Tóth Gergely István recenziója

2018. október 10. § 0 hozzászólás

recenzió

Krup­pa Ta­más. A ke­reszt, a sas és a sár­kány­fog: Kelet-közép-európai tö­rö­k­el­le­nes li­ga­ter­vek és küz­del­mek a Báthory-korszakban (1578–1597). Bib­li­ot­he­ca His­to­riae Ecc­le­sia­s­ti­cae Uni­ver­si­ta­tis Catho­li­cae de Pet­ro Páz­mány nun­cu­pa­tae, Se­ri­es I. Coll­ec­ta­nea Va­ti­ca­na Hun­ga­riae Clas­sis II., Tom. 5. Budapest–Róma: Gon­do­lat, 2014.

A szent­szé­ki le­vél­tá­rak­ban lévő ma­gyar vo­nat­ko­zá­sú anya­gok fel­tá­rá­sa, s ez­zel együtt a szentszéki–magyar kap­cso­la­tok ku­ta­tá­sa az utób­bi évek­ben, év­ti­ze­dek­ben ör­ven­de­te­sen so­kat ha­ladt elő­re, kö­szön­he­tő­en – má­sok mel­lett – Mol­nár An­tal, Tusor Pé­ter és az aláb­bi­ak­ban tár­gyalt kö­tet szer­ző­je, Krup­pa Ta­más mun­kás­sá­gá­nak. Szük­ség is van az új vizs­gá­ló­dá­sok­ra, hi­szen e té­má­ban Frak­nói Vil­mos és Ve­ress End­re for­rás­ki­ad­vá­nyai és mo­nog­rá­fi­ái már meg­ér­tek arra, hogy friss szin­té­zi­sek lép­je­nek a he­lyük­be, ame­lyek na­gyobb for­rás­bá­zi­son ala­pul­nak, il­let­ve tar­tal­maz­zák a honi és nem­zet­kö­zi szak­iro­da­lom újabb ered­mé­nye­it is.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

F. Molnár Mónika írása

2017. december 11. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Zrí­nyi dics­fé­nyé­ben: Vár­ost­ro­mok és Közép-Európa Zrí­nyi Mik­lós (1620–1664) ko­rá­ban, szerk. Buj­dos­né Pap Györ­gyi, Fej­ér Ing­rid, H. Szi­la­si Ágo­ta, Eger, 2017 (Stu­dia Ag­ri­en­sia, 34).

A cím és a meg­je­le­nés éve alap­ján az ol­va­só rög­tön azt fel­té­te­lez­het­né a szó­ban for­gó ta­nul­mány­kö­tet­ről, hogy a 2016-ban, az 1566-os szi­get­vá­ri ost­rom 450. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból meg­ren­de­zés­re ke­rült, Zrí­nyi Mik­lós – Szi­get­vár 1566 Em­lék­év cí­met vi­se­lő, megemlékezés-sorozat egyik ki­ad­vá­nyát tart­ja a ke­zé­ben. S jól­le­het az em­lék­év ilyen te­kin­tet­ben is gaz­dag ered­mé­nye­ket ho­zott (össze­sen egy tu­cat kü­lön­bö­ző mű­fa­jú és for­má­jú, de min­den eset­ben Zrí­nyi Mik­lós­hoz és az 1566-os esz­ten­dő ese­mé­nye­i­hez kap­cso­ló­dó mun­ka lá­tott nap­vi­lá­got), az itt be­mu­ta­tás­ra ke­rü­lő könyv nem eh­hez az ese­mény­so­ro­zat­hoz, ha­nem az im­már több, mint har­minc esz­ten­de­je az egri Vár­tör­té­ne­ti Mű­hely ál­tal szer­ve­zett vég­vá­ri kon­fe­ren­ci­ák so­ro­za­tá­hoz kö­tő­dik.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Gábori Kovács József írása

2017. február 28. § 0 hozzászólás

recenzió

Dá­vid Gá­bor Csa­ba, „Cé­lunk tö­ké­le­te­se­dé­sünk”: A nem­zet­ne­ve­lő Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bp., 2013., Ar­gu­men­tum (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 172).

Wes­se­lé­nyi Mi­kós­sal, az 1830–1840-es évek ne­me­si re­form­el­len­zé­ké­nek egyik pro­mi­nens sze­mé­lyi­sé­gé­vel kap­cso­la­tos is­me­re­te­ink Tróc­sá­nyi Zsolt 1965-ben meg­je­lent mo­nog­rá­fi­á­ja (Tróc­sá­nyi Zsolt, Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bp., Aka­dé­mi­ai, 1965.) óta csak ke­vés­sel gya­ra­pod­tak. Rá­adá­sul az er­dé­lyi po­li­ti­kus rend­kí­vül ter­je­del­mes és adat­gaz­dag le­ve­le­zé­sé­nek, nap­ló­já­nak, va­la­mint po­li­ti­kai be­szé­de­i­nek is csak el­enyé­sző ré­szét ren­dez­ték ed­dig saj­tó alá.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Dorogi Ilona írása egy Köszem szultánáról szóló könyvről

2017. február 7. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Öz­lem Kum­ru­lar, Kö­sem Sul­tan: İkti­d­ar, hırs, ent­ri­ka [Kö­szem szul­tá­na. Ha­ta­lom, becs­vágy, int­ri­ka], İst­anb­ul, Doğan Ki­tap, 2015, 329 p.

Tö­rök­or­szág­ban szá­mos pub­li­ká­ció lá­tott nap­vi­lá­got az osz­mán tör­té­ne­lem Kö­szem szul­tá­na né­ven is­mert nő­alak­já­ról, az­zal egy­idő­ben, hogy a te­le­ví­zi­ó­ban su­gá­roz­ni kezd­ték a szul­tá­na éle­tét fel­dol­go­zó film­so­ro­za­tot. Az is­me­ret­ter­jesz­tő kö­te­tek mel­lett meg­je­len­tek tu­do­má­nyos igé­nyű köz­le­mé­nyek is, ame­lyek egyi­ke Öz­lem Kum­ru­lar tör­té­nész, egye­te­mi ta­nár mun­ká­ja. Ahogy azt a szer­ző be­ve­ze­tő­jé­ből meg­tud­hat­juk, a szul­tá­na alak­já­nak ér­de­kes­sé­gé­re Ha­lil İn­alcık, az egyik leg­el­is­mer­tebb tö­rök tör­té­nész hív­ta fel a fi­gyel­mét. (İn­alcık 2016 nya­rán, száz esz­ten­dős ko­rá­ban hunyt el).
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Dorogi Ilona írása a „Nekünk mégis Mohács kell…” című tanulmánykötetről

2016. december 17. § 0 hozzászólás

recenzió

Ne­künk még­is Mo­hács kell…” II. La­jos ki­rály rej­té­lyes ha­lá­la és kü­lön­bö­ző te­me­té­sei, szerk. Far­kas Gá­bor Far­kas, Sze­be­lé­di Zsolt, Var­ga Ber­na­dett, Bu­da­pest, MTA BTK – OSzK, 2016.

2015-ben az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár­ban ke­rült meg­ren­de­zés­re az a szim­pó­zi­um, mely­nek cél­ja az volt, hogy a mo­há­csi csa­ta egy sok vi­tát ki­vál­tó ese­mé­nyé­vel, ne­ve­ze­te­sen II. La­jos ki­rály ha­lá­lá­val kap­cso­la­tos je­len­le­gi is­me­re­te­in­ket in­ter­disz­cip­li­ná­ris mó­don át­te­kint­se. A ren­dez­vény nap­ja, au­gusz­tus 29.-e el­len­ke­ző elő­jel­lel ugyan, de a kora új­ko­ri ma­gyar és osz­mán tör­té­ne­lem­nek is ki­vé­te­les nap­ja, hi­szen amel­lett, hogy 489 év­vel ez­előtt ezen a na­pon volt a mo­há­csi csa­ta, 1521-ben Nán­dor­fe­hér­vár, 1541-ben pe­dig Buda is ek­kor ke­rült az osz­má­nok ke­zé­re.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Fóti Miklós írása Nükhet Varlık könyvéről

2016. december 15. § 0 hozzászólás

recenzió

Nük­het Varlık, Pla­gue and Em­pire in the Early Mo­dern Me­di­ter­ra­ne­an World: The Ot­tom­an Ex­pe­ri­en­ce, 1347–1600, New York, Camb­ridge Uni­ver­sity Press, 2015

Nük­het Varlık köny­ve a szak­iro­da­lom azon fel­ka­pott irány­za­tá­ba tar­to­zik, amely az utób­bi évek­ben bi­zo­nyos ter­mé­sze­ti je­len­sé­gek és egy bi­ro­da­lom kap­cso­la­tát vizs­gál­ja. A ko­ra­be­li for­rá­sok­ból össze­gyűj­tött ada­tok rend­sze­re­zé­sé­vel azt mu­tat­ja be, hogy az ál­lam és a tár­sa­da­lom mi­lyen vá­la­szo­kat adott a ter­mé­sze­ti csa­pá­sok­ra.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

A Galata-torony árnyékában – F. Molnár Mónika írása

2015. december 6. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

In­cont­ri di ci­viltà nel Me­di­ter­ra­neo. L’Impero Ot­tom­ano e l’Italia del Ri­nas­ci­men­to: Sto­ria, arte e arc­hi­tet­tu­ra [Ci­vi­li­zá­ci­ók ta­lál­ko­zá­sa a földközi-tengeri tér­ség­ben. Az Osz­mán Bi­ro­da­lom és a re­ne­szánsz Itá­lia: Tör­té­ne­lem, mű­vé­szet és épí­té­szet], ed. Ali­re­za Na­ser Es­la­mi, Fi­ren­ze, Leo S. Ols­c­hi, 2014 (Bib­lio­te­ca dell’»Archivum Ro­ma­ni­cum« – Se­rie I: Sto­ria, Let­te­ra­tu­ra, Pa­leogra­fia, 434).

Ge­no­va vá­ro­sa – a Ve­len­cei Köz­tár­sa­ság és a Pá­pai Ál­lam mel­lett – min­dig is fon­tos sze­re­pet ját­szott az Itáliai-félsziget és az Osz­mán Bi­ro­da­lom kap­cso­la­tá­ban. A ge­no­va­i­ak a mo­dern kori ko­lo­ni­zá­ció elő­ké­pét va­ló­sí­tot­ták meg a tér­ség­ben: gaz­da­sá­gi ter­jesz­ke­dé­sük szín­he­lye Hi­osz szi­ge­te és a Krím-félsziget mel­lett Isz­tam­bul és Iz­mir volt, vagy­is előbb a Bi­zán­ci, majd ké­sőbb az Osz­mán Bi­ro­da­lom ke­res­ke­del­mi­leg két leg­je­len­tő­sebb vá­ro­sa és ki­kö­tő­je.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Fóti Miklós írása Yaron Ayalon könyvéről

2015. december 2. § 1 hozzászólás

recenzió

Ya­ron Aya­lon, Na­tu­ral di­sas­ters in the Ot­tom­an Em­pire. Pla­gue, fa­mi­ne, and ot­her mis­for­tu­nes, Camb­ridge Uni­ver­sity Press, New York, 2015.

A tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyok fi­gyel­me az utób­bi év­ti­ze­dek­ben for­dult a ter­mé­sze­ti ka­taszt­ró­fák tör­té­ne­té­nek ku­ta­tá­sa felé. Az éle­tet ve­szé­lyez­te­tő ka­taszt­ró­fák­ra adott egyé­ni és kol­lek­tív vá­la­szok elem­zé­se ré­vén ugyan­is jól ta­nul­má­nyoz­ha­tók a kü­lön­bö­ző tár­sa­dal­mak. A ka­taszt­ró­fa­ku­ta­tá­sok a tár­sa­dal­mi struk­tú­rák, a gaz­da­sá­gi erő­for­rá­sok vagy a vallási-etnikai vo­nat­ko­zá­sok szem­pont­já­ból olyan fo­lya­ma­tok­ba en­ged­nek be­te­kin­tést, ame­lyek a min­den­na­pi, hét­köz­na­pi élet­ben nem tűn­nek ki, így rejt­ve ma­rad­nak a ku­ta­tók előtt. Ya­ron Aya­lon köny­ve az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban vizs­gál­ja a ter­mé­sze­ti vész­hely­ze­tek­re adott vá­la­szo­kat az egyén, a he­lyi kö­zös­sé­gek és az ál­lam szint­jén, kü­lö­nös te­kin­tet­tel a 18. és 19. szá­za­dok­ra.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Fóti Miklós az MTA Könyvtára egy ó‑oszmánli kéziratának kiadásáról

2014. december 28. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Fe­rec ba’d eş-şidde. Freud nach Leid (Ein frü­hos­ma­nis­ches Ge­schich­ten­buch), 1–2, hrsg. von György Ha­zai, And­re­as Ti­et­ze, Ber­lin, Klaus Sch­warz Ver­lag, 2006 (Stu­di­en zur Spra­che, Ge­schich­te und Kul­tur der Türk­völ­ker, 5.1).

A Fe­rec ba’d eş-şidde – a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­ban őr­zött Ke­le­ti Kéz­irat­gyűj­te­mény egyik leg­ér­de­ke­sebb da­rab­ja – kri­ti­kai igé­nyű ki­adá­sa 2006-ban je­lent meg elő­ször. A szö­veg mind tar­tal­mát, mind pe­dig nyel­vét te­kint­ve egye­dül­ál­ló.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Fóti Miklós az MTA Könyvtára török kéziratainak katalógusairól

2014. december 27. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Ca­ta­lo­gue of Tur­kish ma­nuscripts in the Lib­rary of the Hun­ga­ri­an Aca­demy of Sci­en­ces, eds. Is­mail Par­latır, György Ha­zai, Bar­ba­ra Kellner-Heinkele, Ber­lin, 2007 (Ori­en­tal Ma­nuscripts in the Lib­rary of the Hun­ga­ri­an Aca­demy of Sci­en­ces, 2); Ma­car Bi­lim­ler Aka­de­mi­si Kü­tüp­ha­ne­si’n­de­ki Türkçe el yaz­ma­ları ka­ta­loğu, eds. Is­mail Par­latır, György Ha­zai, An­ka­ra, 2007 (Tür­kiye Bi­lim­ler Aka­de­mi­si Yayın­ları, 13).

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­nak ke­le­ti kéz­irat­gyűj­te­mé­nye a 19. szá­za­di ma­gyar tur­ko­ló­gu­sok gyűj­tő­mun­ká­já­nak ered­mé­nye­ként jött lét­re, így ér­de­kes pél­dá­ja a ko­ra­be­li tu­dó­sok tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dé­sé­nek. Leg­na­gyobb há­nya­dát Szi­lá­gyi Dá­ni­el­nek kö­szön­het­jük, aki az 1848–49-es sza­bad­ság­harc után – Kos­suth La­jos kö­ve­tő­je­ként – az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban ke­re­sett me­ne­dé­ket és Isz­tam­bul­ban te­le­pe­dett le.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Dorogi Ilona recenziója Sz. Simon Éva könyvéről

2014. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

Sz. Si­mon Éva, A hó­dolt­sá­gon kí­vü­li „hó­dolt­ság”: Osz­mán ter­jesz­ke­dés a Délnyugat-Dunántúlon a 16. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben, Bu­da­pest, MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Tör­té­net­tu­do­má­nyi In­té­zet, 2014 (Ma­gyar Tör­té­nel­mi Em­lé­kek. Ér­te­ke­zé­sek).

Min­dig öröm­te­li do­log mind az osz­ma­nis­ták, mind a kora új­ko­ri ma­gyar tör­té­ne­lem­mel fog­lal­ko­zó ku­ta­tók szá­má­ra, ami­kor köz­lés­re ke­rül a kor­szak egy újabb, ed­dig pub­li­ká­lat­lan oszmán-török for­rá­sa. Sz. Si­mon Éva mun­ká­já­nak tár­gya a szi­get­vá­ri szan­dzsák ka­ni­zsai ná­hi­jé­jé­nek, vagy­is já­rá­sá­nak 1579-es rész­le­tes össze­írá­sa (defter‑i mu­fas­sal), és an­nak össze­ha­son­lí­tó elem­zé­se az adott idő­szak­ra vo­nat­ko­zó­an ren­del­ke­zés­re álló más oszmán-török és ma­gyar for­rá­sok se­gít­sé­gé­vel.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

F. Molnár Mónika az Identitás és kultúra a török hódoltság korában című kötetről

2014. december 22. § 0 hozzászólás

recenzió

Iden­ti­tás és kul­tú­ra a tö­rök hó­dolt­ság ko­rá­ban, szerk. Ács Pál, Szé­kely Jú­lia, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2012.

A 2008-as ma­gyar­or­szá­gi Re­ne­szánsz Év je­gyé­ben ren­dez­te meg az MTA Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek Re­ne­szánsz Osz­tá­lya szo­ká­sos „Re­Ba­Kucs” (Reneszánsz-barokk Ku­ta­tó­cso­port) kon­fe­ren­ci­á­ját 2008. szep­tem­ber 18–20-án Esz­ter­gom­ban. A hely­szín szim­bo­li­kus, hi­szen a vá­ros, mi­u­tán Nagy Szu­lej­mán szul­tán se­re­gei 1543-ban el­fog­lal­ták és szan­dzsák­köz­pont­tá tet­ték, egé­szen az 1683-as vég­le­ges vissza­fog­la­lá­sá­ig az Osz­mán Bi­ro­da­lom egyik leg­észa­kibb vég­vá­ra volt.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Katkó Gáspár írása Mirosław Łukomski monográfiájáról

2014. december 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Mi­rosław Łu­kom­ski, Kwes­tia tu­rec­ka jako czyn­nik po­lity­ki wewnętrz­nej Rzecz­pos­po­li­tej w la­tach 15871606 [A tö­rök kér­dés mint a Rzecz­pos­po­li­ta bel­po­li­ti­ká­já­nak al­ko­tó­ele­me 1587 és 1606 kö­zött], Zabr­ze, Wy­daw­nict­wo In­fort Edi­tions, 2011 (Prace His­to­rycz­ne, 7).

Len­gyel­or­szág­ban, honi lép­ték­kel mér­ve, év­ről évre hi­he­tet­len mennyi­sé­gű tör­té­ne­ti mun­ka je­le­nik meg. A len­gyel könyv­ki­adás a piac mé­re­té­ből adó­dó­an sok­kal na­gyobb és szer­ve­zet­tebb, mint a ha­zai, ami­ben nem kis sze­re­pet vál­lal a zabrze‑i In­fort Edi­tions is. Az apró szi­lé­zi­ai ki­adó az el­múlt tíz év­ben szám­ta­lan so­ro­za­tot in­dí­tott út­já­ra, töb­bek kö­zött egy kö­zel hat­van kö­te­tet szám­lá­ló had­tör­té­ne­ti vá­lo­ga­tást is.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Dorogi Ilona írása Sadık Müfit Bilge monográfiájáról

2014. december 19. § 0 hozzászólás

recenzió

Sadık Mü­fit BİLGE, Osmanlı’nın Ma­caris­tanı: Os­manlı hâ­ki­miyet­in­de­ki Macaristan’ın ta­rihî coğ­ra­fyası ve idarî tak­simâtı (1526–1718) [Az osz­má­nok Ma­gyar­or­szá­ga: Az osz­mán ura­lom alat­ti Ma­gyar­or­szág tör­té­ne­ti föld­raj­za és köz­igaz­ga­tá­si szer­ve­ze­te (1526–1718)], İst­anb­ul, Ki­ta­be­vi, 2010.

Sadık Mü­fit Bil­ge az Osz­mán Bi­ro­da­lom tör­té­ne­té­nek el­hi­va­tott tö­rök ku­ta­tó­ja. Bár vég­zett­sé­ge sze­rint nem tör­té­nész, az egyé­ni ér­dek­lő­dés ál­tal ve­zé­relt, ön­szor­ga­lom­ból írt cik­kei, köny­vei nyo­mán ma már el­is­mert ku­ta­tó­ként tart­ják szá­mon Tö­rök­or­szág­ban. Lel­kes ér­dek­lő­dé­sét az osz­má­nok tör­té­nel­me iránt min­den bi­zonnyal az is mo­ti­vál­ja, hogy egy, a régi, osz­mán elit­hez tar­to­zó csa­lád le­szár­ma­zott­ja.
» To­vább a tel­jes szö­veg­re «

Fóti Miklós recenziója

2013. április 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Fāṭı­ma cAliyye – Maḥmūd Escad, Tacaddüd‑i Zevcāt Zeyl – Con­ti­nu­a­ti­on of the De­ba­te on Poly­gamy, A Mo­dern Tur­kish Vers­ion, Transcript­ion, and Fa­csi­mi­le, ed. Rana von Mende-Altaylı, Ber­lin, 2010 (Stu­di­en zur Spra­che, Ge­schich­te und Kul­tur der Türk­völ­ker, 9).

A 19. szá­zad­ban az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban a re­form­kor­tól (Tan­zim­at) kez­dő­dő­en az ál­ta­lá­nos mo­der­ni­zá­ci­ós tö­rek­vé­sek kö­zött elő­tér­be ke­rült a nők hely­ze­tét érin­tő re­for­mok ügye. 1856-ban el­tö­röl­ték a női rab­szol­ga­sá­got (cā­riye­lik), 1858-ban a föld­tör­vény ke­re­te­in be­lül a nők örö­kö­sö­dé­si jo­ga­it ter­jesz­tet­ték ki, 1869-ben je­lent meg az első fo­lyó­irat nők ré­szé­re (Teraḳḳī‑i Muḫad­derāt), a kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben pe­dig szá­mos ok­ta­tá­si in­téz­ményt hoz­tak lét­re szá­muk­ra. A kor­mány­zat re­form­in­téz­ke­dé­sei mel­lett a kor iro­dal­mi éle­té­nek nagy­jai is élén­ken fog­lal­koz­tak a nők hely­ze­té­vel. Je­len­tős köl­tők és írók – Namık Ke­mal, İbr­ahim Şi­na­si vagy Ah­met Mit­hat Paşa – ír­tak a meg­ren­de­zett há­zas­ság, a nők köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­sa, il­let­ve a fá­tyol vi­se­lé­sé­nek kér­dé­sé­ről. Ki­áll­tak a nők jo­ga­i­nak ki­ter­jesz­té­sét szol­gá­ló in­téz­ke­dé­sek mel­lett, ugyan­ak­kor véd­ték az isz­lám­ban gyö­ke­re­ző ha­gyo­má­nyo­kat.


» To­vább a tel­jes szö­veg­re «