recenzió

Eva Ko­wal­ská, Na ďa­lekých ces­tách, v cu­dzích kraji­nách: So­ci­álny, kul­túrny a po­li­tický roz­mer kon­fe­si­o­nál­ne­ho exi­lu z Uhors­ka v 17. sto­ročí (Tá­vo­li uta­kon, ide­gen or­szá­gok­ban: A Ma­gyar­or­szág­ról való 17. szá­za­di val­lá­si exu­lá­ció szo­ci­á­lis, kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai vo­nat­ko­zá­sai), Bra­tis­la­va, Veda, 2014.

Eva Ko­wal­ská a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia Tör­té­ne­ti In­té­ze­té­nek tu­do­má­nyos fő­mun­ka­tár­sa; fő ku­ta­tá­si te­rü­le­te Közép-Európa kora új­ko­ri egy­há­zi és kul­tu­rá­lis tör­té­ne­te. Mo­nog­rá­fi­á­ja 2014-ben je­lent meg a Szlo­vák Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia könyv­ki­adó­já­nál. A szer­ző a be­ve­ze­tést kö­ve­tő­en ti­zen­egy fe­je­zet­ben mu­tat­ja be a Wesselényi-összeesküvéssel kap­cso­lat­ba ho­zott, majd kon­cep­ci­ós pe­rek­ben el­ítélt pro­tes­táns pré­di­ká­to­rok és ér­tel­mi­sé­gi­ek há­nya­tott sor­sát (be­bör­tön­zé­sét, gá­lya­rab­sá­gát és exu­lá­ci­ó­ját). Be­ve­ze­tő­jét To­bi­as Mas­ni­ci­us Wy­wo­le­na Božj Win­ni­ce Ob­no­we­ná (Az Úr ki­vá­lasz­tott sző­lős­kert­jé­nek meg­újí­tá­sa) című mű­vé­ből szár­ma­zó idé­zet­tel kez­di, amely­ben a pré­di­ká­tor – aki maga is a gá­lya­ra­bok egyi­ke volt – fel­so­rol­ja azo­kat a vá­lo­ga­tott ül­döz­te­té­se­ket, ame­lye­ket a 17. szá­zad­ban a pro­tes­táns pré­di­ká­to­rok­nak el kel­lett szen­ved­ni­ük Ma­gyar­or­szá­gon. A szer­ző jog­gal vá­lasz­tot­ta ezt az idé­ze­tet be­ve­ze­tő­je ele­jé­re. Köny­vé­ben ugyan­is az 1670–1681 kö­zöt­ti idő­szak felső- és alsó-magyarországi erő­sza­kos re­ka­to­li­zá­ci­ós fo­lya­ma­ta­it és tö­rek­vé­se­it vizs­gál­ja, ame­lyek­nek ál­do­za­tá­ul esett az evan­gé­li­kus egy­há­zi ér­tel­mi­ség. Vizs­gá­la­ta kö­zép­pont­já­ba azo­kat a pré­di­ká­to­ro­kat és ér­tel­mi­sé­gi­e­ket ál­lí­tot­ta, akik írás­ban örö­kí­tet­ték meg szen­ve­dé­se­i­ket, és akik­ről jog­gal be­szél­he­tünk mint „Krisz­tus ne­vé­ért ül­döz­te­tést szenvedők”-ről. A Vní­manie exi­lu v do­bo­vej mi­en­ke a li­te­ra­túre (Az exi­li­um ér­tel­me­zé­se az adott kor­szak vo­nat­ko­zá­sá­ban és iro­dal­má­ban) című fe­je­ze­té­ben az exi­li­um fo­gal­mát jár­ja kör­be. A szer­ző az exu­lá­ci­ót a mig­rá­ció egy faj­tá­já­nak te­kin­ti, ame­lyet már az ókor­ban is al­kal­maz­tak a meg­lé­vő tár­sa­dal­mi rend­del szem­be­sze­gü­lők el­len, azon­ban míg az ókor­ban egy sze­mély bün­te­té­se­ként be­szél­he­tünk exi­li­um­ról, ad­dig a re­for­má­ci­ót kö­ve­tő­en az exu­lá­ció na­gyobb cso­por­tok, tö­me­gek bün­te­té­sé­vé vált.

A Fe­no­mén martýrst­va (A már­tí­ri­um fo­gal­ma) című fe­je­zet­ben Ko­wal­ská az exu­lá­ci­ó­val szo­ros össze­füg­gés­ben ír a már­tí­ri­um fo­gal­má­ról. Hang­sú­lyoz­za, hogy már­tí­ri­um­ról ki­zá­ró­lag olyan sze­mé­lyek ese­té­ben le­het be­szél­ni, akik nagy gyöt­rel­me­ket szen­ved­tek el, fel­ál­doz­va az éle­tü­ket Krisz­tus ne­vé­ért, vagy akik haj­lan­dók let­tek vol­na meg­hal­ni, ko­moly fi­zi­kai szen­ve­dé­se­ket (bör­tön, kín­zá­sok, ül­döz­te­tés) ki­áll­va hi­tü­kért. Ko­wal­ská meg­ha­tá­ro­zá­sá­tól né­mi­leg el­té­rő, azon­ban nap­ja­ink ma­gyar­or­szá­gi ku­ta­tá­sá­ban egy­re el­ter­jed­tebb a már­tí­ri­um tá­gabb ér­tel­me­zé­se, amely­nek alap­ja Sző­nyi Nagy Ist­ván Mar­tyrok Co­ro­na­ja című műve, amely­ben a re­for­má­tus pré­di­ká­tor a buj­do­só fő­ve­zér­nek, Wes­se­lé­nyi Pál­nak ajánl­ja a már­tí­rok ko­ro­ná­ját mind­azo­kért a bosszú­sá­go­kért, al­kal­mat­lan­sá­go­kért, étel­ben és ital­ban való nél­kü­lö­zé­se­kért, ame­lye­ket el kel­lett szen­ved­nie ha­zá­já­ért és hi­té­ért. Ezt a szö­veg­he­lyet és kor­társ márt­i­ro­ló­gi­ai for­rá­sa­it ki­bont­va a már­tí­ri­um kul­túr­ant­ro­po­ló­gi­ai lét­hely­ze­tét azok­ra a sze­mé­lyek­re is ki­ter­jeszt­het­jük, akik­nek vér­ta­nú­sá­got nem, mind­össze kel­le­met­len­sé­ge­ket kel­lett el­szen­ved­ni­ük meggyőződésükért.

A szer­ző az exu­lán­sok tö­me­ges meg­je­le­né­sét Ma­gyar­or­szá­gon 1620 után­ra – a fe­hér­he­gyi csa­tát kö­ve­tő idő­szak­ra – te­szi, ami­kor is Cseh- és Mor­va­or­szág­ból pro­tes­táns me­ne­kül­tek ér­kez­tek. Pél­da­ként em­lí­ti Mo­dort, ahol a ma­giszt­rá­tus meg­til­tot­ta a pol­gár­há­zak el­adá­sát az ide­ge­nek­nek. A 17. szá­zad első év­ti­ze­de­i­ben Felső-Magyarországra ér­ke­ző, majd az 1670–80-as évek­ben az erő­sza­kos re­ka­to­li­zá­ció ha­tá­sá­ra el­me­ne­kü­lő ér­tel­mi­sé­gi­ek te­vé­keny­sé­gé­hez köt­he­tők azok az út­le­írá­sok (ce­sto­pisy), ame­lyek­ben a szer­zők szen­ve­dés­sel teli ván­dor­lá­sa­i­kat ír­ják le az ide­gen or­szá­gok­ban. Ko­wal­ská a ha­gi­og­rá­fia egyik for­má­já­nak te­kin­ti eze­ket az út­le­írá­so­kat, ame­lyek nem egy szent éle­tét mu­tat­ják be, ha­nem egy szen­ve­dő és éle­tét fel­ál­do­zó em­be­rét. Az „In­fi­de­li­tas”, ho­rú­hačstvo, re­bé­lia, po­bu­ro­va­nie, konšpi­rá­cia… Duc­hov­ní ako spri­sa­han­ci? („In­fi­de­li­tas”, lá­zon­gás, zen­dü­lés, lá­zí­tás, össze­es­kü­vés… A lel­ké­szek mint össze­es­kü­vők?) című fe­je­ze­té­ben a Wesselényi-összeesküvés le­lep­le­zé­sé­nek és Vitt­nyé­di Ist­ván sop­ro­ni ügy­véd Ke­tzer Amb­rus­hoz írott le­vé­lé­nek össze­füg­gé­se­it is­mer­te­ti. A le­vél meg­fe­le­lő bi­zo­nyí­té­kul szol­gált a pro­tes­táns lel­ké­szek kol­lek­tív bű­nös­sé­gé­nek ki­mon­dá­sá­hoz. A vizs­gá­lat a pro­tes­táns lel­ké­szi ré­te­gen kí­vül a vi­lá­gi­ak­ra is ki­ter­jedt, akik vél­he­tő­en részt vet­tek az össze­es­kü­vés­ben. Rö­vid időn be­lül 103 meg­vá­dolt sze­mély ke­rült a po­zso­nyi vár bör­tö­né­be. Ko­wal­ská Ost­ro­sith Má­tyás báró pél­dá­ján mu­tat­ja be rend­kí­vül szem­lé­le­te­sen a meg­konst­ru­ált pe­rek me­ne­tét. Ná­dasdy Fe­renc ki­je­len­tet­te ugyan ha­lá­la előtt, hogy a báró nem vett részt az össze­es­kü­vés­ben, még­is vizs­gá­lat in­dult el­le­ne. A bá­ró­ra nem tud­ták rá­bi­zo­nyí­ta­ni a fel­ke­lés­ben való rész­vé­telt, ezért kap­cso­lat­ba hoz­ták Mi­ku­láš Drá­bik­kal – az Ost­ro­sith bir­to­ko­kon mű­kö­dő Jo­a­chim Ka­lin­ka ve­ze­té­se alatt álló szu­per­in­ten­den­tú­ra egyik lel­ké­szé­vel, akit idő­köz­ben ki­vé­gez­tek – és Ka­lin­ka szu­per­in­ten­dens­sel. En­nek kö­vet­kez­té­ben a báró el­vesz­tet­te ja­va­it, az ár­vai pro­tes­táns pré­di­ká­to­ro­kat pe­dig vizs­gá­lat alá von­ták. Ugyan­eb­ben az év­ben, 1672-ben kez­dő­dött el a pro­tes­táns lel­ké­szek és vi­lá­gi­ak bí­ró­sá­gi el­já­rá­sa. A szer­ző rész­le­te­sen be­mu­tat­ja a há­rom hul­lám­ból álló el­já­rás me­ne­tét és az elő­re el­dön­tött pe­rek ki­me­ne­te­lét (a pré­di­ká­to­rok több­sé­ge alá­ír­ta a re­ver­zá­list, egy ré­szü­ket be­bör­tö­nöz­ték, negy­ven­ket­tőt gá­lya­rab­ság­ra ítéltek).

A Pro­ta­go­nis­ti prí­be­hu exi­lu – nez­ná­mi zná­mi (Az exi­li­um tör­té­ne­té­nek fő­sze­rep­lői – is­me­ret­len is­me­rő­sök) cí­met vi­se­lő fe­je­zet­ben két pro­tes­táns (Ju­raj Láni, And­re­as Günt­her) és egy je­zsu­i­ta atya (Nic­o­laus Kel­lio) éle­tén és mű­ve­in ke­resz­tül mu­tat­ja be a pro­tes­táns pré­di­ká­to­rok el­íté­lé­sét kö­ve­tő ese­mé­nye­ket az 1681-ben be­kö­vet­ke­ző res­ti­tú­ci­ó­ig. Szem­lé­le­tes pél­dá­ja a ka­to­li­ku­sok és az el­ítélt pro­tes­tán­sok kö­zöt­ti vi­szony­nak Kel­lio pá­ter pél­dá­ja, aki a Li­pót­vár­ba (Új­vá­ros­ka) kény­szer­mun­ká­ra szál­lí­tott el­ítélt lel­ké­sze­ket kí­noz­ta, s meg­pró­bál­ta őket át­té­rés­re kény­sze­rí­te­ni. Nem­csak lel­ké­szek es­tek ál­do­za­tul az erő­sza­kos re­ka­to­li­zá­ci­ó­nak, ha­nem az őket se­gí­tő temp­lo­mi sze­mé­lyek (ha­ran­go­zó, temp­lom­szol­ga), ma­giszt­rá­tus­ta­gok és a fel­sőbb osz­tá­lyok ta­nu­lói is, akik vé­del­mez­ni pró­bál­ták a pro­tes­táns lel­ké­sze­ket, temp­lo­mo­kat és is­ko­lá­kat. A vi­lá­gi ér­tel­mi­ség­nek még­is egy­sze­rűbb volt az exu­lá­ci­ót kö­ve­tő­en meg­fe­le­lő mun­ka­le­he­tő­sé­get ta­lál­nia, mint a lel­ké­szi ré­teg­nek, mert a pré­di­ká­to­rok ra­gasz­kod­tak meg­szo­kott lel­ké­szi te­vé­keny­sé­gük foly­ta­tá­sá­hoz, de a be­fo­ga­dó or­szá­gok­ban (Szász­or­szág, Szi­lé­zia, Né­met­or­szág) nem volt meg­fe­le­lő mennyi­sé­gű po­zí­ció. Ezért sok eset­ben rá­kény­sze­rül­tek, hogy vi­lá­gi fog­lal­ko­zást űz­ze­nek. So­kan há­zi­ta­ní­tói és ne­ve­lői he­lyet sze­rez­tek be­fo­lyá­sos csa­lá­dok­nál, akik a ké­sőb­bi­ek­ben mű­ve­ik ki­adá­sát tá­mo­gat­ták és párt­fo­gó­ik let­tek. Így fi­gyelt fel a mo­do­ri szü­le­té­sű Mi­cha­el Ritt­ha­ler­re Ru­dolf Ágost bra­unsch­wei­gi her­ceg (1666–1704), aki a wol­fen­büt­te­li könyv­tár könyv­tá­ro­sá­vá tet­te őt.

A Ba­cu­lum exi­lii: Exu­lan­ti na dob­rod­ružnych ces­tách (Exu­lán­sok ka­lan­dos uta­kon) és a So­ci­ál­ne as­pekty exi­lu (Az exu­lá­ció szo­ci­á­lis vo­nat­ko­zá­sai) című fe­je­ze­tek­ben az el­buj­do­sást kö­ve­tő kez­de­ti idő­szak ne­héz­sé­ge­it is­mer­te­ti, több gá­lya­rab­ság­ból ki­sza­ba­dult pré­di­ká­tor út­le­írá­sán ke­resz­tül. Az exu­lán­so­kat a be­fo­ga­dó or­szá­gok­ban nem vár­ta biz­tos me­ne­dék, sőt gyak­ran el­len­szenv­vel fo­gad­ták őket. A ki­űzöt­tek sem vol­tak egy­sé­ge­sek (pél­dá­ul ko­moly el­len­tét ala­kult ki a gá­lya­rab­ság­ból sza­ba­dult pré­di­ká­to­rok és a re­ver­zá­li­so­kat alá­író pa­pok kö­zött), amit a be­fo­ga­dó or­szá­gok lu­the­rá­nus la­kói gya­na­kod­va szem­lél­tek, sőt bű­nös­sé­gük je­lé­nek tu­laj­do­ní­tot­ták. A me­ne­kül­tek csak nagy ne­héz­sé­gek árán tud­tak be­il­lesz­ked­ni a szá­muk­ra ide­gen tár­sa­dal­mi kör­nye­zet­be. Nem meg­le­pő ezért, hogy az ide­gen or­szá­gok­ban való kény­sze­rű lét és ván­dor­lás áb­rá­zo­lá­sa a pré­di­ká­to­rok mű­ve­i­ben leg­gyak­rab­ban Krisz­tus ván­dor­lá­sa­i­val és szen­ve­dé­sé­vel van pár­hu­zam­ba ál­lít­va, min­den meg­pró­bál­ta­tá­suk csak a hit pró­bá­ja. A szer­zők (Ju­raj Láni, To­bi­as Mas­ni­ci­us és Jo­han­nes Si­mon­ides) mű­ve­i­ket ál­ta­lá­ban a ma­gyar­or­szá­gi pe­res el­já­rás le­írá­sá­val kez­dik (hogy ol­va­só­ik szá­má­ra nyil­ván­va­ló­vá te­gyék szen­ve­dé­sük okát), majd a fog­sá­gu­kat, az el­szál­lí­tá­su­kat, a me­ne­kü­lé­sü­ket és az Itá­li­á­ból Né­met­or­szág­ba ve­ze­tő út­ju­kat is­mer­te­tik. Az út­le­írá­sok­ban meg­örö­kí­tett hely­szí­nek csak a tör­té­net ke­re­tét ad­ják, a le­írt ese­mé­nyek a már­tí­ri­um bi­zo­nyí­tá­sá­ra szolgálnak.

A Pi­e­tis­ti a exu­lan­ti: po­moc, vďač­nosť a od­mi­e­ta­nie (Pi­e­tis­ták és exu­lán­sok: se­gít­ség, hála és el­uta­sí­tás) című fe­je­zet­ben a pi­e­tiz­mus né­met­or­szá­gi ki­ala­ku­lá­si idő­sza­kát mu­tat­ja be a szer­ző, amellyel köz­vet­len kap­cso­lat­ba ke­rül­tek az exu­láns pré­di­ká­to­rok, sőt a pi­e­tiz­mus for­má­ló­dá­sá­ra is ha­tás­sal vol­tak. Phi­lipp Ja­cob Spener ér­dek­lő­dést mu­ta­tott az exu­lán­sok sor­sa iránt, s kap­cso­lat­rend­sze­rén ke­resz­tül elő­se­gí­tet­te a gá­lya­ra­bok ki­sza­ba­du­lá­sát. A ki­sza­ba­dí­tott lel­ké­szek kö­zül so­kan a pi­e­tiz­mus kö­ve­tő­i­vé vál­tak, azon­ban vol­tak olyan lel­ké­szek, akik el­len­sé­ge­sen vi­szo­nyul­tak a ki­ala­ku­ló és egy­re na­gyobb te­ret nye­rő teo­ló­gi­ai irány­hoz. Pél­dá­ul Ju­raj Láni, az exu­láns lu­the­rá­nus pré­di­ká­to­rok leg­is­mer­tebb kép­vi­se­lő­je több mű­vé­ben tá­mad­ta a pietizmust.

Ma­gyar­or­szá­gon több mint két év­ti­ze­de nagy ér­dek­lő­dés és szisz­te­ma­ti­kus ku­ta­tás kí­sé­ri az 1670–1680 kö­zöt­ti idő­szak tör­té­né­se­i­nek fel­tá­rá­sát. Az el­múlt évek­ben több, e té­má­ban meg­ke­rül­he­tet­len pub­li­ká­ció lá­tott nap­vi­lá­got. 2002-ben je­lent meg S. Var­ga Ka­ta­lin Vi­tet­nek íté­lő­szék­re… (Az 1674-es gá­lya­rab­per jegy­ző­köny­ve) című mo­nog­rá­fi­á­ja, amely rész­le­te­sen is­mer­te­ti a gá­lya­rab­pe­rek jegy­ző­köny­vét és a kon­cep­ci­ós pe­rek le­fo­lyá­sát. A szer­ző­nő a pe­rek ti­po­ló­gi­ai vizs­gá­la­tát 2008-ban meg­je­lent újabb mo­nog­rá­fi­á­já­ban tel­je­sí­tet­te ki (Az 1674-es gá­lya­rab­per jegy­ző­köny­ve: Tex­tus és ér­tel­me­zés). E ku­ta­tá­sok ered­mé­nye­it Ko­wal­ská nem hasz­nál­ta, az újab­ba­kat pe­dig még nem hasz­nál­hat­ta fel monográfiájához.

A deb­re­ce­ni Re­for­má­ció­ku­ta­tó és Kora Új­ko­ri Mű­ve­lő­dés­tör­té­ne­ti Mű­hely 2011-ben meg­ren­de­zett kon­fe­ren­ci­á­ja a kál­vi­niz­mus márt­i­ro­ló­gi­á­já­ra kon­cent­rált, a 2014-ben meg­tar­tott két to­váb­bi kon­fe­ren­cia a re­for­má­tus már­tí­ri­um­ku­ta­tás mel­lett az evan­gé­li­kus, az uni­tá­ri­us és a ka­to­li­kus már­tí­ri­um­ér­tel­me­zés­re is ki­tért. A Már­tí­ri­um és em­lé­ke­zet: Pro­tes­táns és ka­to­li­kus nar­ra­tí­vák a 15–19. szá­zad­ban című má­so­dik ta­nul­mány­kö­tet­ben (2015) a pro­tes­táns gá­lya­ra­bok­kal hat ta­nul­mány fog­lal­ko­zik. Ugyan­csak 2015-ben je­lent meg Imre Mi­hály Utak Her­born és Ná­poly kö­zött: Ta­nul­má­nyok a 16–18. szá­za­di pro­tes­tan­tiz­mus iro­dal­má­ból című mo­nog­rá­fi­á­ja, amely száz­har­minc ol­dal ter­je­de­lem­ben fog­lal­ko­zik a pro­tes­táns márt­i­ro­ló­gi­á­val. Amint lát­ha­tó, a ha­gyo­má­nyo­san gyász­év­ti­zed­nek ne­ve­zett idő­sza­kot ki­ter­jedt ku­ta­tás kí­sé­ri a mai na­pok­ban is. Eva Ko­wal­ská mo­nog­rá­fi­á­ja még­is hi­ány­pót­ló mun­ka, mi­vel vizs­gá­la­ta uni­ká­lis mó­don azok­ra a szláv nyel­vű lu­the­rá­nus pré­di­ká­to­rok­ra össze­pon­to­sít, akik la­tin mű­ve­ik mel­lett nagy szám­ban al­kot­tak anya­nyel­vü­kön is. A szláv nyel­ven ki­nyom­ta­tott, il­let­ve kéz­irat­ban ma­radt mű­vek egye­dül­ál­ló for­rá­sai az exi­li­um idő­sza­ká­nak; a szer­ző e mű­vek se­gít­sé­gé­vel mu­tat­ja meg az exu­láns kö­zös­sé­gek leg­fon­to­sabb szo­ci­á­lis, kul­tu­rá­lis és po­li­ti­kai összefüggéseit.

A szerző az MTA BTK Irodalomtudományi Intézet
tudományos segédmunkatársa

Summary

The mo­no­gra­ph by Eva Ko­wal­ská, Na ďa­lekých ces­tách, v cu­dzích kraji­nách: So­ci­álny, kul­túrny a po­li­tický roz­mer kon­fe­si­o­nál­ne­ho exi­lu z Uhors­ka v 17. sto­ročí, pro­vi­des an int­ro­duc­ti­on to the Pro­tes­tant exi­le in the 17^th-cent­ury king­dom of Hun­gary. Lu­the­ran and Cal­vi­nist pre­a­chers of Up­per Hun­gary (1671–1681) were char­ged with and con­vic­ted of tak­ing part in a po­li­ti­cal re­bel­li­on in Hun­gary and had to le­ave the­ir ho­mes and fa­mi­li­es. Exi­le in Sa­xony, Si­le­sia, and Ger­many was not re­ally a calm and pe­a­ce­ful re­fu­ge for them. The­ir in­te­gra­ti­on in the­ir new home and so­ci­ety was qu­i­te dif­fi­cult, of­ten wit­ho­ut the­ir fa­mi­li­es. Pre­a­chers had a lot of conf­lict among them­sel­ves, as well as with people in the re­ci­pi­ent count­ri­es. Some pre­a­chers (Ju­raj Láni, To­bi­as Mas­ni­ci­us, and Jo­han­nes Si­mon­ides) and lay mem­bers of the in­tel­li­gentsia wro­te tra­ve­lo­gues on the­ir es­cape, pre­sent­ing the ways they had had to suf­fer per­se­cu­ti­on for the name of Jesus Ch­rist and the true religion.

Tagged exuláció, kora újkor, pietizmus, vallási üldözés