Major Ágnes írása

2023. november 9. § 0 hozzászólás

recenzió

Lud­mán Ka­ta­lin és Rad­nai Dá­ni­el Sza­bolcs, szerk. „A rej­te­lem volt az író­sá­ga…”: A ködlovag-jelenség tör­té­ne­ti, po­é­ti­kai és biogra­fi­kus ve­tü­le­tei a szá­zad­for­du­ló­tól nap­ja­in­kig. Mis­kolc: Mis­kol­ci Egye­tem Iro­da­lom­tu­do­má­nyi Dok­to­ri Is­ko­la, 2022.

A 2022 már­ci­u­sá­ban a Mis­kol­ci Egye­tem Böl­csé­szet­tu­do­má­nyi Ka­rán meg­ren­de­zett iro­da­lom­tu­do­má­nyi ta­nács­ko­zás elő­adá­sa­i­nak szer­kesz­tett vál­to­za­ta­it köz­lő ta­nul­mány­gyűj­te­mény azon kon­fe­ren­cia­ki­ad­vá­nyok so­rá­ba tar­to­zik, me­lyek jól át­gon­dolt, ko­he­rens kon­cep­ci­ó­val ren­del­kez­nek, ere­de­ti kér­dés­fel­te­vé­sek­re ere­de­ti vá­lasz­le­he­tő­sé­ge­ket kí­nál­nak, s egy­út­tal ben­nük rej­lik a po­ten­ci­ál, hogy a kö­zép­pont­ba emelt prob­lé­ma­kört vizs­gá­ló ku­ta­tók fon­tos és irány­mu­ta­tó re­fe­ren­cia­mű­ve le­gyen. A ködlovag-terminust irodalom- és be­fo­ga­dás­tör­té­ne­ti, po­é­ti­kai vagy épp élet­raj­zi ke­ret­ben kö­rül­já­ró kö­tet­ben ta­pasz­talt tu­dó­sok és fi­a­tal, pá­lyá­juk ele­jén álló ku­ta­tók írá­sai, össze­fog­la­ló, át­te­kin­tő jel­le­gű szö­ve­gek, il­let­ve eset­ta­nul­má­nyok vált­ják egy­mást.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , ,

„Nyugatosok” a Nyugaton kívül – Wirágh András írása

2020. február 5. § 0 hozzászólás

recenzió

  • Fel­dol­goz­ta és köz­re­ad­ja Szé­che­nyi Ág­nes. Schöpf­lin Ala­dár a Va­sár­na­pi Új­ság­ban 1898–1921. Bu­da­pest: Ar­gu­men­tum, 2018.
  • Szaj­bély Mi­hály. Csáth Géza éle­te és mun­kái: Ré­gi­mó­di mo­nog­rá­fia. Bu­da­pest: Mag­ve­tő, 2019.
  • Arany Zsu­zsan­na. Kosz­to­lá­nyi De­zső éle­te. Bu­da­pest: Osi­ris, 2017.

Az el­múlt há­rom év mind­egyi­ké­ben meg­je­lent egy-egy olyan ter­je­del­mes mun­ka, amely ún. „nyu­ga­tos” szer­zők éle­té­vel és élet­mű­vé­vel fog­lal­ko­zik be­ha­tó­an. A ma­gyar iro­dal­mi mo­dern­ség egyik leg­fon­to­sabb pe­ri­o­di­ká­já­nak (az eb­ből kép­zett cím­ké­nek) idé­ző­je­les hasz­ná­la­ta nem vé­let­len, ugyan­is a há­rom ki­ad­vány töb­bek kö­zött arra is rá­vi­lá­gít, mennyi­re ha­té­ko­nyan for­go­ló­dott Csáth, Kosz­to­lá­nyi és Schöpf­lin ab­ban a sűrű szö­vé­sű, mai szem­mel át­lát­ha­tat­lan saj­tó­há­ló­zat­ban, amely­nek csak egyik (igaz, na­gyon fon­tos) ele­me volt a Nyu­gat.
» To­vább a tel­jes szövegre «

Tags: , , , , , ,