Major Ágnes írása

szeptember 28th, 2023 § 0 comments

recenzió

Szé­ná­si Zol­tán. Tex­to­ló­gia és in­terp­re­tá­ció: Fi­lo­ló­gi­ai és szö­veg­kri­ti­kai vizs­gá­ló­dá­sok Ba­bits Mi­hály 1916 és 1920 kö­zött ke­let­ke­zett ver­sei kap­csán. Bu­da­pest: Uni­ver­si­tas Könyv­ki­adó, 2022.

A Babits-versek kri­ti­kai ki­adá­sa­i­nak mun­ká­la­tai az utób­bi né­hány év­ben új len­dü­le­tet kap­tak. A Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­ben zaj­ló filológiai-textológiai mű­hely­mun­ka már szá­mos ered­ményt tud­hat ma­gá­é­nak, a saj­tó alá ren­de­zést érin­tő, a Babits-életmű ré­te­ge­it fel­tá­ró vizs­gá­la­tok pe­dig je­len­leg is foly­nak. Szé­ná­si Zol­tán ta­nul­mány­kö­te­te en­nek a ku­ta­tás­nak a fi­gye­lem­re­mél­tó ered­mé­nye­it köz­li, el­ső­sor­ban Ba­bits 1916 és 1920 kö­zött ke­let­ke­zett ver­se­i­nek vizs­gá­la­tán ke­resz­tül, ám mód­sze­rei és meg­lá­tá­sai a tel­jes Babits-filológia mű­ve­lői, sőt más köl­tői vagy írói élet­mű­vek­kel fog­lal­ko­zó fi­lo­ló­gu­sok és tex­to­ló­gu­sok szá­má­ra is hasz­no­sak lehetnek.

Az öt fe­je­zet­ből álló kö­tet vi­lá­go­san el­kü­lö­nü­lő prob­lé­mák fe­lől kö­ze­lít tárgy­kö­ré­hez. Az ál­ta­lá­no­sabb textológiai-filológiai kér­dé­se­ket vizs­gá­ló első, Te­ó­ria és pra­xis című fe­je­zet há­rom ta­nul­má­nya a tu­do­má­nyos szö­veg­ki­adá­sok el­mé­le­ti és gya­kor­la­ti kér­dé­se­it tag­lal­ja. A szer­ző ezek­ben az írá­sok­ban szá­mot vet a leg­fon­to­sabb nem­zet­kö­zi fi­lo­ló­gi­ai és tex­to­ló­gi­ai irány­za­tok­kal (mint pél­dá­ul a ge­ne­ti­kus kri­ti­ka, az Új Fi­lo­ló­gia, a tör­té­ne­ti köny­vé­szet), majd a kü­lön­fé­le el­mé­le­tek ma­gyar­or­szá­gi ha­tás­tör­té­ne­tét, azaz gya­kor­la­ti meg­va­ló­su­lá­sa­it ku­tat­ja az el­múlt kö­rül­be­lül há­rom év­ti­zed­ben. A kur­rens szö­veg­ki­adá­si gya­kor­la­tok kö­zül leg­in­kább a fran­cia ere­de­tű ge­ne­ti­kus szö­veg­kri­ti­ka, azaz a nyom­ta­tott mű­ve­ket meg­elő­ző, el­ső­sor­ban kéz­ira­tos szö­veg­ala­ku­lás­ra fó­kusz­á­ló irány­zat ter­jedt el a ha­zai gya­kor­lat­ban, jó pél­da erre Ke­ré­nyi Fe­renc szi­nop­ti­kus Tra­gé­dia-ki­adá­sa. A fe­je­zet, mi­köz­ben a tu­do­má­nyos szö­veg­ki­adá­sok in­téz­mény­tör­té­ne­ti hát­te­ré­vel is meg­is­mer­te­ti az ol­va­sót, ar­ról is át­fo­gó ké­pet ad, hogy a kü­lön­bö­ző szer­zői élet­mű­vek (pél­dá­ul Ady, Mik­száth, Kosz­to­lá­nyi, Cso­ko­nai, Ka­zin­czy) tu­do­má­nyos szö­veg­ki­adá­sai mi­lyen el­mé­le­ti meg­fon­to­lá­so­kat ré­sze­sí­tet­tek előny­ben. Fon­tos meg­fi­gye­lé­se, hogy bár a ha­zai szak­mai kö­zös­ség előtt is­mer­tek a leg­újabb nem­zet­kö­zi szö­veg­ki­adói tren­dek, ezek a gya­kor­lat­ban ke­vés­sé ér­vé­nye­sül­nek. Eh­hez szer­ve­sen kap­cso­lód­va me­rül fel a di­gi­tá­lis szö­veg­ki­adá­sok ma­gyar­or­szá­gi el­ter­je­dé­se is, mely­ről a fe­je­zet utol­só ta­nul­má­nya nyújt in­for­ma­tív és rész­le­tes áttekintést.

A má­so­dik na­gyobb szö­veg­egy­ség már Ba­bits Mi­hály­ra össz­pon­to­sít, me­lyet a Ta­kart vér­zés fe­je­zet­cím is je­lez. Az első ta­nul­mány Ba­bits kéz­ira­tos ha­gya­té­ká­nak tör­té­ne­tét és a kéz­irat­ál­lo­mány jel­le­gé­nek vál­to­zá­sa­it mu­tat­ja be. Ez utób­bi – ti., hogy az 1910-es évek­től kezd­ve meg­nő a be­fe­je­zet­len fo­gal­maz­vá­nyok, vers­kez­de­mé­nyek és tö­re­dé­kek szá­ma – tet­te szük­sé­ges­sé a ko­ráb­bi kritikaikiadás-kötetek kon­cep­ci­ó­já­nak át­gon­do­lá­sát. A ta­nul­mány en­nek a prob­lé­má­nak a rész­le­te­i­be avat­ja be az ol­va­sót, mi­köz­ben meg­győ­ző pél­dák­kal bi­zo­nyít­ja, hogy egy adott szö­veg több szö­veg­va­ri­án­sa egé­szen bo­nyo­lult­tá te­szi a da­tá­lá­si kér­dé­sek meg­vá­la­szo­lá­sát. Egy kap­cso­lat­tör­té­ne­ti fó­ku­szú írás is he­lyet ka­pott a fe­je­zet­ben: az Ady és Csinsz­ka von­zá­sá­ban az 1916 és 1920 kö­zöt­ti idő­szak­ban ke­let­ke­zett Ady‑, il­let­ve Csinszka-témájú ver­se­ket vizs­gál­ja. Azon túl, hogy Ba­bits és Ady, il­let­ve Ba­bits és Csinsz­ka kap­cso­la­tá­nak ál­lo­má­sa­i­ról is ké­pet ad, a szö­veg arra is rá­mu­tat, hogy mi­lyen ne­héz a fi­lo­ló­gus dol­ga, ami­kor a ko­ráb­bi szak­iro­da­lom­ban Csinsz­ká­hoz kap­csolt ver­sek ér­vé­nyes­sé­gét fir­tat­ja. Iga­zi fi­lo­ló­gi­ai cse­me­gét kí­nál a Tan­nhäu­se­rék Ve­ne­zi­á­ban című fe­je­zet­zá­ró ta­nul­mány, hi­szen olyan ke­vés­sé is­mert do­ku­men­tum­gyűj­te­mény­be nyújt be­te­kin­tést, mely­re a fi­lo­ló­gus is „a leg­ér­de­ke­sebb szö­veg­együt­tes­ként” utal. A Sza­bó Lő­rinc ha­gya­té­ká­ban fenn­ma­radt írá­sok egy pi­káns té­má­jú köl­tői ver­sen­gés em­lé­kei: Ba­bits, Tóth Ár­pád és Kom­já­thy Ala­dár Sza­bó Lő­rinc far­ka cí­men elő­re meg­ha­tá­ro­zott rí­mek­kel, szo­nett­for­má­ban éne­kel­ték meg ba­rát­juk ne­ve­zett test­ré­szét 1920 őszén. Sza­bó Lő­rinc mint „ér­de­kelt fél” nem vett részt a ver­seny­ben, ám bő­szen do­ku­men­tál­ta azt; ha­gya­té­ka a szo­net­tek mel­lett az azok­hoz mel­lé­kelt por­nog­ráf raj­zo­kat is meg­őriz­te, me­lye­ket a kö­tet is köz­zé­tesz. A ta­nul­mány a szö­ve­gek vizs­gá­la­ta mel­lett a ke­let­ke­zés kul­túr­tör­té­ne­ti as­pek­tu­sa­i­val is szá­mot vet, mi­köz­ben per­sze a szé­les kö­zön­ség kép­ze­té­ben élő, ele­fánt­csont­tor­nyá­ban ül­dö­gé­lő, a könnyed hu­mor­ral alig­ha azo­no­sít­ha­tó Ba­bits­ról al­ko­tott ké­pet is ár­nyal­tab­bá teszi.

A kö­vet­ke­ző, Anya­gi­ság és mé­di­um című fe­je­zet bi­zo­nyos szem­pont­ból vissza­kap­cso­lást je­lent a kö­tet­nyi­tó, a me­ta­fi­lo­ló­gi­ai el­mé­le­ti ke­re­te­ket moz­ga­tó szö­veg­egy­ség­hez. Az első írás­ban a szö­ve­gek anya­gi hor­do­zó­já­nak vizs­gá­la­ta ke­rül elő­tér­be, mely egy­út­tal a Babits-hagyatékban fel­lel­he­tő kéz­ira­tos szö­ve­gek bi­zo­nyos jel­leg­ze­tes­sé­ge­i­re is fel­hív­ja a fi­gyel­met. Ba­bits több szö­ve­ge nem „ha­gyo­má­nyos” hor­do­zón ma­radt fenn, hi­szen szá­mos vers­fo­gal­maz­vá­nyát bo­rí­ték­ra, név­jegy­kár­tyá­ra, ital­lap­ra stb. je­gyez­te fel. En­nek egy­fe­lől prak­ti­kus hasz­na is le­het a fi­lo­ló­gus szá­má­ra, hi­szen meg­könnyít­he­ti a da­tá­lást, ugyan­ak­kor az is két­ség­te­len, hogy mind­ez egé­szen sa­já­tos szö­veg­kör­nye­ze­tet je­lent, amennyi­ben a pa­pír anya­gi meg­ha­tá­ro­zott­sá­ga be­fo­lyá­sol­ja a le­jegy­zett szö­veg tér­be­li el­he­lyez­ke­dé­sét (haj­tás­vo­na­lak, ko­ráb­ban fel­jegy­zett szö­ve­gek). Az ilyen és ha­son­ló gya­kor­la­ti prob­lé­má­kat érin­tő kér­dé­sek mel­lett a ta­nul­mány a szö­veg­ge­ne­zis­ben lét­re­jö­vő in­ter­tex­tu­a­li­tás le­he­tő­sé­ge­i­vel is szá­mot vet, olyan tu­dó­sok mér­ték­adó el­mé­le­te­it se­gít­sé­gül hív­va, mint Pierre-Marc de Bia­si, Ray­monde Debray-Genette, Paul Ricœur vagy – leg­újab­ban – Dirk van Hul­le. A fe­je­zet má­so­dik ta­nul­má­nya Ba­bits író­gép­hasz­ná­la­tá­nak jár utá­na: a tech­ni­kai mé­di­u­mok poszt­her­me­ne­u­ti­kus vizs­gá­la­ta mel­lett el­ső­sor­ban ar­ról tud­ha­tunk meg ada­lé­ko­kat, hogy a kéz­írás­ról a gép­írás­ra való vál­tás mi­lyen ha­tás­sal volt Ba­bits írásművészetére.

A ne­gye­dik fe­je­zet (Szö­veg­ge­ne­zis és dissze­mi­ná­ció) első írá­sa a kö­tet­ben gyak­ran hi­vat­ko­zott ge­ne­ti­kus kri­ti­ka gya­kor­la­ti al­kal­maz­ha­tó­sá­gát mu­tat­ja be [A hold­vi­lág ma nyá­jas és kö­vér…] kez­de­tű, Ba­bits éle­té­ben pub­li­ká­lat­lan vers szö­veg­vál­to­za­ta­i­nak vizs­gá­la­tán ke­resz­tül. Ha­son­ló cél­lal író­dott a kö­vet­ke­ző ta­nul­mány, mely Ba­bits leg­is­mer­tebb há­bo­rú­el­le­nes köl­te­mé­nyé­nek, a Hús­vét előttnek a ke­let­ke­zés­tör­té­ne­tét mu­tat­ja be a ha­gya­ték­ban fel­lel­he­tő, a szö­veg­ge­ne­zis egyes ál­lo­má­sa­it meg­őr­ző elő­szö­ve­gek se­gít­sé­gé­vel. En­nek kap­csán el­gon­dol­kod­ha­tunk azon a kü­lön­fé­le mű­vé­sze­ti al­ko­tá­so­kat is élén­ken fog­lal­koz­ta­tó prob­lé­mán, mely az erő­sen le­egy­sze­rű­sí­tő „kor­sza­kos és ösz­tö­nös zse­ni ver­sus ta­nult, de sok­kal ke­vés­bé te­het­sé­ges szer­ző” di­lem­má­ját érin­ti, gon­dol­junk csak Pe­ter Schaf­fer Amade­us című szín­da­rab­já­ra (és en­nek Mi­loš For­man ál­tal ren­de­zett 1984-es film­vál­to­za­tá­ra), mely­ben Mo­zart (a for­ra­dal­mi zse­ni) és Sa­li­e­ri (a jó ér­zé­kű, ám kö­zép­sze­rű ze­ne­szer­ző) idé­ző­je­les pár­har­cá­nak le­he­tünk ta­núi. Bár a ze­nei és iro­dal­mi mű ke­let­ke­zé­sé­nek fo­lya­ma­ta nem ugyan­azon me­cha­niz­mu­sok sze­rint megy vég­be, még­is fel­ve­tő­dik a kér­dés, hogy az a szer­ző, aki nem azon­nal a „tö­ké­le­te­set” al­kot­ja meg, „hi­bá­kat” vét és ja­vít­gat­ni kény­te­len sa­ját mű­al­ko­tá­sát, csak­is kö­zép­sze­rű lehet‑e. Nos, a ge­ne­ti­kus kri­ti­ka az­zal, hogy a szö­veg­vál­to­za­tok kö­zöt­ti hi­e­rar­chi­át fel­old­ja, egy­út­tal e szél­ső­sé­ges és túl­zó, a mű­vé­szi al­ko­tás­ra vo­nat­ko­zó ka­te­gó­ri­á­kat is el­tör­li: ép­pen a ke­let­ke­ző és ala­ku­ló szö­veg­ben lát­ja meg a po­ten­ci­ált, azaz arra fi­gyel­mez­tet, hogy a mű­vé­szi te­vé­keny­ség va­ló­di szép­sé­ge vol­ta­kép­pen az al­ko­tá­si fo­lya­mat­ál­lo­má­sok­ban ra­gad­ha­tó meg. A kö­vet­ke­ző írás Ba­bits For­tis­si­móját he­lye­zi a kö­zép­pont­ba: fon­tos meg­ál­la­pí­tá­so­kat ol­vas­ha­tunk a kéz­irat­ról, a meg­je­le­nés és be­til­tás kö­rül­mé­nye­i­ről, a kü­lön­bö­ző má­so­la­tok­ról és új­ra­köz­lé­sek­ről, a Szíttál‑e las­sú mér­ge­ket? című Babits-verset ér­tel­me­ző fe­je­zet­zá­ró ta­nul­mány pe­dig a fenn­ma­radt kéz­irat­va­ri­ánst is is­mer­tet­ve rá­mu­tat, hogy a köl­te­mény ho­gyan he­lyez­he­tő el az élet­mű há­bo­rú utá­ni po­li­ti­kai tör­té­né­se­i­re ref­lek­tá­ló írá­sai között.

A ta­nul­mány­gyűj­te­mény utol­só egy­sé­ge két nagy­ívű írást kö­zöl az 1920-as Nyug­ta­lan­ság völ­gye című Babits-kötetről. Az első a szó­ban for­gó ki­ad­vány ki­adás­tör­té­ne­ti ano­má­li­á­it für­ké­szi, a kö­tet­ben ugyan­is több saj­tó­hi­ba ta­lál­ha­tó, s ezek a kü­lön­bö­ző pél­dá­nyok­ban vé­let­len­sze­rű­en fel­buk­ka­nó betű- vagy szó­ki­esé­sek szá­mos tex­to­ló­gi­ai prob­lé­mát vet­nek fel. A má­so­dik és egy­ben kö­tet­zá­ró ta­nul­mány a mű­for­dí­tói és köl­tői mű­hely­mun­ka ha­tás­me­cha­niz­mu­sa­i­ra hív­ja fel a fi­gyel­met. A szer­ző meg­győ­ző­en bi­zo­nyít­ja, hogy a Nyug­ta­lan­ság völ­gyét és Dan­te Is­te­ni szín­já­tékát az in­ter­tex­tu­á­lis kap­cso­la­tok mel­lett a kö­tet­kom­po­zí­ció, azaz az Is­te­ni szín­já­ték 2×3‑as fel­épí­té­sé­nek imi­tá­lá­sa is összeköti.

Szé­ná­si Zol­tán kö­te­te a szó leg­ne­me­sebb ér­tel­mé­ben vett szak­könyv. A Babits-filológia ma­ga­biz­tos is­me­re­té­ről ta­nús­ko­dik, pon­tos tör­té­ne­ti és nap­ra­kész el­mé­le­ti tu­dás bir­to­ká­ban, a leg­ap­róbb rész­le­tek­be me­nő­en tár­ja fel az 1916 és 1920 kö­zött ke­let­ke­zett ver­sek keletkezés- és ki­adás­tör­té­ne­ti hát­te­rét. Mind­emel­lett fon­tos ki­emel­ni, hogy az ér­dek­lő­dő nagy­kö­zön­ség szá­má­ra is iz­gal­mas fel­fe­de­zé­sek­ről ad hírt, és sok eset­ben ki­mon­dot­tan szó­ra­koz­ta­tó mó­don ka­la­u­zol Ba­bits köl­tői élet­mű­vé­nek egy ki­emel­ten fon­tos időszakában.

(A szö­veg a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um Oláh Já­nos szer­kesz­tői ösz­tön­dí­já­nak tá­mo­ga­tá­sá­val ké­szült.)

Summary

The eff­orts to pro­du­ce cri­ti­cal edi­tions of Mi­hály Babits’s po­etry have in­ten­si­fi­ed in re­cent ye­ars. The philological-textological work­shop at the Re­se­arch Cent­re for the Hu­ma­ni­ti­es, Ins­ti­tu­te for Li­ter­ary Stu­di­es has al­re­ady pro­du­ced a num­ber of re­sults, and re­se­arch into the press edi­tions of Babits’s work is un­der­way. Zol­tán Szénási’s vo­lu­me of re­se­arch pre­sents ex­cept­io­nal find­ings on Babits’s po­etry bet­ween 1916–1920, of­fe­ring in­sight­ful met­hods and analy­ti­cal pers­pec­ti­ves that can be of use to scho­lars of both Babits’s phi­lo­logy and tex­to­lo­gists, even beyond the Ba­bits oeuvre.

Tar­ta­lom

Tagged , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?