recenzió

А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999.  (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

Pus­kin ko­rai, ún. lí­ce­u­mi ver­sei – vagy­is az éle­té­nek első és egyet­len tan­in­téz­mé­nyé­ben, a carsz­ko­je sze­lói lí­ce­um­ban el­töl­tött hat éve alatt (1811–1817) írt szö­ve­gei – a köl­tő élet­mű­vé­ben kü­lön­le­ges sze­re­pet töl­te­nek be. Élet­raj­zi, po­é­ti­kai, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti és még sok egyéb szem­pont­ból is zárt kor­puszt al­kot­nak, amely kor­pusz­nak az idő­be­li ha­tá­ra­it az 1813-as év ele­je (a leg­ko­ráb­bi, fenn­ma­radt Puskin-szöveg idő­pont­ja) és 1817. jú­ni­us 7‑e (a lí­ce­u­mi zá­ró­vizs­ga nap­ja) je­lö­lik ki. A zá­ró­vizs­gát kö­ve­tő­en két nap­pal Pus­kin el­hagy­ja Carsz­ko­je Sze­lót, Szent­pé­ter­vár­ra uta­zik, ahol egy tel­je­sen más tí­pu­sú élet­mód kez­dő­dik szá­má­ra, amely – er­ről a kéz­ira­tai egy­ér­tel­mű­en ta­nús­kod­nak – egy, a lí­ce­u­mi­tól me­rő­ben el­té­rő al­ko­tás­lé­lek­ta­ni ál­la­pot­tal pá­ro­sult. A lí­ce­u­mi „cel­lát”, „be­zárt­sá­got”, „szer­ze­te­si élet­mó­dot” (lásd az 1813–1815-ös Puskin-líra lí­ce­um­me­ta­fo­rá­i­nak cso­port­ját) egy élet­vi­te­lét és mun­ka­stí­lu­sát te­kint­ve nyug­ta­lan idő­szak kö­vet. Élet­vi­te­lé­nek és mun­ka­tem­pó­já­nak hek­ti­kus­sá­gá­ról töb­bek kö­zött kéz­írá­sá­nak azon vál­to­za­tai is ta­nús­kod­nak, ame­lye­ket az ún. Lí­ce­u­mi fü­zetében (Лицейская тетрадь Пушкина) le­het vé­gig­kö­vet­ni. E fü­zet fenn­ma­ra­dá­sa azért is kü­lö­nö­sen nagy sze­ren­cse, mert – el­len­tét­ben más ko­rai, kéz­ira­tos, Puskin-verseket is tar­tal­ma­zó gyűj­te­mé­nyek­kel – ezt maga a köl­tő ál­lí­tot­ta össze. Amel­lett, hogy ez a fü­zet a köl­tő 41 lí­ce­u­mi ver­sé­nek sa­ját kezű má­so­la­tát tar­tal­maz­za, vé­gig­kö­vet­he­tők ben­ne Pus­kin­nak azok a ja­ví­tá­sai, ame­lye­ket utó­lag Szent­pé­ter­vá­ron kü­lön­fé­le tin­ták­kal és idő­pon­tok­ban vég­zett el (mi­köz­ben e ja­ví­tá­sok­kal pár­hu­za­mo­san már egy má­sik, nagy­sza­bá­sú mun­kán dol­go­zott: a fü­ze­te vé­gén a ké­szü­lő Rusz­lán és Lud­mí­la pisz­ko­za­ta­it ta­lál­hat­juk meg).

Ebbe az al­ko­tá­si fo­lya­mat­ba, a fü­zet­ben rög­zí­tett, hét kü­lön­bö­ző idő­pont­ban lét­re­jött ja­ví­tá­si ré­teg fel­tá­rá­sá­ba a leg­újabb, aka­dé­mi­ai kri­ti­kai ki­adás Pus­kin lí­ce­u­mi lí­rá­ját tar­tal­ma­zó kö­te­té­nek, a Lí­ce­u­mi ver­sek szö­ve­gé­nek for­rá­sai (Источники текстов лицейских стихотворений) című, Msz­tyisz­lav Cjav­lovsz­kij (1883–1947) tex­to­ló­gus ál­tal jegy­zett fe­je­ze­te en­ged vég­re tel­jes be­te­kin­tést to­váb­bi tíz, lí­ce­u­mi, kéz­ira­tos gyűj­te­mény be­mu­ta­tá­sa és elem­zé­se mel­lett. Vég­re, hi­szen Cjav­lovsz­kij és – te­gyük rög­tön hoz­zá – fe­le­sé­ge, Tatja­na Zenger-Cjavlovszkaja mun­ká­ja csak­nem 70 évig várt arra, hogy tel­jes ter­je­del­mé­ben nyil­vá­nos­ság­ra kerülhessen. –

Nem két­sé­ges, hogy az utób­bi év­ti­ze­dek Puskin-filológiájának és ‑tex­to­ló­gi­á­já­nak egyik leg­na­gyobb hord­ere­jű ese­mé­nye az Orosz Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Pus­kin Há­zá­ban zaj­ló, új aka­dé­mi­ai ki­adás. Fon­tos­nak tar­tom meg­je­gyez­ni, hogy ez az új edí­ció a 30-as évek ún. régi nagy aka­dé­mi­ai ki­adá­sá­nak (1937–1959) drá­mai tör­té­ne­tét „kor­ri­gál­ja”. Er­ről a szo­ros tör­té­ne­ti kap­cso­lat­ról, a pa­pír­ala­pú kö­te­tek­ről, azok elő­mun­ká­la­ta­i­ról, il­let­ve az ezek­kel pár­hu­za­mo­san zaj­ló on­line ver­zió épí­té­sé­ről, fej­lesz­té­sé­ről és fo­lya­ma­tos bő­ví­té­sé­ről 2015-ben, a he­te­dik sor­szám­mal el­lá­tott kö­tet meg­je­le­né­se kap­csán ír­tam elő­ször (Ka­lavsz­ky Zsó­fia recen­zi­ó­ja az új orosz aka­dé­mi­ai kri­ti­kai Puskin-kiadás „Drá­mai mű­vek” című kö­te­té­ről, 2015). Vá­lasz­tá­som in­do­ka ak­kor az volt (hi­szen az új aka­dé­mi­ai ki­adás kö­te­tei kö­zül el­ső­ként a Drá­mai mű­vekről ír­tam), hogy az Orosz Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia 2015-ben vé­gül re­ha­bi­li­tál­ta a régi nagy ki­adás­nak azt a kö­te­tét, amely 1937-ben el­ső­ként je­lent meg, és ame­lyet a sztá­li­ni ve­ze­tés po­li­ti­kai okok­ból bezúzatott.

Ez­út­tal is egy első kö­tet, az új ki­adás első kö­te­te a tár­gyam, amely szin­tén hely­re­ál­lít és re­ha­bi­li­tál. A Drá­mai mű­vekhez ha­son­ló­an ez a ki­ad­vány is csak mint­egy 70 év után je­len­het meg, még­hoz­zá ab­ban a for­má­ban, ahogy azt a 30-as évek­ben a kri­ti­kai ki­adás szer­kesz­tő­bi­zott­sá­ga el­gon­dol­ta. A régi nagy aka­dé­mi­ai ki­adás eme kö­te­té­nek a be­zú­zá­sá­ra vé­gül nem ke­rült sor. Mi­u­tán a sztá­li­ni kul­túr­po­li­ti­ka nyil­ván­va­ló­vá tet­te a drá­ma­szö­ve­gek ese­té­ben, hogy utó­szót és rész­le­tes kom­men­tá­ro­kat nem kí­ván lát­ni a Puskin-kötetek vé­gén, a Lí­ce­u­mi líra kö­tet­hez ké­szült utó­szó és kom­men­tá­rok nem ke­rül­tek bele a kö­tet­be. A ku­ta­tá­si te­rü­let máig leg­na­gyobb­já­nak tar­tott Cjav­lovsz­kij és fe­le­sé­ge fun­da­men­tá­lis tex­to­ló­gi­ai mun­ká­ját – amely a lí­ce­u­mi tel­jes kor­pusz át­né­zé­sé­ből, an­nak szisz­te­ma­ti­kus elem­zé­sé­ből, fel­dol­go­zá­sá­ból, a dá­tu­mo­zás me­to­di­ká­já­nak ki­dol­go­zá­sá­ból, a ko­rai au­tog­rá­fok­ban ta­lál­ha­tó kéz­írás azonosításából-elemzéséből és a szá­mok­ból álló Puskin-álnevek rend­sze­ré­nek meg­fej­té­sé­ből állt – nem le­he­tett te­hát pub­li­kál­ni. A há­zas­pár tex­to­ló­gi­ai meg­ol­dá­sa­it, fi­lo­ló­gi­ai dön­té­se­it azon­ban igen: a régi nagy aka­dé­mi­ai kri­ti­kai ki­adás Pus­kin lí­ce­u­mi lí­rá­ját tar­tal­ma­zó kö­te­tét – az 1933-as szö­veg­köz­lé­si el­vek­kel össz­hang­ban – Cjav­lovsz­kij ren­dez­te saj­tó alá. Az év­ez­red vé­gén az új aka­dé­mi­ai ki­adás az­zal, hogy a Cjavlovszkij-házaspár ak­kor kéz­irat­ban ma­radt, mo­nog­ra­fi­kus igé­nyű szö­ve­gét tel­jes ter­je­del­mé­ben a mos­ta­ni első kö­tet egyik utó­szó­ta­nul­má­nya­ként je­len­te­ti meg – azaz a lí­ce­u­mi lí­rá­ról írt, ha­tal­mas hord­ere­jű mun­ka egy az egy­ben ol­vas­ha­tó­vá vá­lik –, be­vég­zi azt a mun­kát, ame­lyet a szer­zők a 30-as évek­ben elkezdtek.

A je­len­le­gi aka­dé­mi­ai ki­adás szö­veg­kor­pu­sza szin­te tel­je­sen meg­egye­zik a ré­gi­é­vel. Ahogy Cjav­lovsz­kij ezt meg is em­lí­ti: a lí­ce­u­mi kéz­ira­tok gyűj­té­se, amely Pus­kin ha­lá­lá­val kez­dő­dött – elő­ször Vas­zi­lij Zsu­kovsz­kij és Pjotr Pletny­ov, majd Pa­vel An­nyen­kov ré­vén –, a 19. szá­zad­ban lé­nye­gé­ben le is zá­rul. Új kéz­ira­tok – né­hány ki­vé­tel­től el­te­kint­ve, mint pél­dá­ul a Fon­vizin ár­nya – nem ke­rül­nek elő, az 1920-as, 30-as évek „nagy le­le­tei”, a kü­lön­bö­ző kéz­ira­tos gyűj­te­mé­nyek fel­buk­ka­ná­sa pe­dig – ame­lyek kö­zül az utol­só, az ún. Vszevolozsszkij-füzet 1936-ban ke­rül saj­tó alá – nem vál­toz­tat­nak a lí­ce­u­mi idő­szak kéz­ira­ta­i­nak korpuszán.

Ma a Puskin-filológia össze­sen 133 be­fe­je­zett szö­ve­get, né­hány tö­re­dé­ket és négy több­szer­zős mű­vet tart szá­mon lí­ce­u­mi­ként. Pus­kin ké­sőb­bi idő­sza­ka­i­ból ál­ta­lá­ban fenn­ma­rad­tak mű­ve­i­nek pisz­ko­za­tai (azaz szá­mos eset­ben az utó­kor szá­má­ra kö­vet­he­tő egy-egy szö­veg ala­ku­lá­sá­nak fo­lya­ma­ta) – a lí­ce­u­mi szö­ve­gek kö­zül azon­ban mind­össze egyet­len­egy (!) eset­ben ta­lá­lunk erre pél­dát. A lí­ce­u­mi szö­ve­gek sa­já­tos­sá­gá­nak te­kint­he­tő az a tény is, hogy ren­ge­teg má­so­la­tuk ma­radt fenn – a ku­ta­tás egyik leg­na­gyobb ne­héz­sé­ge így az au­to­ri­zált pus­ki­ni kéz­ira­tok azo­no­sí­tá­sa volt.

Cjav­lovsz­kij ezt a fel­ada­tot a ma is­mert összes lí­ce­u­mi kéz­ira­tos gyűj­te­mény (szám sze­rint tíz szö­veg­kor­pusz) szisz­te­ma­ti­kus elem­zé­sé­vel vé­gez­te el. E mun­ka so­rán a ku­ta­tó­nak si­ke­rült az ano­nim vagy ál­név alatt fel­tün­te­tett ver­sek ese­té­ben a kéz­írás, a pa­pír­mi­nő­ség stb. elem­zé­sé­vel, il­let­ve a Pus­kin ál­tal hasz­nált, szá­mok­ból álló ál­ne­vek rend­sze­ré­nek meg­fej­té­sé­vel azo­no­sí­ta­nia vagy va­ló­szí­nű­sí­te­nie, hogy mely szö­veg­nek ki volt a szerzője.

A szer­kesz­tő­bi­zott­ság az új aka­dé­mi­ai ki­adás első kö­te­té­nek szö­veg­anya­gá­ban a ré­gi­hez ké­pest csu­pán ki­sebb át­ren­de­zé­se­ket haj­tott vég­re. A Du­bia fe­je­zet­ből az alap­kor­pusz­ba át­ke­rült egy szö­veg, egy má­sik­ról egy­ér­tel­mű­en si­ke­rült bi­zo­nyí­ta­ni, hogy nem Pus­ki­né, to­váb­bá az új ki­adás – és ez a na­gyobb hord­ere­jű változ(tat)ás – a ré­gi­től el­té­rő mó­don tisz­táz­ta az „alap­szö­veg” kér­dé­sét. Az alap­szö­veg kér­dé­ses­sé­ge mi­att a 20. szá­zad so­rán a kü­lön­bö­ző ki­adá­sok­ban a lí­ce­u­mi ver­sek­nek több­faj­ta vál­to­za­ta, re­dak­ci­ó­ja ke­rin­gett. Az „össze­vissza­ság­ra” jó pél­da a ma­gyar Puskin-kiadás. A ’60-as évek­től ki­adott ma­gyar for­dí­tá­sok hol va­la­mely ko­rai, hol pe­dig az utol­só szö­veg­vál­to­zat sze­rint ké­szül­tek el. (Nyil­ván­va­ló­an az orosz ki­adá­sok nem tud­ták pon­to­san ori­en­tál­ni a ma­gyar szerkesztőket.)

Pus­kin Lí­ce­u­mi fü­ze­tének anya­gá­ból ki­de­rül, hogy 1817 és 1820 kö­zött hét íz­ben ja­ví­tot­ta vé­gig a lí­ce­um­ban írt szö­ve­ge­it. He­ted­szer, 1819 má­so­dik fe­lé­ben ra­di­ká­lis át­dol­go­zás­nak ve­tet­te alá őket, több­sé­gü­ket je­len­tő­sen meg­húz­ta, majd töb­bet nem nyúlt hoz­zá­juk. 1820-ban azon­ban még­sem je­lent meg ter­ve­zett kö­te­te. (Er­ről lásd Ka­lavsz­ky Zsó­fia, „Vsze­vo­lozs­sz­kij, ked­ve­sem, a cár nem adja vissza a sza­bad­sá­go­mat!”. Pus­kin le­ve­lei 1824-ből és a Vszevolozsszkij-füzet, Mű­hely, 2011, 4, 3–6.) Évek­kel ké­sőbb, 1825 már­ci­u­sa után áll neki, hogy újra vé­gig­ja­vít­sa őket, míg vé­gül 1826-ban meg­je­le­nik az első kö­tet – ebbe azon­ban mind­össze 12 (!) lí­ce­u­mi ver­sét vá­lo­gat­ja be. (Éle­te so­rán össze­sen 41-et, a lí­ce­u­mi idő­szak alatt csu­pán 24-et publikált.)

Az első aka­dé­mi­ai ki­adá­sig ha­tal­mas vita tár­gyát ké­pez­te te­hát, hogy mi­lyen elv alap­ján pub­li­kál­ják a lí­ce­u­mi szö­ve­ge­ket – azo­kat a szö­ve­ge­ket, ame­lyek ennyi­szer let­tek át­dol­goz­va, meg­húz­va, majd – az 1826-os első kö­tet 12 ver­sét le­szá­mít­va – a köl­tő ál­tal el­vet­ve. Mi te­kint­he­tő alap­szö­veg­nek? A régi aka­dé­mi­ai ki­adás gya­kor­la­tá­tól el­tér­ve a je­len ki­adás meg­ol­dá­sa ez: amennyi­ben egy vers ren­del­ke­zik lí­ce­u­mi és poszt­lí­ce­u­mi re­dak­ci­ó­val (a leg­több eset­ben ez fenn­áll), ak­kor a ki­adás mind­ket­tőt sze­re­pel­te­ti (füg­get­le­nül at­tól, hogy Pus­kin a ver­set ké­sőbb felvette‑e első kö­te­té­be). Az új aka­dé­mi­ai ki­adás Más re­dak­ci­ók és va­ri­á­ci­ók című egy­sé­gé­ben sze­re­pel­te­ti – jó­val na­gyobb szám­ban, mint a régi aka­dé­mi­ai ki­adás – a kü­lön­bö­ző má­so­la­tok köz­ti el­té­ré­sek­ből adó­dó va­ri­á­ci­ó­kat. Mi­ként erre már utal­tam: a lí­ce­u­mi Puskin-verseknek be­lát­ha­tat­lan mennyi­sé­gű má­so­la­ta ké­szült. Szá­muk fo­lya­ma­to­san bő­vül, még min­dig, most is ta­lál­nak meg újab­ba­kat és újab­ba­kat, így nem­hogy tel­jes körű le­írá­suk­ról, de még szám­ba­vé­te­lük­ről sem beszélhetünk.

Fon­tos vál­to­zást je­lent, hogy az új ki­adás a pus­ki­ni köz­pon­to­zást és he­lyes­írást egy­sé­ge­sí­ti és meg­újít­ja. (A szer­kesz­tő­bi­zott­ság­nak ez a dön­té­se 1994-ben, a pró­ba­kö­tet meg­je­le­né­se után szé­les körű és éles vi­tát vál­tott ki a szak­mán be­lül.) Pus­kin, ahogy er­ről szá­mos le­ve­lé­ből ér­te­sü­lünk, a ki­adó­já­ra, Pjotr Pletny­ov­ra hagy­ta az or­tog­rá­fi­ai kér­dé­se­ket, azok meg­ol­dá­sát. Bár a 20. szá­zad ele­jén Gri­go­rij Vi­nokur hely­re­ál­lít­ha­tó­nak vél­te Pus­kin sa­ját he­lyes­írá­si el­já­rá­sa­it, mára egy­ér­tel­mű­en ki­de­rült, hogy ez ma­ra­dék­ta­la­nul nem va­ló­sít­ha­tó meg. Több ok­ból sem. Az 1830-as évek­ben ele­ve nem lé­te­zett a nyom­ta­tott szö­ve­gek ese­té­ben egy ál­ta­lá­no­san el­fo­ga­dott és szi­go­rú­an be­tar­tott or­tog­rá­fi­ai sza­bály­rend­szer. Szá­mos Puskin-kéziratban egy­ál­ta­lán nincs köz­pon­to­zás, sok, Pus­kin ál­tal au­to­ri­zált kéz­irat­ban pe­dig egy-egy szö­ve­gen be­lül egy­más­nak el­lent­mon­dó, azaz kö­vet­ke­zet­len gram­ma­ti­kai és he­lyes­írá­si vál­to­za­tok sze­re­pel­nek. Az in­di­vi­du­á­lis pus­ki­ni vál­to­za­tok tel­jes körű hely­re­ál­lí­tá­sa te­hát le­he­tet­len, az új aka­dé­mi­ai ki­adás a mai ke­re­te­ken be­lül meg­pró­bál­ta a régi he­lyes­írá­si je­lek, sza­bá­lyok adek­vát meg­fe­le­lő­it meg­ke­res­ni, mi­köz­ben igye­ke­zett hű ma­rad­ni a sa­já­tos, pus­ki­ni meg­ol­dá­sok­hoz, fi­gye­lem­be véve, hogy bi­zo­nyos, a köl­tő ál­tal ked­velt punk­tu­á­ci­ós je­lek­nek a sze­man­ti­kai je­len­té­se mára megváltozott.

A kö­tet szer­kesz­tő­je a már éle­té­ben le­gen­dá­vá vált Puskin-kutató, Vagy­im Va­cu­ro. Ő jegy­zi a kö­tet Pus­kin lí­ce­u­mi mun­kás­sá­ga (Лицейское творчество Пушкина) című utó­sza­vát is. A nagy­ívű össze­fog­la­ló ta­nul­mány, amely a ku­ta­tás­tör­té­net­től kezd­ve ve­szi szám­ba a ko­rai Puskin-líra for­rá­sa­it, a Pus­kint a lí­ce­u­mi idő­szak alatt ért iro­dal­mi ha­tá­so­kat, a lí­ce­u­mi mű­vek mű­fa­ji, te­ma­ti­kai kor­sza­ko­lá­sá­nak le­he­tő­sé­ge­it, ki­tér arra is, hogy bár lí­ce­u­mi lí­rá­ról be­szé­lünk, Pus­kin­nak re­gé­nyei (leg­alább­is re­gény­kez­de­mé­nyei), ko­mé­di­á­ja, po­é­má­ja is szü­le­tett ez idő­szak alatt (e kéz­ira­tai azon­ban – szá­mos ver­ses le­ve­lé­vel és elé­gi­á­já­val együtt – el­vesz­tek). A köl­tő­nek a Szer­ze­tes és a Bova című po­é­ma­tö­re­dé­kén kí­vül, ame­lyek a je­len kö­tet­ben is sze­re­pel­nek, a lí­ce­u­mi idő­szak­ból tu­laj­don­kép­pen csak egy szö­ve­ge – a máig vi­ta­tott, ezért egy ké­sőb­bi kö­tet Du­bia egy­sé­gé­be be­ke­rü­lő, Bar­kov ár­nya (Тень Баркова) című po­é­má­ja – ma­radt fenn, amely nem tisz­tán a líra mű­ne­mé­be tartozik.

A kö­tet egy vers­ta­ni utó­szó­ta­nul­mánnyal is szol­gál, ezt Vla­gyisz­lav Hol­sev­nyi­kov jegy­zi. Hol­sev­nyi­kov a Puskin- és a Majakovszkij-líra ver­se­lé­sé­nek el­is­mert szak­ér­tő­je­ként vers­ta­ni ku­ta­tá­sa­i­val tá­maszt­ja alá a lí­ce­u­mi idő­szak – Va­cu­ro ál­tal mű­fa­ji és te­ma­ti­kai szem­pont­ból is két sza­kasz­ra osz­tott – pe­ri­o­di­zá­ci­ó­ját. A met­ri­kai és rit­mi­kai jel­leg­ze­tes­sé­gek vál­to­zá­sai is azt mu­tat­ják, hogy a lí­ce­u­mi Puskin-líra első sza­ka­sza 1813 és 1815, a má­so­dik 1816 és 1817 közé te­he­tő. Az el­ső­re az „el­sa­já­tí­tás”, a 18. szá­za­di ver­se­lé­si ha­gyo­má­nyok, a köl­tő­elő­dök, Gav­ri­il Gyer­zsav­in, il­let­ve idő­sebb kor­tár­sak, mint Kon­sztan­tyin Ba­tyus­kov vagy Vas­zi­lij Zsu­kovsz­kij ál­tal ki­dol­go­zott for­mák kö­ve­té­se jel­lem­ző, míg 1815-től a met­ri­kai kész­le­ten, a rit­mi­kán és stró­fa­szer­ke­ze­tek­ben nagy fokú kí­sér­le­te­zés látszik.

A kö­tet­ben a ver­sek­hez fű­zött kom­men­tá­rok alap­ját Cjav­lovsz­kij meg­jegy­zé­sei al­kot­ják, ugyan­ak­kor a Pus­kin Ház ku­ta­tó­kö­zös­sé­ge, a Lí­ce­u­mi líra kö­tet mun­ka­tár­sai (M. N. Vir­ol­aj­nen, Je. O. Lar­ion­ova, Ju. D. Le­vin, O. Sz. Mu­rav­jova, Ny. Ny. Pet­ru­nyi­na, Sz. B. Fjo­do­to­va és I. Sz. Csisz­to­va) azo­kat át­dol­goz­va, a Puskin-kutatás leg­újabb ered­mé­nye­it és szak­mai vi­tá­it be­épít­ve ad­ják közre.

*

Vé­ge­ze­tül egy jó hír a Puskin-kutatóknak. A Push­kin Di­g­ital Scho­larly Edi­ti­on után (amely Pus­kin összes, ed­dig aka­dé­mi­ai ki­adás­ban meg­je­lent szö­ve­gé­nek di­gi­ta­li­zá­lá­sát tűz­te ki cé­lul), ahogy azt vár­ni le­he­tett, 2017-ben el­in­dult a Push­kin Di­g­ital is, azaz az új kri­ti­kai ki­adás di­gi­tá­lis vál­to­za­tát köz­re­adó por­tál. A di­gi­ta­li­zált vál­to­zat­hoz ké­pest ez utób­bi a szö­ve­ge­ken be­lül jó­val össze­tet­tebb ke­re­sés­re ad le­he­tő­sé­get. Egy­elő­re négy ki­s­tra­gé­dia szö­ve­gét, ke­let­ke­zés­tör­té­ne­tét, összes kéz­ira­tát, ja­ví­tá­sa­it és a kom­men­tá­ro­kat le­het így megtekinteni.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
tudományos munkatársa

Summary

One of the most sig­ni­fi­cant events of the Push­kin tex­to­logy of the last few de­ca­des has been that the Rus­si­an Aca­demy of Sci­en­ces la­un­ched its new, 20-volume cri­ti­cal Push­kin edi­ti­on in 1999. The first vo­lu­me, en­tit­led Ly­ce­um po­etry 1813–1817, is now pub­lis­hed for the first time, to­get­her with the fun­da­men­tal work con­duc­ted by Mstis­lav Tsi­av­lovskii (and partly by his wife, Tatya­na Tsi­av­lovs­kaya) du­ring the 1930s and 1940s. Tsi­av­lovskii (1883–1947), still cons­idered the most im­por­tant re­se­ar­cher of the field to­day, con­duc­ted a sys­te­ma­tic analy­sis of the ma­nuscript sour­ces of Pushkin’s ly­ric po­etry cor­pus from the ly­ce­um ye­ars, de­vel­oped the met­ho­do­logy of dat­ing the texts, pro­vi­ded descript­ions of Pushkin’s dif­fe­rent early types of handw­riting, and sol­ved the sys­tem of Push­kin pse­u­donyms that con­sis­ted of num­bers. This work of tex­to­logy could not pre­vi­o­usly be pub­lis­hed in its entirety.

The edi­tor of this vo­lu­me is Va­dim Vat­su­ro (1935–2000), a Push­kin re­se­ar­cher who al­re­ady be­came a le­gend whi­le he was alive. He is the aut­hor of the af­ter­word of the vo­lu­me, en­tit­led Pushkin’s ly­ce­um po­etry. This am­bit­io­us, synt­he­tic study enu­me­ra­tes the sour­ces of Pushkin’s early ly­ric po­etry, start­ing with a his­to­ry of re­se­arch, fol­lo­wed by the li­ter­ary inf­lu­en­ces Push­kin en­coun­te­red du­ring the ly­ce­um ye­ars, and the pos­si­bi­li­ti­es of pe­ri­o­di­zing the ly­ce­um works in terms of gen­re and to­pic. It also ment­ions that alt­ho­ugh we are tal­king abo­ut the ly­ric po­etry of the ly­ce­um ye­ars, Push­kin also wro­te no­vels (at lea­st fledgling ones), co­me­di­es and po­ems du­ring this time (alt­ho­ugh, the ma­nuscripts of the­se were lost, along with many of his epist­les and elegies).

The vo­lu­me also inc­lu­des a study in pro­sody in the af­ter­word, writ­ten by Vla­dis­lav Khols­hev­ni­kov. Khols­hev­ni­kov (1910–2000), a re­now­ned ex­pert of the met­rics of Pushkin’s and Mayakovsky’s ly­ric po­etry, also sup­ports the pe­ri­o­di­za­ti­on of the ly­ce­um ye­ars th­ro­ugh his re­se­arch on pro­sody, which Vat­su­ro di­vi­ded into two phas­es in terms of both gen­re and to­pic. The changes in met­rics and rhythm also in­di­ca­te that the first pha­se of Pushkin’s ly­ric po­etry in the ly­ce­um ye­ars can be da­ted bet­ween 1813 and 1815, with the se­cond pha­se da­ted bet­ween 1816 and 1817. The first pha­se is cha­rac­te­ri­zed by “ac­qui­sit­i­on”, by fol­lo­wing the eighteenth-century tra­di­tions and the forms de­vel­oped by his po­e­tic pre­de­ces­sors (Gav­ri­il Derz­ha­vin, Kons­tan­tin Ba­tyush­kov) and Va­sily Zhu­kovs­ky, whi­le from 1815 ex­ten­sive ex­pe­ri­men­ta­ti­on can be de­tec­ted in terms of the met­ric set, rhythm, and ver­se structure.

The com­men­ta­ri­es ac­com­pa­ny­ing the volume’s po­ems are bas­ed on Tsiavlovskii’s com­men­ta­ri­es; at the same time, the Push­kin Hou­se re­se­arch com­mu­nity, the cont­ri­bu­tors of Ly­ce­um po­etry pub­lish the­se com­men­ta­ri­es in a re­vi­sed for­mat, in­cor­porat­ing the la­test re­sults and de­ba­tes in the field of Push­kin research.

Tagged filológia, kézirat, líceum, Puskin, textológia