Wirágh András írása

2022. május 5. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Kelevéz Ágnes. Esti kérdések: Irodalomtörténeti nyomozás Babits költészetében. MIT füzetek IX. Budapest: Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2021.

A MIT-füzetek első kötete, Földes Györgyi monográfiája 2012-ben jelent meg, azóta a sorozat 2014 kivételével minden évben új kötettel bővült, de Kelevéz Ágnes kötete csak a harmadik a sorban, amely kifejezetten egy szerzőt állít középpontba. Az életművek egy-egy szakaszára koncentráló kötetek, Reichert Gábor Déry- és Tóth Csilla Márai-monográfiája (2018 és 2019) után Kelevéz Ágnes Babits Mihályról szóló újabb írásainak gyűjteménye egy abszolút központi szerző életművéhez engedi közelebb az olvasót.
» Tovább a teljes szövegre «

Egy rendhagyó szerző rendhagyó könyve – Tverdota György írása

2021. november 12. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Móser Zoltán, Jut az ember két világhoz… Esszék és tanulmányok József Attiláról. Budapest: Magyar Kultúra Kiadó, 2019.

Mi a rendhagyó Móser Zoltánban? Első hivatását tekintve kitűnő fényképész. Nem dokumentum-fotós, hanem művészeti igényű fényképeket készít. Egy-egy képe egy-egy költői motívum ekvivalense kíván lenni, s az okozott élmény biztosít afelől, hogy ezek az egyenértékes képek elérik céljukat. A második hivatása az irodalom, s azon belül is elsősorban a lírai költészet. Mint fotósnak, a szeme kivételesen érzékeny, tehát a költészetben a képiség az, aminek révén a nagy lírai teljesítményekhez közelít.
» Tovább a teljes szövegre «

Egy „fejetlen” év krónikája – Wirágh András írása

2021. július 20. § 0 hozzászólás

recenzió

Bányai Elemér, Eötvös Leó, Szabados Sándor, szerk. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja 1912. Budapest: BÚE, 1912.

(Az írás az almanach hasonmás-kiadványának egyik utószavaként szerepelt volna, de a kötet kiadása időközben meghiúsult. Az almanach megtalálható az Arcanum adatbázisában.)

A Budapesti Újságírók Egyesülete első, az 1905-ös évre szóló almanachja már 1904 őszén megjelent. Az egyesület ezzel a korabeli szokásjogot követte: a napilapok jelentős része azért időzítette az adott naptári év végére a (jövő évi) díszes album vagy évkönyv megjelenését, hogy ezzel egyszerre kedveskedhessen már meglévő előfizetőinek, és egyúttal ennek segítségével toborozzon új, rendszeres olvasókat.


» Tovább a teljes szövegre «