­mé­szet­tu­do­má­nyos és/vagy élet­tu­do­má­nyos pers­pek­tí­vá­ból – a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok sa­ját, bel­ső össze­fo­gó­dzá­sai nél­kü­lö­zik a tu­do­mány­kö­zi­ség emel­ke­dett több­let­je­len­té­sét, és az ab­ban részt­ve­vő ku­ta­tók ko­ránt­sem nye­rik el a tu­do­má­nyos ha­tár­át­lé­pés­sek­kel más eset­ben együtt járó, néha he­ro­i­zált, de min­dig ün­ne­pelt, meg­di­csért stá­tust és vissz­han­got.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Németh S. Katalin írása

2021. október 22. § 0 hozzászólás

recenzió

V. Lász­ló Zsó­fia, Pél­dás asszo­nyok. Női sze­re­pek vál­to­zá­sa a pro­tes­táns ha­lot­ti be­szé­dek tük­ré­ben (1711–1825). Bu­da­pest: Rá­ció Ki­adó, 2020.

V. Lász­ló Zsó­fia, Bu­da­pest Fő­vá­ros Le­vél­tá­rá­nak mun­ka­tár­sa 2012-ben véd­te meg dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját, amely alap­ját ké­pez­te most meg­je­lent mo­nog­ra­fi­kus meg­kö­ze­lí­té­sű mun­ká­já­nak. Mi­vel a disszer­tá­ció az ELTE Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti Dok­to­ri Prog­ram­ja ke­re­té­ben ké­szült, az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás je­gyé­ben az iro­da­lom­tör­té­nész té­ma­ve­ze­tő (Fáb­ri Anna) mel­lett, a bí­rá­lók és a kon­zu­len­sek a tör­té­net­tu­do­mány, a nép­rajz, az egy­ház­tör­té­net, a könyv- és le­vél­tár­tör­té­net leg­ki­vá­lóbb ku­ta­tói kö­zül ke­rül­tek ki. A ki­bő­ví­tett disszer­tá­ció az em­lí­tett tu­do­mány­te­rü­le­tek kép­vi­se­lő­i­nek egy­aránt nyújt­hat új­don­sá­got és szé­les­re tárt né­ző­pont­já­val a to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak is ins­pi­rá­ci­ót.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Az allegorikus istennőktől a nőmozgalmakig – Pálfy Eszter írása

2021. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Tö­rök Zsu­zsa, szerk., Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az utób­bi évek­ben nem­csak a kor­társ ma­gyar iro­da­lom kö­ze­gé­ben in­dult élénk dis­kur­zus a női írók sze­re­pé­ről és az iro­dal­mi mű­vek­ben meg­je­le­nő spe­ci­á­li­san női ta­pasz­ta­la­tok­ról, de a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ban is elő­tér­be ke­rül­tek a nő­ket kö­zép­pont­ba ál­lí­tó meg­kö­ze­lí­té­sek. A Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság 1820–1920 köz­vet­len előz­mé­nye az a 2019-ben meg­je­lent ta­nul­mány­gyűj­te­mény volt, amely ál­ta­lá­nos cél­ként a 19. szá­za­di nő­írók te­vé­keny­sé­gé­nek vizs­gá­la­tát tűz­te ki (Tö­rök Zsu­zsa, szerk., Nő­szer­zők a 19. szá­zad­ban: le­he­tő­sé­gek és kor­lá­tok, Bu­da­pest: Re­ci­ti, 2019). A leg­újabb, szin­tén Tö­rök Zsu­zsa szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent kö­tet konk­ré­tab­ban je­löl­te ki tár­gyát: a 19. szá­za­don be­lül a nők és a fo­lyó­ira­tok kap­cso­la­tá­ra kon­cent­rál.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bá­nyai Ele­mér, Eöt­vös Leó, Sza­ba­dos Sán­dor, szerk. Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1912. Bu­da­pest: BÚE, 1912.

(Az írás az al­ma­nach hasonmás-kiadványának egyik utó­sza­va­ként sze­re­pelt vol­na, de a kö­tet ki­adá­sa idő­köz­ben meg­hi­ú­sult. Az al­ma­nach meg­ta­lál­ha­tó az Ar­canum adat­bá­zi­sá­ban.)

A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te első, az 1905-ös évre szó­ló al­ma­nach­ja már 1904 őszén meg­je­lent. Az egye­sü­let ez­zel a ko­ra­be­li szo­kás­jo­got kö­vet­te: a na­pi­la­pok je­len­tős ré­sze azért idő­zí­tet­te az adott nap­tá­ri év vé­gé­re a (jövő évi) dí­szes al­bum vagy év­könyv meg­je­le­né­sét, hogy ez­zel egy­szer­re ked­ves­ked­hes­sen már meg­lé­vő elő­fi­ze­tő­i­nek, és egy­út­tal en­nek se­gít­sé­gé­vel to­bo­roz­zon új, rend­sze­res olvasókat.


» To­vább a tel­jes szövegre «

Szénási Zoltán írása

2021. június 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Sző­ke Má­ria, A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán: Ba­bits Mi­hály vi­lá­ga 1921 ele­je és 1923 au­gusz­tu­sa kö­zött, Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum Ki­adó, 2019.

Adat­hal­maz”, „mel­lék­ter­mék”, „egy­szer­re ana­lí­zis és szin­té­zis” (9): ezek Sző­ke Má­ria A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán című köny­vé­nek rö­vid Be­ve­ze­tő he­lyett című elő­sza­vá­ban ol­vas­ha­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sai. Adat­hal­maz: ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy a ren­del­ke­zés­re álló do­ku­men­tu­mok­ból (Tan­ner Ilo­na nap­ló­jegy­ze­tei, le­ve­lek, ko­ra­be­li ira­tok, na­pi­la­pok, fo­lyó­ira­tok és ön­ál­ló ki­ad­vá­nyok) alap­ján a szer­ző össze­gyűj­töt­te a Ba­bits Mi­hály éle­té­nek 1921 és 1923 kö­zöt­ti pe­ri­ó­du­sá­hoz kö­tő­dő és je­len­leg tud­ha­tó té­nye­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tamássy-Lénárt Orsolya írása

2021. április 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Wil­helm Kühl­mann, Gá­bor Tüs­kés, Hg., Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur (ca. 1550–2000), Be­ihef­te zum Eup­ho­ri­on: Zeitsch­rift für Li­te­ra­tur­ge­schich­te 112 (Hei­del­berg: Uni­ver­sitäts­ver­lag Win­ter, 2021).

A be­mu­ta­tan­dó kö­tet, mely idén év ele­jén je­lent meg Wil­helm Kühl­mann, Tüs­kés Gá­bor szer­kesz­té­sé­ben, Len­gyel Réka és La­dis­laus Lu­descher gon­do­zá­sá­ban a hei­del­ber­gi Win­ter Egye­te­mi Ki­adó­nál, az Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur [Ma­gyar­or­szág mint a fik­ci­o­ná­lis iro­da­lom té­má­ja és prob­lé­má­ja] című, 2019 ok­tó­be­ré­ben a Hei­del­ber­gi Egye­tem­mel kö­zö­sen meg­ren­de­zés­re ke­rült nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írás­be­li vál­to­za­ta­it fog­ja össze, és egé­szí­ti ki né­hány, a té­má­hoz szo­ro­san kö­tő­dő egyéb ta­nul­mánnyal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Ludmán Katalin írása

2021. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

An­gya­lo­si Ger­gely. Az ál­lan­dó és a vál­to­zó: Ta­nul­má­nyok és kri­ti­kák. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2020.

Je­len kö­tet 2015 és 2018 kö­zött szü­le­tett írá­so­kat tar­tal­maz. Ezek több­sé­ge iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­mány, fő­leg a 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net tárgy­kö­ré­ből.” – kez­di új köny­vé­nek mér­ték­tar­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sát An­gya­lo­si Ger­gely, majd azon meg­győ­ző­dé­sét hang­sú­lyoz­za, mely sze­rint a mo­dern­ség mint egy­sé­ges iro­da­lom­tör­té­ne­ti fo­ga­lom ne­he­zen le­ha­tá­rol­ha­tó, így az ol­va­só ne is szá­mít­son ef­fé­le tö­rek­vés­re a kö­tet ol­va­sá­sa­kor.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Szilágyi Emőke Rita írása

2020. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

A ma­gyar tör­té­net foly­ta­tó­ja”. Ta­nul­má­nyok Ist­ván­ffy Mik­lós­ról. Szerk. Ács Pál és Tóth Ger­gely. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2018 (Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek: Értekezések).

A tör­té­ne­ti disz­cip­lí­nák­kal fog­lal­ko­zó ku­ta­tók­ban rend­re fel­me­rül az igény, hogy a tu­do­mány­te­rü­le­tük ká­non­ját fe­lül­vizs­gál­ják, an­nak ki­ala­ku­lá­sát és rög­zü­lé­sét meg­ért­sék, il­let­ve az ab­ból ki­ma­rad­ta­kat – amennyi­ben in­do­kolt – abba be­emel­jék. Va­jon a his­to­riog­rá­fia szem­pont­já­ból re­le­váns szö­ve­gek ma­rad­tak fent, vagy va­la­mely más, eset­leg po­li­ti­kai szán­dék fe­dez­he­tő fel bi­zo­nyos szö­ve­gek ki­emel­ke­dé­sé­ben, il­let­ve má­sok el­tű­né­sé­ben? Létezett‑e ma­gyar tör­té­net­írás, vagy csu­pán ud­va­ri, Habsburg- és Szapolyai-párti tör­té­net­írói nar­ra­tí­vák­ról be­szél­he­tünk? Ki szá­mít ud­va­ri, au­li­kus tör­té­net­író­nak, mit tu­dunk e szer­zők po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lá­sá­ról, és egy­ál­ta­lán: hogy ál­lunk a for­rá­sa­ink is­me­re­té­vel?
» To­vább a tel­jes szövegre «

Korompay H. János írása

2020. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Hász-Fehér Ka­ta­lin. „…hogy Ke­gyed ész­re nem vet­te, cso­dá­lom…”: Arany Já­nos és a fi­lo­ló­gi­ai pers­pek­tí­va. Bu­da­pest, Kor­társ, 2019.

Ez a re­cen­zió a 2020 má­ju­sá­ra ter­ve­zett, de a jár­vány mi­att el­ma­radt könyv­be­mu­ta­tón hang­zott vol­na el.

A szer­ző tu­do­má­nyos pá­lya­fu­tá­sá­nak és a kö­tet lét­re­jöt­té­nek kap­cso­la­ta egy­szer­re én­tör­té­net és mű­tör­té­net, hi­szen a A kul­tu­rá­lis tá­jé­ko­zó­dás ter­mé­szet­raj­za és a Plev­na nem­ze­ti­sé­gi kon­tex­tu­sa című utol­só rész szo­ro­san kö­tő­dik a vaj­da­sá­gi szár­ma­zás­hoz, az Új­vi­dé­ki Egye­te­men vég­zett ta­nul­má­nyok­hoz és ta­ní­tás­hoz, az Arany Já­nos élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zó elem­zé­sek szo­ro­san össze­függ­nek a sze­ge­di egye­te­mi ok­ta­tás­sal és a kri­ti­kai ki­adás mun­ká­já­ban való rész­vé­tel­lel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A Vidám srácok, Harmsz és a késő szovjet szamizdat – Kalavszky Zsófia recenziója

2020. november 27. § 0 hozzászólás

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nya­rá­nak vé­gén a mű­vé­szet­tör­té­nész Szof­ja Bag­da­sza­ro­va kez­de­mé­nye­zé­sé­re és szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Moszk­vá­ban a „Lev Tolsz­toj na­gyon sze­ret­te a gye­re­ke­ket…”: Írók­ról szó­ló anek­do­ták, ame­lye­ket Harm­sznak tu­laj­do­ní­tot­tak című kö­tet. A ki­ad­vány szá­mos cél­ja kö­zül az egyik az volt, hogy a nagy­kö­zön­ség vég­re a va­ló­di szer­zők neve alatt, fak­szi­mi­le ki­adás­ban – az ere­de­ti kéz­írá­sos szö­ve­get a hoz­zá­tar­to­zó il­luszt­rá­ci­ók­kal együtt be­mu­tat­va –, rész­le­tes kom­men­tá­rok­kal fel­sze­rel­ve is­mer­hes­se meg azo­kat az iro­dal­mi anek­do­tá­kat, ame­lyek az 1970-es évek kö­ze­pé­től a késő szov­jet sza­miz­dat­ban ha­tal­mas nép­sze­rű­ség­nek ör­vend­ve kezd­tek el ter­jed­ni, és ame­lyek a in­ter­net ko­rai idő­sza­ká­ban – im­már nem til­tott, de nyom­ta­tás­ban nem hoz­zá­fér­he­tő szö­veg­ként – kü­lön­bö­ző, iro­dal­mi ma­gán­ol­da­la­kon, on­line könyv­tá­rak­ban vál­tak ilyen-olyan for­má­ban el­ér­he­tő­vé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Józsa György Zoltán írása a Törökországi levelek orosz fordításáról

2020. november 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Келемен Микеш. Турецкие письма. Ford. Ю П Гусев. Szerk. Ю П Гусев, Г. Тюшкеш, О. В. Хаванова (Moszk­va: Na­u­ka, 2017).

A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek orosz nyel­vű ki­adá­sa a magyar–orosz iro­dal­mi kap­cso­la­tok­ban túl­zás nél­kül mér­föld­kő. A Ba­las­si Bálint-emlékkarddal ki­tün­te­tett for­dí­tó, Ju­rij Pav­lo­vics Gusz­ev, a moszk­vai Lo­mo­no­szov Egye­tem pro­fesszo­ra, szá­mos klasszi­kus és mo­dern ma­gyar al­ko­tás ki­vá­ló át­ül­te­tő­je; neki kö­szön­he­tő egye­bek mel­lett Né­meth Lász­ló, Sza­bó Mag­da, Ham­vas Béla, Kon­rád György, Ker­tész Imre, Ke­ré­nyi Ká­roly mű­ve­i­nek orosz ki­adá­sa, de Ma­dác­hot is for­dí­tott.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. november 13. § 0 hozzászólás

review

Gyor­gye­vics Ta­más. Szé­che­nyi Zsig­mond éle­te. Bu­da­pest: Ami­cus, 2018.

An­ni­ver­sary da­tes are tra­di­ti­o­nally oc­cas­ions to ce­le­b­ra­te a per­son or event. The bio­gra­phy of Zsig­mond Szé­che­nyi by Ta­más Gyor­gye­vics meets the cri­ter­ion in two ways: 2018 mar­ked the 120th an­ni­ver­sary of the birth of Szé­che­nyi and, furt­her­mo­re, the year co­in­ci­ded with the 90th an­ni­ver­sary of his se­cond, and at the same time his lon­gest, half-year-long journey to Ke­nya in 1928.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Papp Ingrid írása

2020. november 6. § 0 hozzászólás

recenzió

Rab Gusz­táv. Uta­zás az is­me­ret­len­be. Kiad., utó­szó Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2019.

A ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net mos­ta­ná­ig Rab Gusz­táv (1901–1963) mun­kás­sá­gá­nak első sza­ka­szá­ra, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­ig tar­tó idő­szak­ra lá­tott rá va­la­me­lyest. Re­gény­író­ként 1922-től kezd­ve tel­je­se­dett ki, a Nyu­gatnak is vissza­té­rő szer­ző­je volt, aki­ről Schöpf­lin Ala­dár és Kar­dos Lász­ló je­len­te­tett meg ugyan­ott egy-egy mű­kri­ti­kát. Nem na­gyon hí­zel­gő­e­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. október 29. § 0 hozzászólás

review

Ka­rá­di Zsolt. Fran­ci­ák és ma­gya­rok: Ta­nul­má­nyok a fran­cia és a ma­gyar iro­da­lom­ról. Nyír­egy­há­za: Örök­sé­günk, 2018.

This coll­ec­ti­on of es­says is an im­por­tant cont­ri­bu­ti­on to the field of French li­ter­ary stu­di­es of the se­cond half of the 19th cent­ury and of the 20th cent­ury. Zsolt Ka­rá­di, an ex­cel­lent spe­ci­a­list in the his­to­ry of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re and the­at­re, head of the De­part­ment of Li­ter­ary Stu­di­es at the Uni­ver­sity of Nyír­egy­há­za, of­fers in this book his French-related stu­di­es writ­ten over the past two de­ca­des.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Káli Anita írása

2020. szeptember 29. § 1 hozzászólás

recenzió

Tóth Csil­la. Küz­de­lem a pol­gá­ri iden­ti­tá­sért: Iden­ti­tás és nar­ra­tív tech­ni­ka Má­rai Sán­dor pá­lyá­ján, 1930–1935. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2019.

Tóth Csil­la ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se Má­rai Sán­dor 1930 és 1935 kö­zöt­ti pá­lya­sza­ka­szá­nak új­ra­ér­tel­me­zé­se, pon­to­sab­ban az Ide­gen em­be­rek (1930), az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­te (1934), a Bol­ha­pi­ac (1935) és a Vá­lás Bu­dán (1935) című re­gé­nyek új szem­pon­tú vizs­gá­la­ta az iden­ti­tás szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A közköltészet terei: A Doromb 6. kötetéről – Smid Bernadett írása

2020. augusztus 16. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 6. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A köz­köl­té­szet, a po­pu­lá­ris iro­da­lom té­má­já­val fog­lal­ko­zó Do­romb ha­to­dik kö­te­té­nek a Nyugat-magyarországi iro­da­lom 1770–1820 Lendület-kutatócsoport idő­be­li és föld­raj­zi ér­dek­lő­dé­se ad ke­re­tet. A vizs­gált táj a kor­szak­ban is el­kü­lö­nü­lő tár­sa­dal­mi adott­sá­gok­kal és gaz­da­sá­gi le­he­tő­sé­gek­kel ren­del­ke­ző Nyugat-Dunántúl. A he­te­ro­ge­ni­tás ér­zé­kel­te­té­sé­re a kö­tet elő­sza­va is fel­hív­ja a fi­gyel­met, le­szö­gez­ve, hogy egy meg­ha­tá­ro­zott föld­raj­zi tér­ben mű­kö­dő in­tel­lek­tus, a du­nán­tú­li írók és ér­tel­mi­sé­gi­ek ese­té­ben sem be­szél­he­tünk egy­sé­ges moz­ga­lom­ról és ilyen­faj­ta ho­mo­ge­ni­zá­lás nem cél­ja en­nek a vál­lal­ko­zás­nak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Mikos Éva írása

2020. július 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Vi­lá­gi éne­kek és ver­sek, B. P. 1800. Saj­tó alá ren­dez­te, az elő­szót és  a jegy­ze­te­ket írta Kül­lős Imo­la, Re­Tex­tum 7, Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Kül­lős Imo­lát vagy bár­me­lyik mű­vét ér­té­kel­ni iga­zán há­lát­lan fel­adat, hi­szen mun­kás­sá­gát szám­ta­lan al­ka­lom­mal mél­tat­ták már tel­jes jog­gal, s így a ké­sei re­cen­zens szá­má­ra ke­vés új­sze­rű ki­mon­dá­sá­nak le­he­tő­sé­ge jut.

Kül­lős Imo­la élet­mű­vé­nek pers­pek­tí­vá­ja kel­lő­en szé­les ah­hoz, hogy több társ­tu­do­mány, így min­de­nek­előtt az iro­da­lom­tör­té­net és a ze­ne­tu­do­mány szá­má­ra is fel­kí­nál­jon to­váb­bi gon­dol­ko­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ha­szon­nal for­gat­hat­ják mun­ká­it a tör­té­net­tu­do­mány kü­lön­bö­ző ágá­nak mű­ve­lői, a tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gu­sok,  a mentalitás- és tár­sa­da­lom­tör­té­né­szek is.
» To­vább a tel­jes szövegre «