Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában (ReKonf ‧ 12)

2021. december 21. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ko­vács Jan­ka, Móré Tün­de, Rédey-Keresztény Já­nos, Rédey-Keresztény Jú­lia, Vi­rág Csil­la és Vra­bély Márk, szerk. Köz­ve­tí­tők és köz­ve­tí­tés: Kul­tu­rá­lis transz­fer a hosszú re­for­má­ció kon­tex­tu­sá­ban. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 12. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A kö­tet írá­sai szer­te­ága­zó té­má­kat bon­col­gat­nak, a kö­zép­ko­ri kó­dex­má­so­lás­tól kezd­ve egé­szen a 19. szá­zad for­du­ló­ján ki­ala­ku­ló or­vo­si szak­nyelv vizs­gá­la­tá­ig.­ A szer­zők egy­től egyig fi­a­tal ku­ta­tók, akik­nek írá­sa­it el­ső­sor­ban az moz­gat­ta, ho­gyan le­het a kul­tu­rá­lis transz­fe­rek je­len­sé­gét és vál­to­za­ta­it meg­ra­gad­ni, va­la­mint ho­gyan il­lesz­ked­nek a vizs­gált je­len­sé­gek a hosszú re­for­má­ció korszakalakzatába.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Dorogi Ilona írása

2021. december 20. § 0 hozzászólás

recenzió

He­gyi Klá­ra, A fü­le­ki szan­dzsák. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2019.

A Ma­gyar Nem­ze­ti Le­vél­tár Or­szá­gos Le­vél­tá­ra és a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sai kö­zött 2014-ben a Nem­ze­ti Ku­ta­tá­si, Fej­lesz­té­si és In­no­vá­ci­ós Hi­va­tal tá­mo­ga­tá­sá­val kez­dő­dött az az együtt­mű­kö­dés (NKFI K 108919, 132475 és 132609), amely­nek fő cél­ki­tű­zé­se, hogy össze­gyűjt­ve a Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­re vo­nat­ko­zó összes fenn­ma­radt 16‒17. szá­za­di osz­mán jövedelem- és bir­tok­gaz­dál­ko­dá­si ira­tot, fel­dol­go­zá­su­kat kö­ve­tő­en a részt­ve­vő ku­ta­tók a le­vél­tár hon­lap­ján lét­re­hoz­za­nak egy on­line el­ér­he­tő adat­bá­zist, a vi­zu­á­lis meg­je­le­ní­tést is biz­to­sít­va egy kap­csolt tér­in­for­ma­ti­kai adat­bá­zis se­gít­sé­gé­vel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

„Drága Tanárnő!”

2021. december 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tüs­kés Anna és Tüs­kés Gá­bor, vá­lo­gat­ta, saj­tó alá ren­dez­te, szerk. „Drá­ga Ta­nár­nő!” Irodalom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti for­rá­sok Tüs­kés Ti­bor­né ha­gya­té­ká­ból (1949–1997). Em­lé­ke­zé­sek (2019, 2021). Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A kö­tet vá­lo­ga­tást nyújt Tüs­kés Ti­bor­né Sze­mes Anna (1930–2020) kö­zép­is­ko­lai ma­gyar­ta­nár ha­gya­té­ká­ban fenn­ma­radt for­rá­sok­ból, a neki aján­lott írá­sok­ból és a róla szó­ló em­lé­ke­zé­sek­ből. A gyűj­te­mény há­rom pé­csi köz­ok­ta­tá­si in­téz­mény, a Csé­ti Ottó Bá­nya­ipa­ri Tech­ni­kum, a Le­ő­wey Klá­ra Gim­ná­zi­um és a Ba­ra­nya Me­gyei Pe­da­gó­gi­ai In­té­zet tör­té­ne­té­hez kap­cso­ló­dik, mi­köz­ben fényt vet egy nem min­den­na­pi ta­nár­egyé­ni­ség éle­té­re, mun­ká­já­ra, a tan­órá­kon messze túl­mu­ta­tó ok­ta­tó, ne­ve­lő te­vé­keny­sé­gé­re. A for­rá­sok ál­tal fel­ölelt idő­szak az 1950-es évek­től a Kádár-korszakon át az 1989 utá­ni év­ti­zed vé­gé­ig ter­jed. A fi­lo­ló­gi­ai jegy­ze­tek­kel el­lá­tott do­ku­men­tu­mok szá­mos mű­fajt kép­vi­sel­nek: a sze­mé­lyi és hi­va­ta­los ira­to­kon, to­váb­bá egy ön­élet­raj­zi vissza­em­lé­ke­zé­sen kí­vül van­nak köz­tük ver­sek, az iro­dal­mi szak­kö­ri mun­ka for­rá­sai, be­szé­dek, új­ság­cik­kek, in­ter­júk és levelek.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Kalmár György: Hexameteres magyar költemények

2021. december 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kal­már György. He­xa­me­te­res ma­gyar köl­te­mé­nyek: Va­ló­sá­gos Ma­gyar ABC – P. S. Utó­lí­rás – Má­ria The­réz­si­á­hoz buz­dúlt alá­za­tos éne­kem. Saj­tó alá ren­dez­te He­ge­düs Béla. Régi Ma­gyar Köl­tők Tára. XVIII. szá­zad 17. Bu­da­pest: Uni­ver­si­tas Ki­adó – re­ci­ti, 2020.

A po­li­hisz­tor Kal­már György (1726–?) hosszú he­xa­me­te­res köl­te­mé­nye­it, min­de­nek­előtt a Va­ló­sá­gos ma­gyar ABC-t és az ah­hoz tar­to­zó Post Scriptum–Utólírást szá­mon tar­tot­ta a ma­gyar irodalomtörténet-írás. Még­hoz­zá ol­va­sat­la­nul. E mű­vek va­ló­szí­nű­leg még szak­mai kö­rök­ben is is­me­ret­le­nek. En­nek nyil­ván leg­főbb oka, hogy a szö­ve­gek­nek mind­má­ig nem volt mo­dern ki­adá­sa. A má­sik ok már Kal­már kor­tár­sa­i­nak is sze­met szúrt: a szer­ző kü­lö­nös, bár meg­ma­gya­rá­zott hang­je­lö­lé­sei. A ma­gyar nyelv le­írá­sá­hoz nyolc­van kü­lön­bö­ző ka­rak­tert tar­tott szük­sé­ges­nek, ame­lyek elég­gé meg­ne­he­zí­tik a szö­ve­gek ol­va­sá­sát.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Bárth Dániel írása

2021. december 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 21. szá­za­di hu­mán­tu­do­má­nyi in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás­nak van leg­alább két, egy kül­ső és egy bel­ső né­ző­pont­ja. A kí­vül­ál­lók ré­szé­ről – év­ti­ze­dek óta han­goz­ta­tott, pon­to­sab­ban job­bá­ra pá­lyá­za­ti ér­té­ke­lé­sek­ben, ku­ta­tás­fi­nan­szí­ro­zá­si dön­té­sek kap­csán el­mor­gott – szte­reo­tip kri­ti­kai for­du­lat­nak szá­mít, hogy – fő­ként ter­mé­szet­tu­do­má­nyos és/vagy élet­tu­do­má­nyos pers­pek­tí­vá­ból – a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok sa­ját, bel­ső össze­fo­gó­dzá­sai nél­kü­lö­zik a tu­do­mány­kö­zi­ség emel­ke­dett több­let­je­len­té­sét, és az ab­ban részt­ve­vő ku­ta­tók ko­ránt­sem nye­rik el a tu­do­má­nyos ha­tár­át­lé­pés­sek­kel más eset­ben együtt járó, néha he­ro­i­zált, de min­dig ün­ne­pelt, meg­di­csért stá­tust és vissz­han­got.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , ,

EGYHÁZ – IRODALOM – TUDOMÁNY: Kis János (1770–1846)

2021. december 1. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Fó­rizs Ger­gely, Ker­tész Bo­tond és Vad­er­na Gá­bor, szerk. Egy­ház – iro­da­lom – tu­do­mány: Kis Já­nos (1770–1846). Evan­gé­li­kus Gyűj­te­mé­nyi Ki­ad­vá­nyok 3. Bu­da­pest: re­ci­ti – Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Gyűj­te­mény, 2021.

A kö­tet Kis Já­nos (1770–1846) evan­gé­li­kus püs­pök, író, köl­tő és tu­do­mány­szer­ve­ző sok­ré­tű mun­kás­sá­gá­nak új­ra­fel­fe­de­zé­sé­re vál­lal­ko­zik. Olyan élet­mű­ről van szó, ame­lyet a pre­mo­dern, neo­hu­ma­nis­ta kö­zös­sé­gi irodalom- és tu­do­mány­esz­mény je­gyé­ben ke­vés­bé a mon­da­ni­va­ló ere­de­ti­sé­gé­re való tö­rek­vés, mint in­kább a meg­cél­zott kö­zön­ség ki­mű­ve­lé­sé­nek vá­gya jel­le­mez. Kis­nek a kor­társ ma­gyar mű­ve­lő­dés kü­lön­bö­ző szeg­men­se­i­re tett ha­tá­sa óri­á­si, ám rész­le­te­i­ben a mai na­pig fel­tá­rat­lan. Az itt kö­zölt ta­nul­má­nyok e hi­ány pót­lá­sá­ba fog­nak bele, az egy­há­zi és vi­lá­gi in­téz­mény­tör­té­net, va­la­mint az irodalom‑, a filozófia- és az esz­me­tör­té­net irá­nyá­ból kö­ze­lít­ve a vizs­gá­lat tár­gyá­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Evangélikus lelkészek Magyarországon – Pastores evangelico-lutherani in Hungaria

2021. november 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csep­re­gi Zol­tán. Evan­gé­li­kus lel­ké­szek Ma­gyar­or­szá­gon (ELEM). A zsol­nai zsi­nat­tól (1610) a sop­ro­ni or­szág­gyű­lé­sig (1681): II/1: Nyugat-Magyarország (a du­nán­tú­li, a baj­mó­ci és a felső-dunamelléki egy­ház­ke­rü­let). 2. ja­ví­tott és bő­ví­tett ki­adás. 2/1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az adat­tár má­so­dik kor­sza­ká­nak idő­ha­tá­rai, a zsol­nai zsi­nat (1610) és a sop­ro­ni or­szág­gyű­lés (1681) meg­ha­tá­ro­zó egy­ház­po­li­ti­kai ce­zú­ra­ként ke­re­te­zik a ha­zai evan­gé­li­kus egy­ház­tör­té­net „rö­vid 17. szá­za­dát”. Ez a röp­ke hét év­ti­zed a val­lás­sza­bad­ság tör­vény­be ik­ta­tá­sá­nak kö­szön­he­tő­en a pro­tes­táns egy­há­zi élet­nek, az is­ko­lá­zás­nak és a könyv­ki­adás­nak olyan fel­vi­rág­zá­sát hoz­ta, hogy rész­ben a lel­ké­szi kar szük­ség­sze­rű bő­vü­lé­se, rész­ben az ada­tok sű­rű­sö­dé­se mi­att a bi­og­ram­mok az adat­tár leg­vas­ko­sabb kö­te­te­it töl­tik meg. Az élet­raj­zi ada­to­kat ezek­ben te­rü­le­ti fel­osz­tás sze­rint kö­zöl­jük. Je­len kö­tet­ben há­rom nyugat-magyarországi evan­gé­li­kus egy­ház­ke­rü­let, a du­nán­tú­li, a baj­mó­ci és a felső-dunamelléki egy­ház­ke­rü­let pap­ja­it gyűj­töt­tük össze.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Egy rendhagyó szerző rendhagyó könyve – Tverdota György írása

2021. november 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Mó­ser Zol­tán, Jut az em­ber két vi­lág­hoz… Esszék és ta­nul­má­nyok Jó­zsef At­ti­lá­ról. Bu­da­pest: Ma­gyar Kul­tú­ra Ki­adó, 2019.

Mi a rend­ha­gyó Mó­ser Zol­tán­ban? Első hi­va­tá­sát te­kint­ve ki­tű­nő fény­ké­pész. Nem dokumentum-fotós, ha­nem mű­vé­sze­ti igé­nyű fény­ké­pe­ket ké­szít. Egy-egy képe egy-egy köl­tői mo­tí­vum ek­vi­va­len­se kí­ván len­ni, s az oko­zott él­mény biz­to­sít afe­lől, hogy ezek az egyen­ér­té­kes ké­pek el­érik cél­ju­kat. A má­so­dik hi­va­tá­sa az iro­da­lom, s azon be­lül is el­ső­sor­ban a lí­rai köl­té­szet. Mint fo­tós­nak, a sze­me ki­vé­te­le­sen ér­zé­keny, te­hát a köl­té­szet­ben a ké­pi­ség az, ami­nek ré­vén a nagy lí­rai tel­je­sít­mé­nyek­hez kö­ze­lít.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Németh S. Katalin írása

2021. október 22. § 0 hozzászólás

recenzió

V. Lász­ló Zsó­fia, Pél­dás asszo­nyok. Női sze­re­pek vál­to­zá­sa a pro­tes­táns ha­lot­ti be­szé­dek tük­ré­ben (1711–1825). Bu­da­pest: Rá­ció Ki­adó, 2020.

V. Lász­ló Zsó­fia, Bu­da­pest Fő­vá­ros Le­vél­tá­rá­nak mun­ka­tár­sa 2012-ben véd­te meg dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját, amely alap­ját ké­pez­te most meg­je­lent mo­nog­ra­fi­kus meg­kö­ze­lí­té­sű mun­ká­já­nak. Mi­vel a disszer­tá­ció az ELTE Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti Dok­to­ri Prog­ram­ja ke­re­té­ben ké­szült, az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás je­gyé­ben az iro­da­lom­tör­té­nész té­ma­ve­ze­tő (Fáb­ri Anna) mel­lett, a bí­rá­lók és a kon­zu­len­sek a tör­té­net­tu­do­mány, a nép­rajz, az egy­ház­tör­té­net, a könyv- és le­vél­tár­tör­té­net leg­ki­vá­lóbb ku­ta­tói kö­zül ke­rül­tek ki. A ki­bő­ví­tett disszer­tá­ció az em­lí­tett tu­do­mány­te­rü­le­tek kép­vi­se­lő­i­nek egy­aránt nyújt­hat új­don­sá­got és szé­les­re tárt né­ző­pont­já­val a to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak is ins­pi­rá­ci­ót.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , ,

Az allegorikus istennőktől a nőmozgalmakig – Pálfy Eszter írása

2021. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Tö­rök Zsu­zsa, szerk., Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az utób­bi évek­ben nem­csak a kor­társ ma­gyar iro­da­lom kö­ze­gé­ben in­dult élénk dis­kur­zus a női írók sze­re­pé­ről és az iro­dal­mi mű­vek­ben meg­je­le­nő spe­ci­á­li­san női ta­pasz­ta­la­tok­ról, de a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ban is elő­tér­be ke­rül­tek a nő­ket kö­zép­pont­ba ál­lí­tó meg­kö­ze­lí­té­sek. A Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság 1820–1920 köz­vet­len előz­mé­nye az a 2019-ben meg­je­lent ta­nul­mány­gyűj­te­mény volt, amely ál­ta­lá­nos cél­ként a 19. szá­za­di nő­írók te­vé­keny­sé­gé­nek vizs­gá­la­tát tűz­te ki (Tö­rök Zsu­zsa, szerk., Nő­szer­zők a 19. szá­zad­ban: le­he­tő­sé­gek és kor­lá­tok, Bu­da­pest: Re­ci­ti, 2019). A leg­újabb, szin­tén Tö­rök Zsu­zsa szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent kö­tet konk­ré­tab­ban je­löl­te ki tár­gyát: a 19. szá­za­don be­lül a nők és a fo­lyó­ira­tok kap­cso­la­tá­ra kon­cent­rál.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bá­nyai Ele­mér, Eöt­vös Leó, Sza­ba­dos Sán­dor, szerk. Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1912. Bu­da­pest: BÚE, 1912.

(Az írás az al­ma­nach hasonmás-kiadványának egyik utó­sza­va­ként sze­re­pelt vol­na, de a kö­tet ki­adá­sa idő­köz­ben meg­hi­ú­sult. Az al­ma­nach meg­ta­lál­ha­tó az Ar­canum adat­bá­zi­sá­ban.)

A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te első, az 1905-ös évre szó­ló al­ma­nach­ja már 1904 őszén meg­je­lent. Az egye­sü­let ez­zel a ko­ra­be­li szo­kás­jo­got kö­vet­te: a na­pi­la­pok je­len­tős ré­sze azért idő­zí­tet­te az adott nap­tá­ri év vé­gé­re a (jövő évi) dí­szes al­bum vagy év­könyv meg­je­le­né­sét, hogy ez­zel egy­szer­re ked­ves­ked­hes­sen már meg­lé­vő elő­fi­ze­tő­i­nek, és egy­út­tal en­nek se­gít­sé­gé­vel to­bo­roz­zon új, rend­sze­res olvasókat.


» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

„Hogyan csinálnám meg Rákóczi Ferenc szobrát?” A Rákóczi-szabadságharc emlékművei: A személyi kultusz jelensége történelmi perspektívában – Tüskés Anna írása

2021. július 7. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Ilyés Gá­bor, „Ha­zánk szent­je, sza­bad­ság ve­zé­re” II. Rá­kó­czi Fe­renc és az ál­ta­la ve­ze­tett sza­bad­ság­harc em­lék­je­lei Bor­si­tól Ro­dos­tó­ig, Nyír­egy­há­za, 2020.

A Kis­vár­da mel­let­ti Pap te­le­pü­lés ál­la­mi ele­mi is­ko­lá­já­ban 1934-ben azt a fel­ada­tot kap­ták a gye­re­kek, ír­ják le dol­go­zat­ban, ho­gyan csi­nál­nák meg Rá­kó­czi Fe­renc szob­rát.[1] Az egyik vá­lasz így szólt: „Én úgy gon­do­lom, hogy a szo­bor szép ezüst kő­ből vol­na.” Egy má­sik vé­le­mény sze­rint pe­dig: „Rá­kó­czi szob­rát szép, fé­nyes arany­ból csi­nál­nám. Szép dí­sze­sen. És úgy csil­log­na, mint a csil­lag az égen. Min­den arany vol­na, hogy aki arra men­ne, meg­bá­mul­ná.” Vé­gül va­la­ki ezt írta: „Gyé­mánt kő­ből rak­nám fel és tíz mé­ter ma­gas­ra. Az­tán gyö­nyö­rű fe­hér lóra ülne Rá­kó­czi Fe­renc. Két kar­dot ten­nék a két ke­zé­be, mert az a két keze ver­te ki az oszt­rák ka­to­ná­kat az or­szág­ból.”
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , ,

„Lennék valakié” Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018 (ReKonf ‧ 11)

2021. június 29. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Kap­pa­nyos And­rás, szerk., Ma­jor Ág­nes, mun­ka­társ. „Len­nék va­la­kié” Az Ady-kultusz és ki­sa­já­tí­tá­si kí­sér­le­tei 1906–2018. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 11. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Ady End­re ha­lá­lá­nak cen­te­ná­ri­u­ma a 20. szá­zad leg­na­gyobb sza­bá­sú iro­dal­mi kul­tu­szá­nak cen­te­ná­ri­u­ma – noha az Ady-kultusz már a köl­tő éle­té­ben je­len­tős (a 20. szá­zad­ban pá­rat­lan) mé­re­te­ket öl­tött. A ha­lá­la óta el­telt év­szá­zad­ban ka­no­ni­zá­ci­ós és de­ka­no­ni­zá­ci­ós kí­sér­le­tek kö­vet­ték egy­mást. Bár Ady ko­rai is­mert­sé­gé­ben min­den bi­zonnyal sze­rel­mi te­ma­ti­ká­jú ver­sei ját­szot­ták a leg­na­gyobb sze­re­pet, ha­lá­la után a szö­ve­gek új­bó­li ki­ak­ná­zá­si kí­sér­le­tei túl­nyo­mó rész­ben po­li­ti­kai cél­za­tú­ak vol­tak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Az emlékező képzelőerő (RomKép 2021)

2021. június 3. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Nagy Be­á­ta, Su­rá­nyi Be­á­ta, Uj­vá­ri Nóra, szerk. Az em­lé­ke­ző kép­ze­lő­erő. Kon­fe­ren­cia­kö­tet. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A Rom­Kép má­so­dik kon­fe­ren­ci­á­já­nak elő­adá­sai a ro­man­ti­kus kép­ze­lő­erőt az em­lé­ke­zés, a je­len­lét­hi­ány és a ti­tok fe­lől kö­ze­lí­tet­ték meg. Az eb­ből meg­szü­le­tett kö­tet ta­nul­má­nyai úgy szó­lít­ják meg a ro­man­ti­kus ha­gyo­má­nyo­kat, úgy em­lé­kez­nek rá, hogy köz­ben újra meg újra át is ala­kít­ják azo­kat. A ta­nul­má­nyok­ban ma­guk az ol­va­sa­tok és in­terp­re­tá­ci­ók is a múlt­idé­zés kü­lön­fé­le mó­do­za­tai, s rá­vi­lá­gí­ta­nak arra, hogy a ro­man­ti­kus iro­da­lom kép­ze­lő­erőt érin­tő kér­dé­sei egy­ben iro­da­lom­ér­té­sünk kér­dé­sei is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Szénási Zoltán írása

2021. június 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Sző­ke Má­ria, A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán: Ba­bits Mi­hály vi­lá­ga 1921 ele­je és 1923 au­gusz­tu­sa kö­zött, Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum Ki­adó, 2019.

„Adat­hal­maz”, „mel­lék­ter­mék”, „egy­szer­re ana­lí­zis és szin­té­zis” (9): ezek Sző­ke Má­ria A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán című köny­vé­nek rö­vid Be­ve­ze­tő he­lyett című elő­sza­vá­ban ol­vas­ha­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sai. Adat­hal­maz: ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy a ren­del­ke­zés­re álló do­ku­men­tu­mok­ból (Tan­ner Ilo­na nap­ló­jegy­ze­tei, le­ve­lek, ko­ra­be­li ira­tok, na­pi­la­pok, fo­lyó­ira­tok és ön­ál­ló ki­ad­vá­nyok) alap­ján a szer­ző össze­gyűj­töt­te a Ba­bits Mi­hály éle­té­nek 1921 és 1923 kö­zöt­ti pe­ri­ó­du­sá­hoz kö­tő­dő és je­len­leg tud­ha­tó té­nye­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Horn András (1934–2021)

2021. május 18. § 0 hozzászólás

„Ha most tör­té­nik: nem ez­után;
ha nem ez­után, úgy most tör­té­nik;
s ha most meg nem tör­té­nik, eljő más­kor:
ké­szen kell rá lenni”

Shakes­peare, Ham­let (Arany Já­nos fordítása)

A re­ci­ti szer­kesz­tő­sé­ge mély szo­mo­rú­ság­gal bú­csú­zik Horn And­rás kol­lé­gánk­tól, ba­rá­tunk­tól, szer­zőnk­től. Büsz­kék va­gyunk rá, hogy And­rás köny­vei ná­lunk je­len­tek meg elő­ször anyanyelvén.

Drá­ga And­rás, nyu­godj békében!

No tags for this post.

Tamássy-Lénárt Orsolya írása

2021. április 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Wil­helm Kühl­mann, Gá­bor Tüs­kés, Hg., Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur (ca. 1550–2000), Be­ihef­te zum Eup­ho­ri­on: Zeitsch­rift für Li­te­ra­tur­ge­schich­te 112 (Hei­del­berg: Uni­ver­sitäts­ver­lag Win­ter, 2021).

A be­mu­ta­tan­dó kö­tet, mely idén év ele­jén je­lent meg Wil­helm Kühl­mann, Tüs­kés Gá­bor szer­kesz­té­sé­ben, Len­gyel Réka és La­dis­laus Lu­descher gon­do­zá­sá­ban a hei­del­ber­gi Win­ter Egye­te­mi Ki­adó­nál, az Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur [Ma­gyar­or­szág mint a fik­ci­o­ná­lis iro­da­lom té­má­ja és prob­lé­má­ja] című, 2019 ok­tó­be­ré­ben a Hei­del­ber­gi Egye­tem­mel kö­zö­sen meg­ren­de­zés­re ke­rült nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írás­be­li vál­to­za­ta­it fog­ja össze, és egé­szí­ti ki né­hány, a té­má­hoz szo­ro­san kö­tő­dő egyéb ta­nul­mánnyal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Ludmán Katalin írása

2021. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

An­gya­lo­si Ger­gely. Az ál­lan­dó és a vál­to­zó: Ta­nul­má­nyok és kri­ti­kák. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2020.

„Je­len kö­tet 2015 és 2018 kö­zött szü­le­tett írá­so­kat tar­tal­maz. Ezek több­sé­ge iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­mány, fő­leg a 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net tárgy­kö­ré­ből.” – kez­di új köny­vé­nek mér­ték­tar­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sát An­gya­lo­si Ger­gely, majd azon meg­győ­ző­dé­sét hang­sú­lyoz­za, mely sze­rint a mo­dern­ség mint egy­sé­ges iro­da­lom­tör­té­ne­ti fo­ga­lom ne­he­zen le­ha­tá­rol­ha­tó, így az ol­va­só ne is szá­mít­son ef­fé­le tö­rek­vés­re a kö­tet ol­va­sá­sa­kor.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , ,

Nemesné Matus Zsanett: Bodroghy Papp István. Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon (Vitae ‧ 2)

2021. február 19. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Bod­ro­ghy Papp Ist­ván egy, a 19. szá­zad de­re­kán élt du­nán­tú­li evan­gé­li­kus kis­ne­mes, aki­nek meg­őr­ző­dött egy het­ven al­ko­tást tar­tal­ma­zó, Fa­ra­gó­szék cí­met vi­se­lő ver­ses­kö­te­te. A köl­te­mé­nye­ket vizs­gál­va egy­ér­tel­mű­en ki­je­lent­he­tő, hogy Bod­ro­ghy Papp Ist­ván nem ve­he­ti fel a ver­senyt kora je­len­tős al­ko­tó­i­val, de ku­ta­tá­sa még­is szá­mos ta­nul­sá­got rejt. A mo­nog­rá­fi­á­ban be­mu­ta­tott al­ko­tá­sok egy­részt bő­ví­tik Kis­fa­lu­dy Sán­dor, Cso­ko­nai Vi­téz Mi­hály, Ber­zse­nyi Dá­ni­el és Kis Já­nos re­cep­ció­tör­té­ne­tét, más­részt be­te­kin­tést en­ged­nek az evan­gé­li­kus kis­ne­me­si ér­tel­mi­ség mű­velt­sé­gi vi­szo­nya­i­ba és ol­va­sá­si kul­tú­rá­já­ba is. A szer­ző kí­sér­le­tet tesz arra is, hogy el­he­lyez­ze a köl­tőt a 19. szá­zad ele­jé­nek iro­dal­mi ha­gyo­má­nyá­ban is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Bódi Katalin: Látásgyakorlatok

2021. február 16. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bódi Ka­ta­lin. Lá­tás­gya­kor­la­tok: Kon­tex­tu­sok Ka­zin­czy Fe­renc kép­ző­mű­vé­sze­ti tár­gyú írá­sa­i­hoz. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 184. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Ka­zin­czy Fe­renc és a kép­ző­mű­vé­sze­tek kap­cso­la­tát rég­óta ki­emelt szak­mai fi­gye­lem kí­sé­ri – az élet­mű nagy­sá­ga, a mű­fa­ji sok­fé­le­ség, il­let­ve a tö­re­dé­kes­ség ed­dig el­ső­sor­ban rész­te­rü­le­tek fel­dol­go­zá­sá­ra irá­nyí­tot­ta a ku­ta­tá­so­kat. A szö­veg­kor­pusz fo­lya­mat­ban lévő és tel­jes meg­is­me­rés­sel ke­cseg­te­tő fel­tá­rá­sá­val le­he­tő­ség mu­tat­ko­zik arra, hogy cso­mó­pon­tok­ba ren­dez­he­tők le­gye­nek Ka­zin­czy kép­ző­mű­vé­sze­tek­kel kap­cso­la­tos írá­sai, és meg­ítél­he­tő le­gyen azok je­len­tő­sé­ge a 19. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben. Ka­zin­czy fi­gyel­me a mű­al­ko­tá­sok iránt azok­hoz az év­ti­ze­dek­hez kö­tő­dik, ami­kor Eu­ró­pá­ban meg­szü­le­tik a mű­vé­szet mo­dern ér­te­lem­ben vett fo­gal­ma, ami­vel szo­ros össze­füg­gés­ben lét­re­jön a mú­ze­um in­téz­mé­nye.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Debreczeni Attila: Szöveghálót fon az estve

2021. február 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Deb­rec­ze­ni At­ti­la. Szö­veg­há­lót fon az est­ve. Ta­nul­má­nyok. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A kö­tet hu­szon­két ta­nul­mányt fog­lal ma­gá­ban az el­múlt ne­gyed­szá­zad­ból, zö­mé­ben a 2010-es évek­ből, így leg­in­kább az újabb ter­més rep­re­zen­ta­tív vá­lo­ga­tá­sát nyújt­ja, azon ta­nul­má­nyo­kat, me­lyek nem épül­tek be va­la­mely könyv­be vagy szö­veg­ki­adás­ba. Egy­más mel­lett ol­vas­va őket ér­zé­kel­he­tő­vé vá­lik össze­tar­to­zá­suk, ahogy azt a cím Ju­hász Gyula-parafrázisa is sej­te­ti. A ta­nul­má­nyok több­nyi­re a 18–19. szá­zad for­du­ló­já­val fog­lal­koz­nak, Az est­vét író Cso­ko­na­i­val és a töb­bi­ek­kel, fő­leg Ka­zin­czy­val. A klasszi­kus szá­zad­for­du­ló író­i­nak, köl­tő­i­nek mű­ve­i­ből fo­no­gat­nak szö­veg­há­lót, s fo­nód­nak ma­guk is szö­veg­há­ló­vá a kö­tet­ben. Egy­más mel­lé so­ro­lá­suk ugyan­is rej­tett kap­cso­la­to­kat hoz fel­szín­re, egyik szö­veg to­vább­ír­ja a má­si­kat. Lát­ha­tó lesz vi­szony­lag egy­sé­ges kö­ze­lí­tés­mód­juk, a szemléleti-módszertani jel­lem­zők együtt­ha­tá­sa a mi­ti­kus­ság és a to­po­szok, a mű­fa­ji­ság és az in­ter­tex­tu­a­li­tás, az em­lé­ke­zet és iden­ti­tás kér­dé­se­i­nek vizs­gá­la­ta so­rán.

» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , , , ,

Szilágyi Emőke Rita írása

2020. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

„A ma­gyar tör­té­net foly­ta­tó­ja”. Ta­nul­má­nyok Ist­ván­ffy Mik­lós­ról. Szerk. Ács Pál és Tóth Ger­gely. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2018 (Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek: Értekezések).

A tör­té­ne­ti disz­cip­lí­nák­kal fog­lal­ko­zó ku­ta­tók­ban rend­re fel­me­rül az igény, hogy a tu­do­mány­te­rü­le­tük ká­non­ját fe­lül­vizs­gál­ják, an­nak ki­ala­ku­lá­sát és rög­zü­lé­sét meg­ért­sék, il­let­ve az ab­ból ki­ma­rad­ta­kat – amennyi­ben in­do­kolt – abba be­emel­jék. Va­jon a his­to­riog­rá­fia szem­pont­já­ból re­le­váns szö­ve­gek ma­rad­tak fent, vagy va­la­mely más, eset­leg po­li­ti­kai szán­dék fe­dez­he­tő fel bi­zo­nyos szö­ve­gek ki­emel­ke­dé­sé­ben, il­let­ve má­sok el­tű­né­sé­ben? Létezett‑e ma­gyar tör­té­net­írás, vagy csu­pán ud­va­ri, Habsburg- és Szapolyai-párti tör­té­net­írói nar­ra­tí­vák­ról be­szél­he­tünk? Ki szá­mít ud­va­ri, au­li­kus tör­té­net­író­nak, mit tu­dunk e szer­zők po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lá­sá­ról, és egy­ál­ta­lán: hogy ál­lunk a for­rá­sa­ink is­me­re­té­vel?
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , , , , ,

Csehy Zoltán: Arctalanság, arcadás, arcrongálás

2020. december 23. § 2 hozzászólás

reciti könyv

Csehy Zol­tán. Arc­ta­lan­ság, arc­adás, arc­ron­gá­lás: Ön­lát­ta­tá­si stra­té­gi­ák és disz­kur­zus­re­to­ri­kák ki­sebb­sé­gi kon­tex­tus­ban. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Csehy Zol­tán (Po­zsony, 1973) „szlo­vensz­kói” ma­gyar irodalom­mal fog­lal­ko­zó köny­ve arra kí­váncsi, mi­ként, mi­lyen beszéd­módokban volt szo­kás és le­het be­szél­ni ki­sebb­sé­gi, re­gi­o­ná­lis, transz­kul­tu­rá­lis esz­té­ti­ká­ról, az et­ni­ci­tás hang­sú­lyo­zá­sán alapu­ló, iro­da­lom­mal alá­dú­colt nem­zeti(ségi) pe­da­gó­gi­á­ról, kisebb­ségi én­for­má­lás­ról. Fel­tér­ké­pe­zi, mi­lyen dis­kur­zus­me­ző­ket te­remt egy-egy an­to­ló­gia, ol­va­sá­si stra­tégiákat ajánl Kas­sák La­jos, Kud­lák La­jos, Jar­nó Jó­zsef és Má­rai Sán­dor új­ra­ol­va­sá­sá­hoz. Az arc­talanság me­ta­fo­ri­kus vád­já­ból ki­indulva az arc­adá­si stratégiá­kon át jut el az arc­ron­gá­lás poszt­modern esz­té­ti­ká­já­ig, mi­köz­ben szám­ba­ve­szi egy szin­te ál­lan­dó hi­ány­ként de­fi­ni­ált pa­ra­dig­ma ki­tölt­he­tő­sé­gé­nek egy­ko­ri és mai le­he­tő­sé­ge­it.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Fenntartható tudomány – Hagyomány és újrahasznosítás a felvilágosodás előtt

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bene Il­di­kó Má­ria, Mol­nár An­na­má­ria, Szűcs Kata Ág­nes, Vi­rág Csil­la és Vra­bély Márk, szerk. Fenn­tart­ha­tó tu­do­mány – Ha­gyo­mány és új­ra­hasz­no­sí­tás a fel­vi­lá­go­so­dás előtt. Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­á­ja 2019. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­á­ja ki­len­ce­dik kon­fe­ren­cia­kö­te­tét tart­ja ke­zé­ben az ol­va­só. A Fi­Kon be­ce­ne­vű hall­ga­tói kez­de­mé­nye­zés cél­ja egy a fi­a­tal ku­ta­tók szá­má­ra szer­ve­zett, szak­ma­i­lag igé­nyes, a régi ma­gyar iro­da­lom­mal fog­lal­ko­zó éven­kén­ti kon­fe­ren­cia­so­ro­zat meg­ren­de­zé­se. A 2019. ok­tó­ber 24–25. kö­zött az MTA SZAB Szék­ház­ban le­zaj­lott Fenn­tart­ha­tó­ság című kon­fe­ren­cia is eb­ben a szel­lem­ben va­ló­sult meg. Je­len kö­tet az ott el­hang­zott elő­adá­sok ta­nul­mánnyá szer­kesz­tett vál­to­za­tát tar­tal­maz­za.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 8.

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A Do­romb 8. kö­te­te nem há­rít­hat­ja el e fur­csa 2020. év han­gu­lat­vál­to­zá­sa­it, ön­fel­adá­sa­it és ön­meg­ta­lá­lá­sa­it. Min­den el­is­me­ré­sünk és kö­szö­ne­tünk a szer­ző­ké, akik a ku­ta­tás­ra alig al­kal­mas esz­ten­dő­ben jobb­nál jobb ta­nul­má­nyo­kat küld­tek. Ál­lan­dó szer­ző­ink mel­lett új kol­lé­gá­kat is üd­vö­zöl­he­tünk, akik sa­ját szak­te­rü­le­tük ered­mé­nye­i­vel kap­cso­lód­nak be a popularitás-történeti pár­be­széd­be. A kö­tet­ben össze­sen hu­szon­öt ta­nul­mány és há­rom re­cen­zió ol­vas­ha­tó, két fő fe­je­zet­re oszt­va a nem­zet­kö­zi és a ma­gyar­or­szá­gi po­pu­lá­ris kul­tú­ra gyűj­tő­kö­rei sze­rint, ám ez is csak for­má­lis ha­tárt je­lent. Va­ló­já­ban min­den té­ma­kör sa­já­tos mó­don össze­függ a kö­tet tá­vo­li pont­ján ol­vas­ha­tók­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A kis világbeli nagy világ: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádámról (ReKonf ‧ 10)

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván és Mé­szá­ros Gá­bor, szerk. A kis vi­lág­be­li nagy vi­lág: Ta­nul­má­nyok Pá­ló­czi Hor­váth Ádám­ról. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 10. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Pá­ló­czi Hor­váth Ádám ha­lá­lá­nak 2020-ban volt a 200. év­for­du­ló­ja. A Len­dü­let Nyugat-magyarországi iro­da­lom 1770–1820 ku­ta­tó­cso­port ta­nul­mány­kö­te­te eb­ből az al­ka­lom­ból lá­tott nap­vi­lá­got. Az író ha­gya­té­ká­nak és élet­mű­vé­nek ku­ta­tá­sa meg­élén­kült az el­múlt év­ti­zed­ben, rész­ben a Ma­gyar Ar­ión című ta­nul­mány­kö­tet (2011), rész­ben az az­óta meg­je­lent kri­ti­kai ki­adás (2015) és a we­ben el­ér­he­tő elekt­ro­ni­kus kri­ti­kai ki­adás nyo­mán. Ez a kö­tet a téma foly­ta­tá­sá­ra és to­vább­gon­do­lá­sá­ra vál­lal­ko­zik. A ta­nul­má­nyok ki­tér­nek Hor­váth írói, köl­tői, tör­té­ne­ti, fi­lo­zó­fi­ai és pszi­cho­ló­gi­ai né­ze­te­i­re, köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­ra. Egy­út­tal új né­ző­pon­to­kat kí­nál­nak a 18–19. szá­zad for­du­ló­ján ki­bon­ta­ko­zó szel­le­mi és po­li­ti­kai moz­gal­mak, az ön­szer­ve­ző­dő irodalmi-kulturális élet vizs­gá­la­tá­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Korompay H. János írása

2020. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Hász-Fehér Ka­ta­lin. „…hogy Ke­gyed ész­re nem vet­te, cso­dá­lom…”: Arany Já­nos és a fi­lo­ló­gi­ai pers­pek­tí­va. Bu­da­pest, Kor­társ, 2019.

Ez a re­cen­zió a 2020 má­ju­sá­ra ter­ve­zett, de a jár­vány mi­att el­ma­radt könyv­be­mu­ta­tón hang­zott vol­na el.

A szer­ző tu­do­má­nyos pá­lya­fu­tá­sá­nak és a kö­tet lét­re­jöt­té­nek kap­cso­la­ta egy­szer­re én­tör­té­net és mű­tör­té­net, hi­szen a A kul­tu­rá­lis tá­jé­ko­zó­dás ter­mé­szet­raj­za és a Plev­na nem­ze­ti­sé­gi kon­tex­tu­sa című utol­só rész szo­ro­san kö­tő­dik a vaj­da­sá­gi szár­ma­zás­hoz, az Új­vi­dé­ki Egye­te­men vég­zett ta­nul­má­nyok­hoz és ta­ní­tás­hoz, az Arany Já­nos élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zó elem­zé­sek szo­ro­san össze­függ­nek a sze­ge­di egye­te­mi ok­ta­tás­sal és a kri­ti­kai ki­adás mun­ká­já­ban való rész­vé­tel­lel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , ,

Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság, 1820–1920 (ReKonf ‧ 9)

2020. december 9. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Tö­rök Zsu­zsa, szerk. Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok­ban pub­li­ká­lás ál­ta­lá­nos gya­kor­lat volt a 19. szá­zad­ban. A szö­ve­gek pe­ri­o­di­kák­ban való meg­jelentetése az író­nők ko­ra­be­li hír­ne­vé­nek ala­ku­lá­sá­hoz já­rult hoz­zá, és le­he­tő­vé tet­te szá­muk­ra, hogy ké­sőbb kötet­publi­ká­cióval je­lent­kez­ze­nek a nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság­ban. A saj­tó­ter­mé­kek diffe­ren­­ciá­lódása ugyan­ak­kor vál­to­za­tos sze­re­pek meg­je­le­né­sé­hez ve­ze­tett: a szép­írói akti­vitás mel­lett a nők a ko­ra­be­li iro­dal­mi élet szín­te­re­in for­dí­tó­ként, új­ság­író­ként, lap- és ka­len­dá­ri­um­szer­kesz­tő­ként mű­köd­tek. Ol­va­sók­ként, a ki­ad­vá­nyok fo­gyasz­tó­i­ként pe­dig gaz­da­sá­gi szem­pont­ból vál­tak az in­téz­mény­rend­szer fon­tos sze­rep­lő­i­vé. A kö­tet a re­form­ko­ri almana­chok klasszi­ci­zá­ló nő­ké­pé­től és az 1840-es évek di­vat­lap­ja­i­nak még jó­részt passzív nő­ide­ál­já­tól a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak ak­tív nő­ké­pé­ig te­kin­ti át ezt a fo­lya­ma­tot. A ta­nul­má­nyok amel­lett ér­vel­nek, hogy a női írás és a pe­ri­o­di­kák kap­cso­la­tá­nak vizs­gá­la­ta nem­csak a ko­ra­be­li ol­va­só­kö­zön­ség meg­is­me­ré­sé­hez, ha­nem e ki­ad­vá­nyok kul­tu­rá­lis ere­jé­nek és más pub­li­ká­ci­ós fó­ru­mok­kal való össze­füg­gé­sé­nek meg­ér­té­sé­hez is hoz­zá­já­rul.

» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, II.

2020. december 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bá­tho­ry Or­so­lya, Bene Sán­dor, Kár­mán Gá­bor és Zász­ka­licz­ky Már­ton, szerk. For­rá­sok a 17. szá­za­di ma­gyar po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás tör­té­ne­té­hez. 2. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az an­to­ló­gia első kö­te­te ab­ból a po­li­ti­kai vi­tá­ból kö­zölt vá­lo­ga­tást, amely a ma­gyar­or­szá­gi kon­tex­tus­ban ad­dig tel­je­sen szo­kat­lan mó­don nyom­ta­tás­ban folyt 1619 és 1621 kö­zött. En­nek so­rán a kü­lön­bö­ző pamf­le­tek és trak­tá­tu­sok szer­zői – akik túl­nyo­mó­részt egy­há­zi kö­tő­dé­sű sze­mé­lyek vol­tak – szá­mos eset­ben pub­li­kál­ták írá­sa­i­kat ne­vük fel­tün­te­té­se nél­kül, vagy akár más sze­mé­lyi­sé­gek sze­re­pét játsz­va. A má­so­dik kö­tet szö­ve­ge­i­nek vá­lo­ga­tá­sa­kor a leg­fon­to­sabb szem­pont az volt, hogy az írá­sok­ban tény­le­ge­sen dön­tés­ho­zó po­zí­ci­ó­ban lévő po­li­ti­kai sze­rep­lők nyi­lat­koz­za­nak sa­ját ne­vük­ben, vagy kö­ve­te­ik út­ján az ál­ta­luk kép­vi­selt ál­lás­pont és eb­ből kö­vet­ke­ző­leg cse­le­ke­de­te­ik he­lyes vol­tá­ról.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A Vidám srácok, Harmsz és a késő szovjet szamizdat – Kalavszky Zsófia recenziója

2020. november 27. § 0 hozzászólás

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nya­rá­nak vé­gén a mű­vé­szet­tör­té­nész Szof­ja Bag­da­sza­ro­va kez­de­mé­nye­zé­sé­re és szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Moszk­vá­ban a „Lev Tolsz­toj na­gyon sze­ret­te a gye­re­ke­ket…”: Írók­ról szó­ló anek­do­ták, ame­lye­ket Harm­sznak tu­laj­do­ní­tot­tak című kö­tet. A ki­ad­vány szá­mos cél­ja kö­zül az egyik az volt, hogy a nagy­kö­zön­ség vég­re a va­ló­di szer­zők neve alatt, fak­szi­mi­le ki­adás­ban – az ere­de­ti kéz­írá­sos szö­ve­get a hoz­zá­tar­to­zó il­luszt­rá­ci­ók­kal együtt be­mu­tat­va –, rész­le­tes kom­men­tá­rok­kal fel­sze­rel­ve is­mer­hes­se meg azo­kat az iro­dal­mi anek­do­tá­kat, ame­lyek az 1970-es évek kö­ze­pé­től a késő szov­jet sza­miz­dat­ban ha­tal­mas nép­sze­rű­ség­nek ör­vend­ve kezd­tek el ter­jed­ni, és ame­lyek a in­ter­net ko­rai idő­sza­ká­ban – im­már nem til­tott, de nyom­ta­tás­ban nem hoz­zá­fér­he­tő szö­veg­ként – kü­lön­bö­ző, iro­dal­mi ma­gán­ol­da­la­kon, on­line könyv­tá­rak­ban vál­tak ilyen-olyan for­má­ban el­ér­he­tő­vé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Józsa György Zoltán írása a Törökországi levelek orosz fordításáról

2020. november 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Келемен Микеш. Турецкие письма. Ford. Ю П Гусев. Szerk. Ю П Гусев, Г. Тюшкеш, О. В. Хаванова (Moszk­va: Na­u­ka, 2017).

A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek orosz nyel­vű ki­adá­sa a magyar–orosz iro­dal­mi kap­cso­la­tok­ban túl­zás nél­kül mér­föld­kő. A Ba­las­si Bálint-emlékkarddal ki­tün­te­tett for­dí­tó, Ju­rij Pav­lo­vics Gusz­ev, a moszk­vai Lo­mo­no­szov Egye­tem pro­fesszo­ra, szá­mos klasszi­kus és mo­dern ma­gyar al­ko­tás ki­vá­ló át­ül­te­tő­je; neki kö­szön­he­tő egye­bek mel­lett Né­meth Lász­ló, Sza­bó Mag­da, Ham­vas Béla, Kon­rád György, Ker­tész Imre, Ke­ré­nyi Ká­roly mű­ve­i­nek orosz ki­adá­sa, de Ma­dác­hot is for­dí­tott.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , ,

Tüskés Anna írása

2020. november 13. § 0 hozzászólás

review

Gyor­gye­vics Ta­más. Szé­che­nyi Zsig­mond éle­te. Bu­da­pest: Ami­cus, 2018.

An­ni­ver­sary da­tes are tra­di­ti­o­nally oc­cas­ions to ce­le­b­ra­te a per­son or event. The bio­gra­phy of Zsig­mond Szé­che­nyi by Ta­más Gyor­gye­vics meets the cri­ter­ion in two ways: 2018 mar­ked the 120th an­ni­ver­sary of the birth of Szé­che­nyi and, furt­her­mo­re, the year co­in­ci­ded with the 90th an­ni­ver­sary of his se­cond, and at the same time his lon­gest, half-year-long journey to Ke­nya in 1928.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , ,

Papp Ingrid írása

2020. november 6. § 0 hozzászólás

recenzió

Rab Gusz­táv. Uta­zás az is­me­ret­len­be. Kiad., utó­szó Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2019.

A ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net mos­ta­ná­ig Rab Gusz­táv (1901–1963) mun­kás­sá­gá­nak első sza­ka­szá­ra, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­ig tar­tó idő­szak­ra lá­tott rá va­la­me­lyest. Re­gény­író­ként 1922-től kezd­ve tel­je­se­dett ki, a Nyu­gatnak is vissza­té­rő szer­ző­je volt, aki­ről Schöpf­lin Ala­dár és Kar­dos Lász­ló je­len­te­tett meg ugyan­ott egy-egy mű­kri­ti­kát. Nem na­gyon hí­zel­gő­e­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Tüskés Anna írása

2020. október 29. § 0 hozzászólás

review

Ka­rá­di Zsolt. Fran­ci­ák és ma­gya­rok: Ta­nul­má­nyok a fran­cia és a ma­gyar iro­da­lom­ról. Nyír­egy­há­za: Örök­sé­günk, 2018.

This coll­ec­ti­on of es­says is an im­por­tant cont­ri­bu­ti­on to the field of French li­ter­ary stu­di­es of the se­cond half of the 19th cent­ury and of the 20th cent­ury. Zsolt Ka­rá­di, an ex­cel­lent spe­ci­a­list in the his­to­ry of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re and the­at­re, head of the De­part­ment of Li­ter­ary Stu­di­es at the Uni­ver­sity of Nyír­egy­há­za, of­fers in this book his French-related stu­di­es writ­ten over the past two de­ca­des.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , , ,

Vaderna Gábor: Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány (Vitae ‧ 1)

2020. október 22. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Vad­er­na Gá­bor. Hon­nan és hová? Arany Já­nos és a nagy­sza­lon­tai ha­gyo­mány. Vi­tae 1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Nagy­sza­lon­ta vi­har­ver­te te­le­pü­lés: a Tol­di­ak bir­to­ka a tö­rök dú­lás­kor, a haj­dúk be­te­le­pü­lé­sé­vel lett fon­tos erő­dít­mény, év­ti­ze­dek­re há­bo­rús hely­szín; a tö­rök ki­űzé­se után a he­lyi­ek év­szá­za­dos, a 19. szá­zad­ba mé­lyen be­nyú­ló per­be ke­ve­red­tek ki­vált­sá­ga­ik meg­tar­tá­sá­ért. Arany Já­nos szü­le­té­se­kor így a népi és tör­té­ne­ti ha­gyo­mány fo­lya­ma­tos fenn­tar­tá­sa és új­ra­mon­dá­sa konk­rét po­li­ti­kai cé­lo­kat szol­gált.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Kalauz

2020. október 19. § 0 hozzászólás

reciti füzet

Ve­res And­rás. Jó­zsef At­ti­la Összes ta­nul­má­nya és cik­ke 1930–1937: Ka­la­uz a fon­to­sabb szö­ve­gek­hez. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

2018 ta­va­szán je­lent meg két vas­kos kö­tet­ben, 1466 la­pon Jó­zsef At­ti­la ér­te­ke­ző élet­mű­ve má­so­dik, 1930 és 1937 kö­zöt­ti ré­szé­nek kri­ti­kai ki­adá­sa. Jó­zsef At­ti­la Tár­sa­ság ke­re­té­ben meg­va­ló­sult vál­lal­ko­zás mun­ká­la­tai több mint egy év­ti­ze­det vet­tek igény­be. Ki­adá­sunk nem­csak a köl­tő va­la­mennyi fenn­ma­radt szö­ve­gé­nek kri­ti­ka­i­lag fe­lül­vizs­gált vál­to­za­tát adja köz­re, ha­nem be­mu­tat­ja ezek keletkezés- és ki­adás­tör­té­ne­ti hát­te­rét, va­la­mint a ró­luk szó­ló szak­iro­dal­mat is. A szo­kat­la­nul nagy ap­pa­rá­tus per­sze je­len­tős mér­ték­ben meg­nö­vel­te köny­vünk ter­je­del­mét, ami ta­pasz­ta­la­ta­im sze­rint so­kak szá­má­ra meg­ne­he­zí­ti a be­fo­ga­dást. Így me­rült fel ben­nem egy vi­szony­lag rö­vid ka­la­uz el­ké­szí­té­sé­nek öt­le­te, ami­vel – azaz a fon­to­sabb szö­ve­ge­ket kom­men­tá­ló jegy­ze­te­im se­gít­sé­gé­vel – meg­könnyít­he­tem a könyv szer­te­ága­zó anya­gá­ban való tá­jé­ko­zó­dást. Mun­ká­mat ele­ve se­géd­anyag­nak szá­nom, s bár igyek­szem messze­me­nő­en fi­gye­lem­be ven­ni a kri­ti­kai ki­adást el­ké­szí­tő szak­mai kö­zös­sé­günk el­gon­do­lá­sa­it, az itt kö­vet­ke­ző meg­ál­la­pí­tá­sok és jel­lem­zé­sek ter­mé­sze­te­sen az én né­ző­pon­to­mat kép­vi­se­lik.
(Ve­res András)


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Interkonfesszionalitás és irodalom a kora újkorban (ReKonf ‧ 8)

2020. október 7. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Móré Tün­de és Tasi Réka, szerk. In­ter­kon­fesszi­o­na­li­tás és iro­da­lom a kora új­kor­ban. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az In­ter­kon­fesszi­o­na­li­tás a kora új­kor­ban című kö­tet ti­zen­egy írá­sa 16‒18. szá­za­di kul­tu­rá­lis je­len­sé­ge­ket vizs­gál, kü­lön­bö­ző szö­ve­gek, mű­fa­jok, il­let­ve ese­mé­nyek vál­to­za­tos szem­pon­tú elem­zé­se ré­vén. Az in­ter­kon­fesszi­o­na­li­tást a ta­nul­má­nyok fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti kul­tu­rá­lis transz­fer ként ér­tik, és en­nek le­he­tő­sé­ge­it, vál­to­za­ta­it tár­ják fel, el­ső­sor­ban arra ref­lek­tál­va, ho­gyan vi­szo­nyul­tak a kora új­kor­ban a szö­ve­gek­hez és ha­gyo­má­nyok­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Káli Anita írása

2020. szeptember 29. § 1 hozzászólás

recenzió

Tóth Csil­la. Küz­de­lem a pol­gá­ri iden­ti­tá­sért: Iden­ti­tás és nar­ra­tív tech­ni­ka Má­rai Sán­dor pá­lyá­ján, 1930–1935. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2019.

Tóth Csil­la ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se Má­rai Sán­dor 1930 és 1935 kö­zöt­ti pá­lya­sza­ka­szá­nak új­ra­ér­tel­me­zé­se, pon­to­sab­ban az Ide­gen em­be­rek (1930), az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­te (1934), a Bol­ha­pi­ac (1935) és a Vá­lás Bu­dán (1935) című re­gé­nyek új szem­pon­tú vizs­gá­la­ta az iden­ti­tás szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Critica

2020. szeptember 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tüs­kés Gá­bor, vál., szerk. és Tüs­kés Anna, s. a. r. Cri­ti­ca: For­rá­sok az irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­má­nyi szak­kritika tör­té­ne­té­hez 1986–2020.
Sour­ces for the His­to­ry of Cri­tic­ism of Li­ter­ary and Cul­t­u­ral Stu­di­es
1986–2020. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

E kö­tet vá­lo­ga­tást tar­tal­maz az el­múlt há­rom és fél év­ti­zed­ben ál­ta­lam egye­dül vagy má­sok­kal – köz­tük el­ső­sor­ban fe­le­sé­gem­mel, Knapp Évá­val – kö­zö­sen írt, szer­kesz­tett, társ­szer­kesz­tett, saj­tó alá ren­de­zett, elő­szó­val vagy kí­sé­rő­ta­nul­mánnyal el­lá­tott köny­vek­ről és más szak­mai ki­ad­vá­nyok­ról ha­zai és nem­zet­kö­zi fo­lyó­ira­tok­ban meg­je­lent szakkritikákból.

A gyűj­te­mény alap­ja a fel­is­me­rés, hogy a tu­do­má­nyos mű­vek kri­ti­kai fo­gad­ta­tá­sa, ben­ne min­de­nek­előtt az is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók és bí­rá­la­tok ter­mé­sze­tes ré­szét és tár­gyát al­kot­ják az iro­da­lom­tör­té­né­szi mun­ká­nak, s el­sőd­le­ges for­rá­sai a tudomány- és kritikatörténetnek.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

« Older Entries

Newer Entries »