2023. március 25. §
review
Rosti., ed. Éva Fisli – Beatrix Lengyel. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum, 2021.
In 1858, Gusztáv Kelety (called Klette at the time) created an oil painting of his ten-year-old student, Loránd Eötvös, who later became a famous physicist. Presumably during the 1850s or 1860s, and possibly at the request of his student’s father, József Eötvös, he created a whole series of watercolours depicting Baron Eötvös’s villa in Svábhegy (Swabian Hill) and its surrounding area. The Eötvös family, as well as Ágoston Trefort’s family, used to spend the warmer part of the year here between May and October.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. február 7. §
recenzió
Nemesné Matus Zsanett. Bodroghy Papp István: Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon. Vitae 2. Budapest: Reciti Kiadó, 2021.
Nemesné Matus Zsanettnek, a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum igazgatóhelyettesének és főmuzeológusának egy revízió során akadt a kezébe Bodroghy Papp István Faragószék című kéziratos verseskötete (15). A kötet szövegei elsősorban nem esztétikai minőségük miatt érdemelnek figyelmet, hiszen Bodroghy Papp másod- vagy harmadrangú költői tehetségnek számított korában, és gyakorlatilag teljesen ismeretlennek mondható a magyar irodalomtörténet-írás számára. Matus Zsanett a szerző családi hátterének, mobilitási stratégiáinak, műveltségének és a korabeli irodalmi élethez való viszonyának feltárásával rámutatott az irodalom társadalmi használatára a reformkori Dunántúl egy jól körülhatárolható, evangélikus, értelmiségi körében.
» Tovább a teljes szövegre «
2023. január 24. §
compte rendu
François II Rákóczi : Confession d’un pécheur. Traduite du latin par Chrysostome Jourdain. Édition critique avec introductions et notes établies sous la direction de Gábor Tüskés. Avant-propos de Jean Garapon. Avec la collaboration de Csenge E. Aradi, Ildikó Gausz, Zsuzsanna Hámori-Nagy, Réka Lengyel, Zsolt Szebelédi, Ferenc Tóth et Anna Tüskés. Édition revue et préparée par Michel Marty. Paris, Honoré Champion, 2020 (Bibliothèque d’études de l’Europe centrale, Série « Littérature », No 25), 777 p.
L’ouvrage offre le premier accès intégral à l’un des textes les plus personnels de François II Rákóczi, prince de Transylvanie : sa Confessio peccatoris. L’édition critique s’inscrit dans les récents travaux menés par des chercheurs hongrois et français permettant de redécouvrir et de faire connaître des aspects jusqu’alors peu étudiés de la vie de ce prince et de ses écrits ‒ notamment un colloque organisé à Budapest en mai 2022,[1] qui a réuni près d’une vingtaine de spécialistes, autour de Gábor Tüskés.[2] Leurs communications ont révélé en particulier le lettré qu’était Rákóczi, au fil de recherches sur les courants jansénistes et leur diffusion dans la littérature en Europe.
» Tovább a teljes szövegre «
No tags for this post.
2022. december 30. §
recenzió
Piotrowiak-Junkiert, Kinga. Od idylli do ironii: Literatura węgierska wobec Zagłady w latach 1944–1948. Poznań: Wydawnictwo Naukowe Uniwersytetu im. Adama Mickiewicza w Poznaniu, 2020.
Kinga Piotrowiak-Junkiert Od idylli do ironii: Literatura węgierska wobec Zagłady w latach 1944–1948 [Idilltől iróniáig: A holokauszt magyar irodalma 1944–1948] című tanulmánykötetének célkitűzése a holokauszt tapasztalatának feltárása és bemutatása az első generációs magyar irodalomban. Piotrowiak-Junkiert korábban Kertész Imre munkásságáról is közzétett egy monográfiát (Świadomość zwrócona przeciwko sobie samej: Imre Kertész wobec Zagłady [Az önmagával szembefordult tudat: Kertész Imre a holokausztról], Warszawa 2014), és évek óta foglalkozik zsidó irodalommal és holokausztkutatással.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. december 4. §
recenzió
Kovács Janka, Móré Tünde, Rédey-Keresztény János, Rédey-Keresztény Júlia, Virág Csilla, Vrabély Márk, szerk. Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában. Reciti Konferenciakötetek 12. Budapest: reciti, 2021.
A reciti konferenciakötetek sorozatának 12. darabjaként napvilágot látott kiadvány a hosszú reformáció és a kulturális transzfer fogalmai köré rendeződő tanulmányokat ígér az olvasó számára: a 2020. szeptemberében megrendezett, azonos című tudományos tanácskozáson elhangzott előadások írásos változatait tartalmazza. Amint a kötet előszavát jegyző Tóth Zsombor felhívja rá a figyelmet, a konferencia első kontextusa Az értelmezés hatalma című konferenciasorozat volt, mely az irodalomtörténeti megértésaktusok értelmezésére vállalkozott, hangsúlyozva, hogy az irodalomtörténeti interpretáció nem mondhat le a kora újkori szövegek kulturális kontextusainak megértéséről – melynek eszköze lehet az ún. kulturális transzferek vizsgálata.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. november 29. §
recenzió
Fóti Miklós ‒ Pánya István. Bodrog vármegye településhálózatának rekonstrukciója a török defterek alapján. A zombori és a bajai náhije települései 1578-ban. Magyar Történelmi Emlékek, Adattárak. Budapest‒Kecskemét: Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet‒Kecskeméti Katona József Múzeum, 2022.
A tudomány folytonos fejlődése szükségszerűen szembesít minket annak követelményével, hogy időről időre átgondoljuk a különféle tudományterületeken folyó kutatásokkal kapcsolatban az újonnan adódó lehetőségeket, melyeket munkánk során hasznosítva a korábbiakhoz képest újabb, pontosabb, korszerűbb eredményeket tudunk elérni. Az utóbbi években a bölcsészettudományok területén is megjelent számos új kutatási módszer, amely több tudományág segítségét is igénybe veszi a múlt eredményeinek felülvizsgálata és újak létrehozása során. Fóti Miklós és Pánya István könyve is e szellemiség jegyében született. A korábbi történeti földrajzi munkákhoz képest komplexebb módon igyekeztek rekonstruálni az egykori Bodrog vármegye középkori településhálózatát.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. november 2. §
recenzió
Vogel Zsuzsa. Az olvasás útjain, a biográfiától a közköltészetig: Faludi Ferenc műveinek fogadtatása. Erdélyi Tudományos Füzetek 292. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2020.
Vogel Zsuzsa 2020-ban megjelent kötete Faludi Ferenc műveinek recepcióját vizsgálva új szempontokat, módszereket és forrásokat von a Faludi-kutatásba. A monográfia alapját a szerző 2013-ban megvédett PhD-dolgozata képezi, amelyet jelen formában az újabb szakirodalom eredményeit felhasználva dolgozott át és tett közzé.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. október 15. §
könyvismertetés
Herédi Rebeka − Kispál Dániel − Kusper Judit, szerk., IrKa−Tanulmányok a magyartanítás módszertanairól. Irka Könyvek 1. Eger: Líceum Kiadó, 2022. (186 p.)
A Líceum Kiadó gondozásában 2022 tavaszán megjelent IrKa − Tanulmányok a magyartanítás módszertanairól című tanulmánykötetnek már a borítója is felkelti a potenciális olvasók érdeklődését, hiszen megidézi a régi iskolai füzetek, azaz irkák külső megjelenését: a formavilág azt sugallja, hogy a könyv szorosan kapcsolódik a tanításhoz és a gyakorlati tudáshoz. A kötet tanulmányait elolvasva ez az előfeltevésünk be is igazolódik.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. szeptember 25. §
recenzió
Füzi Izabella. A vurstlitól a moziig: A magyar vizuális tömegkultúra kibontakozása (1896–1914). Apertúra könyvek 8. Szeged: Pompeji Kiadó, 2022. 288 l.
Füzi Izabella könyve deklarált szándéka szerint is hiánypótló monografikus feldolgozása a magyar vizuális kultúra születésének. Ezt a célt a szerző kötetének második egységében (Vizuális nyilvánosság és a korai mozgókép), még pontosabban annak bevezető fejezetében (A korai mozi kutatása és a vizuális nyilvánosság) meg is indokolja, amikor így fogalmaz: „Magyar Bálint monográfiája az 1896 és 1901 közötti időszakot 13 oldalban tárgyalja, Kőháti Zsolt könyve nyolc és fél oldalt szánt ennek a korai időszaknak, és ebbe beletartozik a társadalmi, történelmi kontextus vázlatos áttekintése is.” (76)
» Tovább a teljes szövegre «
2022. szeptember 19. §
recenzió
Maczák Ibolya: Kölcsönzés és kompozíció: Szövegalkotás 17–18. századi szerzők prédikációiban, Bp., MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport, 2019 (Pázmány Irodalmi Műhely, Lelkiségtörténeti tanulmányok, 23.)
Maczák Ibolya nevével valószínűleg mindenki találkozott már, aki a régi magyar prédikációirodalommal kicsit is foglalkozott. Doktori disszertációjában, majd azt követő publikációiban a jelöletlen szövegátvételek nyomába eredt: számtalan esetben rekonstruálva a lehetséges szövegalkotási munkafolyamatot az egyes prédikátoroknál. Korábbi kutatásaihoz szorosan kapcsolódik, azokat újabb felvetésekkel egészíti ki a Kölcsönzés és kompozíció című kötete, amely a Bolyai-ösztöndíj támogatásának eredményeképp jelent meg a Pázmány Irodalmi Műhely Lelkiségtörténeti tanulmányok sorozatának 23. darabjaként.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. június 29. §
recenzió
Ötvös Péter. Az otthon elhagyása, félelem és reménység: „Elég nehéz, hogy egyedül vagyok”. Kulturális örökség. Budapest–Eger: Kossuth Kiadó–Eszterházy Károly Egyetem–MTA Könyvtár és Információs Központ, 2021, 414 l.
Ötvös Péter legújabb kötete a több egyetemi és kutatóintézmény együttműködését megtestesítő – és a sorozatszerkesztői előszó alapján: most lezáródó vagy eddigi formájában lezáródó – Kulturális örökség című sorozatban jelent meg 2021-ben. A szerző a bevezetést követően öt nagy fejezetben írja le a kora újkori ember – mint fogalmaz – „egyik legnyomasztóbb problémáját”, az otthoni fenyegetések következtében kialakuló félelmet, az elmenekülés következményeit, az emigrációval való megküzdés egyéni stratégiáit és nyelvi kifejezéseit a 16. század végi és 17. század eleji Habsburg Monarchiában. Az így kialakuló a kultúrantropológiai létállapotnak lenyomataként létrejövő szövegkorpuszra (vizitációkra, könyvjegyzékekre, versekre, levelekre, énekekre és autobiográfiai művekre) fókuszálva mutatja be a szerző mind a közösség, mind pedig az egyén egzisztenciális válságát és annak különféle kifejeződési módjait.
» Tovább a teljes szövegre «
2022. március 18. §
recenzió
Kinkin szenszei álmától a jó és rossz lelkek küzdelméig. Három edói kibjósi a XVIII. század végi Japánból. Fordította, a képleírásokat, az értelmezéseket, a jegyzeteket, valamint A kibjósi helye az edói kultúrában című tanulmányt írta Csendom Andrea. Szerkesztette, A Meidzsi előtti japán irodalom magyar fordításai című tanulmányt írta Buda Attila. Budapest, Ráció, 2021 (Pagoda és krizantém).
A Ráció Kiadó Pagoda és Krizantém című sorozatában már eddig is igazi különlegességek jelentek meg, a legutóbbi, hatodik kötetre pedig valóban ráillik, hogy korszakos a magyarországi japanológiában. Nemcsak a fordítás okán, hanem annak a tudományos háttérnek a közzétételével is, mely a fordítónak a jegyzeteiből, magyarázataiból, tanulmányából és a kötet szerkesztőjének, Buda Attilának a kötetben megjelent tanulmányából (A Meidzsi előtti japán irodalom magyar fordításai) megismerhető. A kötet címe: Kinkin szenszei álmától a jó és rossz lelkek küzdelméig. Alcíme szerint: Három edói kibjósi a XVIII. század végi Japánból. Ezt az alcímet azonban részletesebben meg kell magyarázni, hiszen még a japán irodalom iránt érdeklődők sem biztos, hogy pontosan tudják mit takar.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 26. §
recenzió
Gyimesi Emese: Szendrey Júlia irodalmi pályafutása. Társadalomtörténeti kontextusok. Budapest, Ráció Kiadó, 2021 (Ligatura), 295 l.
Gyimesi Emese láthatóan már monográfiája megjelenése előtt igyekezett változtatni azon a tényen, hogy a 19. századi női szerzők szövegei javarészt csak a korabeli forrásokból hozzáférhetők. Miközben a női írók újraértelmezése egészen népszerű kutatási terület, a 19. századi női szerzők szépirodalmi és más típusú szövegeinek kiadása várat magára. 2018-ban Gyimesi Emese sajtó alá rendezésében jelent meg Szendrey Júlia összes költeményeinek kiadása, majd 2019-ben Szendrey Júlia gyermekkorának és Petőfi utáni házasságának és családjának eddig jórészt kiadatlan forrásai.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 23. §
recenzió
Gaálné Kalydy Dóra, szerk. Open Science: Nyílt tudomány magyar szemmel. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának közleményei. Új sorozat, 45. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ, 2021.
Bár nem ritka a fenntartók, a piaci szereplők, vagy akár a tudományos intézmények részéről a transzparencia relativizálása, a nyílt kutatás szempontjából könnyen megragadható a szó jelentése. A nyílt tudományban az átláthatóság annyit tesz, hogy a kutatási eredmény, tudományos állítás legyen ellenőrizhető, reprodukálható. Ez pedig akkor tud megvalósulni, ha a közösség hozzáfér a tudományos eredményhez és az alapjául szolgáló forrásokhoz együttesen. Ha a források (a hagyományos forrásokon túl pl. adatsorok, számítógépes kódok, képi és audiovizuális tartalmak) egészének hozzáférhetővé tétele adatvédelmi akadályba ütközik, törekedni kell a nyílt tudomány alapelvére: „a kutatásnak oly mértékben nyitottnak kell lennie, amennyire lehetséges, és annyira zártnak, amennyire szükséges”.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 20. §
recenzió
Hegyi Klára, A füleki szandzsák. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, 2019.
A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársai között 2014-ben a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával kezdődött az az együttműködés (NKFI K 108919, 132475 és 132609), amelynek fő célkitűzése, hogy összegyűjtve a Magyarország területére vonatkozó összes fennmaradt 16‒17. századi oszmán jövedelem- és birtokgazdálkodási iratot, feldolgozásukat követően a résztvevő kutatók a levéltár honlapján létrehozzanak egy online elérhető adatbázist, a vizuális megjelenítést is biztosítva egy kapcsolt térinformatikai adatbázis segítségével.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. december 5. §
recenzió
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 7. Budapest: reciti, 2019.
A 21. századi humántudományi interdiszciplinaritásnak van legalább két, egy külső és egy belső nézőpontja. A kívülállók részéről – évtizedek óta hangoztatott, pontosabban jobbára pályázati értékelésekben, kutatásfinanszírozási döntések kapcsán elmorgott – sztereotip kritikai fordulatnak számít, hogy – főként természettudományos és/vagy élettudományos perspektívából – a bölcsészettudományok saját, belső összefogódzásai nélkülözik a tudományköziség emelkedett többletjelentését, és az abban résztvevő kutatók korántsem nyerik el a tudományos határátlépéssekkel más esetben együtt járó, néha heroizált, de mindig ünnepelt, megdicsért státust és visszhangot.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. október 22. §
recenzió
V. László Zsófia, Példás asszonyok. Női szerepek változása a protestáns halotti beszédek tükrében (1711–1825). Budapest: Ráció Kiadó, 2020.
V. László Zsófia, Budapest Főváros Levéltárának munkatársa 2012-ben védte meg doktori disszertációját, amely alapját képezte most megjelent monografikus megközelítésű munkájának. Mivel a disszertáció az ELTE Művelődéstörténeti Doktori Programja keretében készült, az interdiszciplinaritás jegyében az irodalomtörténész témavezető (Fábri Anna) mellett, a bírálók és a konzulensek a történettudomány, a néprajz, az egyháztörténet, a könyv- és levéltártörténet legkiválóbb kutatói közül kerültek ki. A kibővített disszertáció az említett tudományterületek képviselőinek egyaránt nyújthat újdonságot és szélesre tárt nézőpontjával a további kutatásoknak is inspirációt.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. szeptember 29. §
recenzió
Török Zsuzsa, szerk., Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság, 1820–1920. Reciti konferenciakötetek 9. Budapest: reciti, 2020.
Az utóbbi években nemcsak a kortárs magyar irodalom közegében indult élénk diskurzus a női írók szerepéről és az irodalmi művekben megjelenő speciálisan női tapasztalatokról, de a történeti kutatásokban is előtérbe kerültek a nőket középpontba állító megközelítések. A Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság 1820–1920 közvetlen előzménye az a 2019-ben megjelent tanulmánygyűjtemény volt, amely általános célként a 19. századi nőírók tevékenységének vizsgálatát tűzte ki (Török Zsuzsa, szerk., Nőszerzők a 19. században: lehetőségek és korlátok, Budapest: Reciti, 2019). A legújabb, szintén Török Zsuzsa szerkesztésében megjelent kötet konkrétabban jelölte ki tárgyát: a 19. századon belül a nők és a folyóiratok kapcsolatára koncentrál.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. július 20. §
recenzió
Bányai Elemér, Eötvös Leó, Szabados Sándor, szerk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1912. Budapest: BÚE, 1912.
(Az írás az almanach hasonmás-kiadványának egyik utószavaként szerepelt volna, de a kötet kiadása időközben meghiúsult. Az almanach megtalálható az Arcanum adatbázisában.)
A Budapesti Újságírók Egyesülete első, az 1905-ös évre szóló almanachja már 1904 őszén megjelent. Az egyesület ezzel a korabeli szokásjogot követte: a napilapok jelentős része azért időzítette az adott naptári év végére a (jövő évi) díszes album vagy évkönyv megjelenését, hogy ezzel egyszerre kedveskedhessen már meglévő előfizetőinek, és egyúttal ennek segítségével toborozzon új, rendszeres olvasókat.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. június 2. §
recenzió
Szőke Mária, A Halálfiai első állomásán: Babits Mihály világa 1921 eleje és 1923 augusztusa között, Budapest: Argumentum Kiadó, 2019.
„Adathalmaz”, „melléktermék”, „egyszerre analízis és szintézis” (9): ezek Szőke Mária A Halálfiai első állomásán című könyvének rövid Bevezető helyett című előszavában olvasható önmeghatározásai. Adathalmaz: abban az értelemben, hogy a rendelkezésre álló dokumentumokból (Tanner Ilona naplójegyzetei, levelek, korabeli iratok, napilapok, folyóiratok és önálló kiadványok) alapján a szerző összegyűjtötte a Babits Mihály életének 1921 és 1923 közötti periódusához kötődő és jelenleg tudható tényeket.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. április 29. §
recenzió
Wilhelm Kühlmann, Gábor Tüskés, Hg., Ungarn als Gegenstand und Problem der fiktionalen Literatur (ca. 1550–2000), Beihefte zum Euphorion: Zeitschrift für Literaturgeschichte 112 (Heidelberg: Universitätsverlag Winter, 2021).
A bemutatandó kötet, mely idén év elején jelent meg Wilhelm Kühlmann, Tüskés Gábor szerkesztésében, Lengyel Réka és Ladislaus Ludescher gondozásában a heidelbergi Winter Egyetemi Kiadónál, az Ungarn als Gegenstand und Problem der fiktionalen Literatur [Magyarország mint a fikcionális irodalom témája és problémája] című, 2019 októberében a Heidelbergi Egyetemmel közösen megrendezésre került nemzetközi konferencián elhangzott előadások írásbeli változatait fogja össze, és egészíti ki néhány, a témához szorosan kötődő egyéb tanulmánnyal.
» Tovább a teljes szövegre «
2021. február 28. §
recenzió
Angyalosi Gergely. Az állandó és a változó: Tanulmányok és kritikák. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2020.
„Jelen kötet 2015 és 2018 között született írásokat tartalmaz. Ezek többsége irodalomtörténeti tanulmány, főleg a 20. századi magyar irodalomtörténet tárgyköréből.” – kezdi új könyvének mértéktartó önmeghatározását Angyalosi Gergely, majd azon meggyőződését hangsúlyozza, mely szerint a modernség mint egységes irodalomtörténeti fogalom nehezen lehatárolható, így az olvasó ne is számítson efféle törekvésre a kötet olvasásakor.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. december 25. §
recenzió
Ibn Ṭufail, Abū Bakr. Der Philosoph als Autodidakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein philosophischer Inselroman. Hrsg. und übers. von Patric O. Schaerer. 2. Ausg. Philosophische Bibliothek 558. Hamburg: Felix Meiner Verlag, 2019.
1. kétezer-húsz
Írásom szándéka szerint recenziónak álcázott figyelemfelhívás. Egyúttal egy sorozat kezdete, amire a címben található sorszám is utal. Olyan műveket fogok vizsgálni, amelyek befogadástörténete része és alapja annak a kora újkori, az élet minden területét átható paradigmaváltásnak, amelynek utólag a felvilágosodás projektje elnevezést adhatjuk. A kifejezés definícióját most mellőzöm, de a tervbe vett – recenziónak álcázott – sorozat minden egyes darabja azt fogja bizonyítani, hogy ez a projekt teljességében sosem tudott hatást gyakorolni a mindenkori Magyarország művelődési, mentális és politikai állapotára, viszont arról, hogy ennek máig ható és érezhető következményei vannak, itt nem tisztem szólni.
A műfaját tekintve persze recenzió ez az írás, ismertetése az eredetileg a főhőséről címet kapó (Hajj ibn Jakzán – Eleven, éber fia) arab filozófiai regény modern német fordításának. Kis – évezredes – ugrásokkal.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. december 24. §
recenzió
„A magyar történet folytatója”. Tanulmányok Istvánffy Miklósról. Szerk. Ács Pál és Tóth Gergely. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2018 (Magyar Történelmi Emlékek: Értekezések).
A történeti diszciplínákkal foglalkozó kutatókban rendre felmerül az igény, hogy a tudományterületük kánonját felülvizsgálják, annak kialakulását és rögzülését megértsék, illetve az abból kimaradtakat – amennyiben indokolt – abba beemeljék. Vajon a historiográfia szempontjából releváns szövegek maradtak fent, vagy valamely más, esetleg politikai szándék fedezhető fel bizonyos szövegek kiemelkedésében, illetve mások eltűnésében? Létezett‑e magyar történetírás, vagy csupán udvari, Habsburg- és Szapolyai-párti történetírói narratívákról beszélhetünk? Ki számít udvari, aulikus történetírónak, mit tudunk e szerzők politikai szerepvállalásáról, és egyáltalán: hogy állunk a forrásaink ismeretével?
» Tovább a teljes szövegre «
2020. december 11. §
recenzió
Hász-Fehér Katalin. „…hogy Kegyed észre nem vette, csodálom…”: Arany János és a filológiai perspektíva. Budapest, Kortárs, 2019.
Ez a recenzió a 2020 májusára tervezett, de a járvány miatt elmaradt könyvbemutatón hangzott volna el.
A szerző tudományos pályafutásának és a kötet létrejöttének kapcsolata egyszerre éntörténet és műtörténet, hiszen a A kulturális tájékozódás természetrajza és a Plevna nemzetiségi kontextusa című utolsó rész szorosan kötődik a vajdasági származáshoz, az Újvidéki Egyetemen végzett tanulmányokhoz és tanításhoz, az Arany János életművével foglalkozó elemzések szorosan összefüggnek a szegedi egyetemi oktatással és a kritikai kiadás munkájában való részvétellel.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. november 27. §
Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.
2020 nyarának végén a művészettörténész Szofja Bagdaszarova kezdeményezésére és szerkesztésében jelent meg Moszkvában a „Lev Tolsztoj nagyon szerette a gyerekeket…”: Írókról szóló anekdoták, amelyeket Harmsznak tulajdonítottak című kötet. A kiadvány számos célja közül az egyik az volt, hogy a nagyközönség végre a valódi szerzők neve alatt, fakszimile kiadásban – az eredeti kézírásos szöveget a hozzátartozó illusztrációkkal együtt bemutatva –, részletes kommentárokkal felszerelve ismerhesse meg azokat az irodalmi anekdotákat, amelyek az 1970-es évek közepétől a késő szovjet szamizdatban hatalmas népszerűségnek örvendve kezdtek el terjedni, és amelyek a internet korai időszakában – immár nem tiltott, de nyomtatásban nem hozzáférhető szövegként – különböző, irodalmi magánoldalakon, online könyvtárakban váltak ilyen-olyan formában elérhetővé.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. november 19. §
recenzió
Келемен Микеш. Турецкие письма. Ford. Ю П Гусев. Szerk. Ю П Гусев, Г. Тюшкеш, О. В. Хаванова (Moszkva: Nauka, 2017).
A Törökországi levelek orosz nyelvű kiadása a magyar–orosz irodalmi kapcsolatokban túlzás nélkül mérföldkő. A Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett fordító, Jurij Pavlovics Guszev, a moszkvai Lomonoszov Egyetem professzora, számos klasszikus és modern magyar alkotás kiváló átültetője; neki köszönhető egyebek mellett Németh László, Szabó Magda, Hamvas Béla, Konrád György, Kertész Imre, Kerényi Károly műveinek orosz kiadása, de Madáchot is fordított.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. november 13. §
review
Gyorgyevics Tamás. Széchenyi Zsigmond élete. Budapest: Amicus, 2018.
Anniversary dates are traditionally occasions to celebrate a person or event. The biography of Zsigmond Széchenyi by Tamás Gyorgyevics meets the criterion in two ways: 2018 marked the 120th anniversary of the birth of Széchenyi and, furthermore, the year coincided with the 90th anniversary of his second, and at the same time his longest, half-year-long journey to Kenya in 1928.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. november 6. §
recenzió
Rab Gusztáv. Utazás az ismeretlenbe. Kiad., utószó Tüskés Anna. Budapest: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, 2019.
A magyar irodalomtörténet mostanáig Rab Gusztáv (1901–1963) munkásságának első szakaszára, a második világháború végéig tartó időszakra látott rá valamelyest. Regényíróként 1922-től kezdve teljesedett ki, a Nyugatnak is visszatérő szerzője volt, akiről Schöpflin Aladár és Kardos László jelentetett meg ugyanott egy-egy műkritikát. Nem nagyon hízelgőeket.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. október 29. §
review
Karádi Zsolt. Franciák és magyarok: Tanulmányok a francia és a magyar irodalomról. Nyíregyháza: Örökségünk, 2018.
This collection of essays is an important contribution to the field of French literary studies of the second half of the 19th century and of the 20th century. Zsolt Karádi, an excellent specialist in the history of Hungarian literature and theatre, head of the Department of Literary Studies at the University of Nyíregyháza, offers in this book his French-related studies written over the past two decades.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. szeptember 29. §
recenzió
Tóth Csilla. Küzdelem a polgári identitásért: Identitás és narratív technika Márai Sándor pályáján, 1930–1935. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2019.
Tóth Csilla tanulmánykötetének célkitűzése Márai Sándor 1930 és 1935 közötti pályaszakaszának újraértelmezése, pontosabban az Idegen emberek (1930), az Egy polgár vallomásai első kötete (1934), a Bolhapiac (1935) és a Válás Budán (1935) című regények új szempontú vizsgálata az identitás szociálpszichológiai értelmezéséből kiindulva.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. augusztus 16. §
recenzió
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 6. Budapest: reciti, 2018.
A közköltészet, a populáris irodalom témájával foglalkozó Doromb hatodik kötetének a Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Lendület-kutatócsoport időbeli és földrajzi érdeklődése ad keretet. A vizsgált táj a korszakban is elkülönülő társadalmi adottságokkal és gazdasági lehetőségekkel rendelkező Nyugat-Dunántúl. A heterogenitás érzékeltetésére a kötet előszava is felhívja a figyelmet, leszögezve, hogy egy meghatározott földrajzi térben működő intellektus, a dunántúli írók és értelmiségiek esetében sem beszélhetünk egységes mozgalomról és ilyenfajta homogenizálás nem célja ennek a vállalkozásnak.
» Tovább a teljes szövegre «
No tags for this post.
2020. július 23. §
recenzió
Világi énekek és versek, B. P. 1800. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta Küllős Imola, ReTextum 7, Budapest: reciti, 2018.
Küllős Imolát vagy bármelyik művét értékelni igazán hálátlan feladat, hiszen munkásságát számtalan alkalommal méltatták már teljes joggal, s így a kései recenzens számára kevés újszerű kimondásának lehetősége jut.
Küllős Imola életművének perspektívája kellően széles ahhoz, hogy több társtudomány, így mindenekelőtt az irodalomtörténet és a zenetudomány számára is felkínáljon további gondolkodási lehetőségeket. Haszonnal forgathatják munkáit a történettudomány különböző ágának művelői, a történeti antropológusok, a mentalitás- és társadalomtörténészek is.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. június 23. §
recenzió
Török Zsuzsa és Zeke Zsuzsanna, összeáll. Az Arany család tárgyai. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.
Arany János születésének 200. évfordulója új lendületet adott az Arany-kutatásnak. Ennek köszönhetően számos tudományos publikáció (kritikai kiadások, tanulmánykötetek stb.) látott napvilágot, több konferencián is tárgyalták a költő életművét, ezt a fellendülést pedig a múzeumi reprezentáció is tükrözte.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. május 7. §
recenzió
Vulkán Vera Tünde, Mártonfi József tanulmányi főigazgató és cenzor, Erdélyi Tudományos Füzetek 289 (Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2018).
Vulkán Vera Tünde kötete Mártonfi József (1746–1815) tanár, erdélyi katolikus püspök (1799–1815) oktatói, tanfelügyelői és könyvvizsgálói tevékenységét követi nyomon. Ő volt a Norma Regia szerzője, amellyel a bécsi udvar az erdélyi iskolaügyet szabályozta az 1777. évi Ratio Educationis mintájára. A Norma Regia Mártonfi pedagógiai működésének egyik legtöbbször értékelt, ugyanakkor legvitatottabb eredménye.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. április 30. §
review
József Sisa, ed. Motherland and Progress: Hungarian Architecture and Design 1800–1900. Basel: Birkhäuser, 2017.
Six years ago a monumental work was published by the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences and Osiris publishing house. It was the first part of a two-volume series discussing Hungarian art in the 19th century, with the first volume focusing on architecture and applied arts. The main editors were László Beke and József Sisa, while the scientific advisors were Katalin Sinkó and Ildikó Nagy.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. március 4. §
2020. február 13. §
recenzió
Mercs István szerk. Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ságok) a magyar irodalom és művelődéstörténetben. Modus Hodiernus 9. Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2016.
Cseppben a tenger… Ez jutott eszembe először, amikor elolvastam a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület Modus Hodiernus című sorozatának Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ság)ok a magyar irodalom- és művelődéstörténetben című darabját, a Nyíregyházi Állatparkban 2015. április 17–18-án rendezett konferencia aktáit tartalmazó, Mercs István szerkesztette tanulmánykötetet. A horizonton túlterjedő, tehát beláthatatlan, irdatlanul tágas témakörből, állat és ember kapcsolatának szóbeli és írásbeli kultúránkban elfoglalt helyét tárgyaló vagy érintő kimeríthetetlen anyagából annyit foglal magába a 19 tanulmányt tartalmazó, 293 oldalas kiadvány, amennyi az óceánból egy vízcseppbe belefér. Igen értékes vízcsepp. Becsüljük meg!
» Tovább a teljes szövegre «
2020. február 5. §
recenzió
- Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
- Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
- Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.
Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. január 29. §
recension
Miklós Zrínyi, Remède contre l’opium turc, introduction, traduction et notes de Jean-Louis Vallin. Texte suivi d’un parallèle avec l’Exclamatio de Busbecq, Édition bilingue hongrois-français, Presses Universitaires du Septentrion, 2018, 171 p.
Après l’édition bilingue, en 2005, de La Zrínyiade ou Le Péril de Sziget, épopée baroque de Miklós Zrínyi sur le siège et la chute du château fort de Szigetvár, défendu héroïquement par le bisaïeul du poète (appelé également Miklós Zrínyi) contre les troupes du sultan Soliman, le traducteur, Jean-Louis Vallin vient de publier, également en édition bilingue, l’œuvre en prose la plus importante de Zrínyi, le Remède contre l’opium turc, un appel à la lutte armée de la nation hongroise contre l’occupation ottomane de la plus grande partie du pays; un « Antidote contre la paix du Turc avec le Hongrois », comme le sous-titre de l’ouvrage le précise.
» Tovább a teljes szövegre «