Wirágh András írása

december 30th, 2021 § 0 comments

könyvismertetés

Mé­szá­ros Zsolt, Pa­rá­di And­rea és Rá­kai Or­so­lya szerk. Kaff­ka 100: Ta­nul­má­nyok Kaff­ka Mar­git­ról. Bu­da­pest, Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um, 2020.

Bán­tó­an ke­vés he­lyen em­lé­kez­tek meg Kaff­ka Mar­git ha­lá­lá­nak szá­za­dik év­for­du­ló­já­ról há­rom év­vel ez­előtt, 2018-ban, de ez is csak a re­cen­ze­ált ki­ad­vány je­len­tő­sé­gét ér­té­ke­li föl. A Kaff­ka 100 ugyan­is az egyet­len mérv­adó em­lék­nyom ar­ról, hogy a honi irodalom- és kul­tú­ra­tu­do­mány nem fe­led­ke­zett el tel­je­sen a Nyu­gat num­ber one író­nő­jé­nek cen­te­ná­ri­u­má­ról. Az író­nő­é­ről, akit év­ti­ze­dek óta rend­sze­re­sen oda­so­rol­nak a mo­dern iro­da­lom (job­bá­ra fér­fi­úi) tag­jai közé, de ezt a kö­te­le­ző­nek vélt gesz­tust a kor­tár­sak­hoz mér­ten rit­káb­ban kö­ve­ti tény­le­ges ka­no­ni­zá­ci­ós vagy új­ra­ol­va­sá­si aktus.

A vá­rat­la­nul le­zá­ru­ló, de így vi­szony­lag könnyen át­lát­ha­tó élet­mű je­len­tő­sé­ge ál­ta­lá­nos­ság­ban nem is szo­rul­na ma­gya­rá­zat­ra, de a Kaffka-olvasás mint­ha meg­re­ked­ni lát­sza­na a jól hang­zó köz­he­lyek és sal­lan­gok há­ló­já­ban. A Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um­ban 2019 már­ci­u­sá­ban ren­de­zett kon­fe­ren­cia ti­zen­há­rom elő­adó­ja ép­pen ezért állt elő az­zal a szán­dék­kal, hogy a ta­nács­ko­zás ré­vén, ahogy ezt az ese­mény be­ha­ran­go­zó­já­ban ol­vas­hat­tuk, az élet­mű „az újabb ku­ta­tá­sok és el­mé­le­ti ta­nul­sá­gok fel­hasz­ná­lá­sá­val” kap­jon „új vizs­gá­la­ti te­rü­le­tek fel­tá­rá­sát biz­to­sí­tó figyelmet”.

En­nél is fon­to­sabb volt azon­ban az a cél, hogy az elő­adá­sok egy maj­da­ni kri­ti­kai ki­adás elő­mun­ká­la­ta­i­nak po­zí­ci­ó­it tölt­sék be, meg­tisz­tít­va a te­re­pet az írói-költői szö­veg­kor­pusz leg­ma­ga­sabb szin­tű fel­dol­go­zá­sá­hoz – nő­író ese­té­ben Ma­gyar­or­szá­gon első al­ka­lom­mal. Mi­vel ez az óhaj a szer­kesz­tői elő­szó­ban is te­ret ka­pott (7), nem ne­héz mind­ezt a ta­nul­mány­kö­tet egé­szé­re vo­nat­ko­zó ol­va­sá­si aján­lat­ként ér­tel­mez­ni. A kon­fe­ren­cia prog­ram­já­ban sze­rep­lő ti­zen­há­rom elő­adás kö­zül vé­gül tíz elő­adás szer­kesz­tett szö­ve­ge ke­rült be a kö­tet­be, ame­lyek – az elő­szó­ban ol­vas­ha­tó fel­so­ro­lást kö­vet­ve – „a nar­ra­to­ló­gia, a test­el­mé­le­tek, a fe­mi­nis­ta pers­pek­tí­va, a tár­sa­da­lom­tör­té­ne­ti és kul­tú­ra­tu­do­má­nyi szem­lé­let és a kom­pa­ra­tisz­ti­ka mód­szer­ta­ná­nak se­gít­sé­gé­vel” (7) bír­ták szó­ra Kaff­ka Mar­git meg­je­lent és je­len­leg csak kéz­ira­tos for­má­ban ku­tat­ha­tó szö­ve­ge­it és „élet­szö­ve­gét”, egy­szer­re tisz­te­let­ben tart­va és pro­vo­kál­va a honi kri­ti­kai ki­adá­sok­kal kap­cso­la­tos protokollokat.

Nem va­ló­szí­nű, hogy a Kaff­ka szö­ve­ge­i­vel kap­cso­la­tos filológiai-textológiai mun­kál­ko­dá­sok más el­bí­rá­lá­sok alá es­né­nek, de a kri­ti­kai ki­adás jegy­zet­ap­pa­rá­tu­sá­ban vél­he­tő­en he­lyet kap­ná­nak az ezen a szin­ten még is­me­ret­len, fen­tebb fel­so­rolt szem­pon­tok. Ép­pen ezért a Kaff­ka 100 feltáró-előkészítő jel­le­gé­nek egyik fon­tos sa­rok­pont­ja a szer­ző „nyu­ga­tos” be­ágya­zott­sá­gá­nak, il­let­ve az ez­zel kap­cso­la­tos köz­he­lyek­nek a meg­kér­dő­je­le­zé­se és új­ra­gon­do­lá­sa. Bor­gos Anna ta­nul­má­nyá­nak egyik fe­je­ze­te A Nyu­gat há­ló­já­ban cí­met vi­se­li, és a szö­veg ref­lek­tál is arra, hogy Kaff­ka Mar­gi­tot igen gyak­ran az eb­ben a fo­lyó­irat­ban meg­je­le­nő szö­ve­gek, a fo­lyó­irat fon­tos fi­gu­rái se­gít­sé­gé­vel pub­li­kált kö­te­tek, il­let­ve a Nyu­gat kap­cso­la­ti há­ló­za­ta se­gít­sé­gé­vel vél­jük meg­ra­gad­ha­tó­nak, mi­köz­ben kar­ri­er­je és élet­mű­ve ér­te­lem­sze­rű­en át­ível ezen az egy fo­lyó­ira­ton – még ha sze­mé­lyes ref­le­xi­ó­i­ban maga Kaff­ka is el­ső­sor­ban ezt a vi­szonyt te­kin­tet­te a szer­zői imá­gó, az írói nyil­vá­nos­ság­tér és az ol­va­só­i­val ki­ala­kít­ha­tó vi­szony el­ső­ren­dű mé­di­u­má­nak: „Kaff­kát nem a Nyu­gat »fe­dez­te fel«. Sa­ját írói pá­lyá­ja a lap meg­in­du­lá­sá­val együtt bon­ta­ko­zott ki, azt alakítva-követve, alap­ve­tő­en még­is ön­ál­ló­an.” (92) Ha­son­ló­an fon­tos írá­sok Ró­zsa­fal­vi Zsu­zsan­na és Bor­bás And­rea ta­nul­má­nyai, ame­lyek az Or­szá­gos Szé­ché­nyi Könyv­tár és a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um kü­lön­bö­ző ar­chí­vu­ma­i­ban őr­zött Kaffka-autográfok bi­zo­nyos cso­port­ja­it mu­tat­ják be, mi­köz­ben a szer­ze­mé­nye­zé­sek „mik­ro­tör­té­ne­tei” ré­vén az utób­bi év­szá­zad recepció- és be­fo­ga­dás­tör­té­ne­te is fon­tos fe­je­ze­tek­kel gaz­da­gít­ha­tó. Bor­bás a le­ve­le­zés­re kon­cent­rál, míg egy má­sik írás, Mercs Ist­vá­né, a szer­ző kri­ti­ká­it ve­szi szem­ügy­re, meg­ad­va azo­kat a ko­or­di­ná­tá­kat, ame­lyek se­gít­sé­gé­vel ez a kor­pusz könnye­dén be­il­leszt­he­tő a kri­ti­kai imp­resszi­o­niz­mus ke­re­tei közé. Eh­hez a ta­nul­mány­cso­port­hoz so­rol­ha­tó még Zeke Zsu­zsan­na szö­ve­ge, amely­ben Bon­cza Ber­ta „al­ko­tói ön­ke­re­sé­sé­nek” fő min­tá­i­ról, Kaff­ka mel­lett Bas­kir­csev Má­ri­á­ról és Szend­rey Jú­li­á­ról olvashatunk.

A kö­tet írá­sa­i­nak má­sik cso­port­ja kö­ze­lebb áll a szo­ros szö­veg­elem­zés­hez, de az egy-egy szö­veg új­ra­ér­tel­me­zé­sé­re tö­rek­vő igye­ke­zet he­lyett itt szö­veg­pá­rok vagy szö­veg­cso­por­tok vál­nak a vizs­gá­ló­dás tár­gya­i­vá. Ki­vé­ve Gint­li Ti­bor elem­zé­sét, aki vi­szont „cse­ré­be” meg­győ­ző­en ál­lít új as­pek­tus­ba egy iro­da­lom­tör­té­ne­ti to­poszt, ne­ve­ze­te­sen a Bo­vary­né és az Is­ten háta mö­gött egy­ér­tel­mű in­ter­tex­tu­a­li­tá­sát – Kaff­ka Má­ria évei című re­gé­nyé­nek se­gít­sé­gé­vel. Ele­mi fon­tos­sá­gú Be­ne­dek Anna ta­nul­má­nya Kaff­ka kulcs­re­gé­nye­i­ről, a Szí­nek és évekről és az Ál­lo­má­sokról, ame­lyek az erős­nek tűnő va­ló­ság­re­fe­ren­cia mi­att óha­tat­la­nul bi­og­rá­fi­ai sík­ra te­rel­ték a kor­tár­si be­szá­mo­ló­kat és az az­óta szü­le­tett ref­le­xi­ók je­len­tős ré­szét, noha az előb­bi­ek ese­té­ben a kri­ti­ku­sok „ma­guk se­gí­te­nek ab­ban, hogy egy ha­tal­mi gé­pe­zet el­hall­ga­tott tör­té­ne­tei le­lep­le­ződ­je­nek”. (60) Rá­kai Or­so­lya ta­nul­má­nyá­ban a foka­li­zá­ció, az eman­ci­pá­ció és az el­hall­ga­tás össze­füg­gé­se­i­ről ol­vas­ha­tunk. Eh­hez a szer­ző töb­bek kö­zött Vir­gi­nia Wo­olf Mo­dern Fic­ti­on című esszé­jét és The Voyage Out című re­gé­nyét, il­let­ve Kaff­ka kö­tet­ben is meg­je­lent Este című no­vel­lá­ját hív­ja se­gít­sé­gül, rá­mu­tat­va arra, hogy a szub­jek­ti­vi­tás csep­pet sem ma­gá­tól ér­te­tő­dő ka­te­gó­ria vagy fo­ga­lom. (45–46) Mé­szá­ros Zsolt A gon­dol­ko­dók és egyéb el­be­szé­lé­sek című kö­tet (1906) né­hány szö­ve­gé­nek divattörténeti- és el­mé­le­ti al­lú­zi­ó­ját ve­szi ala­pul ah­hoz, hogy túl­lép­jen a Kaff­ka szö­ve­ge­i­ben a „mo­dern női lé­lek áb­rá­zo­lá­sa és az ön­élet­raj­zi­ság” nyo­ma­it (95) kereső-kutató ér­tel­me­zé­se­ken, míg Ka­pus Eri­ka egy hal­lat­la­nul sok­ré­tű szö­veg­kor­pusz (fik­ció, le­ve­le­zés, nap­ló, gye­rek­könyv) se­gít­sé­gé­vel mu­tat­ja be azo­kat a se­be­ket és seb­he­lye­ket, ame­lyek egy­fe­lől a hi­ány és a foly­to­nos­ság meg­sza­ka­dá­sá­nak, más­fe­lől egy nem lát­ha­tó ré­gió vá­rat­lan fel­tá­ru­lá­sá­nak me­ta­fo­rá­i­ként nyúj­ta­nak ka­pasz­ko­dó­kat az élet­mű új­faj­ta pers­pek­tí­vá­ba helyezéséhez.

A Kaff­ka 100 egy Kaffka-relikviákat be­mu­ta­tó fény­kép­gyűj­te­ménnyel zá­rul, de szük­sé­ges fel­hív­ni a fi­gyel­met az egyes ta­nul­má­nyok szö­ve­ge­it gaz­da­gí­tó fak­szi­mi­lék­re is, ame­lyek, lé­vén ar­chí­vu­mi fon­dok mé­lyén la­pu­ló, a szé­le­sebb kö­zön­ség szá­má­ra nem hoz­zá­fér­he­tő té­te­lek­ről ké­szül­tek, a ku­lisszák mögé „ori­en­tál­ják” az ol­va­sót. A kö­tet en­nek se­gít­sé­gé­vel is jól il­lesz­ke­dik a Pe­tő­fi Iro­dal­mi Mú­ze­um Stu­dio­lo című könyv­so­ro­za­tá­ba, ami a Ma­gyar Iro­da­lom­tör­té­ne­ti Tár­sa­ság éves kon­fe­ren­ci­á­i­ból szer­kesz­tett kö­te­tek­kel együtt itt­hon ta­lán a leg­lát­vá­nyo­sab­ban já­rul hoz­zá egy-egy, nem fel­tét­le­nül el­ső­vo­na­las szer­ző „fel­fris­sí­té­sé­hez”, il­let­ve a ka­no­ni­kus szer­zők­kel kap­cso­la­tos be­ideg­ző­dé­sek leporolásához.

Az utób­bi idő­ben az időt­len idők óta „nyu­ga­tos­ként” ka­no­ni­zált szer­zők kö­zül Mó­ri­czot Szi­lá­gyi Zsó­fia nagy­mo­nog­rá­fi­á­ja, Kosz­to­lá­nyit és Ba­bit­sot pe­dig je­len­leg is ké­szü­lő kri­ti­kai ki­adá­sok emelték-emelik ki a már-már za­va­ró­an foj­to­ga­tó köz­hely kon­tex­tu­sá­ból, noha a fo­lyó­irat mind­hár­muk kar­ri­er­je ese­té­ben óri­á­si je­len­tő­sé­gű volt. Bár Kaff­ka ese­té­ben ren­del­ke­zé­sünk­re áll egy, már a 21. szá­zad­ban pub­li­kált, így ide­jét­múlt­nak nem ne­vez­he­tő mo­nog­rá­fia Bod­nár György jó­vol­tá­ból, az új, ez­red­for­du­lós olvasási-értelmezési stra­té­gi­á­kat vél­he­tő­en egy kri­ti­kai ki­adás ese­té­ben le­het­ne iga­zán ered­mé­nye­sen hasz­no­sí­ta­ni. A Kaff­ka 100 mint egy for­má­já­ban és tar­tal­má­ban is von­zó kö­tet ar­ról győz­he­ti meg az ol­va­sót, hogy itt az ide­je Kaff­ka Mar­git élet­mű­ve ránc­ba sze­dé­sé­nek. A könyv alap­ján az eh­hez szük­sé­ges szem­pon­tok, il­let­ve az ezek­ben ott­ho­no­san moz­gó, fel­ké­szült szak­em­be­rek min­den­kép­pen ren­del­ke­zés­re állnak.

Summary

Mar­git Kaff­ka is one of the most fa­mous fe­male writers of the Hun­ga­ri­an li­te­ra­tu­re, yet her cen­ten­ary pas­sed qu­i­te un­re­cog­ni­zed in 2018. (She died in 1918 of Spa­nish flu.) Kaff­ka 100 is a uni­que vo­lu­me abo­ut this event. A con­fe­ren­ce was held in 2019 in Pe­tő­fi Li­ter­ary Mus­e­um abo­ut Kaff­ka – Kaff­ka 100 is the coll­ec­ti­on of the edi­ted vers­ions of the pre­s­en­ta­tions of the con­fe­ren­ce. The vo­lu­me is a kind of zero stage of a cri­ti­cal edi­ti­on of Kaff­ka’s oeuvre. Ins­tead of in­terp­re­ta­tions of well-known works, the aut­hors of the vo­lu­me analy­ze unk­nown works or strive for de­mo­lish­ing cli­ches of Kaff­ka’s ca­no­ni­zed no­vels and her ca­re­er. The­re are papers which aim for re­in­terp­ret­ing the terms of key-novel or sub­jec­ti­vity, whi­le ot­hers pre­sent un­pub­lis­hed au­to­gra­phs from dif­fe­rent ar­chi­ves. Alt­ho­ugh Kaff­ka is a ca­no­ni­zed aut­hor, the papers succ­ess­fully ma­nage to chan­ge the in­terp­re­ta­tive fo­cus by pre­sent­ing con­tem­por­ary read­ing tech­ni­ques on dif­fe­rent texts of Kaffka.

               

Tagged , , ,

Vélemény, hozzászólás?