könyvismertetés

Ca­ta­lo­gue of Tur­kish ma­nuscripts in the Lib­rary of the Hun­ga­ri­an Aca­demy of Sci­en­ces, eds. Is­mail Par­latır, György Ha­zai, Bar­ba­ra Kellner-Heinkele, Ber­lin, 2007 (Ori­en­tal Ma­nuscripts in the Lib­rary of the Hun­ga­ri­an Aca­demy of Sci­en­ces, 2); Ma­car Bi­lim­ler Aka­de­mi­si Kü­tüp­ha­ne­si’n­de­ki Türkçe el yaz­ma­ları ka­ta­loğu, eds. Is­mail Par­latır, György Ha­zai, An­ka­ra, 2007 (Tür­kiye Bi­lim­ler Aka­de­mi­si Yayın­ları, 13).

A Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Könyv­tá­rá­nak ke­le­ti kéz­irat­gyűj­te­mé­nye a 19. szá­za­di ma­gyar tur­ko­ló­gu­sok gyűj­tő­mun­ká­já­nak ered­mé­nye­ként jött lét­re, így ér­de­kes pél­dá­ja a ko­ra­be­li tu­dó­sok tu­do­má­nyos ér­dek­lő­dé­sé­nek. Leg­na­gyobb há­nya­dát Szi­lá­gyi Dá­ni­el­nek kö­szön­het­jük, aki az 1848–49-es sza­bad­ság­harc után – Kos­suth La­jos kö­ve­tő­je­ként – az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban ke­re­sett me­ne­dé­ket és Isz­tam­bul­ban te­le­pe­dett le. A nyelv el­sa­já­tí­tá­sa mel­lett ko­moly osz­ma­nisz­ti­kai ta­nul­má­nyo­kat foly­ta­tott, meg­él­he­té­sét pe­dig an­tik köny­vek ke­res­ke­dé­sé­vel (sah­haf) biz­to­sí­tot­ta. Ez utób­bi te­vé­keny­sé­gé­nek kö­szön­het­jük, hogy je­len­tős szá­mú kéz­ira­tos anya­got vá­sá­rolt össze. Szi­lá­gyi ha­lá­la után az év­ti­ze­dek alatt össze­gyűj­tött iro­dal­mi és történeti-geográfiai mű­vek a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia tu­laj­do­ná­ba ke­rül­tek. Ez ké­pe­zi az alap­ját an­nak a kéz­irat­tár­nak, ami to­váb­bi tur­ko­ló­gu­sok ki­sebb gyűj­te­mé­nye­i­vel egé­szült ki: itt Vám­béry Ár­min és Thúry Jó­zsef anya­ga­it kell meg­em­lí­te­ni. Vá­sár­lás út­ján is ki­egé­szült a kol­lek­ció, a Kis­kun­ha­la­si Kol­lé­gi­um Szi­lády Áron-gyűjteménye ke­rült e mó­don a könyv­tár­ba a má­so­dik vi­lág­há­bo­rút követően.

Az így lét­re­jött pá­rat­lan gyűj­te­mény mai kö­ve­tel­mé­nyek­nek meg­fe­le­lő ka­ta­lo­gi­zá­lá­sa azon­ban vá­ra­tott ma­gá­ra. Míg az Eu­ró­pá­ban lé­te­ző ha­son­ló kéz­irat­gyűj­te­mé­nye­ket már sok­szor ke­let­ke­zé­sük­kor – a 17–18. szá­zad­ban – szám­ba vet­ték, ad­dig en­nek csu­pán ide­ig­le­nes­nek te­kint­he­tő ka­ta­ló­gu­sai lé­tez­tek: Vám­béry Ár­min, majd Kú­nos Ig­nác még a 19. szá­zad vé­gén be­szá­mo­ló­kat ír­tak a Coll­ec­tio Szi­lá­gyi­ánáról, ké­sőbb pe­dig Kégl Sán­dor ál­lí­tot­ta össze kéz­zel írott ka­ta­ló­gu­sát. Ez utób­bi ide­ig­le­nes jel­le­gén kí­vül szá­mos hi­á­nyos­sá­got és hi­bát tar­tal­ma­zott, nem be­szél­ve ar­ról, hogy hi­ány­zik be­lő­le az egyes té­te­lek ko­di­ko­ló­gi­ai le­írá­sa is.

Ezen előz­mé­nyek után el­ke­rül­he­tet­len­né vált, hogy a ma­gyar tur­ko­ló­gia régi adós­sá­gát ren­dez­ze, és el­ké­szít­se a gyűj­te­mény tel­jes és könyv­for­má­tu­mú ka­ta­ló­gu­sát, mely a ku­ta­tó­kat vi­lá­gos el­vek sze­rin­ti kéz­irat­le­írá­sok­kal se­gí­ti a tá­jé­ko­zó­dás­ban. 2001-től az Aka­dé­mia meg­hí­vá­sá­ra több al­ka­lom­mal ta­nul­má­nyoz­hat­ta az anya­got az An­ka­rai Egye­tem tö­rö­kül, per­zsá­ul és ara­bul is ki­tű­nő­en tudó pro­fesszo­ra, Is­mail Par­latır. Ha­zai György aka­dé­mi­kus kez­de­mé­nye­zé­sé­re és szer­ve­zé­sé­ben szé­les­kö­rű nem­zet­kö­zi együtt­mű­kö­dés jött lét­re: a tö­rök Kül­ügy­mi­nisz­té­ri­um Kul­tu­rá­lis Osz­tá­lya (Dışiş­le­ri Ba­kanlığı Kül­tür Dai­re­si) se­gít­sé­gé­vel Par­la­tir a hely­szí­nen el­ké­szít­het­te az egyes kéz­ira­tok le­írá­sát, Bar­ba­ra Kellner-Heinkele (Ber­lin) pe­dig a fel­me­rü­lő kér­dé­sek tisz­tá­zá­sá­ban se­gí­tett, míg az ak­kor a Nyelv­tu­do­má­nyi In­té­zet­ben mű­kö­dő Ori­en­ta­lisz­ti­ka Osz­tály Ha­zai György ál­tal ve­ze­tett osz­ma­nis­tái biz­to­sí­tot­ták a tech­ni­kai hát­te­ret. A mun­ka két szá­lon zaj­lott: egy a tö­rök­or­szá­gi kö­zön­ség­nek szánt ki­ad­vány ké­szí­té­sé­vel pár­hu­za­mo­san egy an­gol nyel­vű, az előb­bi­nél bő­vebb és ki­dol­go­zot­tabb ver­zió is nap­vi­lá­got lá­tott. Mind­két pub­li­ká­ció 2007-ben je­lent meg.

A kéz­zel írott ide­ig­le­nes ka­ta­ló­gus­hoz ké­pest ezek­ben vi­lá­gos el­vek sze­rint épül fel egy-egy ma­nuszk­ript le­írá­sa: a könyv­tá­ri jel­zést rö­vid ko­di­ko­ló­gi­ai le­írás kö­ve­ti, mely tar­tal­maz­za a fó­li­ók, so­rok, osz­lo­pok szá­mát, azok mé­re­tét, a pa­pír mé­re­tét, ezt kö­ve­ti a kö­tés anya­ga, mi­nő­sé­ge, víz­je­lek is­mer­te­té­se, majd az írás duk­tu­sá­nak tí­pus­ada­tai. A cím át­írá­sa – mai tö­rök he­lyes­írás sze­rint és arab be­tűk­kel egy­aránt – után a ma­nuszk­ript kez­dő és vég­ző sora kö­vet­ke­zik, arab át­írás­ban. Ez után kö­vet­ke­zik a szer­ző sze­mé­lyé­nek és mun­ká­já­nak rö­vid is­mer­te­té­se – már ha er­ről in­for­má­ció állt ren­del­ke­zés­re. Mi­vel leg­több­ször olyan jól is­mert kéz­ira­tok­ról van szó, amely­nek szá­mos pél­dá­nya meg­ta­lál­ha­tó Eu­ró­pa gyűj­te­mé­nye­i­ben, ezért a pár­hu­za­mos pél­dá­nyok referencia-adatai is meg let­tek adva. Ez a faj­ta kéz­irat­le­írás te­hát meg­fe­lel a nem­zet­kö­zi gya­kor­lat­ban meg­szo­kott­nak és el­várt­nak, min­de­nek­előtt a Ka­ta­log­isi­er­ung der ori­en­ta­lis­c­hen Handsch­rif­ten in Deutsch­land gya­kor­la­tá­nak. Is­mail Par­latır rend­sze­re­ző mun­ká­ja so­rán az is ki­de­rült, hogy a gyűj­te­mény nem 679 kéz­ira­tot tar­tal­maz, ha­nem 890-et. Né­mely kéz­irat ugyan­is több mun­kát is ma­gá­ban rej­tett. Né­há­nyuk arab és per­zsa nyel­ven író­dott, így vé­gül 811 da­rab­ban le­he­tett meg­ha­tá­roz­ni a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Ke­le­ti Könyv­tá­rá­nak tö­rök gyűjteményét.

A fel­hasz­ná­lót se­gí­ti a kéz­ira­tok tar­tal­mi szem­pon­tú be­so­ro­lá­sa val­lás, iro­da­lom, tör­té­ne­lem (össze­sen 644 da­rab), és egyéb (167 da­rab) tárgy­kö­rök­be. Val­lás tárgy­kö­ré­ben ta­lál­juk pél­dá­ul a kö­vet­ke­ző­ket: ka­nun­name (tör­vény­köny­vek), saks (val­lá­si jog­gal kap­cso­la­tos köny­vek), há­zas­sá­gi jog, fet­vák, vak­fiyye (ke­gyes ala­pít­vá­nyok ok­ira­tai), tef­sir (Ko­rán kom­men­tá­rok), fıkh és fe­ra­iz (jogi kér­dé­sek şe­ri­at sze­rin­ti meg­ol­dá­sai), aka­id (dog­mák), ed’iye (imád­sá­gok).

Az iro­dal­mi rész­ben a kö­vet­ke­ző mű­fa­jok­ba so­rolt kéz­ira­tok ta­lál­ha­tó­ak: a pró­fé­ta éle­tét és eré­nye­it le­író mű­vek (hi­lye, siyer, le­gen­dák), val­lá­si tör­té­ne­tek, lí­rai mun­kák (ham­se, mes­ne­vi), írók összes mű­vét tar­tal­ma­zó gyűj­te­mé­nyek (kül­liyat, di­van), rö­vid tör­té­ne­tek (hi­ka­ye), ta­ná­csok (nasi­hat­name), for­dí­tá­sok va­la­mint ma­gya­rá­za­tok (şerh), bi­og­rá­fi­ai mun­kák, kö­vet­sé­gek és uta­zá­sok le­írá­sai (se­fa­ret­name, seya­hat­name), kresz­to­má­ti­ák (münşe­at), le­ve­le­zé­sek, gyűj­te­mé­nyes mun­kák (mec­mu­at).

A tör­tel­mi rész a kor­mány­zás­sal, ad­mi­niszt­rá­ci­ó­val kap­cso­la­tos mun­kák mel­lett nagy­ve­zí­ri do­ku­men­tu­mo­kat is tartalmaz.

A ma­ra­dék 167 ma­nuszk­ript ve­gye­sebb ké­pet mu­tat: ta­lál­ha­tók itt en­cik­lo­pé­di­ák, csillagászati‑, föld­raj­zi tan­köny­vek, év­köny­vek, ma­te­ma­ti­kai mű­vek, or­vos­lást, zoo­ló­gi­át, bo­ta­ni­kát, nyelv­tant, épí­té­sze­tet, ze­nét tár­gya­ló írá­sok, és még egy re­cep­te­ket tar­tal­ma­zó kéz­irat is ide lett sorolva.

Kü­lö­nö­sen hasz­nos ré­sze a kö­tet­nek a szer­zők, ill. mun­ká­ik sze­rin­ti in­de­xek. Ki­emel­he­tő hogy az an­gol nyel­vű vál­to­zat eb­ben még job­ban se­gí­ti a ku­ta­tót, hi­szen itt to­váb­bi mu­ta­tók­kal egé­szül ki a ka­ta­ló­gus: kon­kor­dan­cia a könyv­tá­ri jel­zet és a ka­ta­ló­gus­be­li szám kö­zött; ma­nuszk­rip­tek, me­lyek­nek több pél­dá­nya is meg­ta­lál­ha­tó az anyag­ban; kro­no­ló­gi­ai mu­ta­tó; személy- és föld­raj­zi ne­vek, in­téz­mé­nyek meg­ne­ve­zé­sei a le­írá­sok­ban. Ezt kö­ve­ti a bib­li­og­rá­fia, amely nem­csak a kéz­irat iro­dal­mát tar­tal­maz­za, ha­nem a leg­fon­to­sabb ke­le­ti szer­ző­ket is, akik­nek mun­kái az aka­dé­mi­ai gyűj­te­mény­ben fellelhetőek.

Összeg­zé­sül el­mond­ha­tó, hogy a tö­rök és ma­gyar tu­do­má­nyos aka­dé­mi­ák együtt­mű­kö­dé­sé­nek kö­szön­he­tő­en el­ké­szült mun­ka le­he­tő­vé te­szi, hogy a ku­ta­tó im­már elő­re, a kéz­irat­tá­ri ku­ta­tá­sa­i­nak meg­kez­dé­se előtt tá­jé­ko­zód­has­son a Bu­da­pes­ten ta­lál­ha­tó ke­le­ti kéz­ira­tok ál­lo­má­nyá­ról, és ki­vá­laszt­has­sa a szá­má­ra ér­té­kes for­rá­so­kat, össze­vet­hes­se azo­kat más eu­ró­pai gyűj­te­mé­nyek­ben fel­lel­he­tő pél­dá­nya­ik­kal. Jog­gal re­mény­ked­he­tünk ab­ban, hogy ez­után szá­mos ha­zai és nem­zet­kö­zi pub­li­ká­ció ké­szül el, amely a ka­ta­ló­gus tö­rök kéz­ira­ta­i­nak transzk­rip­ci­ó­ját, fak­szi­mi­lé­it és ter­mé­sze­te­sen a ró­luk szó­ló ta­nul­má­nyo­kat tartalmazza.

Summary

For the coll­ec­ti­on of Tur­kish ma­nuscripts in the Lib­rary of the Hun­ga­ri­an Aca­demy of Sci­en­ces – un­li­ke ot­her coll­ec­tions in Euro­pe – did not exist any pub­lis­hed ca­ta­lo­gue be­fo­re. Ex­cept smal­ler descript­ions from the end of the 19th cent­ury and a pre­li­mi­nary ca­ta­lo­gue with handw­riting, the re­se­ar­cher did not have the op­por­tunity to in­form abo­ut books and ma­nuscripts of the coll­ec­ti­on. Re­sult of the co­ope­ra­ti­on bet­ween the Hun­ga­ri­an and Tur­kish Aca­demy of Sci­en­ces are the two ca­ta­lo­gues, ment­ion­ned abo­ve, con­tain­ing the descript­ion of 811 Tur­kish ma­nuscripts with Ara­bic let­ters ma­inly from the ter­ri­to­ry of the Ot­tom­an Em­pire. The ma­nuscripts are ca­te­go­ri­zed af­ter the­ir cont­ents (re­li­gi­on, li­te­ra­tu­re, his­to­ri­cal works etc.), fol­lo­wed by prac­ti­cal in­di­ces and bibliography.

Tagged Oszmán Birodalom, oszmán-török kéziratok, Szilágyi Dániel