Káli Anita írása

szeptember 29th, 2020 § 0 comments

recenzió

Tóth Csil­la. Küz­de­lem a pol­gá­ri iden­ti­tá­sért: Iden­ti­tás és nar­ra­tív tech­ni­ka Má­rai Sán­dor pá­lyá­ján, 1930–1935. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2019.

Tóth Csil­la ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se Má­rai Sán­dor 1930 és 1935 kö­zöt­ti pá­lya­sza­ka­szá­nak új­ra­ér­tel­me­zé­se, pon­to­sab­ban az Ide­gen em­be­rek (1930), az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­te (1934), a Bol­ha­pi­ac (1935) és a Vá­lás Bu­dán (1935) című re­gé­nyek új szem­pon­tú vizs­gá­la­ta az iden­ti­tás szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va. A kö­tet, mint­egy vá­la­szul a Márai-recepció 1990-es évek ele­jé­nek fel­fo­gá­sá­ra, arra a kér­dés­re ke­re­si a vá­laszt, hogy Má­rai élet­mű­vé­nek eb­ben a sza­ka­szá­ban a pol­gá­ri iden­ti­tás vál­sá­gá­ra adott re­ak­ció és en­nek po­é­ti­kai ki­ve­tü­lé­se ho­gyan ala­kul ki, és mi­lyen ha­tás­sal bír a kor­szak­ban for­má­ló­dó ol­va­sá­si be­ál­lí­tó­dás a ké­sőb­bi év­ti­ze­dek Márai-értelmezésére. Má­rai mű­ve­i­nek új pers­pek­tí­vák­ból ki­in­du­ló elem­zé­sei az utób­bi idő­ben is gya­ra­pod­tak, gon­dol­ha­tunk pél­dá­ul a 2019-ben meg­tar­tott, Má­rai Sán­dor élet­mű­vé­ről szó­ló kon­fe­ren­ci­á­ra, il­let­ve Má­rai Tel­jes nap­lóinak ki­adá­sá­ra. Az­zal, hogy Tóth Csil­la Má­rai leg­töb­bet elem­zett és ha­tás­tör­té­ne­ti­leg is meg­ke­rül­he­tet­len mű­ve­it he­lyez­te elem­zé­se kö­zép­pont­já­ba, il­let­ve hogy a pol­gár­ság, a kö­zép­osz­tály és iden­ti­tás ön­ma­gá­ban is prob­le­ma­ti­kus fo­gal­mai köré épí­tet­te vizs­gá­la­tát, ko­ránt­sem vá­lasz­tott könnyű té­mát – en­nek el­le­né­re vagy ép­pen emi­att a mo­nog­rá­fia ér­ve­lé­se és ered­mé­nyei igen meg­győ­ző­ek.

A szer­ző már a ta­nul­mány­kö­tet al­cí­mé­ben is meg­je­lö­li mód­szer­ta­ná­nak alap­ve­té­sét, a kontextuális-kulturális nar­ra­to­ló­gi­ai meg­kö­ze­lí­tést, majd va­ló­ban kö­vet­ke­ze­te­sen ala­kít­ja ki en­nek Má­rai egyes re­gé­nye­i­re sza­bott ér­tel­me­zé­sét. Tóth ki­in­du­ló kér­dé­sei, hogy ho­gyan kap­cso­ló­dik egy­más­hoz az iro­dal­mi mű­vek el­sőd­le­ges kon­tex­tu­sa és a be­fo­ga­dás má­so­dik fá­zi­sa, va­la­mint ez­zel pár­hu­za­mo­san ho­gyan te­rem­ti meg a szö­ve­gek egyes je­len­té­se­it az iden­ti­tás té­má­já­nak nar­ra­tív for­mák­kal való össze­kap­cso­lá­sa.  A mo­nog­rá­fi­á­ban tár­gyalt kér­dés­kör a szo­ci­á­lis rep­re­zen­tá­ci­ók és a kép­vi­se­le­ti iro­da­lom fo­gal­má­hoz is szo­ro­san il­lesz­ke­dik: Má­rai le­egy­sze­rű­sí­tett, „a pol­gár­ság írója”-ként tör­té­nő meg­ha­tá­ro­zá­sá­val és a be­rög­ző­dött ka­no­ni­zá­ci­ós gya­kor­la­tok be­mu­ta­tá­sá­val szem­ben a kö­tet új­faj­ta ol­va­sa­tot ala­kít ki. Egyik ér­de­me, hogy a va­la­me­lyest te­ma­ti­kus pró­zá­nak ol­va­sott pol­gá­ri té­má­jú iro­da­lom ér­tel­me­zé­sé­nek egy olyan va­ri­án­sát kí­nál­ja fel, amely nem vo­nat­koz­tat el a szö­veg je­len­té­sé­nek kon­tex­tu­á­lis sa­já­tos­sá­ga­i­tól, ugyan­ak­kor az eh­hez kap­cso­ló­dó po­é­ti­kai elem­zé­se­ket is si­ker­rel, a nar­ra­to­ló­gia esz­köz­tá­rát jól hasz­no­sít­va vég­zi el. Bár a szö­ve­gek elem­zé­sé­ben a kon­tex­tu­a­lis­ta el­já­rás ér­vé­nye­sül, a szer­ző sza­va­i­val élve ez

azon­ban nem je­lent eti­kai vagy élet­raj­zi, a tör­té­ne­ti szer­ző szán­dé­kát és vi­lág­né­ze­tét kö­zép­pont­ba ál­lí­tó ér­tel­me­zést, sem pe­dig az iro­dal­mi mű tük­rö­zés­ként, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti for­rás­ként való fel­fo­gá­sát.” (10)

A Tóth ál­tal is vizs­gált kép­vi­se­le­ti iro­da­lom kér­dé­se rá­mu­tat egy olyan prob­lé­má­ra is, amely nem pusz­tán az Egy pol­gár val­lo­má­sainak ol­va­sa­tá­ban, ha­nem több, egyes tár­sa­dal­mi cso­por­to­kat és az iden­ti­tást kö­zép­pont­ba he­lye­ző mű­vek­re is ér­vé­nyes meg­ál­la­pí­tás. A ha­son­ló té­mát meg­író re­gé­nyek be­fo­ga­dá­sá­nak szint­úgy sa­já­tos­sá­ga az esz­té­ti­kai ér­té­kek szem­be­ál­lí­tá­sa a te­ma­ti­kus­ság­gal, to­váb­bá az eti­kai és tár­sa­dal­mi funk­ci­ók­kal, eset­leg az egyik elem ki­zá­ró­la­gos­sá­ga, túl­sú­lya a szö­ve­gek in­terp­re­tá­ci­ó­já­ban.

A kö­tet szer­ke­ze­tét te­kint­ve mond­hat­juk, hogy a mo­nog­rá­fia a téma és re­gény­po­é­ti­ka ál­tal meg­ha­tá­ro­zott ala­ku­lás­tör­té­net íve sze­rint rend­sze­re­zi mon­da­ni­va­ló­ját. A vizs­gált idő­in­ter­val­lum ki­je­lö­lé­sé­ben sze­re­pet ját­szott az, hogy Má­rai e pá­lya­sza­ka­szá­ban – el­ső­ként az Ide­gen em­be­rek című re­gény­ben – je­le­nik meg az iden­ti­tás té­má­ja és az élet­tör­té­ne­ti el­be­szé­lés, majd az Egy pol­gár val­lo­má­saiban fo­gal­ma­zó­dik meg leg­tel­je­seb­ben, a szin­tén a szo­ci­á­lis rep­re­zen­tá­ci­ók mű­kö­dé­sé­vel fog­lal­ko­zó Bol­ha­pi­ac után pe­dig a Vá­lás Bu­dánban új iden­ti­tás­konst­ruk­ci­ók és új mo­no­lóg­tech­ni­ka je­le­nik meg.

A mo­nog­rá­fia első fe­je­ze­té­ben en­nek alap­ján te­hát az Ide­gen em­be­reket a po­é­ti­kai vál­tás kez­dő­pont­ja­ként je­lö­li ki. Ér­tel­me­zé­se sze­rint az em­lí­tett re­gény meg­je­le­né­sé­től kezd je­len­tős­sé vál­ni Má­rai mű­vé­sze­té­ben az élet­tör­té­ne­ti el­be­szé­lés, eb­ben a szö­veg­ben me­rül fel el­ső­ként az iden­ti­tás el­be­szél­he­tő­sé­ge és az eh­hez tár­su­ló nar­ra­tív jel­lem­zők. Az elem­zés Má­rai ezen mű­vét tá­gabb vi­lág­iro­dal­mi dis­kur­zus­ba he­lye­zi, töb­bek közt az exp­resszi­o­niz­mus­sal, il­let­ve az új tár­gyi­as­ság­gal ro­ko­nít­ha­tó jel­lem­ző­it szem­lél­te­ti, bi­zo­nyos ele­me­ket a re­gény­ben e két irány­zat­hoz ren­del hoz­zá, pél­dá­ul a fő­sze­rep­lő alak­ját az exp­resszi­o­niz­mus „szám­ki­ve­tett hős­tí­pu­sá­hoz” so­rol­ja (46). E fe­je­zet at­ti­tűd­je né­mi­kép­pen ro­ko­nít­ha­tó a Bol­ha­pi­accal fog­lal­ko­zó résszel, ugyan­is be­nyo­má­som sze­rint mind­két fe­je­zet leg­in­kább a Má­rai ka­no­ni­zá­ci­ó­já­ból ki­ma­radt, ke­vés­sé tár­gyalt mű­ve­ket és Má­ra­i­nak a meg­szo­kot­tól el­té­rő írói po­zí­ci­ó­ját, to­váb­bá a szer­ző írás­mód­já­nak sok­szí­nű­sé­gét hi­va­tott be­mu­tat­ni.

A Re­kon­tex­tu­a­li­zá­ció: Pol­gár­ság és kö­zép­osz­tály a dis­kur­zu­sok tük­ré­ben, il­let­ve a Kon­tex­tus, nar­ra­tív struk­tú­ra és iden­ti­tás Má­rai Sán­dor Egy pol­gár val­lo­má­sai című mű­vé­nek első ré­szé­ben, és az azt kö­ve­tő A szer­ző képe című, egy­más­hoz szo­ro­san kap­cso­ló­dó fe­je­ze­tek a mo­nog­rá­fia leg­job­ban ki­dol­go­zott ré­szei. A má­so­dik és a har­ma­dik fe­je­zet­ben Tóth az Egy pol­gár val­lo­má­sainak új­ra­ér­tel­me­zé­sét vég­zi el, a re­gény re­kon­tex­tu­a­li­zá­ci­ó­ját hajt­ja vég­re. Aho­gyan az elő­ző fe­je­zet­ben az ala­ku­lás­tör­té­net kez­dő­pont­ként je­löl­te ki az Ide­gen em­be­rek című mű­vet, úgy Má­rai élet­mű­vén be­lül a (pol­gá­ri) iden­ti­tás té­má­ja, a vizs­gált kon­tex­tus és a narratív-poétikai együtt­ál­lás­nak a szem­pont­já­ból az Egy pol­gár val­lo­má­sai tű­nik a tematikus-poétikai vál­to­zás leg­fon­to­sabb min­tá­já­nak. A mo­nog­rá­fia ezek­ben a fe­je­ze­tek­ben ki­dol­go­zott mód­szer­ta­ni szem­lé­le­te rend­kí­vül fi­gye­lem­re mél­tó és jól al­kal­maz­ha­tó, a ma is ak­tu­á­lis kon­tex­tu­a­lis­ta iro­da­lom­tu­do­má­nyos meg­kö­ze­lí­té­sek szem­pont­já­ból is ta­nul­sá­gos ol­vas­mány. Tóth a re­gényt a pol­gár­ság fo­gal­ma és a ko­ra­be­li középosztály-diskurzusok tük­ré­ben, il­let­ve a mű­nek az em­lí­tett dis­kur­zu­sok­hoz fű­ző­dő vi­szo­nyu­lá­sa alap­ján elem­zi. A fe­je­zet alap­ja a fo­ga­lom­tör­té­ne­ti át­te­kin­tés, amely­ben a ma­gyar­or­szá­gi pol­gár­ság és kö­zép­osz­tály ér­tel­me­zés­tör­té­ne­té­ben je­len­tős el­kép­ze­lé­se­ket ve­szi sor­ra, ki­tér­ve a tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­so­kat ma is meg­ha­tá­ro­zó kon­cep­ci­ók­ra, így töb­bek kö­zött Er­dei Fe­renc kettősstruktúra-elméletére, Szek­fű Gyu­la Há­rom nem­ze­dékben le­írt fej­te­ge­té­se­i­re, Weis Ist­ván mun­ká­i­ra, il­let­ve a Ko­runk Sza­va és a Cob­den an­két­ja­i­nak középosztály-definícióira is. A társadalomtörténet-írásban is meg­le­he­tő­sen ne­he­zen kö­rül­ír­ha­tó pol­gár­fo­gal­mak­kal a szer­ző jól ope­rál, és érv­élé­sé­ben is jól mu­tat­ja be a re­gény a kö­zép­osz­tály tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti dis­kur­zu­sá­ban be­töl­tött sze­re­pét, mi­sze­rint Má­rai re­gé­nye a ko­ra­be­li úri középosztály–zsidó pol­gár­ság ket­tős­sé­gén ala­pu­ló ér­tel­me­zé­sé­vel szem­ben más­faj­ta ol­va­sa­tot kí­nál, il­let­ve a kö­zép­osz­tály nem a ket­tős struk­tú­ra fe­lől ér­tel­me­zett ön­szem­lé­le­té­re is je­len­tős ha­tást gya­ko­rol. Ezen­kí­vül a szo­ci­á­lis rep­re­zen­tá­ci­ók nyel­vi le­ké­pe­ző­dé­sé­nek vizs­gá­la­tá­ban is meg­győ­ző­en ér­vel, anél­kül, hogy el­tá­vo­lod­na a re­gény mű­al­ko­tás­ként való fel­fo­gá­sá­tól. 

A ne­gye­dik, a Szer­ző képe cí­met vi­se­lő fe­je­zet­ben, szo­ro­san kap­cso­lód­va az ad­dig le­ír­tak­hoz, az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­té­nek tár­sa­dal­mi hasz­ná­la­tá­ra és a szö­ve­gek­kel egy idő­ben ki­ala­kult re­cep­ci­ós té­zi­sek to­vább­élé­sé­re, to­váb­bá a rend­szer­vál­tás­kor mond­hat­ni nor­ma­tív ér­té­ke­lé­sek alap­ján ki­ala­kí­tott Márai-kép ma­gya­rá­za­tá­ra fut ki az elem­zés. A mű funk­ció­hi­po­té­zi­sé­nek tár­gya­lá­sa so­rán az ér­te­ke­ző azt ta­nul­má­nyoz­za, hogy a har­min­cas évek re­cep­ci­ó­ja mennyi­ben be­fo­lyá­sol­ta a Má­ra­i­ról al­ko­tott el­kép­ze­lé­se­ket, il­let­ve hogy az Egy pol­gár val­lo­má­sai ha­tá­sá­ra lét­re­jött vé­le­ke­dés ho­gyan de­ter­mi­nál­ja a szer­ző­ről al­ko­tott kon­cep­ci­ó­kat. Tóth a Dá­vid­há­zi Pé­ter ál­tal vizs­gált, a ma­gyar iro­da­lom­ban a mo­der­ni­zá­ci­ó­ban is meg­je­le­nő kép­vi­se­le­ti sze­rep­ha­gyo­mány­ból ki­in­dul­va, Má­rai „a pol­gár­ság író­ja” re­cep­ci­ós je­len­sé­gé­nek ere­de­tét A Toll iro­dal­mi prog­ram­já­hoz kap­csol­ja, ugyan­ak­kor a re­cep­ció má­so­dik hul­lá­mát is be­mu­tat­ja asze­rint, hogy a rend­szer­vál­to­zás ide­jén a po­li­ti­kai szo­ci­a­li­zá­ci­ós mo­dell szem­pont­já­ból mi­kép­pen és mi­lyen cél­ból ér­tel­mez­ték Má­rai mű­vét és fo­ga­lom­hasz­ná­la­tát. Rend­kí­vül ér­dek­fe­szí­tő a re­gény iro­dal­mi dis­kur­zus­for­má­ló­dás­ban be­töl­tött sze­re­pé­ről al­ko­tott té­tel, il­let­ve a mű­ről írt kri­ti­kák vissza­író­dá­sa a tár­sa­dal­mi tér­be, azaz a re­gény iden­ti­tás­kép­ző és pol­gá­ro­sí­tó ha­tá­sá­nak le­írá­sa. Esze­rint az „Egy pol­gár val­lo­má­sai hoz­zá­já­ru­lás­nak te­kint­he­tő a pol­gá­ri­a­so­dás fo­lya­ma­tá­hoz” (189), il­let­ve „első kö­te­te je­len­tős hoz­zá­já­ru­lás volt a tár­sa­da­lom ön­ké­pét meg­ha­tá­ro­zó ket­tős struk­tú­rá­val való szem­be­szál­lás­hoz” (190). A re­cep­ció funk­ció­tör­té­ne­ti vizs­gá­la­ta so­rán Tóth be­mu­tat­ja an­nak oka­it is, hogy Má­rai egyes mű­ve­it és tu­laj­don­kép­pen Má­rai írói alak­ját mi­ért a pol­gár­ság re­ha­bi­li­tá­lá­sa és a pol­gá­ri iro­da­lom kép­vi­se­le­ti sze­re­pe fe­lől ér­tel­mez­ték, s hogy Má­rai egyes szö­ve­ge­it mi­ért ép­pen egy adott sze­rep­pel lát­ta el a rend­szer­vál­to­zás kori kri­ti­ka. 

A Bol­ha­pi­accal fog­lal­ko­zó fe­je­zet, bár a fel­ho­zott szem­pon­tok alap­ján il­lesz­ke­dik az őt meg­elő­ző ta­nul­má­nyok­hoz, ugyan­ak­kor a könyv szer­ke­ze­té­ben va­la­me­lyest még­is ki­té­rés­nek hat, fő­ként ami­att, hogy a kö­vet­ke­ző, a Vá­lás Bu­dán című mű­vet tár­gya­ló rész szo­ro­sab­ban kap­cso­ló­dik mind vizs­gá­la­ti mód­já­ban, mind pe­dig té­má­ját te­kint­ve a kö­tet ívé­be. E rész kér­dés­fel­ve­té­se szin­tén a szo­ci­á­lis rep­re­zen­tá­ci­ók mű­kö­dé­sé­hez kap­cso­ló­dik, to­váb­bá a már az Ide­gen em­be­rekben is elem­zett narratív-prózapoétikai ten­den­ci­ák­ra he­lye­zi a hang­súlyt, ám en­nek el­le­né­re úgy vé­lem, hogy a kö­zép­pont­ban a po­pu­lá­ris mű­fa­jok, il­let­ve a tö­meg­kul­tú­ra és Má­rai élet­mű­vé­nek vi­szo­nya áll. Tóth az alap­ján il­lesz­ti köny­vé­be e fe­je­ze­tet, hogy

a tö­meg­kul­tú­ra egyes je­len­sé­gei úgy épül­nek be a szö­veg­be, hogy for­mai elv­vé vál­va a mo­dern nagy­vá­ros szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai je­len­sé­gét, a tár­sa­dal­mi te­kin­te­tet, a szo­ci­á­lis rep­re­zen­tá­ci­ók mű­kö­dé­sét tár­ják fel.” (213. Ki­eme­lés tő­lem, K. A.)

Tóth a szö­ve­gét a pa­nop­ti­kum és piac me­ta­fo­rá­ja köré szer­ve­zi, és a mo­dern nagy­vá­ros te­ma­ti­ká­já­hoz kap­cso­lód­va mu­tat­ja be a vá­ro­si tár­sa­dal­mat, va­la­mint a tár­ca­no­vel­lák­ban sze­rep­lő iden­ti­tás­min­tá­kat. Így te­hát e fe­je­zet is kö­tő­dik az elő­ző ré­szek­hez, ame­lyek szin­tén a tár­sa­dal­mi je­len­sé­gek szö­veg­gé író­dá­sá­nak gya­kor­la­tát ke­re­sik Má­rai mű­ve­i­ben, azon­ban eb­ben a fe­je­zet­ben ez ke­vés­bé exp­li­ci­ten nyil­vá­nul meg.

A mo­nog­rá­fia utol­só na­gyobb fe­je­ze­te a Vá­lás Bu­dán című re­génnyel fog­lal­ko­zó egy­ség. Eb­ben a rész­ben szint­úgy az iden­ti­tás­mo­del­le­ket és a hoz­zá kap­cso­ló­dó mo­no­lóg­tech­ni­ká­kat vizs­gál­ja a mű, a vá­lás té­má­ját ál­lít­va köz­pont­ba. A szö­veg fel­épí­té­se, il­let­ve mód­szer­ta­na, tét­je ha­son­lít­ha­tó az Egy pol­gár val­lo­má­sait elem­ző rész­hez. Ha­son­ló­kép­pen, aho­gyan az Egy pol­gár val­lo­má­sait elem­ző fe­je­ze­tek, úgy ez a fej­te­ge­tés is egy társadalmi-történeti dis­kur­zus kon­tex­tu­sa fe­lől kö­ze­lí­ti a mű­vet, pon­to­sab­ban abba en­ged be­te­kin­tést, hogy a mű mi­kép­pen és mi­lyen vi­szonyt ala­kít ki a vá­lás té­má­já­nak ko­ra­be­li dis­kur­zu­sá­val.

A kö­tet igé­nyes elem­zé­sek­kel gya­ra­pít­ja a Márai-szakirodalmat, to­váb­bá a kontextuális-kulturális nar­ra­to­ló­gi­ai meg­kö­ze­lí­tés­nek kö­szön­he­tő­en, mód­szer­ta­ni­lag is újat hozó vál­lal­ko­zás­nak ítél­het­jük.

A szerző a BTK Irodalomtudományi Intézetének
fiatal kutatói ösztöndíjas tudományos segédmunkatársa

Summary

The aim of Csil­la Tóth’s mo­no­gra­ph is to re­in­terp­ret Sán­dor Márai’s ca­re­er bet­ween 1930 and 1935, or more pre­ci­sely to exa­mi­ne the no­vels Fo­rei­gn People (1930), the first vo­lu­me of  Con­fes­sions of a Ci­ti­zen (1934), Flea Mar­ket (1935), and Di­vor­ce in Buda (1935) bas­ed on the­ir socio-psychological in­terp­re­ta­ti­on of iden­tity. The book, as a res­pon­se to the Má­rai re­cept­ion in the early 1990s, se­eks to ans­wer the quest­ion of how the re­ac­ti­on to the cris­is of ci­vic iden­tity and its po­e­tic pro­jec­ti­on de­ve­lops at this stage of Má­ra­i’s oeuvre and what ef­fect the read­ing at­ti­tu­de of the pe­ri­od has had on the Má­rai in­terp­re­ta­ti­on of la­ter de­ca­des.

Tagged , , , ,

Vélemény, hozzászólás?