recenzió

А. С. Пушкин, Лицейские стихотворения, 1813–1817, Том 1. Санкт-Петербург, «Наука», 1999.  (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

Pus­kin ko­rai, ún. lí­ce­u­mi ver­sei – vagy­is az éle­té­nek első és egyet­len tan­in­téz­mé­nyé­ben, a carsz­ko­je sze­lói lí­ce­um­ban el­töl­tött hat éve alatt (1811–1817) írt szö­ve­gei – a köl­tő élet­mű­vé­ben kü­lön­le­ges sze­re­pet töl­te­nek be. Élet­raj­zi, po­é­ti­kai, tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti és még sok egyéb szem­pont­ból is zárt kor­puszt al­kot­nak, amely kor­pusz­nak az idő­be­li ha­tá­ra­it az 1813-as év ele­je (a leg­ko­ráb­bi, fenn­ma­radt Puskin-szöveg idő­pont­ja) és 1817. jú­ni­us 7‑e (a lí­ce­u­mi zá­ró­vizs­ga nap­ja) je­lö­lik ki. A zá­ró­vizs­gát kö­ve­tő­en két nap­pal Pus­kin el­hagy­ja Carsz­ko­je Sze­lót, Szent­pé­ter­vár­ra uta­zik, ahol egy tel­je­sen más tí­pu­sú élet­mód kez­dő­dik szá­má­ra, amely – er­ről a kéz­ira­tai egy­ér­tel­mű­en ta­nús­kod­nak – egy, a lí­ce­u­mi­tól me­rő­ben el­té­rő al­ko­tás­lé­lek­ta­ni ál­la­pot­tal pá­ro­sult.
» To­vább a tel­jes szövegre «