autoreferátum

Fodor András és Tüskés Tibor levelezése, I, 1959−1966, s. a. r., a jegyzeteket készítette és a névmutatót összeállította Tüskés Anna, Pécs, Pro Pannonia, 2008.

A könyv annak a levelezésnek az első részét tartalmazza, amelyet Fodor András és Tüskés Tibor folytatott egymással, 1959 őszén történt első találkozásuktól Fodor András 1997-ben bekövetkezett haláláig. A harminckilenc évben a barátok összesen mintegy ötszáz-ötszáz levelet írtak egymásnak. A viszonylag nagy szám oka a barátság időtartamán és mélységén túl az a körülmény, hogy Fodor András Budapesten, Tüskés Tibor Pécsett élt, s a személyes találkozások mellett a kapcsolatot túlnyomórészt levelezés útján tartották. Fodor Andrást vidéken élő barátai közül Tüskés Tiborhoz fűzte a legintenzívebb kapcsolat.

A kötet az 1959−1966 közötti nyolc évből összesen 287 levelet közöl. 1966-ot azért választottam időhatárnak, mert ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy a belügyi szervek ellenőrzik levelezésüket; ettől kezdve a levelek terjedelme jelentősen megrövidült, a bizalmas közléseket élőszóra bízták.

A forrásanyag hozzájárul az ötvenes évek vége, a hatvanas évek eleje irodalmi és irodalompolitikai eseményeinek megértéséhez. Többek között képet kapunk a Jelenkor c. irodalmi és művészeti folyóirat indulásáról, működéséről, tudomást szerzünk országos és helyi eseményekről, irodalmi estekről, kiállításokról, utazásokról, személyes kapcsolatokról, valamint az ezekre vonatkozó személyes véleményekről. Szó esik más folyóiratok, mint pl. a Kortárs, az Új Írás, az Élet és Irodalom belső ügyeiről. Sűrűn szerepelnek a kor jeles írói, mint Illyés Gyula, Németh László, Keresztury Dezső, Weöres Sándor, Hernádi Gyula, Tornai József, Csanádi Imre, Csoóri Sándor, Beney Zsuzsa, Takáts Gyula és Csorba Győző valamint a művészettörténész Fülep Lajos. Adatokat kapunk az irodalmi élet műhelyeiről, köztük a könyvkiadók és az Írószövetség működéséről.

A levelezés kiegészíti és segít értelmezni Fodor András naplójának kiadott részleteit, melyekből további információkat kaphatunk a levelekben említett személyekkel és eseményekkel kapcsolatban. Ezen túlmenően a levelezés fontos kor-, irodalom- és művelődéstörténeti dokumentum, s nem elhanyagolhatók a forrásanyag személyes, emberi, lélektani vonatkozásai.

A kötet a levelek teljes szövegét kronológiai rendben tartalmazza a legszükségesebb jegyzetekkel ellátva. A tájékozódást mutatók segítik.

Zusammenfassung

Die Korrespondenz zwischen András Fodor und Tibor Tüskés I. 1959-1966, hrsg. von Anna Tüskés. Pécs, 2008, Pro Pannonia Kiadó.

Das Buch enthält den ersten Teil der Korrespondenz, die András Fodor und Tibor Tüskés ab Herbst 1959, ihrem ersten Treffen, bis zum Tod von András Fodor in Jahre 1997, miteinander führten. Im Laufe der 39 Jahre haben die Freunde insgesamt etwa 500-500 Briefe einander geschrieben. Der Grund der verhältnismäßig großen Zahl ist, außer der Zeitdauer der Freundschaft, der Umstand, dass András Fodor in Budapest und Tibor Tüskés in Pécs lebten. Neben den persönlichen Treffen haben sie die Verbindung überwiegend auf dem Weg der Korrespondenz aufrecht gehalten. Von allen seinen Freunden hatte András Fodor die intensivste Beziehung mit Tibor Tüskés gehabt.

Aus den 8 Jahren zwischen 1959-1966, enthält das Buch im ganzen 287 Briefe. Ich habe das Jahr 1966 als Zeitgrenze gewählt, weil es da offenbar geworden ist, dass das Geheimdienst ihre Korrespondenz beaufsichtigt. Ab dieser Zeit hat sich die Länge ihrer Briefe bedeutend verkürzt; sie haben die vertraulichen Mitteilungen der mündlichen Rede überlassen.

Das Quellenmaterial fügt sich an das Verständnis der literarischen und literaturpolitischen Ereignisse am Ende der fünfziger und am Anfang der sechziger Jahre. Unter anderem können wir uns ein Bild über die Entstellung und über die Tätigkeit der literarischen und künstlerischen Zeitschrift Jelenkor („Gegenwart“) machen. In den Briefen werden wir über literarische Abende, Ausstellungen, Reisen, persönliche Beziehungen unterrichtet, und erfahren die persönlichen Meinungen der Briefschreiber über diese. Die Rede ist über innere Angelegenheiten anderer Zeitschriften, wie Kortárs („Zeitgenosse“), Új Írás („Neues Schreiben“), und Élet és Irodalom („Leben und Literatur“). Oft kommen die hervorragenden Schriftsteller jener Zeit vor, wie Gyula Illyés, László Németh, Dezső Keresztury, Sándor Weöres, Gyula Hernádi, József Tornai, Imre Csanádi, Sándor Csoóri, Zsuzsa Beney, Gyula Takáts und Győző Csorba, und der Kunsthistoriker Lajos Fülep. Wir bekommen Informationen über die Tätigkeit der literarischen Werkstätten, z. B. der Verlege und des Schriftstellerverbandes.

Die Korrespondenz ergänzt und erklärt die publizierten Einzelheiten des Tagebuches von András Fodor, aus dem wir weitere Informationen über die erwähnten Personen und Ereignisse erhalten können. Überdies ist die Korrespondenz ein wichtiges zeitgeschichtliches, literaturgeschichtliches und kulturgeschichtliches Dokument, und die persönlichen, menschlichen und psychologischen Beziehungen des Quellenmaterials sind nicht zu vernachlässigen.

Das Buch enthält den ganzen Text der Briefe in chronologischer Reihenfolge mit den notwendigsten Fußnoten. Die Information wird durch Indices erleichtert.

Summary

The Correspondence of András Fodor and Tibor Tüskés, part I. 1959−1966. Edited by Anna Tüskés. Pécs, 2008. Published by Pro Pannonia Kiadó.

This book comprises the first part of the correspondence that András Fodor and Tibor Tüskés kept up from their first meeting in the autumn of 1959 until the death of András Fodor in 1997. During the 39 years the friends wrote about 500-500 letters to each other. The reason for the relatively great number, beside the length and the closeness of the friendship, was the circumstance that András Fodor lived in Budapest and Tibor Tüskés in Pécs, and in addition to the personal meetings they maintained their relationship mostly via their letters. Out of his friends from outside the capitel, it was Tibor Tüskés with whom András Fodor had the most intensive relationship.

The first volume includes 287 letters from the 8 years between 1959 and 1966. I chose 1966 as the time limit because was then that they realised that the State Protection Authority monitored their correspondence; from that time on the length of their letters shortened, and they left the confidential part of the communication to personal meetings.

The material contributes to our understanding of the literary and literary political events of the late fifties and early sixties in Hungary. Among other things, we can get a better picture of how the literary and artistic periodical Jelenkor was founded and created; we get to know about local and national events, literary evenings, exhibitions; their journeys, personal relations, and the personal opinion of the letterwriters about all these. Mention is made of the internal matters of other periodicals, like Kortárs, Új Írás, and Élet és Irodalom for instance. The prominent writers of the period such as Gyula Illyés, László Németh, Dezső Keresztury, Sándor Weöres, Gyula Hernádi, József Tornai, Imre Csanádi, Sándor Csoóri, Zsuzsa Beney, Gyula Takáts and Győző Csorba appear frequently in them, and also the art historian Lajos Fülep. The letters also inform us about the activities in literary workshops like publishing houses and the Writers’ Association.

The correspondence completes and interprets the already published parts of András Fodor’s diary, from which we can gain further knowledge of persons and events mentioned in the letters. In addition to this, the correspondence is a storehouse of information about important historical, literary-historical and historico-cultural documents. The more dominantly biographical passages also allow us to get a glimpse of the fascinating lives of these two men of letters.

The book contains the complete, annotated and indexed text of the correspondence in chronological order.

Átemelve a régi rec.itiről.