könyvismertetés

Ob­si­dio Ag­riae anno 1552: Tex­te zur Re­zept­ion ei­nes un­ga­ris­c­hen Ge­schichtsst­of­fes, hrsg. von Pé­ter LŐKÖS, Gá­bor TÜSKÉS, Eger, Károly-Eszterházy-Hochschule, 2008.

Hely­tör­té­net, re­cep­ció­tör­té­net, ha­zai és nem­zet­kö­zi ku­ta­tás egy­aránt ér­dek­lő­dés­sel fo­gad­hat­ja az egri Esz­ter­há­zy Ká­roly Fő­is­ko­la ok­ta­tó­i­nak, Lő­kös Pé­ter­nek és Tüs­kés Gá­bor­nak a szö­veg­gyűj­te­mé­nyét, amely Eger vá­rá­nak 1552. évi ost­ro­má­ról gyűj­tött össze ed­dig együt­te­sen nem pub­li­kált szö­ve­ge­ket. A né­met nyel­vű be­ve­ze­tő­vel és jegy­ze­tek­kel el­lá­tott ki­ad­vány el­ső­sor­ban e nyelv­te­rü­let ku­ta­tó­i­ra szá­mít, a kö­zölt szö­ve­gek la­tin, né­met és olasz nyel­ven íródtak.

A szö­veg­gyűj­te­mény ki­adó­i­nak cél­ja, hogy az ed­dig ke­vés­sé is­mert szö­ve­gek köz­zé­té­te­lé­vel a kora új­kor egyik fon­tos tör­té­ne­ti ese­mé­nyé­hez nyújt­sa­nak kom­pa­ra­tisz­ti­kai vizs­gá­lat­ra is al­kal­mas vá­lo­ga­tást, egy­ben hoz­zá­já­rul­ja­nak a kül­föl­di Magyarország-kép ár­nyal­tab­bá té­te­lé­hez. Jól­le­het Eger 1552. évi ost­ro­ma nem állt a kül­föl­di iro­dal­mi té­mák kö­zép­pont­já­ban, a ki­ad­vány még­is si­ker­rel já­rul hoz­zá ah­hoz, hogy a ko­ra­be­li Eu­ró­pá­ban nagy ér­dek­lő­dést ki­vál­tó tö­rök el­le­nes küz­del­mek egyik di­cső­sé­ges ese­mé­nyé­nek év­szá­za­do­kon át­íve­lő vissz­hang­ját te­gye is­mert­té. Az Eger ost­ro­mát meg­ének­lő iro­dal­mi mű­fa­jok nyi­tó­da­rab­ja a 16. szá­zad öt­ve­nes éve­i­ből szár­ma­zó ma­gyar és la­tin nyel­vű ver­ses his­tó­ria, amely­hez az­tán a leg­kü­lön­fé­lébb mű­fa­jok csat­la­koz­tak. A 18. szá­za­dig íve­lő fo­lya­mat­ban meg­je­len­nek az epi­kus mű­fa­jok is, majd a vi­lá­gi líra, a drá­ma és a pró­za kü­lön­fé­le meg­je­le­né­si for­mái. A 20. szá­zad leg­na­gyobb is­mert­sé­get ma­gá­é­nak val­ló Eger ké­pét azon­ban ter­mé­sze­te­sen Gár­do­nyi Géza re­gé­nye mond­hat­ja ma­gá­é­nak. A kö­tet be­ve­ze­tő ta­nul­má­nya rö­vi­den, de lé­nyeg­re­tö­rő­en is­mer­te­ti va­la­mennyi köz­re­adott mű­vet és el­mond­ja a szer­zők­ről ren­del­ke­zés­re álló leg­fon­to­sabb in­for­má­ci­ó­kat, meg­raj­zol­va Eger ost­ro­má­nak mint iro­dal­mi mo­tí­vum­nak a ván­dor­lás­tör­té­ne­tét a his­tó­ri­ás ének­től a 20. szá­za­di rockoperáig.

A szö­veg­gyűj­te­mény ki­lenc la­tin, öt né­met és egy olasz nyel­vű szö­ve­get tar­tal­maz, rész­ben tel­jes mű­ve­ket, rész­ben Eger ost­ro­má­ra vo­nat­ko­zó szö­veg­rész­le­te­ket. A köz­re­adott for­rá­sok szer­zői (zá­ró­jel­ben meg­ad­va az idé­zett szö­veg da­tá­lá­sát): Zsám­bo­ki Já­nos (1553), Csa­bai Má­tyás (1556), Asc­anio Cen­to­rio (1566), Ch­ris­ti­an Schä­se­us (1571), Na­tale Con­ti (1572), Hi­e­rony­mus Or­te­li­us (1602, bő­ví­tett ki­adás 1665), Ia­co­bus Au­gus­tus Thu­a­nus (1604), Hen­ri­cus Al­ber­tus (1613), Ist­ván­ffy Mik­lós (1622), Jo­han­nes Hel­len­bach (1656), Ma­t­hi­as Mi­les (1670), Ge­org Kreck­witz (1686), to­váb­bá tar­tal­maz­za a kö­tet a Tri­um­phus glo­ri­o­sus (1700) és a Der Ch­rist­li­che Her­cu­les (1729) című is­ko­la­drá­mai anya­got. A szö­veg­gyűj­te­mény nem kí­ván kri­ti­kai ki­adást nyúj­ta­ni, a be­tű­hív szö­veg­ki­adást a mű­vek pon­tos köny­vé­sze­ti le­írá­sa és a szük­sé­ges ja­ví­tá­so­kat tar­tal­ma­zó jegy­ze­tek egé­szí­tik ki.

Zusammenfassung

Das Ha­upt­zi­el der Aus­wahl li­egt da­rin, reprä­s­en­ta­tive, aber auch we­nig be­kann­te Tex­te bes­ser zugäng­lich zu ma­chen, Eger als ge­schicht­li­chen Ort und als Stoff­qu­el­le für die Kom­pa­ra­tis­tik durch die De­ta­ils der Re­zept­ionsge­schich­te vor­zustel­len, ei­nen Aussch­nitt aus dem li­ter­aris­c­hen Ungarn-Panorama zu zeigen und zur Kennt­nis der eu­ro­päis­c­hen Un­garn­bil­der in der Frü­hen Ne­u­ze­it be­izut­ra­gen. Eine ers­te Be­stand­sa­uf­nah­me ver­mag zu ver­de­ut­li­chen, in wel­chem Kon­text, wo und von wem an die Ereign­is­se von 1552 erin­nert wird; wel­chen Botschaf­ten mit dem Stoff ver­mit­telt wurd­en und mit wel­cher Int­ent­ion und mit wel­chem Er­folg das Su­jet im­mer wi­e­der be­müht wurde.

No tags for this post.