Kovács Krisztina írása

2022. szeptember 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Füzi Iza­bel­la. A vurst­li­tól a mo­zi­ig: A ma­gyar vi­zu­á­lis tö­meg­kul­tú­ra ki­bon­ta­ko­zá­sa (18961914). Aper­tú­ra köny­vek 8. Sze­ged: Pom­pe­ji Ki­adó, 2022. 288 l.

Füzi Iza­bel­la köny­ve dek­la­rált szán­dé­ka sze­rint is hi­ány­pót­ló mo­nog­ra­fi­kus fel­dol­go­zá­sa a ma­gyar vi­zu­á­lis kul­tú­ra szü­le­té­sé­nek. Ezt a célt a szer­ző kö­te­té­nek má­so­dik egy­sé­gé­ben (Vi­zu­á­lis nyil­vá­nos­ság és a ko­rai moz­gó­kép), még pon­to­sab­ban an­nak be­ve­ze­tő fe­je­ze­té­ben (A ko­rai mozi ku­ta­tá­sa és a vi­zu­á­lis nyil­vá­nos­ság) meg is in­do­kol­ja, ami­kor így fo­gal­maz: „Ma­gyar Bá­lint mo­nog­rá­fi­á­ja az 1896 és 1901 kö­zöt­ti idő­sza­kot 13 ol­dal­ban tár­gyal­ja, Kő­há­ti Zsolt köny­ve nyolc és fél ol­dalt szánt en­nek a ko­rai idő­szak­nak, és ebbe be­le­tar­to­zik a tár­sa­dal­mi, tör­té­nel­mi kon­tex­tus váz­la­tos át­te­kin­té­se is.” (76)
» To­vább a tel­jes szövegre «

Kónya Franciska írása

2022. szeptember 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Ma­c­zák Ibo­lya: Köl­csön­zés és kom­po­zí­ció: Szö­veg­al­ko­tás 17–18. szá­za­di szer­zők pré­di­ká­ci­ó­i­ban, Bp., MTAPPKE Ba­rokk Iro­da­lom és Lel­ki­ség Ku­ta­tó­cso­port, 2019 (Páz­mány Iro­dal­mi Mű­hely, Lel­ki­ség­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok, 23.)

Ma­c­zák Ibo­lya ne­vé­vel va­ló­szí­nű­leg min­den­ki ta­lál­ko­zott már, aki a régi ma­gyar pré­di­ká­ció­iro­da­lom­mal ki­csit is fog­lal­ko­zott. Dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­já­ban, majd azt kö­ve­tő pub­li­ká­ci­ó­i­ban a je­lö­let­len szö­veg­át­vé­te­lek nyo­má­ba eredt: szám­ta­lan eset­ben re­konst­ru­ál­va a le­het­sé­ges szö­veg­al­ko­tá­si mun­ka­fo­lya­ma­tot az egyes pré­di­ká­to­rok­nál. Ko­ráb­bi ku­ta­tá­sa­i­hoz szo­ro­san kap­cso­ló­dik, azo­kat újabb fel­ve­té­sek­kel egé­szí­ti ki a Köl­csön­zés és kom­po­zí­ció című kö­te­te, amely a Bolyai-ösztöndíj tá­mo­ga­tá­sá­nak ered­mé­nye­képp je­lent meg a Páz­mány Iro­dal­mi Mű­hely Lel­ki­ség­tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok so­ro­za­tá­nak 23. da­rab­ja­ként.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Olasz–magyar irodalmi és művelődési kapcsolatok a 18–19. században (ReKonf ‧ 14 )

2022. július 29. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Dó­bék Ág­nes, szerk. Olasz–magyar iro­dal­mi és mű­ve­lő­dé­si kap­cso­la­tok a 18–19. szá­zad­ban. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 14. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2022.

A 18. szá­zad má­so­dik fele és a 19. szá­zad első év­ti­ze­dei fon­tos fe­je­ze­tét je­len­tik az olasz–magyar mű­ve­lő­dé­si kap­cso­la­tok tör­té­ne­té­nek. A ma­gyar­or­szá­gi egy­há­zi és vi­lá­gi ér­tel­mi­ség Itá­li­á­ban szer­zett ta­pasz­ta­la­tai és olasz irá­nyult­sá­gú mű­velt­sé­ge je­len­tős ha­tást gya­ko­rol­tak a ha­zai kul­tu­rá­lis élet kü­lön­bö­ző szfé­rá­i­ra. A kö­tet ta­nul­má­nyai az itá­li­ai kul­tu­rá­lis be­fo­lyás főbb ha­zai meg­nyil­vá­nu­lá­sa­it vizs­gál­ják, az olasz–magyar kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sá­nak új ered­mé­nye­it ad­ják köz­re az iro­dal­mi ha­tá­sok, a színház- és ze­ne­tör­té­net, a po­pu­lá­ris kul­tú­rá­ban tet­ten ér­he­tő itá­li­ai ele­mek, az uta­zá­si iro­da­lom, a fő­pa­pi kul­tú­ra, va­la­mint a könyv- és könyv­tár­tör­té­net té­ma­kö­re­i­ből.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Papp Ingrid írása

2022. június 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Öt­vös Pé­ter. Az ott­hon el­ha­gyá­sa, fé­le­lem és re­mény­ség: „Elég ne­héz, hogy egye­dül va­gyok”. Kul­tu­rá­lis örök­ség. Budapest–Eger: Kos­suth Kiadó–Eszterházy Ká­roly Egyetem–MTA Könyv­tár és In­for­má­ci­ós Köz­pont, 2021, 414 l.

Öt­vös Pé­ter leg­újabb kö­te­te a több egye­te­mi és ku­ta­tó­in­téz­mény együtt­mű­kö­dé­sét meg­tes­te­sí­tő – és a so­ro­zat­szer­kesz­tői elő­szó alap­ján: most le­zá­ró­dó vagy ed­di­gi for­má­já­ban le­zá­ró­dó – Kul­tu­rá­lis örök­ség című so­ro­zat­ban je­lent meg 2021-ben. A szer­ző a be­ve­ze­tést kö­ve­tő­en öt nagy fe­je­zet­ben írja le a kora új­ko­ri em­ber – mint fo­gal­maz – „egyik leg­nyo­masz­tóbb prob­lé­má­ját”, az ott­ho­ni fe­nye­ge­té­sek kö­vet­kez­té­ben ki­ala­ku­ló fé­lel­met, az el­me­ne­kü­lés kö­vet­kez­mé­nye­it, az emig­rá­ci­ó­val való meg­küz­dés egyé­ni stra­té­gi­á­it és nyel­vi ki­fe­je­zé­se­it a 16. szá­zad végi és 17. szá­zad ele­ji Habs­burg Mo­nar­chi­á­ban. Az így ki­ala­ku­ló a kul­túr­ant­ro­po­ló­gi­ai lét­ál­la­pot­nak le­nyo­ma­ta­ként lét­re­jö­vő szö­veg­kor­pusz­ra (vi­zi­tá­ci­ók­ra, könyv­jegy­zé­kek­re, ver­sek­re, le­ve­lek­re, éne­kek­re és au­to­bi­og­rá­fi­ai mű­vek­re) fó­kusz­ál­va mu­tat­ja be a szer­ző mind a kö­zös­ség, mind pe­dig az egyén eg­zisz­ten­ci­á­lis vál­sá­gát és an­nak kü­lön­fé­le ki­fe­je­ző­dé­si mód­ja­it.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Luis de Ávila y Zúñiga: A császár háborúja Németországban

2022. június 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Luis de Ávi­la y Zúñi­ga. A csá­szár há­bo­rú­ja Né­met­or­szág­ban. Szer­kesz­tet­te, for­dí­tot­ta, a be­ve­ze­tő ta­nul­má­nyo­kat írta Guit­man Bar­na­bás. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2022.

1546–1547 fo­lya­mán zaj­lott a schm­al­kal­de­ni há­bo­rú az V. Ká­roly csá­szár ál­tal ve­ze­tett eu­ró­pai össze­fo­gás és a né­met pro­tes­táns ren­dek együtt­mű­kö­dé­se ré­vén ala­pí­tott schm­al­kal­de­ni szö­vet­ség kö­zött. A há­bo­rú­ban a Ma­gyar Ki­rály­ság I. Fer­di­nánd és az ud­va­ri hu­szár­ság ré­vén had­vi­se­lő fél­ként vett részt, ér­dem­ben tá­mo­gat­va a spa­nyol, itá­li­ai, né­met­al­föl­di, né­met, oszt­rák és cseh csa­pa­to­kat is fel­vo­nul­ta­tó csá­szá­ri hadsereget.

Kö­te­tünk né­hány rö­vi­debb, kap­cso­ló­dó for­rás kí­sé­re­té­ben elő­ször köz­li ma­gyar nyel­ven a há­bo­rú tör­té­ne­tét a csá­szá­ri ol­dal szem­szö­gé­ből meg­örö­kí­tő Luis de Ávi­la mű­vét. A könyv ele­jén lévő tör­té­ne­ti ta­nul­má­nyok­ban a schm­al­kal­de­ni há­bo­rú előz­mé­nye­i­nek, le­fo­lyá­sá­nak és az utá­na kö­vet­ke­ző évek tör­té­né­se­i­nek rö­vid össze­fog­la­lá­sa ka­pott he­lyet egé­szen az augs­bur­gi val­lás­bé­ke 1555-ös alá­írá­sá­ig. Kü­lön fe­je­ze­tek szól­nak a had­vi­se­lés kü­lön­bö­ző ko­ra­be­li mó­do­za­ta­i­ról, Ávi­la éle­té­ről, mű­vé­nek ke­let­ke­zé­si kö­rül­mé­nye­i­ről. A ta­nul­má­nyo­kat és a kö­zölt for­rá­so­kat ko­ra­be­li nyom­tat­vá­nyok­ból vett met­sze­tek, raj­zok, va­la­mint a kö­tet össze­ál­lí­tó­ja ál­tal ké­szí­tett tér­kép­váz­la­tok egé­szí­tik ki.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Wirágh András írása

2022. május 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Ke­le­véz Ág­nes. Esti kér­dé­sek: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti nyo­mo­zás Ba­bits köl­té­sze­té­ben. MIT fü­ze­tek IX. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2021.

A MIT-füzetek első kö­te­te, Föl­des Györ­gyi mo­nog­rá­fi­á­ja 2012-ben je­lent meg, az­óta a so­ro­zat 2014 ki­vé­te­lé­vel min­den év­ben új kö­tet­tel bő­vült, de Ke­le­véz Ág­nes kö­te­te csak a har­ma­dik a sor­ban, amely ki­fe­je­zet­ten egy szer­zőt ál­lít kö­zép­pont­ba. Az élet­mű­vek egy-egy sza­ka­szá­ra kon­cent­rá­ló kö­te­tek, Re­i­chert Gá­bor Déry- és Tóth Csil­la Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Ke­le­véz Ág­nes Ba­bits Mi­hály­ról szó­ló újabb írá­sa­i­nak gyűj­te­mé­nye egy ab­szo­lút köz­pon­ti szer­ző élet­mű­vé­hez en­ge­di kö­ze­lebb az ol­va­sót.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Orosz Andrea: Kováts József. Az életrajz és az életmű feltérképezése (Vitae ‧ 4)

2022. március 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Orosz And­rea. Ko­váts Jó­zsef. Az élet­rajz és az élet­mű fel­tér­ké­pe­zé­se. Vi­tae 4. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A du­nán­tú­li szü­le­té­sű Ko­váts Jó­zsef (1780–1809) szá­má­ra na­gyon rö­vid élet­út és még en­nél is rö­vi­debb, mind­össze egy év­ti­zed­nyi köl­tői pá­lya­fu­tás ju­tott osz­tály­ré­szül. A ka­pos­vá­ri bör­tön­ben el­hunyt köl­tő ver­se­it en­nek elle­nére száz­nál is több kéz­ira­tos vers­gyűj­te­mény őrzi. Ko­váts élet­mű­ve nem szá­mít nagy­nak, mind­össze fél­száz ver­set írt éle­te so­rán, ezek­nek azon­ban más­fél ezer­nél is több má­solatát őr­zik a ma fel­lel­he­tő kéz­ira­tok. Mind­ez meg­győ­ző bi­zo­nyí­ték­ként szol­gál Ko­váts egy­ko­ri nép­sze­rű­sé­gé­re, amely a 19. szá­zad első fe­lé­ben Cso­ko­na­i­é­val ve­te­ke­dett a re­for­má­tus kol­lé­gi­u­mi di­ák­ság és a kol­lé­gi­u­mok fa­lai kö­zül ki­ke­rü­lő ér­tel­mi­sé­gi­ek kö­ré­ben. A ké­sőb­bi kri­ti­ku­sok – a meg­vál­to­zott iro­dal­mi íz­lés­nek kö­szön­he­tő­en – elég mos­tohán bán­tak Ko­váts­csal, szi­go­rú sza­vak­kal il­let­ték költé­szetét és sze­mé­lyét egy­aránt, pusz­tán Csokonai-epigonként te­kin­tet­tek rá, ami nap­ja­ink­ban is ál­ta­lá­nos.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Koósz István írása

2022. március 18. § 0 hozzászólás

recenzió

Kin­kin szen­szei ál­má­tól a jó és rossz lel­kek küz­del­mé­ig. Há­rom edói kib­jó­si a XVIII. szá­zad végi Ja­pán­ból. For­dí­tot­ta, a kép­le­írá­so­kat, az ér­tel­me­zé­se­ket, a jegy­ze­te­ket, va­la­mint A kib­jó­si he­lye az edói kul­tú­rá­ban című ta­nul­mányt írta Csen­dom And­rea. Szer­kesz­tet­te, A Mei­dzsi előt­ti ja­pán iro­da­lom ma­gyar for­dí­tá­sai című ta­nul­mányt írta Buda At­ti­la. Bu­da­pest, Rá­ció, 2021 (Pa­go­da és krizantém).

A Rá­ció Ki­adó Pa­go­da és Kri­zan­tém című so­ro­za­tá­ban már ed­dig is iga­zi kü­lön­le­ges­sé­gek je­len­tek meg, a leg­utób­bi, ha­to­dik kö­tet­re pe­dig va­ló­ban rá­il­lik, hogy kor­sza­kos a ma­gyar­or­szá­gi ja­pano­ló­gi­á­ban. Nem­csak a for­dí­tás okán, ha­nem an­nak a tu­do­má­nyos hát­tér­nek a köz­zé­té­te­lé­vel is, mely a for­dí­tó­nak a jegy­ze­te­i­ből, ma­gya­rá­za­ta­i­ból, ta­nul­má­nyá­ból és a kö­tet szer­kesz­tő­jé­nek, Buda At­ti­lá­nak a kö­tet­ben meg­je­lent ta­nul­má­nyá­ból (A Mei­dzsi előt­ti ja­pán iro­da­lom ma­gyar for­dí­tá­sai) meg­is­mer­he­tő. A kö­tet címe: Kin­kin szen­szei ál­má­tól a jó és rossz lel­kek küz­del­mé­ig. Al­cí­me sze­rint: Há­rom edói kib­jó­si a XVIII. szá­zad végi Ja­pán­ból. Ezt az al­cí­met azon­ban rész­le­te­seb­ben meg kell ma­gya­ráz­ni, hi­szen még a ja­pán iro­da­lom iránt ér­dek­lő­dők sem biz­tos, hogy pon­to­san tud­ják mit ta­kar.
» To­vább a tel­jes szövegre «

József Attila: Világositsd föl

2022. február 24. § 0 hozzászólás

Vi­lá­go­sitsd föl gyer­me­ked:
a ha­ra­mi­ák em­be­rek;
a bo­szor­kák – ko­fák, ka­sok.
(Csa­hos ku­tyák nem far­ka­sok!)
  Vagy al­ku­doz­nak, vagy böl­csel­nek,
  de mind-mind pénz­re vált re­ményt;
  ki sze­net árul, ki sze­rel­met,
  ki pe­dig ilyen költeményt.

 

És ví­gasz­tald meg, ha vi­gasz
a gyer­mek­nek, hogy így igaz.
Ta­lán dünnyögj egy új me­sét,
fa­sisz­ta kom­mu­niz­mu­sét –
  mi­vel­hogy rend kell a vi­lág­ba,
  a rend pe­dig ar­ra­va­ló,
  hogy ne le­gyen a gye­rek hi­á­ba
  s ne le­gyen sza­bad, ami jó.

 

S ha szá­ját tát­ja a gye­rek
és föl­néz rád, vagy pi­tye­reg –
ne dőlj be néki, el ne hidd,
hogy el­ká­bit­ják el­ve­id!
  Nézz a fur­fan­gos cse­cse­mő­re:
  böm­böl, hogy szán­as­sa ma­gát,
  de mig mo­so­lyog az em­lő­re,
  nö­vesz­ti kör­mét és fogát.

(For­rás: Jó­zsef At­ti­la. Összes ver­sei 1927–1937. Szer­kesz­tet­te Stoll Béla. 2. kiad. 3/2. köt. Bu­da­pest: Ba­las­si Ki­adó, 2005, 351.)

🇺🇦

No tags for this post.

Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írócsoportosulások – 4

2022. február 8. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Biró An­na­má­ria és Boka Lász­ló, szerk. Ér­tel­mi­sé­gi kar­ri­er­tör­té­ne­tek, kap­cso­lat­há­lók, író­cso­por­to­su­lá­sok – 4. Budapest–Nagyvárad: reciti–Partium Ki­adó, 2021.

Az Ér­tel­mi­sé­gi kar­ri­er­tör­té­ne­tek, kap­cso­lat­há­lók, író­cso­por­to­su­lá­sok cím­mel Nagy­vá­ra­don meg­ren­de­zett irodalom- és tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti kon­fe­ren­cia­so­ro­zat ne­gye­dik kö­te­tét tart­ja ke­zé­ben az ol­va­só. A ta­nács­ko­zá­sok­nak rend­sze­re­sen ad ott­hont a Par­ti­umi Ke­resz­tény Egye­tem Ma­gyar Nyelv- és Iro­da­lom­tu­do­má­nyi tan­szé­ke, mely még 2013-ban dön­tött úgy, hogy két­éven­te ven­dé­gül lát­ja az ér­tel­mi­ség­tör­té­net össze­tett kér­dés­kö­re­i­vel és kar­ri­er­le­he­tő­sé­ge­i­vel, a szel­lem min­den­ko­ri em­be­re­i­nek kap­cso­la­ti há­ló­i­val, il­let­ve al­ko­tói cso­por­to­su­lá­sok, írók, iro­dal­má­rok iz­gal­mas élet­tör­té­ne­te­i­vel fog­lal­ko­zó ku­ta­tó­kat. A nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés­sel lét­re­jött, két­éven­te meg­tar­tott nagy si­ke­rű ren­dez­vény társ­szervezője ez­út­tal is a bu­da­pes­ti Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont (ko­ráb­ban MTA) Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­te volt.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Kéziratosság és nyomtatott kultúra a régiségben

2022. január 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ko­vács An­na­má­ria, Mol­nár An­na­má­ria, Vi­rág Csil­la, Vit­kai Nóra és Vra­bély Márk, szerk. Kéz­ira­tos­ság és nyom­ta­tott kul­tú­ra a ré­gi­ség­ben. Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­á­ja 2020. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­á­ja ti­ze­dik kon­fe­ren­cia­kö­te­tét tart­ja (vir­tu­á­lis) ke­zé­ben az ol­va­só. A Fi­Kon be­ce­ne­vű hall­ga­tói kez­de­mé­nye­zés cél­ja egy, a fi­a­tal ku­ta­tók szá­má­ra szer­ve­zett, szak­ma­i­lag igé­nyes, a régi ma­gyar iro­da­lom­mal fog­lal­ko­zó éven­kén­ti kon­fe­ren­cia­so­ro­zat meg­ren­de­zé­se. A 2020. ok­tó­ber 15–16. kö­zött a pan­dé­mia mi­att az on­line tér­ben le­zaj­lott Kéz­ira­tos­ság és nyom­ta­tott kul­tú­ra a ré­gi­ség­ben című kon­fe­ren­cia is eb­ben a szel­lem­ben va­ló­sult meg. Je­len kö­tet az ott el­hang­zott elő­adá­sok ta­nul­mánnyá szer­kesz­tett vál­to­za­tát tar­tal­maz­za.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

…daß er uns einen Correspondenten in Wien ausmache“

2022. január 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Zol­tán Csep­re­gi und Ju­li­an­na Or­sós, hrsg. v. „…daß er uns ei­nen Cor­res­pon­den­ten in Wien aus­ma­che“ Be­rich­te, Bri­e­fe und Auf­ze­ich­nun­gen von dä­nis­c­hen und sch­we­dis­c­hen Ge­sandtschafts­pre­di­gern in Wien (1705­–1755). Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Der westfä­lis­che Frie­de re­gel­te u. a. die Tä­tig­ke­it der Leg­a­ti­on­spre­di­ger und Ge­sandtschafts­kapel­len – als sys­tem­frem­der Ele­men­te im Zeital­ter der Konfessionalisierung.

Auf di­e­ser Rechtsg­rund­lage ka­men die dä­nis­c­hen (Pa­ris, Mad­rid, Warschau, Wien), die sch­we­dis­c­hen (Pa­ris, Wien), die hol­län­dis­c­hen (Wien, Kons­tan­tin­opel) evan­gelis­c­hen und die kaiserlich-katholischen Ge­sandtschafts­kapel­len zustan­de (Stock­holm, Ham­burg, Den Haag, Lon­don, Mos­kau). Die Got­tes­di­ens­te in den Wi­e­ner Kapel­len (die zwei lu­the­ris­c­hen und den ei­nen re­for­mi­er­ten) durf­ten außer dem Botschaftsper­so­nal nur Pro­tes­t­an­ten be­su­chen, die sich von Amts we­gen in der Haupt- und Res­idenz­stadt auf­hi­el­ten: am Hofe an­we­sen­de Re­ichs­stän­de und de­ren hier akk­re­di­ti­er­te Räte, Re­ichs­hofrä­te, Re­ich­sa­gen­ten, kaiser­lich pri­vi­le­gi­er­te Ni­e­der­leger (Großhänd­ler) und Hof­li­e­fe­r­an­ten. Die Be­hör­den üb­ten außer­dem Nach­sicht im Fal­le von in kaiser­li­chem Di­enst ste­hen­den Of­fi­zi­e­ren und dem übrig geb­li­ebe­nen evan­gelis­c­hen Adel Niederösterreichs.

Eine il­le­gale Grup­pe un­ter den Got­tes­di­enst­be­su­chern bil­de­ten die ges­ells­chaft­lich ni­ed­ri­ge­ren Schich­ten: Hand­werks­ges­el­len, Stu­den­ten, Ha­us­leh­rer, Wit­wen und das Di­enst­per­so­nal der oben auf­gezähl­ten Evan­gelis­c­hen mit Son­der­rech­ten.…
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 9.

2021. december 30. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A köz­kul­tú­ra ku­ta­tá­sa min­den­képp a ré­gé­szet­tel ro­kon. De va­jon ki tud­ja, kik vol­tak ott­hon, és kik vol­tak ven­dé­gek Pom­pe­ji há­za­i­ban, akik sose jár­tak ott ko­ráb­ban? A tár­gya­ik, a csont­ja­ik, az éle­tük utol­só per­ce va­la­mi más­nak lett a do­ku­men­tu­ma. A köz­kul­tú­ra em­lé­kei is így szó­ród­nak szét, gyak­ran tel­je­sen más kö­zeg­ben, mint ami­ben va­la­ha ér­tel­mük volt. Ten­ger­ből jön, csi­kó­hal for­má­jú, de még­se csi­kó­hal. Ami még­is ér­de­kes­sé te­szi: ho­gyan, mi­ért ke­rült a szál­lít­mány a víz­be, s mi­ként jut, mi­ért jut­hat egy­ál­ta­lán a part­ra.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Wirágh András írása

2021. december 30. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Mé­szá­ros Zsolt, Pa­rá­di And­rea és Rá­kai Or­so­lya szerk. Kaff­ka 100: Ta­nul­má­nyok Kaff­ka Mar­git­ról. Bu­da­pest, Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2020.

Bán­tó­an ke­vés he­lyen em­lé­kez­tek meg Kaff­ka Mar­git ha­lá­lá­nak szá­za­dik év­for­du­ló­já­ról há­rom év­vel ez­előtt, 2018-ban, de ez is csak a re­cen­ze­ált ki­ad­vány je­len­tő­sé­gét ér­té­ke­li föl. A Kaff­ka 100 ugyan­is az egyet­len mérv­adó em­lék­nyom ar­ról, hogy a honi irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­mány nem fe­led­ke­zett el tel­je­sen a Nyu­gat num­ber one író­nő­jé­nek cen­te­ná­ri­u­má­ról. Az író­nő­é­ről, akit év­ti­ze­dek óta rend­sze­re­sen oda­so­rol­nak a mo­dern iro­da­lom (job­bá­ra fér­fi­úi) tag­jai közé, de ezt a kö­te­le­ző­nek vélt gesz­tust a kor­tár­sak­hoz mér­ten rit­káb­ban kö­ve­ti tény­le­ges ka­no­ni­zá­ci­ós vagy új­ra­ol­va­sá­si ak­tus.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Az elbeszélt tér (ReKonf ‧ 13)

2021. december 27. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Haj­du Pé­ter, Rá­kai Or­so­lya és Z. Var­ga Zol­tán, szerk. Az el­be­szélt tér. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 13. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Alap­ve­tő­nek lát­szik, hogy az el­be­szé­lés di­men­zi­ó­ja az idő. És bár min­den cse­lek­vés, tör­té­nés ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz tér­re épp­úgy szük­ség van, mint idő­re, és az idő ér­zé­ke­lé­sé­hez el­mé­le­ti­leg is szük­sé­ges a (tér­ben tör­té­nő) moz­gás, a tér a nar­ra­to­ló­gi­á­nak so­ká­ig vi­szony­lag mel­lé­kes, el­ha­nya­gol­ha­tó ter­ré­nu­ma ma­radt. A „tér­be­li­ség for­du­la­ta” azon­ban a 20. szá­zad vége felé egy­re na­gyobb je­len­tő­ség­re tett szert: az iro­da­lom­tól és az el­be­szé­lés­el­mé­let­től ha­gyo­má­nyo­san tá­vo­lab­bi­ként el­gon­dolt disz­cip­lí­nák sora kezd­te be­emel­ni sa­ját esz­köz­tá­rá­ba a nar­ra­ti­vi­tás szá­mos fo­gal­mát, a le­írás, a sze­rep­lő, a né­ző­pont és az el­be­szélt idő mel­lett az el­be­szélt tér kon­cep­ci­ó­ját is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Mészáros Gábor írása

2021. december 26. § 0 hozzászólás

recenzió

Gyi­me­si Eme­se: Szend­rey Jú­lia iro­dal­mi pá­lya­fu­tá­sa. Tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti kon­tex­tu­sok. Bu­da­pest, Rá­ció Ki­adó, 2021 (Li­ga­tu­ra), 295 l.

Gyi­me­si Eme­se lát­ha­tó­an már mo­nog­rá­fi­á­ja meg­je­le­né­se előtt igye­ke­zett vál­toz­tat­ni azon a té­nyen, hogy a 19. szá­za­di női szer­zők szö­ve­gei ja­va­részt csak a ko­ra­be­li for­rá­sok­ból hoz­zá­fér­he­tők. Mi­köz­ben a női írók új­ra­ér­tel­me­zé­se egé­szen nép­sze­rű ku­ta­tá­si te­rü­let, a 19. szá­za­di női szer­zők szép­iro­dal­mi és más tí­pu­sú szö­ve­ge­i­nek ki­adá­sa vá­rat ma­gá­ra. 2018-ban Gyi­me­si Eme­se saj­tó alá ren­de­zé­sé­ben je­lent meg Szend­rey Jú­lia összes köl­te­mé­nye­i­nek ki­adá­sa, majd 2019-ben Szend­rey Jú­lia gyer­mek­ko­rá­nak és Pe­tő­fi utá­ni há­zas­sá­gá­nak és csa­lád­já­nak ed­dig jó­részt ki­adat­lan for­rá­sai.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Szilágyi Márton: Az íróvá válás mikrotörténete a 19. század első felében. Lisznyai Kálmán és az „irodalmi gépezet” (Vitae ‧ 3)

2021. december 24. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Szi­lá­gyi Már­ton. Az író­vá vá­lás mik­ro­tör­té­ne­te a 19. szá­zad első fe­lé­ben. Lisz­nyai Kál­mán és az „iro­dal­mi gé­pe­zet.” Vi­tae 3. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Lisz­nyai Kál­mán (1823–1863) az 1840-es évek új iro­dal­mi nem­ze­dé­ké­nek rep­re­zen­táns alak­ja volt, Pe­tő­fi ba­rá­ti kö­réhez tar­to­zott, s az­tán az 1850-es évek egyik leg­na­gyobb iro­dal­mi si­ke­re fű­ző­dik a ne­vé­hez: Pa­lóc da­lok című verses­ kö­te­tét két ki­adás­ban, ál­lí­tó­lag hat­ezer pél­dány­ban jelen­tették meg. Ez a mo­nog­rá­fia nem írói mun­kás­sá­gá­nak új­raértelmezésére és eset­le­ges ha­tás­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gé­nek bi­zony­ga­tá­sá­ra vál­lal­ko­zik: Lisz­nyai köl­té­sze­te ezt nem is in­do­kol­ná. Az élet­pá­lya át­te­kin­té­sé­nek azon­ban ko­moly ér­de­kes­sé­get köl­csö­nöz a jól do­ku­men­tál­ha­tó élet­pá­lya, amely épp­úgy tá­masz­kod­hat a köl­tő sa­ját, bár rendezetle­nül hát­ra­ha­gyott ha­gya­té­ká­ra, mint ahogy le­vél­tá­ri forrá­sokra és egy­ko­rú saj­tó­hír­adá­sok­ra, s ezért szin­te fel­kí­nál­ja ma­gát egy olyan mik­ro­tör­té­ne­ti fó­ku­szú vizs­gá­lat­ra, amely kü­lön­bö­ző lép­té­kek fi­gye­lem­be vé­te­lé­vel kí­ván­ja megra­gadni a ma­gyar iro­da­lom 19. szá­zad kö­ze­pi in­téz­mé­nye­i­nek ki­ala­ku­lá­sát.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Maróthy Szilvia írása

2021. december 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Ga­ál­né Kalydy Dóra, szerk. Open Sci­en­ce: Nyílt tu­do­mány ma­gyar szem­mel. A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­nak köz­le­mé­nyei. Új so­ro­zat, 45. Bu­da­pest: Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tár és In­for­má­ci­ós Köz­pont, 2021.

Bár nem rit­ka a fenn­tar­tók, a pi­a­ci sze­rep­lők, vagy akár a tu­do­má­nyos in­téz­mé­nyek ré­szé­ről a transz­pa­ren­cia re­la­ti­vi­zá­lá­sa, a nyílt ku­ta­tás szem­pont­já­ból könnyen meg­ra­gad­ha­tó a szó je­len­té­se. A nyílt tu­do­mány­ban az át­lát­ha­tó­ság annyit tesz, hogy a ku­ta­tá­si ered­mény, tu­do­má­nyos ál­lí­tás le­gyen el­len­őriz­he­tő, re­pro­du­kál­ha­tó. Ez pe­dig ak­kor tud meg­va­ló­sul­ni, ha a kö­zös­ség hoz­zá­fér a tu­do­má­nyos ered­mény­hez és az alap­já­ul szol­gá­ló for­rá­sok­hoz együt­te­sen. Ha a for­rá­sok (a ha­gyo­má­nyos for­rá­so­kon túl pl. adat­so­rok, szá­mí­tó­gé­pes kó­dok, képi és au­dio­vi­zu­á­lis tar­tal­mak) egé­szé­nek hoz­zá­fér­he­tő­vé té­te­le adat­vé­del­mi aka­dály­ba üt­kö­zik, tö­re­ked­ni kell a nyílt tu­do­mány alap­el­vé­re: „a ku­ta­tás­nak oly mér­ték­ben nyi­tott­nak kell len­nie, amennyi­re le­het­sé­ges, és annyi­ra zárt­nak, amennyi­re szük­sé­ges”.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Közvetítők és közvetítés: Kulturális transzfer a hosszú reformáció kontextusában (ReKonf ‧ 12)

2021. december 21. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ko­vács Jan­ka, Móré Tün­de, Rédey-Keresztény Já­nos, Rédey-Keresztény Jú­lia, Vi­rág Csil­la és Vra­bély Márk, szerk. Köz­ve­tí­tők és köz­ve­tí­tés: Kul­tu­rá­lis transz­fer a hosszú re­for­má­ció kon­tex­tu­sá­ban. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 12. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A kö­tet írá­sai szer­te­ága­zó té­má­kat bon­col­gat­nak, a kö­zép­ko­ri kó­dex­má­so­lás­tól kezd­ve egé­szen a 19. szá­zad for­du­ló­ján ki­ala­ku­ló or­vo­si szak­nyelv vizs­gá­la­tá­ig.­ A szer­zők egy­től egyig fi­a­tal ku­ta­tók, akik­nek írá­sa­it el­ső­sor­ban az moz­gat­ta, ho­gyan le­het a kul­tu­rá­lis transz­fe­rek je­len­sé­gét és vál­to­za­ta­it meg­ra­gad­ni, va­la­mint ho­gyan il­lesz­ked­nek a vizs­gált je­len­sé­gek a hosszú re­for­má­ció korszakalakzatába.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Dorogi Ilona írása

2021. december 20. § 0 hozzászólás

recenzió

He­gyi Klá­ra, A fü­le­ki szan­dzsák. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2019.

A Ma­gyar Nem­ze­ti Le­vél­tár Or­szá­gos Le­vél­tá­ra és a Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek mun­ka­tár­sai kö­zött 2014-ben a Nem­ze­ti Ku­ta­tá­si, Fej­lesz­té­si és In­no­vá­ci­ós Hi­va­tal tá­mo­ga­tá­sá­val kez­dő­dött az az együtt­mű­kö­dés (NKFI K 108919, 132475 és 132609), amely­nek fő cél­ki­tű­zé­se, hogy össze­gyűjt­ve a Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­re vo­nat­ko­zó összes fenn­ma­radt 16‒17. szá­za­di osz­mán jövedelem- és bir­tok­gaz­dál­ko­dá­si ira­tot, fel­dol­go­zá­su­kat kö­ve­tő­en a részt­ve­vő ku­ta­tók a le­vél­tár hon­lap­ján lét­re­hoz­za­nak egy on­line el­ér­he­tő adat­bá­zist, a vi­zu­á­lis meg­je­le­ní­tést is biz­to­sít­va egy kap­csolt tér­in­for­ma­ti­kai adat­bá­zis se­gít­sé­gé­vel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Drága Tanárnő!”

2021. december 15. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tüs­kés Anna és Tüs­kés Gá­bor, vá­lo­gat­ta, saj­tó alá ren­dez­te, szerk. „Drá­ga Ta­nár­nő!” Irodalom- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti for­rá­sok Tüs­kés Ti­bor­né ha­gya­té­ká­ból (1949–1997). Em­lé­ke­zé­sek (2019, 2021). Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A kö­tet vá­lo­ga­tást nyújt Tüs­kés Ti­bor­né Sze­mes Anna (1930–2020) kö­zép­is­ko­lai ma­gyar­ta­nár ha­gya­té­ká­ban fenn­ma­radt for­rá­sok­ból, a neki aján­lott írá­sok­ból és a róla szó­ló em­lé­ke­zé­sek­ből. A gyűj­te­mény há­rom pé­csi köz­ok­ta­tá­si in­téz­mény, a Csé­ti Ottó Bá­nya­ipa­ri Tech­ni­kum, a Le­ő­wey Klá­ra Gim­ná­zi­um és a Ba­ra­nya Me­gyei Pe­da­gó­gi­ai In­té­zet tör­té­ne­té­hez kap­cso­ló­dik, mi­köz­ben fényt vet egy nem min­den­na­pi ta­nár­egyé­ni­ség éle­té­re, mun­ká­já­ra, a tan­órá­kon messze túl­mu­ta­tó ok­ta­tó, ne­ve­lő te­vé­keny­sé­gé­re. A for­rá­sok ál­tal fel­ölelt idő­szak az 1950-es évek­től a Kádár-korszakon át az 1989 utá­ni év­ti­zed vé­gé­ig ter­jed. A fi­lo­ló­gi­ai jegy­ze­tek­kel el­lá­tott do­ku­men­tu­mok szá­mos mű­fajt kép­vi­sel­nek: a sze­mé­lyi és hi­va­ta­los ira­to­kon, to­váb­bá egy ön­élet­raj­zi vissza­em­lé­ke­zé­sen kí­vül van­nak köz­tük ver­sek, az iro­dal­mi szak­kö­ri mun­ka for­rá­sai, be­szé­dek, új­ság­cik­kek, in­ter­júk és levelek.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Kalmár György: Hexameteres magyar költemények

2021. december 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kal­már György. He­xa­me­te­res ma­gyar köl­te­mé­nyek: Va­ló­sá­gos Ma­gyar ABC – P. S. Utó­lí­rás – Má­ria The­réz­si­á­hoz buz­dúlt alá­za­tos éne­kem. Saj­tó alá ren­dez­te He­ge­düs Béla. Régi Ma­gyar Köl­tők Tára. XVIII. szá­zad 17. Bu­da­pest: Uni­ver­si­tas Ki­adó – re­ci­ti, 2020.

A po­li­hisz­tor Kal­már György (1726–?) hosszú he­xa­me­te­res köl­te­mé­nye­it, min­de­nek­előtt a Va­ló­sá­gos ma­gyar ABC-t és az ah­hoz tar­to­zó Post Scriptum–Utólírást szá­mon tar­tot­ta a ma­gyar irodalomtörténet-írás. Még­hoz­zá ol­va­sat­la­nul. E mű­vek va­ló­szí­nű­leg még szak­mai kö­rök­ben is is­me­ret­le­nek. En­nek nyil­ván leg­főbb oka, hogy a szö­ve­gek­nek mind­má­ig nem volt mo­dern ki­adá­sa. A má­sik ok már Kal­már kor­tár­sa­i­nak is sze­met szúrt: a szer­ző kü­lö­nös, bár meg­ma­gya­rá­zott hang­je­lö­lé­sei. A ma­gyar nyelv le­írá­sá­hoz nyolc­van kü­lön­bö­ző ka­rak­tert tar­tott szük­sé­ges­nek, ame­lyek elég­gé meg­ne­he­zí­tik a szö­ve­gek ol­va­sá­sát.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Bárth Dániel írása

2021. december 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

A 21. szá­za­di hu­mán­tu­do­má­nyi in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás­nak van leg­alább két, egy kül­ső és egy bel­ső né­ző­pont­ja. A kí­vül­ál­lók ré­szé­ről – év­ti­ze­dek óta han­goz­ta­tott, pon­to­sab­ban job­bá­ra pá­lyá­za­ti ér­té­ke­lé­sek­ben, ku­ta­tás­fi­nan­szí­ro­zá­si dön­té­sek kap­csán el­mor­gott – szte­reo­tip kri­ti­kai for­du­lat­nak szá­mít, hogy – fő­ként ter­mé­szet­tu­do­má­nyos és/vagy élet­tu­do­má­nyos pers­pek­tí­vá­ból – a böl­csé­szet­tu­do­má­nyok sa­ját, bel­ső össze­fo­gó­dzá­sai nél­kü­lö­zik a tu­do­mány­kö­zi­ség emel­ke­dett több­let­je­len­té­sét, és az ab­ban részt­ve­vő ku­ta­tók ko­ránt­sem nye­rik el a tu­do­má­nyos ha­tár­át­lé­pés­sek­kel más eset­ben együtt járó, néha he­ro­i­zált, de min­dig ün­ne­pelt, meg­di­csért stá­tust és vissz­han­got.
» To­vább a tel­jes szövegre «

EGYHÁZIRODALOMTUDOMÁNY: Kis János (1770–1846)

2021. december 1. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Fó­rizs Ger­gely, Ker­tész Bo­tond és Vad­er­na Gá­bor, szerk. Egy­ház – iro­da­lom – tu­do­mány: Kis Já­nos (1770–1846). Evan­gé­li­kus Gyűj­te­mé­nyi Ki­ad­vá­nyok 3. Bu­da­pest: re­ci­ti – Evan­gé­li­kus Or­szá­gos Gyűj­te­mény, 2021.

A kö­tet Kis Já­nos (1770–1846) evan­gé­li­kus püs­pök, író, köl­tő és tu­do­mány­szer­ve­ző sok­ré­tű mun­kás­sá­gá­nak új­ra­fel­fe­de­zé­sé­re vál­lal­ko­zik. Olyan élet­mű­ről van szó, ame­lyet a pre­mo­dern, neo­hu­ma­nis­ta kö­zös­sé­gi irodalom- és tu­do­mány­esz­mény je­gyé­ben ke­vés­bé a mon­da­ni­va­ló ere­de­ti­sé­gé­re való tö­rek­vés, mint in­kább a meg­cél­zott kö­zön­ség ki­mű­ve­lé­sé­nek vá­gya jel­le­mez. Kis­nek a kor­társ ma­gyar mű­ve­lő­dés kü­lön­bö­ző szeg­men­se­i­re tett ha­tá­sa óri­á­si, ám rész­le­te­i­ben a mai na­pig fel­tá­rat­lan. Az itt kö­zölt ta­nul­má­nyok e hi­ány pót­lá­sá­ba fog­nak bele, az egy­há­zi és vi­lá­gi in­téz­mény­tör­té­net, va­la­mint az irodalom‑, a filozófia- és az esz­me­tör­té­net irá­nyá­ból kö­ze­lít­ve a vizs­gá­lat tár­gyá­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Evangélikus lelkészek Magyarországon – Pastores evangelico-lutherani in Hungaria

2021. november 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csep­re­gi Zol­tán. Evan­gé­li­kus lel­ké­szek Ma­gyar­or­szá­gon (ELEM). A zsol­nai zsi­nat­tól (1610) a sop­ro­ni or­szág­gyű­lé­sig (1681): II/1: Nyugat-Magyarország (a du­nán­tú­li, a baj­mó­ci és a felső-dunamelléki egy­ház­ke­rü­let). 2. ja­ví­tott és bő­ví­tett ki­adás. 2/1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az adat­tár má­so­dik kor­sza­ká­nak idő­ha­tá­rai, a zsol­nai zsi­nat (1610) és a sop­ro­ni or­szág­gyű­lés (1681) meg­ha­tá­ro­zó egy­ház­po­li­ti­kai ce­zú­ra­ként ke­re­te­zik a ha­zai evan­gé­li­kus egy­ház­tör­té­net „rö­vid 17. szá­za­dát”. Ez a röp­ke hét év­ti­zed a val­lás­sza­bad­ság tör­vény­be ik­ta­tá­sá­nak kö­szön­he­tő­en a pro­tes­táns egy­há­zi élet­nek, az is­ko­lá­zás­nak és a könyv­ki­adás­nak olyan fel­vi­rág­zá­sát hoz­ta, hogy rész­ben a lel­ké­szi kar szük­ség­sze­rű bő­vü­lé­se, rész­ben az ada­tok sű­rű­sö­dé­se mi­att a bi­og­ram­mok az adat­tár leg­vas­ko­sabb kö­te­te­it töl­tik meg. Az élet­raj­zi ada­to­kat ezek­ben te­rü­le­ti fel­osz­tás sze­rint kö­zöl­jük. Je­len kö­tet­ben há­rom nyugat-magyarországi evan­gé­li­kus egy­ház­ke­rü­let, a du­nán­tú­li, a baj­mó­ci és a felső-dunamelléki egy­ház­ke­rü­let pap­ja­it gyűj­töt­tük össze.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Egy rendhagyó szerző rendhagyó könyve – Tverdota György írása

2021. november 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Mó­ser Zol­tán, Jut az em­ber két vi­lág­hoz… Esszék és ta­nul­má­nyok Jó­zsef At­ti­lá­ról. Bu­da­pest: Ma­gyar Kul­tú­ra Ki­adó, 2019.

Mi a rend­ha­gyó Mó­ser Zol­tán­ban? Első hi­va­tá­sát te­kint­ve ki­tű­nő fény­ké­pész. Nem dokumentum-fotós, ha­nem mű­vé­sze­ti igé­nyű fény­ké­pe­ket ké­szít. Egy-egy képe egy-egy köl­tői mo­tí­vum ek­vi­va­len­se kí­ván len­ni, s az oko­zott él­mény biz­to­sít afe­lől, hogy ezek az egyen­ér­té­kes ké­pek el­érik cél­ju­kat. A má­so­dik hi­va­tá­sa az iro­da­lom, s azon be­lül is el­ső­sor­ban a lí­rai köl­té­szet. Mint fo­tós­nak, a sze­me ki­vé­te­le­sen ér­zé­keny, te­hát a köl­té­szet­ben a ké­pi­ség az, ami­nek ré­vén a nagy lí­rai tel­je­sít­mé­nyek­hez kö­ze­lít.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Németh S. Katalin írása

2021. október 22. § 0 hozzászólás

recenzió

V. Lász­ló Zsó­fia, Pél­dás asszo­nyok. Női sze­re­pek vál­to­zá­sa a pro­tes­táns ha­lot­ti be­szé­dek tük­ré­ben (1711–1825). Bu­da­pest: Rá­ció Ki­adó, 2020.

V. Lász­ló Zsó­fia, Bu­da­pest Fő­vá­ros Le­vél­tá­rá­nak mun­ka­tár­sa 2012-ben véd­te meg dok­to­ri disszer­tá­ci­ó­ját, amely alap­ját ké­pez­te most meg­je­lent mo­nog­ra­fi­kus meg­kö­ze­lí­té­sű mun­ká­já­nak. Mi­vel a disszer­tá­ció az ELTE Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti Dok­to­ri Prog­ram­ja ke­re­té­ben ké­szült, az in­ter­disz­cip­li­na­ri­tás je­gyé­ben az iro­da­lom­tör­té­nész té­ma­ve­ze­tő (Fáb­ri Anna) mel­lett, a bí­rá­lók és a kon­zu­len­sek a tör­té­net­tu­do­mány, a nép­rajz, az egy­ház­tör­té­net, a könyv- és le­vél­tár­tör­té­net leg­ki­vá­lóbb ku­ta­tói kö­zül ke­rül­tek ki. A ki­bő­ví­tett disszer­tá­ció az em­lí­tett tu­do­mány­te­rü­le­tek kép­vi­se­lő­i­nek egy­aránt nyújt­hat új­don­sá­got és szé­les­re tárt né­ző­pont­já­val a to­váb­bi ku­ta­tá­sok­nak is ins­pi­rá­ci­ót.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Az allegorikus istennőktől a nőmozgalmakig – Pálfy Eszter írása

2021. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Tö­rök Zsu­zsa, szerk., Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az utób­bi évek­ben nem­csak a kor­társ ma­gyar iro­da­lom kö­ze­gé­ben in­dult élénk dis­kur­zus a női írók sze­re­pé­ről és az iro­dal­mi mű­vek­ben meg­je­le­nő spe­ci­á­li­san női ta­pasz­ta­la­tok­ról, de a tör­té­ne­ti ku­ta­tá­sok­ban is elő­tér­be ke­rül­tek a nő­ket kö­zép­pont­ba ál­lí­tó meg­kö­ze­lí­té­sek. A Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság 1820–1920 köz­vet­len előz­mé­nye az a 2019-ben meg­je­lent ta­nul­mány­gyűj­te­mény volt, amely ál­ta­lá­nos cél­ként a 19. szá­za­di nő­írók te­vé­keny­sé­gé­nek vizs­gá­la­tát tűz­te ki (Tö­rök Zsu­zsa, szerk., Nő­szer­zők a 19. szá­zad­ban: le­he­tő­sé­gek és kor­lá­tok, Bu­da­pest: Re­ci­ti, 2019). A leg­újabb, szin­tén Tö­rök Zsu­zsa szer­kesz­té­sé­ben meg­je­lent kö­tet konk­ré­tab­ban je­löl­te ki tár­gyát: a 19. szá­za­don be­lül a nők és a fo­lyó­ira­tok kap­cso­la­tá­ra kon­cent­rál.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bá­nyai Ele­mér, Eöt­vös Leó, Sza­ba­dos Sán­dor, szerk. Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1912. Bu­da­pest: BÚE, 1912.

(Az írás az al­ma­nach hasonmás-kiadványának egyik utó­sza­va­ként sze­re­pelt vol­na, de a kö­tet ki­adá­sa idő­köz­ben meg­hi­ú­sult. Az al­ma­nach meg­ta­lál­ha­tó az Ar­canum adat­bá­zi­sá­ban.)

A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te első, az 1905-ös évre szó­ló al­ma­nach­ja már 1904 őszén meg­je­lent. Az egye­sü­let ez­zel a ko­ra­be­li szo­kás­jo­got kö­vet­te: a na­pi­la­pok je­len­tős ré­sze azért idő­zí­tet­te az adott nap­tá­ri év vé­gé­re a (jövő évi) dí­szes al­bum vagy év­könyv meg­je­le­né­sét, hogy ez­zel egy­szer­re ked­ves­ked­hes­sen már meg­lé­vő elő­fi­ze­tő­i­nek, és egy­út­tal en­nek se­gít­sé­gé­vel to­bo­roz­zon új, rend­sze­res olvasókat.


» To­vább a tel­jes szövegre «

Hogyan csinálnám meg Rákóczi Ferenc szobrát?” A Rákóczi-szabadságharc emlékművei: A személyi kultusz jelensége történelmi perspektívában – Tüskés Anna írása

2021. július 7. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Ilyés Gá­bor, „Ha­zánk szent­je, sza­bad­ság ve­zé­re” II. Rá­kó­czi Fe­renc és az ál­ta­la ve­ze­tett sza­bad­ság­harc em­lék­je­lei Bor­si­tól Ro­dos­tó­ig, Nyír­egy­há­za, 2020.

A Kis­vár­da mel­let­ti Pap te­le­pü­lés ál­la­mi ele­mi is­ko­lá­já­ban 1934-ben azt a fel­ada­tot kap­ták a gye­re­kek, ír­ják le dol­go­zat­ban, ho­gyan csi­nál­nák meg Rá­kó­czi Fe­renc szob­rát.[1] Az egyik vá­lasz így szólt: „Én úgy gon­do­lom, hogy a szo­bor szép ezüst kő­ből vol­na.” Egy má­sik vé­le­mény sze­rint pe­dig: „Rá­kó­czi szob­rát szép, fé­nyes arany­ból csi­nál­nám. Szép dí­sze­sen. És úgy csil­log­na, mint a csil­lag az égen. Min­den arany vol­na, hogy aki arra men­ne, meg­bá­mul­ná.” Vé­gül va­la­ki ezt írta: „Gyé­mánt kő­ből rak­nám fel és tíz mé­ter ma­gas­ra. Az­tán gyö­nyö­rű fe­hér lóra ülne Rá­kó­czi Fe­renc. Két kar­dot ten­nék a két ke­zé­be, mert az a két keze ver­te ki az oszt­rák ka­to­ná­kat az or­szág­ból.”
» To­vább a tel­jes szövegre «

Lennék valakié” Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018 (ReKonf ‧ 11)

2021. június 29. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Kap­pa­nyos And­rás, szerk., Ma­jor Ág­nes, mun­ka­társ. „Len­nék va­la­kié” Az Ady-kultusz és ki­sa­já­tí­tá­si kí­sér­le­tei 1906–2018. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 11. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Ady End­re ha­lá­lá­nak cen­te­ná­ri­u­ma a 20. szá­zad leg­na­gyobb sza­bá­sú iro­dal­mi kul­tu­szá­nak cen­te­ná­ri­u­ma – noha az Ady-kultusz már a köl­tő éle­té­ben je­len­tős (a 20. szá­zad­ban pá­rat­lan) mé­re­te­ket öl­tött. A ha­lá­la óta el­telt év­szá­zad­ban ka­no­ni­zá­ci­ós és de­ka­no­ni­zá­ci­ós kí­sér­le­tek kö­vet­ték egy­mást. Bár Ady ko­rai is­mert­sé­gé­ben min­den bi­zonnyal sze­rel­mi te­ma­ti­ká­jú ver­sei ját­szot­ták a leg­na­gyobb sze­re­pet, ha­lá­la után a szö­ve­gek új­bó­li ki­ak­ná­zá­si kí­sér­le­tei túl­nyo­mó rész­ben po­li­ti­kai cél­za­tú­ak vol­tak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Az emlékező képzelőerő (RomKép 2021)

2021. június 3. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Nagy Be­á­ta, Su­rá­nyi Be­á­ta, Uj­vá­ri Nóra, szerk. Az em­lé­ke­ző kép­ze­lő­erő. Kon­fe­ren­cia­kö­tet. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A Rom­Kép má­so­dik kon­fe­ren­ci­á­já­nak elő­adá­sai a ro­man­ti­kus kép­ze­lő­erőt az em­lé­ke­zés, a je­len­lét­hi­ány és a ti­tok fe­lől kö­ze­lí­tet­ték meg. Az eb­ből meg­szü­le­tett kö­tet ta­nul­má­nyai úgy szó­lít­ják meg a ro­man­ti­kus ha­gyo­má­nyo­kat, úgy em­lé­kez­nek rá, hogy köz­ben újra meg újra át is ala­kít­ják azo­kat. A ta­nul­má­nyok­ban ma­guk az ol­va­sa­tok és in­terp­re­tá­ci­ók is a múlt­idé­zés kü­lön­fé­le mó­do­za­tai, s rá­vi­lá­gí­ta­nak arra, hogy a ro­man­ti­kus iro­da­lom kép­ze­lő­erőt érin­tő kér­dé­sei egy­ben iro­da­lom­ér­té­sünk kér­dé­sei is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Szénási Zoltán írása

2021. június 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Sző­ke Má­ria, A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán: Ba­bits Mi­hály vi­lá­ga 1921 ele­je és 1923 au­gusz­tu­sa kö­zött, Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum Ki­adó, 2019.

Adat­hal­maz”, „mel­lék­ter­mék”, „egy­szer­re ana­lí­zis és szin­té­zis” (9): ezek Sző­ke Má­ria A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán című köny­vé­nek rö­vid Be­ve­ze­tő he­lyett című elő­sza­vá­ban ol­vas­ha­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sai. Adat­hal­maz: ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy a ren­del­ke­zés­re álló do­ku­men­tu­mok­ból (Tan­ner Ilo­na nap­ló­jegy­ze­tei, le­ve­lek, ko­ra­be­li ira­tok, na­pi­la­pok, fo­lyó­ira­tok és ön­ál­ló ki­ad­vá­nyok) alap­ján a szer­ző össze­gyűj­töt­te a Ba­bits Mi­hály éle­té­nek 1921 és 1923 kö­zöt­ti pe­ri­ó­du­sá­hoz kö­tő­dő és je­len­leg tud­ha­tó té­nye­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Horn András (1934–2021)

2021. május 18. § 0 hozzászólás

Ha most tör­té­nik: nem ez­után;
ha nem ez­után, úgy most tör­té­nik;
s ha most meg nem tör­té­nik, eljő más­kor:
ké­szen kell rá lenni”

Shakes­peare, Ham­let (Arany Já­nos fordítása)

A re­ci­ti szer­kesz­tő­sé­ge mély szo­mo­rú­ság­gal bú­csú­zik Horn And­rás kol­lé­gánk­tól, ba­rá­tunk­tól, szer­zőnk­től. Büsz­kék va­gyunk rá, hogy And­rás köny­vei ná­lunk je­len­tek meg elő­ször anyanyelvén.

Drá­ga And­rás, nyu­godj békében!

No tags for this post.

Tamássy-Lénárt Orsolya írása

2021. április 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Wil­helm Kühl­mann, Gá­bor Tüs­kés, Hg., Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur (ca. 1550–2000), Be­ihef­te zum Eup­ho­ri­on: Zeitsch­rift für Li­te­ra­tur­ge­schich­te 112 (Hei­del­berg: Uni­ver­sitäts­ver­lag Win­ter, 2021).

A be­mu­ta­tan­dó kö­tet, mely idén év ele­jén je­lent meg Wil­helm Kühl­mann, Tüs­kés Gá­bor szer­kesz­té­sé­ben, Len­gyel Réka és La­dis­laus Lu­descher gon­do­zá­sá­ban a hei­del­ber­gi Win­ter Egye­te­mi Ki­adó­nál, az Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur [Ma­gyar­or­szág mint a fik­ci­o­ná­lis iro­da­lom té­má­ja és prob­lé­má­ja] című, 2019 ok­tó­be­ré­ben a Hei­del­ber­gi Egye­tem­mel kö­zö­sen meg­ren­de­zés­re ke­rült nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írás­be­li vál­to­za­ta­it fog­ja össze, és egé­szí­ti ki né­hány, a té­má­hoz szo­ro­san kö­tő­dő egyéb ta­nul­mánnyal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Ludmán Katalin írása

2021. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

An­gya­lo­si Ger­gely. Az ál­lan­dó és a vál­to­zó: Ta­nul­má­nyok és kri­ti­kák. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2020.

Je­len kö­tet 2015 és 2018 kö­zött szü­le­tett írá­so­kat tar­tal­maz. Ezek több­sé­ge iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­mány, fő­leg a 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net tárgy­kö­ré­ből.” – kez­di új köny­vé­nek mér­ték­tar­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sát An­gya­lo­si Ger­gely, majd azon meg­győ­ző­dé­sét hang­sú­lyoz­za, mely sze­rint a mo­dern­ség mint egy­sé­ges iro­da­lom­tör­té­ne­ti fo­ga­lom ne­he­zen le­ha­tá­rol­ha­tó, így az ol­va­só ne is szá­mít­son ef­fé­le tö­rek­vés­re a kö­tet ol­va­sá­sa­kor.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Nemesné Matus Zsanett: Bodroghy Papp István. Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon (Vitae ‧ 2)

2021. február 19. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Bod­ro­ghy Papp Ist­ván egy, a 19. szá­zad de­re­kán élt du­nán­tú­li evan­gé­li­kus kis­ne­mes, aki­nek meg­őr­ző­dött egy het­ven al­ko­tást tar­tal­ma­zó, Fa­ra­gó­szék cí­met vi­se­lő ver­ses­kö­te­te. A köl­te­mé­nye­ket vizs­gál­va egy­ér­tel­mű­en ki­je­lent­he­tő, hogy Bod­ro­ghy Papp Ist­ván nem ve­he­ti fel a ver­senyt kora je­len­tős al­ko­tó­i­val, de ku­ta­tá­sa még­is szá­mos ta­nul­sá­got rejt. A mo­nog­rá­fi­á­ban be­mu­ta­tott al­ko­tá­sok egy­részt bő­ví­tik Kis­fa­lu­dy Sán­dor, Cso­ko­nai Vi­téz Mi­hály, Ber­zse­nyi Dá­ni­el és Kis Já­nos re­cep­ció­tör­té­ne­tét, más­részt be­te­kin­tést en­ged­nek az evan­gé­li­kus kis­ne­me­si ér­tel­mi­ség mű­velt­sé­gi vi­szo­nya­i­ba és ol­va­sá­si kul­tú­rá­já­ba is. A szer­ző kí­sér­le­tet tesz arra is, hogy el­he­lyez­ze a köl­tőt a 19. szá­zad ele­jé­nek iro­dal­mi ha­gyo­má­nyá­ban is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Bódi Katalin: Látásgyakorlatok

2021. február 16. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bódi Ka­ta­lin. Lá­tás­gya­kor­la­tok: Kon­tex­tu­sok Ka­zin­czy Fe­renc kép­ző­mű­vé­sze­ti tár­gyú írá­sa­i­hoz. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 184. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Ka­zin­czy Fe­renc és a kép­ző­mű­vé­sze­tek kap­cso­la­tát rég­óta ki­emelt szak­mai fi­gye­lem kí­sé­ri – az élet­mű nagy­sá­ga, a mű­fa­ji sok­fé­le­ség, il­let­ve a tö­re­dé­kes­ség ed­dig el­ső­sor­ban rész­te­rü­le­tek fel­dol­go­zá­sá­ra irá­nyí­tot­ta a ku­ta­tá­so­kat. A szö­veg­kor­pusz fo­lya­mat­ban lévő és tel­jes meg­is­me­rés­sel ke­cseg­te­tő fel­tá­rá­sá­val le­he­tő­ség mu­tat­ko­zik arra, hogy cso­mó­pon­tok­ba ren­dez­he­tők le­gye­nek Ka­zin­czy kép­ző­mű­vé­sze­tek­kel kap­cso­la­tos írá­sai, és meg­ítél­he­tő le­gyen azok je­len­tő­sé­ge a 19. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben. Ka­zin­czy fi­gyel­me a mű­al­ko­tá­sok iránt azok­hoz az év­ti­ze­dek­hez kö­tő­dik, ami­kor Eu­ró­pá­ban meg­szü­le­tik a mű­vé­szet mo­dern ér­te­lem­ben vett fo­gal­ma, ami­vel szo­ros össze­füg­gés­ben lét­re­jön a mú­ze­um in­téz­mé­nye.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Debreczeni Attila: Szöveghálót fon az estve

2021. február 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Deb­rec­ze­ni At­ti­la. Szö­veg­há­lót fon az est­ve. Ta­nul­má­nyok. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A kö­tet hu­szon­két ta­nul­mányt fog­lal ma­gá­ban az el­múlt ne­gyed­szá­zad­ból, zö­mé­ben a 2010-es évek­ből, így leg­in­kább az újabb ter­més rep­re­zen­ta­tív vá­lo­ga­tá­sát nyújt­ja, azon ta­nul­má­nyo­kat, me­lyek nem épül­tek be va­la­mely könyv­be vagy szö­veg­ki­adás­ba. Egy­más mel­lett ol­vas­va őket ér­zé­kel­he­tő­vé vá­lik össze­tar­to­zá­suk, ahogy azt a cím Ju­hász Gyula-parafrázisa is sej­te­ti. A ta­nul­má­nyok több­nyi­re a 18–19. szá­zad for­du­ló­já­val fog­lal­koz­nak, Az est­vét író Cso­ko­na­i­val és a töb­bi­ek­kel, fő­leg Ka­zin­czy­val. A klasszi­kus szá­zad­for­du­ló író­i­nak, köl­tő­i­nek mű­ve­i­ből fo­no­gat­nak szö­veg­há­lót, s fo­nód­nak ma­guk is szö­veg­há­ló­vá a kö­tet­ben. Egy­más mel­lé so­ro­lá­suk ugyan­is rej­tett kap­cso­la­to­kat hoz fel­szín­re, egyik szö­veg to­vább­ír­ja a má­si­kat. Lát­ha­tó lesz vi­szony­lag egy­sé­ges kö­ze­lí­tés­mód­juk, a szemléleti-módszertani jel­lem­zők együtt­ha­tá­sa a mi­ti­kus­ság és a to­po­szok, a mű­fa­ji­ság és az in­ter­tex­tu­a­li­tás, az em­lé­ke­zet és iden­ti­tás kér­dé­se­i­nek vizs­gá­la­ta so­rán.

» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «