recenzió

Ibn Ṭu­fa­il, Abū Bakr. Der Phi­lo­soph als Au­to­di­dakt: Ḥayy ibn Yaqẓān. Ein phi­lo­sop­his­cher Insel­ro­man. Hrsg. und übers. von Pat­ric O. Scha­erer. 2. Ausg. Phi­lo­sop­his­che Bib­li­ot­hek 558. Ham­burg: Fe­lix Mei­ner Ver­lag, 2019.

1. kétezer-húsz

Írá­som szán­dé­ka sze­rint re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott fi­gye­lem­fel­hí­vás. Egy­út­tal egy so­ro­zat kez­de­te, ami­re a cím­ben ta­lál­ha­tó sor­szám is utal. Olyan mű­ve­ket fo­gok vizs­gál­ni, ame­lyek be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te ré­sze és alap­ja an­nak a kora új­ko­ri, az élet min­den te­rü­le­tét át­ha­tó pa­ra­dig­ma­vál­tás­nak, amely­nek utó­lag a fel­vi­lá­go­so­dás pro­jekt­je el­ne­ve­zést ad­hat­juk. A ki­fe­je­zés de­fi­ní­ci­ó­ját most mel­lő­zöm, de a terv­be vett – re­cen­zi­ó­nak ál­cá­zott – so­ro­zat min­den egyes da­rab­ja azt fog­ja bi­zo­nyí­ta­ni, hogy ez a pro­jekt tel­jes­sé­gé­ben so­sem tu­dott ha­tást gya­ko­rol­ni a min­den­ko­ri Ma­gyar­or­szág mű­ve­lő­dé­si, men­tá­lis és po­li­ti­kai ál­la­po­tá­ra, vi­szont ar­ról, hogy en­nek máig ható és érez­he­tő kö­vet­kez­mé­nyei van­nak, itt nem tisz­tem szólni.

A mű­fa­ját te­kint­ve per­sze re­cen­zió ez az írás, is­mer­te­té­se az ere­de­ti­leg a fő­hő­sé­ről cí­met kapó (Hajj ibn Jak­zán – Ele­ven, éber fia) arab fi­lo­zó­fi­ai re­gény mo­dern né­met for­dí­tá­sá­nak. Kis – év­ez­re­des – ug­rá­sok­kal.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Szerk. Fábi­án La­u­ra, Lovas Bor­bá­la, Harasz­ti Szabó Pé­ter, Uhrin Do­rottya. A könyv és ol­va­só­ja: A 14–16. szá­za­di könyv­kul­tú­ra in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­vi­lá­gí­tás­ban (Bu­da­pest: MTA–ELTE HECE, 2018).

A könyv és ol­va­só­ja: A 14–16. szá­za­di könyv­kul­tú­ra in­ter­disz­cip­li­ná­ris meg­vi­lá­gí­tás­ban cím­mel két­na­pos kon­fe­ren­ci­át ren­dez­tek 2017. jú­ni­us 15–16-án az ELTE BTK Tör­té­ne­lem­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­la hall­ga­tói, az MTA–ELTE Egye­tem­tör­té­ne­ti Ku­ta­tó­cso­port és az MTA–ELTE Hu­ma­niz­mus Kelet-Közép-Európában Len­dü­let Ku­ta­tó­cso­port; az itt is­mer­te­ten­dő kö­tet a kon­fe­ren­ci­án el­hang­zott elő­adá­sok írá­sos, bő­ví­tett vál­to­za­ta­it tar­tal­maz­za. Amint arra a kö­tet elő­sza­vá­ban Mo­nok Ist­ván fel­hív­ja a fi­gyel­met, fel­nőtt egy (vagy sze­rin­tem in­kább két) újabb ge­ne­rá­ció, ame­lyik késő középkori–kora új­ko­ri könyv­kul­tú­rá­val fog­lal­ko­zik. Ki­tű­nik ez már a szer­ve­zők, il­let­ve a kö­tet­szer­kesz­tők, de még in­kább a szer­zők név­so­rá­ból: szin­te mind 30–40 év kö­rü­li fi­a­tal ku­ta­tók.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Jo­han­nes Boca­ti­us. Hun­ga­ro­te­u­to­ma­chia vel col­lo­qu­i­um de bel­lo nunc in­ter Cae­sa­re­os et Hun­ga­ros ex­ci­ta­to – Ma­gyar­né­met­harc avagy be­szél­ge­tés a csá­szá­ri­ak és ma­gya­rok kö­zött most fel­lán­golt há­bo­rú­ról. Szerk. Kees Te­szelsz­ky és Tóth Ger­gely. Bu­da­pest: ELTE–BTK Kö­zép­ko­ri és Kora Új­ko­ri Ma­gyar Tör­té­ne­ti Tan­szé­ke, Transyl­va­nia Em­lé­ke­i­ért Tu­do­má­nyos Egye­sü­let, 2014.

A ma­gyar­or­szá­gi kora új­ko­ri ta­nul­má­nyok do­yen­ne-ének, a 2014 vé­gén el­hunyt R. Vár­ko­nyi Ág­nes­nek ta­lán az utol­só nagy vál­lal­ko­zá­sa az a 2010 és 2014 kö­zött ve­ze­té­se alatt mű­kö­dő OTKA-projekt volt, amely Ma­gyar­or­szág eu­ró­pai je­len­lé­tét és be­ágya­zott­sá­gát vizs­gál­ta a XVI–XVII. szá­zad­ban (Ma­gyar­or­szág a kora új­ko­ri Eu­ró­pá­ban, NK 81948), az­zal a táv­la­ti cél­lal, hogy a ha­zai és eu­ró­pai kul­tu­rá­lis, po­li­ti­kai, dip­lo­má­ci­ai, stb. kap­cso­la­tok­ra kon­cent­rá­ló ku­ta­tá­sok ré­vén a Ma­gyar­or­szág he­lyén a tu­do­má­nyos vi­lág tér­ké­pe­in hoz­zá­ve­tő­le­ge­sen Mo­hács után meg­nyí­ló űrt ha nem is be­töl­te­ni, de leg­alább csök­ken­te­ni le­hes­sen.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Láng Be­ne­dek, Tit­kos­írás a kora új­ko­ri Ma­gyar­or­szá­gon, Bu­da­pest, Ba­las­si, 2015.

Böl­csé­szek­ként sok­szor arra kény­sze­rü­lünk, hogy ku­ta­tá­si tár­gyun­kat olyan kon­tex­tus­ban igye­kez­zünk tá­lal­ni, hogy az a szé­le­sebb kö­zön­ség és/vagy a na­gyobb tőke fö­lött ope­rá­ló piac felé is el­ad­ha­tó le­gyen. A ku­ta­tó nyel­vészt az ér­dek­li, hogy ké­pe­zünk han­got, ho­gyan mon­dunk ki tel­jes mon­da­to­kat, és az­tán ho­gyan tör­té­nik a hal­lott szö­veg per­cep­ci­ó­ja, ám könnyen be­lát­ha­tó, hogy ered­mé­nye­i­re akár a ha­dá­szat, a ha­di­ipar is vevő le­het. A lit­te­raevel fog­lal­ko­zók egy ki­csit ne­he­zebb hely­zet­ben van­nak, por­té­ká­juk ne­he­zeb­ben ad­ha­tó el. Ám úgy tű­nik, Láng Be­ne­dek azon ke­ve­sek egyi­ke, aki si­ke­re­sen kap­csol­ja össze a régi szö­ve­ge­ket a ka­to­nai kód­fej­tés­sel: a kö­zös met­szet a krip­tog­rá­fia.
» To­vább a tel­jes szövegre «

könyvismertetés

Ko­vács Esz­ter, „Légy cse­hek­nek párt­fo­gó­ja, ma­gya­rok­nak szó­szól­ló­ja…”: Cseh–magyar je­zsu­i­ta össze­füg­gé­sek a kez­de­tek­től 1773-ig, Bu­da­pest, PPKE–OSZK, 2015, 367.

Ko­vács Esz­ter 2009-ben a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem Tör­té­ne­lem­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­lá­já­ban szer­zett PhD fo­ko­za­tot a Ma­gyar­or­szá­gi je­zsu­i­ták és a cseh rend­tar­to­mány (Cseh­or­szág, Mor­va­or­szág és Szi­lé­zia) 1773-ig című dok­to­ri ér­te­ke­zé­sé­vel, et­től az év­től az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár mun­ka­tár­sa. Ku­ta­tá­si te­rü­le­te a cseh–magyar kap­cso­la­tok a 16–18. szá­zad­ban. Mo­nog­rá­fi­á­ja 2015-ben je­lent meg a Páz­mány Pé­ter Ka­to­li­kus Egye­tem és az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár ki­adá­sá­ban. A szer­ző az elő­szót kö­ve­tő­en há­rom na­gyobb fe­je­zet­ben mu­tat­ja be a cseh–magyar tör­té­nel­mi kap­cso­la­to­kat és azok mű­ve­lő­dés­re gya­ko­rolt ha­tá­sát.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Eva Ko­wal­ská, Na ďa­lekých ces­tách, v cu­dzích kraji­nách: So­ci­álny, kul­túrny a po­li­tický roz­mer kon­fe­si­o­nál­ne­ho exi­lu z Uhors­ka v 17. sto­ročí (Tá­vo­li uta­kon, ide­gen or­szá­gok­ban: A Ma­gyar­or­szág­ról való 17. szá­za­di val­lá­si exu­lá­ció szo­ci­á­lis, kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sai), Bra­tis­la­va, Veda, 2014.

Eva Ko­wal­ská a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Tör­té­ne­ti In­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos fő­mun­ka­tár­sa; fő ku­ta­tá­si te­rü­le­te Közép-Európa kora új­ko­ri egy­há­zi és kul­tu­rá­lis tör­té­ne­te. Mo­nog­rá­fi­á­ja 2014-ben je­lent meg a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia könyv­ki­adó­já­nál. A szer­ző a be­ve­ze­tést kö­ve­tő­en ti­zen­egy fe­je­zet­ben mu­tat­ja be a Wesselényi-összeesküvéssel kap­cso­lat­ba ho­zott, majd kon­cep­ci­ós pe­rek­ben el­ítélt pro­tes­táns pré­di­ká­to­rok és ér­tel­mi­sé­gi­ek há­nya­tott sor­sát (be­bör­tön­zé­sét, gá­lya­rab­sá­gát és exu­lá­ci­ó­ját).
» To­vább a tel­jes szövegre «

könyvismertetés

Nyelv, lel­ki­ség és re­gi­o­na­li­tás a közép- és kora új­kor­ban: Elő­adá­sok a VII. Nem­zet­kö­zi Hun­ga­ro­ló­gi­ai Kong­resszu­son, szerk. Gá­bor Csil­la, Ko­ron­di Ág­nes, Lu­ffy Ka­ta­lin, Tóth Zsom­bor, Ba­logh F. And­rás, Ko­lozs­vár, Egye­te­mi Műhely–Bolyai Tár­sa­ság, 2013.

A be­mu­ta­tan­dó ta­nul­mány­kö­tet a Ko­lozs­vá­rott 2011 au­gusz­tu­sá­ban meg­ren­de­zett 7. Nem­zet­kö­zi Hun­ga­ro­ló­gi­ai Kong­resszus há­rom, iro­da­lom­tu­do­má­nyi te­ma­ti­ká­jú szek­ci­ó­já­nak elő­adá­sa­it tar­tal­maz­za.
» To­vább a tel­jes szövegre «