Tasi Réka írása

december 4th, 2022 § 0 comments

recenzió

Kovács Jan­ka, Móré Tün­de, Rédey-Keresz­tény Já­nos, Rédey-Keresz­tény Jú­lia, Virág Csil­la, Vra­bély Márk, szerk. Köz­ve­tí­tők és köz­ve­tí­tés: Kul­tu­rá­lis transz­fer a hosszú re­for­má­ció kon­tex­tu­sá­ban. Re­ci­ti Kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 12. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek so­ro­za­tá­nak 12. da­rab­ja­ként nap­vi­lá­got lá­tott ki­ad­vány a hosszú re­for­má­ció és a kul­tu­rá­lis transz­fer fo­gal­mai köré ren­de­ző­dő ta­nul­má­nyo­kat ígér az ol­va­só szá­má­ra: a 2020. szep­tem­be­ré­ben meg­ren­de­zett, azo­nos című tu­do­má­nyos ta­nács­ko­zá­son el­hang­zott elő­adá­sok írá­sos vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za. Amint a kö­tet elő­sza­vát jegy­ző Tóth Zsom­bor fel­hív­ja rá a fi­gyel­met, a kon­fe­ren­cia első kon­tex­tu­sa Az ér­tel­me­zés ha­tal­ma című kon­fe­ren­cia­so­ro­zat volt, mely az iro­da­lom­tör­té­ne­ti meg­ér­tés­ak­tu­sok ér­tel­me­zé­sé­re vál­lal­ko­zott, hang­sú­lyoz­va, hogy az iro­da­lom­tör­té­ne­ti in­terp­re­tá­ció nem mond­hat le a kora új­ko­ri szö­ve­gek kul­tu­rá­lis kon­tex­tu­sa­i­nak meg­ér­té­sé­ről – mely­nek esz­kö­ze le­het az ún. kul­tu­rá­lis transz­fe­rek vizsgálata.

Ahogy Tóth Zsom­bor össze­fog­lal­ja: „A kon­fe­ren­cia te­hát a kul­tu­rá­lis transz­fe­rek je­len­sé­gé­nek és vál­to­za­ta­i­nak át­te­kin­té­sét cé­loz­ta meg, il­let­ve ezek ku­ta­tá­sá­nak mód­szer­ta­ni sa­já­tos­sá­ga­i­ra kér­de­zett rá, mind­ezt a hosszú re­for­má­ció […] tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sá­ban.” A hosszú re­for­má­ció kor­szak­alak­za­ta a kö­tet­ben több­nyi­re in­kább ref­lek­tá­lat­la­nul, egy­ér­tel­mű és prob­le­ma­ti­zá­lást nem igény­lő adott­ság­ként je­le­nik meg, tág idő­be­li ke­re­tet adva a ta­nul­má­nyok­nak. Azok el­ső­sor­ban a fó­ku­szuk­ba he­lye­zett transz­fer­je­len­sé­gek ki­bon­tá­sá­ban ér­de­kel­tek, me­lyek ör­ven­de­tes vál­to­za­tos­sá­gát eme­li ki az elő­szó. Va­ló­ban, a ta­nul­má­nyok tör­té­ne­ti íve bő há­rom év­szá­za­dot fog át, a késő kö­zép­ko­ri kó­dex­iro­da­lom­tól a 18–19. szá­zad­ban ki­ala­ku­ló pszi­cho­ló­gia­tu­do­má­nyig, il­let­ve, ha a leg­újabb Shakespeare-fordításokat néz­zük, ak­kor még to­vább tart – és eb­ben a nagy tör­té­ne­ti ív­ben maga a kro­no­ló­gia adó­dik ren­de­ző­elv­ként. Ugyan­ak­kor, ami a má­sik fó­kusz­fo­gal­mat il­le­ti, kér­dé­ses, hogy med­dig le­het és ér­de­mes a „kul­tu­rá­lis transz­fer” fo­gal­mát tá­gí­ta­ni, mi min­dent ér­de­mes a fo­ga­lom er­nyő­je alá be­ge­reb­lyéz­ni, il­let­ve mi­lyen szem­lé­le­ti ho­za­dé­ka le­het an­nak, ha min­den tár­gyalt je­len­sé­get a meg­le­he­tő­sen tá­gan ér­tett kul­tu­rá­lis transz­fer­je­len­sé­gek közé so­ro­lunk be. Mi­cha­el Wer­ner, a kul­tu­rá­lis transz­fer vizs­gá­la­tá­nak, mód­sze­ré­nek egyik meg­al­ko­tó­ja sze­rint a fo­ga­lom azért fon­tos, mert arra he­lye­zi a hang­súlyt, mi tör­té­nik az in­terp­re­tá­ció, a for­dí­tás, az adap­tá­ció pil­la­na­tá­ban, egy­szó­val mi­fé­le át­ala­ku­lás zaj­lik. Amennyi­ben a kul­tu­rá­lis transz­fer fo­gal­ma kö­te­tünk­ben arra szol­gál, hogy ezt a meg­kö­ze­lí­tést erő­sít­se, úgy va­ló­ban in­do­kolt­nak lát­szik használata.

A kö­tet nyolc ta­nul­má­nyát te­hát dok­to­ran­du­szi, pre­dok­to­ri ku­ta­tá­sa­i­kat foly­ta­tó szer­zők jegy­zik, s ek­kép­pen a kö­tet a ma­gyar­or­szá­gi, dön­tő­en iro­da­lom­tu­do­má­nyi és tör­té­net­tu­do­má­nyi dok­to­ri kép­zés szín­vo­na­lá­ba is be­pil­lan­tást en­ged – igen meg­nyug­ta­tó ered­ménnyel, te­kint­ve, hogy mind a nyolc ta­nul­mány ör­ven­de­te­sen ma­gas szín­vo­na­lon ké­szült el,

A kö­tet első ta­nul­má­nyát jegy­ző Vra­bély Márk a Kazinczy-kódex hosszabb, két rész­let­ből álló sza­ka­szát vizs­gál­ja: Az édes Szűz Má­ri­á­nak ne­vé­ben való di­á­ki be­tűk­ről egy el­mél­ke­dés­ből és egy exem­plumból áll. Az első rész for­rá­sa is­mert volt a szak­iro­da­lom­ban: Te­mes­vá­ri Pel­bárt Stel­la­ri­uma, a má­so­dik részt il­le­tő­en pe­dig Vra­bély Márk ér­té­ke­len­dő sze­rény­ség­gel mu­tat fel egy, az ed­di­gi­ek­nél kö­ze­leb­bi, de még bi­zo­nyo­san nem a köz­vet­len for­rás­nak te­kint­he­tő szö­veg­vál­to­za­tot. A dol­go­zat nagy eré­nye a Kazinczy-kódex és az Érsekújvári-kódex köz­vet­len kap­cso­la­tá­nak meg­győ­ző bi­zo­nyí­tá­sa. A te­ó­ria, hogy az Érsekújvári-kódex vo­nat­ko­zó szö­ve­gét Sö­vény­há­zi Már­ta köz­vet­le­nül a Kazinczy-kódexből má­sol­ta vol­na, ko­ráb­ban már fel­me­rült a szak­iro­da­lom­ban, ugyan­ak­kor hi­bá­san ha­gyo­má­nyo­zó­dott to­vább. A szer­ző ál­tal vá­lasz­tott or­tog­rá­fi­ai mód­szer, a má­so­ló sa­ját he­lyes­írá­sá­tól el­té­rő szö­veg­he­lyek azo­no­sí­tá­sa és a fel­té­te­le­zett for­rás­sal való össze­ve­té­se, meg­győ­ző ered­ménnyel jár, és a két szö­veg kap­cso­la­tá­nak kér­dé­sé­re meg­nyug­ta­tó mó­don pon­tot te­he­tünk. A ta­nul­mány­nak a késő kö­zép­ko­ri kul­tu­rá­lis transz­fe­rek­re néz­vést mód­szer­ta­ni ta­nul­sá­ga van: sta­tisz­ti­kai vizs­gá­lat­tal te­szi lát­ha­tó­vá, hogy a scrip­tori má­so­lás ak­tu­á­li­san ho­gyan hoz mű­kö­dés­be bi­zo­nyos má­so­lá­si törvényszerűségeket.

A kö­vet­ke­ző ta­nul­mány a 16. szá­za­di Ve­len­cei Köz­tár­sa­ság­ba ka­la­u­zol, Szo­vák Már­ton Ma­rin San­u­do kéz­ira­tos, év­ti­ze­de­ken át ve­ze­tett nap­ló­já­ban vizs­gál­ja a me­di­á­lis át­té­te­le­ket. San­u­do be­má­solt és/vagy be­ra­gaszt­ga­tott már meg­je­lent szö­ve­ge­ket, röp­la­po­kat, szó­ró­la­po­kat is a di­á­ri­u­má­ba, sa­já­tos me­di­á­lis konst­ruk­ci­ót hoz­va így lét­re. A me­di­á­lis át­té­te­lek ala­po­sabb vizs­gá­la­ta nyo­mán egy sor olyan kul­tu­rá­lis je­len­ség­re nyí­lik rá­lá­tá­sunk, ame­lyek ezen transz­fe­rek fi­gyel­men kí­vül ha­gyá­sa nél­kül nem ke­rül­tek vol­na felszínre.

Rédey-Keresztény Já­nos a leg­hosszabb ta­nul­mányt jegy­zi a kö­tet­ben: 18–19. szá­zad for­du­ló­ján szü­le­tett, dön­tő­en la­tin nyel­vű al­kal­mi ver­sek­ben vizs­gál­ja a kö­zös­sé­gi iden­ti­tás for­má­ló­dá­sát, a pat­ri­o­tiz­mus be­széd­mód­ja­i­nak ele­me­it véve gór­cső alá. Szá­mos transz­fer­je­len­ség ke­rül a vizs­gá­la­tá­nak fó­ku­szá­ba, el­ső­sor­ban a res­pub­li­ca lit­teraria 16. szá­za­di esz­mé­i­nek, leg­fő­kép­pen pe­dig a Jus­tus Lipsius‑i vera no­bi­li­tas gon­do­lat­nak a for­rá­sa­i­ban való vissza­kö­szö­né­sét vizs­gál­va. Im­po­záns tu­dás­anya­got moz­gat­va biz­tos kéz­zel szá­laz­za szét az eset­le­ge­sen szó­ba jö­he­tő dis­kur­zu­so­kat, le­gyen szó a 15. szá­za­di fi­ren­zei vera no­bi­li­tas esz­mé­jé­ről vagy a neo­hu­ma­niz­mus­ról,  és a transz­fer­je­len­sé­ge­ket a tár­sa­dal­mi kon­tex­tu­sok ala­pos vizs­gá­la­ta fe­lől értelmezi.

Ju­hász Szand­ra a 17. szá­za­di hé­ber nyel­vű car­mi­na gra­tu­la­to­ria sa­já­tos­sá­ga­i­ról ér­te­ke­zett. Az az NKFI ál­tal tá­mo­ga­tott ku­ta­tó­cso­port, mely­nek mun­ka­tár­sa­ként vég­zi ku­ta­tá­sa­it, je­len pil­la­nat­ban egy 62 hé­ber nyel­vű vers­ből álló adat­bá­zis­sal dol­go­zik. A ver­sek szer­zői rí­mek­kel és idő­mér­ték­kel kí­sér­le­tez­tek, jól­le­het ez a bib­li­kus hé­ber­nek nem volt jel­lem­ző­je. Ők azon­ban a la­ti­nul el­sa­já­tí­tott vers­ta­ni is­me­re­te­i­ket al­kal­maz­ták a hé­ber nyelv­re és szö­veg­re – vagy­is hang­sú­lyo­san ke­rül­het elő­tér­be a kul­tu­rá­lis, nyel­vi köl­csön­ha­tá­sok és a nyel­vi transz­fer kér­dé­se. A szer­ző egyéb­ként a Wit­ten­berg­ben ki­nyom­ta­tott ver­se­ket mu­tat­ja be rész­le­te­sen, mód­szer­ta­ni be­pil­lan­tást nyújt­va a car­mi­na gra­tu­la­to­ria ku­ta­tá­sá­ba. A fel­dol­go­zás jól hasz­no­sít­ha­tó ered­mé­nye le­het a szer­zők és cím­zet­tek kap­cso­la­ti há­ló­já­nak fel­tá­rá­sa, kü­lö­nö­sen egy jól le­ha­tá­rolt kul­tu­rá­lis kö­zös­ség­ben (pl. egy konk­rét városban).

A 16–17. szá­za­di ang­li­ai ének­mon­dók áb­rá­zo­lá­sa áll Vi­rág Csil­la ta­nul­má­nyá­nak fó­ku­szá­ban. Ahogy a szer­ző hang­sú­lyoz­za, két­fé­le transz­fer vá­lik lát­ha­tó­vá a kor­pusz­ban: egy­fe­lől egy kor­sza­ko­kon át­íve­lő, mi­vel a szö­ve­gek kö­zép­ko­ri és an­tik for­rá­so­kat ak­tu­a­li­zál­va be­szél­nek az ének­mon­dók­ról, más­fe­lől egy tár­sa­dal­mi ré­te­gek köz­ti moz­gást vég­ző, ami a be­fo­ga­dói ré­te­gek köz­ti han­go­lást jelenti.

Míg a má­so­dik je­len­ség rész­le­te­sebb vizs­gá­la­tot kap, az el­ső­vel, a szá­za­dok­kal ko­ráb­ban szü­le­tett for­rá­sok ak­tu­a­li­zá­lá­sá­val kap­cso­la­to­san a transz­fer­fo­ga­lom hasz­no­sít­ha­tó­sá­ga ne­he­zen ra­gad­ha­tó meg, te­kint­ve, hogy ezek a for­rá­sok és to­po­szok in­kább csak az ál­ta­lá­nos em­lí­tés szint­jén je­len­nek meg a dolgozatban.

Üd­vöz­len­dő a kor­pusz­vá­lasz­tás Se­bes­tyén Ádám ta­nul­má­nyá­ban, aki Bor­nem­isza Pé­ter pré­di­ká­ci­ó­i­hoz nyúlt, ami­kor a meg­in­dí­tás re­to­ri­kai esz­kö­ze­it kí­ván­ta vizs­gál­ni a 16. szá­za­di pré­di­ká­ció­iro­da­lom­ban. Meg­győ­ző elem­zé­sek so­rán mu­tat­ja be, hogy Bor­nem­isza teo­ló­gi­ai szem­lé­le­té­ben a hit és az in­du­la­tok szo­ros kap­cso­lat­ban áll­nak egy­más­sal. Jól ki­vá­lasz­tott szö­ve­ge­ken a co­pia ver­bo­rumnak az in­du­lat­kel­tés­ben be­töl­tött sze­re­pét vizs­gál­ja. Hang­sú­lyoz­za és pél­dák­kal il­luszt­rál­ja, hogy az af­fek­tív re­to­ri­ka egy­ál­ta­lán nem ma­gá­tól ér­te­tő­dő je­len­ség a kor­szak pré­di­ká­ci­ó­i­ban, ha­nem re­to­ri­kai vá­lasz­tás ered­mé­nye: Kul­csár György posz­till­lái szem­lé­le­tes pél­dát nyúj­ta­nak erre a nem af­fek­tív re­to­ri­ká­ra. A kul­tu­rá­lis transz­fer fo­gal­má­hoz ugyan ke­vés­bé kap­cso­ló­dik a ta­nul­mány, azon­ban a hosszú re­for­má­ció nagy el­be­szé­lé­sé­hez, an­nak mód­szer­ta­ná­hoz kap­cso­ló­dó, az af­fek­tus­re­to­ri­kai tu­dás és mód­sze­rek fe­le­ke­zet­kö­zi áram­lá­sá­ra irá­nyu­ló ku­ta­tá­si ja­vas­lat­tal áll elő.

A kö­tet­ben so­ron kö­vet­ke­ző ta­nul­mány a for­dí­tás mint kul­tu­rá­lis transz­fer prob­lé­má­já­val fog­lal­ko­zik. Pet­hő Nóra Shakes­peare Ve­len­cei kal­márjá­nak mű­for­dí­tá­sa­it mu­tat­ja be kul­tu­rá­lis transz­fer­fo­lya­mat­ként, a bond 16. szá­za­di jogi ki­fe­je­zés for­dí­tá­si meg­ol­dá­sa­it vá­laszt­va a vizs­gá­lat té­má­já­ul. A vizs­gált mű­for­dí­tá­sok, de­rül ki a vizs­gá­lat­ból, a pon­tos és ál­lan­dó ter­mi­nus hasz­ná­la­ta nél­kül is meg tud­ják te­rem­te­ni a ki­fe­je­zé­sek köz­ti ek­vi­va­len­ci­át. Ha a mű­for­dí­tás so­rán a je­len­tés pon­tos tisz­tá­zá­sa nem is tör­tén­het meg, és a jogi je­len­tés el is vész, több más je­len­tés és asszo­ci­á­ció elő­tér­be ke­rül­het, se­gít­ve a mű ér­tel­me­zé­sét. A ta­nul­mány a for­dí­tá­si mű­ve­let mint transz­fer kö­rül­te­kin­tő vizs­gá­la­ta ré­vén oda konk­lu­dál, hogy a mű­for­dí­tás tu­da­tos ér­tel­me­zé­si fo­lya­mat is: a bond szó for­dí­tá­sa so­rán tu­da­tos meg­fon­to­lá­sok, pri­o­ri­tá­si sor­ren­dek, ér­tel­me­zői stra­té­gi­ák, va­la­mint a be­fo­ga­dók ér­zé­keny­sé­gé­vel kap­cso­la­tos fel­té­te­le­zé­sek alap­ján szü­let­tek a for­dí­tói megoldások.

A záró ta­nul­mányt Ko­vács Jan­ka jegy­zi: tu­dás­transz­fer­rel, for­dí­tás­sal és adap­tá­ci­ó­val fog­lal­ko­zik egy olyan je­len­tős téma kap­csán, mint a ki­ala­ku­ló pszi­cho­ló­gi­ai tu­do­mány. A 18–19. szá­zad for­du­ló­ján a lé­lek­ről való tu­do­má­nyos gon­dol­ko­dás je­len­tős vál­to­zá­son megy ke­resz­tül, ki­sza­kad a hippokratészi-galénoszi me­di­ci­na fo­gal­mi ke­re­tei kö­zül, és en­nek az át­me­ne­ti fo­lya­mat­nak a ne­héz­sé­gei ter­mé­ke­nyen vizs­gál­ha­tók a böl­cse­le­ti mun­kák ma­gya­rí­tá­si pró­bál­ko­zá­sa­i­ban. Azért, hogy a szö­ve­gek az ere­de­ti nyelvi-kulturális-társadalmi kö­ze­gük­ből az egyes nyel­vek és re­gisz­te­rek kö­zött akár több­szö­rös át­té­tel­lel egy má­sik­ba át­ke­rül­ve is be­fo­gad­ha­tó­ak le­gye­nek, a he­lyi szel­le­mi igé­nyek, vi­ták, kul­tu­rá­lis tar­tal­mak és az adott nyelv ál­tal nyúj­tott le­he­tő­sé­gek függ­vé­nyé­ben adap­tá­lód­nak – mu­tat­ja be a tanulmány.

A kö­tet ta­nul­má­nya­i­nak át­te­kin­té­se után nem ha­szon­ta­lan vet­nünk egy, a kö­tet ön­ér­tel­me­zé­sét fir­ta­tó pil­lan­tást a bo­rí­tó­ra is: a könyv első bo­rí­tó­ján Matt­he­us van Hel­lem­ont fest­mé­nye a min­den­fé­le alap­anyag össze­ke­ve­ré­sé­vel dol­go­zó al­ki­mis­tát áb­rá­zol­ja. Az al­ki­mis­ta asz­ta­lán és akö­rül köny­vek, kéz­ira­tok, üveg- és más, a mix­tú­rák ki­ke­ve­ré­sé­hez szük­sé­ges edé­nyek ta­lál­ha­tók. A cím­lap­kép a kö­tet­ben te­ma­ti­zált transz­fer­fo­lya­ma­tok, de a szö­ve­ge­ket ér­tel­me­ző tu­dós me­ta­fo­rá­ja­ként is ért­he­tő: usus lib­ri, non lec­tio pru­den­tes fa­cit – gon­dol­ha­tunk a kora új­kor­ban gyak­ran idé­zett pro­ver­bi­umra, ami lé­nye­gé­ben Tóth Zsom­bor elő­sza­vá­nak mot­tó­já­val is vissz­han­goz­tat­ha­tó. Vé­gül, úgy gon­do­lom, a fest­mény utal­hat a kö­tet ve­gyes te­ma­ti­ká­já­ra is, a szá­mos kü­lön­fé­le elem ele­gyí­té­sé­re, mely­ből, vé­gül, össze­áll va­la­mi új mi­nő­ség. S a kö­zel tíz­ol­da­las név­mu­ta­tó még in­kább meg­erő­sí­ti azt a be­nyo­má­sun­kat, hogy mi­lyen im­po­záns tar­tal­mi gaz­dag­ság­gal van dol­gunk eb­ben a kötetben.

Sum­ma­ry

Me­dia­tors and Me­dia­ti­on: Cul­t­u­ral Trans­fer in the Con­text of the ’Long Re­for­mati­on’ was pub­lis­hed in the Re­ci­ti Con­fe­ren­ce Vo­lumes se­ri­es, and it con­ta­ins se­lec­ted papers ori­gi­n­ally pre­sen­ted at the con­fe­ren­ce or­ga­ni­sed un­der the same tit­le in 2020. Each paper, writ­ten by yo­ung Hun­ga­ri­an re­se­ar­chers, PhD stu­dents, and pre­doc­tor­al fel­lows, aims to cont­ri­bu­te to the nar­ra­tive of the so-called Long Re­for­mati­on and to the study of cul­t­u­ral trans­fers. Th­ro­ugh its wide va­ri­ety of sub­jects and met­hods, the vo­lu­me pro­vi­des a tho­ro­ugh in­sight into the dif­fe­rent types of trans­fer­red en­ti­ti­es and trans­fer­r­ing pro­ces­ses from an at lea­st three-century-long pe­ri­od. Howe­ver, the con­cept of Long Re­for­mati­on re­ma­ins a ti­mef­rame rat­her than a ref­lec­ted nar­ra­tive that has to be wor­ked with.

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?