recenzió

Egy­ház, tár­sa­da­lom és mű­ve­lő­dés Bod Pé­ter ko­rá­ban, szerk. Gu­dor Bo­tond, Ku­rucz György, Sep­si Eni­kő, Bu­da­pest, Ká­ro­li Gás­pár Re­for­má­tus Egyetem–L’Harmattan Ki­adó, 2012 (Ká­ro­li Könyvek).

Bod Pé­ter szü­le­té­sé­nek 300. év­for­du­ló­ján, az em­lék­év szer­ve­ző­i­nek oly sok és vál­to­za­tos prog­ra­mot si­ke­rült össze­ál­lí­ta­ni­uk, hogy a 2012 ok­tó­be­ré­ben az OSZK-ban meg­ren­de­zett em­lék­ülé­sen Szon­da Sza­bolcs, a sep­si­szent­györ­gyi Bod Pé­ter Me­gyei Könyv­tár igaz­ga­tó­ja, fél­órás be­szá­mo­lót tar­tott a meg­ren­de­zett és még hát­ra­lé­vő ese­mé­nyek­ről. A meg­em­lé­ke­zé­sek, a szo­bor­ava­tás, a bu­szos em­lék­tú­ra, az ol­va­só­ma­ra­ton, a Bod csa­lád ta­lál­ko­zó­ja, és több, az em­lék­év kap­csán meg­je­lent ki­ad­vány mel­lett tu­do­má­nyos szem­pont­ból a Gyu­la­fe­hér­vá­ron és Ma­gya­ri­gen­ben 2012. má­jus 2–3‑án meg­ren­de­zett Bod Pé­ter há­rom­száz éve című nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­cia tű­nik a leg­fon­to­sabb­nak, mely­nek szer­kesz­tett anya­gát tar­tal­maz­za a re­cen­ze­ált kötet.

Az elő­szó­ban fog­lal­tak sze­rint a kon­fe­ren­cia szer­ve­zői a „jó em­be­rek­nek jó em­lék­ze­te­ket fenn­tar­ta­ni” bod pé­te­ri cél szel­le­mé­ben szán­dé­koz­ták meg­idéz­ni a 18. szá­za­di szer­ző szel­le­mi és lel­ki örök­sé­gét. A há­rom fe­je­zet­be ren­de­zett ta­nul­má­nyok (I. Az enye­di alma ma­ter von­zá­sá­ban, II. Bod Pé­ter élet­kö­rül­mé­nyei és lel­ké­szi szol­gá­la­ta, III. Bod Pé­ter a tu­dós) Bod Pé­ter ko­rá­nak sa­já­tos re­for­má­tus egyház- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti je­len­sé­ge­it, il­let­ve mun­kás­sá­gá­nak egy-egy rész­te­rü­le­tét kí­ván­ják meg­vi­lá­gí­ta­ni. A szer­te­ága­zó té­má­jú írá­sok nem­csak a kor­szak ku­ta­tó­i­nak fi­gyel­mét cé­loz­zák, ha­nem a 21. szá­za­di ol­va­só­ét is, hogy to­váb­bi vizs­gá­ló­dá­sok­ra és Bod Pé­ter mű­ve­i­nek ol­va­sá­sá­ra ösztönözzenek.

A nagy­enye­di kol­lé­gi­um 18. szá­za­di tör­té­ne­té­nek, szel­le­mi ha­tá­sá­nak, a pe­da­gó­gu­sok és a di­á­kok éle­té­nek, kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek, mű­ve­i­nek meg­is­me­ré­se a for­rá­sok nagy ré­szé­nek 1849-ben tör­tént meg­sem­mi­sü­lé­se mi­att nem könnyű fel­adat, Bod Pé­ter mű­ve­i­nek kon­tex­tus­ba he­lye­zé­sé­hez azon­ban kulcs­fon­tos­sá­gú. Ép­pen emi­att tart­juk je­len­tős­nek a kö­tet első ré­szét, amely­ben ki­lenc­ből négy ta­nul­mány szer­ző­je a kol­lé­gi­um ha­tá­ron túli kap­cso­la­ta­it ku­tat­va kül­föl­di le­vél­tá­ri for­rá­sok fel­dol­go­zá­sa nyo­mán elem­zi a nagy­enye­di kö­tő­dé­sű pe­reg­ri­nu­sok te­vé­keny­sé­gét. Ku­rucz György kö­tet­nyi­tó írá­sa pél­dá­kat hoz arra, hogy a 18. szá­za­di ma­gyar és er­dé­lyi re­for­má­tus egy­ház a pro­tes­tán­so­kat súj­tó ren­del­ke­zé­sek mi­att meg­pró­bál­ta meg­nyer­ni az an­gol dip­lo­má­cia se­gít­sé­gét a bé­csi ud­var­nál való köz­ben­já­rás­hoz: ma­gá­nyos­nak tűnő, ám a hát­tér­ből bi­zo­nyá­ra tá­mo­ga­tott kí­sér­let 1735-ből Bo­ros­nyai Nagy Zsig­mon­dé, aki New­castle her­ce­gét, a kül­ügye­kért fe­le­lős ál­lam­tit­kárt ke­res­te meg (Na­ti­o­nal Ar­chi­ves Eng­land – egy­ko­ri Pub­lic Re­cord Of­fi­ce); míg egy má­sik ma­gyar­or­szá­gi pró­bál­ko­zás 1749–51-ben a can­ter­bury ér­se­ket pró­bál­ta meg­nyer­ni a tá­mo­ga­tás ügyé­nek (Lam­beth Pa­lace Lib­rary, Can­ter­bury Ér­se­ki Le­vél­tár). Jan-Andrea Bern­hard Pá­pai Pá­riz Fe­renc egy­he­tes zü­ri­chi tar­tóz­ko­dá­sá­nak je­len­tő­sé­gét és ha­tá­sát vizs­gál­ja a zü­ri­chi Zentr­al­bib­li­ot­hek és a bá­ze­li Uni­ver­sitäts­bib­li­ot­hek le­vél­tá­ri anya­ga alap­ján, és fő­ként a Jo­hann Ja­kob Hei­deg­ger­rel való le­ve­le­zés teo­ló­gi­ai és egy­ház­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sa­it elem­zi. He­gyi Ádám szin­tén bá­ze­li for­rá­sok­ra tá­masz­kod­va an­nak járt utá­na, ho­gyan tá­mo­gat­ta az egye­te­men a hely­be­li ér­tel­mi­ség (fő­ként J. L. Frey, J. Gryna­e­us, J. H. Gern­ler, J. C. Ise­lin, majd a Ber­no­ul­li csa­lád) a Nagy­enyed­ről ki­uta­zó di­á­ko­kat, il­let­ve ál­lan­dó alum­ne­um hí­ján a sze­mé­lyes kap­cso­la­to­kon ke­resz­tül ki­ju­tott pe­reg­ri­nu­sok és más köz­ve­tí­tő sze­mé­lyek (leg­in­kább Pá­pai Pá­riz Imre, Te­le­ki Sá­mu­el, Ko­vács Jó­zsef) mi­lyen ké­pet ala­kí­tot­tak ki a kol­lé­gi­um­ról Bá­zel­ben. Boz­zay Réka az er­dé­lyi kol­lé­gi­u­mok és a Le­ide­ni Egye­tem kö­zöt­ti 17–18. szá­za­di kap­cso­lat­ról ad sa­ját ko­ráb­bi pub­li­ká­ci­ó­i­nál tel­je­sebb át­te­kin­tést, és rész­le­te­sen ki­tér az 1715-től enye­di, 1734-től ko­lozs­vá­ri ösz­tön­dí­jas di­á­ko­kat is fo­ga­dó, Bod Pé­ter­nek is el­lá­tást biz­to­sí­tó Sta­ten Col­l­e­ge mű­kö­dé­si rend­jé­re. Sep­si Eni­kő a 18. szá­za­di francia-magyar kap­cso­la­to­kat te­kin­ti át Er­dély­ben. A fe­je­zet má­so­dik ré­szé­ben a pe­da­gó­gu­so­ké a fő­sze­rep; a ta­nul­má­nyok té­ma­vá­lasz­tá­sa is jel­zi, hogy a kol­lé­gi­um le­gen­dás ta­nár­egyé­ni­sé­gei kö­zül egy­ér­tel­mű­en Pá­pai Pá­riz Fe­renc szel­le­mi­sé­ge a leg­ele­ve­nebb Bod ta­nu­ló­éve­i­nek ide­jén. Köz­is­mert, hogy Bod ké­sőbb több tu­do­mány­te­rü­le­ten is to­vább­vit­te Pá­pai Pá­riz örök­sé­gét: amel­lett, hogy élet­raj­zot írt róla, új­ból ki­ad­ta az Er­dé­lyi fé­nikset és a Dic­ti­on­ari­umot, sa­ját mun­ká­i­ban fel­hasz­nál­ta Pá­pai mű­ve­it, így pél­dá­ul la­tin nyel­vű ma­gyar egy­ház­tör­té­net­ben a Ru­dus re­di­vi­vumot vagy a nagy­enye­di kol­lé­gi­um­tör­té­ne­tet. Rácz Eme­se ez utób­bi for­rás­kap­cso­la­tot vizs­gál­ja cik­ké­ben. Nagy Le­ven­te Na­dá­nyi Já­nost és Pá­pai Pá­riz Fe­ren­cet hoz­za em­ber­kö­zel­be a di­á­kok elé­ge­det­len­sé­gét ta­nú­sí­tó do­ku­men­tu­mok elem­zé­sé­vel. Aj­tai Abód Mi­hály­ról, aki­vel Bod szo­ros kap­cso­la­tot ápolt, és aki a szá­zad kö­ze­pén kulcs­sze­re­pet ját­szott a nagy­enye­di kol­lé­gi­um retorika- és gram­ma­ti­ka­ok­ta­tá­sá­nak új­ra­gon­do­lá­sá­ban, Kriz­bai Jenő ké­szí­tett össze­sze­dett, szép ta­nul­mányt. Vi­czi­án Ist­ván a 18. szá­zad vé­gén Né­met­or­szág­ba pe­reg­ri­ná­ló er­dé­lyi di­á­kok ás­vány­ta­ni ér­dek­lő­dé­sé­nek ala­ku­lá­sát kö­ve­ti, és ko­moly tu­do­mány­szer­ve­zé­si vo­nat­ko­zá­sok­ra mu­tat rá: Te­le­ki Do­mon­kos pél­dá­ul a jé­nai Ás­vány­ta­ni Tár­sa­ság el­nö­ke­ként hi­va­ta­lo­san pró­bált kap­cso­la­tot lé­te­sí­te­ni a jé­nai tár­sa­ság és az Er­dé­lyi Nyelv­mí­ve­lő Tár­sa­ság között.

A Bod Pé­ter élet­kö­rül­mé­nyei és lel­ké­szi szol­gá­la­ta című élet­raj­zi egy­ség­ből min­den­kép­pen ki kell emel­nünk Ve­res Lász­ló és Gu­dor Bo­tond ta­nul­má­nya­it: előb­bi Bod olt­hé­vi­zi, utób­bi ma­gya­ri­ge­ni éve­it elem­zi nagy rész­le­tes­ség­gel. A szer­zők min­de­nek­előtt hely­be­li kéz­ira­tos for­rá­so­kat dol­goz­tak fel (az olt­hé­vi­zi his­to­ria do­must, a Papi lajst­rom című kéz­ira­tot, il­let­ve az ige­ni re­for­má­tus egy­ház di­á­ri­u­mát), ame­lyek alap­ján Bod Pé­ter ed­dig job­bá­ra is­me­ret­len ar­cát tud­ják meg­mu­tat­ni: ud­va­ri, majd gyü­le­ke­ze­ti lel­kész­ként az egy­ház­köz­ség éle­té­ben napi szin­ten je­len lévő, nem­csak a gyü­le­ke­ze­ti ese­mé­nye­ket (ün­ne­pek, úr­va­cso­rák, ke­resz­te­lők, há­zas­sá­gok, te­me­té­sek, temp­lom­ava­tás stb), ha­nem a lel­ké­szi hi­va­tal­lal kap­cso­la­tos hi­va­ta­li és gaz­da­sá­gi ügye­ket (gyű­lé­sek; papi jö­ve­del­mek: fél­dézs­ma, ado­má­nyok, ka­no­ni­ka por­ti­ók; is­tál­ló, sze­kér­szín, disz­nó­ól épí­té­se, gyü­le­ke­ze­ti fa­hor­dás stb), il­let­ve a sze­mé­lyes ügye­ket (pl. sző­lő­gon­do­zás fel­ada­tai, ki­adá­sai és ez­zel kap­cso­lat­ban idő­já­rá­si ese­mé­nyek; bor­be­vé­te­lek; sze­mé­lyes ki­adá­sok: köny­vek, éle­lem, ru­ház­ko­dás, tin­ta, pa­pír, toll, gyer­tya, stb;) ak­ku­rá­tu­san do­ku­men­tá­ló, gaz­dál­ko­dói vé­ná­val ren­del­ke­ző lel­ké­szét. Cso­ma Zsig­mond Bod ön­élet­írá­sát történeti-ökológiai ér­dek­lő­dés­sel ol­vas­sa. Az élet­raj­zi fe­je­zet­ben szó esik még a Bod csa­lád cí­me­ré­ről (Fe­iszt György), Bod és Cse­rei Mi­hály le­ve­le­zé­sé­ről (Dáné Hed­vig); nem utol­só­sor­ban pe­dig Győr­fi Dé­nes min­den rész­let­re ki­ter­je­dő­en tisz­táz­za Bod Pé­ter 1912-es új­ra­te­me­té­sé­nek oka­it és körülményeit.

A har­ma­dik, Bod Pé­ter a tu­dós című rész­ben, mely­ben az egyes mű­vek ke­rül­nek gór­cső alá, Bel­lágh Ró­zsa Ma­gyar Athe­nasról szó­ló ta­nul­má­nya áll első he­lyen, amely a szer­ző ko­ráb­bi, 2004-ben és 1984-ben meg­je­lent köz­lé­se­in ala­pul. Az er­dé­lyi könyv­tá­rak­ban őr­zött kéz­ira­tos anyag is­me­re­té­ben most már bát­rab­ban nyi­lat­koz­ha­tunk ar­ról, hogy Bod Pé­ter mű­ve­i­nek össze­füg­gé­sei a ta­nul­mány­ban le­ír­tak­hoz ké­pest né­mi­képp át­ér­tel­me­zen­dők: a la­tin nyel­vű ma­gyar egy­ház­tör­té­net és a Smir­nai Szent Po­li­kár­pus nem a Ma­gyar Athe­nas for­rá­sai, ha­nem Bod tu­da­tos ki­adá­si prog­ram­já­nak ter­mé­kei: az em­lí­tett mű­ve­ket egy­azon anyag­gyűj­tés nyom­ta­tott ki­me­ne­te­i­ként tart­hat­juk szá­mon. Bel­lágh Ró­zsa ta­nul­má­nyá­nak utol­só be­kez­dé­sé­ben fel­so­rol­ja az Athe­nas ed­di­gi ki­adá­sa­it, ám a lis­ta csak úgy le­het tel­jes, ha hoz­zá­tesszük még a két, Bel­lágh ál­tal fi­gye­lem­mel kí­sért és szak­ma­i­lag tá­mo­ga­tott ki­adást: a 2003-as re­mek sep­si­szent­györ­gyi Ma­gyar Athe­nast (Bod Pé­ter, Ma­gyar Athe­nas, szerk. Boér Hu­nor, Dob­ra Ju­dit, Sep­si­szent­györgy, T3 Ki­adó, 2003), il­let­ve a szö­veg­hez való hoz­zá­fé­rést nagy­ban meg­könnyí­tő, az OSZK hon­lap­ján köz­zé­tett ha­son­mást, szerk. Kál­dos János).

Bod Szent Irás ér­tel­mé­re ve­zér­lő ma­gyar le­xi­kon című mű­vét Fa­bi­ny Ti­bor vizs­gál­ja hermeneutikai-tipológiai szem­pont­ból, és a coc­ce­j­aniz­must je­lö­li meg teológiai-eszmetörténeti hát­tér­ként. Fa­bi­ny jó­részt az elöl­já­ró be­széd alap­ján is­mer­te­ti Bod pél­dá­zo­lás (pél­dá­zat)- és áb­rá­zo­lás (embléma)-fogalmát, és a leg­fon­to­sabb cím­sza­va­kat tar­tal­ma­zó ki­vo­na­tos szö­veg­gyűj­te­ménnyel zár­ja is­mer­te­té­sét. A ta­nul­mány­író ér­dek­lő­dé­si kö­rén kí­vül esett, hogy az elő­szó­ban fel­so­rolt leg­fon­to­sabb „ta­ní­tók” közé (Coc­ce­jus, Vit­rin­ga, Gürt­ler, Szath­már­né­me­ti Sá­mu­el, Honert) Bod be­csem­pész­te Nic­o­las Gürt­ler ne­vét, aki­nek Vo­cum ty­pi­co prop­fe­ti­ca­rum bre­vis exp­li­ca­tio című műve a le­xi­kon fő for­rá­sa. A szú­ró­pró­ba­sze­rű össze­ha­son­lí­tá­sok sze­rint for­dí­tás­ról be­szél­he­tünk, mely­nek té­nye és ará­nyai min­den­kép­pen tisztázandóak.

Gróf Lász­ló is­mét újabb ada­to­kat ho­zott a Bod ál­tal a Ge­org Matthäus Se­ut­ter at­la­szá­ból má­solt map­pák­kal kap­cso­lat­ban: most az Is­ten vi­téz­ke­dő anya­szent­egy­há­za (Bá­zel, 1760) for­du­la­tos ki­adás­tör­té­ne­té­nek tér­kép­met­szés­re vo­nat­ko­zó ada­ta­it gyűj­ti össze, és ki­me­rí­tő sta­tisz­ti­kai adat­so­ro­kat kö­zölt a köz­gyűj­te­mé­nyek­ben őr­zött ki­ad­vá­nyok­ban fel­lelt tér­ké­pek szá­má­ról és ál­la­po­tá­ról. A szer­ző tu­dó­sít a Ko­lozs­vá­ri Szép­mű­vé­sze­ti Mú­ze­um­ban őr­zött szí­nes Bod Péter-portré új­ra­fel­fe­de­zé­sé­ről is. Gu­dor Bo­tond má­so­dik kö­tet­be­li ta­nul­má­nya szin­tén Bod kar­tog­rá­fi­ai mun­kás­ság­hoz tesz hoz­zá egy újabb mű­vet, ugyan­is Bod Pé­ter ed­dig is­me­ret­len, au­to­gráf, a Nagy­enye­den őr­zött la­tin nyel­vű ma­gyar egy­ház­tör­té­net kéz­ira­tá­nak lap­jai kö­zött meg­bú­jó, hon­fog­la­lást áb­rá­zo­ló tér­ké­pét elem­zi és ér­tel­me­zi sokrétűen.

A 18. szá­za­di ak­tív, jegy­ze­te­lő ol­va­sás­ra hoz­nak pél­dá­kat a kö­tet utol­só ta­nul­má­nyai. Verók At­ti­la a Sch­me­i­zel Már­ton jegy­ze­tel­te ko­lozs­vá­ri Czvittinger-kötetre hív­ja fel a fi­gyel­met, és hírt ad en­nek terv­be vett kri­ti­kai ki­adá­sá­ról, ame­lyet öröm­mel üd­vö­zöl­nénk. A szer­ző fel­ve­ti, hogy a kö­tet­be író egyik kéz a Bod Athe­nasát is foly­tat­ni szán­dé­ko­zó Sze­ren­csi Nagy Ist­vá­né vol­na, ám ezt a fel­té­te­le­zést a kéz­írás elem­zé­se, és más Szerencsi-kéziratokkal való össze­ve­té­se után nem tart­juk valószínűnek.

A kö­tet­zá­ró ta­nul­mány Egyed Eme­se értő elem­zé­se Gyu­lai La­jos meg­jegy­ze­telt Tymb­au­leséről nem­csak az újab­ban a ku­ta­tás fó­ku­szá­ba ke­rült iz­gal­mas író port­ré­ját raj­zol­ja rész­let­gaz­da­gabb­ra, ha­nem azért is fi­gye­lem­re mél­tó, mert a Bod-szakirodalomban in­do­ko­lat­la­nul el­ha­nya­golt sírfelirat-gyűjteményeket vizsgálja.

A Bod-kutatás szem­pont­já­ból két ok­ból tart­juk kü­lö­nö­sen je­len­tős­nek a kon­fe­ren­cia kö­tet­be­li ered­mé­nye­it. Egy­részt ör­ven­de­tes, hogy is­mét gya­ra­po­dott a Bod mű­kö­dé­sé­nek tá­gabb kon­tex­tu­sát ér­tel­mez­ni kí­vá­nó pub­li­ká­ci­ók szá­ma. Gu­dor Bo­tond ko­ráb­ban ala­po­san fel­tár­ta Bod le­ide­ni ta­nul­má­nya­i­nak rend­jét és teo­ló­gi­ai hát­té­rét (Is­to­ri­cul Bod Pé­ter, Ed. Mega, 2008), itt és most a má­sik alma ma­ter, a nagy­enye­di kol­lé­gi­um 18. szá­za­di mű­kö­dé­sé­nek rész­le­te­i­re és ha­tá­sa­i­ra irá­nyul ki­emelt figyelem.

Más­részt a ta­nul­má­nyok egy ré­sze ar­ról ta­nús­ko­dik, hogy meg­kez­dő­dött és fon­tos meg­lá­tá­so­kat ered­mé­nye­ző­en fo­lyik nem­csak a nyom­ta­tott, ha­nem a kü­lön­bö­ző er­dé­lyi könyv­tá­rak­ban őr­zött, hosszú ide­ig nem for­ga­tott kéz­ira­tos Bod-művek el‑, il­let­ve új­ra­ol­va­sá­sa is. Ezek alap­ján egy új Bod Péter-kép kezd kör­vo­na­la­zód­ni, ame­lyen a tu­dós fér­fiú fel­ma­gasz­ta­lá­sa he­lyett he­lyi ér­té­kén lát­szik a min­den­na­pi élet­ben ak­tí­van gaz­dál­ko­dó, a gyü­le­ke­zet ügye­it leg­jobb tu­dá­sa sze­rint me­ne­dzse­lő lel­ki­pász­tor alak­ja, aki szel­le­mi ter­mé­ke­i­ben a kor be­vett mun­ka­mód­sze­re sze­rint az elő­dök mun­ká­ját fel­hasz­nál­va és sa­ját­já­ba for­gat­va pró­bál­ja ol­va­só­kö­zön­sé­gét meg­szó­lí­ta­ni. A Bod for­rás­hasz­ná­la­tá­ra vo­nat­ko­zó újabb, e kö­tet­ben és má­sutt kö­zölt ered­mé­nyek ugyan­is rend­re azt su­gall­ják, hogy szer­zőnk az ed­dig fel­tárt­nál jó­val na­gyobb mér­ték­ben me­rí­tett má­sok mű­ve­i­ből (lásd itt pl. Pá­pai Pá­riz nagy­enye­di kol­lé­gi­um­tör­té­ne­te, Seutter-atlasz, Gürtler-lexikon), ezért a kö­zel­jö­vő­ben fon­tos fel­adat lesz szá­mot vet­ni kom­pi­lá­ci­ós olvasási-szerkesztési mód­sze­re­i­vel, és meg­pró­bál­ni fel­tár­ni to­váb­bi je­lö­let­len vagy pon­tat­la­nul je­lölt, és ezért a ku­ta­tás fi­gyel­mét ed­dig el­ke­rült for­rá­sát. Mind­ez az­zal a kö­vet­kez­ménnyel is jár, hogy Bod egyé­ni tu­dó­si tel­je­sít­mé­nye és ered­mé­nyei he­lyett az iro­da­lom­tu­do­mány­ban sok­kal in­kább az is­me­ret­ter­jesz­tő és tu­do­mány­nép­sze­rű­sí­tő mun­ká­ja alap­já­ul szol­gá­ló nyelv­szem­lé­le­te és for­dí­tá­si prog­ram­ja ke­rül előtérbe.

A ta­nul­mány­kö­te­tet Bod Pé­ter élet­mű­vé­nek ku­ta­tói mel­lett ha­szon­nal for­gat­hat­ják mind­azok, akik a kor­szak egyház‑, társadalom- vagy mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­té­vel foglalkoznak.

Summary

The 21 papers of the con­fe­ren­ce ’Th­ree hund­red ye­ars of Pe­ter Bod’ (Nagyenyed–Magyarigen, May 2–3 2012) were ar­rang­ed into th­ree chap­ters by edi­to­ri­al de­ci­si­on: 1. The alma ma­ter of Nagy­enyed; 2. Pe­ter Bod: li­ving con­di­tions and mi­nistra­ti­on; 3. Pe­ter Bod, a scho­lar. From the view­point of Bod-research, the me­rits of the book are two­fold: the stu­di­es that in­terp­ret the wi­der con­text of Pe­ter Bod use new ar­chi­val sour­ces, of­fe­ring in­ter­est­ing re­sults espe­ci­ally on the fo­rei­gn re­la­tions of the Re­for­med Col­l­e­ge of Nagy­enyed. We also wel­co­me the fact that scho­lars tend to read and re­re­ad for­got­ten au­to­gra­phs of Bod, and on exa­mi­na­ti­on a new image of him un­folds: Bod se­ems to be a good ma­na­ger and scri­ve­ner of not only cong­re­ga­ti­o­nal mat­ters, but also of ot­her mi­nis­te­ri­al dut­i­es and per­so­nal mat­ters, whi­le in the pro­cess of book-writing he hus­bands dif­fe­rent tech­ni­ques of com­pi­la­ti­on (inc­lu­ding translation).

No tags for this post.