reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 10. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2022.

(Tíz év) 2012-ben a sa­ját há­zunk tá­ján igye­kez­tünk ten­ni va­la­mit a köz­köl­té­szet nép­sze­rű­sí­té­sé­ért, épít­ve az előz­mé­nyek­re, a nagy ku­ta­tó­nem­ze­dé­kek, el­ső­sor­ban Kül­lős Imo­la mun­kás­sá­gá­ra. Egy kö­zös OTKA-pályázat ke­re­té­ben, kí­sér­let­kép­pen in­dult meg a Do­romb. Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok. E sze­ren­csés pil­la­nat­ban úgy tűnt, lesz éven­te né­hány olyan ku­ta­tó, aki­nek se­gít­sé­get je­lent, ha köz­köl­té­sze­ti vagy oda kap­cso­ló­dó ku­ta­tá­sa­i­ról ter­je­del­mi kor­lát nél­kül ér­te­kez­het, akár for­rás­köz­lés­sel, táb­lá­za­tok­kal, sta­tisz­ti­kák­kal, kot­ták­kal. A Re­ci­ti Ki­adó és a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet, el­ső­sor­ban a XVIII. szá­za­di osz­tály min­den­ben tá­mo­gat­ta a kis­sé rend­ha­gyó vál­lal­ko­zást. Az ak­ko­ri bi­za­lom­nak és já­té­kos ked­vünk­nek kö­szön­he­tő, hogy a so­ro­zat ma már a ti­ze­dik kö­tet­nél jár, a ter­je­de­lem is je­len­tő­sen meg­nőtt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A köz­kul­tú­ra ku­ta­tá­sa min­den­képp a ré­gé­szet­tel ro­kon. De va­jon ki tud­ja, kik vol­tak ott­hon, és kik vol­tak ven­dé­gek Pom­pe­ji há­za­i­ban, akik sose jár­tak ott ko­ráb­ban? A tár­gya­ik, a csont­ja­ik, az éle­tük utol­só per­ce va­la­mi más­nak lett a do­ku­men­tu­ma. A köz­kul­tú­ra em­lé­kei is így szó­ród­nak szét, gyak­ran tel­je­sen más kö­zeg­ben, mint ami­ben va­la­ha ér­tel­mük volt. Ten­ger­ből jön, csi­kó­hal for­má­jú, de még­se csi­kó­hal. Ami még­is ér­de­kes­sé te­szi: ho­gyan, mi­ért ke­rült a szál­lít­mány a víz­be, s mi­ként jut, mi­ért jut­hat egy­ál­ta­lán a part­ra.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A Do­romb 8. kö­te­te nem há­rít­hat­ja el e fur­csa 2020. év han­gu­lat­vál­to­zá­sa­it, ön­fel­adá­sa­it és ön­meg­ta­lá­lá­sa­it. Min­den el­is­me­ré­sünk és kö­szö­ne­tünk a szer­ző­ké, akik a ku­ta­tás­ra alig al­kal­mas esz­ten­dő­ben jobb­nál jobb ta­nul­má­nyo­kat küld­tek. Ál­lan­dó szer­ző­ink mel­lett új kol­lé­gá­kat is üd­vö­zöl­he­tünk, akik sa­ját szak­te­rü­le­tük ered­mé­nye­i­vel kap­cso­lód­nak be a popularitás-történeti pár­be­széd­be. A kö­tet­ben össze­sen hu­szon­öt ta­nul­mány és há­rom re­cen­zió ol­vas­ha­tó, két fő fe­je­zet­re oszt­va a nem­zet­kö­zi és a ma­gyar­or­szá­gi po­pu­lá­ris kul­tú­ra gyűj­tő­kö­rei sze­rint, ám ez is csak for­má­lis ha­tárt je­lent. Va­ló­já­ban min­den té­ma­kör sa­já­tos mó­don össze­függ a kö­tet tá­vo­li pont­ján ol­vas­ha­tók­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok a he­te­dik kö­te­té­hez ér­ke­zett. Az előz­mé­nyek­hez hí­ven to­vább­ra is ke­res­sük az össze­füg­gé­se­ket a tör­té­ne­ti vagy je­len­ko­ri po­pu­lá­ris szö­veg­ha­gyo­mány (tág szó­val: a köz­köl­té­szet) for­rá­sai és az ál­ta­la ki­fej­tett ha­tá­sok vi­lá­gá­ban. Ter­mé­sze­te­sen a szö­ve­gek ku­ta­tó­in túl az ide kap­cso­ló­dó társ­tu­do­má­nyok, fő­ként a művészet- és a ze­ne­tör­té­net szem­pont­ja­it is fon­tos kép­vi­sel­nünk, mert még min­dig nem ta­nu­lunk ele­get a más szak­te­rü­le­tek mód­sze­re­i­ből és ered­mé­nye­i­ből. Lát­ni fog­juk: maga a po­pu­la­ri­tás gon­dos­ko­dik ar­ról, hogy még ott is in­ter­disz­cip­li­ná­ri­san kell­jen vizs­gá­lód­nunk, ahol nem ter­vez­tük.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 6. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Alig­ha gon­dol­tuk vol­na, ami­kor 2012-ben, egy OTKA-pályázat ke­re­té­ben meg­alapítottuk a Re­ci­ti Ki­adó új so­ro­za­tát, a Do­romb című köz­köl­té­sze­ti „év­köny­vet”, hogy nem­csak rend­sze­res meg­je­le­né­sét tud­juk majd biz­to­sí­ta­ni, de ese­ten­ként akár te­ma­ti­kus kö­te­tek össze­ál­lí­tá­sát is cé­lul tűz­het­jük ki. Hű­sé­ges szer­ző­ink­nek hála, 2018-ban ez a for­du­lat is be­kö­vet­ke­zett. Az MTA BTK ITI Nyugat-magyarországi iro­da­lom 1770–1820 Lendület-kutatócsoportjának anya­gi és szel­le­mi tá­mo­ga­tá­sá­val most egy ki­csit rend­ha­gyó kö­te­tet ad­ha­tunk az ol­va­sók ke­zé­be.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 5, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2017.

A ha­gyo­mány at­tól ha­gyo­mány, hogy mű­kö­dik. For­mál­gat­ják, irá­nyí­ta­ni pró­bál­ják (pa­pok, esz­té­ták, po­li­ti­ku­sok), de vé­gül még­is sa­ját ar­cu­la­ta lesz. A sze­mé­lyes tu­dá­sok mint­ha egyen­ként is kü­lön­fé­le irány­ba húznák-vonnák ezt a kü­lön­le­ges szel­le­mi amő­bát, amely per­sze gyor­san és ru­gal­ma­san vál­toz­tat­ja alak­ját. A köz­köl­té­szet­ben ez a szép és ez a ré­misz­tő egy­szer­re. A mindenhez-hasonlóság és a fur­csa egye­di­sé­gek.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 4, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2015.

Va­jon mit érez­tek, akik be­lül­ről is­mer­ték a régi po­pu­lá­ris kul­tú­rát? Szé­gyen­kez­tek avít­tas vagy csö­pö­gős ol­vas­má­nya­ik, tö­re­dé­ke­sen meg­jegy­zett da­la­ik mi­att? Megszólták‑e azo­kat, akik­nek a ke­zé­ben pony­vát vagy ver­ses kéz­ira­tot lát­tak, mi­köz­ben ma­guk is rej­te­get­tek ilyes­mit? Formálták‑e a ha­gyo­mányt, vagy csak kény­szer­ből köz­le­ked­tek a lit­te­rae ko­pott lép­cső­há­zá­ban? Ké­szen vet­ték a szö­ve­ge­ket, pi­a­ci pony­va­sá­tor­ban, avagy költői-írói ön­tu­dat­tal (eset­leg is­ko­lai kö­te­le­zett­ség­ként) fog­tak a vers­fa­ra­gás­hoz? Lehet‑e szel­le­mes egy an­tik re­mi­nisz­cen­cia egy bor­so­di vő­fély­vers­ben, vagy az ilyes­mit csak el­té­vedt, je­len­tés­vesz­tett kul­túr­mor­zsa­lék­nak tart­suk? Kul­tú­ra volt‑e egy­ál­ta­lán mind­ez, avagy el­len­kul­tú­ra, ál-kultúra? Ér­ték­men­tés vagy a szel­le­mi igény­te­len­ség jele?
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Do­romb: Köz­köl­té­szeti ta­nul­má­nyok, 3, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­citi, 2014.

A Do­romb so­ro­zat egy­részt ka­ta­li­zá­to­ra, más­részt hű tük­re sze­ret­ne len­ni a szak­mai dis­kur­zus­nak, amely a ma­gyar köz­köl­té­sze­tet érin­ti, bár­mi­lyen irány­ból kö­ze­lít­se­nek hoz­zá a ku­ta­tók. Így ke­rül­het egy­más mel­lé for­rás­köz­lés és prog­ram­ta­nul­mány, tárgy­tör­té­ne­ti és mű­fa­ji át­te­kin­tés, il­let­ve a nép­rajz, történet- és ze­ne­tu­do­mány ide vágó ered­mé­nye­i­nek be­mu­ta­tá­sa. A szer­kesz­tő leg­főbb szán­dé­ka, hogy a kö­zös meg­je­le­nés le­he­tő­sé­gé­vel még ott is pár­be­szé­det kez­de­mé­nyez­zen, ahol ere­de­ti­leg erre nem volt esély, s a sok­fe­lől ér­ke­ző tu­dás­ele­me­ket en­ged­je egy kö­zös, de – a ku­ta­tott tárgy­hoz mél­tó mó­don – he­te­ro­gén, szer­ves, ön­sza­bá­lyo­zó, akár ön­el­lent­mon­dá­sok­tól sem men­tes ku­ta­tói iránnyá for­má­lód­ni.
» To­vább a tel­jes szövegre «

reciti könyv

Do­romb: Köz­köl­té­szeti ta­nul­má­nyok, 2, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­citi, 2013.

Év­szá­za­dos ta­pasz­ta­lat, hogy a köz­köl­té­szet vé­ge­lát­ha­tat­lan svéd­asz­ta­lát (ne­tán bol­ha­pi­a­cát?) egy­aránt kö­rül­áll­ják hi­va­tá­sos és mű­ked­ve­lő köl­tők, de „szűrös-gubás em­be­rek” is, s min­den­ki le­emel róla va­la­mit, ami meg­tet­szik neki. Ta­lán le is tesz­nek ide ezt-azt: a köz­köl­té­szet új ele­me­ket szív­hat ma­gá­ba a szó­be­li­ség­ből, nép­da­lok­ból, mon­dák­ból, köz­mon­dá­sok­ból. E kap­cso­lat­rend­szer leg­alább ak­ko­ra (ha nem na­gyobb) ér­té­kek köz­ve­tí­tő­jé­vé te­szi, mint ami­kor a mű­köl­té­szet „ház­tá­ji”, gyen­gécs­ke vissz­fé­nye­ként viselkedik.

A Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok 2. kö­te­te az előz­mé­nyek szel­le­mé­ben, még­is új irá­nyok­ból ke­re­si a vá­laszt a fen­ti­ek­re. Ez­út­tal e ha­gyo­mány tág ha­tár­vi­dé­ké­re ki­rán­du­lunk: az al­kal­mi mű­köl­té­szet, az epi­go­niz­mus, a pro­pa­gan­da vi­lá­gá­ba.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 1, szerk. Csör­sz Ru­men Ist­ván, Bu­da­pest, re­ci­ti, 2012.

A Do­romb tanulmánykötet-sorozat a köz­köl­té­szet, a po­pu­lá­ris iro­da­lom rej­tel­mes vi­lá­gá­ba ve­zet. A cí­met a re­form­ko­ri deb­re­ce­ni kéz­ira­tok ha­tá­sá­ra, ön­iro­ni­ku­san vá­lasz­tot­tuk. Nem két­sé­ges: bi­zony lant­ról lesz szó e kö­te­tek­ben, amely csak lát­szó­lag „ne­ga­tív”. In­kább: me­zít­lá­bas, fa­pa­dos, fur­nér­te­tős, fil­lé­res, egy­hú­rú, al­kal­mi… Aki lan­tot pen­dít, az ké­pes dal­la­mot ját­sza­ni – aki do­rom­bot, az a dal­lam­nak csak ár­nyé­kát, ki­vo­na­tát, rit­mu­sát, il­lú­zi­ó­ját. Az egyi­kük lét­re­hoz, a má­si­kuk fel­idéz, he­lyet­te­sít, re- vagy de­konst­ru­ál. Egyi­kü­ké a Mű, má­si­ku­ké a szöveg.

A so­ro­zat nyi­tó da­rab­já­nak ta­nul­má­nyai a kö­zép­kor­tól a re­form­ko­rig sok­fé­le köz­köl­té­sze­ti érint­ke­zé­sek­ről, hát­tér­tu­dás­ról, a po­pu­lá­ris kul­tú­ra iro­dal­mi kap­cso­la­ta­i­ról tu­dó­sí­ta­nak. Ta­lán íze­lí­tőt ad­nak ab­ból a kör­for­gás­ból, amely száj­ha­gyo­mány és írás­be­li­ség, elit mű­vé­sze­tek és a köz­né­pi, fa­lu­si, me­ző­vá­ro­si, ké­sőbb pol­gá­ri kö­zös­sé­gi mű­velt­ség kö­zött fi­gyel­he­tő meg. S ne gon­dol­juk, hogy csak e régi ko­rok­ban, hi­szen nap­ja­in­kig egé­szen ha­son­ló fo­lya­ma­tok tart­ják éb­ren a po­pu­lá­ris kultúrát.

» To­vább a tel­jes szövegre «