autoreferátum

„Mi­elz valt me­sure / que ne fait est­ul­tie”: A hat­van­éves Hor­váth Iván tisz­te­le­té­re, szerk. Bar­tók Ist­ván, He­ge­düs Béla, Se­láf Le­ven­te, Szegedy-Maszák Mi­hály, Szent­pé­te­ri Már­ton, Ve­res And­rás, Bu­da­pest, Kró­ni­ka Nova Ki­adó, 2008.

„Hor­váth Iván ko­runk hőse. A kor az in­for­ma­ti­ka kora, hő­sünk pe­dig ott áll a vár­tán, egyik ke­zé­ben egy lyuk­kár­tyá­val, a má­sik­ban egy kép­ze­tes (ejtsd: vir­tu­á­lis) könyv­vel, ahol az el­du­gott el­éré­si utak be­le­fut­nak a szé­les­sá­vú in­for­má­ci­ós szu­per­sztrá­dá­ba. Azon a pon­ton, ahol a szá­mí­tó­gép – va­la­hol fél­úton a fe­hér­kö­pe­nyes mér­nö­kök hi­per­szá­mo­ló­gé­pe és a kép­er­nyő­re ta­pa­dó ti­zen­éve­sek hi­per­ak­tív mé­di­u­ma kö­zött – egy rö­vid kul­túr­tör­té­ne­ti pil­la­na­tig az elit­kul­tú­ra ré­sze volt.

Csak­is ek­ként tart­ha­tott szá­mot Hor­váth Iván­nak, a ma­gas­mű­ve­lő­dés en­gesz­tel­he­tet­len hí­vé­nek ér­dek­lő­dé­sé­re. Ahogy a mű­vé­szet és a tu­do­mány, úgy a tech­ni­ka leg­újabb vív­má­nya­i­val lé­pést tar­ta­ni is a szel­lem ki­vá­lasz­tott­ja­i­nak joga és kö­te­les­sé­ge. A ki­fi­no­mult íz­lés em­be­re ezen a te­rü­le­ten sem en­ged­he­ti át ma­gát az ön­tu­dat­lan fo­gyasz­tói tö­me­gek­kel való sod­ró­dás­nak, lép­te­it ki­zá­ró­lag a leg­ma­ga­sabb fokú szak­mai igé­nyes­ség irány­jel­zői ve­zet­he­tik. Csak a tö­ké­le­tes az elég jó, és ami nem nem tö­ké­le­tes, az nem jó. Hor­váth Iván az ide­á­lis felhasználó.”

Átemelve a régi rec.itiről.

No tags for this post.