Fekete Norbert írása

2023. február 7. § 0 hozzászólás

recenzió

Ne­mes­né Matus Zsa­nett. Bod­ro­ghy Papp Ist­ván: Iro­da­lom és mű­ve­lő­dés a re­form­ko­ri Du­nán­tú­lon. Vi­tae 2. Bu­da­pest: Re­ci­ti Ki­adó, 2021.

Ne­mes­né Ma­tus Zsa­nett­nek, a győ­ri Ró­mer Fló­ris Mű­vé­sze­ti és Tör­té­ne­ti Mú­ze­um igaz­ga­tó­he­lyet­te­sé­nek és fő­mu­zeo­ló­gu­sá­nak egy re­ví­zió so­rán akadt a ke­zé­be Bod­ro­ghy Papp Ist­ván Fa­ra­gó­szék című kéz­ira­tos ver­ses­kö­te­te (15). A kö­tet szö­ve­gei el­ső­sor­ban nem esz­té­ti­kai mi­nő­sé­gük mi­att ér­de­mel­nek fi­gyel­met, hi­szen Bod­ro­ghy Papp másod- vagy har­mad­ran­gú köl­tői te­het­ség­nek szá­mí­tott ko­rá­ban, és gya­kor­la­ti­lag tel­je­sen is­me­ret­len­nek mond­ha­tó a ma­gyar irodalomtörténet-írás szá­má­ra. Ma­tus Zsa­nett a szer­ző csa­lá­di hát­te­ré­nek, mo­bi­li­tá­si stra­té­gi­á­i­nak, mű­velt­sé­gé­nek és a ko­ra­be­li iro­dal­mi élet­hez való vi­szo­nyá­nak fel­tá­rá­sá­val rá­mu­ta­tott az iro­da­lom tár­sa­dal­mi hasz­ná­la­tá­ra a re­form­ko­ri Du­nán­túl egy jól kö­rül­ha­tá­rol­ha­tó, evan­gé­li­kus, ér­tel­mi­sé­gi kö­ré­ben.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , ,

Káli Anita írása

2020. szeptember 29. § 1 hozzászólás

recenzió

Tóth Csil­la. Küz­de­lem a pol­gá­ri iden­ti­tá­sért: Iden­ti­tás és nar­ra­tív tech­ni­ka Má­rai Sán­dor pá­lyá­ján, 1930–1935. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2019.

Tóth Csil­la ta­nul­mány­kö­te­té­nek cél­ki­tű­zé­se Má­rai Sán­dor 1930 és 1935 kö­zöt­ti pá­lya­sza­ka­szá­nak új­ra­ér­tel­me­zé­se, pon­to­sab­ban az Ide­gen em­be­rek (1930), az Egy pol­gár val­lo­má­sai első kö­te­te (1934), a Bol­ha­pi­ac (1935) és a Vá­lás Bu­dán (1935) című re­gé­nyek új szem­pon­tú vizs­gá­la­ta az iden­ti­tás szo­ci­ál­pszi­cho­ló­gi­ai ér­tel­me­zé­sé­ből ki­in­dul­va.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , ,

Szabó-Reznek Eszter írása

2016. november 3. § 0 hozzászólás

recenzió

Mar­ki­an Pro­kop­ovych, In the Pub­lic Eye: The Bu­da­pest Ope­ra Hou­se, the Au­di­en­ce and the Press, 1884–1918, Böh­lau, Bécs–Köln–Weimar, 2014.

A Bu­da­pes­ti Nap­ló 1903. má­jus 5. szá­má­ban G‑ly ál­ne­vű új­ság­író a Fil­har­mó­nia Ope­ra­ház­ban meg­tar­tott kon­cert­jén üre­sen ma­ra­dó szé­kek­re ma­gya­rá­za­tot ke­res­ve fo­gal­maz­ta meg fel­ve­té­sét, ame­lyet min­den bi­zonnyal az 1884-ben meg­nyi­tott Ope­rá­ra is so­kan ér­vé­nyes­nek tar­tot­tak: „»A mí­velt vi­lág na­gyobb és kö­zép­sze­rű vá­ro­sa­i­nak pél­dá­já­ra« ala­pí­tot­ták ná­lunk a Fil­har­mó­ni­ai Tár­su­la­tot. Te­hát nem bel­ső szük­ség­let­ből. A mí­velt Nyu­ga­ton van, te­hát le­gyen ná­lunk is. […] Vagy­is a fil­har­mó­ni­á­val sza­kasz­tott úgy va­gyunk, mint egy­né­mely más in­téz­ménnyel, ame­lyet meg­csi­nál­tunk, mert – bo­csá­nat a bar­ba­riz­mu­sért: – l’Occident ob­lige.”
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , ,