könyvismertetés

Mé­szá­ros Zsolt, Pa­rá­di And­rea és Rá­kai Or­so­lya szerk. Kaff­ka 100: Ta­nul­má­nyok Kaff­ka Mar­git­ról. Bu­da­pest, Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2020.

Bán­tó­an ke­vés he­lyen em­lé­kez­tek meg Kaff­ka Mar­git ha­lá­lá­nak szá­za­dik év­for­du­ló­já­ról há­rom év­vel ez­előtt, 2018-ban, de ez is csak a re­cen­ze­ált ki­ad­vány je­len­tő­sé­gét ér­té­ke­li föl. A Kaff­ka 100 ugyan­is az egyet­len mérv­adó em­lék­nyom ar­ról, hogy a honi irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­mány nem fe­led­ke­zett el tel­je­sen a Nyu­gat num­ber one író­nő­jé­nek cen­te­ná­ri­u­má­ról. Az író­nő­é­ről, akit év­ti­ze­dek óta rend­sze­re­sen oda­so­rol­nak a mo­dern iro­da­lom (job­bá­ra fér­fi­úi) tag­jai közé, de ezt a kö­te­le­ző­nek vélt gesz­tust a kor­tár­sak­hoz mér­ten rit­káb­ban kö­ve­ti tény­le­ges ka­no­ni­zá­ci­ós vagy új­ra­ol­va­sá­si ak­tus.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

Vi­lá­gi éne­kek és ver­sek, B. P. 1800. Saj­tó alá ren­dez­te, az elő­szót és  a jegy­ze­te­ket írta Kül­lős Imo­la, Re­Tex­tum 7, Bu­da­pest: re­ci­ti, 2018.

Kül­lős Imo­lát vagy bár­me­lyik mű­vét ér­té­kel­ni iga­zán há­lát­lan fel­adat, hi­szen mun­kás­sá­gát szám­ta­lan al­ka­lom­mal mél­tat­ták már tel­jes jog­gal, s így a ké­sei re­cen­zens szá­má­ra ke­vés új­sze­rű ki­mon­dá­sá­nak le­he­tő­sé­ge jut.

Kül­lős Imo­la élet­mű­vé­nek pers­pek­tí­vá­ja kel­lő­en szé­les ah­hoz, hogy több társ­tu­do­mány, így min­de­nek­előtt az iro­da­lom­tör­té­net és a ze­ne­tu­do­mány szá­má­ra is fel­kí­nál­jon to­váb­bi gon­dol­ko­dá­si le­he­tő­sé­ge­ket. Ha­szon­nal for­gat­hat­ják mun­ká­it a tör­té­net­tu­do­mány kü­lön­bö­ző ágá­nak mű­ve­lői, a tör­té­ne­ti ant­ro­po­ló­gu­sok,  a mentalitás- és tár­sa­da­lom­tör­té­né­szek is.
» To­vább a tel­jes szövegre «

recenzió

А. С. Пушкин, Драматические произведения, Том 7. Санкт-Петербург, «Наука», 2009 (А. С. Пушкин, Полное собрание сочинений в 20-ти томах, Санкт-Петербург, «Наука», 1999–).

1999-ben in­dí­tot­ta út­já­ra az Orosz Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia a tel­jes Puskin-életmű új kri­ti­kai ki­adá­sát. A két­száz éves Puskin-évfordulóra a szer­kesz­tői kol­lek­tí­va a húsz kö­te­tes­re ter­ve­zett so­ro­zat első kö­te­tét, az 1813–1817 kö­zött szü­le­tett köl­te­mé­nye­ket fel­vo­nul­ta­tó Lí­ce­u­mi ver­seket ren­dez­te saj­tó alá. Ezt kö­vet­te 2004-ben a má­so­dik kö­tet, a Ver­sek. Első könyv (Pe­tyer­burg. 1817–1820) cím­mel. A most re­cen­ze­á­lan­dó kö­tet, amely a drá­mai mű­ve­ket tar­tal­maz­za, an­nak el­le­né­re, hogy a so­ro­zat­ban a he­te­dik, 2009-ben – meg­előz­ve a 4–6. kö­te­te­ket – har­ma­dik­ként lá­tott nap­vi­lá­got.
» To­vább a tel­jes szövegre «