recenzió

Ke­le­véz Ág­nes. Esti kér­dé­sek: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti nyo­mo­zás Ba­bits köl­té­sze­té­ben. MIT fü­ze­tek IX. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2021.

A MIT-füzetek első kö­te­te, Föl­des Györ­gyi mo­nog­rá­fi­á­ja 2012-ben je­lent meg, az­óta a so­ro­zat 2014 ki­vé­te­lé­vel min­den év­ben új kö­tet­tel bő­vült, de Ke­le­véz Ág­nes kö­te­te csak a har­ma­dik a sor­ban, amely ki­fe­je­zet­ten egy szer­zőt ál­lít kö­zép­pont­ba. Az élet­mű­vek egy-egy sza­ka­szá­ra kon­cent­rá­ló kö­te­tek, Re­i­chert Gá­bor Déry- és Tóth Csil­la Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Ke­le­véz Ág­nes Ba­bits Mi­hály­ról szó­ló újabb írá­sa­i­nak gyűj­te­mé­nye egy ab­szo­lút köz­pon­ti szer­ző élet­mű­vé­hez en­ge­di kö­ze­lebb az ol­va­sót.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Hász-Fehér Ka­ta­lin. „…hogy Ke­gyed ész­re nem vet­te, cso­dá­lom…”: Arany Já­nos és a fi­lo­ló­gi­ai pers­pek­tí­va. Bu­da­pest, Kor­társ, 2019.

Ez a re­cen­zió a 2020 má­ju­sá­ra ter­ve­zett, de a jár­vány mi­att el­ma­radt könyv­be­mu­ta­tón hang­zott vol­na el.

A szer­ző tu­do­má­nyos pá­lya­fu­tá­sá­nak és a kö­tet lét­re­jöt­té­nek kap­cso­la­ta egy­szer­re én­tör­té­net és mű­tör­té­net, hi­szen a A kul­tu­rá­lis tá­jé­ko­zó­dás ter­mé­szet­raj­za és a Plev­na nem­ze­ti­sé­gi kon­tex­tu­sa című utol­só rész szo­ro­san kö­tő­dik a vaj­da­sá­gi szár­ma­zás­hoz, az Új­vi­dé­ki Egye­te­men vég­zett ta­nul­má­nyok­hoz és ta­ní­tás­hoz, az Arany Já­nos élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zó elem­zé­sek szo­ro­san össze­függ­nek a sze­ge­di egye­te­mi ok­ta­tás­sal és a kri­ti­kai ki­adás mun­ká­já­ban való rész­vé­tel­lel.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999.  (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

Pus­kin ko­rai, ún. lí­ce­u­mi ver­sei – vagy­is az éle­té­nek első és egyet­len tan­in­téz­mé­nyé­ben, a carsz­ko­je sze­lói lí­ce­um­ban el­töl­tött hat éve alatt (1811–1817) írt szö­ve­gei – a köl­tő élet­mű­vé­ben kü­lön­le­ges sze­re­pet töl­te­nek be. Élet­raj­zi, po­é­ti­kai, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti és még sok egyéb szem­pont­ból is zárt kor­puszt al­kot­nak, amely kor­pusz­nak az idő­be­li ha­tá­ra­it az 1813-as év ele­je (a leg­ko­ráb­bi, fenn­ma­radt Puskin-szöveg idő­pont­ja) és 1817. jú­ni­us 7‑e (a lí­ce­u­mi zá­ró­vizs­ga nap­ja) je­lö­lik ki. A zá­ró­vizs­gát kö­ve­tő­en két nap­pal Pus­kin el­hagy­ja Carsz­ko­je Sze­lót, Szent­pé­ter­vár­ra uta­zik, ahol egy tel­je­sen más tí­pu­sú élet­mód kez­dő­dik szá­má­ra, amely – er­ről a kéz­ira­tai egy­ér­tel­mű­en ta­nús­kod­nak – egy, a lí­ce­u­mi­tól me­rő­ben el­té­rő al­ko­tás­lé­lek­ta­ni ál­la­pot­tal pá­ro­sult.
» To­vább a tel­jes szövegre «