recenzió

Lud­mán Ka­ta­lin és Rad­nai Dá­ni­el Sza­bolcs, szerk. „A rej­te­lem volt az író­sá­ga…”: A ködlovag-jelenség tör­té­ne­ti, po­é­ti­kai és biogra­fi­kus ve­tü­le­tei a szá­zad­for­du­ló­tól nap­ja­in­kig. Mis­kolc: Mis­kol­ci Egye­tem Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­la, 2022.

A 2022 már­ci­u­sá­ban a Mis­kol­ci Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rán meg­ren­de­zett iro­da­lom­tu­do­má­nyi ta­nács­ko­zás elő­adá­sa­i­nak szer­kesz­tett vál­to­za­ta­it köz­lő ta­nul­mány­gyűj­te­mény azon kon­fe­ren­cia­ki­ad­vá­nyok so­rá­ba tar­to­zik, me­lyek jól át­gon­dolt, ko­he­rens kon­cep­ci­ó­val ren­del­kez­nek, ere­de­ti kér­dés­fel­te­vé­sek­re ere­de­ti vá­lasz­le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­nak, s egy­út­tal ben­nük rej­lik a po­ten­ci­ál, hogy a kö­zép­pont­ba emelt prob­lé­ma­kört vizs­gá­ló ku­ta­tók fon­tos és irány­mu­ta­tó re­fe­ren­cia­mű­ve le­gyen. A ködlovag-terminust irodalom- és be­fo­ga­dás­tör­té­ne­ti, po­é­ti­kai vagy épp élet­raj­zi ke­ret­ben kö­rül­já­ró kö­tet­ben ta­pasz­talt tu­dó­sok és fi­a­tal, pá­lyá­juk ele­jén álló ku­ta­tók írá­sai, össze­fog­la­ló, át­te­kin­tő jel­le­gű szö­ve­gek, il­let­ve eset­ta­nul­má­nyok vált­ják egymást.

A tar­ta­lom­jegy­zé­ket bön­gész­ve rög­tön fel­tű­nik, hogy a ki­emelt fo­ga­lom­mal az elő­ze­tes is­me­re­te­ink alap­ján könnyen össze­kap­csol­ha­tó szer­zők (mint pél­dá­ul Krú­dy Gyu­la, Má­rai Sán­dor vagy Csáth Géza) mel­lett Té­rey Já­nos­sal vagy Bor­bély Szi­lárd­dal fog­lal­ko­zó ta­nul­má­nyo­kat is ol­vas­ha­tunk. Ez első pil­lan­tás­ra meg­hök­ken­tő­nek tűn­het, azon­ban a szer­kesz­tők az in­for­ma­tív elő­szó­ban vi­lá­gos­sá te­szik, hogy a kö­tet ködlovag-felfogásában mi­ként fér­nek meg prob­lé­mát­la­nul az em­lí­tett írók. A köz­pon­ti fo­ga­lom össze­tett­sé­ge ér­ve­lé­sük sze­rint Má­ra­i­nak az 1941-ben meg­je­lent Köd­lo­va­gok című an­to­ló­gi­á­hoz írott elő­sza­vá­hoz köt­he­tő, mely a köd­lo­vag­ság ket­tős meg­kö­ze­lí­té­sét, egy kor­szak­spe­ci­fi­kus és egy ge­ne­ri­kus ér­tel­me­zést tesz le­he­tő­vé. Míg előb­bi tör­té­ne­ti­leg zárt, kö­rül­be­lül az 1880-as évek­től az első vi­lág­há­bo­rú­ig ter­je­dő idő­szak iro­dal­mi ter­mé­sé­nek sa­já­tos hang­já­ra, a múlt­idé­zés és egy­ben értékvesztettség-tapasztalat di­men­zi­ó­it moz­gó­sí­tó  po­é­ti­kai jel­leg­ze­tes­sé­gek­re utal, ad­dig a köd­lo­vag­ság ge­ne­ri­kus ér­tel­mét el­ső­sor­ban a szer­zők élet­tör­té­ne­té­nek bi­zo­nyos ese­mé­nye­it, a szer­zői élet/mű össze­kap­cso­ló­dá­sa­it (a lé­te­zés tra­gi­kus mély­sé­gé­nek meg­pil­lan­tá­sa és az arra adott gro­teszk, torz, ön­pusz­tí­tó, transzg­resszív vá­la­szok), il­let­ve az élet­mű­vek be­fe­je­zet­len­sé­gé­re, cson­ka­sá­gá­ra vo­nat­ko­zó tulajdonság- és ese­mény­komp­le­xu­mok je­lö­lik ki. Ki vagy mi te­hát a köd­lo­vag? A vi­lág­há­bo­rú előt­ti pol­gá­ri éle­tet fel­idé­ző, nosz­tal­gi­á­zó és kor­sze­rűt­len, épp ezért fe­le­dés­re ítélt szer­ző? Ne­tán rej­té­lyes és tra­gi­kus iro­dal­mi alak, nagy tit­kok tu­dó­ja, idő előtt el­lob­bant láng, a(z el­kép­zelt és ide­a­li­zált) ki­tel­je­se­dés­től meg­fosz­tott, ese­ten­ként szen­ve­dély­be­teg, ön­sors­ron­tó, ma­gá­nyos hős? A kö­tet­ben kö­zölt ta­nul­má­nyok azt bi­zo­nyít­ják, hogy mind­egyik vá­lasz ér­vé­nyes le­het, sőt to­vább ár­nyal­ha­tó és bő­vít­he­tő a le­he­tő­sé­gek sora.

Kecs­ke­mé­ti Gá­bor be­ve­ze­tő írá­sa ala­po­san kö­rül­jár­ja a ködlovag-terminus meg­je­le­né­si for­má­it, vizs­gál­ja a szó ko­rai fel­buk­ka­ná­sa­it, mi­köz­ben arra is ki­tér, hogy mi­lyen fo­ga­lom­tisz­tá­zó tö­rek­vé­sek zaj­lot­tak az idők so­rán: ezek kö­zül az első a már em­lí­tett 1941-es, Thur­zó Gá­bor szer­kesz­tet­te Köd­lo­va­gok kö­tet, mely­nek iro­dal­mi arc­kép­csar­no­ká­ban olyan szer­zők is he­lyet kap­tak a köd­lo­va­gok ek­la­táns pél­dá­ja­ként, mint Ba­bits Mi­hály vagy Kosz­to­lá­nyi De­zső. Az elő­szót jegy­ző Má­rai ma­gya­rá­za­ta sze­rint e szer­ző­ket az a tény avat­ta köd­lo­vag­gá, hogy ke­vés­sé voltak ol­va­sot­tak, s mű­ve­ik nem át­po­li­ti­zált, ha­nem ma­gá­ra az iro­da­lom­ra és esz­té­ti­ká­ra fó­kusz­á­ló al­ko­tá­sok. Krú­dy Gyu­la élet­mű­ve fe­lől kö­ze­lít a ködlovag-fogalomhoz Be­zecz­ky Gá­bor. Ta­nul­má­nyá­ban amel­lett ér­vel, hogy az iro­da­lom­tu­do­má­nyi ka­te­gó­ri­ák vizs­gá­la­ta­kor az iro­da­lom­tör­té­nész ak­kor jár el he­lye­sen, ha „va­la­mely ka­te­gó­ria tör­té­ne­tét, lé­nye­gét nem egy elő­re meg­ha­tá­ro­zott, fel­té­te­le­zett lé­nyeg­ből ve­ze­ti le, ha­nem ki­ala­ku­lá­sá­nak és mó­do­su­lá­sa­i­nak függ­vé­nyé­ben ra­gad­ja meg.” (28) Eh­hez hí­ven an­nak jár utá­na, hogy Krú­dy­nál ho­gyan je­le­nik meg és mit ta­kar a ne­ve­zett ki­fe­je­zés: egy­részt ter­mé­sze­ti je­len­sé­gek­re, más­részt em­be­rek­re utal; a je­len­tés­ár­nya­la­tok sok­szí­nű­sé­ge ugyan­ak­kor arra is rá­mu­tat, hogy nem egy­sze­rű fel­adat­ra vál­lal­ko­zik, aki pon­tos meg­ha­tá­ro­zá­sát igyek­szik adni a köd­lo­vag szó­össze­té­tel­nek. Át­te­kin­tő ta­nul­má­nyá­ban Ei­se­mann György a ködlovag-irodalom is­mert és ke­vés­sé is­mert mű­ve­i­nek mű­vé­szet­fi­lo­zó­fi­ai as­pek­tu­sa­i­ra kér­dez rá, míg Ke­le­men Zol­tán szin­tén meg­győ­ző pél­dák­kal iga­zol­ja, hogy mi­lyen fon­tos kap­cso­ló­dá­si pon­tok fe­dez­he­tők fel a köd­lo­vag­ság­gal össze­füg­gés­be hoz­ha­tó élet­mű­vek kö­zött. Ezek a szán­dé­kos ha­tás­me­cha­niz­mu­sok bi­zo­nyít­ják, hogy a köd­lo­vag­je­len­sé­get sok eset­ben va­ló­ban iro­dal­mi al­ko­tók él­te­tik to­vább, ők irá­nyít­ják rá a fi­gyel­met, mint pél­dá­ul Má­rai a Köd­lo­vag-kö­tet­hez írt elő­szó kap­csán, vagy épp Mé­szöly Mik­lós, ami­kor rég- és kö­zel­múlt köd­lo­vag­ja­i­ról (Csáth, Chol­no­ky fi­vé­rek, Gozs­du, Haj­nó­czy) nyi­lat­ko­zik, és vég­ső so­ron – ma már el­mond­hat­juk – ká­non­ala­kí­tó mű­ve­le­tet vé­gez (gon­dol­junk csak az Egy el­me­be­teg nő nap­ló­jához írott 1978-as elő­sza­vá­ra). En­nek fé­nyé­ben kü­lö­nö­sen iz­gal­mas kér­dés, hogy mi­lyen, az iro­da­lom ala­ku­lás­tör­té­ne­tét és a ká­non­po­zí­ci­ó­kat nagy­ban be­fo­lyá­so­ló kap­cso­lat té­te­lez­he­tő a köd­lo­vag­ság és bi­zo­nyos szer­zői élet­mű­vek között.

A kö­tet­nyi­tó, át­te­kin­tő és össze­fog­la­ló ta­nul­má­nyo­kat az egy-egy szer­ző­re vagy műre kon­cent­rá­ló írá­sok kö­ve­tik. Ja­kab Jú­lia a ka­no­ni­kus po­zí­ció szem­pont­já­ból ta­lán még ma is kér­dé­ses he­lyet el­fog­la­ló Czó­bel Min­ka lí­rai és pró­zai al­ko­tá­sa­it vizs­gál­ja, el­ső­sor­ban arra össz­pon­to­sít­va, hogy a gó­ti­kus iro­dal­mi ha­gyo­má­nyok mi­lyen sze­re­pet ját­szot­tak Czó­bel po­é­ti­kai tö­rek­vé­se­i­ben. Ha a ká­non­ban el­fog­lalt hely Czó­bel­nél bi­zony­ta­lan is, Ma­lo­nyay De­zső ese­té­ben nem le­het­nek ké­te­lye­ink: az iro­da­lom­tu­do­má­nyos dis­kur­zus­ban mára szin­te tel­je­sen el­fe­le­dett szer­zőt el­ső­sor­ban mű­vé­szet­tör­té­nész­ként, eset­leg Mun­ká­csy Mi­hály tit­ká­ra­ként is­mer­het­jük. Egyet­len, Az utol­só című, a szá­zad­for­du­ló esz­té­tiz­mu­sá­nak foly­tat­ha­tat­lan­sá­ga mel­lett ál­lást fog­la­ló re­gé­nyét Né­meth Sám­son Győ­ző elem­zi. A ze­ne­kri­ti­kus­ként és ze­ne­szer­ző­ként is te­vé­keny­ke­dő Csáth Géza éle­te és mun­kás­sá­ga már-már meg­ke­rül­he­tet­len, ha a vizs­gá­lat tét­je a köd­lo­vag­ság: Kis Pet­ro­nel­la az Este című el­be­szé­lés ze­nei szer­kesz­tett­sé­gé­nek ér­vé­nyes­sé­gét mu­tat­ja fel, s arra fi­gyel­mez­tet, hogy a szó­ban for­gó no­vel­la (és né­hány to­váb­bi Csáth-mű) szer­ke­ze­te ze­nei kom­po­zí­ci­ót imi­tál, amennyi­ben meg­ha­tá­ro­zott mó­don és for­má­ban is­mé­tel bi­zo­nyos (ki­sebb vagy na­gyobb) szö­veg­egy­sé­ge­ket. Bródy Sán­dor A me­di­kus című há­rom­fel­vo­ná­sos szín­mű­vét elem­ző Ko­vács Do­mi­nik rá­mu­tat, hogy a da­rab mi­kép­pen konst­ru­ál meg egy de­ka­dens köd­lo­vag­ala­kot. A de­ka­den­cia Szerb An­tal Utas és hold­vi­lágának esz­me­tör­té­ne­ti ho­ri­zont­ja fe­lől is fon­tos­sá vá­lik, me­lyet Lo­c­ker Dá­vid jár kö­rül a vál­ság­iro­da­lom (Speng­ler, Hu­i­zin­ga, Ort­ega y Gas­set) kon­tex­tu­sát moz­gó­sí­tó írá­sá­ban. A már több­ször meg­idé­zett Má­rai Sán­dor neve szá­mos eset­ta­nul­mány­ban fel­buk­kan, így Szar­ka Szil­via írá­sá­ban, aki Má­rai Kafka-fordításainak sze­gé­nyes re­cep­ci­ó­ja kap­csán meg­ál­la­pít­ja, hogy az is­me­ret­len­ség oka­it el­ső­sor­ban ki­adás­tör­té­ne­ti kö­rül­mé­nyek­ben (ti. a for­dí­tá­sok nem ke­rül­tek be az iro­dal­mi vér­ke­rin­gés­be), és csak má­sod­sor­ban a for­dí­tá­sok mi­nő­sé­gé­ben kell ke­res­nünk. Kő­rö­si Fe­renc Má­rai ha­zai és emig­ráns fo­gad­ta­tás­tör­té­ne­tét sta­tisz­ti­kai ada­tok se­gít­sé­gé­vel tár­ja fel; rá­mu­tat, ho­gyan ju­tott el Má­rai élet­mű­ve az öt­ve­nes évek tel­jes el­uta­sí­tott­sá­gá­ból a nyolc­va­nas évek vé­gé­nek re­ha­bi­li­tá­ló tö­rek­vé­se­i­ig. Lud­mán Ka­ta­lin nagy­ívű ta­nul­má­nyá­ban a Hajnóczy-próza szá­zad­for­du­lós előz­mé­nye­it vizs­gál­ja, mi­köz­ben a köd­lo­vag­je­len­ség és a kul­tusz le­het­sé­ges össze­füg­gé­sei kap­csán is ér­vé­nyes meg­ál­la­pí­tá­so­kat tesz. A „kez­det” po­é­ti­kai prob­lé­má­ja fe­lől kö­ze­lít Ha­zai At­ti­la szö­ve­ge­i­hez Beth­len­falvy Ger­gely: kri­ti­ka­tör­té­ne­ti szem­pon­to­kat is szem előtt tart­va a Hazai-prózának a ko­ra­be­li re­cep­ció ál­tal nyers­nek, sőt üres­nek és iro­dal­mi­at­lan­nak ki­ki­ál­tott po­é­ti­kai kí­sér­le­te­zé­sét vizs­gál­ja, s új­faj­ta ol­va­sá­si mó­dok al­kal­ma­zá­sá­ra tesz ja­vas­la­tot. A szin­tén „be­fe­je­zet­len” élet­mű­vel ren­del­ke­ző Té­rey Já­nos Ter­mann ha­gyo­má­nyai című no­vel­lás­kö­te­tét és an­nak Ter­mann ha­gya­té­ka cí­men köz­zé­tett új­ra­írt vál­to­za­tát Rad­nai Dá­ni­el Sza­bolcs elem­zi: ki­tér a két mű kö­zöt­ti lé­nye­ges el­té­ré­sek­re, majd ha­gyo­mány­ke­re­ső tö­rek­vé­se­ket, il­let­ve in­téz­mény­tör­té­ne­ti össze­füg­gé­se­ket mu­tat fel. A kö­te­tet Se­res Lili Han­na írá­sa zár­ja, mely a tra­gi­ku­san el­hunyt Bor­bély Szi­lárd Nincs­te­le­nek című re­gé­nyét kur­rens tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi el­mé­le­tek fe­lől ol­vas­sa újra, mi­köz­ben a mű gaz­dag re­cep­ci­ó­já­val és az ab­ban több al­ka­lom­mal fel­kí­nált re­fe­ren­ci­á­lis ol­va­sat ér­vé­nyes­sé­gé­vel is szá­mot vet.

A kö­tet nagy eré­nye, hogy to­vább­gon­dol­ko­dás­ra ösz­tö­nöz, hi­szen a be­fo­ga­dás so­rán szá­mos, a té­mát ár­nya­ló kér­dés szü­let­het meg az ol­va­só­ban. Ilyen pél­dá­ul – szán­dé­ko­san túl­zó meg­fo­gal­ma­zás­sal élve –, hogy va­jon műnem­spe­ci­fi­kus je­len­ség­ként is elgondolható‑e a köd­lo­vag­ság. A kö­tet írá­sai ugyan­is ja­va­részt pró­za­írói élet­mű­ve­ket vizs­gál­nak, igaz ugyan, hogy Czó­bel Min­ka neve a ver­sek kap­csán is elő­ke­rül, el­ső­sor­ban még­is a re­gé­nyek mi­att kap­csol­ha­tó össze a ködlovag-problematikával.

„A rej­te­lem volt az író­sá­ga…” ér­dek­fe­szí­tő és re­le­váns té­má­ja mel­lett könyv­tárgy­ként is fi­gye­lem­re mél­tó da­rab: a bo­rí­tó fekete-fehér fo­tó­hát­te­ré­nek presszó­ban ita­lo­zó, ka­la­pos alak­jai egy­szer­re re­zo­nál­nak és áll­nak kont­raszt­ban az elő­tér­ben lát­ha­tó sár­ga szí­nű emb­lé­má­val, a sé­ta­pál­cás és szin­tén ka­la­pot vi­se­lő ele­gáns fi­gu­rá­val (az ere­de­ti kép Csil­lag Vera gra­fi­kus mun­ká­ja, mely Krú­dy A teg­na­pok köd­lo­vag­jai című kö­te­té­nek 1961-es ki­adá­sán sze­re­pel). Nem kér­dés, a kül­csín és bel­becs kéz a kéz­ben jár, összes­sé­gé­ben te­hát – ha már bi­zo­nyos fej­fe­dő­ket em­le­get­tünk – lel­kes ka­lap­len­ge­tés il­le­ti a mis­kol­ci kon­fe­ren­cia szer­ve­ző­it, a kö­tet szer­kesz­tő­it és va­la­mennyi szerzőjét.

(A szö­veg a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um Oláh Já­nos szer­kesz­tői ösz­tön­dí­já­nak tá­mo­ga­tá­sá­val ké­szült.)

Summary

This con­fe­ren­ce pro­ce­e­dings comp­ri­ses edi­ted vers­ions of the papers pre­sen­ted at the li­ter­ary stu­di­es con­fe­ren­ce hos­ted by the Uni­ver­sity of Mis­kolc Fa­culty of Hu­ma­ni­ti­es in March 2022. It is a con­fe­ren­ce pub­li­ca­ti­on with a ca­re­fully cons­idered and uni­fi­ed con­cept, and it pro­vi­des fresh in­sights into uni­que in­qu­i­ri­es and may ser­ve as a va­lu­ab­le and in­for­ma­tive re­fe­ren­ce for scho­lars exa­mining the cent­ral is­sue of the con­fe­ren­ce. The pro­ce­e­dings exa­mi­ne the term ‘köd­lo­vag’ in li­ter­ary and reception-historical con­texts, as well as po­e­tic and bio­gra­phi­cal fra­me­works. It inc­lu­des cont­ri­bu­tions from both sea­son­ed scho­lars and early-career researchers.

Tagged Csáth Géza, Hajnóczy Péter, ködlovag, Krúdy Gyula, Márai Sándor, modern magyar irodalom