recenzió

Dá­vid Gá­bor Csa­ba, „Cé­lunk tö­ké­le­te­se­dé­sünk”: A nem­zet­ne­ve­lő Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bp., 2013., Ar­gu­men­tum (Iro­da­lom­tör­té­ne­ti fü­ze­tek, 172).

Wes­se­lé­nyi Mi­kós­sal, az 1830–1840-es évek ne­me­si re­form­el­len­zé­ké­nek egyik pro­mi­nens sze­mé­lyi­sé­gé­vel kap­cso­la­tos is­me­re­te­ink Tróc­sá­nyi Zsolt 1965-ben meg­je­lent mo­nog­rá­fi­á­ja (Tróc­sá­nyi Zsolt, Wes­se­lé­nyi Mik­lós, Bp., Aka­dé­mi­ai, 1965.) óta csak ke­vés­sel gya­ra­pod­tak. Rá­adá­sul az er­dé­lyi po­li­ti­kus rend­kí­vül ter­je­del­mes és adat­gaz­dag le­ve­le­zé­sé­nek, nap­ló­já­nak, va­la­mint po­li­ti­kai be­szé­de­i­nek is csak el­enyé­sző ré­szét ren­dez­ték ed­dig saj­tó alá.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Ratz­ky Rita: „Hal­hat­lan a lé­lek”: Vá­lo­ga­tott ta­nul­má­nyok, cik­kek, kri­ti­kák a XVIII–XIX. szá­zad ma­gyar iro­dal­má­ról, Bu­da­pest, Nap­kút ki­adó, 2015 (Kút­fő bib­li­o­té­ka, 14).

Ratz­ky Rita ta­nul­mány­kö­te­té­nek első szem­be­öt­lő vo­ná­sa a ter­je­del­me: 690 ol­dal. A kö­tet – ahogy a hát­só bo­rí­tón a szer­ző hang­sú­lyoz­za – tu­laj­don­kép­pen az élet­mű ed­di­gi ke­reszt­met­sze­tét adja, s mi­vel a szö­ve­gek ke­let­ke­zé­sük idő­rend­jé­ben so­ra­koz­nak (a leg­ko­ráb­bi szö­veg 1976-ból, a leg­ké­sőb­bi 2014-ből való), egy­faj­ta ku­ta­tói fej­lő­dés­tör­té­net is, a pá­lya mód­szer­ta­ni és te­ma­ti­kus for­du­ló­pont­ja­i­nak tük­re.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Mil­ba­cher Ró­bert, Bá­bel Ago­rá­ján: Esszék, ta­nul­má­nyok a nem­ze­ti iro­da­lom­ról, Pécs, Pro Pan­no­nia, 2015.

Re­cen­zi­óm­mal egy régi adós­sá­got tör­lesz­tek, ugyan­is pár éve Mil­ba­cher Ró­bert Arany-könyvéről ké­szül­tem kri­ti­kát írni, de rész­ben raj­tam kí­vül álló okok mi­att ez­zel nem ké­szül­tem el (Mil­ba­cher Ró­bert, Arany Já­nos és az em­lé­ke­zet bal­zsa­ma: Az Arany-hagyomány a ma­gyar kul­tu­rá­lis em­lé­ke­zet­ben, Bu­da­pest, Rá­ció Ki­adó, 2009; l. Tö­rök Zsu­zsa re­cen­zi­ó­ját a régi rec.itin.). A ko­ráb­bi könyv­vel kap­cso­la­tos meg nem írt ész­re­vé­te­le­im meg­szo­rí­tá­sok­kal erre a könyv­re is vo­nat­koz­tat­ha­tók, így ta­lán meg­bo­csát­ha­tó e kés­le­ke­dés. Mil­ba­cher me­to­do­ló­gi­a­i­lag, cél­ki­tű­zé­se­i­ben és szó­hasz­ná­la­tá­ban egy­aránt a ko­ráb­bi kö­te­té­ben ki­ta­po­sott ös­vé­nyen ha­lad to­vább: a ma­gyar iro­da­lom ka­no­ni­kus mű­ve­it igyek­szik a meg­szo­kot­tól el­té­rő meg­vi­lá­gí­tás­ban be­mu­tat­ni, mind­ezt pe­dig új kon­tex­tu­sok hoz­zá­ren­de­lé­sé­vel, il­let­ve a mű­vek kon­tex­tu­á­lis és biogra­fi­kus új­ra­al­le­go­ri­zá­lá­sá­val pró­bál­ja el­ér­ni.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Jó­lét és erény: Ta­nul­má­nyok Szé­che­nyi Ist­ván Hi­tel című mű­vé­ről, szerk. Hi­tes Sán­dor, Bp., re­ci­ti, 2014 (Ha­gyo­mány­fris­sí­tés, 2).

Az MTA Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ku­ta­tó­köz­pont Iro­da­lom­tu­do­má­nyi In­té­ze­té­nek XIX. Szá­za­di Osz­tá­lya 2011-ben Ha­gyo­mány­fris­sí­tés né­ven kon­fe­ren­cia­so­ro­za­tot in­dí­tott, mely­nek ér­te­kez­le­te­in az elő­adók az elő­ze­tes ter­vek sze­rint je­len­ko­ri ön­ér­tel­me­zé­sünk alap­szö­ve­ge­it tár­gyal­ják, va­la­mint olyan tex­tu­so­kat, ame­lyek a ká­no­non kí­vül­ről já­rul­tak hoz­zá a ha­gyo­mány rend­sze­ré­nek ala­ku­lá­sá­hoz.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Fāṭı­ma ^cAliyye – Maḥmūd Es^cad, Ta^caddüd‑i Zevcāt Zeyl – Con­ti­nu­a­ti­on of the De­ba­te on Poly­gamy, A Mo­dern Tur­kish Vers­ion, Transcript­ion, and Fa­csi­mi­le, ed. Rana von Mende-Altaylı, Ber­lin, 2010 (Stu­di­en zur Spra­che, Ge­schich­te und Kul­tur der Türk­völ­ker, 9).

A 19. szá­zad­ban az Osz­mán Bi­ro­da­lom­ban a re­form­kor­tól (Tan­zim­at) kez­dő­dő­en az ál­ta­lá­nos mo­der­ni­zá­ci­ós tö­rek­vé­sek kö­zött elő­tér­be ke­rült a nők hely­ze­tét érin­tő re­for­mok ügye. 1856-ban el­tö­röl­ték a női rab­szol­ga­sá­got (cā­riye­lik), 1858-ban a föld­tör­vény ke­re­te­in be­lül a nők örö­kö­sö­dé­si jo­ga­it ter­jesz­tet­ték ki, 1869-ben je­lent meg az első fo­lyó­irat nők ré­szé­re (Teraḳḳī‑i Muḫad­derāt), a kö­vet­ke­ző év­ti­ze­dek­ben pe­dig szá­mos ok­ta­tá­si in­téz­ményt hoz­tak lét­re szá­muk­ra. A kor­mány­zat re­form­in­téz­ke­dé­sei mel­lett a kor iro­dal­mi éle­té­nek nagy­jai is élén­ken fog­lal­koz­tak a nők hely­ze­té­vel. Je­len­tős köl­tők és írók – Namık Ke­mal, İbr­ahim Şi­na­si vagy Ah­met Mit­hat Paşa – ír­tak a meg­ren­de­zett há­zas­ság, a nők köz­éle­ti sze­rep­vál­la­lá­sa, il­let­ve a fá­tyol vi­se­lé­sé­nek kér­dé­sé­ről. Ki­áll­tak a nők jo­ga­i­nak ki­ter­jesz­té­sét szol­gá­ló in­téz­ke­dé­sek mel­lett, ugyan­ak­kor véd­ték az isz­lám­ban gyö­ke­re­ző hagyományokat.

» To­vább a tel­jes szövegre «