autoreferátum

Ket­tős meg­vi­lá­gí­tás: For­dí­tás­el­mé­le­ti írá­sok Szent Je­ro­mos­tól a 20. szá­zad vé­gé­ig, szerk. Jó­zan Il­di­kó, Je­ney Éva, Haj­du Pé­ter, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2007 (Pont for­dít­va 4).

„Aki olyan szö­ve­gek­be mé­lyed el, me­lyek va­la­mely más vi­lá­got ar­ti­ku­lál­nak, sa­ját gon­dol­ko­dá­si mód­ját és ta­pasz­ta­la­ta­it pró­bál­ja ki egy olyan já­ték­té­ren be­lül, amely ide­gen, ám a for­dí­tás so­rán a sa­ját gon­dol­ko­dá­si mód és ta­pasz­ta­la­tok szá­má­ra még­is­csak hoz­zá­fér­he­tő­nek mu­tat­ko­zik. Az ide­gen­nek a sa­já­ton be­lü­li meg­je­le­né­se a sa­ját jel­le­get ki­fe­je­zet­té te­szi; más össze­füg­gés­ben je­len­het meg s ez­ál­tal ta­lán ide­gen­sze­rű­vé is vál­hat. A meg­ér­tés­nek az ide­gen­be való be­he­lyez­ke­dé­se ré­vén mu­tat­ko­zik meg, hogy az em­ber a sa­ját vi­lá­gát mi­képp ért­he­ti meg vagy mi­képp akar­ja meg­ér­te­ni – nem a ref­le­xió mód­ján, ha­nem a meg­ér­tés ta­pasz­ta­la­tá­ban köz­vet­le­nül: az­ál­tal, hogy az ide­gen a sa­ját élet va­la­mely já­ték­te­rét ala­kít­ja ki, hogy az ide­gen vi­lág a sa­já­tun­kon be­lül je­len­va­ló­vá lesz, s ily mó­don a vi­lág ki­fe­je­zet­ten ér­vény­re jut. A for­dí­tás úgy­szól­ván ket­tős meg­vi­lá­gí­tás, mely­ben vi­lág­ta­pasz­ta­lat és vi­lág­kép mint mély­ség és fe­lü­let egy­mást ki­egé­szí­ti.” (Gün­ter Figal)

Átemelve a régi rec.itiről.

No tags for this post.