2020. augusztus 16. §
recenzió
Csörsz Rumen István, szerk. Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 6. Budapest: reciti, 2018.
A közköltészet, a populáris irodalom témájával foglalkozó Doromb hatodik kötetének a Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820 Lendület-kutatócsoport időbeli és földrajzi érdeklődése ad keretet. A vizsgált táj a korszakban is elkülönülő társadalmi adottságokkal és gazdasági lehetőségekkel rendelkező Nyugat-Dunántúl. A heterogenitás érzékeltetésére a kötet előszava is felhívja a figyelmet, leszögezve, hogy egy meghatározott földrajzi térben működő intellektus, a dunántúli írók és értelmiségiek esetében sem beszélhetünk egységes mozgalomról és ilyenfajta homogenizálás nem célja ennek a vállalkozásnak.
» Tovább a teljes szövegre «
No tags for this post.
2020. július 23. §
recenzió
Világi énekek és versek, B. P. 1800. Sajtó alá rendezte, az előszót és a jegyzeteket írta Küllős Imola, ReTextum 7, Budapest: reciti, 2018.
Küllős Imolát vagy bármelyik művét értékelni igazán hálátlan feladat, hiszen munkásságát számtalan alkalommal méltatták már teljes joggal, s így a kései recenzens számára kevés újszerű kimondásának lehetősége jut.
Küllős Imola életművének perspektívája kellően széles ahhoz, hogy több társtudomány, így mindenekelőtt az irodalomtörténet és a zenetudomány számára is felkínáljon további gondolkodási lehetőségeket. Haszonnal forgathatják munkáit a történettudomány különböző ágának művelői, a történeti antropológusok, a mentalitás- és társadalomtörténészek is.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. június 23. §
recenzió
Török Zsuzsa és Zeke Zsuzsanna, összeáll. Az Arany család tárgyai. Budapest: Petőfi Irodalmi Múzeum, 2018.
Arany János születésének 200. évfordulója új lendületet adott az Arany-kutatásnak. Ennek köszönhetően számos tudományos publikáció (kritikai kiadások, tanulmánykötetek stb.) látott napvilágot, több konferencián is tárgyalták a költő életművét, ezt a fellendülést pedig a múzeumi reprezentáció is tükrözte.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. május 7. §
recenzió
Vulkán Vera Tünde, Mártonfi József tanulmányi főigazgató és cenzor, Erdélyi Tudományos Füzetek 289 (Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2018).
Vulkán Vera Tünde kötete Mártonfi József (1746–1815) tanár, erdélyi katolikus püspök (1799–1815) oktatói, tanfelügyelői és könyvvizsgálói tevékenységét követi nyomon. Ő volt a Norma Regia szerzője, amellyel a bécsi udvar az erdélyi iskolaügyet szabályozta az 1777. évi Ratio Educationis mintájára. A Norma Regia Mártonfi pedagógiai működésének egyik legtöbbször értékelt, ugyanakkor legvitatottabb eredménye.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. április 30. §
review
József Sisa, ed. Motherland and Progress: Hungarian Architecture and Design 1800–1900. Basel: Birkhäuser, 2017.
Six years ago a monumental work was published by the Research Centre for the Humanities of the Hungarian Academy of Sciences and Osiris publishing house. It was the first part of a two-volume series discussing Hungarian art in the 19th century, with the first volume focusing on architecture and applied arts. The main editors were László Beke and József Sisa, while the scientific advisors were Katalin Sinkó and Ildikó Nagy.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. március 4. §
2020. február 13. §
recenzió
Mercs István szerk. Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ságok) a magyar irodalom és művelődéstörténetben. Modus Hodiernus 9. Nyíregyháza: Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület, 2016.
Cseppben a tenger… Ez jutott eszembe először, amikor elolvastam a nyíregyházi Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület Modus Hodiernus című sorozatának Nagy az Isten állatkertje…: Állat(ság)ok a magyar irodalom- és művelődéstörténetben című darabját, a Nyíregyházi Állatparkban 2015. április 17–18-án rendezett konferencia aktáit tartalmazó, Mercs István szerkesztette tanulmánykötetet. A horizonton túlterjedő, tehát beláthatatlan, irdatlanul tágas témakörből, állat és ember kapcsolatának szóbeli és írásbeli kultúránkban elfoglalt helyét tárgyaló vagy érintő kimeríthetetlen anyagából annyit foglal magába a 19 tanulmányt tartalmazó, 293 oldalas kiadvány, amennyi az óceánból egy vízcseppbe belefér. Igen értékes vízcsepp. Becsüljük meg!
» Tovább a teljes szövegre «
2020. február 5. §
recenzió
- Feldolgozta és közreadja Széchenyi Ágnes. Schöpflin Aladár a Vasárnapi Újságban 1898–1921. Budapest: Argumentum, 2018.
- Szajbély Mihály. Csáth Géza élete és munkái: Régimódi monográfia. Budapest: Magvető, 2019.
- Arany Zsuzsanna. Kosztolányi Dezső élete. Budapest: Osiris, 2017.
Az elmúlt három év mindegyikében megjelent egy-egy olyan terjedelmes munka, amely ún. „nyugatos” szerzők életével és életművével foglalkozik behatóan. A magyar irodalmi modernség egyik legfontosabb periodikájának (az ebből képzett címkének) idézőjeles használata nem véletlen, ugyanis a három kiadvány többek között arra is rávilágít, mennyire hatékonyan forgolódott Csáth, Kosztolányi és Schöpflin abban a sűrű szövésű, mai szemmel átláthatatlan sajtóhálózatban, amelynek csak egyik (igaz, nagyon fontos) eleme volt a Nyugat.
» Tovább a teljes szövegre «
2020. január 29. §
recension
Miklós Zrínyi, Remède contre l’opium turc, introduction, traduction et notes de Jean-Louis Vallin. Texte suivi d’un parallèle avec l’Exclamatio de Busbecq, Édition bilingue hongrois-français, Presses Universitaires du Septentrion, 2018, 171 p.
Après l’édition bilingue, en 2005, de La Zrínyiade ou Le Péril de Sziget, épopée baroque de Miklós Zrínyi sur le siège et la chute du château fort de Szigetvár, défendu héroïquement par le bisaïeul du poète (appelé également Miklós Zrínyi) contre les troupes du sultan Soliman, le traducteur, Jean-Louis Vallin vient de publier, également en édition bilingue, l’œuvre en prose la plus importante de Zrínyi, le Remède contre l’opium turc, un appel à la lutte armée de la nation hongroise contre l’occupation ottomane de la plus grande partie du pays; un « Antidote contre la paix du Turc avec le Hongrois », comme le sous-titre de l’ouvrage le précise.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 31. §
recenzió
Szerk. Fábián Laura, Lovas Borbála, Haraszti Szabó Péter, Uhrin Dorottya. A könyv és olvasója: A 14–16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban (Budapest: MTA–ELTE HECE, 2018).
A könyv és olvasója: A 14–16. századi könyvkultúra interdiszciplináris megvilágításban címmel kétnapos konferenciát rendeztek 2017. június 15–16-án az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskola hallgatói, az MTA–ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoport és az MTA–ELTE Humanizmus Kelet-Közép-Európában Lendület Kutatócsoport; az itt ismertetendő kötet a konferencián elhangzott előadások írásos, bővített változatait tartalmazza. Amint arra a kötet előszavában Monok István felhívja a figyelmet, felnőtt egy (vagy szerintem inkább két) újabb generáció, amelyik késő középkori–kora újkori könyvkultúrával foglalkozik. Kitűnik ez már a szervezők, illetve a kötetszerkesztők, de még inkább a szerzők névsorából: szinte mind 30–40 év körüli fiatal kutatók.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 23. §
recenzió
Magyar világi ponyvairodalom 1700–1820: I. Lírai dalok és versek. Sajtó alá rendezte Csörsz Rumen István. ReTextum 8. Budapest: reciti, 2018.
A világirodalom egy vagy több névvel autorizálható művei mellett jelentős számban keletkeztek minden korszakban úgynevezett anonim művek. Ez az elnevezés ugyan kicsit csalékony, mert a névtelen szerző fogalom önellentmondás – vagyis az ilyen munkákat nem az író személye, hanem a műve azonosítja –, de annyiban mindenképpen jogos, hogy az anonim művek befejezése legtöbbször nem köthető egy névhez, egy behatárolt időszakhoz, legfeljebb fel‑, illetve eltűnésük hordja magában az időtényezőt.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. december 11. §
recenzió
Hermann Zoltán. A boldogtalanság iskolája: esszék, tanulmányok az érzékenység és a romantika korának magyar irodalmáról. Budapest: Ráció Kiadó, 2015.
Hermann Zoltán kötetében a 2002–2015 között megjelent, döntően a 18–19. századi magyar irodalom alkotásait elemző, „javított, átdolgozott” tanulmányait publikálta (8–10). A változatos módszertanú tanulmányok közreadása mindenképpen indokolt volt. A szerző ezzel lehetővé tette, hogy a szétszórtan megjelent, de összefüggő szövegeket a szakma és az olvasóközönség egyaránt kézbe vehesse.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. november 28. §
recenzió
Tüskés Tibor válogatott bibliográfia. Összeállította Tüskés Anna. Budapest: reciti, 2018.
Bármit gondoljon is az olvasó a szellemtörténetről mint egy körülhatárolható történelmi korszak kultúramegközelítéséről, továbbá az annak egyik leágazásán magára ismerő tájirodalomról, a vidéki (paraszti) vagy városi (polgári) élet idilli tisztaságáról, illetve ördögi romlottságáról, ahogy az előzetes feltevések ezt prejudikálni szokták, tagadhatatlan, hogy az egységes, egységesülő nemzeti kultúrákon belül, feltéve, hogy ilyenek létrejönnek, a földrajzi elkülönülés sajátos jegyei legtöbbször kialakulnak. Elég csak arra utalni, hogy például Móricz Zsigmond és Babits Mihály vidékélménye nem csupán társadalmi különbségeket, de táji jegyeket is hordoz, ebből következően prózaszemléletük eltér egymástól, noha természetesen mindketten az egységes magyar nyelvű kultúra képviselői és alkotói.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. július 29. §
recenzió
А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999. (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).
Puskin korai, ún. líceumi versei – vagyis az életének első és egyetlen tanintézményében, a carszkoje szelói líceumban eltöltött hat éve alatt (1811–1817) írt szövegei – a költő életművében különleges szerepet töltenek be. Életrajzi, poétikai, társadalomtörténeti és még sok egyéb szempontból is zárt korpuszt alkotnak, amely korpusznak az időbeli határait az 1813-as év eleje (a legkorábbi, fennmaradt Puskin-szöveg időpontja) és 1817. június 7‑e (a líceumi záróvizsga napja) jelölik ki. A záróvizsgát követően két nappal Puskin elhagyja Carszkoje Szelót, Szentpétervárra utazik, ahol egy teljesen más típusú életmód kezdődik számára, amely – erről a kéziratai egyértelműen tanúskodnak – egy, a líceumitól merőben eltérő alkotáslélektani állapottal párosult.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. július 17. §
2019. június 8. §
recenzió
Laczházi Gyula. Zrínyi Miklós költészete: A Syrena-kötet és a Szigeti veszedelem. UniText 1. Budapest: Napkút Kiadó, 2018.
„Dedicalom ezt az munkámat. Magyar nemességnek…” – így Zrínyi a Syrena-kötet ajánlásában. De kinek szól Laczházi Gyula 2018-ban megjelent ismeretterjesztő könyve? Zrínyi Miklós költészete: A Syrena-kötet és a Szigeti veszedelem címmel adta közre a Napkút kiadó UniText sorozatának első kötetét. Idézem a fülszöveget:
Az UniText sorozat áttekintő jelleggel kívánja bemutatni a magyar és a világirodalom egy-egy szerzőjének, korszakának vagy műfajának kortárs értelmezési lehetőségeit. A sorozatban megjelenő szövegek elsődleges célja, hogy mind az egyetemi, mind a középiskolai oktatásban alkalmazhatók legyenek, és nemcsak tudományos, de ismeretterjesztő szempontból is kielégítsék az olvasói igényeket.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. május 8. §
recenzió
Földes Györgyi. Test – szöveg – test. Testreprezentációk és a Másik szépirodalmi alkotásokban. Budapest: Kalligram Kiadó. 2018.
Angelo Soliman, a fekete-afrikai rabszolgából lett kivételes műveltségű nemes történetét – a Kitömött barbár óta különösen – jól ismerjük. Kevésbé közkeletű a Test – szöveg – test borítóján szereplő Saartje Baartman esete, mely a dehumanizáció szélsőséges eljárását hasonlóképp példázza. A Fokföldön született, Európában hottentotta Vénuszként ismertté vált Saartjét a 19. század elején londoni és párizsi arisztokraták köreiben meztelenül, látványosságként szerepeltették. Testi adottságaira különös figyelem irányult: a francia anatómus, Georges Cuvier a huszönöt évesen elhunyt nőt felboncolta, „agyát és »túlfejlett« kisajkait […] formalinba tettet[te], s ezt csontvázával és a testéről készült gipszöntvénnyel együtt kiállít[tatta] a párizsi Embertani Múzeumban.” (115)
Földes Györgyi könyvének borítója szemléletesen helyezi fókuszba Saartje alakját, mely a kulturális, etnikai, fizikai, nemi megkülönböztetésről szóló diskurzus felidézésével utal a kötetben helyet kapó írások központi problémájára.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. február 27. §
recenzió
Szénási Zoltán. Néma várostrom: Népnemzeti tradicionalizmus és konzervatív kritika a magyar irodalmi modernség kontextusában 1920 előtt. Irodalomtudomány és kritika. Budapest: Universitas Kiadó, 2018.
Ritkán találkozni olyan valóban értékes szakmunkával, amely a Nyugat – akár látensnek vélt – jelentőségét ne a folyóiratra irányított fókuszból próbálná megerősíteni, releváns rákérdezéssel próbára tenni, vagy akár megkérdőjelezni. A modern magyar irodalom intézményesülés-történetének elmesélése elképzelhetetlen a Nyugat említése nélkül, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a korszak (tágabb értelemben a századforduló, szűkebb értelemben az 1908 és 1920 közötti időszak) komplett diskurzusrendszerének feltérképezésére, akár olyan áron, hogy a folyóirat az adott megfigyelői pozíciónak csak a perifériáján foglaljon helyet.
» Tovább a teljes szövegre «
2019. február 5. §
recenzió
Johannes Bocatius. Hungaroteutomachia vel colloquium de bello nunc inter Caesareos et Hungaros excitato – Magyarnémetharc avagy beszélgetés a császáriak és magyarok között most fellángolt háborúról. Szerk. Kees Teszelszky és Tóth Gergely. Budapest: ELTE–BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszéke, Transylvania Emlékeiért Tudományos Egyesület, 2014.
A magyarországi kora újkori tanulmányok doyenne-ének, a 2014 végén elhunyt R. Várkonyi Ágnesnek talán az utolsó nagy vállalkozása az a 2010 és 2014 között vezetése alatt működő OTKA-projekt volt, amely Magyarország európai jelenlétét és beágyazottságát vizsgálta a XVI–XVII. században (Magyarország a kora újkori Európában, NK 81948), azzal a távlati céllal, hogy a hazai és európai kulturális, politikai, diplomáciai, stb. kapcsolatokra koncentráló kutatások révén a Magyarország helyén a tudományos világ térképein hozzávetőlegesen Mohács után megnyíló űrt ha nem is betölteni, de legalább csökkenteni lehessen.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. december 26. §
recenzió
Katalin Czibula. Theater und Öffentlichkeit: Beiträge zur ungarischen Theaterkultur des 18. und 19. Jahrhunderts. Budapest: Protea Kulturverein, 2016.
A német nyelvű kötet Czibula Katalin drámatörténeti kutatásait tartalmazza. A 18. század második felének színházi kultúráját vizsgáló tanulmányok olyan témakörök köré csoportosulnak, mint a 18. századi színháztörténet legfontosabb forrásai, a színházi élettel kapcsolatos publicisztika, a magyar színházművészet nyelvi jellemzése, valamint a színház és a különböző vizuális művészetek kapcsolata.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. december 22. §
recenzió
Лекманов Олег, Свердлов Михаил и Симановский Илья, Венедикт Ерофеев: посторонний [Venyegyikt Jerofejev: a kívülálló], Литературные биографии (Москва: АСТ, 2018).

Vári Erzsébet emlékére
Régóta foglalkoztat a kérdés, hogy a különböző társadalmi, kulturális és politikai feltételek között létrejövő irodalmi kultuszok formálódásában milyen típusú kulturális stratégiák érvényesülnek? Milyen célok mozgatják az adott kultuszban résztvevő olvasókat, milyen igényeik vannak, milyen normák alapján cselekszenek, mindezekből milyen viselkedési formák születnek, és az utóbbiak milyen társadalmi akciókhoz, interakciókhoz vezetnek?
» Tovább a teljes szövegre «
No tags for this post.
2018. december 12. §
recenzió
Alexandre Gefen. Réparer le monde: La littérature française face au XXIe siècle. Paris: Editions Corti, 2017.
A könyv gyógyít – kortárs elképzelés? Kortárs mantra? Valószínűleg egyik sem, hiszen szerzőnk is tisztában van azzal, hogy a gondolat, mely szerint a szavak gyógyítanak nemcsak Pascaltól vagy Montaigne-től, de az ókori görögöktől sem idegen. Kétségtelen viszont, hogy az olvasás kortárs hanyatlásának korában a biblio- és az irodalomterápia egyre nagyobb területet hódít meg magának, és egyre több helyen van jelen. Ma már nemcsak beszélnek narratív medicináról, hanem gyakorolják is azt. Vannak orvosok, akik a storytellinget és az elbeszélést kifejezetten gyógyító céllal alkalmazzák. A művészet- és az írásterápia a palliatív hospice és nem-hospice ellátásban is ismeretes. Amikor tehát nincs más mód a gyógyító tevékenységre, marad az irodalom, „az emberi szabadság végső fegyvere”.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. november 21. §
recenzió
Reichert Gábor. Megfelelési kényszer: Politikum és esztétikum összefüggései Déry Tibor ötvenes évekbeli művészetében. MIT füzetek 6. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2018.
1957. április 25.: Déry Tibor a Fő utcai börtön vizsgálati osztályán e dátummal kapta kézhez a három évig tartó raboskodását kísérő levelezés első üzenetét. A harmadik feleség, Kunsági Mária küldeménye 2010-ben, Botka Ferenc közreadásában, a Déry-levelezéssorozat II/C. 1956–1960 kötetében jelent meg; az ’57 áprilisára datált üzenet mellett a közreadó lényegi, a Déry-filológia helyzetét érzékletesen leíró feljegyzése áll. Eszerint „[Böbe] szinte hivatalnoki pontossággal” dokumentálta a fogság időszakában zajló történéseket:
[g]épelt másolatot készített valamennyi börtönbe írt levélről és az azokra kapott válaszokról. Külön füzetben pontos időrendbe sorolta férje börtönéveinek valamennyi külső és belső eseményét, feljegyezve minden telefonhívást, találkozást, intézkedést (153.)
» Tovább a teljes szövegre «
2018. november 7. §
recenzió
Wirágh András. Cholnoky Viktor, a szépíró: Írásgyakorlatok – publikálási stratégia – korai recepció. Tempevölgy könyvek 24. Balatonfüred: Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2017.
Bár az elmúlt években az irodalomtörténeti érdeklődés nem hagyta figyelmen kívül Cholnoky Viktor munkásságát – ezt támasztja alá a Wirágh András kötetének függelékeként közreadott, az 1995-ös évtől kezdődő Cholnoky-bibliográfia –, kétségtelen, hogy Cholnoky nem tartozik a legelemzettebb szerzők közé. Wirágh átfogó kismonográfiája tehát minden bizonnyal hiánypótló feladatra vállalkozott, s azon túl, hogy elsősorban a szépíró Cholnoky Viktort helyezi vizsgálódásának középpontjába, képet kaphatunk a századfordulós sajtó működéséről, leginkább pedig a szövegek többszörös publikálásának gyakorlatáról is.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. október 10. §
recenzió
Kruppa Tamás. A kereszt, a sas és a sárkányfog: Kelet-közép-európai törökellenes ligatervek és küzdelmek a Báthory-korszakban (1578–1597). Bibliotheca Historiae Ecclesiasticae Universitatis Catholicae de Petro Pázmány nuncupatae, Series I. Collectanea Vaticana Hungariae Classis II., Tom. 5. Budapest–Róma: Gondolat, 2014.
A szentszéki levéltárakban lévő magyar vonatkozású anyagok feltárása, s ezzel együtt a szentszéki–magyar kapcsolatok kutatása az utóbbi években, évtizedekben örvendetesen sokat haladt előre, köszönhetően – mások mellett – Molnár Antal, Tusor Péter és az alábbiakban tárgyalt kötet szerzője, Kruppa Tamás munkásságának. Szükség is van az új vizsgálódásokra, hiszen e témában Fraknói Vilmos és Veress Endre forráskiadványai és monográfiái már megértek arra, hogy friss szintézisek lépjenek a helyükbe, amelyek nagyobb forrásbázison alapulnak, illetve tartalmazzák a honi és nemzetközi szakirodalom újabb eredményeit is.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. augusztus 8. §
recenzió
Varga Szabolcs és Vértesi Lázár, szerk. Egyházi társadalom a Magyar Királyságban a 16. században. Seria Historiae Dioecesis Quinqueecclesiensis 17. Pécs: Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola–Pécsi Egyháztörténeti Intézet, 2017.
A Pécsi Egyháztörténeti Intézet arra vállalkozott, hogy – amint ezt a kötet címe is mutatja – Mályusz Elemér Egyházi társadalom a középkori Magyarországon (1971, 2007) című monográfiája útján járva, illetve azt kiegészítve, valamint eredményeit és megállapításait átértékelve évenként konferenciát szervez a 16–20. század közötti időszak magyarországi egyháztörténetének bemutatására – különös tekintettel a klérus tagjainak társadalmi-kulturális szerepvállalására –, és az elhangzott előadások anyagát tanulmánykötetekben megjelenteti.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. augusztus 1. §
recenzió
Szerdahelyi Sándor, szerk. A Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1910. évre: Utazás az újságírás körül (Budapest: Révai és Salamon, 1910; hasonmás kiadás: Budapest: Országos Széchényi Könyvtár, 2017).
A „holnapos-nyugatos” fellépéssel (és ennek határterületeivel, például a nemzetköziséggel, hagyomány és divat kérdésével stb.) foglalkozó 1909-es egyesületi évkönyvben is olvashatók voltak olyan írások (pl. Salgó Ernőé vagy Szini Gyuláé), amelyek az új nemzedék megjelenését és vele a modern irodalom legújabb poétikai trendjeit és sajátos kapcsolatrendszerét az egyedülálló intézményes háttérrel magyarázták. A megannyi időszaki kiadvány „tartalomgyártásába” becsatlakozó, szépirodalmi ambíciókat dédelgető személyek valódi minőségi újságírást produkáltak a századfordulón, miközben a modern magyar irodalom, ezen belül is leginkább a próza is sokat köszönhetett a tárcarovatban megjelenő igényes szövegek mai szemmel követhetetlen sorozatainak.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. július 25. §
recenzió
Biró Annamária és Egyed Emese, szerk. Aranka György és a tudomány megújuló alakzatai. Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2018.
Jelen kötet a Kolozsvárt 2017. május 18−20-án A magyarországi és erdélyi tudományosság alakzatai a 18−19. század fordulóján. Aranka György-évfordulós tanácskozás címmel megrendezett tudományos konferencián elhangzott előadások újragondolt, szerkesztett változatait tartalmazza, kiegészülve néhány ott el nem hangzott, de a tanácskozás szervezőinek felhívására született tanulmánnyal (7).
» Tovább a teljes szövegre «
2018. június 20. §
recenzió
Balogh Piroska és Lengyel Réka, szerk. Római költők a 18−19. századi magyarországi irodalomban: Vergilius, Horatius, Ovidius. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2017.
Az ókori görög és római irodalom recepciója a humanizmus késő középkori megjelenésétől kezdve meghatározó jelentőséggel bírt a magyarországi értelmiség számára is. Míg kezdetben ez csak egy szűk szellemi elitre korlátozódott, a kora újkor folyamán fokozatosan bővült az iskolai oktatásban részt vevők száma. Az oktatás középpontjában 1844-ig alapvetően a hivatalos nyelv státusával rendelkező latin nyelv elsajátítása állt, ebben pedig fontos szerepet töltöttek be az antik auctorok grammatikai, stilisztikai, retorikai és poétikai szempontból egyaránt zsinórmértéknek tekintett szövegei.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. május 30. §
Rezension
Réka Lengyel and Gábor Tüskés, eds. Learned Societies, Freemasonry, Sciences and Literature in 18th-Century Hungary: A Collection of Documents and Sources. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2017.
Dieser anlässlich der von der Ungarischen Akademie der Wissenschaften organisierten internationalen Tagung „Aufgeklärte Sozietäten, Literatur und Wissenschaft in Mitteleuropa“, mit Unterstützung der Alexander von Humboldt Stiftung erschienene Band bietet ein Kompendium grundlegender Texte zur Erforschung der gelehrten Gesellschaften, die sich in Ungarn ab Mitte des 18. Jahrhunderts verbreiten und deren Gründung mit der Entstehung von Freimaurerlogen einhergeht.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. május 16. §
recenzió
Marko Čudić. Четири огледа о Ласлу Краснахоркаиjу: Négy kísérlet – Krasznahorkai Lászlóról (Belgrád: Belgrádi Egyetem, Filológiai Kar, 2016).
2018 áprilisában Szerbia volt Magyarország díszvendége a XXV. Nemzetközi Könyvfesztiválon. Ez alkalomból több szerb író művét fordították magyarra, és számos rendezvényen mutatták be a szerb irodalmat. A kulturális transzfer része ugyanakkor a magyar irodalom közvetítése is a szomszéd ország olvasói felé, mely feladatnak szintén megvannak a maga elhivatott szakemberei. Ezek közé tartozik a Belgrádi Egyetem Hungarológia Tanszékének fiatal vezetője, a zentai születésű Marko Čudić is.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. május 9. §
recenzió
Csörsz Rumen István, Hegedüs Béla, Kiss Margit, Lengyel Réka és Tüskés Gábor. Fénykeresők: Felvilágosult társaságok, irodalom és tudomány Közép-Európában / Lichtsucher: Aufgeklärte Sozietäten, Literatur und Wissenschaft in Mitteleuropa. Budapest: Magyar Nemzeti Múzeum – MTA BTK Irodalomtudományi Intézete, 2017.
2017. október 11. és 14. között Budapesten nemzetközi konferenciát tartottak Aufgeklärte Sozietäten, Literatur und Wissenschaft in Mitteleuropa címmel. E rendezvény kísérő rendezvénye volt a Fénykeresők: Felvilágosult társaságok, irodalom és tudomány Közép-Európában című kamarakiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban, mely 2018. február 25-ig volt látogatható. Az időszaki kiállítás kísérőkiadványaként jelent meg hasonló címmel, bő kétszáz oldalon, magyar és német nyelven egy kommentált forrásgyűjtemény az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet XVIII. Századi Osztályának együttes erőfeszítése eredményeképpen.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. március 28. §
recenzió
Knapp Éva. Librum evolvo: Eszme- és könyvtörténeti tanulmányok a XVI–XX. századból (Budapest: reciti, 2017).
A 16–20. századi magyarországi irodalom‑, könyv- és művelődéstörténet kutatásának a 2017-es évhez köthető eredményei között kiemelkedő helyet foglal el Knapp Évának a szerző szíves közlése szerint Cicerótól kölcsönzött, Librum evolvo, azaz – az antik papirusztekercsek használatára utaló kifejezést az újabb kori formátumra alkalmazva – „kinyitom a könyvet”, vagy „olvasom a könyvet” címmel megjelent tanulmánygyűjteménye. A címválasztás, de elsősorban a közreadott tanulmányok tematikája összekapcsolja a kötetet a Libellus – Válogatott könyv- és könyvtártörténeti tanulmányok (Budapest: Balassi, 2007) című munkával, de – ahogyan a szerző a Bevezetésben felhívja rá a figyelmet – az újabban készült dolgozatokban a témák kifejtése új megközelítésen és módszereken alapszik, s a vizsgálódások hangsúlyosan eszme- és irodalomtörténeti irányultságúak.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. március 21. §
recenzió
Lénárt, Orsolya. Der Ungarische Kriegs-Roman: Medien, Wissen und Fremdwahrnehmung bei Eberhard Werner Happel. Mitteleuropäische Geschichte und Kultur, Studienreihe Band 1. Wien: New Academic Press, 2016.
Lénárt Orsolya a budapesti Andrássy Egyetemen 2013-ban megvédett disszertációjának átdolgozott, kibővített változata az osztrák New Academic Press közép-európai történelmet és kultúrát feldolgozó sorozatának első köteteként jelent meg. A szerző témaválasztása hiánypótló újdonság a barokk kor germanisztikájában, a német és a magyar művelődéstörténetben egyaránt.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. március 14. §
recenzió
Lengyel Réka, szerk. Nunquam autores, semper interpretes: A magyarországi fordításirodalom a 18. században. Budapest: MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet, 2016.
A 18. század irodalomszemléletének, a litterae mibenlétének megértése szempontjából kulcsfontosságú terület, a fordításirodalom vizsgálatára eddig jelentőségéhez képest meglehetősen csekély figyelem irányult a hazai irodalomtörténet-írás részéről. Ebben szinte bizonyosan közrejátszott az eredetiségnek mint a műalkotások legfőbb értékmérőjének romantikus elve, amely az utókor szükségszerűen retrospektív és szelektív nézőpontjából jórészt kitakarta a nem eredetinek tekintett szövegeket.
» Tovább a teljes szövegre «
2018. február 7. §
recenzió
Nagy Beáta, Surányi Beáta és Ujvári Nóra, szerk. A fantázia hippogriffje: A romantikus képzelőerő elbeszélhetősége. Konferenciakötet. Budapest: reciti, 2017.
Három konferenciaszervezőből kötetszerkesztővé avanzsált doktori hallgató, tizenöt tanulmány nyolc tudományos műhely képviselőitől, hat magyar és hat külföldi szerző egy-egy vagy több írásának (vagy éppen zeneművének) vizsgálata három fejezetben – számokban valahogy így írható le A fantázia hippogriffje: A romantikus képzelőerő elbeszélhetősége című kötet, amelynek szövegei egy 2016 májusában rendezett konferencián hangzottak el először.
» Tovább a teljes szövegre «
2017. december 31. §
Rezension
Denis Thouard, Geteilte Ideen. Philosophische Versuche, den Leser zum Verstehen zu bringen, aus dem Französischen von Ulrich Kunzmann, Matthes & Seitz, Berlin, 2016.
Das vorliegende äußerst inspirative Werk wurde zunächst 2007 auf Französisch publiziert und noch in demselben Jahr mit dem Prix Robert Blanché de l’ Académie des sciences morales et politiques ausgezeichnet. Es handelt sich hierbei um ein ungewöhnliches Unternehmen und zwar unter mehreren Gesichtspunkten. Im Mittelpunkt der Untersuchung stehen Texte der deutschen Philosophie von der Aufklärung bis zu Hegel, aber es wird in erster Linie nicht ihr Inhalt erörtert, sondern die Antworten, die sie „auf die Herausforderung der Form” (7.) gaben.
» Tovább a teljes szövegre «
No tags for this post.
2017. december 27. §
recenzió
A két Kisfaludy: Tanulmányok, szerk. Hansági Ágnes, Hermann Zoltán, Balatonfüred, Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2016 (Tempevölgy Könyvek, 21).
Az azonos címmel megrendezett balatonfüredi konferencia előadásait összegyűjtő kötet arra a fontos feladatra vállalkozott, hogy két, az utóbbi időben elhanyagolt szerző – Kisfaludy Sándor és Kisfaludy Károly – életművét értelmezze újra, ezáltal fölkeltve irántuk az irodalomtörténészek érdeklődését. Ez a szándék nagyon hasznos, hiszen a két Kisfaludy sok pályatársukhoz hasonlóan csak a másodhegedűs szerepét tölti be több irodalomtörténeti narratívában.
» Tovább a teljes szövegre «
2017. december 25. §
recenzió
Clara Royer, Imre Kertész: „L’histoire de mes morts” (Essai biographique), Arles, Actes Sud, 2017.
A Kertész Imréről szóló könyv nem az első műve a magyar irodalomról a prágai CEFRES igazgatójának, Clara Royer-nak. Pár évvel ezelőtt jelent meg ugyancsak francia nyelven írt, de magyar témájú doktori dolgozata a két világháború közötti magyar zsidó írókról [Le royaume littéraire: quêtes d’identité d’une génération d’écrivains juifs de l’entre-deux guerres (Hongrie, Slovaquie, Transylvanie), Honoré Champion, 2011]. A szerző tehát jól ismeri a magyar irodalmat.
» Tovább a teljes szövegre «
2017. december 20. §
recenzió
Gyöngyösi István, Levelei és iratai, s. a. r. Jankovics József, Nyerges Judit, Tusor Péter, Budapest, Balassi Kiadó, 2017 (Régi Magyar Könyvtár, Források, 15).
Életrajzot vagy portrét írni sose könnyű, de két esetben igazán nehéz: ha túl sok, vagy ha éppenséggel túl kevés adat áll rendelkezésünkre a szerzőről. Jankovics József az elmúlt évtizedekben a korábbi szakirodalmi munkák és az általa készített szövegkiadások révén nyugodtan hihette, hogy már ismeri szeretett barokk költőjének, Gyöngyösi Istvánnak az életrajzát. Voltak ugyan problémáktól nem mentes részek ebben az életrajzban, voltak feloldhatatlannak tűnő ellentmondások, de valahogy mégis kibontakozni látszott a szerző profilja.
» Tovább a teljes szövegre «
You must be logged in to post a comment.