recenzió

Ne­mes­né Matus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: Re­ci­ti Ki­adó, 2021.

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett­nek, a győ­ri Ró­mer Fló­ris Mű­vé­sze­ti és Tör­té­ne­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­he­lyet­te­sé­nek és fő­mu­zeo­ló­gu­sá­nak egy re­ví­zió so­rán akadt a ke­zé­be Bod­ro­ghy Papp Ist­ván Fa­ra­gó­szék című kéz­ira­tos ver­ses­kö­te­te (15). A kö­tet szö­ve­gei el­ső­sor­ban nem esz­té­ti­kai mi­nő­sé­gük mi­att ér­de­mel­nek fi­gyel­met, hi­szen Bod­ro­ghy Papp másod- vagy har­mad­ran­gú köl­tői te­het­ség­nek szá­mí­tott ko­rá­ban, és gya­kor­la­ti­lag tel­je­sen is­me­ret­len­nek mond­ha­tó a ma­gyar irodalomtörténet-írás szá­má­ra. Ma­tus Zsa­nett a szer­ző csa­lá­di hát­te­ré­nek, mo­bi­li­tá­si stra­té­gi­á­i­nak, mű­velt­sé­gé­nek és a ko­ra­be­li iro­dal­mi élet­hez való vi­szo­nyá­nak fel­tá­rá­sá­val rá­mu­ta­tott az iro­da­lom tár­sa­dal­mi hasz­ná­la­tá­ra a re­form­ko­ri Du­nán­túl egy jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó, evan­gé­li­kus, ér­tel­mi­sé­gi kö­ré­ben.A mun­ka so­rán a kö­te­ten kí­vül ap­ró­lé­kos és szer­te­ága­zó le­vél­tá­ri ku­ta­tó­mun­ka so­rán tár­ta fel és ren­dez­te el a Bod­ro­ghy Pap­phoz és kör­nye­ze­té­hez kap­cso­ló­dó for­rá­so­kat, me­lyek se­gí­te­nek meg­ér­te­ni a szer­ző tár­sa­dal­mi hát­te­rét (17‒18). Ne­mes­né tu­da­to­san vál­lalt mód­szer­ként hi­vat­ko­zik a mik­ro­tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok be­lá­tá­sa­i­nak fel­hasz­ná­lá­sá­ra, il­let­ve a há­ló­zat­el­mé­let ered­mé­nye­i­re is, me­lyek se­gí­te­nek a mak­ro­tör­té­ne­ti mun­kák ál­tal fel­vá­zolt ké­pek vissza­iga­zo­lá­sá­ban vagy ár­nya­lá­sá­ban. Ezek alap­ján a kö­tet fon­tos ada­lé­kok­kal és mód­szer­ta­ni ered­mé­nyek­kel já­rul hoz­zá a ha­zai irodalomtörténet-íráshoz. Az ered­mé­nye­ket köz­lő mo­nog­rá­fia a szer­ző si­ke­re­sen meg­vé­dett disszer­tá­ci­ó­ján ala­pul, és a Re­ci­ti Ki­adó Vi­tae, vagy­is ér­tel­mi­sé­gi pá­lya­ké­pe­ket be­mu­ta­tó és azo­kat új­ra­ér­tel­me­ző új so­ro­za­tá­nak má­so­dik kö­te­te­ként je­lent meg.

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett két nagy kér­dés­kör­ben vizs­gál­ta ta­lált tár­gyát: egy­részt Bod­ro­ghy Pap­pot el­he­lyez­te a re­form­ko­ri, evan­gé­li­kus ér­tel­mi­ség tör­té­ne­té­ben, más­részt a köl­tő iro­dal­mi te­vé­keny­sé­gét po­zi­ci­o­nál­ta a 19. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom po­é­ti­kai ha­gyo­má­nyá­ban (12). En­nek ke­re­té­ben a mo­nog­rá­fia két na­gyobb rész­re osz­lik az em­lí­tett szem­pon­tok sze­rint, me­lyet ki­egé­szít a Vá­lo­ga­tás a Fa­ra­gó­szék ver­se­i­ből című rész is, mely­ben a szer­ző a Bod­ro­ghy Papp-kötet elem­zett ver­se­it ren­dez­te be­tű­hív mó­don saj­tó alá  75 ol­dal­nyi terjedelemben.

A Csa­lád, tár­sa­da­lom és mű­ve­lő­dés­tör­té­net című fe­je­zet­ben a szer­ző sor­ra vet­te azo­kat a kö­rül­mé­nye­ket, me­lyek a köl­tőt mo­ti­vál­ták a vers­írás­ra, az is­ko­la­vá­lasz­tá­sá­ra vagy ép­pen a kar­ri­er­épí­tés­re. Ezek mel­lett fon­tos elem­zé­si szem­pont­ként je­le­nik meg a csa­lád tör­té­ne­té­nek vizs­gá­la­ta. Bod­ro­ghy Papp 1796. de­cem­ber 27-én szü­le­tett a Vas vár­me­gyei Ura­i­új­fa­lu­ban, egy evan­gé­li­kus, kis­ne­me­si csa­lád he­te­dik gyer­me­ke­ként. Ma­tus Zsa­nett a ren­del­ke­zé­sé­re álló for­rá­sok alap­ján gon­do­san fel­épí­tett nar­rá­ci­ó­ban tár­ja elénk a csa­lád tör­té­ne­tét a ne­mes­sé­get 1563-ban meg­szer­ző Bod­ro­ghy Ger­gely­től, az Oláh Mik­lós kör­nye­ze­té­ben mű­kö­dő mű­velt di­ák­tól a köl­tőt köz­vet­le­nül meg­elő­ző majd kö­ve­tő ge­ne­rá­ci­ó­kig. A csa­lád és azon be­lül Bod­ro­ghy Papp élet­tör­té­ne­tét a kez­de­tek­től meg­ha­tá­roz­ták a mig­rá­ci­ós és mo­bi­li­tá­si fo­lya­ma­tok, mely­nek ér­tel­me­zé­sé­re a szer­ző szin­tén ki­emelt fi­gyel­met for­dí­tott. A köl­tő apja, Ádám az el­sze­gé­nye­dett ne­me­sek egyik klasszi­kus mes­ter­sé­gét, a sza­bó­sá­got vá­lasz­tot­ta, de gyer­me­kei ne­ve­lé­se kap­csán fon­tos­nak tar­tot­ta, hogy az ér­tel­mi­sé­gi pá­lya felé in­dul­ja­nak el. A szü­lői mo­ti­vá­ció il­let­ve a csa­lád evan­gé­li­kus vol­ta szin­te ma­gá­tól ér­te­tő­dő vá­lasz­tás­sá tet­te Bod­ro­ghy Papp szá­má­ra a sop­ro­ni evan­gé­li­kus lí­ce­u­mot. A köl­tő az egy­há­zi pá­lyá­ra lé­pés he­lyett, a kor­lá­to­zott mo­bi­li­tá­si le­he­tő­sé­gek és az ala­cso­nyabb jö­ve­del­mek mi­att vé­gül a jogi hi­va­tást vá­lasz­tot­ta. Ta­nul­má­nya­it a po­zso­nyi böl­cse­le­ti kép­zést kö­ve­tő­en a győ­ri jog­aka­dé­mi­án foly­tat­ta (23‒24). Ezt kö­ve­tő­en báty­ját, Jó­zse­fet kö­vet­ve az evan­gé­li­kus di­asz­pó­rá­val ren­del­ke­ző Bé­kés vár­me­gyé­be köl­tö­zött, ahol le­he­tő­sé­ge volt a csa­lád­nak a tar­tós meg­te­le­pe­dés­re, me­lyet egy­részt a bir­tok­szer­zés le­he­tő­sé­ge, más­részt az evan­gé­li­kus kap­cso­lat­há­ló ál­tal ga­ran­tált mo­bi­li­tá­si le­he­tő­sé­gek biz­to­sí­tot­tak. En­nek kö­szön­he­tő­en Bod­ro­ghy Pap­pnak Bé­kés­ben le­he­tő­sé­ge volt jogi pá­lyán el­he­lyez­ked­nie (pl. Me­ző­be­rény­ben jegy­zői tiszt­sé­get töl­tött be), sőt be tu­dott kap­cso­lód­ni a he­lyi evan­gé­li­kus hit­élet­be is. Éle­tét az Arad vár­me­gyei Pan­ko­tán fe­jez­te be va­la­mi­kor 1859. áp­ri­lis 30‑a után, 63 éves ko­rá­ban. A ha­lál dá­tu­má­nak hoz­zá­ve­tő­le­ges meg­ál­la­pí­tá­sa rá­mu­tat azok­ra a sok­szor for­rás­hi­ány­ból kö­vet­ke­ző prob­lé­mák­ra, ame­lye­ket Ma­tus Zsa­nett fi­lo­ló­gi­ai ap­ró­mun­ká­val igye­ke­zett át­hi­dal­ni. A köl­tő ha­lá­lá­nak fel­té­te­le­zett dá­tu­mát ab­ból ve­zet­te le, hogy az Üs­tö­kös 1859. áp­ri­lis 30‑i szá­má­nak elő­fi­ze­tői kö­zött még meg­ta­lál­ha­tó a neve, utá­na azon­ban nincs rá más uta­lás (32).

A szer­ző ezt kö­ve­tő­en Bod­ro­ghy Papp kap­cso­la­ti há­ló­ját mu­tat­ja be, mellyel alap­ve­tő­en a há­ló­zat­elem­zés (so­ci­al net­work analy­sis) mód­szer­ta­ná­hoz kap­cso­ló­dik. Vizs­gá­la­tá­val a re­form­ko­ri, evan­gé­li­kus kis­ne­me­si kap­cso­lat­há­ló eset­ta­nul­má­nyát si­ke­rült pél­da­ér­té­kű­en fel­raj­zol­nia, mely­nek ered­mé­nyei fel­hasz­nál­ha­tók a ha­son­ló tár­sa­dal­mi stá­tusszal ren­del­ke­ző ér­tel­mi­sé­gi pá­lya­ké­pek in­terp­re­tá­lá­sá­hoz, eset­leg mak­ro­szin­ten tör­té­nő na­gyobb fo­lya­ma­tok fel­vá­zo­lá­sá­ra is.

Ma­tus Zsa­nett a Bodroghy-kisvilágon be­lül ka­te­gó­ri­á­kat (al­há­ló­za­to­kat) ál­lí­tott fel, me­lyek a kö­vet­ke­zők: a) ta­nár­egyé­ni­sé­gek, b) ta­nu­ló­tár­sak, c) pat­ro­nál­tak, d) la­kó­he­lyi is­mert­sé­gek (33–34). Ezek­hez a ka­te­gó­ri­ák­hoz so­rol­ha­tó a csa­lád mint al­há­ló­zat is, mely­nek rész­le­te­sebb elem­zé­se a csa­lá­di hát­tér vizs­gá­la­ta so­rán meg­tör­tént. A kap­cso­la­ti háló fel­raj­zo­lá­sa so­rán a Fa­ra­gó­szék egyes ver­sei szol­gál­tak for­rá­sul pl. a ta­nu­ló­tár­sak­kal való mé­lyebb kap­cso­la­tok fel­raj­zo­lá­sa­kor is. A Bodroghy-hálózat, a köl­tő tár­sa­dal­mi po­zí­ci­ó­já­ból, il­let­ve az iro­dal­mi élet­ben be­töl­tött cse­kély sú­lya mi­att a re­form­ko­ri irodalmi- és kul­tu­rá­lis élet­re sok­kal kor­lá­to­zot­tabb ha­tást fej­tett ki mint a szán­dé­ko­san nagy sze­re­pet vál­lal­ni kész, tár­sa­sá­go­kat szer­ve­ző Ka­zin­czy Fe­renc vagy Aran­ka György ál­tal lét­re­ho­zott há­ló­za­tok. Nem tud­ni, hogy Bod­ro­ghy Papp ki akarta‑e nyom­tat­ni mű­ve­it, vi­szont a Fa­ra­gó­székbe szánt ver­se­it könyv­kö­tő­vel be­köt­tet­te (16‒17). A pub­li­ká­lás hi­á­nya mi­att Bod­ro­ghy Papp szö­ve­ge­it így egy lé­nye­ge­sen ki­sebb kör is­mer­het­te csak meg, és a szer­ző íz­lés­ori­en­tá­ló sze­re­pe is csak egy vi­szony­lag apró, de tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti szem­pont­ból rend­kí­vül fi­gye­lem­re mél­tó tár­sa­ság­ban ér­vé­nye­sült, mely rá­mu­tat az iro­da­lom hét­köz­na­pi hasz­ná­la­tá­ra és az ar­ról való gon­dol­ko­dás mikéntjére.

Bod­ro­ghy Papp kap­cso­la­ti há­ló­já­ból a leg­im­po­zán­sabb rész­nek a pat­ro­nál­tak­kal való re­lá­ci­ók fel­tér­ké­pe­zé­se te­kint­he­tő. A köl­tő ak­tív tá­mo­ga­tó­ja volt a me­ző­be­ré­nyi gim­ná­zi­um­nak, amely ab­ban is meg­nyil­vá­nult, hogy te­het­sé­ges, az iro­da­lom­ra ér­zé­keny ta­nu­ló­kat párt­fo­golt. Ezek közé tar­to­zott Szé­kács Jó­zsef, Sá­ro­si Gyu­la, Sza­kál La­jos és fel­té­te­lez­he­tő­en Haan La­jos is. A pat­ro­nál­tak al­há­ló­za­tá­hoz ke­vés tag tar­to­zott, mely ku­ta­tá­si szem­pont­ból jól kéz­ben tart­ha­tó, de azért az elem­zé­sek el­vég­zé­sé­hez ép­pen kel­lő mennyi­sé­gű for­rás­anya­got je­lent. A pat­ro­nált fi­a­ta­lok gyak­ran tisz­te­le­tü­ket tet­ték Bod­ro­ghy­nál, ahol rend­sze­re­sen a nyelv­újí­tás­ról és a köl­té­szet­ről ér­te­kez­tek, és a me­ző­be­ré­nyi jegy­ző ori­en­tá­ló sze­re­pe egy­ál­ta­lán nem el­ha­nya­gol­ha­tó az ese­tük­ben (46). A pat­ro­nál­tak kö­zül a leg­erő­sebb kap­cso­lat a ké­sőb­bi evan­gé­li­kus püs­pök­kel, Szé­káccsal ala­kult ki, amit jól mu­tat az is, hogy a me­ző­be­ré­nyi diák az is­ko­la­éve­ket kö­ve­tő­en is tar­tot­ta a kap­cso­la­tot Bod­ro­ghy­val. A kap­cso­lat­há­lók vizs­gá­la­ta ha­son­ló­an ala­pos le­vél­tá­ri ku­ta­tó­mun­kán ala­pul, mint a csa­lád múlt­já­nak fel­tér­ké­pe­zé­se. Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett rész­le­te­sen be­mu­tat­ja a Bod­ro­ghy­hoz kap­cso­ló­dó sze­mé­lyek élet­raj­zát, kap­cso­ló­dá­si pont­ja­it. A kap­cso­la­ti háló fel­tér­ké­pe­zé­se en­nek kö­szön­he­tő­en jócs­kán túl­lép az ada­tok tény­sze­rű köz­lé­sén, és igyek­szik a le­he­tő leg­sok­ré­tűb­ben fel­mu­tat­ni a Bod­ro­ghy kö­rül te­vé­keny­ke­dő em­be­re­ket. Ugyan­ak­kor a szer­ző fel­vil­lant szö­veg­sze­rű­en nem ki­mu­tat­ha­tó, de a köl­tő élet­hely­ze­té­ből, tar­tóz­ko­dá­si he­lyé­ből, tár­sa­dal­mi vagy val­lá­si meg­ha­tá­ro­zott­sá­gá­ból ki­kö­vet­kez­tet­he­tő fel­té­te­le­zett, laza kap­cso­ló­dá­si pon­to­kat is. Ezek kö­zül két ese­tet emel­nék ki: az első Kis Já­no­sé, aki ab­ban az idő­ben Ne­mes­dö­möl­kön volt lel­kész, ami­kor Bod­ro­ghy Papp gyer­mek­ként még Ura­i­új­fa­lun élt. Az evan­gé­li­kus csa­lád akár át is me­he­tett meg­hall­gat­ni a ké­sőb­bi szu­per­in­ten­dens pré­di­ká­ci­ó­it (34). A má­so­dik eset­ben a kö­tet író­ja Szend­rey Jú­li­át (és raj­ta ke­resz­tül Pe­tő­fit) köti be Bod­ro­ghy kap­cso­la­ti há­ló­já­ba. Bod­ro­ghy Papp bi­zo­nyí­tot­tan is­mer­te Ma­jor Pált, Wenck­he­im Xa­vér Fe­renc­né ura­dal­mi in­té­ző­jét, aki­nek a só­gor­nő­jé­nél egy idő­ben Pe­tő­fi ké­sőb­bi fe­le­sé­ge is la­kott, mi­vel eb­ben az idő­ben a me­ző­be­ré­nyi Fes­te­tich Vilma-féle le­ány­ne­ve­lő in­té­zet­be járt (60). Az em­lí­tett le­he­tő­sé­gek úgy hat­hat­nak mint­ha a szer­ző a kel­le­té­nél na­gyobb sújt kí­vánt vol­na adni Bod­ro­ghy Papp kap­cso­lat­rend­sze­ré­nek. A fel­té­te­lez­he­tő kap­cso­la­tok kö­zött azon­ban ta­lá­lunk ada­tok­kal job­ban alá­tá­maszt­ha­tó re­lá­ci­ót is, mint aho­gyan azt Haan La­jos ese­te mu­tat­ja. A szer­ző nem ta­lált egy­ér­tel­mű for­rá­so­kat, ame­lyek meg­ala­poz­ták vol­na, hogy Haan tény­le­ge­sen Bod­ro­ghy Papp pat­ro­nált­jai közé tar­to­zott vol­na vagy sem, de eb­ben az eset­ben a töb­bi pat­ro­nált élet­pá­lyá­já­nak össze­ha­son­lí­tó elem­zé­se alap­ján va­ló­szí­nű­sí­ti, hogy a ha­son­ló ér­tel­mi­sé­gi kar­ri­ert be­fu­tó ké­sőb­bi tör­té­nész a me­ző­be­ré­nyi jegy­ző kör­nye­ze­té­hez tar­to­zott (54‒58). A há­ló­za­tok elem­zé­sé­hez ha­son­ló mun­kák­ban gyak­ran kap­cso­ló­dik (nem kö­te­le­ző, de sem­mi­fé­le­kép­pen sem pusz­tán il­luszt­rá­ci­ós elem­ként) a kap­cso­lat­rend­szer vi­zu­á­lis áb­rá­zo­lá­sa (Németh Zol­tán, „Há­ló­zat­el­mé­let és iro­da­lom­tu­do­mány”, in Né­meth Zol­tán, Há­ló­zat­el­mé­let és iro­da­lom­tu­do­mány, Ka­lei­dosz­kóp köny­vek 32, 9‒38, (Du­na­szer­da­hely, Nap Ki­adó, 2018), 31‒32, 37‒38.). Úgy vé­lem, hogy a fen­teb­bi­ek fi­gye­lem­be­vé­te­lé­vel ta­lán nem lett vol­na ha­szon­ta­lan a gyen­gébb és az erő­sebb kap­cso­la­tok rend­sze­ré­nek vi­zu­á­lis meg­je­le­ní­té­se, mely nem csak az eset­le­ges át­te­kint­he­tő­sé­get, ha­nem a szer­ző ál­tal fel­so­rolt al­há­ló­za­tok kö­zött fenn­ál­ló kap­cso­la­tok elem­zé­sét is új szem­pon­tok­kal gya­ra­pít­hat­ta vol­na. A kö­tet ér­de­mé­nek te­kint­he­tő azon­ban, hogy a Bod­ro­ghy Papp-családfát a szer­ző köz­li a bel­ső bo­rí­tón, amely nagy­mér­ték­ben meg­könnyí­ti a kö­tet használatát.

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett kü­lön fe­je­zet­ben tár­gyal­ja a csa­lád val­lá­sos­sá­gát és mű­velt­sé­gét, mely azon­ban szo­ro­san össze­függ a kap­cso­lat­há­ló ese­té­ben tett meg­ál­la­pí­tá­sok­kal is. A csa­lád tör­té­ne­té­nek ku­ta­tá­sa szo­ro­san il­lesz­ke­dik a mig­rá­ció­ku­ta­tás­hoz is. A Bod­ro­ghy Papp csa­lád val­lá­sos­sá­gá­nak és mű­velt­sé­gé­nek ér­tel­me­zé­se egy re­form­ko­ri, evan­gé­li­kus csa­lád tör­té­ne­té­nek eset­ta­nul­má­nyát adja, mely meg­ala­poz­hat­ja a ké­sőb­bi, ha­son­ló cél­za­tú ku­ta­tá­so­kat, ugyan­ak­kor ki­egé­szí­ti vagy iga­zol­ja az ed­di­gi­e­ket, mint aho­gyan azt Hor­váth Jó­zsef a kö­tet­ről írt re­cen­zi­ó­já­ban is meg­jegy­zi (Horváth Jó­zsef, „Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván. Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2 Bu­da­pest, Re­ci­ti, 296 l.”, in Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 9., szerk. Csör­sz Rumen Ist­ván, 450‒455 (Bu­da­pest: Re­ci­ti Ki­adó, 2021), 451.). A szer­ző meg­ál­la­pí­tá­sa sze­rint a csa­lád alap­ve­tő mo­ti­vá­ci­ó­ja a birtok- és hi­va­tal­szer­zés volt, me­lyek biz­to­sí­tot­ták a tár­sa­dal­mi fel­emel­ke­dés le­he­tő­sé­gét. A csa­lád val­lá­sos­sá­gá­ból ki­fo­lyó­lag ott tud­tak ered­mé­nye­sen meg­ka­pasz­kod­ni, il­let­ve olyan te­rü­le­tet vá­lasz­tot­tak la­kó­he­lyü­kül, ahol je­len­tős evan­gé­li­kus kö­zös­sé­gek él­tek, je­len eset­ben a Ke­me­nes­al­ján, a Kis­al­föl­dön vagy ép­pen a Dél-Alföldön (65). A csa­lád szá­má­ra meg­ha­tá­ro­zó volt a tu­dás ál­ta­li fel­emel­ke­dés kép­ze­te, dön­tő­en azért, mi­vel a bir­tok­szer­zés le­he­tő­sé­ge nem volt min­den eset­ben adott, vagy nem ke­cseg­te­tett kel­lő si­ker­rel. A Bod­ro­ghy Papp fiúk, Ist­ván, a köl­tő va­la­mint test­vé­rei, Ádám, és Jó­zsef a gim­ná­zi­u­mi és jog­aka­dé­mi­ai ta­nul­má­nya­ik so­rán szo­ros kap­cso­lat­ba ke­rül­tek a vá­ro­si kul­tú­rá­val, mely­nek kö­szön­he­tő­en már nem tér­tek vissza vi­dé­ki élet­for­má­juk­hoz. A vá­ro­sok­ba te­le­pül­ve gyak­ran me­cé­ná­si, kul­tú­ra­tá­mo­ga­tó sze­rep­be lép­tek, el­kö­te­le­ződ­tek az iro­da­lom és a kul­tú­ra mel­lett, il­let­ve be­kap­cso­lód­tak a he­lyi evan­gé­li­kus gyü­le­ke­ze­tek­be. Ádám és Jó­zsef meg­ha­tá­ro­zó po­zí­ci­ó­kat sze­rez­tek a győ­ri evan­gé­li­kus kö­zös­ség­ben, míg Ist­ván a bé­ké­si es­pe­res­ség kon­zisz­tó­ri­u­má­nak vi­lá­gi ül­nö­ke lett (66–77).

A mo­nog­rá­fia iro­da­lom­tör­té­ne­ti szem­pont­ból leg­im­po­zán­sabb ré­sze a Fa­ra­gó­széket elem­ző fe­je­zet. A kö­te­tet nagy va­ló­szí­nű­ség sze­rint a köl­tő 1824-ben, Me­ző­be­rény­ben ál­lí­tot­ta össze és köt­tet­te be, ami­be az 1817‒1824 kö­zött írt 70 ver­sét gyűj­töt­te össze. Bod­ro­ghy Papp az össze­ál­lí­tás so­rán nem kö­vet­te a klasszi­cis­ta kom­po­zí­ci­ós el­já­rá­so­kat, ha­nem az egy­sze­rűbb, kro­no­lo­gi­kus sor­ren­det ér­vé­nye­sí­tet­te. A Fa­ra­gó­szék egé­szén nar­ra­tív ív­ként vé­gig­hú­zó­dik a sze­rel­mi te­ma­ti­ka, mely a be­tel­je­sü­let­len sze­re­lem­től, a vá­gya­ko­zá­son és a be­tel­je­sü­lé­sen át a sze­re­lem­ről való le­mon­dá­sig tart. Ez­zel a gesz­tus­sal a köl­tő a Cso­ko­nai Vi­téz Mi­hály Lil­lájá­hoz és Kis­fa­lu­dy Sán­dor Him­fyjé­hez kö­tő­dik (81–83). A szer­ző egy­részt igyek­szik el­he­lyez­ni a klasszi­kus szá­zad­for­du­ló köl­té­sze­ti ha­gyo­má­nyá­ban a kö­te­tet; más­részt tö­rek­szik fel­tér­ké­pez­ni, hogy mennyi­re is­mer­te be­ha­tó­an ko­rá­nak nép­sze­rű köl­tő­it (Kis­fa­lu­dyt, Cso­ko­na­it, Ber­zse­nyi Dá­ni­elt, Kis Já­nost vagy Day­ka Gá­bort); har­mad­részt arra vál­lal­ko­zik, hogy Bod­ro­ghy köl­té­sze­tét az epi­go­niz­mus, a di­let­tan­tiz­mus és a köz­köl­té­szet fe­lől is ér­tel­mez­ze (84).

A leg­ki­emel­ke­dőbb ha­tást Kis­fa­lu­dy gya­ko­rol­ta Bod­ro­ghy Papp köl­té­sze­té­re, amely jól tet­ten ér­he­tő sze­rel­mi köl­te­mé­nye­i­ben (Epe­dő Sze­re­lem, A Bo­dza­fa Lan­tos) il­let­ve re­géi (Csez­nek vára, Rege, Lász­ló és Ág­nes, A’ Jáki tusa) ese­té­ben. Bod­ro­ghy Papp re­géi te­ma­ti­ká­ban kö­zel áll­nak egy­más­hoz, úgy­mond Kis­fa­lu­dy Cso­báncának gon­do­sabb vagy at­tól job­ban el­tá­vo­lo­dó fel­dol­go­zá­sai. Ér­tel­me­zé­sük­höz Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett fel­vá­zol­ja a rege mint mű­faj meg­ha­tá­ro­zá­sá­nak ne­héz­sé­ge­it. En­nek ér­de­ké­ben mind a 19. szá­za­di, mind pe­dig a ké­sőb­bi, szak­iro­dal­mi mű­faj­ér­tel­me­zé­se­ket vé­gig­ve­szi, de Kis­fa­lu­dy, el­sőd­le­ges kon­tex­tus­nak te­kint­he­tő, ér­tel­me­zé­sét ve­szi ala­pul, amely sze­rint a rege for­ma­i­lag „vers­kép­pen írt Pró­zá­nak” te­kint­he­tő, mely tár­gyát a ré­gi­ség­ből (kö­zép­kor­ból) me­rí­ti, ugyan­ak­kor mar­kán­san át­szö­vi a sze­rel­mi és a ha­za­fi­as te­ma­ti­ka. Bod­ro­ghy Papp re­géi szin­tén a kö­zép­kor­ban ját­szó­dó, ha­za­fi­as és sze­rel­mi szá­lat tar­tal­ma­zó, vers­ben írt epi­kus mű­vek­nek tekinthetők.

Kis­fa­lu­dy re­gé­it a 19. szá­zad­ban töb­ben is igye­kez­tek utá­noz­ni, így elem­zé­sük le­he­tő­sé­get kí­nált arra, hogy a szer­ző meg­ha­tá­roz­za mi­lyen mér­ték­ben kö­vet­te előd­jét Bod­ro­ghy Papp, és hol he­lyez­ke­dik el más re­ge­után­zók­hoz ké­pest. Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett eh­hez a Tóth Béla ál­tal 39 Kisfaludy-regeutánzat alap­ján fel­ál­lí­tott ka­te­gó­ria­rend­szert (1. tar­ta­lom­ban és for­má­ban szo­ro­san kö­ve­tők, 2. té­má­ban és for­má­ban el­té­rő al­ko­tá­sok, 3. a bal­la­da és a ro­mánc irá­nyá­ba fej­lő­dő mű­vek) al­kal­maz­ta Bod­ro­ghy Papp re­gé­i­re (Tóth Béla. „A Kisfaludy-regék után­za­tai: Má­so­dik, bef. köz­le­mény”, Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Köz­le­mé­nyek 36 (1926): 286–299, 286–299.). Ezek alap­ján a Fa­ra­gó­szék re­géi az első ka­te­gó­ri­á­ba tar­toz­nak, mi­vel tar­ta­lom­ban és for­má­ban szo­ro­san kö­ve­tik a min­tá­ju­kul szol­gá­ló Cso­báncot, és csak né­hány egyé­ni jel­lem­ző­ben tér­nek el tőle. Ilyen el­té­rés­nek te­kint­he­tő, hogy Bod­ro­ghy Papp re­géi csu­pán egy kor­ban ját­szód­nak, ez­zel a Kis­fa­lu­dy­ra jel­lem­ző di­cső múlt és rom­lott je­len idő­sík­ja­i­nak üt­köz­te­té­sé­ről le­mon­dott, és he­lyet­te, a nála min­den eset­ben po­zi­tív ki­csen­gé­sű sze­rel­mi tör­té­ne­te­ket emel­te ki, mely mö­gött a ha­zá­ért való ten­ni aka­rás hát­tér­be szo­rult (122‒123). Ér­de­kes to­vább­gon­do­lá­sa le­het­ne a fen­teb­bi­ek­nek, és ta­lán ár­nyal­ná a mo­nog­rá­fia meg­ál­la­pí­tá­sa­it, ha más, akár mo­dell­ér­té­kű kö­ve­tő­nek te­kint­he­tő re­ge­után­zók mun­ká­i­val is rész­le­te­seb­ben össze­ve­tés­re ke­rül­né­nek Bod­ro­ghy Papp írá­sai. Tóth Béla a nyom­ta­tás­ban meg­je­lent re­gék­re vo­nat­ko­zó­an von­ta le kö­vet­kez­te­té­se­it, míg Bod­ro­ghy Papp mű­vei kéz­irat­ban ma­rad­tak, mely szin­tén egy újabb elem­zé­si szem­pon­tot ad­hat a re­gék ér­tel­me­zé­sé­hez. Tóth ta­nul­má­nya alap­ján Bod­ro­ghy Papp a ko­rai után­zók közé tar­to­zik, mi­vel a Re­gét 1819-ben, a Csez­nek várát pe­dig 1821-ben írta, míg a re­ge­után­za­tok nagy ré­sze ezt kö­ve­tő­en je­lent meg egé­szen az 1830-as évek középéig.

Ezt kö­ve­tő­en a szer­ző a kö­tet ver­sei alap­ján vizs­gál­ja és szö­veg­sze­rű­en bi­zo­nyít­ja Bod­ro­ghy Papp kap­cso­la­tát a kor­szak köz­ked­velt író­i­nak mű­ve­i­vel, mint Cso­ko­nai, Kis Já­nos vagy ép­pen Ber­zse­nyi, akik­nek együt­tes ha­tá­sa sok eset­ben akár egyet­len ver­sen be­lül is meg­ta­lál­ha­tó (126). Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett szö­veg­elem­zé­se­it táb­lá­za­tok se­gít­sé­gé­vel tet­te át­lát­ha­tób­bá, me­lyek­kel a Bod­ro­ghy Papp ál­tal kö­ve­tett ver­sek kö­zöt­ti ér­tel­mi, te­ma­ti­kai ha­son­ló­sá­go­kat szem­lé­le­tes mó­don mu­tat­ta be. A kö­tet vizs­gált ver­se­it te­ma­ti­kai (sze­rel­mi, al­kal­mi és val­lá­sos köl­te­mé­nyek) va­la­mint mű­fa­ji ka­te­gó­ri­ák­ba (quod­li­bet, ars po­e­ti­ca, pic­tu­ra és sent­en­tia) ren­dez­te, és ezek alap­ján vont le kö­vet­kez­te­té­se­ket az egyes cso­por­to­kon be­lül a kap­cso­ló­dó köl­tők és mű­ve­ik kö­zött. Ezek alap­ján meg­ál­la­pí­tot­ta, hogy Cso­ko­nai köl­te­mé­nyei kö­zül fő­ként a pic­tu­ra mű­fa­já­ba tar­to­zó ver­sek­ből (A reg­gel, A reg­gel­ről, Az est­ve) vett át mo­tí­vu­mo­kat. Cso­ko­nai em­lí­tett szö­ve­gei nem tar­toz­nak a ko­ra­be­li „köz­köl­té­sze­ti top­lis­tá­ba”, amely bi­zo­nyít­ja Bod­ro­ghy Papp egyé­ni íz­lé­sét, és a deb­re­ce­ni köl­tő lí­rá­já­nak mé­lyebb is­me­re­tét (176). Ber­zse­nyi köl­té­sze­tét el­ső­sor­ban egyé­ni hit­él­mé­nyé­nek meg­ver­se­lé­sé­hez hasz­nál­ta fel (178). Amíg Cso­ko­nai, Kis­fa­lu­dy vagy Ber­zse­nyi ese­té­ben jel­leg­ze­te­sek az egye­zé­sek, ad­dig Day­ka ha­tá­sát a mo­nog­rá­fia szer­ző­je nem tud­ta szö­veg­sze­rű­en ki­mu­tat­ni a Fa­ra­gó­szék ver­se­i­ből, és Kis Já­nos köl­té­sze­te is jó­val ki­sebb súllyal je­le­nik meg, mint aho­gyan az a szer­ző és a szu­per­in­ten­dens élet­hely­szí­ne­i­nek (Győr, Sop­ron, Ke­me­nes) azo­nos­sá­gá­ból vár­ha­tó len­ne. Csu­pán a Ka­zin­czy Fe­renc ösz­ve­ke­lé­sé­re gróf Tö­rök Sophia-Antoniával című nász­dal és vers­for­má­ja ér­he­tő tet­ten Bod­ro­ghy Sza­bó Se­bes­tyény­nek írt al­kal­mi köl­te­mé­nyé­ben (156‒159). Bod­ro­ghy köl­té­sze­té­ben az ütem­hang­sú­lyos ver­se­lést al­kal­maz­ta „fi­nom tro­cha­i­kus mellék-metrummal”. Nem kö­vet­te pon­to­san a Himfy-strófát, mely alap­ján Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett úgy ér­té­ke­li, hogy egy Kis­fa­lu­dy­nál ré­geb­bi ver­se­lé­si ha­gyo­mány­hoz csat­la­ko­zott. Köl­tői meg­ol­dá­sai alap­ján Bod­ro­ghy Papp Kis­fa­lu­dy, Ber­zse­nyi és Cso­ko­nai szol­gai kö­ve­té­se he­lyett sok­kal in­kább kre­a­tív mó­don hasz­nál­ta fel köl­te­mé­nye­i­ket, mely­ből kö­vet­ke­zik, hogy a Fa­ra­gó­székkel el­ső­sor­ban a köz­köl­té­sze­ti ha­gyo­mány­hoz kap­cso­ló­dik, és an­nak is egy ma­ga­sabb szint­jén állt, de meg­ma­radt di­let­táns köl­tő­nek (172‒173). A köz­köl­té­sze­ti kö­tő­dést erő­sí­tik az ál­ta­la írt gúny­ver­sek is, míg az al­kal­mi köl­te­mé­nyei sok­kal in­kább a ren­di köl­té­szet­hez kö­ze­lí­tik a köl­tőt (178).

Összeg­zés­kép­pen el­mond­ha­tó, hogy Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett egy gya­kor­la­ti­lag is­me­ret­len re­form­ko­ri, evan­gé­li­kus, Nyugat-magyarországi köl­tő, Bod­ro­ghy Papp Ist­ván he­lyét je­löl­te ki a 19. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom há­ló­za­ta­i­ban. Egy­részt ap­ró­lé­kos le­vél­tá­ri ku­ta­tó­mun­ka alap­ján fel­tér­ké­pez­te a csa­lá­di és az is­me­ret­sé­gi vi­szo­nya­i­nak kap­cso­lat­há­ló­ját; más­részt a Fa­ra­gó­szék című kö­tet alap­ján meg­raj­zol­ta a kor­szak köl­té­sze­ti ha­gyo­má­nya­i­hoz és leg­ked­vel­tebb köl­tő­i­hez való szö­veg­sze­rű, te­ma­ti­kai kap­cso­ló­dá­si vi­szony­rend­sze­rét. A kö­tet ki­vi­te­le­zé­se igé­nyes, me­lyet jól mu­tat, hogy egy­aránt ta­lá­lunk ben­ne csa­lád­fát, a köl­tő or­szá­gon be­lü­li moz­gá­sát rög­zí­tő tér­ké­pes iti­ná­ri­u­mot, név­mu­ta­tót il­let­ve ide­gen nyel­vű tar­ta­lom­jegy­zé­ket és össze­fog­la­lót is. Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett kö­te­te a Re­ci­ti Ki­adó Vi­tae so­ro­za­tá­nak mél­tó da­rab­ja, hi­szen egy gya­kor­la­ti­lag is­me­ret­len ér­tel­mi­sé­gi pá­lya­ké­pet mu­ta­tott be, me­lyet szo­ros szö­veg­elem­zé­sek­re és ala­pos for­rás­fel­tá­ró mun­ká­ra ala­poz­va is­mer­tet meg az ol­va­só­val. Vé­ge­ze­tül ki­emel­ném, hogy a ku­ta­tá­sok vél­he­tő­en en­nél a mo­nog­rá­fi­á­nál nem ér­nek vé­get, hi­szen a szer­ző je­lez­te, hogy egy­részt a Fa­ra­gó­szék tel­jes ki­adá­sát ter­ve­zi saj­tó alá ren­dez­ni (82); más­részt idő­köz­ben egy ké­sőb­bi le­szár­ma­zott, Bod­ro­ghy Osz­kár ver­ses­kö­te­te is elő­ke­rült, amely le­he­tő­vé te­he­ti a csa­lád tör­té­ne­té­nek ki­egé­szí­té­sét, az újabb ge­ne­rá­ció mo­bi­li­tá­si le­he­tő­sé­ge­i­nek vizs­gá­la­tát, de akár a Bod­ro­ghy Papp István-féle köl­té­sze­ti ha­gyo­mány to­vább­élé­sé­nek elem­zé­sét is (16).

Summary

Whi­le do­ing in­ven­to­ry, Zsa­nett Ne­mes­né Ma­tus, de­puty di­rec­tor and chi­ef mus­e­o­lo­gist of the Ró­mer Fló­ris Mus­e­um of Art and His­to­ry in Győr, came ac­ross Ist­ván Bod­ro­ghy Pap­p’s ma­nuscript book of po­ems Fa­ra­gó­szék [Car­ving Sto­ol]. The book de­ser­ves at­tent­ion not for its aest­he­tic qu­a­li­ti­es, sin­ce its aut­hor was a third-rate poet, but be­ca­u­se it is unk­nown in the his­to­ry of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re. Us­ing micro-history and so­ci­al net­work analy­sis, and th­ro­ugh ca­re­ful ar­chi­val re­se­arch, Ne­mes­né maps the poet’s fa­mily backg­round, his mo­bi­lity strate­gi­es, his li­te­racy, and his re­la­ti­onship to li­te­ra­tu­re, thus high­ligh­ting the so­ci­al use of li­te­ra­tu­re by an in­tel­lec­tu­al class in the Hun­ga­ri­an Re­form Age of the Trans­da­nu­bia re­gi­on. Zsa­nett Ne­mes­né Ma­tus de­vo­tes a se­pa­ra­te chap­ter to an analy­sis of Fa­ra­gó­szék, whe­re she shows that Bod­ro­ghy was as­so­ci­a­ted with the po­e­tic tra­di­tions of pat­ri­ci­an and po­pu­lar po­etry at the turn of the eigh­teenth and ni­ne­teenth cent­uri­es, and she also shows the ex­tent to which the aut­hor knew and fol­lo­wed the po­pu­lar po­ets of his era. The mo­no­gra­ph, which is bas­ed on the aut­hor’s PhD the­sis, ma­kes im­por­tant cont­ri­bu­tions and pre­sents no­t­ab­le met­ho­do­log­i­cal re­sults for the his­to­rio­gra­phy of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re. The book is pub­lis­hed in the Vi­tae se­ri­es of Re­ci­ti Pub­lish­ing, a se­ri­es on in­tel­lec­tu­als’ ca­re­ers and the­ir reinterpretations.

 

Tagged Dunántúl, hálózatelmélet, szerzői életrajz, társadalomtörténet