Wirágh András írása

2022. május 5. § 0 hozzászólás

recenzió

Ke­le­véz Ág­nes. Esti kér­dé­sek: Iro­da­lom­tör­té­ne­ti nyo­mo­zás Ba­bits köl­té­sze­té­ben. MIT fü­ze­tek IX. Bu­da­pest: Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság, 2021.

A MIT-füzetek első kö­te­te, Föl­des Györ­gyi mo­nog­rá­fi­á­ja 2012-ben je­lent meg, az­óta a so­ro­zat 2014 ki­vé­te­lé­vel min­den év­ben új kö­tet­tel bő­vült, de Ke­le­véz Ág­nes kö­te­te csak a har­ma­dik a sor­ban, amely ki­fe­je­zet­ten egy szer­zőt ál­lít kö­zép­pont­ba. Az élet­mű­vek egy-egy sza­ka­szá­ra kon­cent­rá­ló kö­te­tek, Re­i­chert Gá­bor Déry- és Tóth Csil­la Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Ke­le­véz Ág­nes Ba­bits Mi­hály­ról szó­ló újabb írá­sa­i­nak gyűj­te­mé­nye egy ab­szo­lút köz­pon­ti szer­ző élet­mű­vé­hez en­ge­di kö­ze­lebb az ol­va­sót.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Egy rendhagyó szerző rendhagyó könyve – Tverdota György írása

2021. november 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Mó­ser Zol­tán, Jut az em­ber két vi­lág­hoz… Esszék és ta­nul­má­nyok Jó­zsef At­ti­lá­ról. Bu­da­pest: Ma­gyar Kul­tú­ra Ki­adó, 2019.

Mi a rend­ha­gyó Mó­ser Zol­tán­ban? Első hi­va­tá­sát te­kint­ve ki­tű­nő fény­ké­pész. Nem dokumentum-fotós, ha­nem mű­vé­sze­ti igé­nyű fény­ké­pe­ket ké­szít. Egy-egy képe egy-egy köl­tői mo­tí­vum ek­vi­va­len­se kí­ván len­ni, s az oko­zott él­mény biz­to­sít afe­lől, hogy ezek az egyen­ér­té­kes ké­pek el­érik cél­ju­kat. A má­so­dik hi­va­tá­sa az iro­da­lom, s azon be­lül is el­ső­sor­ban a lí­rai köl­té­szet. Mint fo­tós­nak, a sze­me ki­vé­te­le­sen ér­zé­keny, te­hát a köl­té­szet­ben a ké­pi­ség az, ami­nek ré­vén a nagy lí­rai tel­je­sít­mé­nyek­hez kö­ze­lít.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bá­nyai Ele­mér, Eöt­vös Leó, Sza­ba­dos Sán­dor, szerk. Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te Al­ma­nach­ja 1912. Bu­da­pest: BÚE, 1912.

(Az írás az al­ma­nach hasonmás-kiadványának egyik utó­sza­va­ként sze­re­pelt vol­na, de a kö­tet ki­adá­sa idő­köz­ben meg­hi­ú­sult. Az al­ma­nach meg­ta­lál­ha­tó az Ar­canum adat­bá­zi­sá­ban.)

A Bu­da­pes­ti Új­ság­írók Egye­sü­le­te első, az 1905-ös évre szó­ló al­ma­nach­ja már 1904 őszén meg­je­lent. Az egye­sü­let ez­zel a ko­ra­be­li szo­kás­jo­got kö­vet­te: a na­pi­la­pok je­len­tős ré­sze azért idő­zí­tet­te az adott nap­tá­ri év vé­gé­re a (jövő évi) dí­szes al­bum vagy év­könyv meg­je­le­né­sét, hogy ez­zel egy­szer­re ked­ves­ked­hes­sen már meg­lé­vő elő­fi­ze­tő­i­nek, és egy­út­tal en­nek se­gít­sé­gé­vel to­bo­roz­zon új, rend­sze­res olvasókat.


» To­vább a tel­jes szövegre «