recenzió

Ga­ál­né Kalydy Dóra, szerk. Open Sci­en­ce: Nyílt tu­do­mány ma­gyar szem­mel. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­nak köz­le­mé­nyei. Új so­ro­zat, 45. Bu­da­pest: Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tár és In­for­má­ci­ós Köz­pont, 2021.

Bár nem rit­ka a fenn­tar­tók, a pi­a­ci sze­rep­lők, vagy akár a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek ré­szé­ről a transz­pa­ren­cia re­la­ti­vi­zá­lá­sa, a nyílt ku­ta­tás szem­pont­já­ból könnyen meg­ra­gad­ha­tó a szó je­len­té­se. A nyílt tu­do­mány­ban az át­lát­ha­tó­ság annyit tesz, hogy a ku­ta­tá­si ered­mény, tu­do­má­nyos ál­lí­tás le­gyen el­len­őriz­he­tő, re­pro­du­kál­ha­tó. Ez pe­dig ak­kor tud meg­va­ló­sul­ni, ha a kö­zös­ség hoz­zá­fér a tu­do­má­nyos ered­mény­hez és az alap­já­ul szol­gá­ló for­rá­sok­hoz együt­te­sen. Ha a for­rá­sok (a ha­gyo­má­nyos for­rá­so­kon túl pl. adat­so­rok, szá­mí­tó­gé­pes kó­dok, képi és au­dio­vi­zu­á­lis tar­tal­mak) egé­szé­nek hoz­zá­fér­he­tő­vé té­te­le adat­vé­del­mi aka­dály­ba üt­kö­zik, tö­re­ked­ni kell a nyílt tu­do­mány alap­el­vé­re: „a ku­ta­tás­nak oly mér­ték­ben nyi­tott­nak kell len­nie, amennyi­re le­het­sé­ges, és annyi­ra zárt­nak, amennyi­re szükséges”.

A ku­ta­tá­si ered­mé­nyek nyílt köz­zé­té­te­lé­vel fog­lal­ko­zó, Ga­ál­né Kalydy Dóra szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent kö­tet kü­lön­fé­le né­ző­pon­tok­ból mu­tat­ja be az open sci­en­ce je­len­sé­get: az ál­ta­lá­nos és szak­könyv­tá­ri, a bib­li­o­met­ri­ai és a kö­zös­sé­gi tu­do­mánnyal fog­lal­ko­zó fe­je­ze­tek mel­lől épp csak a ku­ta­tói szem­szög hi­ány­zik. A ku­ta­tás és a ku­ta­tás­tá­mo­ga­tás kö­zöt­ti ha­sa­dé­kok a hét­köz­na­pok­ban is meg­fi­gyel­he­tők, kár, hogy a kö­tet (mely egyéb­ként kez­dők­nek és ha­la­dók­nak egy­aránt hasz­nos in­for­má­ci­ók­kal szol­gál) új­ra­te­rem­ti azo­kat. A nyílt tu­do­mány (open sci­en­ce, OS) cél­ki­tű­zé­se nem csu­pán a pub­li­ká­ci­ók, ha­nem az azo­kat meg­elő­ző és kí­sé­rő ku­ta­tá­si ada­tok sza­bad köz­zé­té­te­le, me­lyek­ről a ku­ta­tók (ki­vált böl­csé­szet­tu­do­má­nyi te­rü­le­ten) igen ke­ve­set tud­nak, így a jö­vő­ben nagy szük­ség lesz erre ref­lek­tá­ló írásokra.

Vál­to­za­tos a kö­tet a fe­je­ze­tek mű­fa­ját te­kint­ve is, hi­szen ab­ban szak­tu­do­má­nyos és is­me­ret­ter­jesz­tő írá­sok egy­aránt he­lyet kap­tak, il­let­ve egy an­gol nyel­vű szö­veg is akad. Holl And­rás be­ve­ze­tő írá­sa a nyílt tu­do­mány­ról és az eh­hez kap­cso­ló­dó könyv­tá­ri fel­ada­tok­ról szól, vé­gén a fon­to­sabb alap­fo­gal­mak­ról, szol­gál­ta­tá­sok­ról, szab­vá­nyok­ról, il­let­ve in­téz­mé­nyek­ről ad rö­vid meg­ha­tá­ro­zá­so­kat. Az össze­fog­la­ló­ban a szak­könyv­tá­ri fel­ada­tok is­mer­te­té­sén van a hang­súly, mint pl. meg­őr­zés, do­ku­men­tum tí­pu­sok, re­po­zitóri­u­mok üze­mel­te­té­se és funk­ci­ói, DOI szol­gál­ta­tá­sok, ki­adói te­vé­keny­ség. A ku­ta­tá­si ada­tok itt csak mint pub­li­ká­ci­ók mel­lék­le­tei ke­rül­nek szó­ba, az ön­ál­ló köz­lés­nek, tu­do­má­nyos ered­mény­nek szá­mí­tó adat­so­rok, szá­mí­tó­gé­pes kó­dok nem.

Ga­ál­né Kalydy Dóra jó át­te­kin­tést ad az EISZ ál­tal kö­tött Read&Publish szer­ző­dé­sek­ről, mely­ből ha­mar meg­ért­jük, hogy egy-egy ki­adó­val kö­tött szer­ző­dés mi­lyen küz­del­me­ket tar­to­gat az in­for­má­ció­szol­gál­ta­tást ma­gá­ra vál­la­ló in­téz­mény szá­má­ra. Mint is­me­re­tes, a tu­do­má­nyos folyóirat- és könyv­ki­adás lel­kes rab­szol­gái, a ku­ta­tók ál­ta­lá­ban nem hogy nem ré­sze­sül­nek a for­gal­ma­zás­ból, szol­gál­ta­tás­ból szár­ma­zó be­vé­te­lek­ből, ha­nem efö­lött a vá­sár­ló kö­zön­sé­get is ma­guk ké­pe­zik. Noha ez a prob­lé­ma mára köz­is­mert, még­is na­gyon ne­héz raj­ta vál­toz­tat­ni, mint a szer­ző írja: „A tu­do­má­nyos vi­lág bel­ső ha­tal­mi har­cai blok­kol­ják a tu­do­má­nyos fo­lyó­ira­tok nyílt hoz­zá­fé­ré­sű­vé vá­lá­sát az­zal, hogy el­fo­gad­ták az üz­le­ti vi­lág ér­de­ke­it ér­vé­nye­sí­tő tu­do­mány­elem­zé­si módszereket.”

A Read&Publish elv­ről fon­tos tud­ni, hogy az EISZ az el­múlt évek­ben ki­emel­ten tö­rek­szik arra, hogy az elő­fi­ze­té­si dí­ja­kat csök­kent­se, s le­vált­sa pub­li­ká­lá­si dí­jak fi­ze­té­sé­re. Je­len­leg azon­ban egy­szer­re fi­zet szol­gál­ta­tá­si és APC dí­jat is (azaz a ku­ta­tá­si in­téz­mé­nyek, s így a ma­gyar ál­lam sa­ját ered­mé­nye­i­nek dissze­mi­ná­ci­ó­já­ért két­sze­re­sen fi­zet), rá­adá­sul mind­ket­tő emel­ke­dik a részt­ve­vő fe­lek (könyv­tá­rak, ku­ta­tó­in­téz­mé­nyek) til­ta­ko­zá­sa el­le­né­re. Ám ezek a til­ta­ko­zá­sok ko­ránt­sem annyi­ra han­go­sak és szé­les tö­me­ge­ket meg­moz­ga­tók, mint ame­lyek a kö­zös­sé­gi mé­dia kap­csán ugyan­ilyen te­kin­tet­ben fel­me­rül­tek (ti. hogy a fel­hasz­ná­ló ál­lít­ja elő a tar­tal­mat, de az üze­mel­te­tő gaz­da­go­dik meg raj­ta). Ez a pár­hu­zam egyéb­ként az ada­tok bir­tok­lá­sá­nak szem­pont­já­ból is ha­son­ló prob­lé­má­kat vet fel: a nagy szol­gál­ta­tók a ha­tal­mas szö­veg­anyag­ra ala­poz­va szá­mos to­váb­bi, adat- és szö­veg­ala­pú szol­gál­ta­tást tud­nak épí­te­ni, a fel­hasz­ná­lók­nak ál­ta­luk meg­sza­bott szűk le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­va, me­lyek­re újabb elő­fi­ze­té­si cso­ma­go­kat al­kot­nak meg. A nyílt tu­do­mány kez­de­mé­nye­zé­sek töb­bek kö­zött ez­zel a ten­den­ci­á­val men­nek szembe.

Ga­ál­né Kalydy Dóra má­sik ta­nul­má­nya a kö­zös­sé­gi tu­do­mánnyal (ci­ti­zen sci­en­ce) fog­lal­ko­zik, rö­vi­den be­mu­tat­ja an­nak tör­té­ne­tét, alap­el­ve­it, főbb irá­nya­it, majd gya­kor­la­ti út­mu­ta­tó­val szol­gál kö­zös­sé­gi ku­ta­tá­si pro­jek­tek lét­re­ho­zá­sá­val, a la­i­ku­sok tu­do­má­nyos mun­ká­ba való be­vo­ná­sá­val kap­cso­lat­ban. Az írás ki­eme­li a könyv­tá­rak sze­re­pét az ilyen jel­le­gű pro­jek­tek­ben és szá­mos pél­dát hoz.

Ti­be­ri­us Ig­nat ér­té­ke­lő­jé­ben a Fo­cus on Open Sci­en­ce ren­dez­vény­so­ro­za­tot, an­nak ered­mé­nye­it mu­tat­ja be, mely­nek ak­tív ré­sze­se volt az EISZ-en ke­resz­tül a ha­zai könyv­tá­ri kö­zös­ség is. A ren­dez­vény­so­ro­za­tok cél­ja a nyílt tu­do­mánnyal kap­cso­la­tos tu­dat­for­má­lás, il­let­ve a gya­kor­la­ti al­kal­ma­zá­sok be­mu­ta­tá­sa. A fe­je­ze­tet az ese­mény­so­ro­zat új cél­ki­tű­zé­sé­nek is­mer­te­té­se zár­ja, mely a tu­do­mány au­to­nó­mi­á­já­nak erő­sí­té­se a nyílt tu­do­mány se­gít­sé­gé­vel, ki­emelt fel­ada­ta pe­dig a ku­ta­tá­si in­téz­mé­nyek ve­ze­té­sét meg­nyer­ni ezen cé­lok­nak. Ig­nat be­szá­mo­ló­ján kí­vül a kö­tet­ben ez az igen fon­tos szem­pont egy­ál­ta­lán nem je­le­nik meg, noha nyil­ván­va­ló, hogy a ku­ta­tói kö­zös­sé­gek­ben a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek dön­tés­ho­zó ré­te­gé­nek van a leg­na­gyobb fe­le­lős­sé­ge ab­ban, hogy a nyílt ku­ta­tá­si adat, nyílt for­rás­kód, nyílt hoz­zá­fé­rés stb. kez­de­mé­nye­zé­se­ket tá­mo­gas­sa, a ku­ta­tás­ér­té­ke­lés­ben jutalmazza.

A kö­tet egyik leg­iz­gal­ma­sabb fe­je­ze­te az a bib­li­o­met­ri­ai szak­ta­nul­mány, me­lyet Soós Sán­dor és Kiss Anna je­gyez­nek. Rö­vid nem­zet­kö­zi ki­te­kin­tés után a Web of Sci­en­ce anya­gát vizs­gál­va arra ke­re­sik a vá­laszt, hogy előnyt jelent‑e az OA pub­li­ká­lás a hi­vat­ko­zá­sok szá­mát te­kint­ve? „[A] nyílt hoz­zá­fé­ré­sű köz­le­mé­nyek csak­nem min­den te­rü­le­ten ma­ga­sabb át­la­gos idé­zett­sé­get ér­nek el, mint a nem OA-közlemények” – ír­ják (70), de tu­do­mány­te­rü­le­ten­ként erő­sen vál­to­zó mér­ték­ben. A Gold OA pub­li­ká­lás pél­dá­ul a fi­zi­ka te­rü­le­tén ki­ma­gas­ló­an, de a tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok ese­té­ben is nagy mér­ték­ben elő­nyö­sebb, a Green OA a kli­ni­kai or­vos­tu­do­mány ese­té­ben mu­tat ma­ga­sabb ér­té­ke­ket. A Green OA pub­li­ká­lás összes­sé­gé­ben néz­ve is a leg­si­ke­re­sebb út­nak tű­nik a hi­vat­ko­zá­sok te­kin­te­té­ben a há­rom kö­zül. (A Gold OA egy pub­li­ká­ció nyílt hoz­zá­fé­ré­sét je­len­ti on­line folyóirat- és egyéb plat­for­mo­kon, míg a Green OA vagy ön­ar­chi­vá­lás ese­té­ben csak a szer­ző te­szi köz­zé köz­le­mé­nyét egy nyílt repozitóriumban.)

A ta­nul­mány eré­nye, hogy az idé­zett­ség mér­té­két be­fo­lyá­so­ló té­nye­ző­ket igyek­szik szét­vá­lasz­ta­ni, hogy pon­to­sabb ké­pet al­kot­has­son a nyílt pub­li­ká­lá­si stra­té­gi­ák ha­tá­sá­ról. A szer­zők vizs­gá­la­ta sze­rint az OA köz­lés a fo­lyó­ira­tran­gok és a nem­zet­kö­zi­es­ség mu­ta­tó­ját vizs­gál­va is ma­ga­sabb idé­zett­ség­gel jár. Az OA köz­lés emel­lett ön­ma­gá­ban is nö­ve­li az idé­zett­sé­get, de nem olyan mér­ték­ben, mint a fo­lyó­ira­trang, vagy a nem­zet­kö­zi­es­ség. Ér­de­kes mó­don – mint már em­lí­tet­tem – a Green OA mind e két mu­ta­tó fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel, mind ön­ma­gá­ban va­la­mi­vel elő­nyö­sebb a Gold OA publikálásnál.

Ho­czo­pán Sza­bolcs és Mol­nár Ta­más írá­sa, va­la­mint Holl And­rás kö­te­tet záró fe­je­ze­te be­te­kin­tést nyújt a könyv­tá­rak szé­les körű OS szol­gál­ta­tá­sa­i­ba, te­vé­keny­sé­gi kö­re­i­be. Míg előb­bi egy egye­te­mi (SZTE Kle­bels­berg Könyv­tár), utób­bi egy szak­könyv­tár (MTA Könyvtár- és In­for­má­ci­ós Köz­pont) inf­ra­struk­tú­rá­ját mu­tat­ja be: nyílt hoz­zá­fé­ré­sű pub­li­ká­ci­ók re­po­zitóri­u­mai, Read&Publish szer­ző­dé­sek, folyóiratajánló-rendszer szer­zők szá­má­ra, we­bes ke­re­ső­szol­gál­ta­tá­sok (COMPASS, BASE, Un­pay­wall, CORE), pub­li­ká­ci­ós plat­for­mok (OJS), DOI szolgáltatások.

A ha­zai könyv­tá­rak óri­á­si erő­fe­szí­té­se­ket tet­tek a we­bes és a sza­bad hoz­zá­fé­rést kí­ná­ló szol­gál­ta­tá­sok fej­lesz­té­sé­ben, a leg­újabb tren­dek kö­ve­té­sé­ben – ugyan­ez a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok­ról nem je­lent­he­tő ki ilyen ál­ta­lá­no­san. Mind a ku­ta­tói, mind a könyv­tá­ros kö­zös­ség ré­szé­ről szo­ro­sabb együtt­mű­kö­dés­re van szük­ség an­nak ér­de­ké­ben, hogy a tu­do­má­nyos ered­mé­nyek sza­bad hoz­zá­fé­ré­se a tu­do­mány mű­ve­lő­i­nek igé­nye­it is fi­gye­lem­be véve megvalósuljon.

Summary

Tran­spa­rency is a term that is qu­i­te easy to de­fi­ne in the field of open sci­en­ce. Re­se­arch out­put is tran­spa­rent when it is ve­ri­fi­ab­le and re­pea­tab­le. For this to hap­pen, both the pub­li­ca­ti­on and the re­se­arch data/resources the pub­li­ca­ti­on is bas­ed on must be ava­i­lab­le. The book Open Sci­en­ce: Nyílt tu­do­mány ma­gyar szem­mel [Open Sci­en­ce from a Hun­ga­ri­an Pers­pec­tive], edi­ted by Ga­ál­né Kalydy Dóra, int­ro­du­ces dif­fe­rent as­pects of the field of open sci­en­ce: lib­rary sci­en­ce, bib­li­o­met­rics, and ci­ti­zen sci­en­ce. The only vo­i­ce mis­sing is the vo­i­ce of the re­se­ar­chers wit­ho­ut whom (open) sci­en­ce wo­uld not exist. Most chap­ters fo­cus on the role of lib­ra­ri­es and lib­ra­ri­ans in open sci­en­ce, but the book is also a us­e­ful int­ro­duc­ti­on for re­se­ar­chers, pro­vi­ding a ba­sic un­der­stand­ing of the topic.

Tagged kutatási adat, nyílt tudomány, repozitórium, webes publikálás