Ludmán Katalin írása

2021. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

An­gya­lo­si Ger­gely. Az ál­lan­dó és a vál­to­zó: Ta­nul­má­nyok és kri­ti­kák. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2020.

Je­len kö­tet 2015 és 2018 kö­zött szü­le­tett írá­so­kat tar­tal­maz. Ezek több­sé­ge iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­mány, fő­leg a 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net tárgy­kö­ré­ből.” – kez­di új köny­vé­nek mér­ték­tar­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sát An­gya­lo­si Ger­gely, majd azon meg­győ­ző­dé­sét hang­sú­lyoz­za, mely sze­rint a mo­dern­ség mint egy­sé­ges iro­da­lom­tör­té­ne­ti fo­ga­lom ne­he­zen le­ha­tá­rol­ha­tó, így az ol­va­só ne is szá­mít­son ef­fé­le tö­rek­vés­re a kö­tet ol­va­sá­sa­kor.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Szilágyi Emőke Rita írása

2020. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

A ma­gyar tör­té­net foly­ta­tó­ja”. Ta­nul­má­nyok Ist­ván­ffy Mik­lós­ról. Szerk. Ács Pál és Tóth Ger­gely. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2018 (Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek: Értekezések).

A tör­té­ne­ti disz­cip­lí­nák­kal fog­lal­ko­zó ku­ta­tók­ban rend­re fel­me­rül az igény, hogy a tu­do­mány­te­rü­le­tük ká­non­ját fe­lül­vizs­gál­ják, an­nak ki­ala­ku­lá­sát és rög­zü­lé­sét meg­ért­sék, il­let­ve az ab­ból ki­ma­rad­ta­kat – amennyi­ben in­do­kolt – abba be­emel­jék. Va­jon a his­to­riog­rá­fia szem­pont­já­ból re­le­váns szö­ve­gek ma­rad­tak fent, vagy va­la­mely más, eset­leg po­li­ti­kai szán­dék fe­dez­he­tő fel bi­zo­nyos szö­ve­gek ki­emel­ke­dé­sé­ben, il­let­ve má­sok el­tű­né­sé­ben? Létezett‑e ma­gyar tör­té­net­írás, vagy csu­pán ud­va­ri, Habsburg- és Szapolyai-párti tör­té­net­írói nar­ra­tí­vák­ról be­szél­he­tünk? Ki szá­mít ud­va­ri, au­li­kus tör­té­net­író­nak, mit tu­dunk e szer­zők po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lá­sá­ról, és egy­ál­ta­lán: hogy ál­lunk a for­rá­sa­ink is­me­re­té­vel?
» To­vább a tel­jes szövegre «

Korompay H. János írása

2020. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Hász-Fehér Ka­ta­lin. „…hogy Ke­gyed ész­re nem vet­te, cso­dá­lom…”: Arany Já­nos és a fi­lo­ló­gi­ai pers­pek­tí­va. Bu­da­pest, Kor­társ, 2019.

Ez a re­cen­zió a 2020 má­ju­sá­ra ter­ve­zett, de a jár­vány mi­att el­ma­radt könyv­be­mu­ta­tón hang­zott vol­na el.

A szer­ző tu­do­má­nyos pá­lya­fu­tá­sá­nak és a kö­tet lét­re­jöt­té­nek kap­cso­la­ta egy­szer­re én­tör­té­net és mű­tör­té­net, hi­szen a A kul­tu­rá­lis tá­jé­ko­zó­dás ter­mé­szet­raj­za és a Plev­na nem­ze­ti­sé­gi kon­tex­tu­sa című utol­só rész szo­ro­san kö­tő­dik a vaj­da­sá­gi szár­ma­zás­hoz, az Új­vi­dé­ki Egye­te­men vég­zett ta­nul­má­nyok­hoz és ta­ní­tás­hoz, az Arany Já­nos élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zó elem­zé­sek szo­ro­san össze­függ­nek a sze­ge­di egye­te­mi ok­ta­tás­sal és a kri­ti­kai ki­adás mun­ká­já­ban való rész­vé­tel­lel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A Vidám srácok, Harmsz és a késő szovjet szamizdat – Kalavszky Zsófia recenziója

2020. november 27. § 0 hozzászólás

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nya­rá­nak vé­gén a mű­vé­szet­tör­té­nész Szof­ja Bag­da­sza­ro­va kez­de­mé­nye­zé­sé­re és szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Moszk­vá­ban a „Lev Tolsz­toj na­gyon sze­ret­te a gye­re­ke­ket…”: Írók­ról szó­ló anek­do­ták, ame­lye­ket Harm­sznak tu­laj­do­ní­tot­tak című kö­tet. A ki­ad­vány szá­mos cél­ja kö­zül az egyik az volt, hogy a nagy­kö­zön­ség vég­re a va­ló­di szer­zők neve alatt, fak­szi­mi­le ki­adás­ban – az ere­de­ti kéz­írá­sos szö­ve­get a hoz­zá­tar­to­zó il­luszt­rá­ci­ók­kal együtt be­mu­tat­va –, rész­le­tes kom­men­tá­rok­kal fel­sze­rel­ve is­mer­hes­se meg azo­kat az iro­dal­mi anek­do­tá­kat, ame­lyek az 1970-es évek kö­ze­pé­től a késő szov­jet sza­miz­dat­ban ha­tal­mas nép­sze­rű­ség­nek ör­vend­ve kezd­tek el ter­jed­ni, és ame­lyek a in­ter­net ko­rai idő­sza­ká­ban – im­már nem til­tott, de nyom­ta­tás­ban nem hoz­zá­fér­he­tő szö­veg­ként – kü­lön­bö­ző, iro­dal­mi ma­gán­ol­da­la­kon, on­line könyv­tá­rak­ban vál­tak ilyen-olyan for­má­ban el­ér­he­tő­vé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Józsa György Zoltán írása a Törökországi levelek orosz fordításáról

2020. november 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Келемен Микеш. Турецкие письма. Ford. Ю П Гусев. Szerk. Ю П Гусев, Г. Тюшкеш, О. В. Хаванова (Moszk­va: Na­u­ka, 2017).

A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek orosz nyel­vű ki­adá­sa a magyar–orosz iro­dal­mi kap­cso­la­tok­ban túl­zás nél­kül mér­föld­kő. A Ba­las­si Bálint-emlékkarddal ki­tün­te­tett for­dí­tó, Ju­rij Pav­lo­vics Gusz­ev, a moszk­vai Lo­mo­no­szov Egye­tem pro­fesszo­ra, szá­mos klasszi­kus és mo­dern ma­gyar al­ko­tás ki­vá­ló át­ül­te­tő­je; neki kö­szön­he­tő egye­bek mel­lett Né­meth Lász­ló, Sza­bó Mag­da, Ham­vas Béla, Kon­rád György, Ker­tész Imre, Ke­ré­nyi Ká­roly mű­ve­i­nek orosz ki­adá­sa, de Ma­dác­hot is for­dí­tott.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. november 13. § 0 hozzászólás

review

Gyor­gye­vics Ta­más. Szé­che­nyi Zsig­mond éle­te. Bu­da­pest: Ami­cus, 2018.

An­ni­ver­sary da­tes are tra­di­ti­o­nally oc­cas­ions to ce­le­b­ra­te a per­son or event. The bio­gra­phy of Zsig­mond Szé­che­nyi by Ta­más Gyor­gye­vics meets the cri­ter­ion in two ways: 2018 mar­ked the 120th an­ni­ver­sary of the birth of Szé­che­nyi and, furt­her­mo­re, the year co­in­ci­ded with the 90th an­ni­ver­sary of his se­cond, and at the same time his lon­gest, half-year-long journey to Ke­nya in 1928.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Papp Ingrid írása

2020. november 6. § 0 hozzászólás

recenzió

Rab Gusz­táv. Uta­zás az is­me­ret­len­be. Kiad., utó­szó Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2019.

A ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net mos­ta­ná­ig Rab Gusz­táv (1901–1963) mun­kás­sá­gá­nak első sza­ka­szá­ra, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­ig tar­tó idő­szak­ra lá­tott rá va­la­me­lyest. Re­gény­író­ként 1922-től kezd­ve tel­je­se­dett ki, a Nyu­gatnak is vissza­té­rő szer­ző­je volt, aki­ről Schöpf­lin Ala­dár és Kar­dos Lász­ló je­len­te­tett meg ugyan­ott egy-egy mű­kri­ti­kát. Nem na­gyon hí­zel­gő­e­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. október 29. § 0 hozzászólás

review

Ka­rá­di Zsolt. Fran­ci­ák és ma­gya­rok: Ta­nul­má­nyok a fran­cia és a ma­gyar iro­da­lom­ról. Nyír­egy­há­za: Örök­sé­günk, 2018.

This coll­ec­ti­on of es­says is an im­por­tant cont­ri­bu­ti­on to the field of French li­ter­ary stu­di­es of the se­cond half of the 19th cent­ury and of the 20th cent­ury. Zsolt Ka­rá­di, an ex­cel­lent spe­ci­a­list in the his­to­ry of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re and the­at­re, head of the De­part­ment of Li­ter­ary Stu­di­es at the Uni­ver­sity of Nyír­egy­há­za, of­fers in this book his French-related stu­di­es writ­ten over the past two de­ca­des.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Káli Anita írása

2020. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Tóth Csil­la. Küz­de­lem a pol­gá­ri iden­ti­tá­sért: Iden­ti­tás és nar­ra­tív tech­ni­ka Má­rai Sán­dor pá­lyá­ján, 1930–1935. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2019.

Tóth Csil­la ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se Má­rai Sán­dor 1930 és 1935 kö­zöt­ti pá­lya­sza­ka­szá­nak új­ra­ér­tel­me­zé­se, pon­to­sab­ban az Ide­gen em­be­rek (1930), az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­te (1934), a Bol­ha­pi­ac (1935) és a Vá­lás Bu­dán (1935) című re­gé­nyek új szem­pon­tú vizs­gá­la­ta az iden­ti­tás szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A közköltészet terei: A Doromb 6. kötetéről – Smid Bernadett írása

2020. augusztus 16. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 6. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A köz­köl­té­szet, a po­pu­lá­ris iro­da­lom té­má­já­val fog­lal­ko­zó Do­romb ha­to­dik kö­te­té­nek a Nyugat-magyarországi iro­da­lom 1770–1820 Lendület-kutatócsoport idő­be­li és föld­raj­zi ér­dek­lő­dé­se ad ke­re­tet. A vizs­gált táj a kor­szak­ban is el­kü­lö­nü­lő tár­sa­dal­mi adott­sá­gok­kal és gaz­da­sá­gi le­he­tő­sé­gek­kel ren­del­ke­ző Nyugat-Dunántúl. A he­te­ro­ge­ni­tás ér­zé­kel­te­té­sé­re a kö­tet elő­sza­va is fel­hív­ja a fi­gyel­met, le­szö­gez­ve, hogy egy meg­ha­tá­ro­zott föld­raj­zi tér­ben mű­kö­dő in­tel­lek­tus, a du­nán­tú­li írók és ér­tel­mi­sé­gi­ek ese­té­ben sem be­szél­he­tünk egy­sé­ges moz­ga­lom­ról és ilyen­faj­ta ho­mo­ge­ni­zá­lás nem cél­ja en­nek a vál­lal­ko­zás­nak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Mikos Éva írása

2020. július 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Vi­lá­gi éne­kek és ver­sek, B. P. 1800. Saj­tó alá ren­dez­te, az elő­szót és  a jegy­ze­te­ket írta Kül­lős Imo­la, Re­Tex­tum 7, Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Kül­lős Imo­lát vagy bár­me­lyik mű­vét ér­té­kel­ni iga­zán há­lát­lan fel­adat, hi­szen mun­kás­sá­gát szám­ta­lan al­ka­lom­mal mél­tat­ták már tel­jes jog­gal, s így a ké­sei re­cen­zens szá­má­ra ke­vés új­sze­rű ki­mon­dá­sá­nak le­he­tő­sé­ge jut.

Kül­lős Imo­la élet­mű­vé­nek pers­pek­tí­vá­ja kel­lő­en szé­les ah­hoz, hogy több társ­tu­do­mány, így min­de­nek­előtt az iro­da­lom­tör­té­net és a ze­ne­tu­do­mány szá­má­ra is fel­kí­nál­jon to­váb­bi gon­dol­ko­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ha­szon­nal for­gat­hat­ják mun­ká­it a tör­té­net­tu­do­mány kü­lön­bö­ző ágá­nak mű­ve­lői, a tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gu­sok,  a mentalitás- és tár­sa­da­lom­tör­té­né­szek is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Szabó-Reznek Eszter írása

2020. június 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Tö­rök Zsu­zsa és Zeke Zsu­zsan­na, össze­áll. Az Arany csa­lád tár­gyai. Bu­da­pest: Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2018.

Arany Já­nos szü­le­té­sé­nek 200. év­for­du­ló­ja új len­dü­le­tet adott az Arany-kutatásnak. En­nek kö­szön­he­tő­en szá­mos tu­do­má­nyos pub­li­ká­ció (kri­ti­kai ki­adá­sok, ta­nul­mány­kö­te­tek stb.) lá­tott nap­vi­lá­got, több kon­fe­ren­ci­án is tár­gyal­ták a köl­tő élet­mű­vét, ezt a fel­len­dü­lést pe­dig a mú­ze­u­mi rep­re­zen­tá­ció is tük­röz­te.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Dóbék Ágnes írása

2020. május 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Vul­kán Vera Tün­de, Már­ton­fi Jó­zsef ta­nul­má­nyi fő­igaz­ga­tó és cen­zor, Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek 289 (Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2018).

Vul­kán Vera Tün­de kö­te­te Már­ton­fi Jó­zsef (1746–1815) ta­nár, er­dé­lyi ka­to­li­kus püs­pök (1799–1815) ok­ta­tói, tan­fel­ügye­lői és könyv­vizs­gá­lói te­vé­keny­sé­gét kö­ve­ti nyo­mon. Ő volt a Nor­ma Re­gia szer­ző­je, amellyel a bé­csi ud­var az er­dé­lyi is­ko­la­ügyet sza­bá­lyoz­ta az 1777. évi Ra­tio Edu­ca­tio­nis min­tá­já­ra. A Nor­ma Re­gia Már­ton­fi pe­da­gó­gi­ai mű­kö­dé­sé­nek egyik leg­több­ször ér­té­kelt, ugyan­ak­kor leg­vi­ta­tot­tabb ered­mé­nye.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Juhász Gabriella írása

2020. április 30. § 0 hozzászólás

review

Jó­zsef Sisa, ed. Mo­ther­land and Prog­ress: Hun­ga­ri­an Ar­chi­tec­tu­re and De­sign 1800–1900. Ba­sel: Birkhäu­ser, 2017.

Six ye­ars ago a mo­nu­men­tal work was pub­lis­hed by the Re­se­arch Cent­re for the Hu­ma­ni­ti­es of the Hun­ga­ri­an Aca­demy of Sci­en­ces and Osi­ris pub­lish­ing hou­se. It was the first part of a two-volume se­ri­es dis­cus­sing Hun­ga­ri­an art in the 19th cent­ury, with the first vo­lu­me fo­cus­ing on ar­chi­tec­tu­re and app­li­ed arts. The main edi­tors were Lász­ló Beke and Jó­zsef Sisa, whi­le the sci­en­ti­fic ad­vi­sors were Ka­ta­lin Sin­kó and Il­di­kó Nagy.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán Horn András magyarul megjelent könyveiről

2020. március 4. § 0 hozzászólás

recenzió

  1. Horn And­rás. Az iro­da­lom­esz­té­ti­ka alap­jai. Szer­kesz­tet­te Fórizs Ger­gely. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2017.
  2. Horn And­rás. Mi­ti­kus gon­dol­ko­dás és iro­da­lom. Iro­dal­mi mo­da­li­tás. Szer­kesz­tet­te Hege­düs Béla. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A két re­cen­ze­ált kö­tet a Svájc­ban élő ma­gyar iro­da­lom­tu­dós, Horn And­rás há­rom mű­vét fog­lal­ja ma­gá­ban. Az ere­de­ti­leg né­me­tül meg­je­lent köny­ve­ket a szer­ző for­dí­tot­ta és dol­goz­ta át a re­ci­tinél meg­je­lent ki­adá­sok szá­má­ra.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Nagy az Isten állatkertje… – Tverdota György írása

2020. február 13. § 0 hozzászólás

recenzió

Mercs Ist­ván szerk. Nagy az Is­ten ál­lat­kert­je…: Állat(ságok) a ma­gyar iro­da­lom és mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ben. Mo­dus Ho­di­er­nus 9. Nyír­egy­há­za: Mó­ricz Zsig­mond Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let, 2016.

Csepp­ben a ten­ger… Ez ju­tott eszem­be elő­ször, ami­kor el­ol­vas­tam a nyír­egy­há­zi Mó­ricz Zsig­mond Kul­tu­rá­lis Egye­sü­let Mo­dus Ho­di­er­nus című so­ro­za­tá­nak Nagy az Is­ten ál­lat­kert­je…: Állat(ság)ok a ma­gyar irodalom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­net­ben című da­rab­ját, a Nyír­egy­há­zi Ál­lat­park­ban 2015. áp­ri­lis 17–18-án ren­de­zett kon­fe­ren­cia ak­tá­it tar­tal­ma­zó, Mercs Ist­ván szer­kesz­tet­te ta­nul­mány­kö­te­tet. A ho­ri­zon­ton túl­ter­je­dő, te­hát be­lát­ha­tat­lan, ir­dat­la­nul tá­gas té­ma­kör­ből, ál­lat és em­ber kap­cso­la­tá­nak szó­be­li és írás­be­li kul­tú­ránk­ban el­fog­lalt he­lyét tár­gya­ló vagy érin­tő ki­me­rít­he­tet­len anya­gá­ból annyit fog­lal ma­gá­ba a 19 ta­nul­mányt tar­tal­ma­zó, 293 ol­da­las ki­ad­vány, amennyi az óce­án­ból egy víz­csepp­be be­le­fér. Igen ér­té­kes víz­csepp. Be­csül­jük meg!
» To­vább a tel­jes szövegre «

Nyugatosok” a Nyugaton kívül – Wirágh András írása

2020. február 5. § 0 hozzászólás

recenzió

  • Fel­dol­goz­ta és köz­re­ad­ja Szé­che­nyi Ág­nes. Schöpf­lin Ala­dár a Va­sár­na­pi Új­ság­ban 1898–1921. Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum, 2018.
  • Szaj­bély Mi­hály. Csáth Géza éle­te és mun­kái: Ré­gi­mó­di mo­nog­rá­fia. Bu­da­pest: Mag­ve­tő, 2019.
  • Arany Zsu­zsan­na. Kosz­to­lá­nyi De­zső éle­te. Bu­da­pest: Osi­ris, 2017.

Az el­múlt há­rom év mind­egyi­ké­ben meg­je­lent egy-egy olyan ter­je­del­mes mun­ka, amely ún. „nyu­ga­tos” szer­zők éle­té­vel és élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zik be­ha­tó­an. A ma­gyar iro­dal­mi mo­dern­ség egyik leg­fon­to­sabb pe­ri­o­di­ká­já­nak (az eb­ből kép­zett cím­ké­nek) idé­ző­je­les hasz­ná­la­ta nem vé­let­len, ugyan­is a há­rom ki­ad­vány töb­bek kö­zött arra is rá­vi­lá­gít, mennyi­re ha­té­ko­nyan for­go­ló­dott Csáth, Kosz­to­lá­nyi és Schöpf­lin ab­ban a sűrű szö­vé­sű, mai szem­mel át­lát­ha­tat­lan saj­tó­há­ló­zat­ban, amely­nek csak egyik (igaz, na­gyon fon­tos) ele­me volt a Nyu­gat.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Recension d’Imre Vörös

2020. január 29. § 0 hozzászólás

recension

Mik­lós Zrí­nyi, Remè­de cont­re l’opium turc, int­ro­duc­ti­on, tra­duc­ti­on et no­tes de Jean-Louis Val­lin. Tex­te su­i­vi d’un pa­rallè­le avec l’Exclamatio de Bus­becq, Édi­ti­on bi­lin­gue hongrois-français, Pres­ses Uni­ver­si­tai­res du Sep­ten­t­ri­on, 2018, 171 p.

Après l’édition bi­lin­gue, en 2005, de La Zrí­nyia­de ou Le Pé­ril de Szi­get, ép­o­pée ba­ro­que de Mik­lós Zrí­nyi sur le siè­ge et la chu­te du châ­teau fort de Szi­get­vár, dé­fen­du hé­roï­qu­ement par le bi­saïe­ul du poè­te (ap­pe­lé égale­ment Mik­lós Zrí­nyi) cont­re les tro­u­p­es du sul­tan Soli­man, le tra­duc­teur, Jean-Louis Val­lin vi­ent de pub­li­er, égale­ment en édi­ti­on bi­lin­gue, l’œuvre en pro­se la plus im­por­tante de Zrí­nyi, le Remè­de cont­re l’opium turc, un ap­pel à la lut­te ar­mée de la na­ti­on hong­roi­se cont­re l’occupation ot­tom­ane de la plus gran­de par­tie du pays; un « An­t­i­do­te cont­re la paix du Turc avec le Hong­rois », comme le sous-titre de l’ouvrage le pré­ci­se.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Gombhoz a kabátot? Új generáció(k) a késő középkori és kora újkori magyarországi könyvkultúra kutatásában – Szilágyi Emőke Rita írása

2019. december 31. § 0 hozzászólás

recenzió

Szerk. Fábi­án La­u­ra, Lovas Bor­bá­la, Harasz­ti Szabó Pé­ter, Uhrin Do­rottya. A könyv és ol­va­só­ja: A 14–16. szá­za­di könyv­kul­tú­ra in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­vi­lá­gí­tás­ban (Bu­da­pest: MTAELTE HECE, 2018).

A könyv és ol­va­só­ja: A 14–16. szá­za­di könyv­kul­tú­ra in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­vi­lá­gí­tás­ban cím­mel két­na­pos kon­fe­ren­ci­át ren­dez­tek 2017. jú­ni­us 15–16-án az ELTE BTK Tör­té­ne­lem­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­la hall­ga­tói, az MTAELTE Egye­tem­tör­té­ne­ti Ku­ta­tó­cso­port és az MTAELTE Hu­ma­niz­mus Kelet-Közép-Európában Len­dü­let Ku­ta­tó­cso­port; az itt is­mer­te­ten­dő kö­tet a kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írá­sos, bő­ví­tett vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za. Amint arra a kö­tet elő­sza­vá­ban Mo­nok Ist­ván fel­hív­ja a fi­gyel­met, fel­nőtt egy (vagy sze­rin­tem in­kább két) újabb ge­ne­rá­ció, ame­lyik késő középkori–kora új­ko­ri könyv­kul­tú­rá­val fog­lal­ko­zik. Ki­tű­nik ez már a szer­ve­zők, il­let­ve a kö­tet­szer­kesz­tők, de még in­kább a szer­zők név­so­rá­ból: szin­te mind 30–40 év kö­rü­li fi­a­tal ku­ta­tók.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Buda Attila írása a ReTextum 8. kötetéről

2019. december 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Ma­gyar vi­lá­gi pony­va­iro­da­lom 1700–1820: I. Lí­rai da­lok és ver­sek. Saj­tó alá ren­dez­te Csör­sz Ru­men Ist­ván. Re­Tex­tum 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A vi­lág­iro­da­lom egy vagy több név­vel au­to­ri­zál­ha­tó mű­vei mel­lett je­len­tős szám­ban ke­let­kez­tek min­den kor­szak­ban úgy­ne­ve­zett ano­nim mű­vek. Ez az el­ne­ve­zés ugyan ki­csit csa­lé­kony, mert a név­te­len szer­ző fo­ga­lom ön­el­lent­mon­dás – vagy­is az ilyen mun­ká­kat nem az író sze­mé­lye, ha­nem a műve azo­no­sít­ja –, de annyi­ban min­den­kép­pen jo­gos, hogy az ano­nim mű­vek be­fe­je­zé­se leg­több­ször nem köt­he­tő egy név­hez, egy be­ha­tá­rolt idő­szak­hoz, leg­fel­jebb fel‑, il­let­ve el­tű­né­sük hord­ja ma­gá­ban az idő­té­nye­zőt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Fekete Norbert írása

2019. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Her­mann Zol­tán. A bol­dog­ta­lan­ság is­ko­lá­ja: esszék, ta­nul­má­nyok az ér­zé­keny­ség és a ro­man­ti­ka ko­rá­nak ma­gyar iro­dal­má­ról. Bu­da­pest: Rá­ció Ki­adó, 2015.

Her­mann Zol­tán kö­te­té­ben a 2002–2015 kö­zött meg­je­lent, dön­tő­en a 18–19. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom al­ko­tá­sa­it elem­ző, „ja­ví­tott, át­dol­go­zott” ta­nul­má­nya­it pub­li­kál­ta (8–10). A vál­to­za­tos mód­szer­ta­nú ta­nul­má­nyok köz­re­adá­sa min­den­kép­pen in­do­kolt volt. A szer­ző ez­zel le­he­tő­vé tet­te, hogy a szét­szór­tan meg­je­lent, de össze­füg­gő szö­ve­ge­ket a szak­ma és az ol­va­só­kö­zön­ség egy­aránt kéz­be ve­hes­se.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Buda Attila írása

2019. november 28. § 0 hozzászólás

recenzió

Tüs­kés Ti­bor vá­lo­ga­tott bib­li­og­rá­fia. Össze­ál­lí­tot­ta Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Bár­mit gon­dol­jon is az ol­va­só a szel­lem­tör­té­net­ről mint egy kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó tör­té­nel­mi kor­szak kul­tú­ra­meg­kö­ze­lí­té­sé­ről, to­váb­bá az an­nak egyik le­ága­zá­sán ma­gá­ra is­me­rő táj­iro­da­lom­ról, a vi­dé­ki (pa­rasz­ti) vagy vá­ro­si (pol­gá­ri) élet idil­li tisz­ta­sá­gá­ról, il­let­ve ör­dö­gi rom­lott­sá­gá­ról, ahogy az elő­ze­tes fel­te­vé­sek ezt pre­ju­di­kál­ni szok­ták, ta­gad­ha­tat­lan, hogy az egy­sé­ges, egy­sé­ge­sü­lő nem­ze­ti kul­tú­rá­kon be­lül, fel­té­ve, hogy ilye­nek lét­re­jön­nek, a föld­raj­zi el­kü­lö­nü­lés sa­já­tos je­gyei leg­több­ször ki­ala­kul­nak. Elég csak arra utal­ni, hogy pél­dá­ul Mó­ricz Zsig­mond és Ba­bits Mi­hály vi­dék­él­mé­nye nem csu­pán tár­sa­dal­mi kü­lönb­sé­ge­ket, de táji je­gye­ket is hor­doz, eb­ből kö­vet­ke­ző­en pró­za­szem­lé­le­tük el­tér egy­más­tól, noha ter­mé­sze­te­sen mind­ket­ten az egy­sé­ges ma­gyar nyel­vű kul­tú­ra kép­vi­se­lői és al­ko­tói.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kalavszky Zsófia recenziója az új orosz akadémiai, kritikai Puskin-kiadás Líceumi versek, 1813–1817 című kötetéről

2019. július 29. § 0 hozzászólás

recenzió

А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999.  (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

Pus­kin ko­rai, ún. lí­ce­u­mi ver­sei – vagy­is az éle­té­nek első és egyet­len tan­in­téz­mé­nyé­ben, a carsz­ko­je sze­lói lí­ce­um­ban el­töl­tött hat éve alatt (1811–1817) írt szö­ve­gei – a köl­tő élet­mű­vé­ben kü­lön­le­ges sze­re­pet töl­te­nek be. Élet­raj­zi, po­é­ti­kai, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti és még sok egyéb szem­pont­ból is zárt kor­puszt al­kot­nak, amely kor­pusz­nak az idő­be­li ha­tá­ra­it az 1813-as év ele­je (a leg­ko­ráb­bi, fenn­ma­radt Puskin-szöveg idő­pont­ja) és 1817. jú­ni­us 7‑e (a lí­ce­u­mi zá­ró­vizs­ga nap­ja) je­lö­lik ki. A zá­ró­vizs­gát kö­ve­tő­en két nap­pal Pus­kin el­hagy­ja Carsz­ko­je Sze­lót, Szent­pé­ter­vár­ra uta­zik, ahol egy tel­je­sen más tí­pu­sú élet­mód kez­dő­dik szá­má­ra, amely – er­ről a kéz­ira­tai egy­ér­tel­mű­en ta­nús­kod­nak – egy, a lí­ce­u­mi­tól me­rő­ben el­té­rő al­ko­tás­lé­lek­ta­ni ál­la­pot­tal pá­ro­sult.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Az MTA BTK nyilatkozata

2019. július 17. § 0 hozzászólás

reciti közlemény

Az MTA BTK nyi­lat­ko­za­ta az Ori­go és a Pes­ti Srá­cok az MTA Pré­mi­um Poszt­dok­to­ri Prog­ram­járól írt cikkeiről

No tags for this post.

Maróthy Szilvia írása

2019. június 8. § 0 hozzászólás

recenzió

Lacz­há­zi Gyu­la. Zrí­nyi Mik­lós köl­té­sze­te: A Syrena-kötet és a Szi­ge­ti ve­sze­de­lem. Uni­Text 1. Bu­da­pest: Nap­kút Ki­adó, 2018.

De­di­ca­lom ezt az mun­ká­mat. Ma­gyar ne­mes­ség­nek…” – így Zrí­nyi a Syrena-kötet aján­lá­sá­ban. De ki­nek szól Lacz­há­zi Gyu­la 2018-ban meg­je­lent is­me­ret­ter­jesz­tő köny­ve? Zrí­nyi Mik­lós köl­té­sze­te: A Syrena-kötet és a Szi­ge­ti ve­sze­de­lem cím­mel adta köz­re a Nap­kút ki­adó Uni­Text so­ro­za­tá­nak első kö­te­tét. Idé­zem a fülszöveget:

Az Uni­Text so­ro­zat át­te­kin­tő jel­leg­gel kí­ván­ja be­mu­tat­ni a ma­gyar és a vi­lág­iro­da­lom egy-egy szer­ző­jé­nek, kor­sza­ká­nak vagy mű­fa­já­nak kor­társ ér­tel­me­zé­si le­he­tő­sé­ge­it. A so­ro­zat­ban meg­je­le­nő szö­ve­gek el­sőd­le­ges cél­ja, hogy mind az egye­te­mi, mind a kö­zép­is­ko­lai ok­ta­tás­ban al­kal­maz­ha­tók le­gye­nek, és nem­csak tu­do­má­nyos, de is­me­ret­ter­jesz­tő szem­pont­ból is ki­elé­gít­sék az ol­va­sói igényeket.


» To­vább a tel­jes szövegre «

Idegen testünk – Márjánovics Diána recenziója

2019. május 8. § 0 hozzászólás

recenzió

Föl­des Györ­gyi. Test – szö­veg – test. Test­rep­re­zen­tá­ci­ók és a Má­sik szép­iro­dal­mi al­ko­tá­sok­ban. Bu­da­pest: Kal­lig­ram Ki­adó. 2018.

An­ge­lo Soli­man, a fekete-afrikai rab­szol­gá­ból lett ki­vé­te­les mű­velt­sé­gű ne­mes tör­té­ne­tét – a Ki­tö­mött bar­bár óta kü­lö­nö­sen – jól is­mer­jük. Ke­vés­bé köz­ke­le­tű a Test – szö­veg – test bo­rí­tó­ján sze­rep­lő Sa­art­je Ba­art­man ese­te, mely a de­hu­ma­ni­zá­ció szél­ső­sé­ges el­já­rá­sát ha­son­ló­képp pél­dáz­za. A Fok­föl­dön szü­le­tett, Eu­ró­pá­ban hot­ten­tot­ta Vé­nusz­ként is­mert­té vált Sa­art­jét a 19. szá­zad ele­jén lon­do­ni és pá­ri­zsi arisz­tok­ra­ták kö­re­i­ben mez­te­le­nül, lát­vá­nyos­ság­ként sze­re­pel­tet­ték. Tes­ti adott­sá­ga­i­ra kü­lö­nös fi­gye­lem irá­nyult: a fran­cia ana­tó­mus, Ge­or­ges Cu­vi­er a hu­sz­ö­nöt éve­sen el­hunyt nőt fel­bon­col­ta, „agyát és »túl­fej­lett« ki­s­aj­ka­it […] for­ma­lin­ba tettet[te], s ezt csont­vá­zá­val és a tes­té­ről ké­szült gipsz­önt­vénnyel együtt kiállít[tatta] a pá­ri­zsi Em­ber­ta­ni Mú­ze­um­ban.” (115)

Föl­des Györ­gyi köny­vé­nek bo­rí­tó­ja szem­lé­le­te­sen he­lye­zi fó­kusz­ba Sa­art­je alak­ját, mely a kul­tu­rá­lis, et­ni­kai, fi­zi­kai, nemi meg­kü­lön­böz­te­tés­ről szó­ló dis­kur­zus fel­idé­zé­sé­vel utal a kö­tet­ben he­lyet kapó írá­sok köz­pon­ti prob­lé­má­já­ra.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Wirágh András írása Szénási Zoltán könyvéről

2019. február 27. § 0 hozzászólás

recenzió

Szé­ná­si Zol­tán. Néma vár­ost­rom: Nép­nem­ze­ti tra­di­ci­o­na­liz­mus és kon­zer­va­tív kri­ti­ka a ma­gyar iro­dal­mi mo­dern­ség kon­tex­tu­sá­ban 1920 előtt. Iro­da­lom­tu­do­mány és kri­ti­ka. Bu­da­pest: Uni­ver­si­tas Ki­adó, 2018.

Rit­kán ta­lál­koz­ni olyan va­ló­ban ér­té­kes szak­mun­ká­val, amely a Nyu­gat – akár lá­tens­nek vélt – je­len­tő­sé­gét ne a fo­lyó­irat­ra irá­nyí­tott fó­kusz­ból pró­bál­ná meg­erő­sí­te­ni, re­le­váns rá­kér­de­zés­sel pró­bá­ra ten­ni, vagy akár meg­kér­dő­je­lez­ni. A mo­dern ma­gyar iro­da­lom intézményesülés-történetének el­me­sé­lé­se el­kép­zel­he­tet­len a Nyu­gat em­lí­té­se nél­kül, de ez nem je­len­ti azt, hogy ne len­ne szük­ség a kor­szak (tá­gabb ér­te­lem­ben a szá­zad­for­du­ló, szű­kebb ér­te­lem­ben az 1908 és 1920 kö­zöt­ti idő­szak) komp­lett dis­kur­zus­rend­sze­ré­nek fel­tér­ké­pe­zé­sé­re, akár olyan áron, hogy a fo­lyó­irat az adott meg­fi­gye­lői po­zí­ci­ó­nak csak a pe­ri­fé­ri­á­ján fog­lal­jon he­lyet.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Megkésett recenzió – Petneházi Gábor írása

2019. február 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Jo­han­nes Boca­ti­us. Hun­ga­ro­te­u­to­ma­chia vel col­lo­qu­i­um de bel­lo nunc in­ter Cae­sa­re­os et Hun­ga­ros ex­ci­ta­to – Ma­gyar­né­met­harc avagy be­szél­ge­tés a csá­szá­ri­ak és ma­gya­rok kö­zött most fel­lán­golt há­bo­rú­ról. Szerk. Kees Te­szelsz­ky és Tóth Ger­gely. Bu­da­pest: ELTEBTK Kö­zép­ko­ri és Kora Új­ko­ri Ma­gyar Tör­té­ne­ti Tan­szé­ke, Transyl­va­nia Em­lé­ke­i­ért Tu­do­má­nyos Egye­sü­let, 2014.

A ma­gyar­or­szá­gi kora új­ko­ri ta­nul­má­nyok do­yen­ne-ének, a 2014 vé­gén el­hunyt R. Vár­ko­nyi Ág­nes­nek ta­lán az utol­só nagy vál­lal­ko­zá­sa az a 2010 és 2014 kö­zött ve­ze­té­se alatt mű­kö­dő OTKA-projekt volt, amely Ma­gyar­or­szág eu­ró­pai je­len­lé­tét és be­ágya­zott­sá­gát vizs­gál­ta a XVIXVII. szá­zad­ban (Ma­gyar­or­szág a kora új­ko­ri Eu­ró­pá­ban, NK 81948), az­zal a táv­la­ti cél­lal, hogy a ha­zai és eu­ró­pai kul­tu­rá­lis, po­li­ti­kai, dip­lo­má­ci­ai, stb. kap­cso­la­tok­ra kon­cent­rá­ló ku­ta­tá­sok ré­vén a Ma­gyar­or­szág he­lyén a tu­do­má­nyos vi­lág tér­ké­pe­in hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen Mo­hács után meg­nyí­ló űrt ha nem is be­töl­te­ni, de leg­alább csök­ken­te­ni le­hes­sen.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Dóbék Ágnes írása

2018. december 26. § 0 hozzászólás

recenzió

Ka­ta­lin Czi­bu­la. Thea­ter und Öf­fent­lich­ke­it: Beiträ­ge zur un­ga­ris­c­hen Thea­ter­kul­tur des 18. und 19. Jahr­hun­derts. Bu­da­pest: Pro­tea Kul­tur­ve­re­in, 2016.

A né­met nyel­vű kö­tet Czi­bu­la Ka­ta­lin drá­ma­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sa­it tar­tal­maz­za. A 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek szín­há­zi kul­tú­rá­ját vizs­gá­ló ta­nul­má­nyok olyan té­ma­kö­rök köré cso­por­to­sul­nak, mint a 18. szá­za­di szín­ház­tör­té­net leg­fon­to­sabb for­rá­sai, a szín­há­zi élet­tel kap­cso­la­tos pub­li­cisz­ti­ka, a ma­gyar szín­ház­mű­vé­szet nyel­vi jel­lem­zé­se, va­la­mint a szín­ház és a kü­lön­bö­ző vi­zu­á­lis mű­vé­sze­tek kap­cso­la­ta.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Hajlandó lennék örökkön-örökké e földön élni, ha előbb mutatnának egy sarkot, ahol fütyülnek a hőstettekre” – Kalavszky Zsófia recenziója Venyegyikt Jerofejev biográfiájáról

2018. december 22. § 0 hozzászólás

recenzió

Лекманов Олег, Свердлов Михаил и Симановский Илья, Венедикт Ерофеев: посторонний [Ve­nye­gyikt Je­ro­fej­ev: a kí­vül­ál­ló], Литературные биографии (Москва: АСТ, 2018).

 

Vári Er­zsé­bet emlékére

Rég­óta fog­lal­koz­tat a kér­dés, hogy a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mi, kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai fel­té­te­lek kö­zött lét­re­jö­vő iro­dal­mi kul­tu­szok for­má­ló­dá­sá­ban mi­lyen tí­pu­sú kul­tu­rá­lis stra­té­gi­ák ér­vé­nye­sül­nek? Mi­lyen cé­lok moz­gat­ják az adott kul­tusz­ban részt­ve­vő ol­va­só­kat, mi­lyen igé­nye­ik van­nak, mi­lyen nor­mák alap­ján cse­lek­sze­nek, mind­ezek­ből mi­lyen vi­sel­ke­dé­si for­mák szü­let­nek, és az utób­bi­ak mi­lyen tár­sa­dal­mi ak­ci­ók­hoz, in­ter­ak­ci­ók­hoz ve­zet­nek?
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Jeney Éva recenziója

2018. december 12. § 0 hozzászólás

recenzió

Ale­xand­re Gefen. Ré­par­er le monde: La lit­té­ra­tu­re française face au XXIe sièc­le. Pa­ris: Edi­tions Cor­ti, 2017.

A könyv gyó­gyít – kor­társ el­kép­ze­lés? Kor­társ mant­ra? Va­ló­szí­nű­leg egyik sem, hi­szen szer­zőnk is tisz­tá­ban van az­zal, hogy a gon­do­lat, mely sze­rint a sza­vak gyó­gyí­ta­nak nem­csak Pas­cal­tól vagy Montaigne-től, de az óko­ri gö­rö­gök­től sem ide­gen. Két­ség­te­len vi­szont, hogy az ol­va­sás kor­társ ha­nyat­lá­sá­nak ko­rá­ban a biblio- és az iro­da­lom­te­rá­pia egy­re na­gyobb te­rü­le­tet hó­dít meg ma­gá­nak, és egy­re több he­lyen van je­len. Ma már nem­csak be­szél­nek nar­ra­tív me­di­ci­ná­ról, ha­nem gya­ko­rol­ják is azt. Van­nak or­vo­sok, akik a sto­ry­tel­l­inget és az el­be­szé­lést ki­fe­je­zet­ten gyó­gyí­tó cél­lal al­kal­maz­zák. A művészet- és az írás­te­rá­pia a pal­lia­tív hos­pice és nem-hospice el­lá­tás­ban is is­me­re­tes. Ami­kor te­hát nincs más mód a gyó­gyí­tó te­vé­keny­ség­re, ma­rad az iro­da­lom, „az em­be­ri sza­bad­ság vég­ső fegy­ve­re”.
» To­vább a tel­jes szövegre «

A kegyvesztettség stádiumai – Márjánovics Diána recenziója

2018. november 21. § 0 hozzászólás

recenzió

Rei­chert Gá­bor. Meg­fe­le­lé­si kény­szer: Po­li­ti­kum és esz­té­ti­kum össze­füg­gé­sei Déry Ti­bor öt­ve­nes évek­be­li mű­vé­sze­té­ben. MIT fü­ze­tek 6. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2018.

1957. áp­ri­lis 25.: Déry Ti­bor a Fő ut­cai bör­tön vizs­gá­la­ti osz­tá­lyán e dá­tum­mal kap­ta kéz­hez a há­rom évig tar­tó ra­bos­ko­dá­sát kí­sé­rő le­ve­le­zés első üze­ne­tét. A har­ma­dik fe­le­ség, Kun­sá­gi Má­ria kül­de­mé­nye 2010-ben, Bot­ka Fe­renc köz­re­adá­sá­ban, a Déry-levelezéssorozat II/C. 1956–1960 kö­te­té­ben je­lent meg; az ’57 áp­ri­li­sá­ra da­tált üze­net mel­lett a köz­re­adó lé­nye­gi, a Déry-filológia hely­ze­tét ér­zék­le­te­sen le­író fel­jegy­zé­se áll. Esze­rint „[Böbe] szin­te hi­va­tal­no­ki pon­tos­ság­gal” do­ku­men­tál­ta a fog­ság idő­sza­ká­ban zaj­ló történéseket:

[g]épelt má­so­la­tot ké­szí­tett va­la­mennyi bör­tön­be írt le­vél­ről és az azok­ra ka­pott vá­la­szok­ról. Kü­lön fü­zet­ben pon­tos idő­rend­be so­rol­ta fér­je bör­tön­éve­i­nek va­la­mennyi kül­ső és bel­ső ese­mé­nyét, fel­je­gyez­ve min­den te­le­fon­hí­vást, ta­lál­ko­zást, in­téz­ke­dést (153.)
» To­vább a tel­jes szövegre «

Hiányból eredő többlet – Major Ágnes recenziója

2018. november 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Wirágh And­rás. Chol­no­ky Vik­tor, a szép­író: Írás­gya­kor­la­tok – pub­li­ká­lá­si stra­té­gia – ko­rai re­cep­ció. Tem­pe­völgy köny­vek 24. Ba­la­ton­fü­red: Ba­la­ton­fü­red Vá­ro­sért Köz­ala­pít­vány, 2017.

Bár az el­múlt évek­ben az iro­da­lom­tör­té­ne­ti ér­dek­lő­dés nem hagy­ta fi­gyel­men kí­vül Chol­no­ky Vik­tor mun­kás­sá­gát – ezt tá­maszt­ja alá a Wi­rágh And­rás kö­te­té­nek füg­ge­lé­ke­ként köz­re­adott, az 1995-ös év­től kez­dő­dő Cholnoky-bibliográfia –, két­ség­te­len, hogy Chol­no­ky nem tar­to­zik a leg­elem­zet­tebb szer­zők közé. Wi­rágh át­fo­gó kis­mo­nog­rá­fi­á­ja te­hát min­den bi­zonnyal hi­ány­pót­ló fel­adat­ra vál­lal­ko­zott, s azon túl, hogy el­ső­sor­ban a szép­író Chol­no­ky Vik­tort he­lye­zi vizs­gá­ló­dá­sá­nak kö­zép­pont­já­ba, ké­pet kap­ha­tunk a szá­zad­for­du­lós saj­tó mű­kö­dé­sé­ről, leg­in­kább pe­dig a szö­ve­gek több­szö­rös pub­li­ká­lá­sá­nak gya­kor­la­tá­ról is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Gergely István recenziója

2018. október 10. § 0 hozzászólás

recenzió

Krup­pa Ta­más. A ke­reszt, a sas és a sár­kány­fog: Kelet-közép-európai tö­rö­k­el­le­nes li­ga­ter­vek és küz­del­mek a Báthory-korszakban (1578–1597). Bib­li­ot­he­ca His­to­riae Ecc­le­sia­s­ti­cae Uni­ver­si­ta­tis Catho­li­cae de Pet­ro Páz­mány nun­cu­pa­tae, Se­ri­es I. Coll­ec­ta­nea Va­ti­ca­na Hun­ga­riae Clas­sis II., Tom. 5. Budapest–Róma: Gon­do­lat, 2014.

A szent­szé­ki le­vél­tá­rak­ban lévő ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú anya­gok fel­tá­rá­sa, s ez­zel együtt a szentszéki–magyar kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sa az utób­bi évek­ben, év­ti­ze­dek­ben ör­ven­de­te­sen so­kat ha­ladt elő­re, kö­szön­he­tő­en – má­sok mel­lett – Mol­nár An­tal, Tusor Pé­ter és az aláb­bi­ak­ban tár­gyalt kö­tet szer­ző­je, Krup­pa Ta­más mun­kás­sá­gá­nak. Szük­ség is van az új vizs­gá­ló­dá­sok­ra, hi­szen e té­má­ban Frak­nói Vil­mos és Ve­ress End­re for­rás­ki­ad­vá­nyai és mo­nog­rá­fi­ái már meg­ér­tek arra, hogy friss szin­té­zi­sek lép­je­nek a he­lyük­be, ame­lyek na­gyobb for­rás­bá­zi­son ala­pul­nak, il­let­ve tar­tal­maz­zák a honi és nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom újabb ered­mé­nye­it is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Horváth Csaba Péter írása

2018. augusztus 8. § 0 hozzászólás

recenzió

Varga Sza­bolcs és Vér­te­si Lá­zár, szerk. Egy­há­zi tár­sa­da­lom a Ma­gyar Ki­rály­ság­ban a 16. szá­zad­ban. Se­ria His­to­riae Di­o­e­ce­sis Quin­qu­e­ecc­le­sien­sis 17. Pécs: Pé­csi Püs­pö­ki Hit­tu­do­má­nyi Főiskola–Pécsi Egy­ház­tör­té­ne­ti In­té­zet, 2017.

A Pé­csi Egy­ház­tör­té­ne­ti In­té­zet arra vál­lal­ko­zott, hogy – amint ezt a kö­tet címe is mu­tat­ja – Má­lyusz Ele­mér Egy­há­zi tár­sa­da­lom a kö­zép­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon (1971, 2007) című mo­nog­rá­fi­á­ja út­ján jár­va, il­let­ve azt ki­egé­szít­ve, va­la­mint ered­mé­nye­it és meg­ál­la­pí­tá­sa­it át­ér­té­kel­ve éven­ként kon­fe­ren­ci­át szer­vez a 16–20. szá­zad kö­zöt­ti idő­szak ma­gyar­or­szá­gi egy­ház­tör­té­ne­té­nek be­mu­ta­tá­sá­ra – kü­lö­nös te­kin­tet­tel a klé­rus tag­ja­i­nak társadalmi-kulturális sze­rep­vál­la­lá­sá­ra –, és az el­hang­zott elő­adá­sok anya­gát ta­nul­mány­kö­te­tek­ben meg­je­len­te­ti.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Wirágh András recenziója

2018. augusztus 1. § 0 hozzászólás

recenzió

Szer­da­he­lyi Sán­dor, szerk. A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1910. évre: Uta­zás az új­ság­írás kö­rül  (Bu­da­pest: Ré­vai és Sa­la­mon, 1910; ha­son­más ki­adás: Bu­da­pest: Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár, 2017).

A „holnapos-nyugatos” fel­lé­pés­sel (és en­nek ha­tár­te­rü­le­te­i­vel, pél­dá­ul a nem­zet­kö­zi­ség­gel, ha­gyo­mány és di­vat kér­dé­sé­vel stb.) fog­lal­ko­zó 1909-es egye­sü­le­ti év­könyv­ben is ol­vas­ha­tók vol­tak olyan írá­sok (pl. Sal­gó Er­nőé vagy Szi­ni Gyu­láé), ame­lyek az új nem­ze­dék meg­je­le­né­sét és vele a mo­dern iro­da­lom leg­újabb po­é­ti­kai trend­je­it és sa­já­tos kap­cso­lat­rend­sze­rét az egye­dül­ál­ló in­téz­mé­nyes hát­tér­rel ma­gya­ráz­ták. A meg­annyi idő­sza­ki ki­ad­vány „tar­ta­lom­gyár­tá­sá­ba” be­csat­la­ko­zó, szép­iro­dal­mi am­bí­ci­ó­kat dé­del­ge­tő sze­mé­lyek va­ló­di mi­nő­sé­gi új­ság­írást pro­du­kál­tak a szá­zad­for­du­lón, mi­köz­ben a mo­dern ma­gyar iro­da­lom, ezen be­lül is leg­in­kább a pró­za is so­kat kö­szön­he­tett a tár­ca­ro­vat­ban meg­je­le­nő igé­nyes szö­ve­gek mai szem­mel kö­vet­he­tet­len so­ro­za­ta­i­nak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán írása

2018. július 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Biró An­na­má­ria és Egyed Eme­se, szerk. Aran­ka György és a tu­do­mány meg­úju­ló alak­za­tai. Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2018.

Je­len kö­tet a Ko­lozs­várt 2017. má­jus 18−20-án A ma­gyar­or­szá­gi és er­dé­lyi tu­do­má­nyos­ság alak­za­tai a 18−19. szá­zad for­du­ló­ján. Aran­ka György-évfordulós ta­nács­ko­zás cím­mel meg­ren­de­zett tu­do­má­nyos kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok új­ra­gon­dolt, szer­kesz­tett vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za, ki­egé­szül­ve né­hány ott el nem hang­zott, de a ta­nács­ko­zás szer­ve­ző­i­nek fel­hí­vá­sá­ra szü­le­tett ta­nul­mánnyal (7).
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tóth Kálmán recenziója

2018. június 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Balogh Pi­ros­ka és Len­gyel Réka, szerk. Ró­mai köl­tők a 1819. szá­za­di ma­gyar­or­szá­gi iro­da­lom­ban: Ver­gi­li­us, Ho­ra­ti­us, Ovi­di­us. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2017.

Az óko­ri gö­rög és ró­mai iro­da­lom re­cep­ci­ó­ja a hu­ma­niz­mus késő kö­zép­ko­ri meg­je­le­né­sé­től kezd­ve meg­ha­tá­ro­zó je­len­tő­ség­gel bírt a ma­gyar­or­szá­gi ér­tel­mi­ség szá­má­ra is. Míg kez­det­ben ez csak egy szűk szel­le­mi elit­re kor­lá­to­zó­dott, a kora új­kor fo­lya­mán fo­ko­za­to­san bő­vült az is­ko­lai ok­ta­tás­ban részt ve­vők szá­ma. Az ok­ta­tás kö­zép­pont­já­ban 1844-ig alap­ve­tő­en a hi­va­ta­los nyelv stá­tu­sá­val ren­del­ke­ző la­tin nyelv el­sa­já­tí­tá­sa állt, eb­ben pe­dig fon­tos sze­re­pet töl­töt­tek be az an­tik auc­to­rok gram­ma­ti­kai, sti­lisz­ti­kai, re­to­ri­kai és po­é­ti­kai szem­pont­ból egy­aránt zsi­nór­mér­ték­nek te­kin­tett szö­ve­gei.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Béatrice Dumiche über die Quellenausgabe „Learned Societies, Freemasonry, Sciences and Literature in 18th-Century Hungary”

2018. május 30. § 0 hozzászólás

Rezension

Réka Len­gyel and Gá­bor Tüs­kés, eds. Lear­ned So­ci­eti­es, Fre­e­ma­sonry, Sci­en­ces and Li­te­ra­tu­re in 18th-Century Hun­gary: A Coll­ec­ti­on of Do­cu­ments and Sour­ces. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2017.

Di­e­ser anläss­lich der von der Un­ga­ris­c­hen Aka­de­mie der Wis­senschaf­ten or­gan­i­si­er­ten in­ter­na­ti­o­nalen Ta­gung „Auf­geklär­te So­zi­etä­ten, Li­te­ra­tur und Wis­senschaft in Mit­te­le­uro­pa“, mit Un­ter­st­üt­zung der Ale­xan­der von Hum­boldt Stif­tung erschi­e­ne­ne Band bi­e­tet ein Kom­pen­di­um grund­le­gen­der Tex­te zur Er­forschung der ge­lehr­ten Ges­ells­chaf­ten, die sich in Un­garn ab Mit­te des 18. Jahr­hun­derts verb­re­i­ten und de­ren Grün­dung mit der Ent­ste­hung von Fre­i­ma­u­rer­lo­gen ein­her­geht.
» To­vább a tel­jes szövegre «