recenzió

Ma­c­zák Ibo­lya: Köl­csön­zés és kom­po­zí­ció: Szö­veg­al­ko­tás 17–18. szá­za­di szer­zők pré­di­ká­ci­ó­i­ban, Bp., MTA–PPKE Ba­rokk Iro­da­lom és Lel­ki­ség Ku­ta­tó­cso­port, 2019 (Páz­mány Iro­dal­mi Mű­hely, Lel­ki­ség­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok, 23.)

Ma­c­zák Ibo­lya ne­vé­vel va­ló­szí­nű­leg min­den­ki ta­lál­ko­zott már, aki a régi ma­gyar pré­di­ká­ció­iro­da­lom­mal ki­csit is fog­lal­ko­zott. Dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­já­ban, majd azt kö­ve­tő pub­li­ká­ci­ó­i­ban a je­lö­let­len szö­veg­át­vé­te­lek nyo­má­ba eredt: szám­ta­lan eset­ben re­konst­ru­ál­va a le­het­sé­ges szö­veg­al­ko­tá­si mun­ka­fo­lya­ma­tot az egyes pré­di­ká­to­rok­nál. Ko­ráb­bi ku­ta­tá­sa­i­hoz szo­ro­san kap­cso­ló­dik, azo­kat újabb fel­ve­té­sek­kel egé­szí­ti ki a Köl­csön­zés és kom­po­zí­ció című kö­te­te, amely a Bolyai-ösztöndíj tá­mo­ga­tá­sá­nak ered­mé­nye­képp je­lent meg a Páz­mány Iro­dal­mi Mű­hely Lel­ki­ség­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok so­ro­za­tá­nak 23. darabjaként.

A szer­ző a kö­tet be­ve­ze­tő­jé­ben öröm­mel oszt­ja meg ész­re­vé­te­lét, mi­sze­rint az el­múlt év­ti­zed­ben szá­mos olyan szak­cikk, szö­veg­ki­adás, mo­nog­rá­fia és át­fo­gó ta­nul­mány lá­tott nap­vi­lá­got, amely ki­fe­je­zet­ten a kom­pi­lá­ci­ót he­lyez­te a kö­zép­pont­ba. Ezek mel­lett há­rom ha­son­ló te­ma­ti­ká­jú kon­fe­ren­ci­át is szer­vez­tek az el­múlt évek­ben. Ma­c­zák Ibo­lya jog­gal re­mény­ke­dik te­hát ab­ban, hogy a kom­pi­lá­ció­ku­ta­tás a régi ma­gyar iro­da­lom ta­nul­má­nyo­zá­sá­nak egyik meg­ha­tá­ro­zó szem­pont­ja ma­rad a jö­vő­ben is.

A könyv tar­ta­lom­jegy­zé­ke pre­cíz szer­ke­zet­ről árul­ko­dik. Ol­va­sás köz­ben pe­dig er­ről bi­zo­nyos­sá­got sze­rez­he­tünk. A szer­ző mi­előtt rá­tér a há­rom hit­szó­nok (Illyés And­rás, Ke­le­men Di­dák, Stan­ko­vát­si Leo­pold) nyom­ta­tás­ban meg­je­lent pré­di­ká­ci­ós élet­mű­vé­nek vizs­gá­la­tá­ra, is­mer­te­ti elem­zé­si szem­pont­ja­it. Előbb pon­tos meg­ha­tá­ro­zá­sát ta­lál­juk itt a kom­pi­lá­ci­ó­nak, majd Ma­c­zák mint­egy aj­tót nyit, ame­lyen át be­te­kint­he­tünk a „mű­he­lyé­be”. Fel­tár­ja az ál­ta­la ki­dol­go­zott 11 té­nye­ző­jű szem­pont­rend­szert, mellyel évek óta a ma­gyar nyel­vű ba­rokk pré­di­ká­ci­ók szö­veg­al­ko­tá­si mód­ját vizs­gál­ja. Az egyes mód­szer­ta­ni lé­pé­se­ket pe­dig vál­to­za­to­san il­luszt­rál­ja egy-egy pél­dá­val, össze­ha­son­lí­tás­sal, áb­rá­val, táb­lá­zat­tal. Mi­vel Illyés And­rás (1639–1712) pré­di­ká­ci­ó­i­nak első ki­adá­sa a 17. szá­zad vé­gén, Ke­le­men Di­dá­ké (1683–1744) a 18. szá­zad ele­jén, Stan­ko­vát­si Leo­pol­dé (1742–1789) a 18. szá­zad vé­gén je­lent meg, mű­ve­ik fon­tos le­nyo­ma­tát ad­hat­ják száz év kom­pi­lá­ci­ós ten­den­ci­á­i­nak. Az itt eset­le­ge­sen fel­ve­tü­lő kri­ti­ká­ra ez Ma­c­zák Ibo­lya vá­la­sza: „Bár há­rom szer­ző mun­kás­sá­gá­nak vizs­gá­la­ta óva­tos kö­vet­kez­te­té­se­ket en­ged meg egy egész kor­szak­ra vo­nat­ko­zó­an, de több száz pré­di­ká­ció át­ol­va­sá­sát, elem­zé­sét kö­ve­tő­en el­kü­lö­nít­he­tő­nek bi­zo­nyult né­hány jel­lem­ző szö­veg­al­ko­tói sa­já­tos­ság, amely az egyes élet­mű­ve­ket jel­le­mez­te.” Azért esett e há­rom szer­ző­re a vá­lasz­tás, mi­vel élet­mű­vük­ben je­len­tős sze­re­pet ka­pott a szó sze­rin­ti, je­lö­let­len szö­veg­át­vé­tel: köl­csön­zés, for­dí­tás, kom­pi­lá­ció. Rö­vid szak­iro­dal­mi át­te­kin­tés elő­zi meg a hit­szó­no­kok szö­ve­ge­i­nek vizs­gá­la­tát. Míg Illyés és Ke­le­men ese­té­ben már ko­ráb­ban is szü­let­tek kom­pi­lá­ci­ó­val kap­cso­la­tos ta­nul­má­nyok, Stan­ko­vát­si mun­kás­sá­gát ilyen szem­pont­ból ed­dig csak Ma­c­zák Ibo­lya vizs­gál­ta. A há­rom élet­mű fel­dol­go­zá­sa egy­sé­ges al­fe­je­ze­tek­be ren­de­ző­dik (szer­ke­zet­ről, for­rá­sok­ról, kom­pi­lá­ció sa­já­tos­sá­ga­i­ról és a szer­zők kö­te­te­i­ről, beszédeiről).

El­ső­ként Illyés And­rás pré­di­ká­ció­szer­zői mun­kás­sá­gá­val is­mer­ked­he­tünk meg, ame­lyet két szem­pont­ból is egye­dül­ál­ló­nak ne­vez a ta­nul­mány­kö­tet szer­ző­je: el­ső­sor­ban az ál­ta­la köz­re­adott anyag tel­jes­sé­ge, má­sod­sor­ban fordítói/kompilátori te­vé­keny­sé­ge mi­att. Té­te­le­sen, szá­mo­zott lis­tá­ban so­ra­koz­nak a for­rás­ként hasz­nált szer­zők (Pi­et­ro Rota, Kál­di György, Gi­u­sep­pe Man­si, Páz­mány Pé­ter, Tho­mas Stap­let­on, An­to­nio di Fi­o­ren­za, Pi­et­ro Ra­n­uc­cio, Gi­o­van­ni Maf­fei). Illyés leg­több be­szé­dé­ben fel­lel­he­tők szó sze­rin­ti szö­veg­át­vé­te­lek, ál­ta­lá­ban nagy mennyi­sé­gű tex­tust idéz, sok­szor alig mó­do­sít­va az alapszövegen.

Ke­le­men Di­dák mi­no­ri­ta szer­ze­tes­től egyet­len nyom­ta­tott pré­di­ká­ció­kö­te­tet is­mer a szak­iro­da­lom. A Buza fe­jek című gyűj­te­ményt 1729-ben ad­ták ki Kas­sán. Emel­lett vi­szont szá­mos ha­lot­ti és al­kal­mi be­szé­de je­lent meg nyom­ta­tás­ban. Ma­c­zák Ibo­lya is­mer­te­ti a Buza fe­jek fel­té­te­le­zett foly­ta­tá­sá­nak (má­so­dik kö­tet) kér­dé­sét, majd ér­ve­ket so­ra­koz­tat fel Rá­kos Ray­mund fel­te­vé­se el­len a nyom­ta­tott foly­ta­tás­ról. To­vább­men­ve is­mer­tet egy Mis­kol­con fel­lelt kéz­ira­tos gyűj­te­ményt, amely va­ló­szí­nű­leg az em­lí­tett pré­di­ká­ci­ós kö­tet foly­ta­tá­sa le­het. A kéz­írás sa­já­tos­sá­ga­i­nak vizs­gá­la­ta fo­lya­mat­ban van. Iz­gal­mas kér­dé­se­ket vet fel a kom­pi­lá­ció Kelemen-féle mér­té­két te­kint­ve. A mi­no­ri­ta szer­ze­tes ugyan­is olyan szin­ten hasz­nál­ja fel for­rá­sai szö­ve­ge­it, hogy emi­att né­hol őt szer­ző­ként fel sem tün­te­tik a nyom­tat­vá­nyo­kon. Ke­le­men Di­dák szent­be­szé­dei je­len­tős mér­té­kű, szó sze­rint meg­egye­ző kom­pi­lált ré­sze­ket tar­tal­maz­nak Páz­mány Pé­ter be­szé­de­i­ből. Ber­nárd Pál plé­bá­nos­sal, hit­szó­nok­kal pe­dig (aki­ről a szak­iro­da­lom szin­te sem­mit nem tud) olyan mér­té­kű „együtt­mű­kö­dés” fel­té­te­lez­he­tő, ami szá­mos to­váb­bi kér­dést vet fel. A ta­nul­mány­kö­tet szer­ző­je be­azo­no­sít­ja a le­het­sé­ges Ber­nárd Pált, és ki­fej­ti, mi­ben és ho­gyan va­ló­sul­ha­tott meg ez az egymásra-hatás. Ke­le­men Di­dák to­váb­bi for­rá­sai: a Ma­ku­la nél­kül való tü­kör című ke­gyes­sé­gi mű, Lé­pes Bá­lint, Kál­di György, Wil­li­am Stany­hurst és ön­ma­ga (sa­ját ko­ráb­ban ki­adott beszédei).

A ma­ri­á­nus szer­ze­tes­nek, Stan­ko­vát­si Leo­pold­nak szá­mos nyom­ta­tás­ban meg­je­lent kö­te­tét te­kin­ti át Ma­c­zák Ibo­lya. A kom­pi­lá­ció for­rá­sa­ként nagy­részt Páz­mányt hasz­nál­ta, de át­vett szö­veg­ré­sze­ket Wil­li­am Stany­hurst­tól is. Ér­de­mes vé­gig­kö­vet­ni Stan­ko­vát­si kom­pi­lá­ci­ós tech­ni­ká­i­nak itt be­mu­ta­tott vál­to­za­tos­sá­gát. Mind­há­rom hit­szó­nok fe­je­ze­te össze­sí­tő táb­lá­zat­ban vég­ző­dik, ahol a be­szé­dek és azok for­rá­sai pár­hu­zam­ba ren­dez­ve je­len­nek meg.

A kö­tet ta­lán leg­iz­gal­ma­sabb ré­sze a há­rom hit­szó­nok szö­ve­ge­i­nek össze­ve­té­se: ugyan­azon for­rá­sok hasz­ná­la­ta rá­vi­lá­gít a köl­csön­zés sok­szí­nű fel­hasz­ná­lá­sá­ra. Az át­vett szö­veg­ré­szek táb­lá­zat­ba ren­de­zett és gra­fi­kus áb­rá­zo­lá­sa to­váb­bi sa­já­tos­sá­go­kat je­le­nít meg: ezek ré­vén mu­tat­ja be Ma­c­zák Ibo­lya tü­ze­te­sen és szem­lé­le­te­sen az egyes szerzők/fordítók kom­pi­lá­ci­ós el­já­rá­sát. A ku­ta­tás ki­tér a ha­tás­tör­té­net­re is: ver­ti­ká­lis szin­ten iga­zol­ja, hogy a ko­ráb­ban vizs­gált Pázmány‑, Bernárd‑, Kelemen-szöveg to­vább ha­gyo­má­nyo­zó­dott. Egy olyan kéz­ira­tos pré­di­ká­ci­ót hoz pél­da­ként, amely a jegy­ze­tek ta­nú­sá­ga sze­rint a 19. szá­zad ele­jén (még) el­hang­zott. A kö­tet­vé­gi Összeg­zésben tíz pont­ba szed­ve ta­lál­juk a ku­ta­tás lé­nye­gi kö­vet­kez­te­té­se­it, eredményeit.

Ma­c­zák Ibo­lya ak­ku­rá­tus mun­ká­ja szá­mos új ada­lék­kal bő­ví­ti a pré­di­ká­ció­ku­ta­tás szak­iro­dal­mát. A tar­tal­mi­lag hi­ány­pót­ló kö­tet kü­lön ér­de­me a rend­kí­vü­li igé­nyes­sé­gű szer­kesz­té­si mun­ka. Aján­lom a köny­vet az irodalom‑, egyház- és mű­vé­szet­tör­té­net (nem csak) ku­ta­tói szá­má­ra. Bár­ki könnyen el­ér­he­ti, mi­vel tel­jes ter­je­del­mé­ben, sza­ba­don hoz­zá­fér­he­tő a Ba­rokk Iro­da­lom és Lel­ki­ség Ku­ta­tó­cso­port honlapján.

Summary

Ibo­lya Ma­c­zák’s new vo­lu­me clos­ely re­la­tes to her pre­vi­o­us re­se­arch on early mo­dern Hun­ga­ri­an ser­mon li­te­ra­tu­re, espe­ci­ally com­pi­la­ti­on tech­ni­ques. In this book, Ma­c­zák exa­mi­nes the pe­cu­li­a­ri­ti­es of text adap­ta­tions in the work of th­ree Hun­ga­ri­an re­li­gi­o­us pre­a­chers (And­rás Illyés, Di­dák Ke­le­men, and Leo­pold Stan­ko­vát­si), exp­lor­ing the sour­ces of the ser­mons and per­form­ing an in-depth analy­sis that . One of the most ex­ci­ting parts of the vo­lu­me is the com­pa­ri­son of the th­ree pre­a­chers’ texts: the fact that they used the same sour­ces high­lights the­ir di­ver­se use of text bor­ro­wing. Th­ro­ugh a ta­bu­la­ted and gra­phi­cal rep­re­s­en­ta­ti­on of the adop­ted text sec­tions, Ma­c­zák de­monst­ra­tes the com­pi­la­ti­on pro­cess of the in­di­vi­du­al authors/translators, for examp­le, by sho­wing how the th­ree pre­a­chers use and in­te­gra­te Páz­mány’s texts into the­ir own ser­mons. Ove­rall, Ibo­lya Ma­c­zák’s pre­ci­se work ex­pan­ds the li­te­ra­tu­re on pre­a­ch­ing re­se­arch with many new insights.

 

 

Tagged forráskutatás, Illyés András, Kelemen Didák, kompiláció, prédikáció, Stankovátsi Leopold, XVI-XVIII. század