autoreferátum

Rá­kai Or­so­lya, Uta­zá­sok a Fe­ke­te Ki­rály­nő­vel: Írá­sok írás­ról és iro­da­lom­ról, Bu­da­pest, Ki­já­rat, 2006.

A kö­tet ti­zen­öt, 2000 és 2005 kö­zött ke­let­ke­zett és kü­lön­bö­ző fo­lyó­ira­tok­ban meg­je­lent írás gyűj­te­mé­nye. E szö­ve­gek rész­ben a kor­társ ma­gyar iro­da­lom né­hány al­ko­tó­já­ról, rész­ben a kri­ti­ka­írás ál­ta­lá­no­sabb kér­dé­se­i­ről, rész­ben pe­dig ál­ta­lá­ban az iro­dal­mi mű­vek ol­va­sá­sá­nak prob­lé­má­i­ról szól­nak, egy­re tá­gu­ló kon­cent­ri­kus kö­rö­ket alkotva.

Há­rom rész­re ta­go­ló­dik a könyv: az el­ső­ben Es­ter­há­zy Pé­ter, Pet­ri György, Ker­tész Imre és Tan­do­ri De­zső mű­ve­i­nek ol­va­sá­sa a téma. Mi­vel az iro­dal­mi mű­vek ol­va­sá­sa, kü­lö­nö­sen pe­dig az iro­dal­mi mű­vek úgy­ne­ve­zett „pro­fi” (kri­ti­ku­si, iro­da­lom­tu­dó­si) ol­va­sá­sa szá­mom­ra kez­det­től in­kább kér­dés­ként, mint esz­köz­ként, ma­gá­tól ér­te­tő­dő le­he­tő­ség­ként je­lent­ke­zett, a kö­vet­ke­ző rész­ben iro­da­lom­ról szól szö­ve­gek – ta­nul­má­nyok, kri­ti­kák – vál­nak az ol­va­sás, a vizs­gá­lat tár­gyá­vá. Ezek a szö­ve­gek (kü­lö­nö­sen Mar­gócsy Ist­ván kri­ti­kái és ta­nul­má­nyai) vi­szont az iro­da­lom kü­lö­nös épít­mé­nyé­nek, in­téz­mé­nyé­nek szá­mos újabb prob­lé­má­já­val szem­be­sí­te­nek: a har­ma­dik rész­ben sze­rep­lő írá­sok ezek­nek ered­nek a nyo­má­ba, olyan kér­dé­se­ket vizs­gál­va, mint az iro­dal­mi kul­tusz sa­já­tos­sá­gai, a la­i­kus és a pro­fi ol­va­sás kü­lönb­sé­gei, vagy az iro­da­lom­tu­do­mány kü­lö­nös szö­veg­ke­ze­lé­si gyakorlata.

Ahogy a cím­ben sze­rep­lő, Le­wis Car­roll Ali­ce Tü­kör­or­szág­ban című hal­ha­tat­lan me­sé­jé­ből köl­csön­zött (sakk)figura, úgy az ide­gen nyel­vek­ben nő­ne­mű iro­da­lom / tu­do­mány / kri­ti­ka moz­gás­te­rét is szo­ros sza­bá­lyok je­lö­lik ki, me­lyek meg­is­me­ré­se lé­nye­gé­ben maga a já­ték. Ám ahogy a me­se­be­li Fe­ke­te Ki­rály­nő­vel való uta­zás se­bes­sé­ge ma­gá­nak a meg­is­me­rés­nek a le­he­tő­sé­gét is két­sé­ge von­ta, a kö­tet­ben sze­rep­lő írá­sok is pusz­tán fel­vil­lan­tott gon­do­la­tok az ol­va­sás ál­tal fo­lya­ma­to­san moz­gás­ban, vil­lám­gyors vál­to­zás­ban tar­tott, (fik­tív) „tel­jes­sé­gé­ben” soha nem lát­ha­tó iro­da­lom el­fu­tó ké­pe­i­ről, útközben.

Átemelve a régi rec.itiről.

No tags for this post.