2026. július 6. §
reciti könyv
Babits Mihály összes versei 1916–1920. Sajtó alá rendezte Szénási Zoltán. Babits Mihály összes versei. Kritikai kiadás 4. Budapest: reciti–ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet, 2026.
Hosszú évtizedek előkészítő munkálatai után 2017-ben jelent meg a Babits Mihály összes versei kritikaikiadás-sorozat első kötete, mely az 1890 és 1905 között keletkezett verseket adta közre. Ezt követtékaz1906és1910közöttiköltemények 2022-ben. Az utóbbi öt évben a kritikai kiadás munkálatai az NKFIH által támogatott Babits Mihály verseinek és műfordításainak kritikai kiadása című projekt keretében zajlott. A projektben résztvevő kutatók nemcsak a sorozat folytatását vállalták, hanem azt is, hogy tudományterületünk episztemológiai és mediális ki hívásaira is válaszolva megújítják a textológiai munka módszertanát, és a költői hagyaték megváltozó jellegének megfelelő új közlési tervet dolgoznak ki. Ennek a projektmunkának az eredményeként 2026-ban napvilágot lát a sorozat 3. kötete (1911 és 1915 között keletkezett versek), és ezzel egy időben jelen kötetet is kezébe veheti az érdeklődő olvasó, kutató.
» Tovább a teljes szövegre «
2026. július 6. §
reciti könyv
Babits Mihály összes versei 1911–1915. Sajtó alá rendezte Major Ágnes. Babits Mihály összes versei. Kritikai kiadás 3. Budapest: reciti–ELTE HTK Irodalomtudományi Kutatóintézet, 2026.
„Ekként a dal is légyen örökkön új, / a régi eszme váltson ezer köpenyt, / s a régi forma új eszmének / öltönyeként kerekedjen újra”– olvashatjuk Babits sokat idézett In Horatium című versében. Mennyire egyszerű is lenne a helyzetünk, ha elegendő lenne a versben megénekelt örök megújulás eszméjére hivatkoznunk, amikor a költő 1911 és 1915 között keletkezett verseinek kritikaikiadás-kötetét megújult formában átnyújtjuk az olvasónak és a szakmai közösségnek. A kötet a sorozat 3. darabja, és számunkra is nyilvánvaló, hogy nem szerencsés egy tudományos szövegkiadás-sorozat közlési tervén „menet közben” változtatni. Ennél csak egy döntés lehetett volna szerencsétlenebb: ha nem reagálunk az utóbbi évtizedekben a tudományterületünkön zajló episztemológiai és mediális változásokra, és nem használjuk ki a digitális filológia kínálta lehetőségeket. Az új metodika egyben új szövegközlési tervet is igényelt, és ezt szükségessé tette a feldolgozandó életmű jellege is, mindenekelőtt a Babits kéziratos hagyatékában megfigyelhető változás. Az 1910-es évektől ugyanis jelentősen megszaporodnak a fogalmazványok, publikálatlan vagy nyomtatás előtti szövegváltozatok, ezért a korábbi nyomtatottkönyv-formátumra kifejlesztett, a hagyományos textológia elveit követő közlési terv keretei között az anyag feldolgozhatatlannak tűnt számunkra.
» Tovább a teljes szövegre «
You must be logged in to post a comment.