könyvismertetés

Zrí­nyi dics­fé­nyé­ben: Vár­ost­ro­mok és Közép-Európa Zrí­nyi Mik­lós (1620–1664) ko­rá­ban, szerk. Buj­dos­né Pap Györ­gyi, Fej­ér Ing­rid, H. Szi­la­si Ágo­ta, Eger, 2017 (Stu­dia Ag­ri­en­sia, 34).

A cím és a meg­je­le­nés éve alap­ján az ol­va­só rög­tön azt fel­té­te­lez­het­né a szó­ban for­gó ta­nul­mány­kö­tet­ről, hogy a 2016-ban, az 1566-os szi­get­vá­ri ost­rom 450. év­for­du­ló­ja al­kal­má­ból meg­ren­de­zés­re ke­rült, Zrí­nyi Mik­lós – Szi­get­vár 1566 Em­lék­év cí­met vi­se­lő, megemlékezés-sorozat egyik ki­ad­vá­nyát tart­ja a ke­zé­ben. S jól­le­het az em­lék­év ilyen te­kin­tet­ben is gaz­dag ered­mé­nye­ket ho­zott (össze­sen egy tu­cat kü­lön­bö­ző mű­fa­jú és for­má­jú, de min­den eset­ben Zrí­nyi Mik­lós­hoz és az 1566-os esz­ten­dő ese­mé­nye­i­hez kap­cso­ló­dó mun­ka lá­tott nap­vi­lá­got), az itt be­mu­ta­tás­ra ke­rü­lő könyv nem eh­hez az ese­mény­so­ro­zat­hoz, ha­nem az im­már több, mint har­minc esz­ten­de­je az egri Vár­tör­té­ne­ti Mű­hely ál­tal szer­ve­zett vég­vá­ri kon­fe­ren­ci­ák so­ro­za­tá­hoz kö­tő­dik. A saj­nos nem túl ta­lá­ló és fi­gye­lem­fel­kel­tő cí­met vi­se­lő mun­ka a Dobó Ist­ván Vár­mú­ze­um­ban 2014 ok­tó­be­ré­ben meg­ren­de­zett azo­nos című kon­fe­ren­cia elő­adá­sa­i­nak szer­kesz­tett vál­to­za­tát tar­tal­maz­za. A két­éven­te meg­ren­de­zés­re ke­rü­lő egri vég­vár­tör­té­ne­ti ülé­sek a kora új­ko­ri ma­gyar tör­té­ne­lem ku­ta­tó­i­nak ran­gos mű­he­lyé­vé nőt­ték ki ma­gu­kat, ahol tör­té­né­sze­ink az osz­má­nok el­len a 16–17. szá­zad­ban ki­épí­tett ma­gyar vég­vár­rend­szert vizs­gál­ják, an­nak nem csu­pán ma­gyar­or­szá­gi vo­nat­ko­zá­sa­i­ra, ha­nem az azt ala­kí­tó nem­zet­kö­zi vi­szo­nyok­ra is te­kin­tet­tel. A 2014-es mel­lett a 2016-ban meg­ren­de­zett kon­fe­ren­cia is Zrí­nyi Mik­lóst és ko­rát he­lyez­te a ku­ta­tá­sok elő­te­ré­be, ez utób­bi Moz­gó front­vo­na­lak: há­bo­rú és dip­lo­má­cia a vár­há­bo­rúk idő­sza­ká­ban 1552‒1568 címmel.

A kö­tet ti­zen­két ta­nul­má­nya olyan alap­ve­tő kora új­ko­ri kér­dé­se­ket fe­sze­get és he­lyez új meg­vi­lá­gí­tás­ba, me­lyek több, a tör­té­net­írás­ban ko­ráb­ban meg­gyö­ke­re­se­dett té­telt ír­nak fe­lül. Ilyen pél­dá­ul Ra­i­mon­do Mon­te­cuc­co­li 1661-es osz­mán­el­le­nes had­já­rat­ban nyúj­tott had­ve­zé­ri tel­je­sít­mé­nyé­nek fe­lül­bí­rá­la­ta, mely szo­ro­san kap­cso­ló­dik a Ma­gyar­or­szá­gon „Zrínyi-Montecuccoli-vita” né­ven is­mert po­lé­mi­á­hoz. A kö­tet­ben ez­zel a té­ma­kör­rel kap­cso­lat­ban meg­ál­la­pí­tást nyer an­nak a leg­újabb ku­ta­tá­so­kon ala­pu­ló né­zet­nek az iga­zo­lá­sa, mi­sze­rint a Habs­burg csá­szá­ri tá­bor­nagy és a hor­vát bán kö­zött ezen er­dé­lyi had­já­rat mi­att messze nem volt olyan nézeteltérés/vita, mint azt a 19. szá­za­di ma­gyar tör­té­net­írás fel­té­te­lez­te. Az 1661-es osz­mán­el­le­nes had­já­rat azon­ban egy meg­le­he­tő­sen fur­csa há­bo­rú volt, mi­vel mind­két nagy­ha­ta­lom (a Habs­burg és az osz­mán) a le­he­tő leg­ki­sebb erő­be­fek­te­tés­sel sze­ret­te vol­na sa­ját je­lölt­jét az Er­dé­lyi Fe­je­de­lem­ség trón­já­ra ültetni.

Az 1663–1664-es tö­rö­k­el­le­nes had­já­ra­tok és Mon­te­cuc­co­li po­li­ti­kai né­ze­te­i­nek meg­íté­lé­se kap­csán is új ered­mé­nyek lát­tak nap­vi­lá­got. Ilyen pél­dá­ul Jean-Louis Radu­it de So­u­ches csá­szá­ri tá­bor­szer­nagy 1664-es had­já­ra­tá­nak rész­le­tes le­írá­sa. Ezt az osz­mán fő­se­reg ál­tal át­sza­kí­tott Nyitra–Érsekújvár–Komárom–Győr vég­vár­vo­nal meg­se­gí­té­sé­re in­dí­tot­ták, el­ső­sor­ban Bécs (mely az osz­má­nok sze­mé­ben rég­óta el­fog­la­lan­dó hely­nek, az új „arany­al­má­nak” szá­mí­tott) ha­té­ko­nyabb vé­del­me ér­de­ké­ben. En­nek a had­já­rat­nak a tör­té­ne­té­ről több ta­nul­mány is nap­vi­lá­got lá­tott a kö­tet­ben; a had­já­rat is­mer­te­té­se mel­lett be­te­kin­tést nyer­he­tünk a csá­szá­ri ka­to­na­ság el­lá­tá­si ne­héz­sé­ge­i­be is. A Koháry- és Wesselényi-családok le­vél­tá­rá­ból szár­ma­zó for­rá­sok vizs­gá­la­ta a had­já­rat min­den­na­pi lo­gisz­ti­kai kér­dé­se­i­re vi­lá­gít rá, me­lyek­ből vi­lá­go­san ki­de­rül, hogy a csá­szá­ri had­ve­ze­tés szin­te tel­je­sen fel­ké­szü­let­le­nül szállt had­ba. Kö­vet­ke­zés­képp, a csa­pa­tok fo­lya­ma­tos pénz- és éle­lem­hi­ány­ban szen­ved­tek, s e tény igen­csak meg­ne­he­zí­tet­te a ka­to­nai ak­ci­ók si­ke­res folytatását.

Tér­jünk vissza egy gon­do­lat ere­jé­ig a ko­ráb­ban he­ves ér­zel­me­ket is ki­vál­tó Zrínyi–Montecuccoli-vitához. Had­tör­té­ne­ti hát­te­ré­nek vizs­gá­la­ta so­rán egy­ér­tel­mű­vé vált, hogy a ko­ráb­ban el­sőd­le­ges for­rás­ként hasz­nált, egy­ér­tel­mű­en pro­pa­gan­disz­ti­kus cé­lo­kat szol­gá­ló pub­li­cisz­ti­kai írá­sok „nyílt de­ma­gó­gi­á­ja” nem állt össze­füg­gés­ben a kor had­vi­se­lé­si gya­kor­la­tá­val, me­lyet a di­ver­sió és a dist­rac­tió stra­té­gi­á­ja fém­jel­zett. En­nek a tak­ti­ká­nak kö­szön­he­tő­en le­he­tett ugyan­is az osz­mán fö­lény el­le­né­re ki­sebb, lo­ká­lis si­ke­re­ket el­ér­ni (mint ami­lyen pél­dá­ul a már em­lí­tett Souches-féle ak­ció is volt), és dön­tő csa­tát vív­ni Szent­gott­hárd­nál, mely küz­de­lem csu­pán a ke­resz­tény pro­pa­gan­da sze­mé­ben volt min­dent el­söp­rő győ­ze­lem, de amely csa­tá­nak vé­gül si­ke­rült el­té­rí­te­ni a nagy­ve­zért ere­de­ti ter­vé­től. Ez a faj­ta erő­de­monst­rá­ció tet­te to­váb­bá le­he­tő­vé a ko­ráb­ban az osz­mán kor­mány­zat el­len­ál­lá­sa mi­att mind­un­ta­lan meg­hi­ú­su­ló, a sta­tus quon ala­pu­ló és a kor­társ ma­gya­rok­ból he­ves el­len­ér­zést ki­vál­tó vas­vá­ri béke meg­kö­té­sét. Az osz­mán for­rá­sok alap­ján át­te­kin­tést ka­punk a tö­rök erők fel­épí­té­sé­ről az 1663–1664-es évek­ben, me­lyek a kér­dé­ses had­já­rat­ban már nem csu­pán a he­lyi erő­ket, vagy­is a beg­ler­bé­gek, pa­sák ma­gán­had­se­re­ge­it von­ták be, ha­nem ma­gát a bi­ro­dal­mi had­se­re­get is, amely mag­ját a por­tai ala­ku­la­tok ad­ták. A ka­to­nai si­ke­rek mel­lett a tö­rö­kök ér­zé­keny vesz­te­sé­ge­ket is el­szen­ved­tek, s emi­att a téli szál­lás­ra vo­nult se­reg­ben sok új pa­sá­val kel­lett be­töl­tet­ni az üre­sen ma­radt po­zí­ci­ó­kat, és ez­zel együtt fon­tos vál­to­zá­sok tör­tén­tek a ve­zér­kar­ban is. Az 1664. évi szent­gott­hár­di csa­tát te­kint­ve a tö­rök for­rá­sok alap­ján is jól lát­ha­tó, hogy – ha­bár a vesz­te­sé­ge­ik na­gyok vol­tak – a ke­resz­tény se­re­gek nem a tö­rök fő­erő­ket győz­ték le, ha­nem an­nak csu­pán a Rá­bán át­kelt ré­szét, s a had­já­rat foly­ta­tá­sát nem en­nek a csa­tá­nak a ki­me­ne­te­le, ha­nem leg­in­kább a tö­rö­kök­nél is ha­tá­ro­zot­tan je­lent­ke­ző élel­mi­szer­hi­ány aka­dá­lyoz­ta meg.

Ép­pen ezért üd­vöz­len­dő, hogy a kö­tet a kora új­ko­ri táp­lál­ko­zá­si szo­ká­so­kat is vizs­gál­ja. A vizs­gá­lat rá­adá­sul a tör­té­ne­ti és ré­gé­sze­ti for­rá­sok fel­hasz­ná­lá­sa mel­lett egy igen ér­de­kes gya­kor­la­ti kí­sér­let­tel is pá­ro­sult. A ko­ra­be­li re­cep­tes köny­vek alap­ján a sá­ros­pa­ta­ki sü­tő­ház­ban el­ké­szí­tett éte­lek re­á­lis ké­pet ad­nak a kora-újkori le­he­tő­sé­gek­ről, vagy­is ar­ról, mi ke­rül­he­tett az urak asz­ta­lá­ra, és mi és fő­leg mennyi jut­ha­tott a ka­to­na­ság élel­me­zé­sé­re, mely fel­adat, mint em­lí­tet­tük, né­mely kri­ti­ku­sabb idő­szak­ban szin­te meg­old­ha­tat­lan­nak bizonyult.

Az élel­me­zés kér­dé­sé­hez is szo­ro­san kap­cso­ló­dik az a tény, hogy a Zrí­nyi Mik­lós ide­jé­ben zaj­ló had­já­ra­tok egyik leg­na­gyobb ne­héz­sé­gét ál­ta­lá­nos­ság­ban a há­bo­rú­ra for­dít­ha­tó pénz­összeg eny­hén szól­va is kor­lá­to­zott vol­ta je­len­tet­te. Hi­szen nem csu­pán Mon­te­cuc­co­li hang­sú­lyoz­ta elő­sze­re­tet­tel, hogy a há­bo­rú­hoz há­rom do­log kell: „Pénz, pénz és pénz”, de maga Zrí­nyi is több­ször ki­je­len­tet­te és le is írta a mon­dást, mi­sze­rint „Pe­cu­nia ner­vus bel­li.” A ka­to­nai si­ke­rek­re és nagy­ha­tal­mi stá­tus­ra vá­gyó Habs­burg Mo­nar­chia a 16. szá­zad­ban és a 17. szá­zad első fe­lé­ben nem tar­to­zott az Eu­ró­pa él­vo­na­lá­nak szá­mí­tó spa­nyol, hol­land vagy svéd tí­pu­sú ál­lam­rend ál­tal rep­re­zen­tált pénzügyi-katonai ál­la­mok közé, nem volt egy­sé­ges pénz­ügy­igaz­ga­tá­sa, nem volt ké­pes ál­lan­dó tö­meg­had­se­re­get ki­ál­lí­ta­ni, és be­vé­te­lei is messze el­ma­rad­tak a kor­szak nagy­ha­tal­ma­i­tól. A 17. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben azon­ban je­len­tős vál­toz­ta­tá­so­kat haj­tot­tak vég­re a bi­ro­da­lom pénz­ügyi és ka­to­nai igaz­ga­tá­sá­ban, me­lyek ké­sőbb, más té­nye­zők­kel össze­füg­gés­ben, vé­gül si­ker­re vi­het­ték (igaz csak a szá­zad vé­gé­re) az osz­má­nok ki­űzé­sét Ma­gyar­or­szág te­rü­le­té­ről. Eb­ben fon­tos sze­re­pet kap­tak – je­len­tős el­mé­le­ti ha­dá­sza­ti mun­kás­sá­ga mel­lett – Ra­i­mon­do Mon­te­cuc­co­li Ma­gyar­or­szág­gal kap­cso­la­tos po­li­ti­kai né­ze­tei is, me­lyek töb­bek közt a L’Ungheria nell’anno 1677 című mun­ká­já­nak elem­zé­se so­rán ke­rül­tek nap­vi­lág­ra. Mon­te­cuc­co­li ugyan­is ka­to­nai ta­pasz­ta­la­tai mel­lett tu­do­má­nyos ala­pos­ság­gal tö­re­ke­dett a ma­gyar tör­té­ne­lem, s el­ső­sor­ban a ma­gyar tör­vé­nyek meg­is­me­ré­sé­re, hi­szen amel­lett, hogy a bé­csi ud­var­ban nagy te­kin­tély­nek ör­ven­dett mint had­ve­zér, a Ma­gyar­or­szág­ra vo­nat­ko­zó kér­dé­sek­ben is több­ször ki­kér­ték vé­le­mé­nyét. Ja­vas­la­ta­it, me­lyek min­dig erő­tel­jes protestáns-ellenességről ta­nús­kod­nak, azon­ban a Habs­burg Mo­nar­chia ve­ze­té­se ke­vés­bé vet­te fi­gye­lem­be az egyes konk­rét dön­té­se­ket igény­lő hely­ze­tek­nél, mint a realitásokat.

Zrí­nyi Mik­lós és test­vé­re Pé­ter mind­eköz­ben egye­sült erő­vel szer­vez­ték a déli tö­rö­k­el­le­nes ha­tár­vé­del­met, mellyel töb­bek közt mu­ra­kö­zi bir­to­ka­i­kat kí­ván­ták ha­té­ko­nyan vé­del­mez­ni. Idő­vel a Zrínyi-család tag­jai örök­jo­gon vál­tak fe­le­lős­sé ezen ha­tár­sza­kasz vé­del­mé­ért, mely fel­ada­tot az Ud­va­ri Ha­di­ta­nács tá­mo­ga­tá­sá­val vé­gez­ték, és így a fenn­ál­ló két struk­tú­ra (a ma­gán­ka­to­na­ság és a ki­rá­lyi fenn­tar­tá­sú erők) ezen a vi­dé­ken je­len­tő­sen össze­fo­nó­dott. Emel­lett a 17. szá­zad­ban a vár­me­gyék is nagy­ban hoz­zá­já­rul­tak a vég­vár­rend­szer fenn­tar­tá­sá­hoz (in­gyen­mun­ká­val, fu­var­ral, adó­sze­dés­sel), mint azt Vas me­gye pél­dá­ján lát­hat­juk. E me­gye je­len­tő­sen kö­tő­dik Zrí­nyi te­vé­keny­sé­gé­hez is, aki fő­is­pá­ni mi­nő­sé­gé­ben a me­gye­gyű­lé­sek he­lyét a tö­rök­től ve­szé­lyez­te­tett Eger­szeg­ről Kör­mend­re tet­te át.

A tö­rö­k­el­le­nes há­bo­rúk ezen idő­sza­ká­ban, – el­ső­sor­ban a bel­ső prob­lé­mák és az Orosz­or­szág­gal és a ko­zá­kok­kal foly­ta­tott el­len­sé­ges­ke­dés mi­att – a tö­rö­k­el­le­nes harc­ban szin­tén ér­de­kelt és isz­lám­el­le­nes­sé­gét har­sá­nyan hang­sú­lyo­zó Lengyel-Litván Ne­me­si Köz­tár­sa­ság (a Rzecz­pos­po­li­ta) ki­ma­radt a csatározásokból.

Össze­fog­la­lá­sul meg­ál­la­pít­hat­juk, hogy a kö­tet szá­mos új ered­ményt, né­ző­pon­tot hoz a Zrí­nyi ko­ra­be­li ese­mé­nyek­ről, ép­pen ezért saj­ná­la­tos, hogy a könyv szer­kesz­tői nem vé­gez­tek elég ala­pos mun­kát: na­gyon sok a hiba, el­ütés, egy­be­írás ben­ne. Ha azon­ban ezek­től el­te­kin­tünk, bát­ran be­te­het­jük a ta­nul­mány­kö­te­tet „Zrínyi-könyvtárunk” töb­bi da­rab­ja mellé.

A szerző az MTA BTK Történettudományi Intézetének
tudományos munkatársa

Summary

The vo­lu­me en­tit­led Vár­ost­ro­mok és Közép-Európa Zrí­nyi Mik­lós (1620–1664) ko­rá­ban (Fortress-sieges and Cent­ral Euro­pe in the Age of Mik­lós Zrí­nyi (1620–1664) is bas­ed on the lec­tu­res of a con­fe­ren­ce held in Eger (Nor­t­wes­tern Hun­gary) in Oc­to­ber 2014. The con­fe­ren­ce was or­ga­ni­zed in the Dobó Ist­ván Fort­ress Mus­e­um and is part of a se­ri­es of con­fe­ren­ces that has been go­ing on for more than 30 ye­ars abo­ut the his­to­ry of fort­res­ses wit­hin the chang­ing bo­un­da­ri­es of Habs­burg and Ot­tom­an em­pires. This con­fe­ren­ce pro­ce­e­dings con­ta­ins 12 stu­di­es on the events in the Hun­ga­ri­an ter­ri­to­ry in the age of Mik­lós Zrí­nyi (Ni­ko­la Zrin­ski), na­mely the se­cond half of the 17th cent­ury. They int­ro­du­ce new his­to­ri­cal sour­ces, espe­ci­ally abo­ut the anti-Ottoman cam­pa­in of 1661 and the events of the ye­ars 1663–1664, and they ana­li­ze them from his­to­ri­cal, lo­gis­tic, provi­si­on­ing, strategic etc. as­pects, both from Cent­ral Euro­pe­an and Tur­kish point of view. The­se stu­di­es are im­por­tant be­ca­u­se with the­ir problem-centric app­ro­ach the aut­hors can rew­rite some his­to­ri­cal the­ses that sur­vi­ved in Hun­gary from the 19th cent­ury, such as the de­ba­te bet­ween the Ban of Cro­a­tia, Mik­lós Zrí­nyi, and im­pe­ri­al ge­ne­ral Ra­i­mon­do Mon­te­cuc­co­li. Ove­rall the con­fe­ren­ce vo­lu­me gi­ves an over­view of the chang­ing app­ro­a­ches in li­ter­ary scho­lars­hip abo­ut the time of the anti-Ottoman struggles in early mo­dern his­to­ry. The­re­fo­re, bes­ide the vo­lumes pub­lis­hed thanks to the com­me­mo­ri­al year of the death of Zrí­nyi (http://www.szigetvar-zrinyi1566.hu), we can put also the pre­sent book in our per­so­nal ”Zrin­ski Library”.

Tagged Eger, Habsburg Birodalom, Oszmán Birodalom, török hódoltság, Zrínyi–Montecuccoli-vita