Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bá­nyai Ele­mér, Eöt­vös Leó, Sza­ba­dos Sán­dor, szerk. Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1912. Bu­da­pest: BÚE, 1912.

(Az írás az al­ma­nach hasonmás-kiadványának egyik utó­sza­va­ként sze­re­pelt vol­na, de a kö­tet ki­adá­sa idő­köz­ben meg­hi­ú­sult. Az al­ma­nach meg­ta­lál­ha­tó az Ar­canum adat­bá­zi­sá­ban.)

A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te első, az 1905-ös évre szó­ló al­ma­nach­ja már 1904 őszén meg­je­lent. Az egye­sü­let ez­zel a ko­ra­be­li szo­kás­jo­got kö­vet­te: a na­pi­la­pok je­len­tős ré­sze azért idő­zí­tet­te az adott nap­tá­ri év vé­gé­re a (jövő évi) dí­szes al­bum vagy év­könyv meg­je­le­né­sét, hogy ez­zel egy­szer­re ked­ves­ked­hes­sen már meg­lé­vő elő­fi­ze­tő­i­nek, és egy­út­tal en­nek se­gít­sé­gé­vel to­bo­roz­zon új, rend­sze­res olvasókat.


» To­vább a tel­jes szövegre «

Hogyan csinálnám meg Rákóczi Ferenc szobrát?” A Rákóczi-szabadságharc emlékművei: A személyi kultusz jelensége történelmi perspektívában – Tüskés Anna írása

2021. július 7. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Ilyés Gá­bor, „Ha­zánk szent­je, sza­bad­ság ve­zé­re” II. Rá­kó­czi Fe­renc és az ál­ta­la ve­ze­tett sza­bad­ság­harc em­lék­je­lei Bor­si­tól Ro­dos­tó­ig, Nyír­egy­há­za, 2020.

A Kis­vár­da mel­let­ti Pap te­le­pü­lés ál­la­mi ele­mi is­ko­lá­já­ban 1934-ben azt a fel­ada­tot kap­ták a gye­re­kek, ír­ják le dol­go­zat­ban, ho­gyan csi­nál­nák meg Rá­kó­czi Fe­renc szob­rát.[1] Az egyik vá­lasz így szólt: „Én úgy gon­do­lom, hogy a szo­bor szép ezüst kő­ből vol­na.” Egy má­sik vé­le­mény sze­rint pe­dig: „Rá­kó­czi szob­rát szép, fé­nyes arany­ból csi­nál­nám. Szép dí­sze­sen. És úgy csil­log­na, mint a csil­lag az égen. Min­den arany vol­na, hogy aki arra men­ne, meg­bá­mul­ná.” Vé­gül va­la­ki ezt írta: „Gyé­mánt kő­ből rak­nám fel és tíz mé­ter ma­gas­ra. Az­tán gyö­nyö­rű fe­hér lóra ülne Rá­kó­czi Fe­renc. Két kar­dot ten­nék a két ke­zé­be, mert az a két keze ver­te ki az oszt­rák ka­to­ná­kat az or­szág­ból.”
» To­vább a tel­jes szövegre «

Lennék valakié” Az Ady-kultusz és kisajátítási kísérletei 1906–2018 (ReKonf ‧ 11)

2021. június 29. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Kap­pa­nyos And­rás, szerk., Ma­jor Ág­nes, mun­ka­társ. „Len­nék va­la­kié” Az Ady-kultusz és ki­sa­já­tí­tá­si kí­sér­le­tei 1906–2018. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 11. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Ady End­re ha­lá­lá­nak cen­te­ná­ri­u­ma a 20. szá­zad leg­na­gyobb sza­bá­sú iro­dal­mi kul­tu­szá­nak cen­te­ná­ri­u­ma – noha az Ady-kultusz már a köl­tő éle­té­ben je­len­tős (a 20. szá­zad­ban pá­rat­lan) mé­re­te­ket öl­tött. A ha­lá­la óta el­telt év­szá­zad­ban ka­no­ni­zá­ci­ós és de­ka­no­ni­zá­ci­ós kí­sér­le­tek kö­vet­ték egy­mást. Bár Ady ko­rai is­mert­sé­gé­ben min­den bi­zonnyal sze­rel­mi te­ma­ti­ká­jú ver­sei ját­szot­ták a leg­na­gyobb sze­re­pet, ha­lá­la után a szö­ve­gek új­bó­li ki­ak­ná­zá­si kí­sér­le­tei túl­nyo­mó rész­ben po­li­ti­kai cél­za­tú­ak vol­tak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Az emlékező képzelőerő (RomKép 2021)

2021. június 3. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Nagy Be­á­ta, Su­rá­nyi Be­á­ta, Uj­vá­ri Nóra, szerk. Az em­lé­ke­ző kép­ze­lő­erő. Kon­fe­ren­cia­kö­tet. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

A Rom­Kép má­so­dik kon­fe­ren­ci­á­já­nak elő­adá­sai a ro­man­ti­kus kép­ze­lő­erőt az em­lé­ke­zés, a je­len­lét­hi­ány és a ti­tok fe­lől kö­ze­lí­tet­ték meg. Az eb­ből meg­szü­le­tett kö­tet ta­nul­má­nyai úgy szó­lít­ják meg a ro­man­ti­kus ha­gyo­má­nyo­kat, úgy em­lé­kez­nek rá, hogy köz­ben újra meg újra át is ala­kít­ják azo­kat. A ta­nul­má­nyok­ban ma­guk az ol­va­sa­tok és in­terp­re­tá­ci­ók is a múlt­idé­zés kü­lön­fé­le mó­do­za­tai, s rá­vi­lá­gí­ta­nak arra, hogy a ro­man­ti­kus iro­da­lom kép­ze­lő­erőt érin­tő kér­dé­sei egy­ben iro­da­lom­ér­té­sünk kér­dé­sei is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Szénási Zoltán írása

2021. június 2. § 0 hozzászólás

recenzió

Sző­ke Má­ria, A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán: Ba­bits Mi­hály vi­lá­ga 1921 ele­je és 1923 au­gusz­tu­sa kö­zött, Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum Ki­adó, 2019.

Adat­hal­maz”, „mel­lék­ter­mék”, „egy­szer­re ana­lí­zis és szin­té­zis” (9): ezek Sző­ke Má­ria A Ha­lál­fi­ai első ál­lo­má­sán című köny­vé­nek rö­vid Be­ve­ze­tő he­lyett című elő­sza­vá­ban ol­vas­ha­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sai. Adat­hal­maz: ab­ban az ér­te­lem­ben, hogy a ren­del­ke­zés­re álló do­ku­men­tu­mok­ból (Tan­ner Ilo­na nap­ló­jegy­ze­tei, le­ve­lek, ko­ra­be­li ira­tok, na­pi­la­pok, fo­lyó­ira­tok és ön­ál­ló ki­ad­vá­nyok) alap­ján a szer­ző össze­gyűj­töt­te a Ba­bits Mi­hály éle­té­nek 1921 és 1923 kö­zöt­ti pe­ri­ó­du­sá­hoz kö­tő­dő és je­len­leg tud­ha­tó té­nye­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Horn András (1934–2021)

2021. május 18. § 0 hozzászólás

Ha most tör­té­nik: nem ez­után;
ha nem ez­után, úgy most tör­té­nik;
s ha most meg nem tör­té­nik, eljő más­kor:
ké­szen kell rá lenni”

Shakes­peare, Ham­let (Arany Já­nos fordítása)

A re­ci­ti szer­kesz­tő­sé­ge mély szo­mo­rú­ság­gal bú­csú­zik Horn And­rás kol­lé­gánk­tól, ba­rá­tunk­tól, szer­zőnk­től. Büsz­kék va­gyunk rá, hogy And­rás köny­vei ná­lunk je­len­tek meg elő­ször anyanyelvén.

Drá­ga And­rás, nyu­godj békében!

No tags for this post.

Tamássy-Lénárt Orsolya írása

2021. április 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Wil­helm Kühl­mann, Gá­bor Tüs­kés, Hg., Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur (ca. 1550–2000), Be­ihef­te zum Eup­ho­ri­on: Zeitsch­rift für Li­te­ra­tur­ge­schich­te 112 (Hei­del­berg: Uni­ver­sitäts­ver­lag Win­ter, 2021).

A be­mu­ta­tan­dó kö­tet, mely idén év ele­jén je­lent meg Wil­helm Kühl­mann, Tüs­kés Gá­bor szer­kesz­té­sé­ben, Len­gyel Réka és La­dis­laus Lu­descher gon­do­zá­sá­ban a hei­del­ber­gi Win­ter Egye­te­mi Ki­adó­nál, az Un­garn als Ge­genstand und Prob­lem der fik­ti­o­nalen Li­te­ra­tur [Ma­gyar­or­szág mint a fik­ci­o­ná­lis iro­da­lom té­má­ja és prob­lé­má­ja] című, 2019 ok­tó­be­ré­ben a Hei­del­ber­gi Egye­tem­mel kö­zö­sen meg­ren­de­zés­re ke­rült nem­zet­kö­zi kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írás­be­li vál­to­za­ta­it fog­ja össze, és egé­szí­ti ki né­hány, a té­má­hoz szo­ro­san kö­tő­dő egyéb ta­nul­mánnyal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Ludmán Katalin írása

2021. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

An­gya­lo­si Ger­gely. Az ál­lan­dó és a vál­to­zó: Ta­nul­má­nyok és kri­ti­kák. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2020.

Je­len kö­tet 2015 és 2018 kö­zött szü­le­tett írá­so­kat tar­tal­maz. Ezek több­sé­ge iro­da­lom­tör­té­ne­ti ta­nul­mány, fő­leg a 20. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net tárgy­kö­ré­ből.” – kez­di új köny­vé­nek mér­ték­tar­tó ön­meg­ha­tá­ro­zá­sát An­gya­lo­si Ger­gely, majd azon meg­győ­ző­dé­sét hang­sú­lyoz­za, mely sze­rint a mo­dern­ség mint egy­sé­ges iro­da­lom­tör­té­ne­ti fo­ga­lom ne­he­zen le­ha­tá­rol­ha­tó, így az ol­va­só ne is szá­mít­son ef­fé­le tö­rek­vés­re a kö­tet ol­va­sá­sa­kor.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Nemesné Matus Zsanett: Bodroghy Papp István. Irodalom és művelődés a reformkori Dunántúlon (Vitae ‧ 2)

2021. február 19. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Bod­ro­ghy Papp Ist­ván egy, a 19. szá­zad de­re­kán élt du­nán­tú­li evan­gé­li­kus kis­ne­mes, aki­nek meg­őr­ző­dött egy het­ven al­ko­tást tar­tal­ma­zó, Fa­ra­gó­szék cí­met vi­se­lő ver­ses­kö­te­te. A köl­te­mé­nye­ket vizs­gál­va egy­ér­tel­mű­en ki­je­lent­he­tő, hogy Bod­ro­ghy Papp Ist­ván nem ve­he­ti fel a ver­senyt kora je­len­tős al­ko­tó­i­val, de ku­ta­tá­sa még­is szá­mos ta­nul­sá­got rejt. A mo­nog­rá­fi­á­ban be­mu­ta­tott al­ko­tá­sok egy­részt bő­ví­tik Kis­fa­lu­dy Sán­dor, Cso­ko­nai Vi­téz Mi­hály, Ber­zse­nyi Dá­ni­el és Kis Já­nos re­cep­ció­tör­té­ne­tét, más­részt be­te­kin­tést en­ged­nek az evan­gé­li­kus kis­ne­me­si ér­tel­mi­ség mű­velt­sé­gi vi­szo­nya­i­ba és ol­va­sá­si kul­tú­rá­já­ba is. A szer­ző kí­sér­le­tet tesz arra is, hogy el­he­lyez­ze a köl­tőt a 19. szá­zad ele­jé­nek iro­dal­mi ha­gyo­má­nyá­ban is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Bódi Katalin: Látásgyakorlatok

2021. február 16. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bódi Ka­ta­lin. Lá­tás­gya­kor­la­tok: Kon­tex­tu­sok Ka­zin­czy Fe­renc kép­ző­mű­vé­sze­ti tár­gyú írá­sa­i­hoz. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 184. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2021.

Ka­zin­czy Fe­renc és a kép­ző­mű­vé­sze­tek kap­cso­la­tát rég­óta ki­emelt szak­mai fi­gye­lem kí­sé­ri – az élet­mű nagy­sá­ga, a mű­fa­ji sok­fé­le­ség, il­let­ve a tö­re­dé­kes­ség ed­dig el­ső­sor­ban rész­te­rü­le­tek fel­dol­go­zá­sá­ra irá­nyí­tot­ta a ku­ta­tá­so­kat. A szö­veg­kor­pusz fo­lya­mat­ban lévő és tel­jes meg­is­me­rés­sel ke­cseg­te­tő fel­tá­rá­sá­val le­he­tő­ség mu­tat­ko­zik arra, hogy cso­mó­pon­tok­ba ren­dez­he­tők le­gye­nek Ka­zin­czy kép­ző­mű­vé­sze­tek­kel kap­cso­la­tos írá­sai, és meg­ítél­he­tő le­gyen azok je­len­tő­sé­ge a 19. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben. Ka­zin­czy fi­gyel­me a mű­al­ko­tá­sok iránt azok­hoz az év­ti­ze­dek­hez kö­tő­dik, ami­kor Eu­ró­pá­ban meg­szü­le­tik a mű­vé­szet mo­dern ér­te­lem­ben vett fo­gal­ma, ami­vel szo­ros össze­füg­gés­ben lét­re­jön a mú­ze­um in­téz­mé­nye.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Debreczeni Attila: Szöveghálót fon az estve

2021. február 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Deb­rec­ze­ni At­ti­la. Szö­veg­há­lót fon az est­ve. Ta­nul­má­nyok. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A kö­tet hu­szon­két ta­nul­mányt fog­lal ma­gá­ban az el­múlt ne­gyed­szá­zad­ból, zö­mé­ben a 2010-es évek­ből, így leg­in­kább az újabb ter­més rep­re­zen­ta­tív vá­lo­ga­tá­sát nyújt­ja, azon ta­nul­má­nyo­kat, me­lyek nem épül­tek be va­la­mely könyv­be vagy szö­veg­ki­adás­ba. Egy­más mel­lett ol­vas­va őket ér­zé­kel­he­tő­vé vá­lik össze­tar­to­zá­suk, ahogy azt a cím Ju­hász Gyula-parafrázisa is sej­te­ti. A ta­nul­má­nyok több­nyi­re a 18–19. szá­zad for­du­ló­já­val fog­lal­koz­nak, Az est­vét író Cso­ko­na­i­val és a töb­bi­ek­kel, fő­leg Ka­zin­czy­val. A klasszi­kus szá­zad­for­du­ló író­i­nak, köl­tő­i­nek mű­ve­i­ből fo­no­gat­nak szö­veg­há­lót, s fo­nód­nak ma­guk is szö­veg­há­ló­vá a kö­tet­ben. Egy­más mel­lé so­ro­lá­suk ugyan­is rej­tett kap­cso­la­to­kat hoz fel­szín­re, egyik szö­veg to­vább­ír­ja a má­si­kat. Lát­ha­tó lesz vi­szony­lag egy­sé­ges kö­ze­lí­tés­mód­juk, a szemléleti-módszertani jel­lem­zők együtt­ha­tá­sa a mi­ti­kus­ság és a to­po­szok, a mű­fa­ji­ság és az in­ter­tex­tu­a­li­tás, az em­lé­ke­zet és iden­ti­tás kér­dé­se­i­nek vizs­gá­la­ta so­rán.

» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A magyar felvilágosodás filozófiai profiljának hiányai 1. – Hegedüs Béla írása

2020. december 25. § 0 hozzászólás

recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Szilágyi Emőke Rita írása

2020. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

A ma­gyar tör­té­net foly­ta­tó­ja”. Ta­nul­má­nyok Ist­ván­ffy Mik­lós­ról. Szerk. Ács Pál és Tóth Ger­gely. Bu­da­pest: MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2018 (Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek: Értekezések).

A tör­té­ne­ti disz­cip­lí­nák­kal fog­lal­ko­zó ku­ta­tók­ban rend­re fel­me­rül az igény, hogy a tu­do­mány­te­rü­le­tük ká­non­ját fe­lül­vizs­gál­ják, an­nak ki­ala­ku­lá­sát és rög­zü­lé­sét meg­ért­sék, il­let­ve az ab­ból ki­ma­rad­ta­kat – amennyi­ben in­do­kolt – abba be­emel­jék. Va­jon a his­to­riog­rá­fia szem­pont­já­ból re­le­váns szö­ve­gek ma­rad­tak fent, vagy va­la­mely más, eset­leg po­li­ti­kai szán­dék fe­dez­he­tő fel bi­zo­nyos szö­ve­gek ki­emel­ke­dé­sé­ben, il­let­ve má­sok el­tű­né­sé­ben? Létezett‑e ma­gyar tör­té­net­írás, vagy csu­pán ud­va­ri, Habsburg- és Szapolyai-párti tör­té­net­írói nar­ra­tí­vák­ról be­szél­he­tünk? Ki szá­mít ud­va­ri, au­li­kus tör­té­net­író­nak, mit tu­dunk e szer­zők po­li­ti­kai sze­rep­vál­la­lá­sá­ról, és egy­ál­ta­lán: hogy ál­lunk a for­rá­sa­ink is­me­re­té­vel?
» To­vább a tel­jes szövegre «

Csehy Zoltán: Arctalanság, arcadás, arcrongálás

2020. december 23. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Csehy Zol­tán. Arc­ta­lan­ság, arc­adás, arc­ron­gá­lás: Ön­lát­ta­tá­si stra­té­gi­ák és disz­kur­zus­re­to­ri­kák ki­sebb­sé­gi kon­tex­tus­ban. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Csehy Zol­tán (Po­zsony, 1973) „szlo­vensz­kói” ma­gyar irodalom­mal fog­lal­ko­zó köny­ve arra kí­váncsi, mi­ként, mi­lyen beszéd­módokban volt szo­kás és le­het be­szél­ni ki­sebb­sé­gi, re­gi­o­ná­lis, transz­kul­tu­rá­lis esz­té­ti­ká­ról, az et­ni­ci­tás hang­sú­lyo­zá­sán alapu­ló, iro­da­lom­mal alá­dú­colt nem­zeti(ségi) pe­da­gó­gi­á­ról, kisebb­ségi én­for­má­lás­ról. Fel­tér­ké­pe­zi, mi­lyen dis­kur­zus­me­ző­ket te­remt egy-egy an­to­ló­gia, ol­va­sá­si stra­tégiákat ajánl Kas­sák La­jos, Kud­lák La­jos, Jar­nó Jó­zsef és Má­rai Sán­dor új­ra­ol­va­sá­sá­hoz. Az arc­talanság me­ta­fo­ri­kus vád­já­ból ki­indulva az arc­adá­si stratégiá­kon át jut el az arc­ron­gá­lás poszt­modern esz­té­ti­ká­já­ig, mi­köz­ben szám­ba­ve­szi egy szin­te ál­lan­dó hi­ány­ként de­fi­ni­ált pa­ra­dig­ma ki­tölt­he­tő­sé­gé­nek egy­ko­ri és mai le­he­tő­sé­ge­it.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Fenntartható tudomány – Hagyomány és újrahasznosítás a felvilágosodás előtt

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bene Il­di­kó Má­ria, Mol­nár An­na­má­ria, Szűcs Kata Ág­nes, Vi­rág Csil­la és Vra­bély Márk, szerk. Fenn­tart­ha­tó tu­do­mány – Ha­gyo­mány és új­ra­hasz­no­sí­tás a fel­vi­lá­go­so­dás előtt. Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­á­ja 2019. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A Fi­a­ta­lok Kon­fe­ren­ci­á­ja ki­len­ce­dik kon­fe­ren­cia­kö­te­tét tart­ja ke­zé­ben az ol­va­só. A Fi­Kon be­ce­ne­vű hall­ga­tói kez­de­mé­nye­zés cél­ja egy a fi­a­tal ku­ta­tók szá­má­ra szer­ve­zett, szak­ma­i­lag igé­nyes, a régi ma­gyar iro­da­lom­mal fog­lal­ko­zó éven­kén­ti kon­fe­ren­cia­so­ro­zat meg­ren­de­zé­se. A 2019. ok­tó­ber 24–25. kö­zött az MTA SZAB Szék­ház­ban le­zaj­lott Fenn­tart­ha­tó­ság című kon­fe­ren­cia is eb­ben a szel­lem­ben va­ló­sult meg. Je­len kö­tet az ott el­hang­zott elő­adá­sok ta­nul­mánnyá szer­kesz­tett vál­to­za­tát tar­tal­maz­za.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Doromb: Közköltészeti tanulmányok, 8.

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A Do­romb 8. kö­te­te nem há­rít­hat­ja el e fur­csa 2020. év han­gu­lat­vál­to­zá­sa­it, ön­fel­adá­sa­it és ön­meg­ta­lá­lá­sa­it. Min­den el­is­me­ré­sünk és kö­szö­ne­tünk a szer­ző­ké, akik a ku­ta­tás­ra alig al­kal­mas esz­ten­dő­ben jobb­nál jobb ta­nul­má­nyo­kat küld­tek. Ál­lan­dó szer­ző­ink mel­lett új kol­lé­gá­kat is üd­vö­zöl­he­tünk, akik sa­ját szak­te­rü­le­tük ered­mé­nye­i­vel kap­cso­lód­nak be a popularitás-történeti pár­be­széd­be. A kö­tet­ben össze­sen hu­szon­öt ta­nul­mány és há­rom re­cen­zió ol­vas­ha­tó, két fő fe­je­zet­re oszt­va a nem­zet­kö­zi és a ma­gyar­or­szá­gi po­pu­lá­ris kul­tú­ra gyűj­tő­kö­rei sze­rint, ám ez is csak for­má­lis ha­tárt je­lent. Va­ló­já­ban min­den té­ma­kör sa­já­tos mó­don össze­függ a kö­tet tá­vo­li pont­ján ol­vas­ha­tók­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A kis világbeli nagy világ: Tanulmányok Pálóczi Horváth Ádámról (ReKonf ‧ 10)

2020. december 20. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván és Mé­szá­ros Gá­bor, szerk. A kis vi­lág­be­li nagy vi­lág: Ta­nul­má­nyok Pá­ló­czi Hor­váth Ádám­ról. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 10. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Pá­ló­czi Hor­váth Ádám ha­lá­lá­nak 2020-ban volt a 200. év­for­du­ló­ja. A Len­dü­let Nyugat-magyarországi iro­da­lom 1770–1820 ku­ta­tó­cso­port ta­nul­mány­kö­te­te eb­ből az al­ka­lom­ból lá­tott nap­vi­lá­got. Az író ha­gya­té­ká­nak és élet­mű­vé­nek ku­ta­tá­sa meg­élén­kült az el­múlt év­ti­zed­ben, rész­ben a Ma­gyar Ar­ión című ta­nul­mány­kö­tet (2011), rész­ben az az­óta meg­je­lent kri­ti­kai ki­adás (2015) és a we­ben el­ér­he­tő elekt­ro­ni­kus kri­ti­kai ki­adás nyo­mán. Ez a kö­tet a téma foly­ta­tá­sá­ra és to­vább­gon­do­lá­sá­ra vál­lal­ko­zik. A ta­nul­má­nyok ki­tér­nek Hor­váth írói, köl­tői, tör­té­ne­ti, fi­lo­zó­fi­ai és pszi­cho­ló­gi­ai né­ze­te­i­re, köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­sá­ra. Egy­út­tal új né­ző­pon­to­kat kí­nál­nak a 18–19. szá­zad for­du­ló­ján ki­bon­ta­ko­zó szel­le­mi és po­li­ti­kai moz­gal­mak, az ön­szer­ve­ző­dő irodalmi-kulturális élet vizs­gá­la­tá­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Korompay H. János írása

2020. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Hász-Fehér Ka­ta­lin. „…hogy Ke­gyed ész­re nem vet­te, cso­dá­lom…”: Arany Já­nos és a fi­lo­ló­gi­ai pers­pek­tí­va. Bu­da­pest, Kor­társ, 2019.

Ez a re­cen­zió a 2020 má­ju­sá­ra ter­ve­zett, de a jár­vány mi­att el­ma­radt könyv­be­mu­ta­tón hang­zott vol­na el.

A szer­ző tu­do­má­nyos pá­lya­fu­tá­sá­nak és a kö­tet lét­re­jöt­té­nek kap­cso­la­ta egy­szer­re én­tör­té­net és mű­tör­té­net, hi­szen a A kul­tu­rá­lis tá­jé­ko­zó­dás ter­mé­szet­raj­za és a Plev­na nem­ze­ti­sé­gi kon­tex­tu­sa című utol­só rész szo­ro­san kö­tő­dik a vaj­da­sá­gi szár­ma­zás­hoz, az Új­vi­dé­ki Egye­te­men vég­zett ta­nul­má­nyok­hoz és ta­ní­tás­hoz, az Arany Já­nos élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zó elem­zé­sek szo­ro­san össze­függ­nek a sze­ge­di egye­te­mi ok­ta­tás­sal és a kri­ti­kai ki­adás mun­ká­já­ban való rész­vé­tel­lel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Nők, időszaki kiadványok és nyomtatott nyilvánosság, 1820–1920 (ReKonf ‧ 9)

2020. december 9. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tö­rök Zsu­zsa, szerk. Nők, idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok és nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság, 1820–1920. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az idő­sza­ki ki­ad­vá­nyok­ban pub­li­ká­lás ál­ta­lá­nos gya­kor­lat volt a 19. szá­zad­ban. A szö­ve­gek pe­ri­o­di­kák­ban való meg­jelentetése az író­nők ko­ra­be­li hír­ne­vé­nek ala­ku­lá­sá­hoz já­rult hoz­zá, és le­he­tő­vé tet­te szá­muk­ra, hogy ké­sőbb kötet­publi­ká­cióval je­lent­kez­ze­nek a nyom­ta­tott nyil­vá­nos­ság­ban. A saj­tó­ter­mé­kek diffe­ren­­ciá­lódása ugyan­ak­kor vál­to­za­tos sze­re­pek meg­je­le­né­sé­hez ve­ze­tett: a szép­írói akti­vitás mel­lett a nők a ko­ra­be­li iro­dal­mi élet szín­te­re­in for­dí­tó­ként, új­ság­író­ként, lap- és ka­len­dá­ri­um­szer­kesz­tő­ként mű­köd­tek. Ol­va­sók­ként, a ki­ad­vá­nyok fo­gyasz­tó­i­ként pe­dig gaz­da­sá­gi szem­pont­ból vál­tak az in­téz­mény­rend­szer fon­tos sze­rep­lő­i­vé. A kö­tet a re­form­ko­ri almana­chok klasszi­ci­zá­ló nő­ké­pé­től és az 1840-es évek di­vat­lap­ja­i­nak még jó­részt passzív nő­ide­ál­já­tól a 19–20. szá­zad for­du­ló­já­nak ak­tív nő­ké­pé­ig te­kin­ti át ezt a fo­lya­ma­tot. A ta­nul­má­nyok amel­lett ér­vel­nek, hogy a női írás és a pe­ri­o­di­kák kap­cso­la­tá­nak vizs­gá­la­ta nem­csak a ko­ra­be­li ol­va­só­kö­zön­ség meg­is­me­ré­sé­hez, ha­nem e ki­ad­vá­nyok kul­tu­rá­lis ere­jé­nek és más pub­li­ká­ci­ós fó­ru­mok­kal való össze­füg­gé­sé­nek meg­ér­té­sé­hez is hoz­zá­já­rul.

» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás történetéhez, II.

2020. december 5. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Bá­tho­ry Or­so­lya, Bene Sán­dor, Kár­mán Gá­bor és Zász­ka­licz­ky Már­ton, szerk. For­rá­sok a 17. szá­za­di ma­gyar po­li­ti­kai gon­dol­ko­dás tör­té­ne­té­hez. 2. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az an­to­ló­gia első kö­te­te ab­ból a po­li­ti­kai vi­tá­ból kö­zölt vá­lo­ga­tást, amely a ma­gyar­or­szá­gi kon­tex­tus­ban ad­dig tel­je­sen szo­kat­lan mó­don nyom­ta­tás­ban folyt 1619 és 1621 kö­zött. En­nek so­rán a kü­lön­bö­ző pamf­le­tek és trak­tá­tu­sok szer­zői – akik túl­nyo­mó­részt egy­há­zi kö­tő­dé­sű sze­mé­lyek vol­tak – szá­mos eset­ben pub­li­kál­ták írá­sa­i­kat ne­vük fel­tün­te­té­se nél­kül, vagy akár más sze­mé­lyi­sé­gek sze­re­pét játsz­va. A má­so­dik kö­tet szö­ve­ge­i­nek vá­lo­ga­tá­sa­kor a leg­fon­to­sabb szem­pont az volt, hogy az írá­sok­ban tény­le­ge­sen dön­tés­ho­zó po­zí­ci­ó­ban lévő po­li­ti­kai sze­rep­lők nyi­lat­koz­za­nak sa­ját ne­vük­ben, vagy kö­ve­te­ik út­ján az ál­ta­luk kép­vi­selt ál­lás­pont és eb­ből kö­vet­ke­ző­leg cse­le­ke­de­te­ik he­lyes vol­tá­ról.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A Vidám srácok, Harmsz és a késő szovjet szamizdat – Kalavszky Zsófia recenziója

2020. november 27. § 0 hozzászólás

Наталья Доброхотова-Майкова и Владимир Пятницкий. „Лев Толстой очень любил детей…”: Анекдоты о писателях, приписываемые Хармсу. Pед. Софья Багдасарова. Москва: Бомбора, 2020.

2020 nya­rá­nak vé­gén a mű­vé­szet­tör­té­nész Szof­ja Bag­da­sza­ro­va kez­de­mé­nye­zé­sé­re és szer­kesz­té­sé­ben je­lent meg Moszk­vá­ban a „Lev Tolsz­toj na­gyon sze­ret­te a gye­re­ke­ket…”: Írók­ról szó­ló anek­do­ták, ame­lye­ket Harm­sznak tu­laj­do­ní­tot­tak című kö­tet. A ki­ad­vány szá­mos cél­ja kö­zül az egyik az volt, hogy a nagy­kö­zön­ség vég­re a va­ló­di szer­zők neve alatt, fak­szi­mi­le ki­adás­ban – az ere­de­ti kéz­írá­sos szö­ve­get a hoz­zá­tar­to­zó il­luszt­rá­ci­ók­kal együtt be­mu­tat­va –, rész­le­tes kom­men­tá­rok­kal fel­sze­rel­ve is­mer­hes­se meg azo­kat az iro­dal­mi anek­do­tá­kat, ame­lyek az 1970-es évek kö­ze­pé­től a késő szov­jet sza­miz­dat­ban ha­tal­mas nép­sze­rű­ség­nek ör­vend­ve kezd­tek el ter­jed­ni, és ame­lyek a in­ter­net ko­rai idő­sza­ká­ban – im­már nem til­tott, de nyom­ta­tás­ban nem hoz­zá­fér­he­tő szö­veg­ként – kü­lön­bö­ző, iro­dal­mi ma­gán­ol­da­la­kon, on­line könyv­tá­rak­ban vál­tak ilyen-olyan for­má­ban el­ér­he­tő­vé.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Józsa György Zoltán írása a Törökországi levelek orosz fordításáról

2020. november 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Келемен Микеш. Турецкие письма. Ford. Ю П Гусев. Szerk. Ю П Гусев, Г. Тюшкеш, О. В. Хаванова (Moszk­va: Na­u­ka, 2017).

A Tö­rök­or­szá­gi le­ve­lek orosz nyel­vű ki­adá­sa a magyar–orosz iro­dal­mi kap­cso­la­tok­ban túl­zás nél­kül mér­föld­kő. A Ba­las­si Bálint-emlékkarddal ki­tün­te­tett for­dí­tó, Ju­rij Pav­lo­vics Gusz­ev, a moszk­vai Lo­mo­no­szov Egye­tem pro­fesszo­ra, szá­mos klasszi­kus és mo­dern ma­gyar al­ko­tás ki­vá­ló át­ül­te­tő­je; neki kö­szön­he­tő egye­bek mel­lett Né­meth Lász­ló, Sza­bó Mag­da, Ham­vas Béla, Kon­rád György, Ker­tész Imre, Ke­ré­nyi Ká­roly mű­ve­i­nek orosz ki­adá­sa, de Ma­dác­hot is for­dí­tott.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. november 13. § 0 hozzászólás

review

Gyor­gye­vics Ta­más. Szé­che­nyi Zsig­mond éle­te. Bu­da­pest: Ami­cus, 2018.

An­ni­ver­sary da­tes are tra­di­ti­o­nally oc­cas­ions to ce­le­b­ra­te a per­son or event. The bio­gra­phy of Zsig­mond Szé­che­nyi by Ta­más Gyor­gye­vics meets the cri­ter­ion in two ways: 2018 mar­ked the 120th an­ni­ver­sary of the birth of Szé­che­nyi and, furt­her­mo­re, the year co­in­ci­ded with the 90th an­ni­ver­sary of his se­cond, and at the same time his lon­gest, half-year-long journey to Ke­nya in 1928.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Papp Ingrid írása

2020. november 6. § 0 hozzászólás

recenzió

Rab Gusz­táv. Uta­zás az is­me­ret­len­be. Kiad., utó­szó Tüs­kés Anna. Bu­da­pest: Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont, 2019.

A ma­gyar iro­da­lom­tör­té­net mos­ta­ná­ig Rab Gusz­táv (1901–1963) mun­kás­sá­gá­nak első sza­ka­szá­ra, a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­gé­ig tar­tó idő­szak­ra lá­tott rá va­la­me­lyest. Re­gény­író­ként 1922-től kezd­ve tel­je­se­dett ki, a Nyu­gatnak is vissza­té­rő szer­ző­je volt, aki­ről Schöpf­lin Ala­dár és Kar­dos Lász­ló je­len­te­tett meg ugyan­ott egy-egy mű­kri­ti­kát. Nem na­gyon hí­zel­gő­e­ket.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tüskés Anna írása

2020. október 29. § 0 hozzászólás

review

Ka­rá­di Zsolt. Fran­ci­ák és ma­gya­rok: Ta­nul­má­nyok a fran­cia és a ma­gyar iro­da­lom­ról. Nyír­egy­há­za: Örök­sé­günk, 2018.

This coll­ec­ti­on of es­says is an im­por­tant cont­ri­bu­ti­on to the field of French li­ter­ary stu­di­es of the se­cond half of the 19th cent­ury and of the 20th cent­ury. Zsolt Ka­rá­di, an ex­cel­lent spe­ci­a­list in the his­to­ry of Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re and the­at­re, head of the De­part­ment of Li­ter­ary Stu­di­es at the Uni­ver­sity of Nyír­egy­há­za, of­fers in this book his French-related stu­di­es writ­ten over the past two de­ca­des.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Vaderna Gábor: Honnan és hová? Arany János és a nagyszalontai hagyomány (Vitae ‧ 1)

2020. október 22. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Vad­er­na Gá­bor. Hon­nan és hová? Arany Já­nos és a nagy­sza­lon­tai ha­gyo­mány. Vi­tae 1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Nagy­sza­lon­ta vi­har­ver­te te­le­pü­lés: a Tol­di­ak bir­to­ka a tö­rök dú­lás­kor, a haj­dúk be­te­le­pü­lé­sé­vel lett fon­tos erő­dít­mény, év­ti­ze­dek­re há­bo­rús hely­szín; a tö­rök ki­űzé­se után a he­lyi­ek év­szá­za­dos, a 19. szá­zad­ba mé­lyen be­nyú­ló per­be ke­ve­red­tek ki­vált­sá­ga­ik meg­tar­tá­sá­ért. Arany Já­nos szü­le­té­se­kor így a népi és tör­té­ne­ti ha­gyo­mány fo­lya­ma­tos fenn­tar­tá­sa és új­ra­mon­dá­sa konk­rét po­li­ti­kai cé­lo­kat szol­gált.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Kalauz

2020. október 19. § 0 hozzászólás

reciti füzet

Ve­res And­rás. Jó­zsef At­ti­la Összes ta­nul­má­nya és cik­ke 1930–1937: Ka­la­uz a fon­to­sabb szö­ve­gek­hez. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

2018 ta­va­szán je­lent meg két vas­kos kö­tet­ben, 1466 la­pon Jó­zsef At­ti­la ér­te­ke­ző élet­mű­ve má­so­dik, 1930 és 1937 kö­zöt­ti ré­szé­nek kri­ti­kai ki­adá­sa. Jó­zsef At­ti­la Tár­sa­ság ke­re­té­ben meg­va­ló­sult vál­lal­ko­zás mun­ká­la­tai több mint egy év­ti­ze­det vet­tek igény­be. Ki­adá­sunk nem­csak a köl­tő va­la­mennyi fenn­ma­radt szö­ve­gé­nek kri­ti­ka­i­lag fe­lül­vizs­gált vál­to­za­tát adja köz­re, ha­nem be­mu­tat­ja ezek keletkezés- és ki­adás­tör­té­ne­ti hát­te­rét, va­la­mint a ró­luk szó­ló szak­iro­dal­mat is. A szo­kat­la­nul nagy ap­pa­rá­tus per­sze je­len­tős mér­ték­ben meg­nö­vel­te köny­vünk ter­je­del­mét, ami ta­pasz­ta­la­ta­im sze­rint so­kak szá­má­ra meg­ne­he­zí­ti a be­fo­ga­dást. Így me­rült fel ben­nem egy vi­szony­lag rö­vid ka­la­uz el­ké­szí­té­sé­nek öt­le­te, ami­vel – azaz a fon­to­sabb szö­ve­ge­ket kom­men­tá­ló jegy­ze­te­im se­gít­sé­gé­vel – meg­könnyít­he­tem a könyv szer­te­ága­zó anya­gá­ban való tá­jé­ko­zó­dást. Mun­ká­mat ele­ve se­géd­anyag­nak szá­nom, s bár igyek­szem messze­me­nő­en fi­gye­lem­be ven­ni a kri­ti­kai ki­adást el­ké­szí­tő szak­mai kö­zös­sé­günk el­gon­do­lá­sa­it, az itt kö­vet­ke­ző meg­ál­la­pí­tá­sok és jel­lem­zé­sek ter­mé­sze­te­sen az én né­ző­pon­to­mat kép­vi­se­lik.
(Ve­res András)


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Interkonfesszionalitás és irodalom a kora újkorban (ReKonf ‧ 8)

2020. október 7. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Móré Tün­de és Tasi Réka, szerk. In­ter­kon­fesszi­o­na­li­tás és iro­da­lom a kora új­kor­ban. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 8. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Az In­ter­kon­fesszi­o­na­li­tás a kora új­kor­ban című kö­tet ti­zen­egy írá­sa 16‒18. szá­za­di kul­tu­rá­lis je­len­sé­ge­ket vizs­gál, kü­lön­bö­ző szö­ve­gek, mű­fa­jok, il­let­ve ese­mé­nyek vál­to­za­tos szem­pon­tú elem­zé­se ré­vén. Az in­ter­kon­fesszi­o­na­li­tást a ta­nul­má­nyok fe­le­ke­ze­tek kö­zöt­ti kul­tu­rá­lis transz­fer ként ér­tik, és en­nek le­he­tő­sé­ge­it, vál­to­za­ta­it tár­ják fel, el­ső­sor­ban arra ref­lek­tál­va, ho­gyan vi­szo­nyul­tak a kora új­kor­ban a szö­ve­gek­hez és ha­gyo­má­nyok­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Káli Anita írása

2020. szeptember 29. § 0 hozzászólás

recenzió

Tóth Csil­la. Küz­de­lem a pol­gá­ri iden­ti­tá­sért: Iden­ti­tás és nar­ra­tív tech­ni­ka Má­rai Sán­dor pá­lyá­ján, 1930–1935. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2019.

Tóth Csil­la ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se Má­rai Sán­dor 1930 és 1935 kö­zöt­ti pá­lya­sza­ka­szá­nak új­ra­ér­tel­me­zé­se, pon­to­sab­ban az Ide­gen em­be­rek (1930), az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­te (1934), a Bol­ha­pi­ac (1935) és a Vá­lás Bu­dán (1935) című re­gé­nyek új szem­pon­tú vizs­gá­la­ta az iden­ti­tás szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Critica

2020. szeptember 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Tüs­kés Gá­bor, vál., szerk. és Tüs­kés Anna, s. a. r. Cri­ti­ca: For­rá­sok az irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­má­nyi szak­kritika tör­té­ne­té­hez 1986–2020.
Sour­ces for the His­to­ry of Cri­tic­ism of Li­ter­ary and Cul­t­u­ral Stu­di­es
1986–2020
. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

E kö­tet vá­lo­ga­tást tar­tal­maz az el­múlt há­rom és fél év­ti­zed­ben ál­ta­lam egye­dül vagy má­sok­kal – köz­tük el­ső­sor­ban fe­le­sé­gem­mel, Knapp Évá­val – kö­zö­sen írt, szer­kesz­tett, társ­szer­kesz­tett, saj­tó alá ren­de­zett, elő­szó­val vagy kí­sé­rő­ta­nul­mánnyal el­lá­tott köny­vek­ről és más szak­mai ki­ad­vá­nyok­ról ha­zai és nem­zet­kö­zi fo­lyó­ira­tok­ban meg­je­lent szakkritikákból.

A gyűj­te­mény alap­ja a fel­is­me­rés, hogy a tu­do­má­nyos mű­vek kri­ti­kai fo­gad­ta­tá­sa, ben­ne min­de­nek­előtt az is­mer­te­té­sek, re­cen­zi­ók és bí­rá­la­tok ter­mé­sze­tes ré­szét és tár­gyát al­kot­ják az iro­da­lom­tör­té­né­szi mun­ká­nak, s el­sőd­le­ges for­rá­sai a tudomány- és kritikatörténetnek.


» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Irodalomtörténet, tudománytörténet, eszmetörténet (ReKonf ‧ 7)

2020. augusztus 24. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Papp Ing­rid, szerk. Iro­da­lom­tör­té­net, tu­do­mány­tör­té­net, esz­me­tör­té­net: Ta­nul­má­nyok Tar­nai An­dor ha­lá­lá­nak 25. év­for­du­ló­já­ra. Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 7. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A kö­tet Tar­nai An­dor (1925–1994) aka­dé­mi­kus, az Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­zet egy­ko­ri fő­osz­tály­ve­ze­tő­je és az Eöt­vös Lo­ránd Tu­do­mány­egye­tem tanszék­vezető pro­fesszo­ra ha­lá­lá­nak 25. évfor­dulója al­kal­má­ból ren­de­zett kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak to­vább­fej­lesz­tett és tema­tikusan el­ren­de­zett ta­nul­má­nya­it tar­talmazza.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Tüskés Anna: „en-nemzetem külhoni híre-sorsa” Fejezetek a 20. századi francia–magyar irodalmi kapcsolatok történetéből

2020. augusztus 18. § 1 hozzászólás

reciti könyv

Tüs­kés Anna. „en-nemzetem kül­ho­ni híre-sorsa” Fe­je­ze­tek a 20. szá­za­di francia–magyar iro­dal­mi kap­cso­la­tok tör­té­ne­té­ből. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 183. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A fran­cia iro­da­lom nem csu­pán fo­lya­ma­tos ih­le­tő­je, ha­nem köz­ve­tí­tő­je is a ma­gyar kul­tú­rá­nak, ami­vel erő­tel­je­sen ha­tott a ma­gyar­ság­ról al­ko­tott nyugat-európai kép­re.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A közköltészet terei: A Doromb 6. kötetéről – Smid Bernadett írása

2020. augusztus 16. § 0 hozzászólás

recenzió

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Do­romb: Köz­köl­té­sze­ti ta­nul­má­nyok, 6. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

A köz­köl­té­szet, a po­pu­lá­ris iro­da­lom té­má­já­val fog­lal­ko­zó Do­romb ha­to­dik kö­te­té­nek a Nyugat-magyarországi iro­da­lom 1770–1820 Lendület-kutatócsoport idő­be­li és föld­raj­zi ér­dek­lő­dé­se ad ke­re­tet. A vizs­gált táj a kor­szak­ban is el­kü­lö­nü­lő tár­sa­dal­mi adott­sá­gok­kal és gaz­da­sá­gi le­he­tő­sé­gek­kel ren­del­ke­ző Nyugat-Dunántúl. A he­te­ro­ge­ni­tás ér­zé­kel­te­té­sé­re a kö­tet elő­sza­va is fel­hív­ja a fi­gyel­met, le­szö­gez­ve, hogy egy meg­ha­tá­ro­zott föld­raj­zi tér­ben mű­kö­dő in­tel­lek­tus, a du­nán­tú­li írók és ér­tel­mi­sé­gi­ek ese­té­ben sem be­szél­he­tünk egy­sé­ges moz­ga­lom­ról és ilyen­faj­ta ho­mo­ge­ni­zá­lás nem cél­ja en­nek a vál­lal­ko­zás­nak.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

A székely írás irodalmának bibliográfiája

2020. július 26. § 0 hozzászólás

Tu­bay Ti­zi­a­no, szerk. A szé­kely írás iro­dal­má­nak bib­li­og­rá­fi­á­ja, v. 1.0. Adat­bá­zi­sok és bib­li­og­rá­fi­ák 1. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Már a szé­kely írás ku­ta­tá­sá­nak tör­té­ne­tét be­mu­ta­tó mo­nog­rá­fia (2015) írá­sa­kor fel­me­rült, hogy hasz­nos vol­na az össze­gyűj­tött iro­da­lom di­gi­tá­lis for­má­ban tör­té­nő, ön­ál­ló pub­li­ká­lá­sa. Je­len bib­li­og­rá­fia az ak­ko­ri gyűj­tés ja­ví­tott és bő­ví­tett köz­lé­se, ki­egé­szít­ve egy­részt a kö­tet­ből ki­ma­radt, va­la­mint az az­óta meg­je­lent pri­mer és sze­kun­der iro­da­lom­mal. Azért, hogy a ver­zi­ók kö­vet­he­tők le­gye­nek, a bib­li­og­rá­fia hi­vat­koz­ha­tó vál­to­za­tai na­gyobb idő­kö­zön­ként az MTAK REAL re­po­zitóri­um­ban lesz­nek ar­chi­vál­va, míg a bib­li­og­rá­fia leg­fris­sebb ál­la­po­ta a zotero.org fe­lü­le­tén ér­he­tő el.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Mikos Éva írása

2020. július 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Vi­lá­gi éne­kek és ver­sek, B. P. 1800. Saj­tó alá ren­dez­te, az elő­szót és  a jegy­ze­te­ket írta Kül­lős Imo­la, Re­Tex­tum 7, Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Kül­lős Imo­lát vagy bár­me­lyik mű­vét ér­té­kel­ni iga­zán há­lát­lan fel­adat, hi­szen mun­kás­sá­gát szám­ta­lan al­ka­lom­mal mél­tat­ták már tel­jes jog­gal, s így a ké­sei re­cen­zens szá­má­ra ke­vés új­sze­rű ki­mon­dá­sá­nak le­he­tő­sé­ge jut.

Kül­lős Imo­la élet­mű­vé­nek pers­pek­tí­vá­ja kel­lő­en szé­les ah­hoz, hogy több társ­tu­do­mány, így min­de­nek­előtt az iro­da­lom­tör­té­net és a ze­ne­tu­do­mány szá­má­ra is fel­kí­nál­jon to­váb­bi gon­dol­ko­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ha­szon­nal for­gat­hat­ják mun­ká­it a tör­té­net­tu­do­mány kü­lön­bö­ző ágá­nak mű­ve­lői, a tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gu­sok,  a mentalitás- és tár­sa­da­lom­tör­té­né­szek is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Magyar világi ponyvairodalom. 1700–1820: II. Oktató és szórakoztató költészet [ReTextum ‧ 11]

2020. július 13. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Csör­sz Ru­men Ist­ván, szerk. Ma­gyar vi­lá­gi pony­va­iro­da­lom. 1700–1820: II. Ok­ta­tó és szó­ra­koz­ta­tó köl­té­szet. Re­Tex­tum 11. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

Va­jon mi­ért van szük­ség a ve­gyes mi­nő­ség el­le­né­re a régi, XVIIIXIX. szá­za­di pony­va­szö­ve­gek mai, össze­gyűj­tött ki­adá­sá­ra? E mű­vek több­sé­ge ma csak az ere­de­ti for­rá­so­kon el­ér­he­tő, pe­dig stílus- és mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti je­len­tő­sé­gük vi­tat­ha­tat­lan, s néha a ma­gyar köz­köl­té­szet ki­emel­ke­dő tel­je­sít­mé­nyei közé so­rol­ha­tók.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Könyvek magántulajdonban (ReKonf ‧ 6)

2020. június 30. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Dó­bék Ág­nes, szerk. Köny­vek ma­gán­tu­laj­don­ban (1770–1820). Re­ci­ti kon­fe­ren­cia­kö­te­tek 6. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2020.

A 18. szá­zad vége és a 19. szá­zad első év­ti­ze­dei je­len­tős vál­to­zá­so­kat hoz­tak a könyv­tör­té­net­ben, az ol­va­sás és a könyv­ki­adás te­rü­le­tén. A ko­ra­be­li Ma­gyar­or­szá­gon is egy­re hang­sú­lyo­sab­bá vál­tak a könyv­ol­va­sás pro­pa­gá­lá­sá­nak, a könyv­gyűj­tés­nek, il­let­ve a könyv­tár­ál­lí­tás­nak kul­tu­rá­lis ta­pasz­ta­la­tai.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Szabó-Reznek Eszter írása

2020. június 23. § 0 hozzászólás

recenzió

Tö­rök Zsu­zsa és Zeke Zsu­zsan­na, össze­áll. Az Arany csa­lád tár­gyai. Bu­da­pest: Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2018.

Arany Já­nos szü­le­té­sé­nek 200. év­for­du­ló­ja új len­dü­le­tet adott az Arany-kutatásnak. En­nek kö­szön­he­tő­en szá­mos tu­do­má­nyos pub­li­ká­ció (kri­ti­kai ki­adá­sok, ta­nul­mány­kö­te­tek stb.) lá­tott nap­vi­lá­got, több kon­fe­ren­ci­án is tár­gyal­ták a köl­tő élet­mű­vét, ezt a fel­len­dü­lést pe­dig a mú­ze­u­mi rep­re­zen­tá­ció is tük­röz­te.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Friedrich Schiller: Don Karlos [ReTextum ‧ 9]

2020. június 18. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Fried­rich Schil­ler. Don Kar­los. Szer­kesz­tet­te Simon-Szabó Ág­nes. For­dí­tot­ta Bö­lö­ni Far­kas Sán­dor. Re­Tex­tum 9. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

Szö­veg­ki­adá­sunk Fried­rich Schil­ler drá­má­já­nak két­száz éve ké­szült ma­gyar vál­to­za­tát elő­ször te­szi el­ér­he­tő­vé a szé­le­sebb olva­sóközönség szá­má­ra. A szerző-fordító ha­gya­té­ká­ban fenn­ma­radt mű­for­dí­tá­sai közt a Don Kar­los a leg­ko­ráb­bi át­ül­te­tés. Megjelené­sével Bö­lö­ni Far­kas Sán­dor né­met mű­for­dí­tá­sa­i­nak utol­só da­rab­ja is hoz­zá­fér­he­tő­vé vá­lik Jo­hann Wolf­gang Goe­the Az ifju Wert­her Gyöt­rel­mei (2015) és Fried­rich Schil­ler A Naiv és Sen­ti­men­tá­lis kől­te­mény­ről (2017) ki­adá­sa­it kö­ve­tő­en.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.

Molnár Péter: Garázda Péter sorsdöntő évei

2020. június 8. § 0 hozzászólás

reciti könyv

Mol­nár Pé­ter. Ga­ráz­da Pé­ter sors­dön­tő évei. Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek 182. Bu­da­pest: re­ci­ti, 2019.

Ga­ráz­da Pé­ter (†1490/2) élet­út­já­nak ér­tel­me­zé­sét kez­det­től fog­va egy­faj­ta már­tír­nar­ra­tí­va ural­ta. Esze­rint az Itá­li­á­ban is­ko­lá­zott, a leg­jobb mes­te­rek el­is­me­ré­sét el­nye­rő Ga­ráz­da pá­lyá­ját Má­tyás ha­rag­ja tör­te de­rék­ba, aki őt pat­ró­nu­sai, Zred­nai Já­nos és Csez­mi­cei Já­nos lá­za­dá­sa mi­att bün­tet­te. Az ifjú hu­ma­nis­ta sor­sa te­hát a po­li­ti­kai vi­har szűk éve so­rán vég­le­ge­sen el­dőlt. Ez az el­kép­ze­lés jól pél­dáz­za a ha­zai hu­ma­niz­mus első kor­sza­ká­nak le­zá­ru­lá­sá­ról adott, a po­li­ti­kai kro­no­ló­gi­á­hoz és lo­gi­ká­hoz iga­zo­dó ma­gya­rá­za­tot, mely azon­ban a kö­zel­múlt­ban épp­úgy meg­kér­dő­je­le­ző­dött, mint Ga­ráz­da ül­dö­zött­sé­gé­nek té­te­le.
» To­vább a tel­jes szövegre «

No tags for this post.