autoreferátum

Hi­tes Sán­dor, „még da­dog­tak, mi­kor ő meg­szó­lalt”: Jó­si­ka Mik­lós és a tör­té­nel­mi re­gény, Bu­da­pest, Uni­ver­si­tas, 2007.

Jó­si­ka Mik­lós­ról, a 19. szá­zad kö­zép­ső har­ma­dá­nak egyik leg­nép­sze­rűbb ma­gyar re­gény­író­já­ról jó ide­je meg­ál­la­pí­tot­ták már, hogy nem ré­sze az élő iro­dal­mi ha­gyo­má­nyok­nak. Ad­dig pél­da nél­kü­li ter­mé­keny­ség­gel írott mű­vei a ma­guk ide­jé­ben vi­szont nem­csak az ol­va­sók ad­dig szin­tén pá­rat­la­nul szé­les kö­ré­re, ha­nem az iro­dal­mi gon­dol­ko­dás egé­szé­re ha­tot­tak. A ma­gyar mű­ve­lő­dés tör­té­ne­té­ben Jó­si­ká­nak vol­tak el­ső­ként a szó mai ér­tel­mé­ben vett ra­jon­gói – még­pe­dig alap­ve­tő­en hölgyek.

Az er­dé­lyi szü­le­té­sű báró már negy­ven­két éves volt, mi­kor 1836-ban első re­gé­nye, a Wal­ter Scott-féle tör­té­nel­mi re­gényt meg­ho­no­sí­tó Aba­fi meg­je­lent. Iro­dal­mi szen­zá­ci­ó­ként fo­ga­dott, utóbb re­gény­tör­té­ne­ti kor­szak­ha­tár ki­je­lö­lé­sé­re al­kal­mat adó de­bü­tá­lá­sa után, éle­te hát­ra­lé­vő há­rom év­ti­ze­dé­ben még majd negy­ven re­gényt írt, túl­nyo­mó ré­szük szá­mos ki­adást meg­ért. Élet­mű­ve fel­fog­ha­tó fo­lya­ma­tos kö­zön­ség­igényt be­töl­tő re­gény­ter­me­lés­ként. A sza­bad­ság­harc után Brüsszel­be emig­rá­ló írót a 19. szá­zad vé­gé­től ugyan­ak­kor már nem tar­tot­ták ki­emel­ke­dő al­ko­tó­nak. Te­vé­keny­sé­ge a ma­gyar re­gény­tör­té­net el­be­szé­lé­sé­ben még­is kulcs­fon­tos­sá­gú­nak szá­mí­tott. Ez an­nak a be­ál­lí­tás­nak a szí­vós­sá­gá­val állt össze­füg­gés­ben, mi­sze­rint a ma­gyar re­gény „meg­ala­pí­tó­ját” tisz­tel­het­jük benne.

Al­ko­tás­mód­ja je­len­tő­sebb „utó­dai”, Ke­mény Zsig­mond és Jó­kai Mór fel­fo­gá­sá­ra és tör­té­ne­lem­szem­lé­le­té­re is ha­tás­sal volt. Sőt, an­nak a tár­sa­dal­mi sze­rep­nek, me­lyet Jó­kai mint a nem­zet író­ja utóbb el­fog­lalt, a ke­re­tei vol­ta­képp Jó­si­ka kö­rül ala­kul­tak ki. Mind­ez a ko­ra­be­li ha­zai mű­ve­lő­dés alap­ve­tő szer­ke­zet­vál­tá­sá­ról ta­nús­ko­dik: Jó­si­ka le­het az első azok­nak a nagy­ter­je­del­mű, így jól for­gal­maz­ha­tó élet­mű­vel ren­del­ke­ző szer­zők­nek a so­rá­ban, akik­nek pi­a­ci ala­pú si­ke­re ma is meg­ha­tá­roz­za az iro­da­lom tár­sa­dal­mi helyét.

Átemelve a régi rec.itiről.

No tags for this post.