recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A köz­köl­té­szet me­ta­fo­rái a Do­romb szer­kesz­tő­jé­nek kö­szön­he­tő­en az el­múlt év­ti­zed le­for­gá­sa alatt ki­tör­tek a ké­mia­szer­tár­ból. Már nem­csak a köz­le­ke­dő­edé­nyek ágai, a rendező-pályaudvarokra be­fu­tó és ott új sze­rel­vé­nye­ket al­kot­va lánc­sze­rű­en össze­kap­cso­ló­dó te­her­va­go­nok mi­att, vagy a me­men­tó­ként meg­kö­ve­se­dett pom­pe­ji há­zak zár­vá­nyai lát­tán, ha­nem a corn­wal­li part­sza­kasz­nál szá­raz­ra ve­tő­dő LEGO-darabok kap­csán is a köz­köl­té­szet jut­hat eszünk­be, hála Csör­sz Ru­men Ist­ván kre­a­ti­vi­tá­sá­nak és ana­li­ti­kus elméjének.

Né­hány hete lát­tam egy vi­de­ót ar­ról, hogy Ke­nyá­ban he­ten­te akár ton­na­szám­ra so­dor part­ra az óce­án flip-flop pa­pu­cso­kat (egy év­ben kb. 700.000 da­ra­bot). Le­han­go­ló lát­vány. Egy kör­nye­zet­vé­del­mi ak­ti­vis­ta a par­ton egy nap meg­lát­ta, ahogy a he­lyi gye­re­kek já­té­ko­kat ké­szí­te­nek a part­ra so­dort sze­mét­ből, és az öt­let szö­get ütött a fe­jé­ben. Fel­ke­res­te az ak­tív he­lyi fa­fa­ra­gó­kat, hogy ve­gye­nek részt a szí­nes, szét­szórt anyag új­ra­hasz­no­sí­tá­sá­ban. Rö­vi­de­sen össze­ra­gasz­tot­ták és össze­pré­sel­ték a hasz­ná­la­ton kí­vül lévő anya­go­kat, vagy­is a nagy mennyi­sé­gű szí­nes mű­anyag hul­la­dé­kot, az­tán a ke­nyai kéz­mű­ve­sek ne­ki­lát­tak, hogy ha­gyo­má­nyos tech­ni­ká­val meg­fa­rag­ják, kü­lön­bö­ző mé­re­tű, szín­pom­pás ál­la­to­kat al­kot­va. A mű­ve­let vé­gén a kés­sel, sza­bad kéz­zel fa­ra­gott al­ko­tá­so­kat gé­pek­kel fi­nom­ra csi­szol­ták. A kéz­mű­ve­sek vál­to­za­tos nagy­sá­gú ál­lat­fi­gu­rá­kat ké­szí­tet­tek, ezek pe­dig ke­res­ke­del­mi for­ga­lom­ba ke­rül­tek. Vissza a fel­adók­hoz; im­már bor­sos áron, meg­te­remt­ve az ed­dig el­kép­zel­he­tet­len kul­tu­rá­lis kap­cso­ló­dást, új iden­ti­tás­je­gyek­kel fel­ru­ház­va a tár­gya­kat. Mind­ezt egy olyan kül­ső ösz­tön­ző egyé­ni­ség ha­tá­sá­ra, aki nem jár­tas a he­lyi kul­tú­rá­ban. Néha ilyen bo­nyo­lul­tan ré­teg­zett for­má­ban, több sze­mé­lyi­ség lát­ha­tó és lát­ha­tat­lan öt­le­te­i­nek meg­va­ló­su­lá­sa után jut­nak hoz­zá a köz­köl­té­szet ku­ta­tói a sa­ját té­má­juk­hoz, és pró­bál­ják a sok­fe­lől ér­ke­ző, egy­más­ra ré­teg­zett, egy­más­hoz ra­gasz­tott és meg­csi­szolt anya­gok ko­ráb­bi tár­su­lá­sa­it, funk­ci­ó­it, tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­sá­gát fel­fej­te­ni. Egyes ágen­se­ket si­ke­rül azo­no­sí­ta­ni, má­so­kat ta­lán sohasem.

A Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok kö­te­tei évek óta egye­dül­ál­ló ke­re­tet ad­nak in­ter­disz­cip­li­ná­ris köz­köl­té­sze­ti ku­ta­tá­sok szá­má­ra. Mára már nem kell el­időz­ni a fo­gal­mi de­fi­ní­ci­ó­val és iga­zán rit­ka és sze­ren­csés hely­zet, hogy a ta­nul­mány­író­kat nem nyo­maszt­ják ter­je­del­mi kor­lá­tok sem. Így na­gyobb, több éve zaj­ló ku­ta­tá­sok rész­ered­mé­nyei is he­lyet kap­nak a Do­rombban. Sőt, eb­ben a kö­tet­ben is meg­je­lent olyan szer­zők­től írás, akik­nek, ha a ko­ráb­bi kö­te­tek­ben sze­rep­lő ta­nul­má­nya­i­kat egy­más mel­lé ten­nénk, akár egy ön­ál­ló kö­tet­té for­má­lód­hat­ná­nak. A köz­köl­té­sze­ti té­má­kat fel­vo­nul­ta­tó, ko­ráb­bi Do­romb-kö­te­tek ta­nul­má­nya­it új­ra­ren­dez­ve pe­dig akár már újabb tematikus-lokális kö­te­te­ket le­het­ne kiadni. 

A szer­kesz­tői min­ta nyo­mán egy­re több olyan ta­nul­mány je­le­nik meg a Do­rombban, ame­lyek­ben a dallam- és szö­veg­ku­ta­tás nem vá­lik el egy­más­tól, ha­nem egy­mást tá­mo­gat­ják. A dal­lam és szö­veg kap­cso­la­ta a dal­szer­zői fo­lya­mat, a va­ri­á­ló­dás, folk­lo­ri­zá­ló­dás mi­ben­lé­te kap­csán több ta­nul­mány szer­ző­jé­nél fel­me­rül. (Pl. Rutt­kay Ve­ro­ni­ka a skót nem­ze­ti da­lok kap­csán, Per­ger Gyu­la a kor­tes­nó­ták be­mu­ta­tá­sa­kor azok dal­la­ma­i­ról is ír a Do­romb 9. kötetében.)

Mára ma­gá­tól ér­te­tő­dő, hogy ko­ráb­ban el­ha­nya­golt mű­fa­jok kon­tex­tu­á­lis össze­füg­gés­ben ke­rül­nek elő, a szer­zők nem a mű­fa­ji ká­nont da­lol­ják újra, ha­nem a szö­ve­gek éle­tét és hasz­ná­la­tát, a funk­ci­o­na­li­tá­sát, tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­sá­gát, több­szö­rös kö­tő­dé­sét tart­ják szem előtt. Pél­dá­nak oká­ért eb­ből a kö­tet­ből idéz­het­nénk a kor­társ (vá­ro­si) mon­dák, vagy akár az anek­do­ta példáját.

A 9. kö­tet ta­nul­má­nyai leg­in­kább a 18. és 19. szá­zad­ra vo­nat­koz­nak. A kö­tet ele­jén a nem­zet­kö­zi te­ma­ti­ká­ba so­rol­ha­tó, majd a ma­gyar­or­szá­gi po­pu­lá­ris kul­tú­rá­ra vo­nat­ko­zó írá­sok kap­tak helyet.

A leg­el­ső ta­nul­mány Rutt­kay Ve­ro­ni­ka nagy­sza­bá­sú, kö­zel 40 ol­da­las írá­sa, amely­nek cél­ja, hogy a skót köl­tő, dal­szer­ző Ro­bert Burns­ről a 19. szá­zad­ban ki­ala­kult ide­a­li­zált kép mögé te­kint­sen. Mint elöl­já­ró­ban meg­jegy­zi, a skót nem­ze­ti dal­nak pol­gá­ri sza­lo­nok, a pony­va, a könyv­nyom­ta­tás, a nép­sze­rű éne­kes kul­tú­ra, a szín­ház és a kon­cert­te­rem vi­lá­gá­hoz leg­alább annyi köze volt, mint a vad­re­gé­nyes skót tá­jak­hoz. A sok­fé­le nem­ze­ti dal szü­le­té­sé­nek kor­sza­kát két nagy ki­adói vál­lal­ko­zás, James John­son és Ge­or­ge Tom­son dalgyűjtemény-sorozata men­tén vizs­gál­ja, amely­ben Burns da­lai elő­ször meg­je­len­tek. Ugyan­így ki­tér Burns gyűj­tői mód­sze­ré­re, in­ten­ci­ó­i­ra és al­ko­tói me­tó­du­sa­i­ra. Nagy­sza­bá­sú ta­nul­má­nya va­ló­já­ban két vál­lal­ko­zást is ma­gá­ban fog­lal, hi­szen az el­té­rő társadalmi-kulturális-nyelvi ka­te­gó­ri­ák­ból ere­dő kon­cep­ci­ók­ról, ter­mi­no­ló­gi­á­ról (úgy mint po­pu­lar, na­ti­o­nal, folk, il­let­ve a né­met Volk) szin­tén át­te­kin­tést ad, és a nem­ze­ti da­lok, a nem­ze­ti dal ma­gyar „pá­lya­fu­tá­sá­ról” is be­szá­mol, il­let­ve to­vább­gon­do­lás­ra ér­de­mes kér­dé­se­ket tesz fel a nem­ze­ti da­lok szer­ző­sé­ge, nem­zet­kö­zi­sé­ge kap­csán. Ka­lavsz­ky Zsó­fia a kö­tet­ben Pus­kin alak­já­nak kö­zép­pont­ba ál­lí­tá­sá­val vizs­gál­ja az iro­dal­mi, történeti-életrajzi anek­do­tát, amely a 18. szá­zad vé­gén, 19. szá­zad ele­jén az orosz ne­me­si szó­be­li­ség és a tár­sa­sá­gi élet el­ma­rad­ha­tat­lan per­for­ma­tív ak­tu­sa volt, majd a ne­me­si re­tor­zi­ók kö­vet­kez­té­ben az 1840-es évek­re a pe­ri­fé­ri­á­ra szo­rult. A szer­ző be­mu­tat­ja a mű­faj kap­cso­la­tát az orosz népi kul­tú­rá­val, és több pél­dát hoz arra, mi­ként mű­kö­dött a kor­társ ér­tel­mi­sé­gi kö­rök­ben a szó­be­li­ség­ben, ma­gán­le­ve­lek­ben, fel­jegy­zé­sek­ben mi­ként vált a ka­rak­ter­épí­tés (nem le­gen­da­kép­zés!), az em­lé­ke­zet esz­kö­zé­vé. Ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy a szó­be­li­ség­ből az írás­be­li re­gisz­ter­be ván­dor­lás, a lap­pan­gó, ki­adat­lan kéz­ira­tok rész­ben a mű­faj ma­gyar ku­ta­tás­tör­té­ne­ti vi­szo­nya­it is le­ké­pe­zik. Nagy Le­ven­te ta­nul­má­nya a ver­na­ku­lá­ris ro­mán köz­köl­té­szet ki­ala­ku­lá­sá­nak kö­rül­mé­nye­it, román-magyar kul­tu­rá­lis köl­csön­ha­tá­so­kat vizs­gál több pél­dán ke­resz­tül. Ed­dig fi­gyel­men kí­vül ha­gyott vagy el­hall­ga­tott fi­lo­ló­gi­ai ada­tok se­gít­sé­gé­vel több szem­pont­ból is a mí­tosz­rom­bo­ló sze­re­pét vál­lal­ja ma­gá­ra, hely­re­i­ga­zít­va ko­ráb­bi té­ve­dé­se­ket, pon­tat­lan­sá­go­kat. Be­ve­ze­tés­kép­pen hely­zet­ké­pet ad a 18. szá­zad végi, 19. szá­zad ele­ji er­dé­lyi és ro­mán po­pu­lá­ris iro­da­lom­ról, amely­nek egyik első te­ma­ti­kus él­mé­nyét a na­pó­le­o­ni há­bo­rúk ad­ták. Rész­le­te­sen ki­tér a hun­ga­rus tu­dat ér­vé­nyes­sé­gé­re a ro­mán ér­tel­mi­ség kö­ré­ben, és meg­je­le­né­sé­re a ro­mán al­kal­mi köl­té­szet­ben. A ro­mán al­kal­mi köl­té­szet mo­dell­jé­nek mű­kö­dé­sét a ko­ra­be­li fizikai-anyagi le­he­tő­sé­gek, va­la­mint a szel­le­mi kö­zeg adott­sá­gai alap­ján vizs­gál­ja Sa­mu­il Vul­can (Vul­kán Sá­mu­el) tisz­te­le­té­re ki­adott kö­tet ro­mán ver­se­i­nek mél­ta­tá­sá­val. Má­sik nagy ér­de­me az Ár­gi­rus szép­his­tó­ri­át kö­rül­ve­vő vita be­mu­ta­tá­sa, amely a bal­la­da­ku­ta­tás­ból rég­óta is­mert kul­tu­rá­lis fö­lény­harc és az el­sőbb­sé­gért fel­vo­nul­ta­tott mi­to­lo­gi­zá­ló el­mé­le­tek min­tá­za­ta­it kö­ve­ti. Nagy Le­ven­te fi­lo­ló­gi­ai ada­tok be­vo­ná­sá­val amel­lett ér­vel, hogy az Ár­gi­rus ese­té­ben Gyer­gyai rész­ben an­tik ih­le­tett­sé­gű mű­vé­nek Ghe­org­he Barac-féle ro­mán for­dí­tá­sa el­in­dult a folk­lo­ri­zá­ló­dás út­ján és be­ke­rült a ro­mán bal­la­da­an­to­ló­gi­ák­ba. Ez­zel olyan ko­ráb­bi köz­he­lye­ket iga­zít ki, ame­lyek év­ti­ze­dek óta érin­tet­le­nül le­beg­tek a tu­do­mány­tör­té­net univerzumában.

A nem­zet­kö­zi té­má­kat fel­vo­nul­ta­tó első rész utol­só írá­sa Bo­bák Szil­via, Kál­mán Mi­hály és az idő­köz­ben saj­ná­la­tos mó­don el­hunyt Kal­mán C. György ta­nul­má­nya. A szerzők egy jid­dis nép­dal két vál­to­za­tát ha­son­lít­ják össze és he­lye­zik kul­túr­tör­té­ne­ti ke­ret­be, rá­mu­tat­va arra, hogy a mo­no­ton alap­anya­gok­ból és a nél­kü­lö­zés­ből is fa­kad­hat hu­mor és idő­sza­kos vál­to­za­tos­ság. Mi­kos Éva ta­nul­má­nya a ma­gyar ku­ta­tá­si ha­gyo­mány­ban saj­ná­la­tos mó­don ke­vés­sé nép­sze­rű mű­faj­ra irá­nyít­ja újra a fi­gyel­met. Nagy Ilo­na 2006-ban meg­je­lent ta­nul­má­nya óta nem sok elő­re­lé­pés tör­tént a kor­társ, mo­dern, vá­ro­si vagy ha úgy tet­szik saj­tó­mon­dák ku­ta­tá­sá­ban. Mi­kos Éva egy konk­rét tör­té­net­tí­pus vizs­gá­la­tá­val já­rul hoz­zá a kor­társ vagy saj­tó­mon­dák mű­kö­dé­sé­nek jobb meg­ér­té­sé­hez. A Latin-Amerikából ex­port­cik­ként ér­ke­ző ba­nán­szál­lít­má­nyok­ban ta­lált kí­gyók­ról, pó­kok­ról szó­ló tör­té­ne­te­ket te­kin­ti át, a 20. szá­za­di ma­gyar saj­tó ide vo­nat­ko­zó tör­té­ne­te­i­nek mód­sze­res fel­tá­rá­sá­val, a ma­gyar kul­tu­rá­lis kon­tex­tus ala­pos le­írá­sá­val, a szü­zsét al­ko­tó mo­tí­vu­mok tör­té­ne­ti be­mu­ta­tá­sá­val, kog­ni­tív be­ágyazásá­val. A tör­té­net­tí­pus nem­zet­kö­zi hát­te­ré­hez ada­lék­ként szol­gál­hat J. E. Guth­rie 1923-ban meg­je­lent The ban­a­na Snake Boa im­pe­ra­tor című ta­nul­má­nya. Guth­rie egy io­wai zoo­ló­gus volt, aki az eg­zo­ti­kus kí­gyó­fa­u­nát is vizs­gál­ta, an­nak egy je­len­tős ré­szét – ahogy a ta­nul­má­nyá­ban rész­le­te­sen le­ír­ja – a ba­nánt ex­por­tá­ló latin-amerikai or­szá­gok­ból ér­ke­ző szál­lít­má­nyok­ban ta­lál­ták meg, hall­ga­tók, he­lyi zöld­sé­ge­sek vit­ték be neki, hó­na­po­kig vizs­gál­ta őket. A he­lyi zöldség-gyümölcsösökkel és a szál­lít­má­nyo­zó vál­la­lat mun­ká­sa­i­val ar­ról be­szél­ge­tett, hogy ho­gyan ke­rül­het­tek az ál­la­tok a lá­dák­ba. Meg­erő­sí­tet­ték, hogy az ál­la­tok köz­vet­le­nül a szál­lí­tás előtt jut­hat­tak a föld­re he­lye­zett ba­nán­für­tök közé, mi­előtt azok a ha­jó­ra ke­rül­tek. A mon­da mo­tí­vu­mai és a ke­let­ke­zés ko­rai kon­tex­tu­sát se­gí­tő le­írá­sok te­hát nem­csak a szen­zá­ció­haj­hász la­pok vi­lá­gá­ból, ha­nem a szö­veg­ke­let­ke­zés egy ko­rai fá­zi­sá­ból  is a ren­del­ke­zé­sünk­re áll­nak és fi­no­mít­hat­ják a mon­da­tí­pus tör­té­ne­té­ről tudottakat.

A má­so­dik egy­ség­be so­rolt, ma­gyar­or­szá­gi po­pu­lá­ris kul­tú­rát érin­tő ta­nul­má­nyok több­sé­ge sem ra­gad le ki­zá­ró­lag a ma­gyar nyel­vű vagy he­lyi ér­de­kelt­sé­gű ada­to­kon, ha­nem össze­ha­son­lí­tó ke­ret­be il­lesz­ti mon­dan­dó­ját. Vo­igt Vil­mos a vi­zu­á­lis köl­té­szet meg­úju­lá­sá­nak nyo­ma­it és le­het­sé­ges pony­vai kap­cso­ló­dá­sa­it mu­tat­ja be a kép­ver­sek és egyes fé­miko­nok hát­lap­ját vizs­gá­ló ta­nul­má­nyá­ban, ki­emel­ve a ke­reszt ala­kot be­tűk­kel for­má­ló kép­ver­se­ket. Fel­hív­ja a fi­gyel­met a pra­vo­szláv ke­resz­te­ken és az eu­ró­pai köl­té­szet­ben al­kal­ma­zott vi­zu­á­lis min­ták for­mai és te­ma­ti­kus kap­cso­la­tá­ra. Tüs­kés Anna új­ko­ri köz­té­ri szob­ro­kon, sír­em­lé­ke­ken lát­ha­tó ma­gyar és ma­gyar­ra for­dí­tott kül­föl­di szer­zők­től szár­ma­zó iro­dal­mi és an­tik fel­ira­tok tár­há­zát adja, egy szé­les be­fo­ga­dó kö­zön­sé­get fel­té­te­lez­ve, amely eze­ket a szö­ve­ge­ket a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben, 20. szá­zad első fe­lé­ben a köz­te­re­ken, te­me­tők­ben lát­hat­ta. A du­nán­tú­li ré­gi­ót il­le­tő­leg Bo­ri­án El­réd a 18. szá­za­di Dőri éne­kes­könyv Szent Márton-énekeit mu­tat­ja be, ki­tér­ve a szent éle­té­ből meg­je­le­ní­tett mo­tí­vu­mok­ra, va­la­mint a Pak­si Már­ton György éne­kes­köny­vé­ben ta­lál­ha­tó fi­lo­ló­gi­ai párhuzamokra.

Knapp Éva egy 18. szá­za­di, uni­kum­nak szá­mí­tó, két cím­lap­pal ren­del­ke­ző nyom­tat­vány könyvészeti-tartalmi elem­zé­sét vég­zi el és el­me­reng azon, mennyi­ben te­kint­he­tő li­ber gra­du­a­lisnak és mi le­he­tett a va­lós funk­ci­ó­ja. A mu­lat­ta­tó köl­té­szet eszme-és po­é­ti­ka­tör­té­ne­ti vo­nat­ko­zá­sa­i­hoz is kap­cso­ló­dik He­ge­düs Béla ta­nul­má­nya, aki ti­zen­két év alatt vég­zett ku­ta­tá­sai so­rán szü­le­tett jegy­ze­tei alap­ján vo­nul­tat­ja fel a mu­lat szó és szár­ma­zé­ka­i­nak el­fe­lej­tett, 18. szá­za­di je­len­tés­tar­to­má­nyát, amely a szem­lé­lő­dő tét­len­ség ré­vén meg­élt testi-lelki gyö­nyö­rű­sé­gek­re vo­nat­ko­zik. Ap­ró­lé­kos ada­tai a kö­zép­kor­tól a 18. szá­za­dig ter­jed­nek. Zva­ra Edi­na a sza­nyi je­zsu­i­ta plé­bá­nos, költő-író Nagy Já­nos ki­adat­lan au­to­gráf al­kal­mi ver­se­it és egy le­ve­lét adja köz­re tanulmányában.

Foly­tat­va a du­nán­tú­li ré­gi­ót érin­tő ta­nul­má­nyok so­rát, Per­ger Gyu­la a 19. szá­zad má­so­dik fe­lé­nek, a 20. szá­zad első fe­lé­nek győ­ri kor­tes­nó­tá­it mu­tat­ja be. Egy olyan mű­fa­jét, amely­nek gyűj­té­sé­re a nép­rajz­tu­do­mány in­téz­mé­nye­sü­lé­sé­nek ko­rá­ban Szend­rey Zsig­mond hív­ta fel a fi­gyel­met, ugyan­ak­kor egy adott ré­gió szö­ve­ge­i­nek be­mu­ta­tá­sá­ra, kul­túr­tör­té­ne­ti rész­le­tek köz­lé­sé­re, a mű­fajt él­te­tő szer­zők fel­ku­ta­tá­sá­ra ed­dig nem ke­rült sor. A ta­nul­mány kü­lön ér­de­me, hogy en­nek az efe­mer és gyors át­fu­tást kí­vá­nó mű­faj­nak a tár­sa­dal­mi be­ágya­zott­sá­gát is vizs­gál­ja és egy szö­veg­tá­rat is köz­re­ad. A na­pó­le­o­ni há­bo­rúk­hoz kö­tő­dő köz­köl­té­szet ma­gyar vo­nat­ko­zá­sá­ról is ol­vas­ha­tunk a kö­tet­ben. Csör­sz Ru­men Ist­ván egy na­gyobb mun­ká­já­nak csak egyet­len sze­le­tét adja köz­re Pá­ló­czi Hor­váth Ádám Napóleon-ciklusához tar­to­zó, Vissza-mars a fran­cok­nak köz­köl­té­sze­ti kap­cso­la­ta­it, va­ri­á­ló­dá­sát, át­ér­tel­me­zé­sét mu­tat­ja be ala­pos és rész­let­gaz­dag ta­nul­má­nyá­ban. Ez a Na­pó­le­on ne­vé­ben írt fran­cia mars Pá­ló­czi Hor­váth leg­töb­bet má­solt szö­ve­ge­i­hez tar­to­zik, en­nek au­to­gráf vál­to­za­ta­it, pony­va­ki­adá­sa­it, kéz­ira­tos má­so­la­ta­it ja­va­részt már fel­tár­ta a szer­ző, rész­le­te­sen össze­fog­lal­ja a va­ri­á­ló­dás főbb ta­pasz­ta­la­ta­it, a kon­ta­mi­ná­ci­ót, a szö­veg két­fé­le szö­veg­csa­lád­ját, a dal­lam­vál­to­za­tok va­ri­a­bi­li­tá­sát. Gaz­dag anya­got ad köz­re a ma­gyar és musz­ka tár­gyú va­ri­án­sok 19. szá­za­di utó­éle­té­ről, szó­be­li ha­gyo­má­nyo­zó­dá­sá­ról, újra meg újra ak­tu­a­li­zá­ló­dá­sá­ról, nyi­tott szö­veg mi­vol­tá­ról. Vas­né Szűcs Imo­la írá­sá­nak té­má­ja egy ma­gyar tör­té­nel­mi ope­ra, a Béla fu­tá­sa két kéz­ira­tos par­ti­tú­rá­ja. A szer­ző fel­so­ra­koz­tat­ja a mű egyes té­te­le­i­nek fel­lel­he­tő vál­to­za­ta­it, ame­lyek re­form­ko­ri kéz­ira­tos kot­tás éne­kes­köny­vek­ben, pél­dá­ul a Pa­ta­ki dal­lam­tárban ma­rad­tak fenn. Azt a fo­lya­ma­tot ra­gad­ja meg, ahogy egy szín­pad­ra szánt mű dal­la­mai el­in­dul­nak a po­pu­la­ri­zá­ló­dás útján.

Gu­lyás Ju­dit a Kis­fa­lu­dy Tár­sa­ság kri­ti­kai he­ti­lap­já­ban, a Ma­gyar Szép­iro­dal­mi Szem­lében meg­je­lent, me­sé­re vo­nat­ko­zó el­mé­le­ti ta­nul­má­nyo­kat, re­cen­zi­ó­kat is­mer­te­ti. Ez­zel fon­tos ada­lé­ko­kat szol­gál­tat a folk­lo­risz­ti­ka, va­la­mint a mese tör­té­ne­té­hez. Rész­le­te­sen mél­tat­ja azokat a di­lem­má­kat, ame­lyek­kel a szó­be­li­ség­ben lé­te­ző el­be­szé­lő ha­gyo­mány szép­iro­dal­mi transz­po­ná­lá­sa ho­zott ma­gá­val. Egy­út­tal Ba­si­le ná­po­lyi me­se­gyűj­te­mé­nyé­nek, va­la­mint Abjørn­sen és Moe nor­vég kö­te­té­nek ma­gyar re­cep­ció­tör­té­ne­té­hez és min­ta­adó mi­vol­tá­ról is fon­tos ada­lé­ko­kat szol­gál­tat. Nem utol­só sor­ban rá­irá­nyít­ja a fi­gyel­met a né­met kul­tu­rá­lis köz­ve­tí­tő­kö­zeg át­vál­tá­si mű­ve­le­te­i­re a nem­zet­kö­zi mű­vek „elő­ol­va­sá­sa” kap­csán. Szi­lá­gyi Már­ton Arany Já­nos Nemzetőr-dalának (1848) ko­rai re­cep­ci­ó­já­ra vo­nat­ko­zó ada­tai alap­ján szá­mol be an­nak folk­lo­ri­zá­ci­ó­já­ról és két­ágú ter­je­dé­si irá­nyá­ról. Az egyi­ket az egyik di­vat­lap­ban, az Élet­ké­pek­ben való köz­lé­se in­dí­tot­ta el 1848 áp­ri­li­sá­ban, a má­sik pe­dig a szö­veg meg­ze­né­sí­té­sé­vel, is­mert dal­lam­ra való al­kal­ma­zá­sá­val együtt az ora­li­tás­ba ve­ze­tett és össze­füg­gés­ben le­he­tett a nagy­sza­lon­tai nem­zet­őrök to­bor­zá­sá­val. Így a köz­köl­té­sze­ti és folk­lo­ri­zá­ci­ós szö­veg­va­ri­á­ló­dást egy­más­sal pár­hu­za­mo­san zaj­ló pél­dá­ját vizs­gál­ja. Ta­nul­má­nya kon­tex­tus­ba he­lye­zi Rutt­kay Ve­ro­ni­ka ta­nul­má­nyá­nak a nem­ze­ti dal­ról (na­ti­o­nal song) szó­ló passzu­sa­it. Do­mo­kos Ma­ri­ann Vi­kár Béla ed­dig ke­vés­sé is­mert köz­szol­gá­la­ti te­vé­keny­sé­gé­ről ad szá­mot, be­mu­tat­ja, hogy leg­if­jabb Ta­tár Pé­ter né­ven ho­gyan já­rult hoz­zá a po­pu­lá­ris egészség-felvilágosítás cél­ki­tű­zé­se­i­hez a 19. szá­za­di ko­le­ra­jár­vá­nyok ide­jén. A Ko­le­rás vi­lág vagy a Ba­cz­il­lus koma szo­mo­ru és igaz tör­té­ne­te a kor­mány­za­ti jár­vány­ügyi in­téz­ke­dé­sek egyik meg­ren­delt ter­mé­ke­ként lá­tott nap­vi­lá­got, cél­ki­tű­zé­se a szín­vo­na­las egész­ség­ügyi és fel­vi­lá­go­sí­tó pro­pa­gan­da ter­jesz­té­se volt. En­nek egyik for­má­ja a több­ször, nagy pél­dány­szám­ban ki­adott ver­ses pony­va volt.

Idő­rend­ben az utol­só, a ko­rai te­le­ví­zi­ó­zás és az ab­ból ere­dő kö­zel­múlt­be­li, il­let­ve máig Romhányi-reminiszcenciákat hor­do­zó po­pu­lá­ris kul­tú­rá­ját fel­öle­lő kor­sza­ká­ra vo­nat­ko­zik Kap­pa­nyos And­rás Mit tu­dott Rom­há­nyi Jó­zsef? című ta­nul­má­nya. Az írás ap­ro­pó­ját Rom­há­nyi szü­le­té­sé­nek cen­te­ná­ri­u­ma adta. Az al­kal­ma­zott mű­vé­szet je­gyé­ben, a szer­ző át­te­kin­ti Rom­há­nyi Jó­zsef tel­jes, nagy­részt ké­pek­hez ren­delt hang­zó élet­mű­vét. Mű­ve­i­nek tör­zsét lib­ret­tói te­szik ki, töb­bek kö­zött a Macs­kák mu­si­cal ma­gyar szö­ve­ge. A má­sik nagy egy­ség a rajz­film­szö­ve­ge­ké. Ezek­ben kü­lö­nös is­mer­te­tő­jeggyé vált a ne­vek for­dí­tá­sa, ami nem is egy­sze­rű for­dí­tá­si, ha­nem kul­tu­rá­lis transz­po­zí­ci­ós mű­ve­let. Az ame­ri­kai Yogi Bear (Maci Laci) ese­té­ben pél­dá­ul a kul­tu­rá­lis re­á­li­ák, egy komp­lex kul­tu­rá­lis kö­zeg (a Flint­sto­nes ese­té­ben az ame­ri­kai hét­köz­na­pok sza­tí­rá­ja) do­mesz­ti­ká­ci­ó­ja tör­tént, és a meg­ol­dá­sok sa­já­tos kul­tu­rá­lis transz­fer­fo­lya­ma­to­kat kö­vet­tek, a re­fe­ren­ci­a­li­tás meg­vál­to­zott, az elő­ze­tes is­me­re­tek­re épü­lő vic­ce­ket a for­dí­tás­ban fel­vál­tot­ták a nyel­vi ön­re­fe­ren­ci­á­ra ala­po­zó tré­fák. Kap­pa­nyos And­rás ala­pos ta­nul­má­nyá­ban be­mu­tat­ja a Romhányi-életmű tar­tós­sá­gát is, vagy­is a kor­társ ma­gyar tár­sa­dal­mi kö­zeg le­het­sé­ges át­hal­lá­sa­it, majd a ne­vek utó­éle­tét, kor­társ szleng­be épü­lé­sé­nek fo­lya­ma­tát. A Macs­kák meg­szö­ve­ge­zé­sé­nek mél­ta­tá­sa­kor ol­vas­ha­tunk dal­lam és szö­veg kap­cso­la­tá­ról, vég­ső so­ron a ta­nul­mány író­ja az al­kal­ma­zott szö­veg­írás mód­sze­re­i­nek, le­he­tő­sé­ge­i­nek ok­ta­tá­sa mel­lett ér­vel. A kö­tet vé­gén meg­szo­kott mó­don ma­gyar és ide­gen nyel­vű köny­vek re­cen­zi­ói kap­tak helyet.

Az írá­som ele­jén em­le­ge­tett köz­köl­té­sze­ti me­ta­fo­rák­nak, va­la­mint Kül­lős Imo­la és Csör­sz Ru­men Ist­ván ki­tar­tó mun­ká­já­nak kö­szön­he­tő, hogy évek óta egy plat­for­mon je­len­het­nek meg te­ma­ti­ká­ban, mód­szer­tan­ban és szem­lé­let­mód­ban egy­más­hoz kap­cso­ló­dó ta­nul­má­nyok, hogy a Do­romb szer­zői ja­va­részt azo­nos ter­mi­no­ló­gi­át hasz­nál­nak, ered­mé­nye­ik egy­más szá­má­ra könnyen hoz­zá­fér­he­tő­ek. Kö­szön­jük az in­ter­disz­cip­li­ná­ris kap­cso­la­to­kat és a fo­lya­ma­to­san bő­vü­lő te­ma­ti­kus pa­let­tát! Nem mel­les­leg él­je­nek soká az új­ra­ra­gasz­tott gu­mi­tal­pak is!

Summary

This re­view pre­sents the papers inc­lu­ded in the ninth vo­lu­me of the Do­romb (Jew’s Harp) po­pu­lar po­etry stu­di­es se­ri­es. For ye­ars, this Hun­ga­ri­an year­book has been an im­por­tant fo­rum for Hun­ga­ri­an, and more re­cently, in­ter­na­ti­o­nal pub­lic po­etry research.

Tagged anekdota, folklorizáció, kézirat, közköltészet, kulturális kölcsönhatás, kulturális transzfer, populáris irodalom