Fekete Norbert írása

2019. december 11. § 0 hozzászólás

recenzió

Her­mann Zol­tán. A bol­dog­ta­lan­ság is­ko­lá­ja: esszék, ta­nul­má­nyok az ér­zé­keny­ség és a ro­man­ti­ka ko­rá­nak ma­gyar iro­dal­má­ról. Bu­da­pest: Rá­ció Ki­adó, 2015.

Her­mann Zol­tán kö­te­té­ben a 2002–2015 kö­zött meg­je­lent, dön­tő­en a 18–19. szá­za­di ma­gyar iro­da­lom al­ko­tá­sa­it elem­ző, „ja­ví­tott, át­dol­go­zott” ta­nul­má­nya­it pub­li­kál­ta (8–10). A vál­to­za­tos mód­szer­ta­nú ta­nul­má­nyok köz­re­adá­sa min­den­kép­pen in­do­kolt volt. A szer­ző ez­zel le­he­tő­vé tet­te, hogy a szét­szór­tan meg­je­lent, de össze­füg­gő szö­ve­ge­ket a szak­ma és az ol­va­só­kö­zön­ség egy­aránt kéz­be ve­hes­se.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Fórizs Gergely írása a Bölöni-féle Werther-fordítás forráskiadásáról

2015. december 24. § 0 hozzászólás

recenzió

Jo­hann Wolf­gang Goe­the, Az ifju Wert­her Gyöt­rel­mei: For­rás­ki­adás, ford. Bö­lö­ni Far­kas Sán­dor, saj­tó alá ren­dez­te és a ta­nul­mányt írta Simon-Szabó Ág­nes, Bp., re­ci­ti, 2015 (Re­Tex­tum 4). So­ro­zat­szer­kesz­tők: He­ge­düs Béla, La­bá­di Gergely.

A re­ci­ti ki­adó Re­Tex­tum so­ro­za­ta im­már ne­gye­dik da­rab­já­hoz ér­ke­zett ez­zel a kö­tet­tel. Ma­gá­nak a so­ro­zat­nak a vál­lalt cél­ki­tű­zé­se­it – so­ro­zat­szer­kesz­tői elő­szó vagy más ef­fé­le pa­ra­tex­tus hí­ján – csak a so­ro­zat­cím­ből, il­let­ve a rö­vid­ke, min­den kö­tet­ben azo­nos for­má­ban is­mét­lő­dő fül­szö­veg­ből re­mél­he­ti meg­is­mer­ni az ol­va­só. Az utób­bi lé­nye­gé­ben egy tö­mör ma­ni­fesz­tum, egy la­pi­dá­ris stí­lus­ban meg­fo­gal­ma­zott sza­kí­tás a po­zi­ti­vis­ta szö­veg­kri­ti­ka ha­gyo­má­nyá­val.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Hegedüs Béla írása az „Édes érzékenység” című tanulmánykötetről

2014. december 31. § 0 hozzászólás

könyvismertetés

Édes ér­zé­keny­ség”: Ta­nul­má­nyok Ányos Pál­ról, szerk. Pin­tér Már­ta Zsu­zsan­na, Gondolat–Pannon Egye­tem Mo­dern Fi­lo­ló­gi­ai és Tár­sa­da­lom­tu­do­má­nyi Kar, Budapest–Veszprém, 2014.

Ha egy több­szer­zős ta­nul­mány­kö­tet si­ke­res­sé­gét az­zal mér­jük, hogy el­ol­va­sá­sa után a ben­ne fog­lalt írá­sok több­sé­ge a té­má­juk­ról való to­váb­bi gon­dol­ko­dás­ra kész­tet, il­let­ve ha a kö­tet el­ol­va­sá­sa a min­den­ko­ri (szak)olvasót újabb ku­ta­tá­si te­rü­le­tek fel­tá­rá­sá­ra vagy a meg­lé­vő té­má­i­nak újra‑, il­let­ve más­ként gon­do­lá­sá­ra ser­ken­ti, ak­kor ezt a köny­vet – leg­alább­is az én szem­pont­ja­im sze­rint – min­den­kép­pen si­ke­res­nek kell tar­ta­nom.
» To­vább a tel­jes szövegre «