Dóbék Ágnes írása

május 7th, 2020 § 0 comments

recenzió

Vul­kán Vera Tün­de, Már­ton­fi Jó­zsef ta­nul­má­nyi fő­igaz­ga­tó és cen­zor, Er­dé­lyi Tu­do­má­nyos Fü­ze­tek 289 (Ko­lozs­vár: Er­dé­lyi Múzeum-Egyesület, 2018).

Vul­kán Vera Tün­de kö­te­te Már­ton­fi Jó­zsef (1746–1815) ta­nár, er­dé­lyi ka­to­li­kus püs­pök (1799–1815) ok­ta­tói, tan­fel­ügye­lői és könyv­vizs­gá­lói te­vé­keny­sé­gét kö­ve­ti nyo­mon. Ő volt a Nor­ma Re­gia szer­ző­je, amellyel a bé­csi ud­var az er­dé­lyi is­ko­la­ügyet sza­bá­lyoz­ta az 1777. évi Ra­tio Edu­ca­tio­nis min­tá­já­ra. A Nor­ma Re­gia Már­ton­fi pe­da­gó­gi­ai mű­kö­dé­sé­nek egyik leg­több­ször ér­té­kelt, ugyan­ak­kor leg­vi­ta­tot­tabb ered­mé­nye. Az új rend­szer be­ve­ze­té­sé­vel az er­dé­lyi is­ko­lák ál­la­po­tá­nak ja­ví­tá­sa volt a cél. A ta­nul­má­nyi ter­vet el­le­nez­ték a pro­tes­tán­sok, ezért szá­muk­ra Már­ton­fi pont­ról pont­ra ha­la­dó ér­ve­lést írt Ref­le­xio­nes cím­mel. Vul­kán Vera be­mu­tat­ja a mű egy ed­dig is­me­ret­len, au­to­gráf kéz­ira­tát, amely a ma­ros­vá­sár­he­lyi Te­le­ki Té­ká­ban ta­lál­ha­tó. [31.]

A Ref­le­xio­nes szer­ke­ze­ti­leg há­rom rész­ből épül fel. A be­ve­ze­tő rész­ben a ka­to­li­ku­sok sé­rel­mé­ről be­szél, vagy­is a püs­pök el­moz­dí­tá­sá­ról a ta­nul­má­nyi bi­zott­ság el­nö­ki szé­ké­ből. A má­so­dik rész­ben a re­for­má­tu­sok azon pa­na­szá­ra vá­la­szol, hogy a bi­zott­sá­got a ka­to­li­kus püs­pök ve­ze­ti. A har­ma­dik egy­ség­ben az is­ko­lák po­li­ti­kai és gaz­da­sá­gi ad­mi­niszt­rá­ci­ó­já­ról, a szün­idő­ről és a tan­köny­vek­ről fej­ti ki gon­do­la­ta­it. Pont­ja­i­ban több té­mát ele­mez, pél­dá­ul az ala­pít­vá­nyok ügyét, a sze­gény szü­lők gye­re­ke­i­nek to­vább­ta­nu­lá­si le­he­tő­sé­ge­it, a di­á­kok me­zei mun­ká­tól való til­tá­sa kö­rü­li ügye­ket, a tan­tár­gyak mennyi­sé­gét il­le­tő kér­dé­se­ket, s a fel­ve­té­sek­kel kap­cso­la­tos té­ve­dé­se­ket tisz­táz­za. A tan­tár­gyak nagy szá­mát ki­fo­gá­so­ló meg­jegy­zé­sek­re a fran­cia pe­da­gó­gus, Cla­ude Fle­ury sza­va­i­val vá­la­szol, aki­nek mű­vei meg­ha­tá­roz­ták a kor pe­da­gó­gi­ai gon­dol­ko­dá­sát.

Már­ton­fi Pro no­ti­tia de lib­ris című jegy­ze­té­ben fe­lelt a pro­tes­tán­sok a tan­köny­vek­kel szem­ben ho­zott ki­fo­gá­sa­i­ra. Az írást még nem mu­tat­ta be a szak­iro­da­lom, ezért is fon­tos Vul­kán Vera elem­zé­se. Már­ton­fi a már ko­ráb­ban for­ga­lom­ban lévő szer­zők mű­ve­i­nek hasz­ná­la­tát írta elő az új tan­terv­ben is. Biz­to­sít­ja a pro­tes­tán­so­kat ar­ról, hogy az újab­ban ki­adott tan­köny­vek­ben már nem ta­lál­ha­tók más fe­le­ke­zet­re néz­ve sé­rel­mes ré­szek. Fel­so­rol­ja az is­ko­lák­ban hasz­ná­la­tos tan­köny­ve­ket, ér­vel a kri­ti­zált köny­vek hasz­ná­la­ta mel­let. Vul­kán Vera Már­ton­fi for­rá­sa­it is azo­no­sít­ja: is­mer­te a hí­res pro­tes­táns tu­dó­sok mun­ká­it, a fel­vi­lá­go­sult pe­da­gó­gi­ai esz­mé­ket val­ló mű­ve­ket. Már­ton­fi újí­tó meg­ol­dá­sa­it mu­tat­ja az is, hogy a vi­ta­irat vé­gén ki­je­len­ti: új tör­té­nel­mi és föld­raj­zi tan­köny­vek­re van szük­ség, il­let­ve szá­mos tan­könyv­ből jobb ki­adást kell ké­szí­te­ni. [55–56.]

A könyv szer­ző­je be­mu­tat­ja Már­ton­fi és Bán­ffy György gu­ber­ná­tor tan­ügy­re vo­nat­ko­zó le­ve­le­zé­sét is. Az 1785 és 1810 kö­zött ke­let­ke­zett sze­mé­lyes hang­vé­te­lű le­ve­lek­ben Már­ton­fi és Bán­ffy töb­bek kö­zött meg­vi­tat­ták a tan­üggyel kap­cso­la­tos hí­re­ket is, de Már­ton­fi gyak­ran ír ne­héz­sé­ge­i­ről, kér szí­ves­sé­get, kü­lön­bö­ző ese­mé­nyek­ről ad hírt. Emel­lett be­szá­mol az is­ko­la­ügyek las­sú elő­re­ha­la­dá­sá­ról, a re­for­mok­kal szem­be­ni el­len­ke­zés­ről, a vi­zi­tá­ci­ók so­rán ta­pasz­tal­tak­ról. [56–69.]

A kö­tet rész­le­te­sen be­mu­tat­ja azt az ese­tet is, ami­kor a pi­a­ris­ta rend­fő­nök nem­tet­szé­sét fe­jez­te ki a Kor­mány­szék in­téz­ke­dé­se­i­vel szem­ben: ne­hez­mé­nyez­te, hogy a szer­ze­te­se­ket más egy­há­zi­ak te­kin­té­lye alá he­lyez­ték. Fenn­állt an­nak a ve­szé­lye, hogy a pi­a­ris­ta rend ki­vo­nul Ko­lozs­vár­ról, ez­zel ko­moly hi­ányt okoz­va a ta­ní­tás­ban. Már­ton­fi fel­ké­szült min­den es­he­tő­ség­re, és a pi­a­ris­ták tá­vo­zá­sa ese­tén a meg­ürült fi­lo­zó­fi­ai ka­ted­rá­ra a leg­ne­ve­sebb szak­em­be­re­ket akar­ta ki­ne­vez­ni. Az esz­té­ti­ka tan­tárgy be­ve­ze­té­sé­nek ter­vé­ről is ek­kor be­szélt Bán­ffy­nak. A pi­a­ris­ták vé­gül nem hagy­ták el a vá­rost, de Már­ton­fi nem állt el at­tól a ter­vé­től, hogy be­ve­zes­sék a tan­tárgy ok­ta­tá­sát. A püs­pök el­kép­ze­lé­se csak ja­vas­lat ma­radt, de az esz­té­ti­ka, s a ké­sőbb ala­pí­tott ma­gyar iro­da­lom és a pe­da­gó­gia ka­ted­ra fel­ál­lí­tá­sá­nak gon­do­la­tát neki tu­laj­do­nít­hat­juk. [81–82.]

Má­ria Te­ré­zia 1779-ben ne­vez­te ki Már­ton­fi Jó­zse­fet a nem­ze­ti is­ko­lák fő­igaz­ga­tó­já­vá. A ta­nul­má­nyi bi­zott­ság fel­ada­ta az volt, hogy elő­ké­szít­se a ki­rá­lyi ren­de­le­tek vég­re­haj­tá­sát, s ki­dol­goz­za az ezek­kel kap­cso­la­tos ja­vas­la­to­kat. A is­ko­lá­kat fel­ügye­lő Már­ton­fi kö­te­les­sé­ge volt, hogy a hoz­zá tar­to­zó is­ko­lá­kat meg­lá­to­gas­sa. Pe­da­gó­gu­si pá­lyá­ja ha­tá­sá­ra (1776-ban Sze­ben­ben ma­te­ma­ti­kát ta­ní­tott) ké­szí­tet­te el Kö­zön­sé­ges Rend­tar­tás című sza­bály­gyűj­te­mé­nyét, amely a fa­lu­si is­ko­lák meg­szer­ve­zé­sé­vel kap­cso­la­tos ren­de­le­te­ket gyűj­ti össze. A mű­vet sa­ját ta­pasz­ta­la­ta­i­ra tá­masz­kod­va adta köz­re ma­gyar nyel­ven, ez­zel igye­ke­zett se­gít­sé­get nyúj­ta­ni a ta­ní­tók­nak. Vul­kán Vera arra a kér­dés­re ke­re­si a vá­laszt, hogy mi­ért te­kin­tet­tek so­kan el­len­sé­ge­sen a ta­ní­tók­nak író­dott pe­da­gó­gi­ai mű­vé­re. A Kö­zön­sé­ges Rend­tar­tást akár már 1779 kö­rül meg­ír­hat­ta Már­ton­fi, azon­ban Kol­lo­nitz püs­pök el­le­nez­te mód­szer­ta­nát, így csak ak­kor dön­tött a sza­bály­zat ki­nyom­ta­tá­sa mel­lett, ami­kor ja­vas­la­ta­it meg­erő­sí­tet­ték Bécs­ben is. [94–95.]

Vul­kán Vera a püs­pök tan­ügyi in­téz­ke­dé­se­it vizs­gá­ló fe­je­ze­tek­ben mind­vé­gig tö­rek­szik meg­ne­vez­ni Már­ton­fi pe­da­gó­gi­ai for­rá­sa­it. Az auszt­ri­ai is­ko­lá­kat új­já­szer­ve­ző Fel­bi­ger Já­nos Ig­nác ha­tá­sa egy­ér­tel­mű­en érez­he­tő, de ezen túl is szá­mos fran­cia szer­ző (Cla­ude Fle­ury, La Cha­lo­ta­is, Rous­seau) mű­vé­re utal Már­ton­fi. Az új pe­da­gó­gi­ai esz­mé­ket nem­csak auszt­ri­ai szű­rőn ke­resz­tül is­mer­te, ha­nem az ere­de­ti ki­adá­sok is el­ju­tot­tak hoz­zá. [95–102.]

Már­ton­fi Jó­zsef ta­ná­ri, fő­igaz­ga­tói és cen­zo­ri mű­kö­dé­se szo­ro­san össze­kap­cso­ló­dott. Cen­zo­ri funk­ci­ót is be­töl­tő fő­igaz­ga­tó­ként fon­tos­nak tar­tot­ta, hogy a ta­nu­lók hoz­zá­fér­hes­se­nek a szük­sé­ges köny­vek­hez, ugyan­ak­kor a könyv­ke­res­ke­de­lem meg­szer­ve­zé­se ál­tal igye­ke­zett a kul­tú­ra ter­jesz­té­sét is elő­se­gí­te­ni. A kö­tet má­so­dik ré­sze Már­ton­fi könyv­el­len­őri mű­kö­dé­sét te­kin­ti át. Ek­kor a cen­zú­rát már sok­kal in­kább a fel­vi­lá­go­so­dás esz­méi el­le­ni harc irá­nyí­tot­ta. Az egy­ház ha­tal­ma a cen­zú­rá­ban is sor­vadt, míg az ál­la­mé fo­lya­ma­to­san nőtt. A ki­rály­nő a pro­tes­táns köny­vek­kel szem­ben el­né­zőbb volt, míg az úgy­ne­ve­zett sza­ba­dos köny­vek­kel kap­cso­lat­ban nőtt a szi­gor. Meg­szűnt az egyes tar­to­má­nyok cen­zo­ri bi­zott­sá­ga, és lét­re­jött a bé­csi köz­pon­ti könyv­vizs­gá­ló com­mis­sio. [109.] Már­ton­fi 1781-től ki­ne­ve­zett cen­zor­ként mű­kö­dött, ké­sőbb a cen­zú­rai bi­zott­ság el­nö­ke lett. Vul­kán Vera az ő pá­lyá­ja alap­ján mu­tat­ja be az er­dé­lyi cen­zú­ra tör­té­ne­té­nek leg­főbb ál­lo­má­sa­it. Az előz­mé­nyek kö­zött is­mer­te­ti Baj­tay An­tal püs­pök In­struc­tióját, amely­ben az er­dé­lyi vi­szo­nyok­hoz pró­bál­ta al­kal­maz­ni a cen­zú­ra sza­bá­lya­it. [117–125.] Baj­tay fon­tos­nak tar­tot­ta az er­dé­lyi val­lá­sok rá­gal­ma­zá­sá­nak ti­lal­mát. Az in­dít­vá­nyá­ban meg­fo­gal­ma­zot­tak ugyan nem va­ló­sul­hat­tak meg, de Baj­tay An­tal­nak a töb­bi val­lás felé mu­ta­tott nyi­tott­sá­ga Már­ton­fi írá­sa­i­ban is tet­ten ér­he­tő.

Már­ton­fi cen­zo­ri mű­kö­dé­sé­nek szak­iro­dal­mát szá­mos ed­dig is­me­ret­len for­rás fel­dol­go­zá­sá­val tet­te tel­je­seb­bé Vul­kán Vera. A püs­pök élet­raj­zát be­mu­ta­tó írá­sok­kal szem­ben meg­ál­la­pít­ja, hogy a cen­zor­nak nem állt ha­tal­má­ban dön­te­ni a köny­vek sor­sá­ról, hi­szen a ren­de­le­tek sza­bá­lyoz­ták, ho­gyan kell el­jár­ni. Vul­kán be­mu­tat­ja azt a je­len­tést, ame­lyet Már­ton­fi írt négy hó­nap­pal 1781-es ki­ne­ve­zé­sét kö­ve­tő­en egy kül­föld­ről be­ér­ke­zett könyv­szál­lít­mány­ról. A ma­ros­vá­sár­he­lyi kol­lé­gi­um gyak­ran volt ta­nít­vá­nya­i­val ho­za­tott köny­ve­ket kül­föl­di pe­reg­ri­ná­ci­ó­juk­ról. Már­ton­fi je­len­té­sé­ből az de­rült ki, hogy eb­ben az eset­ben leg­alább 36 köny­vet szál­lí­tot­tak a di­á­kok.  Az egyik könyv a fenn­ma­radt lis­tá­ban Kál­vin Ins­ti­tu­tiója. [136.] Vul­kán Vera is­mer­te­ti a köny­vek el­len­őr­zé­sé­nek fo­lya­ma­tát. Már­ton­fi min­den köny­vet el­fo­gad­ha­tó­nak ta­lált, csak Kál­vin mű­vét emel­te ki, azon­ban ezt is át­en­ged­he­tő­nek ítél­te, mi­vel a re­for­má­tu­sok klasszi­kus mű­vé­nek le­het te­kin­te­ni. Vul­kán le­írá­sá­ból meg­is­mer­het­jük a köny­vek kül­föld­ről Er­dély­be való ér­ke­zé­sé­nek fo­lya­ma­tát is. A cen­zú­ra mű­kö­dé­sét cen­zo­ri vé­le­mé­nyek, cen­zo­rok ál­tal át­né­zett és en­ge­dé­lye­zett kéz­ira­tok vizs­gá­la­tán ke­resz­tül mu­tat­ja be. [151–158.] Az er­dé­lyi kul­tu­rá­lis éle­tet tá­mo­ga­tó Már­ton­fi cen­zor­ként a ko­lozs­vá­ri tár­su­lat mun­ká­ját is se­gí­tet­te: az Er­dély­ben for­dí­tott szín­da­ra­bo­kat még nyom­ta­tá­suk előtt át­néz­te, ez­zel se­gít­ve a meg­je­le­nést.

A kö­tet szer­ző­je szá­mos ér­de­kes ese­tet ki­emel, ame­lyek­re ku­ta­tá­sa so­rán de­rült fény. A cen­zú­ra tör­té­ne­te szem­pont­já­ból pél­dá­ul ér­de­kes meg­fi­gyel­ni azo­kat a mű­ve­ket, ame­lyek két cen­zo­ri vizs­gá­la­ton es­tek át. Gyak­ran elő­for­dult ugyan­is, hogy a pro­tes­táns mű­ve­ket elő­ször a sa­ját val­lás­be­li cen­zor nézi át, ezt kö­ve­tő­en en­ge­dé­lye­zi Már­ton­fi a ki­adást. [157.]

A cen­zo­ri bi­zott­ság egy 1804-ből szár­ma­zó ka­ta­ló­gu­sát is is­mer­te­ti a szer­ző. A lis­ta alap­ján, amely til­tott vagy kor­lá­to­zott köny­ve­ket tar­tal­maz, ké­pet al­kot­ha­tunk ar­ról, mi­lyen köny­ve­ket ki­fo­gá­sol­tak vagy tar­tot­tak ve­szé­lyes­nek. A fel­so­rolt mű­vek kö­zött ta­lá­lunk sze­rel­mi és po­li­ti­kai te­ma­ti­ká­jú­a­kat, ame­lyek a fel­vi­lá­go­so­dás esz­mé­it köz­ve­tí­tik, va­la­mint szen­ti­men­tá­lis tör­té­ne­te­ket és utó­pisz­ti­kus re­gé­nye­ket. [164–167.]

Vul­kán Vera egy olyan pél­dát is be­mu­tat, ami­kor Már­ton­fi cen­zo­ri te­vé­keny­sé­ge össze­kap­cso­ló­dik iro­da­lom­pár­to­lá­sá­val. Több­szö­rö­sen egye­di ez az eset: egy cen­zor írta az elöl­já­ró be­szé­det, va­la­mint cen­zor­ként első kri­ti­ku­sa is a mű­nek. Aran­ka György Apró Mun­ká­ji című mű­vé­nek elő­sza­vá­ban a szer­zői alá­írás he­lyett Már­ton­fi Jó­zsef neve sze­re­pel. Már­ton­fi egye­dül­ál­ló cen­zo­ri aján­lás­sal lát­ta el a mű­vet, ez­zel nö­vel­ve Aran­ka mun­ká­já­nak meg­be­csült­sé­gét. Te­kin­té­lyét fel­hasz­nál­va Már­ton­fi aka­dá­lyoz­ta az er­dé­lyi ma­gyar tör­té­ne­lem­szem­lé­le­tet rom­bo­ló mű­vek meg­je­le­né­sét. Egy ilyen ese­tet ki is emel Vul­kán: a püs­pök el­le­nez­te Au­gust Lud­wig Sch­löz­er tör­té­ne­lem­szem­lé­le­tét, emi­att szá­mos pon­ton kri­ti­zál­ta a Sch­löz­ert imi­tá­ló Ball­mann Já­nos mű­vét, ame­lyet így vé­gül nem ad­tak ki. [182.]

A mel­lék­let­ben ta­lál­ha­tó le­vél­tá­ri do­ku­men­tu­mok át­írá­sa, va­la­mint a cen­zo­ri be­jegy­zé­sek­ről ké­szült pél­da­tár na­gyon hasz­nos ki­egé­szí­tés­ként szol­gál­nak a kö­tet­ben be­mu­ta­tott új ku­ta­tá­si ered­mé­nyek­hez.

A Már­ton­fi Jó­zsef ta­nul­má­nyi fő­igaz­ga­tó és cen­zor című kö­tet Már­ton­fi mun­kás­sá­gá­nak ed­dig ke­vés­bé is­mert ré­szét mu­tat­ja be. Vul­kán Vera Tün­de ez idá­ig fel­dol­go­zat­lan for­rá­sok­kal fog­lal­ko­zik, ugyan­ak­kor mind­vé­gig hi­vat­ko­zik a ko­ráb­bi szak­iro­da­lom­ra és meg­fe­le­lő tör­té­ne­ti ke­ret­be ágyaz­za ku­ta­tá­sa­it. Job­ban meg­is­mer­het­jük Már­ton­fi kap­cso­lat­há­ló­ját, az er­dé­lyi tan­ügyért vég­zett mun­ká­ját, mű­velt­sé­gét és ol­vas­má­nya­it, va­la­mint az er­dé­lyi cen­zú­ra mű­kö­dé­sét. Így Már­ton­fi sok­ol­da­lú sze­mé­lyi­sé­ge több­irá­nyú ku­ta­tást ered­mé­nye­zett. A nem­ze­ti nyelv kér­dé­sé­vel, az er­dé­lyi tan­ügy és cen­zú­ra hely­ze­té­vel, a 18. szá­zad végi me­ce­na­tú­ra mű­kö­dé­sé­vel, a könyv­tör­té­net­tel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók mind fon­tos új ered­mé­nye­ket ta­lál­nak a kö­tet­ben.

A szerző a BTK Irodalomtudományi Intézetének
tudományos segédmunkatársa,
a Nyugat-magyarországi irodalom 1770–1820
MTALendület kutatócsoport tagja

Summary

The vo­lu­me, writ­ten by Vera Tün­de Vul­kán, fol­lows Jó­zsef Mártonfi’s ac­ti­vi­ti­es as a tea­cher, inspec­tor, and cen­sor. Edu­ca­ti­o­nal re­or­ga­ni­za­ti­on and spread­ing cul­tu­re pla­yed an im­por­tant role in Jó­zsef Mártonfi’s life. His ac­ti­vi­ti­es as an in­struc­tor, inspec­tor, and cen­sor were in­tertwi­ned, comp­le­ment­ing and mix­ing with each ot­her. The first part of the book analy­ses the edu­ca­ti­o­nal re­form that emer­ged as a re­sult of Már­ton­fi’s role as an inspec­tor, and its re­cept­ion by Pro­tes­tant circ­les. The se­cond part exa­mi­nes the de­ve­lop­ment of Transyl­va­ni­an cen­sors­hip in the late 18th and early 19th cent­ury. The book is re­la­ted to pre­vi­o­us re­se­arch on Mártonfi’s work, with its re­sults comp­le­ment­ing them. The ma­jo­rity of the pre­sen­ted sour­ces were pre­vi­o­usly un­pro­ces­sed and unk­nown to re­se­ar­chers.

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?