recenzió

Sző­ke Má­ria, A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán: Ba­bits Mi­hály vi­lá­ga 1921 ele­je és 1923 au­gusz­tu­sa kö­zött, Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum Ki­adó, 2019.

„Adat­hal­maz”, „mel­lék­ter­mék”, „egy­szer­re ana­lí­zis és szin­té­zis” (9): ezek Sző­ke Má­ria A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán című köny­vé­nek rö­vid Be­ve­ze­tő he­lyett című elő­sza­vá­ban ol­vas­ha­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sai. Adat­hal­maz: ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy a ren­del­ke­zés­re álló do­ku­men­tu­mok­ból (Tan­ner Ilo­na nap­ló­jegy­ze­tei, le­ve­lek, ko­ra­be­li ira­tok, na­pi­la­pok, fo­lyó­ira­tok és ön­ál­ló ki­ad­vá­nyok) alap­ján a szer­ző össze­gyűj­töt­te a Ba­bits Mi­hály éle­té­nek 1921 és 1923 kö­zöt­ti pe­ri­ó­du­sá­hoz kö­tő­dő és je­len­leg tud­ha­tó tényeket.

Mel­lék­ter­mék: ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy az el­vég­zett adat­gyűj­tés a Babits-levelezés kri­ti­kai ki­adá­sá­nak mun­ká­la­ta­in ala­pul, mely ere­de­ti­leg egy kö­tet­ben adta vol­na ki a köl­tő­höz és a köl­tő ál­tal 1921 és 1925 kö­zött írt le­ve­le­ket, a fel­dol­go­zan­dó anyag mennyi­sé­ge azon­ban az adott pe­ri­ó­dus két rész­re bon­tá­sát, a le­ve­le­zés két kö­tet­ben tör­té­nő meg­je­le­né­sét tet­te szük­sé­ges­sé.[1] A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán az első le­ve­le­zés­kö­tet anya­gát dol­goz­za fel két­fé­le ér­te­lem­ben is: egy­részt a Babits-életére vo­nat­ko­zó ada­tok egy ré­sze ép­pen a le­ve­lek­ből gyűjt­he­tő ki, más­részt a le­ve­lek kri­ti­kai ki­adá­sa kí­sé­rő – a kö­tet imp­resszu­ma sze­rint Si­pos La­jos ál­tal jegy­zett – ta­nul­má­nyá­nak tény­sze­rű és te­ma­ti­ku­san (Ba­bits la­ká­sa, élet­kö­rül­mé­nyei, egész­sé­ge, Ba­bits és az iro­dal­mi tár­sa­sá­gok, Ba­bits és a Nyu­gat stb.) fel­dol­go­zott meg­ál­la­pí­tá­sa­it idő­rend­be ál­lít­ja, és ki­egé­szí­ti az adott tör­té­nel­mi pe­ri­ó­dus­ra, a ko­ra­be­li iro­dal­mi kö­zeg­re és Ba­bits éle­té­re, élet­mű­vé­re vo­nat­ko­zó újabb ada­tok­kal. Vé­ge­ze­tül ana­lí­zis­nek és szin­té­zis­nek te­kint­he­tő a könyv azért, mert az össze­gyűj­tött té­nye­ket ren­de­zi, ér­tel­me­zi, és egy­sé­ges nar­rá­ci­ós ke­ret­be he­lye­zi, hogy vé­gül ké­pet ad­has­son ar­ról a vi­lág­ról, mely­ben Ba­bits Mi­hály 1921 év ele­je és 1923 au­gusz­tu­sa kö­zött élt, és ez­ál­tal kí­ván „meg­bíz­ha­tó alap­raj­zot” (9) nyúj­ta­ni a Babits-életmű újraolvasásához.

Az 1921. ja­nu­ár 17. és 1923. au­gusz­tus 31. kö­zöt­ti idő­szak élet­raj­zi té­nye­it és tör­té­né­se­it havi bon­tá­sú kro­no­lo­gi­kus rend­ben nar­rá­ló törzs­szö­ve­get két be­ve­ze­tő ta­nul­mány elő­zi meg. Az Előz­mé­nyek című a ma­gyar tör­té­ne­ti gon­dol­ko­dás köz­pon­ti ide­á­já­nak, a „hős” esz­mé­jé­nek az el­tű­né­sét írja le, azt, ahogy a ko­ráb­bi év­szá­za­dok har­ca­i­ban for­má­ló­dott „vi­téz” esz­mé­nyé­ből az I. vi­lág­há­bo­rú küz­del­mes évei alatt a győz­tes­ség és nagy­ság ál­má­nak el­tű­né­sé­vel „hősi ha­lott” lett. A szer­ző Ba­bits ko­rai pá­lya­sza­ka­szát az 1920 de­cem­be­ré­ben ki­adott Nyug­ta­lan­ság völ­gye című kö­tet ver­se­i­ig eb­ből a szem­pont­ból ol­vas­sa újra, és a há­bo­rú­hoz való vi­szony meg­vál­to­zá­sát és a hős esz­mé­nyé­nek át­ala­ku­lá­sát, el­tű­né­sét kons­ta­tál­ja. A má­sik be­ve­ze­tő ta­nul­mány a ko­ra­be­li ma­gyar köz­gon­dol­ko­dás­nak, a Ta­nács­köz­tár­sa­ság bu­ká­sa utá­ni „ke­resz­tény kur­zus” po­li­ti­kai és iro­da­lom­po­li­ti­kai küz­del­me­i­nek és Ba­bits pri­vát éle­té­nek össze­fog­la­lá­sá­val lé­nye­gé­ben azt az ér­tel­me­zői ke­re­tet írja le, mellyel a szer­ző a Ba­bits éle­té­re vo­nat­ko­zó ada­ta­it rend­sze­rez­te. Politika- és esz­me­tör­té­ne­ti szem­pont­ból rend­kí­vül ne­héz idő­szak­ról van szó, a há­bo­rús össze­om­lást kö­ve­tő te­rü­let­vesz­té­sek, majd a tri­a­no­ni béke, a for­ra­da­lom, a kom­mu­nis­ta dik­ta­tú­ra, és 1919 au­gusz­tu­sa után az új ha­tal­mi rend ki­épü­lé­se, a fe­le­lős­ség­re vo­ná­sok meg­sok­szo­roz­ták a ko­ráb­ban is meg­osz­tott ma­gyar szel­le­mi élet front­vo­na­la­it. Ba­bits, aki az őszi­ró­zsás for­ra­da­lom ide­jén, majd az azt kö­ve­tő hó­na­pok­ban ko­moly köz­éle­ti ak­ti­vi­tást is ki­fej­tett, a Ta­nács­ha­ta­lom reg­ná­lá­sa ide­jén pe­dig a pes­ti egye­tem ta­ná­ri ál­lá­sát is be­töl­töt­te, 1919 őszé­től több ol­dal­ról is po­li­ti­kai tá­ma­dá­sok­nak és rend­őri zak­la­tás­nak volt ki­té­ve. (Nem lé­nye­ges kér­dés, de ér­de­mes meg­em­lí­te­ni, hogy a Ba­bits el­len 1921 no­vem­be­re utá­ni rend­őri zak­la­tá­sok okát, mely­nek so­rán a köl­tőt mint a tá­ra­da­lom­ra ve­szé­lyes egyént nyil­ván­tar­tás­ba vet­ték, Sző­ke Má­ria a Hús­vét előtt című vers­ben je­lö­li meg. Erre vo­nat­ko­zó­an nem is­me­rünk egy­ér­tel­mű ada­to­kat, de a ma­gam ré­szé­ről Jan­ko­vics Jó­zsef vé­le­mé­nyét tar­tom meg­ala­po­zot­tabb­nak,[2] aki Tö­rök Sop­hie egy évek­kel ké­sőb­bi vissza­em­lé­ke­zé­se alap­ján az 1919 feb­ru­ár­já­ban az Új Vi­lág című lap­ban Vö­rös­mar­ty Szó­zatáról írt cik­ket sej­ti az újabb el­já­rás mö­gött. Ba­bits Az iga­zi haza című írá­sa már a meg­je­le­né­se­kor is vi­tát vál­tott ki, és ké­sőbb is fe­jé­re ol­vas­ták Ba­bits­nak ek­ko­ri pa­ci­fis­ta ál­lás­pont­ját – pél­dá­ul Tor­may Céc­i­le, ahogy le­vél­vál­tá­suk­ra Sző­ke Má­ria is hi­vat­ko­zik [217–218] –, ami mel­lett a köl­tő egyéb­ként kon­zek­ven­sen ki­tar­tott.) A köz­élet vi­ha­rai elől a csa­lád sem fel­tét­le­nül nyúj­tott me­ne­dé­ket szá­má­ra. Bár egy vá­rat­lan for­du­lat­nak kö­szön­he­tő­en 1921. ja­nu­ár 16-án fe­le­sé­gül vet­te az ak­kor még jó­ba­rát Sza­bó Lő­rinc meny­asszo­nyát, Tan­ner Ilo­nát, vi­szont a szek­szár­di csa­lád­dal való vi­szo­nya nem volt ki­egyen­sú­lyo­zott, és a Nyu­gat szer­kesz­té­se so­rán is el­mé­lyült el­len­té­te Os­vát­tal. A Pe­tő­fi Tár­sa­ság­ból ki­zárt, ta­ná­ri nyug­dí­já­tól meg­fosz­tott, sok­szor anya­gi gon­dok­kal küz­dő köl­tő szá­má­ra nem na­gyon lát­szott kiút te­hát a „nyug­ta­lan­ság völgyéből”.

Sző­ke Má­ria a Ba­bits éle­tét, írói, szer­kesz­tői és pri­vát vi­lá­gát for­má­ló té­nye­ket há­rom te­ma­ti­kus cso­port­ra oszt­va tár­gyal­ja. Az első a köl­tő sze­mé­lyes hely­ze­tét, ma­gán­éle­tét, csa­lá­di vi­szo­nya­it, a kö­rü­löt­te for­má­ló­dó ba­rá­ti kör ese­mé­nye­it fog­lal­ja össze. Kü­lön fi­gyel­met szen­tel a Sza­bó Lő­rinc­hez fű­ző­dő vi­szony ala­ku­lá­sá­nak, mely­ben a fo­lya­ma­tos el­hi­de­gü­lést re­giszt­rál­ja, an­nak el­le­né­re, hogy Sza­bó Lő­rinc (aki idő­köz­ben szin­tén meg­há­za­so­dott, fe­le­sé­gül vet­te Mi­kes La­jos lá­nyát, Klá­rát) to­vább­ra is rend­sze­res ven­dé­ge volt Ba­bit­sék­nak. Sző­ke Má­ria a há­zas­ság­kö­tés után a Re­vicz­ky ut­cai ház­tar­tás át­ala­ku­lá­sát, a tár­sa­sé­gi élet di­na­mi­ká­ját rög­zí­ti. A Babits-levelezés mel­lett az élet­raj­zi kro­no­ló­gia szá­má­ra ér­té­kes for­rá­sok­kal szol­gál­nak Tan­ner Ilo­na nap­tá­rai, me­lyek adat­gaz­da­gon do­ku­men­tál­ják a há­zas­pár min­den­nap­ja­it. „Az es­kü­vő után de­rűs csa­lá­di élet kez­dő­dött Ba­bit­sék­nál.” – ál­la­pít­ja meg Sző­ke Má­ria, ezt a de­rűt azon­ban né­mi­leg be­ár­nyé­kol­ta a na­gyobb csa­lád­dal való fe­szült­ség ki­éle­ző­dé­se, mely­nek oka a hú­szas évek kez­de­tén a ha­di­fog­ság­ból ha­za­té­rő Ba­bits Ist­ván ál­lás­ke­re­sé­se volt. A csa­lád a köl­tő köz­ben­já­rá­sát vár­ta, hogy öccse bu­da­pes­ti jo­gá­szi ál­lás­hoz jus­son. De volt olyan csa­lád­tag is, Ke­le­men Imre, aki fel­te­he­tő­en Ba­bits for­ra­da­lom­ban be­töl­tött köz­éle­ti sze­re­pe mi­att ide­ge­ne­dett el, s a hor­dár­ral vissza­küld­te az 1921 ka­rá­cso­nyán neki de­di­kált kö­tet. A dur­va sér­tés­re vá­lasz­ként Ba­bits azt fon­tol­gat­ta, hogy meg­sza­kít min­den kap­cso­la­tot a ro­kon­ság­gal, és soha töb­bé nem megy Szek­szárd­ra.[3] A csa­lá­di élet­be való be­pil­lan­tás azért is lé­nye­ges, mert Ba­bits ek­kor kez­di el írni és so­ro­zat­ban pub­li­kál­ni a Ha­lál­fi­ait, mely­ben je­len­tős rész­ben a Ba­bits és Ke­le­men csa­lád tör­té­ne­te­it dol­goz­za fel.

A má­sik te­rü­let, me­lyet Sző­ke Má­ria fel­dol­goz Ba­bits­nak a Nyu­gat szer­kesz­tő­sé­gé­ben fo­lyó te­vé­keny­sé­ge, szer­kesz­tő­tár­sa­i­hoz, min­de­nek­előtt Os­vát­hoz való vi­szo­nya. A lap­szer­kesz­tés napi ru­tin­ja is szám­ta­lan súr­ló­dás­ra adott okot ket­te­jük kö­zött, Ba­bits csak ne­he­zen tud­ta ér­vé­nye­sí­te­ni el­kép­ze­lé­se­it, Kom­já­thy Ala­dár ver­se­it pél­dá­ul csak na­gyon ne­he­zen tud­ta le­kö­zöl­tet­ni. Ki­éle­ző­dött ket­te­jük vi­szo­nya a Timár Vir­gil fia el­hú­zó­dó pub­li­ká­lá­sa mi­att is. A re­gény csak 1922-ben je­lent meg az Athe­na­e­um ki­adá­sá­ban, de a szer­kesz­tő­ség­ben már előt­te töb­ben ag­gá­lyos­nak lát­ták Vi­tá­nyi Vil­mos meg­for­má­lá­sát, aki­nek alak­já­ban az 1919 óta emig­rá­ci­ó­ban élő, de a Nyu­gat cím­lap­ján még fő­szer­kesz­tő­ként fel­tün­te­tett Ig­no­tus­ra is­mer­tek. Évek­kel az indiszkréció-vita ki­rob­ba­ná­sa előtt Ba­bits tá­ma­dá­sok kö­zép­pont­já­ba ke­rült, a hú­szas évek ele­jé­nek köz­éle­ti kon­tex­tu­sá­ban a re­gény bi­zo­nyos ki­je­len­té­sei ugyan­is az an­ti­sze­mi­tiz­mus gya­nú­ját kel­tet­ték, val­lá­si, fe­le­ke­ze­ti vo­nat­ko­zá­sa­it pe­dig a keresztény-nemzeti kur­zus­nak tett gesz­tus­ként ér­tel­mez­ték. Ugyan­ak­kor Sző­ke Má­ria össze­fog­la­ló­já­ból az is vi­lá­go­san ki­de­rül, hogy Ba­bits, bár a keresztény-konzervatív kul­tu­rá­lis elit több tag­já­val, Hor­váth Já­nos­sal, Szek­fű Gyu­lá­val, sőt, Tor­may Cécile-lel is ba­rá­ti vi­szonyt ápolt, hí­vá­suk el­le­né­re és az Os­vát­tal való fe­szült vi­szony da­cá­ra sem csat­la­ko­zott a Kle­bels­berg Kunó kul­tusz­mi­nisz­ter ál­tal kez­de­mé­nye­zett és a Nyu­gat kon­zer­va­tív el­len­lap­ja­ként ala­pí­tott Nap­ke­lethez.

A hó­nap­ról hó­nap­ra ha­la­dó élet­raj­zi kro­no­ló­gia ezen kí­vül szá­mot vet Ba­bits iro­dal­mi nyil­vá­nos­ság­ban való meg­je­le­né­se­i­ről, be­le­ért­ve ebbe azt, ami­kor az ő sa­ját írá­sai lát­nak nap­vi­lá­got, vagy ami­kor róla szó­ló kri­ti­kák, be­szá­mo­lók je­len­nek meg, de Sző­ke Má­ria a ko­ra­be­li na­pi­la­pok hír­adá­sai alap­ján azo­kat az ese­mé­nye­ket is szám­ba ve­szi, ami­kor a köl­tő mű­ve­it ad­ják elő. A szer­ző nem ki­zá­ró­lag a meg­je­le­né­sek bib­li­og­rá­fi­ai ada­ta­i­nak rög­zí­té­sét vég­zi el, ha­nem be is mu­tat­ja az egyes mű­ve­ket. A ver­se­ket tel­jes egé­szé­ben köz­li, a szép­pró­zai al­ko­tá­sok­nak pe­dig rö­vid ér­tel­me­zé­sét adja. A könyv cí­mé­ben is ki­emelt Ha­lál­fi­ai kap­csán pél­dá­ul ki­tér az 1921–1922-ben a Pes­ti Nap­lóban foly­ta­tá­sok­ban kö­zölt re­gény meg­je­le­né­sét meg­elő­ző hír­ve­ré­sek­re, a tár­ca­re­gény fo­gal­má­nak ér­tel­me­zé­sé­re is, mi­vel Sző­ke Má­ria a re­gény első meg­je­le­nés­nek ku­dar­cát ép­pen a mű­faj­ra való al­kal­mat­lan­ság­ban lát­ja. Eb­ben az eset­ben hi­vat­ko­zik Han­sá­gi Ág­nes tár­ca­re­gény­ről írt ta­nul­má­nyá­ra, a mű­vek be­mu­ta­tá­sá­ról és a kor­szak­áb­rá­zo­lás­ról is el­mond­ha­tó azon­ban, hogy rend­kí­vül öko­no­mi­ku­san bá­nik a szak­iro­dal­mi hi­vat­ko­zá­sok­kal, a tör­té­né­szi mun­kák kö­zül is né­hány alap­ve­tő­re tá­masz­ko­dik csu­pán, na­gyobb sze­re­pet kap az első vi­lág­há­bo­rú utá­ni évek jel­lem­zé­sé­ben a ko­ra­be­li do­ku­men­tu­mok fel­dol­go­zá­sa, a mű­vek be­mu­ta­tá­sa so­rán pe­dig a sa­ját ol­va­sói él­mény szak­sze­rű köz­ve­tí­té­sé­re esik a hang­súly, vagy mi­ként a Pe­tő­fi ko­szo­rúi ese­té­ben a vers meg­je­le­né­sé­nek ko­ra­be­li kon­tex­tu­sa vá­lik fon­tos­sá, mely­ben a mű „erő­tel­jes til­ta­ko­zás, bá­tor és ma­gá­nyos ak­tu­á­lis szel­le­mi ki­ál­lás” volt (198).

Egy-egy hó­nap tör­té­né­se­i­nek össze­fog­la­lá­sa so­rán a har­ma­dik tematikus-szerkezeti egy­sé­get a Ba­bits sze­mé­lyét vagy mű­ve­it érin­tő kri­ti­kák, bí­rá­la­tok, va­la­mint az iro­dal­mi és po­li­ti­kai élet leg­meg­ha­tá­ro­zóbb, a köl­tő éle­té­re és pá­lyá­já­ra va­la­mi­lyen mó­don ha­tás­sal lévő ese­mé­nye­i­nek össze­fog­la­lá­sa adja. A kor­szak mik­ro­tör­té­ne­te tá­rul az ol­va­só elé, me­lyek­ből pon­to­san lát­ha­tó, hogy az iro­dal­mi vi­ta­po­zí­ci­ó­kat a po­li­ti­kai el­len­té­tek, fő­ként az őszi­ró­zsás for­ra­da­lom és a Ta­nács­köz­tár­sa­ság­hoz, majd a ha­ta­lom­ra jutó „ke­resz­tény kurzus”-hoz való vi­szony ha­tá­roz­ta meg. 1919 után a köz­be­széd­ben fel­erő­sö­dött az an­ti­sze­mi­tiz­mus, mind­eköz­ben iro­dal­mi és iro­da­lom­po­li­ti­kai vi­ták kö­ze­pet­te több he­lyen bon­ta­ko­zott az Ady-kultusz, 1921-ben Dan­te ha­lá­lá­nak 700. év­for­du­ló­já­ra em­lé­kez­tek Ma­gyar­or­szá­gon is, 1922–1923 pe­dig már a Petőfi-centenárium je­gyé­ben telt. Az év­ti­zed ele­jén új nem­ze­dék lé­pett fel a ma­gyar iro­da­lom­ban, mely szá­má­ra a Nyu­gat és an­nak Ady ha­lá­la után első köl­tő­je, Ba­bits már a meg­ha­lad­ni kí­vánt múl­tat je­len­tet­te. A tri­a­no­ni bé­ke­dik­tá­tum után gyö­ke­re­sen át­ala­kult a ma­gyar iro­da­lom és saj­tó in­téz­mény­rend­sze­re és tár­sa­dal­mi hát­te­re. Az el­csa­tolt te­rü­le­te­ken, min­de­nek­előtt Er­dély­ben a régi iro­dal­mi cent­ru­mok új je­len­tő­ség­re tet­tek szert a ki­sebb­sé­gi sor­ba kény­sze­rült ma­gyar­ság szá­má­ra, az ön­ál­ló re­gi­o­ná­lis kul­túr­tör­té­net­tel nem vagy alig ren­del­ke­ző te­rü­le­te­ken, Fel­vi­dé­ken és a Vaj­da­ság­ban új kul­tu­rá­lis köz­pon­tok kezd­tek ki­ala­kul­ni. A Ta­nács­köz­tár­sa­ság bu­ká­sa után az iro­dal­má­rok, mű­vé­szek egy ré­sze (szin­te a tel­jes avant­gárd Kas­sák­kal az élen) emig­rá­ci­ó­ba kény­sze­rült, en­nek kö­vet­kez­té­ben az iro­dal­mi élet­ben je­len­tő­sen meg­nö­ve­ke­dett a ha­tá­ron túli és kül­ho­ni (kü­lö­nö­sen a bé­csi) ma­gyar nyel­vű saj­tó­ter­mé­kek szerepe.

Noha har­minc­egy hó­na­pos idő­in­ter­val­lum vi­szony­lag rö­vid pe­ri­ó­dus egy or­szág, de akár egy em­ber éle­té­ben is, az 1921. ja­nu­ár és 1923. au­gusz­tus kö­zöt­ti idő­szak még­is Ba­bits és a ma­gyar tör­té­ne­lem­nek rend­kí­vül moz­gal­mas sza­ka­sza volt. Sző­ke Má­ria köny­ve en­nek az idő­szak­nak a jobb meg­ér­té­sé­hez, az ek­ko­ri­ban szü­le­tő Babits-művek, min­de­nek­előtt a cím­be is be­emelt Ha­lál­fi­ai élet­raj­zi hát­te­ré­nek meg­is­me­ré­sé­hez nyújt se­gít­sé­get. Az ese­mé­nyek idő­ren­di tár­gya­lá­sa mi­att leg­in­kább Róna Ju­dit több kö­te­tes, a köl­tő élet­ese­mé­nye­it 1920. de­cem­ber 31-ig fel­dol­go­zó Babits-kronológiájának foly­ta­tá­sa­ként te­kint­he­tünk a könyv­re,[4] noha ku­ta­tá­si hát­te­re, me­to­di­ká­ja és cél­ki­tű­zé­sei is má­sok. Sző­ke Má­ria össze­fog­la­ló­ja a Babits-levelezés saj­tó alá ren­de­zői mun­ká­ja so­rán gyűj­tött is­me­re­tek, ada­tok szin­té­zi­se, s ennyi­ben a ké­szü­lő Ba­bits kri­ti­kai ki­adá­sok­nak is fon­tos se­géd­köny­ve lesz.

Summary

Má­ria Szőke’s book ela­bo­ra­tes a short pe­ri­od in the life of Mi­hály Ba­bits, from Ja­nu­ary 1921 to Au­gust 1923. Szőke’s work int­ro­du­ces the poet’s pri­vate life, his re­la­ti­on to the fa­mily, his re­la­ti­ves, and his com­pa­n­ionship. Beyond the pri­vate sphe­re, the book descri­bes Babits’s li­ter­ary ac­ti­vi­ti­es, the works he pub­lis­hed in this short pe­ri­od, the edi­ting of the pe­ri­o­di­cal Nyu­gat, and his stra­ined wor­king re­la­ti­on to the co-editor, Ernő Os­vát. Má­ria Sző­ke sum­ma­ri­ses the con­tem­por­ary news and cri­ti­ques abo­ut Ba­bits, and the dif­fe­rent opin­ions and eva­lu­a­tions of the poet. Howe­ver, the book not only re­ve­als the life of a fa­mous writer month by month, but the re­ader can also get ac­qua­in­ted with this tro­ub­led pe­ri­od of Hun­ga­ri­an his­to­ry, the months of po­li­ti­cal cri­ses and cons­o­li­da­ti­on af­ter the fall of the re­vo­lu­tions and the Pe­ace Tre­aty of Trianon.

Jegyzetek

[1]Mind­két kö­tet saj­tó alá ren­de­ző­je Sző­ke Má­ria volt: Ba­bits Mi­hály, Le­ve­le­zé­se, 1921–1923, kiad. Sző­ke Má­ria; a jegy­ze­te­ket írta Si­pos La­jos, Ba­bits Mi­hály mű­ve­i­nek kri­ti­kai ki­adá­sa: Le­ve­le­zés (Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum, 2014); Ba­bits Mi­hály, Le­ve­le­zé­se, 1923–1925, kiad. Sző­ke Má­ria (Bu­da­pest: Ma­gyar Nap­ló Ki­adó, 2018).;

[2]Jan­ko­vics Jó­zsef, „Ba­bits Mi­hály fe­gyel­mi bün­te­té­sé­nek re­ví­zi­ós el­já­rá­sa is­me­ret­len do­ku­men­tu­mok tük­ré­ben”, Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek 105, 1–2. sz. (2001): 183–213, 184–186.

[3]Ba­bits, Le­ve­le­zé­se, 1921–1923, 134.

[4]Róna Ju­dit, Nap nap után: Ba­bits Mi­hály éle­té­nek kro­no­ló­gi­á­ja: 1883–1908, Babits-kronológia 1 (Bu­da­pest: Ba­las­si Ki­adó, 2011); Róna Ju­dit, Nap nap után: Ba­bits Mi­hály éle­té­nek kro­no­ló­gi­á­ja 1909–1914, Babits-kronológia 2 (Bu­da­pest: MTA BTK ITI; Ba­las­si Ki­adó, 2013); Róna Ju­dit, Nap nap után. Ba­bits Mi­hály éle­té­nek kro­no­ló­gi­á­ja: 1915–1920, Babits-kronológia 3 (Bu­da­pest: Ba­las­si Ki­adó, 2015).

Tagged Babits Mihály, kronológia, modern magyar irodalom, Nyugat, Tanner Ilona